Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)
1966-11-16 / 271. szám
4 WŐGRAD t®w. nóvemfíer Tfi. werde Möizöníjűk su nyolcvanéves Miiamicli elvtársat Dr. Münnich Ferenc elvtárs nyolcvanéves. Páratlanul gazdag életút, forradalmi tettek egész során át érkezett el az évfordulóhoz. Gazdag élete elüt a sablonoktól. Maga vallotta egy beszélgetés alkalmával, hogy őt nem életének mostoha volta, nem a nélkülözések, hanem a tudományos meggyőződés tette forradalmárrá. Tokajhegyalján töltötte fiatal éveit, s mivel ott nem volt munkásmozgalom, nehéz volt politikailag tájékozódnia, de voltak jó könyvek, a szabadságharcokról, a francia forradalomról, s ezek felgyújtották az igazság, s a szabadság iránt nagyon is fogékony képzeletét. A társadalmi renddel szemben érzett elégedetlensége az ifjú éveikben csupán néhány szilaj kitörésre szorítkozott. Például a Tiszába dobta a szolgabírót, amikor az egy idős embert pofomvágott. A társadalmi gondok mélyét az első világháború poklában ismerte meg. Századiparancsnok volt, ipari munkások szolgáltak a keze alatt. S bármilyen főbenjáró bűnnek is számított ez akkor, mint fiatal tiszt, osztozott katonái elégedetlenségében. Első nagy forradalmi iskolája a Nagy Októberi Szocialista Forradalom volt, mely orosz hadifogságban érte. Ez a gigászi történelmi fordulat új irányt szabott az ó életének is. Igazságot, jogokat kereső ember lévén, a forradalom pártjára állt, Lenin fegyveres katonája lett. Már az első napokban, hadifogoly társaival forradalmi csoportot elakított a rend fenntartására, a forradalom védelmére. Harcolt a forradalomért, és tanulta Lenin igazságait A többiekkel együtt abban az időben ismerte meg a tomszki bolsevikok és Kun Béla segítségével a forradalom marxi—lenini elméletét, és ennek hatására aktív tagja lett a párt bolsevik szárnyának. A tomszki internacionalisták mondták ki a magyar hadifoglyok közül először, hogy nem elég a rokonszenv, a forradalmat fegyverrel kell támogatni, Münnich elvtárs ott is volt mindenütt, ahol a harcok neheze dúlt. Amikor a szibériai vasútvonal a fehérek kezébe került, Tomszk helyzete tarthatatlanná vált. A magyar internacionalisták egy csoportja Münnich elvtárs javaslatára elhatározta, hogy a nagy szibériai folyókon nyugatra hajóznak és csatlakoznak az Uraiban harcoló Vörös Hadsereghez. Tanácsára két folyami hajót hadihajóvá alakítottak át, megrakták harmincöt géppuskával, és két tábori ágyút is kerítettek. A rögtönzött flotta Münnich elvtárs parancsnoksága alatt elindult az Oh széles vizén, a zajló jégtáblák között, a tengerré szélesült kiöntéseken. A szibériai folyókon nem volt náluk szervezettebb erő, az ellenség sehol nem mert szembefordulni velük. A tobolszki ellenforradalmárokat is meghátrálásra kényszerítették. Ebben a kalandos vállalkozásban mutatkozott meg először Münnich Ferenc szervezőkészsége, rendíthetetlen bátorsága. Az uráli front Volt a következő állomás. Egy erős egység Münnich Ferenc parancsnoksága alatt egész frontszakaszt védelmezett. Ekkor már híre járt a magyar forradalmár katonai talentumának, veze'.őkészségének is. 1918 nyarán nagy harcokba keveredtek, Kun Béla is hozzájuk érkezett egy századnyi erősítéssel, s velük együtt, egy sorban vett részt a sikeres támadásban. A súlyos hősi harcokban tovább erősödött Kun Béla és Münnich Fere::" barátsága, szoros elvtársi kapcsolata. 191R novemberében Moszkvába hívták Münnich elvtársat. Az volt a parancs, hogy egy csoporttal azonnal induljon haza, forradalmi munkára. A csoport útja tele volt izgalmakkal. Münnich elvtárs, mint Karl Reiter osztrák állampolgár, a Vöröskereszt megbízottja utazott. Rajta kívül a csoport egyik tagja sem beszélt németül, s ebből számtalan bonyodalom keletkezett Lavocsnéban, az akkori határállomáson basáskodó tisztek fel akarták tartóztatni őket. Münnich Ferenc vitába szállt egyikükkel, s végül jókora pofonnal tanította mórasre a pöffeszkedő tisztecskétl Felhívására a foglyok már rohamra készülődtek, mire a megrémült tisztek gyorsan továbbindították a szerelvényt. Tetteinek sora ma már a történelem szerves része. Részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakításában, szervezte a Vörös Hadsereget, a vörös őrséget, mint parancsnok, majd mint politikai biztos, fegyveresen szolgált a harc élvonalában. Izig-vérig forradalmár volt. és katona. Soha nem alkudott az ellenséggel. A Tanácsköztársaság leverése sem rettentette meg, Kárpátalján partizánosztagot szervezett, majd 1920-ban Berlinben mint a márciusi akció katonai bizottságának tagja, a fegyveres forradalom tüzet élesztgette. Letartóztatták, és kiutasították Németországból. A Szovjetunió lett új hazája, ahol tizennégy éven át az ásványolajiparban dolgozott, különböző beosztásban. Szervezőkészsége, műveltsége, széles látóköre a gazdasági munkában is nagy tekintélyt szerzett neki. 1936-ban ismét fegyverben. A kipróbált katona Spanyol- ország véráztatta földjén a szabadságért fogott újra fegyvert. Két és fél évet töltött a tűzvonalban, harci tapasztalatainak sok bajtársa az életét köszönhette. Mikor a spanyol nép sorsa megpecsételődött, Münnich elvtárs Franciaországba került, ahol két éven át koncentrációs táborban szenvedett. Amikor az idegenlégióba akarták kényszeríteni, így felelt kínzóinak: — Az arabokkal nincs semmi vitás ügyem. De ha megígérik, hogy Hitler ellen harcolhatok, rendelkezzenek velem. A franciák valósággal fellélegeztek, amikor a szovjet kormány intézkedése folytán a „veszedelmes” fogoly visszatérhetett a Szovjetunióba. Űjra a fronton, a legádázabb ellenség Hitler ellen. Münnich Ferenc először partizántábort szervezett, később a sztálingrádi csata pergőtüzébe került. A legnagyobb ütközetbe, melyet élete során átélt. Hősi napok voltak, iszonyú és mégis felemelő napok. Aztán Moszkvába hívták, ott volt nagy szükség tapasztalataira. A moszkvai magyar rádió vezetője lett és egy időre véget ért számára j a fegyveres harcok sora. 1945 felejthetetlen dátum. Üjra itthon, a szeretett hazai földön. Pécsi főispán, majd Budapest rendőrfőkapitánya. 1950-től diplomata Finnországban, Bulgáriában, Moszkvában, majd Belgrádban. S 1956-ban újra a harcok kellős közepén. Ebben a harcban ismét megmutatkozott Münnich Ferenc elvtárs emberi és forradalmári nagysága. A néphez, a forradalom eszméihez való hűség. A kommunizmusba vetett hite, a gyűlölet, melyet az ellenséggel szemben érzett, az elvi szilárdság, melyet eszményeink eltorzítóival szemben mutatott. Mint öt polgárháború, öt szabadságharc tapasztalt veteránja, az ellenség láttán fegyverért kiáltott. Az ellenséggel nem alkudozni kell, hanem legyőzni. A megtévedteknek pedig megmutatni a helyes utat, megteremteni a tisztul- tabb, az emberségesebb élet, a nyugodt alkotás lehetőségét. A nagy történelmi tett, a forradalmi munkás-paraszt kormány egyik megalapítója volt. Mint első elnökhelyettes, a fegyveres erők minisztere, majd mint a Minisztertanács elnöke szolgálta a forradalmat. Ebben a munkában és győztes küzdelemben mutatkozott meg teljes nagyságában az az államférfi, aki mint ember, kommunista vezető és forradalmár katona, egyaránt példakép, egyaránt kivívta mindannyiunk tiszteletét. Jelenleg is az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, nyugalmazott államminiszter. Tavaly november 7-én a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Lenin-renddel tüntette ki. Egész közvéleményünk örömmel fogadta ezt a kitüntetést. Jó látni most is a nyolcvanadik születésnapon, bizakodónak, jókedvűnek, elégedettnek. Egész népünk szívből kíván neki erőt és további jó egészséget. Kékesdi Gyula Dr. Münnich Ferenc Hétköznapi szenzációk Otthonok. A művelődés, a kulturális élet szerény fellegvárai a beton és a makadám utak szalagjaira fűzött településeken, a községekben, a falvakban. Utazás, munka közben gyakran elmegyünk mellettük, esténként, ha feléjük visz az utunk, nyugtázzuk, világosak az ablakai, tanul, szórakozik a falu népe. S hányszor megfeledkezünk arról, hogy szinte valameny- nyihez fűződnek derűs, vagy éppen kevésbé derűs történetek, amelyeket nem jegyez fel senki, s amelyek az évek múltával a feledésbe merülnek. Mennyi csendes, hétköznapi szenzáció veszhet így el. Mennyi leendő dokumentummal lesznek szegényebbek így mai településeink. Feljegyeztem egy ilyen mindennapi falusi szenzációt, amelyből bizonyára sokat találhatnánk Nógrádban is. Valamelyik vasárnapi kiránduláson egy épülő művelődési ház mellett vitt el utunk. A helybéli építők közölték, már 1930 óta tervezték az építését. Vagy még élőbbről. Egyszer a pénz is együtt volt rá. Aztán mégsem lett belőle semmi. Azazhogy lett, közjegyzőségi ház a járási székhelyen. Akkor az volt a fontosabb, arra használták fel a község lakóinak összegyűjtögetett filléreit. A művelődési hajlék építése ráért. Majd aztán, később arra is sor kerülhet, vélekedtek a falu akkori urai. Több, mint harminc esztendő telt el azóta. S ez évben elkészül az otthon. Az egykori közbirtokossági ház helyére épül. Az „előd” vályogfalai mag látszottak itt- ott az erős, büszke téglafalak szomszédságában. Sok mindenről beszélhetnének a roskatag falak. Amíg a serény kezek azokat is le nem bontják majd. Társadalmi munkában. Mint ahogyan illik. Hiszen valamikor a közbirtokossági ház is úgy épült. Ki tudja már, honnan hordták a vályogot 120 évvel ezelőtt a déd-, illetve az ükapák erre a helyre. De hordták és építették maguk, mert szükség volt a sertéspásztorra, aki csak úgy jött a faluba, ha „lakást” is adnak neki. A lakás kétablakos, zsúp- fedeles épületté sikeredett akkor, s több mint egy évszázadon keresztül dacolt a széllel, viharral. 1966-ban bontották le a ki- szesek. A falu apraja-nagyja ott volt az ünnepélyes pillanatban. Meg később is. A helybéliek körülbelül 150 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a művelődési otthon építésénél. Az „öregebbek” is. Bontakozik a kép. Hatalmas színházterem, olvasóterem, klub, könyvtárhelyiség, pénztár, ruhatár, büfé, orvosi rendelő nyer elhelyezést az otthonban. Elkészülése után a mozielőadásokat is itt tartják majd, hetenként két alkalommal. Az új otthon, így emlegetik a faluban. Felcsillan az emberek szeme ha róla beszélnek. Baranyai Jánosnak. Takács Károlynak, Csonka Gergelynek, Kerekes Jánosnak és a többieknek. A helyi tsz műhelybrigádja, így ismerik a négy öreg mestert a faluban. Ott fúrnak-faragnak a templom melletti műhelyben napra nap. Bőven van munkájuk. — Alig győzzük — húzza ki magát Baranyai János, a vezető. Ö valóban mesterasztalos. Igaz, a többiek is így tartják számon, ha nincs is mesterlevelük. — Nem csak az teszi a mestert. Kezében megáll a szeker- ce. Kerekes, Csonka Takács is abbahagyják kicsit a munkát. — Szóval, az otthon — villan a többiekre Baranyai szeme. — Hát sokat dolgoztunk mi azon. Elvégre a mienk lesz. — Meg a fiadé — szól közbe Kerekes. Nincs sok mondanivalójuk róla. Sok még a munka vele. Tegnap például a belső töltést csinálták. A színpadot töltötték utoljára. Dédapjuk valamikor ugyanígy szorgoskodhatott a sertéspásztor házának építésekor. 120 évvel később a művelődési otthon is elkészül a községben. Ma ezt tartják szükségesnek a dédunokák. X. E. Műszaki átadás a Tűzhelygyárban Virágkiállítás és vásár Virágbemutató t és vásárt rendez a salgótarjáni kertészet november második felében a piaci virágüzletben. A virág- kedvelők örömére nagy a választék a szebbnél- szebb szoba- növényekben. Különösen szép vízipálmákat mutatnak be, s nagy érdeklődésre tart számot a modern központi fűtésű lakások dísze a Peperomia, Sokan vásároltak már a szárazságtűrő, rendkívül hálás szobanövényből, a Sansepieria zeylonicából. A városi kertészet kezdeményezésére példamutató, s találkozik a virágot kedvelő emberek egyetértésével. A város lakóinak virágkultuszát bizonyltja, hogy az idén rekordárusítást bonyolítottak le virágból a salgótarjáni piacon. A közelgő tél azonban véget vet a virágpompának. Hiányzik a lakásokból a vágott virág. Ezt a hiányt szeretnék a kertészek pótolni a lakások stílusához jól illő cserepes dísznövények biztosításával. November tizenötödikével megkezdődött a ZIM Salgótarjáni Gyáregységében az új gáztűzhely-üzem műszaki átadása. Ezzel befejezettnek tekinthető e jelentős beruházás kivitelezése, amely lényegében ez év tavasizán kezdődött, s amelynek köszönhetően már eddig is megkétszerezték a gáztűzhely napi termelését. Az örömteli esemény alkalmat adott a gyors számvetésre; a Tűzhelygyár dolgozói mennyit teljesítettek abból, amit a pártkongresszus tiszteletére felajánlottak. A kollektíva legjelentősebb elhatározása, az volt, hogy a tervezetthez képest több gázkészüléket állítanak elő. Az esztendő elején ezernyolcszázzal többet vállaltak, majd a második félévben ezt megtetézték kél ezerkétszázzal. Elmondható, hogy a gyáregység — minden nehézség, probléma ellenére — jól halad az ígéret valóra váltása felé. I? hónap közepéig, az időarányos terven felül már több, mint ezerhatszág gáztűzhely készült eh Van- persze még gond elég. Indokolatlanul magas a beteglétszám. Az öntöde csak az utóbbi napokban kezd kilábalni a hónapokig tartó válságból — amelyet szintén a nagymérvű hiányzások idézteik elő. Akadozott és még mindig nem zökkenőmentes a lemez- alkatrészeikkel való ellátás. Várható azonban, hogy a közeli jövőre ez utóbbi is megoldódik: mind a sajtoló, mind a leszabó-részleg műszaki vezetésének megerősítéséről gondoskodtak, s ennek rövidesen éreztetnie kell a hatását. S ha ez így történik, a frissen átadott szerelde szocialista brigádjai képesek lesznek a célul kitűzött napi kétszáz- negyven gáztűzhely túlszárnyalására is. Befejezték a kukorica törését a termelőszövetkezetek a tari keverő-üzem körzetében. A nagy munka most a keverő-üz-m mellett működő szárítóban folyik. A morzsolt és a szárított kukoricát innen azonnal keverőbe vis-!k ah«! a gazdaságok megbánják a különböző tápokat (Foto: Koppány György)
