Nógrád, 1966. december (22. évfolyam, 284-309. szám)

1966-12-11 / 293. szám

1986 december 11. vasárnap NÖGR4D r? H'íiódíjasok Három a tizenkettő közül Hat hónapig kapják. A ter­melési tanácskozás döntötte él: kétszáz forint nivódíjban részesülnek a szakma legjobb­jai. Tizenkét szakmában ve­zették be anyagi elismerés­nek ezt a formáját, amely egyúttal erkölcsi mérce is. A nívódíjasok között találjuk Hegedűs Nándort, Szentgyör- gyi Antalt és Molnár János 7-et Mindhárman a Salgótar­jáni Acélárugyárban dolgoz­nak. gondja volna a művezetőnek. Selejtmentesen dolgozik ... ffi Hegedűs Nándor kapanyúj­tó. Arca frissen borotvált, mozdulatai tempósak. A ke­mencéből kikerülő izzó vas az ő keze nyomán nyeri el vég­leges formáját a kovácsoló gyáregységben. — Itt kezdtem tizenhat éves boromban. Valószínű innen megyek nyugdíjba is. Az én korombeli embereknek nincs mit másutt keresgélni. Tudja, az új ember mindenütt csak új, meg szeretek is itt dol­gozni. Pedig annak idején nem volt könnyű bejutni. Százan vártak felvételre a gyár kapu­jában. Ki tudja máért, engem választottak. Örültem, mert a gyárban jól fizettek. A bátyám akkor már itt dolgozott, s több pénzt vitt haza, mint apám, a bányász. Az Izzó vas pokoli hőséget Araszt, homloka gyöngyözik a verejtéktől. A cseppek sűrű­södnek, s aztán kis petákot formálva végigcsordulnak az arcán. A kalapács ütései alatt pedig formálódik, alakul a ka­pa. Húsz évet töltött el a ke­mencék mellett. Nincs könnyű dolga. Még sem hagyná itt ezt a munkát, annyira megsze­rette. Pedig a normát is szi­gorúra szabták. Hajtani kell, hogy meglegyen a száz száza­lék. Eddig még mindig sike­rűit ... Ha élne Kiszely József, a Volt tanítómester, aki annak Idején tudatosan tömködte hosszú ideig pipáját, hogy közben meglesse: igazi kovács lesz-e Hegedűs Nándorból, most biztosan örömmel mon­daná: míg a többieket noszo­gatni kellett a munkára, ad­dig Nándor minden alkalmat megragadott, hogy megtanul­ja a szakmát. — Kaptam én jutalmul már kerékpárt, van Kiváló dolgozó oklevelem, jelvényem. Jól esik a 200 forint nívódíj, még­is egy dologra emlékszem a legszívesebben: arra a perc­re, amikor Jó munkámért megkaptam a Munka Érdem­rend ezüst fokozatát. És mi a véleménye műveze­tőjének, Angyal Andrásnak? — Bárcsak mindenki ilyen lenne, akkor jóval kevesebb Az acélöntődében Szentgyör- gyi Antal egy Öttagú formá­zó brigád vezetője. Munka­asztalán formázóhomok és for­maszekrény — Lánctalptagot készítünk. 350 darabot. December 20-ra ígértük. Meglesz... Egyébként egyedi acél önt­vényeket gyártanak itt. Sú­lyuk váltakozó. Tíz kilótól két mázsáig terjed. — Ebből — mutat egy ha­talmas formára, amelyet tim­földdel festenek — négy da­rab kell. Selejt? Ebben az esztendőben csak nyolcvan kiló volt. Pedig az öntvé­nyek többségének előállítása igen komplikált, nagy figyel­met és hozzáértést követel. Eddig minden problémát megoldottak. Talán azért is, mert a brigád tagjai, Borbás Gyula, Vörös Mihály és Laczkó Sándor már tanuló korukban megismerték tanító­mesterük, mostani brigádve­zetőjük igényességét. Megta­nulták, hogy csak precíz, pon­tos munkát adhatnak ki a ke­zükből és Szentgyörgyi Mi­hály megköveteli egymás munkájának megbecsülését is. Huszonhatodik éve dolgozik az acélöntődében. Mindig vi­gyázott arra, hogy nevének becsületet szerezzen. Sikerült is. A kiváló dolgozó oklevél, és je’vénv, a Kiváló Kohász és a Munka Érdemérem bronz fokozata is ezt tanúsítja, a jól megérdemelt nívódíjon fe­lül. A gyár neveltje Molnár Já­nos 7. elektroműszerész. A se­gédlevél megszerzése után a műszerész műhelyben dolgo­zott, aztán saját kérésére nyolc hónapig az Egyesült Iz­zóban tanult. Visszatérve a gyárba, 1961-ben az új hideg- hengermű építkezéséhez osz­tották be Azt mondták neki: ismerd és tanuld meg az új gépek elektromos berendezé­sének kezelését. Szerencséje is volt, mert ugyanakkor édes­apját kérték fel tolmácsnak, akinek segítségével srác min­dent megtudott a gépek elek­tromos berendezéséről. — Én is tudok egy kicsit németül. A szerelés idején a bonyolultabb megoldásokról alapos jegyzetet készítettem Németül és magyarul. Enne* most Is hasznát vezem a reám bízott három kulcsgép elekt­romos berendezéseinek javí­tásánál. Időközben kinevezték cso­portvezetőnek. Egyik nap rosszul lett. Másnap a főor­vos már eltiltotta a délután« és az éjszakai műszaktól. Azó­ta csak délelőtt dolgozik. Még a tanulást is abba kellett hagynia. Ezt nagyon sajnál­ja. Keserűséggel a hangjában mondja: „Akikkel kezdtem, már végeztek. Megpróbálkoz tam én is a tanulással, de nem mem. A szívem miatt ” Ezután a kétszáz forintra terelődik a szó. — Az erkölcsi értékét tar­tom nagyra, hiszen tizenkét '•e’ő irollégám közül rám esett a kollektíva egyhan­gú választása és vezetőim el­ismerése. • Az első hathónapos termi­nus 1967. január 15-el lejár. Ezután újra dönt a kollektí­va és a vezetőség, kit tart a szakma legjobbjának és mi­ért. Hogy a három szereplő­nek meghosszabbítják-e az eddig élvezett anyagi és er­kölcsi elismerést, még nem tudni. Egy azonban biztos: a nivódíl-rendszer bevezetése kedvező visszhangra talált, jó­hatást váltott ki, ösztönzőleg hatott a versenyzőkre. Venesz Károly Mit mutat a béri példa? — Nagy fába vágta a fej­szét Budai elvtársi Nem azt mondom, hogy az elképzelé­sei megvalósíthatatlanok, de sajnos, ilyen eredményekre még nem volt példa Béren... S tudja mi történik akkor, ha nem sikerül megvalósítani a tervet? A termelőszövetkezet amúgy is gyenge... Ispán Károly, a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője beszélt. Budai Pál, a béri Bé­ke Termelőszövetkezet főagro- nómusa szinte mozdulatlanná meredve hallgatta a kemény szavakat. Majd a hirtelen beállt csendben azt latolgatta, tulaj­donképpen mit is válaszoljon? — Mégis csak megkísérel­nénk — mondta végül. — A tagok mellettem állnak. Sokat beszélgettünk az elképzelések­ről... A brigádokkal, meg az emberekkel külön-külön is tanácskoztunk. Értik miről van szó, tudják mit akarunk... — Hát... rendben van Budai elvtárs — adta meg magát az osztályvezető, de homlokán egymásra szaladtak a ráncolt. — A tervüket jóváhagyjuk. Arra mindenesetre már most figyelmeztetem, az év végén ugyanitt találkozunk és be­szélgetünk ... A vita még az év elején zaj­lott le Pásztón. a járási ta­nácson. Akkor, amikor a bé­riek felülvizsgálatra, s meg­erősítésre hozták az éves ter­melési és pénzügyi tervet. Lassan azonban elérkezik az ígért beszélgetés ideje. Köze­leg a zárszámadás, és Béren soha ilyen bizalommal nem tekintettek a közgyűlés elé a tagok, mint most. — Az idén végre meglesz a harminc forint munkaegysé­genként Nem azt mondom, hogy túlságosan sok, de ta­valy, meg azelőtt csak öt fo­rintokat fizettünk ... Lám, ezt hozta egyetlen év alatt az irá­nyítás, a szervezés. Mert ami­kor a tavasszal a főagronó- mus hozzánk került, nagyon rosszul álltunk. Sokat számolt és ügyeskedett de a végén csak sikerült minden. Nem mondom, a tagok Is dolgoztak rendesen. Nem szaladtak szét, mint máskor, a2 erdőre, meg az állami gazdaságba. Mindig volt munkájuk a szövetkezet­ben ... Szóval az irányítás so­kat jelent. Az a szándékom, hogy a zárszámadó közgyűlé­sen felállók és megköszönöm a főagronómus fáradozását... így mondta Majerszki Pál, az elnökhelyettes. De nemcsak a szövetkezetben ismerik el a nyughatatlan és vakmerő Bu­dai Pál munkáját így van­nak ezzel az óvatos járásiak is. A főagronómus — a járási tanács mezőgazdasági osztá­lyának közbenjárásával — az év elején érkezett Bérre. Nem volt idegen. Hiszen amíg az Erdőkürti Gépállomáson dol­gozott bőségesen akadt rá módja, hogy megismerkedjen a környező szövetkezetek hely­zetével. Később a kallói szö­vetkezetbe került Innen ve­zetett az útja Bérre. — Hogy mivel kezdtük? Tu­lajdonképpen egészen egysze­rű dolgokkal —, emlékezett vissza az első hónapokra. — Soha nem adtam igazat azok­nak a hitetlen, bizalmatlan embereknek, akik azt mond­ták: a béri tagokkal nem le­het sokra menni. Azt vallom: sokat és szívesen dolgoznak az emberek, ha a szövetkezetben rendjén mennek a dolgok ... Meg kell találni az emberek értelméhez vezető utat... Budai Pál megtalálta. Igaz, már az első közgyűlésen, ami­kor bemutatkozott, azt kérte a tagoktól: — Dolgozzon mindenki lelki- ismeretesen! Változást csak a munka hozhat... Valamennyi­ünk közös erőfeszítése... Beszélt azokról az állapotok­ról, amelyeket az első napok­ban tapasztalt. Végigjárta az állattenyésztő telepet és lát­ta, a tehenészetben nincs víz. Az állatgondozók szalmacsó­va segítségével próbálták el­juttatni a vizet a sor végére kötött állatokhoz. A főagronó­mus intézkedett, s nemsoká­ra vezeték szállította a vi­zet a jószágokhoz. Valameny- nyi kedvére ihatott Bevezet­ték az egyedi takarmányozást s az öreg, beteg tehenek helyé­re fiatal üszőket kötöttek. Az eredmény: hónapról hónapra több tejet fejtek. Az utolsók közül hamarosan az elsők kö­zé küzdötték fel magukat a tej termelési versenyben. Mert már az is világos, jó kétszáz­ezerrel többet jövedelmezett az állattenyésztés, mint ahogy tervezték. A növénytermesztésben, Bé­ren szokatlan, munkaigényes, de jól jövedelmező növények­kel számolt Budai Pál. Negy­ven hold uborka és ugyaneny- nyi zöldbab termésére — sok utánjárással az igaz —, sike­rült szerződést kötnie a kon­zervgyárral. De akkor jöttek megint az óvatos emberek. — Uborka és zöldbab Bé­ren? Hogy gondolja ezt Bu­dai? — méltatlankodtak. — Befürödnek vele, annyi bizo­nyos ... Többen a szövetkezetben sem értettek egyet a főagro- nómussaL — Nem volt elég tavaly a tíz hold legelőnek? Most majd negyven holdat járnak a te­henek — hallotta innen is, onnan is. A tagok aggodalma érthető volt A múlt évben ugyanis tíz hold uborkára szer­ződött a szövetkezet. De bi­zony az uborkaföld nem is látott kapát. Ellepte a gyom, a gaz, a végén a tehenek jár­tak ki rá. A főagronómus azonban nem hagyta annyiban a dolgok Fáradhatatlanul magyarázott, érvelt és a végén csak meg­kötötték a szerződést a ta­gokkal. Az okos szavak, meg a havonként kifizetett tíz fo­rint munkaegység-előleg meg­győzte az asszonyokat, nem lesz hiábavaló a fáradozásuk. Időben elvégezték a növény- ápolást, leszedték a termést is. Sztrehárszki Györgyné, fő­könyvelő mondta: 253 ezer forintot hozott az uborka. MatuzssilcMii 136 esztendő nem „kerek” jubileum, de ha az ember »nnyi esztendőt megélt, ez még Azerbajdzsánban is ese­ményszáma megy, noha itt minden százezer lakosra 04 százéves és ennél idősebb em­ber jut. Éppen ezért a „Gele- be” kolhozban bensőségesen megünnepelték Nazar Alamov születésnapját. Alamov százesztendőn át le­geltette nyáját, járta keresz- tül-kasul a hegyeket. A meg­szokás folytán ma is legalább napi 10 órát a szabadban tölt, i jó néhány kilométert meg­tesz egyenletes léptekkel a hegyi ösvényeken és az erdei utakon. Napjában négyszer eszik. Főleg tejterméket és zöldségből készült ételeket fo­gyaszt. Húst egyszer eszik na ponta. Az aggastyán pásztor nyug­díjas, de még mindig dolgo­zik a kolhozban. Csaknem na­ponta megjelenik a juhtenyé- szetbea. Kovács László, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt K1SZ- bizottságának titkára verset olvas. A könyv Rácz Zoltán Családi és társadalmi ünne­pek című munkáin. Amikor késó délután a tröszt sagótarjáni székházában kere­sem — a portás nem akar be­engedni. — Ilyenkor már senkit sem talál bent... Négy óra után nálunk sikta vége van! A titkárra ez nem vonatko­zik. Ül az asztalnál és verset olvas. Válogat. A tröszti K1SZ- bizottság első névadó ünnep­ségére készül. Szép emlékeze­tes névadót szeretne Kovács László. KISZ-esküvőt már rendezett, szépet, fényeset, ünnepélyeset, Maconkán, Nagybátonyban — az utóbbin a lakáskulcsot is a KISZ-esek adták át a fiatal párnak. Az első a maconkai volt. Piros szőnyeg a müúttól a tanácsházáig, úttörők. KISZ tagok kettős sorfala, sok száz virág, ezernyi szín... A zene­kar meglepetés volt. Csak a titkár meg a zenészek tudtak a megállapodásról: ha megér­kezik az ifjú pár — rázendí­tenek a rejtekhelyen ... így történt 1960-ban, Maconkán. Most névadóra készül. Az elsőre. Verset válogat: melyik lenne a legalkalmasabb, az ünnepi eseményhez leginkább illő? Egy titkárnak mindenhez értenie kell. És ha mint Ko­vács László is — tíz eszten­deje tevékenykedik az ifjú- sáoi mozgalomban — el is vár­iák tőle a legcélszerűbb dön­tést, a teljes felelősséget, a zavartalan szervezést — min­den munkában. A versváloga­tásban, névadó ünnepség ren­dezésében Is. De belülről is ilyen „parancsra engedelmes­kedik”... — A fiatalokat semmi nem köti az egyházi szertar­tásokhoz. Nem kérik, nem kí­vánják, nem is igénylik •— 4 TITKÁR VERSET OL VAS mondja Kovács László. — A baj nem is a fiatalokkal van, sokkal inkább az idősebbek­kel, szülőkkel, rokonokkal, az úgynevezett „régivágású” is­merősökkel, jóakarókkal, ta­nácsadókkal ... Azután ott a juss. A hozomány, a beígért lakás, a bútor, a pénz — amelyhez többnyire kikötést is mellékelnek az „öregek”. — Templomba esküdtök, ott tartjátok a keresztelőt is, vagy nincs hozomány! — És a kö­zös élet kezdetén, amikor ta­lán a legnehezebb, amikor ui- szonylag a legkiszolgáltatot­tabb a fiatal — erejét, ítélő­képességét meghaladó feladat elé állítják. Döntsön! Nem csoda, ha néha olyan „eredményre” vezet, mint amilyen például a szupataki KISZ-titkár esete. A szülők ragaszkodtak a templomi es­küvőhöz, ahhoz kötötték a várható anyagi segítséget is. így elérték, hogy a fiatalok „oltár előtt esküdtek örök hű­séget egymásnak”. ■ A KISZ- titkártól az alapszervezet meg­vonta a bizalmat, le kellett váltani, helyette mást válasz­tottak. Azóta az ex-titkár többször is járt az alapszerve­zetnél és elmondta: nagyon megbánta, hogy hallgatott az „okos szóra”. Társadalmi rangot, széles körű elismerést szerezni a KISZ-esküvőnek, névadóknak — nem könnyű feladat. Ver­senyre kelni megrögzött szo­kásokkal , évszázadokig suly­kolt társadalmi szabályokkal, mélyen gyökerező tévhittel, ba­bonával, előítélettel, — talán a legnehezebb feladatok egyi­ke. Erre vállalkozik, sok más mellett, Kovács László KISZ- titkár, a bányászfiatalok „ka­pitánya”. ... Tíz esztendőt töltött munká­ban, vezetői poszton az ifjú­sági szervezetben. Tízéves lesz jövő tavasszal a KISZ. Sokan mondják ma, amikor vitára kerül a sor• annak idején — 1957—58-ban minden jobban, eredményesebben ment a moz­galomban. — Tudtuk ki ellen kell küzdenünk, nyilvánvalóak voltak a feladatok, szemtől- szembe álltunk a belső és külső ellenséggel. Hogy véle­kedik erről Kovács László? — Szorospatakon éltem, dol­goztam akkor. Azon a tava­szon ott is megalakult a K1SZ- szervezet. Nehéz körülmények között kezdtünk dolgozni... Szorospatak a bázis, ahon­nan Kovács László elindult, és ahova évek múltán is vissza- víssza tér. Ezerkilencszáz- ötvenegyben hathetes DISZ- iskolára küldték a bányai alap- szervezettöl, azután öt évigtit-i kár volt, majd 1956-ban a kdtonaság és a nagy megráz­kódtatás, az ellenforradalom után beért a sok éves munka gyümölcse — a szorospataki DISZ-esekből, egy nagyon biz­tos, elvhű csoportból megala­kult a KISZ-szervezet. A szorospatakiak kezdemé­nyezték az országban elsőnek 1957 elején, a bányászbrigá­dok közötti munkaversenyt — sikerrel. Azok tizenhármán ma is az elsők között vannak po­litikai, gazdasági munkában. Tavasszal megalakult, 195 7 őszén már 70 bánvár.~.fiatalt tömörített soraibat a szoros­pataki KISZ-szervezet A zász­lóavatás zsúfolásig megtelt művelődési otthonban zajlott — izzó hangulatban. Ezután a hétköznapok következtek. Nap mint nap új feladat, új erőfeszítés, hat hónap alatt a KISZ-esek 163 ezer forint ér­tékű társadalmi munkát vé­geztek a bányánál. A titkárnak mindenhez kell érteni? A kányási alapszerve­zet vezetőjét — fiatal házas volt akkor — elhagyta a fe­lesége. A fiatal férj nagyon el volt keseredve. Először az üzem gazdasági vezetői pró­báltak szerencsét —, az asz- szonyka hajthatatlannak bizo­nyult. Kovács László egy tár­sával vállalta, hogy jobb be­látásra bírja. Fél napon át be­széltek felváltva az anyjához „menekült” fiatalasszonynak. A házaspár ma is a legjobb megértésben él. Két gyerekük van. Nagybátony, területi KISZ- bizottság, 1961-ben öthónapos KISZ-iskola Pécelen, majd az összevonást követően a tröszti ifjúsági szervezet élére került a titkár. Azt a célját, hogy a KISZ tekintélyét — csakúgy mint annak idején Szorospa- takon — a trösztnél is elis­mertesse, szívós kemény mun­kával, a bányászfiatalok se­gítségével érte el Kovács Lász­ló. Tavaly tavasszal, a leisza­badulás ünnepén. KISZ Ér­deméremmel tüntette ki az if­júsági szervezet központi bi­zottsága ... Oldalakon át lehetne sorol­ni a bányász KISZ-esek ter­melésben. tanulásban politi­kai, társadalmi munkában el­ért eredményeit Együtt halad, ni a változó korral, meafelel- ni az eoyre növekvő követel­ményeknek n fiatalok io*nuét, kívávsóoaii flanelembe véve tervezni, cselekedni — ezt tartja ma leofrmtr'Sabb'iak a ’•«-••4c- Kinz titkár. Pataki László A merész elképzelések ra megvalósultak Béren. A tagok Budai Pál mellé álltak, amikor látták, hogy a lobogó ember minden lépését a kö­zösségért érzett mélységes fe- ’elősség Irányítja. Persze, most utólag mindezt egysze­rű leírni. Az esztendő, s Bu­dai Pál dolga azonban koránt­sem volt ilyen könnyű. Na­pok múltak el. hogy a főág- ronómusnak nem volt szusz- szanásnyi ideje sem. Tárgyalt a konzervgyárral, beszélt a ta­gokkal, szaladt az állattenyész­tőkhöz. S közben mindig szá­molt, miből mennyi jövedelme lehet a közös gazdaságnak. A háta mögött suttogás kelt: — Ez a Budai nincs tisztá­ban a béri helyzettel, vagy annyira nagyképű. hogy nem hallandó számolni a valóság­gal — mondogatták, ha be­csukódott mögötte az ajtó. — Igaz, ami igaz. Sokat dolgoztunk — mondta Budai Pál, s a magabiztos emberek elégedett mosolya ült arcán. — A tavalyi 16 forintos mun­kaegységből csak 5 forintot fizetett a szövetkezet. A tötK bit az állam pótolta.., — S most hogyan állnak a dotációval? — Nem tartottunk rá igényt. Van miből fizetnünk. Ügy tervezzük, 200 ezer forintot tartalékolunk is a következő évre. — Mindezt olyan egysze­rűen magyarázta, mintha ez lenne a világ legtermészete­sebb dolga. így aztán nyugodtan néz a beszélgetés elé Budai Pál. A szövetkezet egyetlen esztendő alatt többet haladt előre, mint az alakulás óta eltelt évek alatt együttvéve. De béri eset tanulságul szolga' má­soknak is. Az erőske2v. ' átá­razott vezetés, a tagok szor­galma, a leggyengébb szövet­kezetben is változást hoz. Viucze Istvánná

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom