Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)

1966-11-09 / 265. szám

1966 november 9. szerda NÖGRÁD 3 Utak, kocsik, emberek Mérnök, sí munkások küldötte la. — És a kölségek tizenhét- tizennyolc, néha húsz százalé­kát az anyagszállítás teszi ki. Sóikat megtakaríthatott volna errefelé is a népgazdaság, ha az utakat a kőbányától kez­dik építeni. Nógrádkövesdró) kilencszázötvennyolc óta vagy másfél millió tonna követ fu­varoztunk útépítéshez. Volt olyan hónapunk, amikor har­mincezer tonna követ elhord- turak. Az utóbbi időben a me­gyében is nagyon megélénkült az útépítés. Egyedül ehhez a nemzetközi úthoz még nyolc­vanezer tonnányit kell hoz­nunk: érdemes volna követni a Betonút Építő Vállalat pél­dáját — Valóban fura dolog ez — meditál Matusek. — Mi, ha oszlopot irányí­tunk a központtól távoleső vidékre —. bosszankodik a TEFU csoportvezető — lehe­tőleg a legjobb járműveket választjuk ki. Hogy minél ke­vesebbet kelljen javítani, mentőzni. De mindig előre fé­lek, mi marad belőlük.. — Mégis, mint kivitelező­nek, mi a véleménye, miért kezdték errefelé az utak nagy­részének építését a nyers­anyag lelőhelyről legmesszebb­re eső ponton? — fordulok Matusekhez. De ő sem tudja. Vajon ki tudja? Nemrégen valaki azt mond­ta: a szerénység alaptulaj­donsága a szakmáját jól ér­tő embernek. Akkor vita folyt ezen pró és kontra. Példákon keresztül igyekezett meggyőzni az egyik a másikat, de úgy érzem nem sikerült. Ez a vita jutott eszembe most, amikor Szomszéd Győ­ri Istvánnal, a mizserfai gé­pészeti vezetővel beszélget­tünk. Jó szakember hírében áll a fiatal, harminchárom éves gépészmérnök, és kerek arcá­ról valóban sugárzik a sze­rénység. Munkás gyerek. Azok közé tartozik, akik csa­ládi és a rokoni körből kap­ták az első olyan útravalót. amelyek egész életén végig kísérik. A kommunista vi­lágnézetet Kistérén véről vit­te magával a diákszövetség­be, ahol különböző tisztsége­ket töltött be, majd az egye­temi pártalapszervezethez. ahol tagjelölt lett. Elemi, polgári, közgazdasá­gi technikum, azután felvé­teli vizsga. Kemény tanulás­sal eltöltött évek a miskol­ci gépészmérnöki karon és vissza oda. ahonnan elindult, a munkáskollektívába. Mizser- fán a gyakornoki idő, utána Rónabányán gépészeti veze­tő beosztásban, majd Kiste- renyén a szolgáltató részleg vezetése és újra Mizsería, a gépészeti munkák vezetése, irányítása szerepel a listán. Gyűltek a szakmai tapaszta­latok. Tanult ő az idősebb szakmunkásoktól is sokat, amit tudott, azt viszont igyekezett megosztani ma­sokkal. — A külfejtésen naponta többször szakadtak a szala­gok. Sok gondunk volt, de épí­tettük. Közösen megoldottuk. A gyulai osztályozó 280 vagon napi kapacitásra készült, de gyakran 500 vagonnál is több szenet osztályozott. Üzemelt nagyobb zavar nélkül, mert igyekeztünk úgy gondozni. A bányák gépesítése sorozatban Mind olyan feladat volt, ami önkéntelenül is készteti az embert a jó munkára, új öt­letekre, új megoldásokra. Ügy érzem eredményes volt a kollektívánk mert. a gon­dokat. mindig sikerült meg­osztanunk — mondja. Szomszéd Győri Istvántól a szakmai munka mindig egész embert kívánt, de a párt­munkában is élenjárt. A kettőt úgy egyeztetheti össze, mint egymástól elválasztha- tatlant. Szemináriumok veze­tésével bízták meg legtöbb­ször. A fiatal műszakiak, köz­gazdászok tanácsának vezető­je az üzemnél. Ma nem kis büszkeséggel beszél arról, hogy jelenleg 18 szakdolgoz zat készül Mizserfán a moz­galom keretein belül, az üzem egy-egy részproblémá­jának megismertetése céljá­ból. — Naponta találkozunk, közös véleményt alakítunk ki egy-egy kérdésben és a több szem többet lát elv alapján tökéletesebb az alkotó mun­ka — mondja. Az újítások nagy része hozzá kerül szakvéleménye­zésre. Gyorsan intézi és nem sajnálja a fáradságot, ha ma­gyarázni, esetleg vitatkozni kell az újítókkal. A segítő- szándékot. érzik az újítók, akik nem egyszer kérik ta­nácsát. Szomszéd Győri Istvánt nemrég nagy megtiszteltetés érte. Az alapszervezet kül­döttnek választotta a bányai pártértekezletre, ahonnan tröszti, majd a járási pártér­tekezletre. A bányász kom­munistákat képviseli a járási bizottságban és most a me­gyei pártértekezleten is. Mérnök, a munkásosztály fia és küldötte. B J delegált Tanácskozási joggal Ülünk a Betonútépítő Vál­lalat építésvezetői irodájá­ban. Matusek János, az épí­tésvezető nagyot sóhajt: — Az a jó, hogy jövőre el­megyek innen, erről a mun­káiról. Ezután csak vasutat fogok építeni. Nem lesz több 'ioíigom a TEPU-val. Tácsik Gyula, az AKÜV c .sopor t vezetője elmosol yodik: — Nono. találkozunk mi még. Jövőre mvnckenki teher­autón akar majd szállítani. Még a vasút is, meglátod. És most is a javadat akarói»'. November tizenötödikén a kövesdi kőbánya leéli nagy­javításra. Neked jó, ha a tar­jám tíz, meg a gyarmati hat kocsi addig eláraszt benne­teket kővel. De az embere­inknek kell a szállás. .. * Matusek panaszos képpel rampillant, de a szeme sar­kában kis mosoly vibrál. — Mindent megetet velem, Mindent elad, mindenen ke­res. És még az embereinek is én adok szállást. Tácsik felnevet. Ezek sze­rint a dolog el van intézve. A betonút építők a rétsági elágazótól Parasa pusztáig nemzetközi utat építenek. Budapest—Krakkó—Varsó. A csehek már megcsinálták a maguk szakaszát, a mieink most igyekeznek áz utolsó h Ltózonegykilomé teres szaka­szon. Szép út lesz. Tizenkét méter széles, mindkét olda­lon optikai szegéllyel, két méter huszonöt centis padká­val. Az út egy részéről már csaik a hat centiméter vastag aszfaltréteg hiányzik. de Nagyoroszi fölött még a szkréperek marják, egyengetik a „tükröt”, vagyis azt a föld- sávot, amely megfelel az út szélességének, s amelyre rá­hordják a talajjavító sódert, a kőrétegeket, zúzalékot. .. S hát ehhez kell a TEFU. A tarjáéi tíz öttonnás billenőst is azért irányították ide, mert a balassagyarmati fő­nökségnek ott van a banki út, melyet az Egri Közúti Üzemi Vállalat épít, meg a diósjenői út, meg azonkívül is néhány kisebb jelentőségű munkahely. A kettes számú út építését ezért már nem volt ereje mindenki megelé­gedésére kielégíteni. Az építésvezető korúi vezet bennünket a nagyoroszi te­lephelyen. A tefusok kissé Irigykedve tekingetnek be a . csinosan berendezett, felsze­relt szobákba, a hideg-meleg­vizet szolgáltató fürdőbe, az ebédlőbe, ahol egy Horizont tévé jelzi, hogy ez a terem esténként klub céljait is szolgálja. Eszembe jutott, A Szinháztudományi Inté­zet Krisztina körúti épületé­ben van egy kicsiny szoba. Alig néhány négyzetméter az egész, de az érdeklődő itt mégis mindent megtalálhat a világ színházairól. A Színház­tudományi Intézet nemzetkö­zi dokumentációs központja 1952-ben alakult meg, mint a hogy a TEFU kövesdi oszlo­pa ötvennyolc óta talán, ha most hozzájut egy autóbusz pótkocsiból átalakított lakó­kocsi-féléhez. . . Nem minden célzatosság nélkül kérdezem meg Matuseket; — van-e munikásvándorlás. Megrázza a fejét. A törzsgárda állan­dó, munkahelyről munka­helyre megy. Több emberé­vel már öt-hat éve együtt dolgozik. — Van egy főmérnökünk — teszi hozzá —, aki nagyon kényes arra, hogy a munká­sainknak, akik szinte állan­dóan távol élnek a család­juktól, elviselhető körülmé­nyeket teremtsünk. Csudára harapós tud lenni, ha vala­mivel elégedetlen. És nekem (s jobb, ha kiegyensú­lyozottak a kedélyek, el van­nak látva. .. Jobban megy a munka. Aztán ismét az építkezésre terelődik a sző. Élénk vita kerekedik abból, vajon mi értelme a nógrádi utak épí­tését úgy szervezni, hogy a kövei rakott teherautók ál­landóan a rossz úton zötyög- jenek. Mert az építést nem a kőbányától, hanerrj az. ellen­kező irányból kezdik. Ez a téma egyébként már a balassagyarmati főnökség vezetőjénél is előkerült. Vógh Sebestyén a telkemre kötötte, ezt okvetlenül vegyem bele a cikkembe. Nos módom volt a módszert a gyakorlatban is követni. Nógrádkövesd felé a kétszázhatos úton ro­bogtunk. Becskéig egy álom, aztán kezdődik a tánc. A Pobeda, mintha megbokroso­dott volna, nagyokat ugrik. Képzeljék el ugyanezt egy nyolctonnás Skodával. Apropos, Skoda. Nógrádkö- vesdről kiindulva sokáig kö­vettünk egyet. Követ vitt. alighanem Bánnafk. A velünk utazó Póczos Sándor techno­lógus elő is kapta gyorsan a jegyzettömbjét, felírta a ko­csi rendszámát. UgvániS a kőszállító kocsik normája ezeken az utakon három perc kilométerenként., Ez a Skoda pedig negyven kilomé­teres sebességgel futott... Amíg futott. Mert hamarosan a mi Pobedánk sebességmé­rőjének mutatója is közel ke­rült a nullához. Póczos pe­dig eltette a jegyzetfüzetét.. És errefelé minden utat így építenek. Csak a kettes számú a kivétel. Pedig a tefusok évek óta panaszkodnak, hogy a járművek idő előtt tönkre­mennek, szétrázódnak, holott sem az építőknek, sem a be­ruházóknak nem mindegy, milyen folyamatos a kiszol­gálás. — Drága dolog ám az út­építés — mondja Tácsik Gyu­Színháztörténeti Múzeum egyik részlege. A dokumen­tációs anyag évről évre gya­rapodott, egyre ismertebb lett a külföldi szakértők előtt, és így 1963-ban a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) nem­zetközi rangra emelte. Ma itt, Budapesten található a világ egyik leggazdagabb dokumen­tációs részlege. A nógrádi utak híresek. No. nem arról, hogy jók, hanem. De mostanában egyre több kellemes meglepetés éri a gépkocsivezetőket, amikor a zörgés, zötyögés egyszerre el­csitul, s a kocsi kerekei fris­sen javított, vagy épített út­ra simulnak. A nógrádköves- di bányánál láttuk az Egri Közúti Üzemi Vállalat asz­faltkeverő telepét: a több gép­egységből álló berendezés jö­vőre már dolgozik. Óránként huszonöt tonna meleg aszfalt keveréket ad. Ez is jele an­nak. hogy az útépítés üteme tovább gyorsul Nógrád megyé­ben. Sajnos, eddig szinte va­lamennyi út építésére ráfize­tett az állam. Az új, nagy tel­jesítményű gépek megjelenése talán változtat ezen . . . s nem ártana odafigyelni arra. amit a szállításról mondanak a tefusok, a kivitelezők... Csizmadia Géza Jó termést takarítottak be az idei őszön a Szügyi Tan­gazdaságban. Gazdagon fize­tett az aprómag, a burgonya, a takarmányrépa és a ku­korica is. A kellemes időt ki­használva, jól haladnak a munkákkal. Mi sem bizonyít­ja jobban, mint az, hogy más években még novemberben is bajlódtak a burgonya szedé­sével, az idén már el is fe­lejtették. Illetve nem egészen, mert a burgonya több gondot okoz a gazdaságiaknak, mint az őszi munkák. Zsigmond Lajos fő- agronómus panaszkodik. — A termelőszövetkezetek nem fogadják a vetőburgo­nyát. Pedig szerződést kö­töttek, vállalták a vele já­ró tennivalókat, s most meg... Harmos Ferenc főkönyvelő közbevág: — Nemrégiben a berceli termelőszövetkezet visszaküld­te a két teherautó burgonyát. Sok a ráfizetés, a bosszú­ság!... Sajnos igen. A berceli eset ráadásul két TEFU gépkocsi­val történt, így a gazdaság ráfizetése még nagyobb. — Igazság szerint a tsz- nek kellene megtéríteni a költséget, mert mi utasításra és a szövetkezet előzetes ér­tesítése után szállítottunk — magyarázza a főkönyvelő. A főagronómusnak kell utazgatnia, hogy a termelő­szövetkeztek vegyék át a gazdaságban zsákokban álló, fémzárolt vetőmagot. Pedig, A szécsényi járás a me­gyei pártértelrezletre sza­vazati joggal IC, tanács­kozási joggal egy küldöt­tet delegált. Ez utóbbi Bacsa Mihályné, a szécsényi pedagógus párt­ái apszervezet titkára, a helyi mezőgazdasági technikum és szakközépiskola tanára. Általa fontosabbnak vélt adatokat közöl magáról be­szélgetésünk elején. Mikes József igazgató, szobájában mosolyogva hallgatja a „pat­togó” beszédet. — Szécsényben öt éve élek, három éve vagyok pártvezető­ségi tag, két éve párttitkár — mondja Bacsa Mihályné. Miért mosolyog az igazga­tó? — Merthogy Bacsa Mihály­né egyáltalán nem a lélekte­len számok embere — jegyzi meg. — Persze, elkerülni sem lehet őket — vélekedik a fia­tal tanárnő. Valóban nem. Hiszen a szá­mok esetenként önmagukért beszélnek. A szécsényi peda­gógus pártszervezetről be­szélgetve például szintén nem kerülhetjük ki őket. A szerve­zetbe négy iskola, a két álta­lános iskola, a Mikszáth és a Rákóczi. valamint a gimná­zium és a technikum nevelői tömörültek. A községiben fél­száz pedagógus tevékenyke­dik, közülük 16 a párttag. — Tudjuk, kicsit kevés — bólint a párttitkámő. — Ebből adódik éppen egyik lényeges­nek tartott feladatunk, neveze­tesen a pártépítés. Annak el­lenére ugyanis, hogy a peda­gógus párttagok alacsony szá­mát a nevelők elvándorlásá­val, egyes oktatási intézmé­nyeinkben személyi problé­máikkal magyarázhatjuk, ezt az állapotot e tekintetben nem tartjuk véglegesnek. A pedagógus pártszervezet viszonylag kis taglétszáma ellenére az utóbbi két évben a járás legjobban működő szervezetei közé küzdötte fel magát. Ennek egyik „titka” a jó szervezőmunka. — Tagjaink konkrét {járt- megbízatásuk szerint tevékeny­kednek, aktivahálózatunk szé­les körű. Milyen aktíváink vannak? Párttag pedagógu­saink figyelemmel kísérik a KISZ- és az úttörőmunkát, a diákotthoni életet, az osztály­főnöki munkaközösségek te­vékenységét, működését és as iskolai élet egyéb más terüle­teit Kukorica törés - géppel Eredmények és gondok a Szügyi Tangazdaságban ha most nem veszik át a tsz-ek. a tavasszal drágábban vásárolhatják meg. S ez ért­hető is, hiszen a gazdaság­nak újabb munkát okoznak, el kell vermelni, tavasszal új­ra válogatni, ismét fémzá­roltatni. Ez viszont kiadást okoz. A burgonyával járó bosszú­ság ellenére is elégedettek a gazdaság vezetői. A napok­ban befejezték a takarmány- répa betakarítását. A terve­zett termésátlagnak majdnem a dupláját adta. Már csak a kukoricatörés, és a mélyszán­tás van hátra. — Száznegyven holdon ter­melünk kukoricát — mond­ja a főagronómus. — Terve­ink szerint hatvan holdat géppel törünk le. — Van csőtörőjük? — ér­deklődöm. — Á, nincs, de kértünk köl­csön a nógrádkövesdiektő). A gazdaság vezetői elmond­ják, hogy az állami gazda­ságok igazgatósága felhívást adott ki a KB 2-es csőtörő kombájnok alkalmazására. Ugyanis a következő évek feladata az őszi munkák, de különösen a kukorica betaka­rítás gépesítése. Ebben a gaz­daságban még nem alkal­maztak csőtörőt, éppen ezért prémiumot tűztek ki, hogy jobban ösztönözzék a gép használatát. Lám, a szügyiek még kölcsön is kértek egy gépet! — Ha a hatvan holdat tel­jesítik a dolgozók, holdanként tíz forint a prémium — tá­jékoztat Harmos Ferenc. — Ezen túl holdanként húsz fo­rintot fizetünk. A kombájnnal három ke­zelő dolgozik. Eddig több mint negyven holdon törték le a kukoricát. Ügy hírlik, szeretnék túlteljesíteni a ter­vet. Ez persze személyes ér­dekük ! A. Szügyi Tangazdaságban igen eredményesen alkalmaz­zák az anyagi ösztönzést a talajmunkáknál. Premizálták a vetés előkészítést, s az őszi mélyszántást. Mivel nem tudták két műszakban üze­meltetni a gépeket, nyújtott műszakban mentek a trakto­rok. A célprémiumot — öt forintot óránként — a mun­kaidő utáni munkára kapták a traktorosok. A főagronómus szabadko­zik. — Nem nagy dolog ez, de kétségtelenül hasznos. És so­kat jelent, hogy hetente fi­zetjük a prémiumot. A gazdaságban nyolcszáz hold mélyszántást kell elvé­gezni. A traktorosok a szán­tani való terület háromnegyed részével végeztek már. A szügyiek jól kihasználták az ajándékidőt A vetések jól megmunkált talajba ke­rültek, s már szépen sorol­nak. A terményeket gondo­san raktározták. S ami még dicséri a gazdaság dolgozóit, vezetőit: kedvezően alakultak [ a költségek is. I Padár András 1 A pedagógus pártszervezet Szécsényben is az oktató-ne­velő munka segítését tartja legfontosabb munkájának. Az ideológiai irányító tevékeny­ségen kívül a szervezet aktí­vái a gyakorlati, módszerta­ni segítségnyújtást is szerve­zetten végzik. A szervezet egyébként kibő­vített ülésre készül. Ennek napirendi pontjai között sze­repel a KISZ szerepének és helyének vizsgálata a tanul­mányi munka javításában, a KISZ öntevékenységének, il­letve a fizikai munkát végző KISZ-fiatalokkal meglévő kap­csolatának ismételt megvita­tása. Bacsa Mihálynéról, mint pedagógusról viszonylag ke­veset tudunk meg rövid be­szélgetésünk kapcsán. Mint magánemberről — ha lehet — még kevesebbet. Ha beszél — általában a pártalapszervezet örömei, gondjai foglalkoztat­ják. „Személyesebb” dolgai­ról nehezebben vall. A párt­munkát legszemélyesebb dol­gának tekinti, nem is lehet másképpen. Azért megtudjuk: a techni­kumban magyar—orosz-szakos tanár, diákjai szeretik, tiszte­lik. Férje szintén pedagógus. Szécsény pedagógus társadal­mában mindketten megbecsü­lésnek örvendenek, munká­juk elismerésre talál. Bacsa Mihályné szívesen érdeklődik az irodalomról, a megyében zajló művészeti élet eseményeiről, eredményeiről. Tulajdonképpen mindez ma­gától értetődik. Legalábbis szerinte. — Magam is nógrádi vagyok — mosolyodik el. — Salgótar­ján mellett. Baglyasalján szü­lettem. x. r Segítenek egymásnak (Tudósítón któl) Megyénkben mind gyako­ribb jelenség, hogy a szom­szédos termelőszövetkezetek szabad gépeikkel, fogataikkal, és emberi munkával sietnek megszorult társaik segítségé­re. A kölcsönös segítés szép példái közül többet is felje­gyezhetünk a ludányhalászi Alkotmány Tsz-ben. A szövetkezet fogatosai, ami­kor saját területükön befe­jeződött a vetés, azonkívül a betakarítással is végeztek, el­határozták, hogy elmennek segíteni a nógrádszakáli Ha­ladás Tsz-be, ahol vontatottan haladt a széna bebordása. Két nap alatt tizennégy fogattal, és két vontatóval mintegy hét-nyolc vagon szénát szállí­tottak be a nógrádszakáli ré­tekről. Az endrefalvi Aranykalász Tsz-nek viszont egy lánctal­pas traktorral siettek segít­ségére, hogy meggyorsítsák ott is a szántás-vetést. A lánctalpas traktor hat napon át váltott műszakban dolgo­zott Endrefalván, és mintegy ötvenöt holdat szántott meg és egyéb talajmunkákat is végzett. Az endrefalvi tsz-ta- gok most trágyamarkoló gép kölcsönzésével viszonozták a ludányhalásziak segítségét. Nemzetközi rangon...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom