Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)
1966-11-09 / 265. szám
\ NÓGRÁD 'U'tS. rovémlSer fi. '■■""-da Az első salgótarjáni Városunkban sajtók iái títás nyílik és ezzel kapcsolatban nem érdektelen, ha megemlékezünk az első salgótarjáni újságról. Salgótarján az 1880-as évek elején jutott oda a fejlődésben, hogy néhányan elérkezettnek látták az időt egy önálló, helyi vonatikozá- soíkat tartalmazó hetilap megjelentetésére. Csakhamar kiderült azonban, hogy elszámították magúikat, mert a lakosság számának növekedése nem állt arányban az újságolvasók számának növekedésével, és főleg azok helyi dolgok iránti érdeklődésével. — Az első salgótarjáni újság mégis figyelemre méltó kísérlet, mert számos helytörténeti adat olvasható ki belőle. Sajnos, csak néhány száma található meg az Országos Széchenyi Könyvtár hírlap- tárában. Megyénkben eddig egyetlen példányára sem sikerült rábukkanmnrk. A „Salgó-Tarján” a közgazdasági, társadalmi és szépművészeti hetilap alcímet viselte, és vasárnapon - kint jelent meg. Városunkban, a felelős kiadó, Fii edler Ármin nyomdájában állították elő. Felelős szerkesztője Pap Károly ügyvéd. Egyes szám ára 10 krajcár, az évi előfizetési díj pedig 5 forint volt. A Hírlaptárban az I. évfolyama 1882. október 15—i második száma, továbbá a 6—9., a 11., és a IX. évfolyam 1—3. számai vannak meg. Ez utóbbi az 1883. január 21-i. Töredező, rossz megtartású papirosra nyomták. Példányai minden egyes használat alkalmával károsodnak. Szépirodalmi rovata az akkori helybeli írók — Pálfal- vi Pap Kálmán, Pap Endre, László András, a valószínűleg Somogyból idekerült Kunhegyi Miklós — verseinek, novelláinak fordításainak a szócsöve volt. — Politikai jellegű cikkei alig vannak, és ezek is csak reflexiók országos lapok cikkei nyomán. Sokkal érdekesebb azonban a helyi híranyaga, ami sokmindent elárul Salgótarján és környéke életéről. Megtudjuk például, hogy a Mátra és a Karancs era lap — hogy a vadkanok elűzték a farkasokat. — Ma már ezek a vadak egyáltalában nem okoznak gondot erdőt-hegyet járó turistáinknak. — Jellemző, pél- dáuil, a tarjáni úri körök felfogására, hogy a magyaros díszruha eltűnését siratják a modem, kozmopolita világban, és annak felelevenítését asszonyaiktól várják. — Nem mindennapi, de az akkori nagyzoló, minél nagyobb tekintélyre való hivatkozás szokására jellemző, hogy amikor az indiai kávécserjéket pusztító bogár elterjedéséről adnak hírt, aggályoskodik, és Kossuth Lajosra hivatkozik, mivel „nagy hazánkfiától azt tanultuk, hogy kávé nélkül az emberiség már nem is élhet, nagy csapás volna tehát az emberiségre, ha a kávébetegséget okozó rovar nagyobb elterjedést nyerne”. — Ugyan kire hivatkozna ma a cikk akkori írója? Ilyen és hasonló apróságok leleplezik az akkori tarjáni polgárság érdeklődési körét, és gondolkodásmód - ját. — Fontos az is, amit a helyi, és megyénk múltjára vonatkozó, sokszor anekdótázó híranyagából megtudunk. Lisznyai Kálmán, Szontágh Pál mellett érdekes tarjáni egyéniségekről is tudomást szerzünk. Példáiul, a hideglelést szug- gesztióval gyógyító Findura Pálról, aki 1860 táján uradalmi intéző volt Tar ján- ban, és be Husi Baross Pál tarjáni plébánosról, aki 1848/49-ben népfelkelő kapitány, és így biztatgatta legénységét: „Ne nézzetek engem papnak, most kapitányotok vagyok!” — ö az. aki a Bach-korszakban híres búfelejtő házi mulatságokat adott, és sokszor hangoztatta: „Hej, csak a papoknak is szabad volna megházasodni!” — vagyis, a tarjáni pap jozefinista iskolá- zottságú „reformista” volt. és szűknek érezte a reverendát. J Néhány nagyon értékes adatot találunk a salgótarjáni kos zen bányászat kezdeti időszakára nézve is. — Így megtudjuk, hogy Brel- lich János a salgótarjáni ISzínházi esték újság az alsó- és felsopálfalvi földbirtokosok kőszénbányá- ját. Gyűlésre hívta tehát ösz- sze azokat. A megbeszélés azonban eredménytelenül végződött, mert Bubla József, aki a legkorosabb volt. megsértődött Brellich szavain, aki németül, őt, mint „korelnököt”, felkérte az összejövetel levezetésére. Dühösen felugrott, és otthagyta társait. Így tehát Bubla sértődése volt az oka. hogy Brellichnek nem sikerült Pálfalván bányát vásárolnia, és így a bányászat központja Tarjánha helyeződött át. A Szent István Bányatársulat hivatalos nyelve a német volt. Egyik összekötője pedig a helyi üzemnek a budapesti központtal Liebes- berg, Bach-korszakbeli szi- ráki járásbíró volt. Ha valamelyik salgótarjáni beosztott magyarul készített el valami kimutatást, vagy levelezést, mindig nagy ribillió támadt a p>esti igazgatóságnál. Egyedül csak az ott működő Havas udvari tanácsos nézte el az ilyen ügyeket. Brellich azonban határozottan kijelentette, hogy a levelek, és a jelentések miatt nem fog fordítót alkalmazni, tessék németül levelezni. Sok ilyen apróság lehetett az egykori lapban, amik olyan időkre nézve adnak felvilágosítást, amelyek a várossá fejlődés kezdeteit/je. lentik. — Egy biztos, hogy ez a „város” 1882-ben nagyon siralmasan nézett ki. — „A fő- és mellékutcákon oly feneketlen sár van, hogy azokon átgázolni alig lehetséges. Legalább a házak mellett csinálhatnának járdákat a gyalogmenők számára” — írják az egyik novemberi számban. — Reménnyel tekintenek azonban a iövő felé, harcolnak érte, és komoly érvekkel támasztják ailá a járásbíróság Fülekről Turjánba való helyezésének szükségességét. — Kis dolgok, de nagyok nőttek ki belőle annak a munkáslakosságnak hősi küzdelme nyomán, akikről a lap ismert példányai nem. vagy csak elvétve írnak. Dr. Belitzky János Kiváló együttes - megérdemelt siker Az Országos Vasas színját- ! sző Fesztivál eddigi vendég- , együttesei közül kétségkívül I magasan kiemelkedik a Dél- magyarországi Áramszolgáltató Vállalat együttese, I amely az elmúlt hét szombatján mutatkozott be Salgó- ; tarjánban. I A szegedi szánjátszók érezhetően lelkiismeretes felkészülésének eredményeként két egészen kiváló produkcióval ajándékozták meg azokat, akik a bemutatóra elmentek. Az est közönsége Csehov pompás egyfelvonásosában, a Háztűznézőben és Füsy Józsefnek a Certaldói vásár című Boccaccio novellából készült kétrészes vígjátékában nagy tehetségű színjátszóknak örvendhetett Az együttes már az estet indító Csehov-szatírában joggal magára vonta a figyelmet. Különösen ízes figurát rajzolt meg Csubokov földbirtokos személyében a jellemkirajzoló készségét bősével, de kívánt mérséklettel alkalmazó Gáspár Zoltán. Lomov, a kérő alakjában Jurka József szintén hitelesen töltötte be feladatát, néhány szövegbizonytalansága azonban nem vált javára az egyébként pompásan pergő játéknak. A szereplő hármas leghalványabb tagja a Natalját formáló Gáborhelyi Sándorné volt, a komédia lendületében nehezen bírt lépést tartani partnereivel. Az est második részét maradéktalan színházi élmény- nyé növelték a szegediek. A Certaldói vásár együttese a színjátszó mozgalom elérhető legmagasabb szintjén produkált s nem volna meglepetés, ha a népes gárda jónéhány tagjával a hivatásos színpadon, vagy zene- illetve színművészeti főiskola növendékei között találkoznánk hamarosan. Ez az eshetőség különösen a nagyszerű énekhangű, érett játékú fiatal szerelmesekre Giovannira és Fiamettára, ezek megszemélyesítőire: Károlynéra vonatkozik, de így értékelhetem Varlungo- bam a buffó-erényeket mutató Fodor Sándor játékát, a komikai szerepkörben pompás Szlávik Féterné, vagy a vándorló szerzetes szolgáját formáló Kenderesi Sz. Mihály teljesítményét. Külön nagy elismeréssel kell megemlíteni a fegyelmezett kórus közreműködését, mely a tömegjelleg mozgásaiban is egyéni arculatokkal tudott érvényesülni. Az együttes és a rendezés (Gaál Sándor), az öntevékeny színjátszás feladatának magas szintű betöltéséből példamutatót nyújtott, — méltán érdemelte ki a salgótarjáni közönség lelkes tapsait. — barna — VÁRSZCNZACIO Régészeti kutatások Hollókőn A hollókői várromoknak az Országos Műemléki Felügyelőség által tervezett állag- megóvását idén szeptemberben megkezdett feltárási munkálatok előzik meg. Az ásatások régészeti vonatkozásban már eddig is minden várakozást felülmúló eredményekkel jártak. Ezekről, a kutatásokat nagy körültekintéssel végző, Kozák Éva régész a következőket mondotta: — Az objektum hazai belső tornyos várainak viszonylag jó állapotban megmaradt műemléke, mely a XIII. század végén, a XIV. századelején épült. Legrégebbi magját, a délkeleti oldalon — a legtámadhatóbb ponton — álló öregtornya képezi. A vár mai megjelenésében a XIV— XV. századi építkezéseket mutatja, de az eddigi kutatások alapján is tudjuk, hogy a XVI—XVII. században is történtek rajta átalakítások. A vár legrégebbi birtokosai a Kacsics-nemzetség tagjai. Az első okleveles adat a romról 1313-ból származik, amelyből megtudjuk, hogy a nem Fol- kus ágából származó Farkas fia Tamás lublói várnagy kapta meg. I. Károly 1323-ban több más várral együtt Szécsényi Tamásnak adta. A XV. század közepéig a Szécsényi családé, majd 1454-től Loson- czy Albert és Guthi Ország Mihály birtokába kerül. A XVI. században már nem jelentős, helyzete Nógrád és Fülek várának sorsától függött Török kézre kerül 1552- ben, mikor a többi Nógrád megyei vár is, és végleges uralmuk alól 1683 után So- biezky János lengyel király csapatai szabadították fel. A XVIII. században már nem lakott — A vár az elmúlt évszázadok alatt sokat rongálódott, mind a külső, mind pedig a belső vár a törmeléktől erősen feltöHődött. Az Országos Műemléki Felügyelőség szeptemberben és októ- berban helybeli munkásokkal régészeti feltárásokat végzett a várban. Kutatómunkánkat a külső vár kaputornyában, és a belső várban, a palota keleti és nyugati szárnyában végeztük. A kaputoronyban a falszorost perselyes gyalog- kapuval és farkasveremmel találtuk. A belső vár felé a feljárót két falcsonkmarad- vány jelzi a vár délnyugati oldalán, ezen át egy keskeny falszorosba érünk, melynek falait a feltárások hozták napvilágra. A falszoroson végig menve gyalogkapun keresztül jutunk északnyugatról a belső várba, a palota nyugati szárnyában levő helyiségbe, a lépcsőházba. Innen a torony irányába haladva a gótikus kapun át, lépcsőfeljárón felfelé érünk a palota keleti szárnyában feltárt első emeleti helyiségekbe. — A feltárási munkánkban még csak a kezdeti lépéseket tettük meg, sok a nyitott kérdés. Fokról fokra, mondhatni ásónyomról ásónyomra haladunk a megoldások felé. Szinte minden egyes falnak, minden egyes tárgynak fontossága van. A hollókői vár körül egyelőre tábla figyelmezteti a „kincskeresőket”: tilos az elkerített ásatási területre belépni, bármilyen rongálás törvényes következményekkel jár. A vár védelme a 'kutatások további eredményességének előfeltétele. Az állagmegóvási munkált a feltárás kedvező alakulását követően a jövő évben megkezdődhetnek. T. E. Mindennapjaink demokráciája (4) cdgazl gazda d őségéiben a farkasok már igen megritkultak, a vadkanok viszont igen elszaporodtak. Ügy látszik — írja Szent István Kőszénbánya Társulat egyik alapító igazgatósági tagja a meginduláskor meg akarta vásárolni Időben és eredményekben is gazdag múltra tekinthet visz- sza a magyar történelem legdemokratikusabb államhatalmi és államigazgatási rendszere: a tanácsok rendszere. Időben a több, mint másfél évtized, eredményekben pedig településeink sokrétű gazdagodása igazolja leginkább a tanácsok életképességét, állandó erősödését, s ahogy azt az egyik járási tanács tagja megfogalmazta, „még a negatívumok is” tanácsaink magasabb rendű voltát bizonyítják. Játék lenne a szavakkal? Nem. Való igaz, hogy a tanácsi munka egyes területeivel szemben táplált elégedetlenségünk éppen abból fakad; jól tudjuk, milyen lehetőségek rejlenek e képviseleti rendszerben, ne maradjunk el tehát gyakorlatunkkal a lehetőségek mögött Ahogy mondani szokás: a lehetőségiekhez körülmények is kellenek. És itt, valljuk meg őszintén, sok még a tennivalónk. Mert igaz, ugyan, hogy a tanácsi képviseleti rendszer önmagában a demokratizmus megtestesítője, az állampolgárok legszélesebb tömegeire támaszkodó hatalmi szervezet, de az is igaz, hogy eddig csak kérdések szűk körében határozhattak. Ez érthetően hatással volt arra is, hogy a választópolgárok a kívánatosnál sokkal kisebb mértékben vettek részt a tanácsok munkájában, s tevékenykedésük egyrészt az úgynevezett „kis ügyekre” korlátozódott, másrészt nem mindig talált megértésre, elfogadásra. A nagyarázat abban rejlik, hogy tanácsaink elvben területük első számú gazdái voltak eddig is, de ehhez a gyakorlati feltételeket — a kellő hatáskört, anyagi eszközöket — nem biztosították számukra. A már említett járási tanácstag, aki hosszú évek óta közmegelégedésre látja él megbízatását, így fogaim: ta ezt meg: „Jószerével csak tanácsolhattunk eddig, némi maláriával emlegettük is, hogy hiszen azért vagyunk — tanácsok. .. Most végre nemcsak akaratunk lesz, hanem esz- közeinik is, hogy akaratunk megvalósuljon.” Gazdag tapasztalatok summázta a két mondat: ahogy maga a tanácstag, úgy választói is sokszor tapasztalhatták, szándékaik hajótörést szenvedtek a megkötöttségek, előírások, rendelkezések zátonyain. Egy- egy ügy, amit napok alatt helyben rendbe tehettek volna. hetekig-hónapokig járta a különböző fórumok útvesztőit A gazdaságirányítás új rendszere — mert erre utalt szavaival a tanácstag — azzal, hogy egyrészt jelentősen megnöveli a tanácsok jogkörét, másrészt összehasonlíthatatlanul nagyobb anyagi eszközöket biztosít a jelenlegieknél számukra, területük igazi gazdáivá, irányítóivá teszi őket. Az új gazdasági mechanizmus biztosítja, hogy a tanácsok maguk határozzanak területük gazdaságpolitikájáról, kommunális fejlesztéséről, s más olyan kérdésekről, melyeket eddig másutt, „fentebb” döntöttek el. A jövőben tehát nem lesz ok a malidéra, hogy „azért tanács a tanács, mert tanácsol.. Az emberek jórésze a bonyolult 'kérdéseket úgy egyszerűsíti, hogy: jó ez nekem. vagy rossz? Nos, tegyük fel így a kérdést a tanácsok tevékenységére, a változásokra vonatkozóan. Jó ez nekem, azaz a választópolgárnak, hogy az általam tisztségbe emeltek nagyobb és főként közvetlenebb felelősséggel tartoznak nekem, mint eddig? Jó, hiszen eredményesebben, alaposabban fognak dolgozni, s ezzel fokozottabban szolgálják körülményeim javulását. Jó az nekem, hogy bővebb, s ugyanaíkkor céltudatosabban csoportosított anyagiakkal gazdálkodhat a tanács? Jó. hiszen így arra adhatja a pénzt, amire a legjobban kell, s nem arra — mint eddig leginkább —, amire a fent megszabott „keretek” szorítják. Jó az nekem, hogy a tanács hatáskörébe kerül a helyi gazdaságpolitikai tervek kialakítása? Jó, hiszen így még több munkaalkalom terem iődhet feleségem, kislányom, máshová kívánkozó fiam »rámára, mert a tanács sok kai jobban tudja — a távoli trö értnél, minis7,tériumnál —. hogv helyben milyenek a munkaerőigények, s mire a legcélszerűbb beruházási összeget fordítani. Ne szaporítsuk a példákat tovább: jó az nekünk, nagyon jó. hogy tanácsaink igazi gazdaként tevékenykedhetnek. Főként akikor, ha nemcsak örülünk ennek, hanem — cselekvőén támogatjuk is munkájukat. .. Otrakél egy ház Néprajzkutatók jártak nemrégen Karan cskesziben, Zách Felicián egykori fészkében. Az ősrégi falu néhány utcájában még ma is számos oszlopos tor- nácú palóc faház található, ezeket vették szemügyre a néprajztudósok. Közülük egy hamarosan költözködik. Irány: Szentendre, ahol 1976- ig teljesen felépítik a Pap-réten hazánk 24 néprajzi tájegységét — így a palócföldét is — magába foglaló Falumúzeumot, a „magyar Skansent”. A budapesti Néprajzi Múzeum a palóc udvarház minden kellékét megvásárolja, pontos műszaki dokumentációt készítenek róla, majd helyi ácsmesterek, és a múzeum szakképzett bontóbrigádja segítségével számozott darabokra szétszedik az épületet. Közben minden mozzanatot filmeznek és fényképeznek. Ha szükség lesz rá, féregtelenítik az elkorhadt farészeket, vagy azonos fajtájúból újrafaragják. Teljesen szétszedett állapotban szállítják a szentendrei Szabadság forrás mellé, ahol betonalapokra helyezve ugyanazok építik fel, akik lebontották. Az első házat már építik. Mura- szemelyből vitték Szentendrére. Kéménynélküli, füs- töskonyhás ház, 1833-ban emelték. A hamarosan útrakelő karancs- keszi palócház nem az első, amely országos hírnévre tesz szert. A balassagyarmati Palóc Múzeum udvarán látható palócporta, és melléképületei is Karancs- kesziből származik. 1932-ben került oda. De akkor már Budapestről, és nem Karancskesziből. 1896-ban a millenniumi kiállítás „Néprajzi Falujának” 24 háza között szerepelt először a nagynyilvánosság előtt. Most újabb „hazai” vetélytársa akadt. —rozgonyi— Mészáros Ottó
