Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)

1966-11-15 / 270. szám

2 N O G R A T> nWítmfef TS. "frWtd Nines nyugalom as arab világban Hniünna nyilatkozata az izraeli agresszióról KAIRO (MTI) A kairói lapok a felháboro­dás hangján kommentálják a vasárnapi izraeli támadásokat, amelyek során tankokkal és repülőgépekkel hatoltak be Jordánia területére. Az izra­eli agresszorok ürügyként azt hozták fel, hogy Izraelben egy teherautó aknára futott. Ezen a címen „megtorló hadműve­letet” indítottak Jordánia el­len. A jordán csapatok visz- szaszorították a támadókat, két repülőgépet lelőttek és egy harmadikat megrongáltak. Há­rom izraeli tankot kilőttek, hét tankot megrongáltak. A jordán veszteségekről a je­lentés azt mondja, hogy egy repülőgép elveszett. A halot­tak számát izraeli részről mintegy ötvenre, jordán rész­ről hatra teszi az ammani közlemény. A jordán hadsereget, és a polgári önvédelmi alakulato­kat riadókészültségbe helyez­ték. A Szíria ellen intézett iz­raeli agresszióról a damasz­kuszi rádió azt jelentette, hogy vasárnap délután egy páncélos osztag behatolt a határövezetbe. A szíriai ala­kulatok erélyes visszavágása után a szórványos tűzharc az esti órákig folytatódott. Haszuna az Arab Liga fő­titkára nyilatkozatban ítélte el az izraeli támadásokat. — Az arab nemzet biztonsága Palesztina felszabadításától függ — mondotta Haszuna. — Ezt a Jordánia ellen intézett izraeli agresszió ismét bizo­nyítja. Izrael több mint egy hónap óta sorozatosan provo­kálja az arab államokat. Iz­rael nem tartja tiszteletben a fegyverszüneti megállapodási miközben békés szólamokat hangoztat. A helyzet megkö­veteli, hogy az arab országok az izraeli kihívások fényéber. újra megvizsgálják politikáju­kat. Az Arab Liga főtitkára meg­bélyegezte „bizonyos nagyha­talmak” magatartását Is. Az Ahram rámutat arra, hogy a Kairó és Damaszkusz között létrejött közös védelmi egyezményt olyan megtorló fegyvert adott a haladó arab erők kezébe, amely képes az izraeli agresszió visszavetésé­re. Csodálattal adózunk Jor­dánia népének és hadsere­gének azért a hősiességért, amellyel az izraeli agresszo- rokkal harcol. Vádlottak padjára kerül az imperializmus Vasárnap Londonban meg­kezdte háromnapos tanácsko­zását a Russell által kezde­ményezett nemzetközi társa­dalmi törvényszék előkészítő bizottsága. Amint már jelentettük, a törvényszék előreláthatólag márciusban Párizsban megkez­di a tárgyalást Johnson elnök. Dean Rusk, Rubert McNama­ra, Henry Cabot-Lodge és Westmore-Land tábornok há­borús bűneiről. Vasárnap Lord Russel el­nökletével részt vett az első ülésen Daniié Dolci olasz Le- nin-béíkedíjas, Mehmet Ali Aybar, a török munkáspárt elnöke, Leilo Basso olasz po­litikus, nemzetközi jogász. Vladimir Dedijer jugoszláv történész és jogtudós- Kendzo Mónikává, az amerikai impe­rialisták vietnami háborús bű­neinek kivizsgálására alakult japán bizottság főtitkára. An* neszt!a-rendelei Spanyolországban MADRID (MTI) A spanyol kormány amnesz­tiát hirdetett meg „a polgár- háborúból eredő valamennyi politikai bűncselekményre”. Vonatkozik a rendelkezés azokra az ítéletekre is, „ame­lyeket az érdekeltek távollé- tük miatt nem töltöttek le”. A rendelkezés értelmében a Franeo-ellenes polgárháború­ban részt vett köztársaságiak visszatérhetnek az országba anélkül, hogy különleges bíró­ságok elé állítanák őket. A hétfői Humanité a spa­nyol demokratikus erők újabb győzelmeként üdvözli ezt a tényt. A lap rámutat, hogy a spanyol kormánynak ez a határozata a rendszer eddigi leglátványosabb vereségének másnapján, a szakszervezeti választások során elszenve­dett kudarca után vált isme­retessé. A szakszervezeti vá­lasztások valóságos népszava­zás jellegét öltötték a rend­szer intézményeivel szemben. A munkásbizottságok jelöltjei­nek győzelme rendkívül súlyos csapást mér Francéra. Incidensek Indonéziában DJAKARTA (MTI) A Reuter hírügynökség köz­li, hogy a jövőben indonéz állampolgárok csak a KOT! (Legfelső Hadműveleti Pa­rancsnokság) engedélyével tá­vozhatnak tengerentúlra. A rendelkezés nyilvánvaló célja — mutat rá a Reuter —. hogy megakadályozzák a kommu­nisták emigrációját. Medarnbap (Észak-Szumátra) vár elszállí­tásra hétezer kínai, akik In­donéziából Kínába akarnak menni. Medáni jelentések szerint Indonézek és kínaiak között összecsapásra került sor, mert indonéz suhancok megtámad­ták az egyik kínai tábort. Az összetűzésben 30 kínai és 10 indonéz sebesült meg. Ezt a hírt erősíti meg az Oj Kína hírügynökég is. Az Űj Kína szerint nyolcvan személy sebesült meg. A kínai külügy­minisztérium erélyesen tilta­kozott az atrocitás miatt. A közép-jávai Solo (Sura­karta) városában is hasonló in­cidensek voltak. A KAPPI jobboldali középiskolás diák­szervezet tagjai közül többet letartóztattak. KÉNYELMES! reskó férfi ing 54 forinttól. Színes zefir férfi Ing 91 farínt­ól. FrE'tó fiú irgek 19 forinttól 46 forintig. Festett zefir fiú ngek 19 forintlé’ 53 forintig kaphatók az ÁRUHÁZAKBAN ÉS SZAK ÜZLETEKBEN II norvég küliigyminiszter Moszkvában Tárgyalások a jószomszédi kapcsolatok jegyében MOSZKVA (MTI) Vasárnap este hivatalos lá­togatásra Moszkvába érkezett John Lyng norvég külügymi­niszter. Kíséretében van a norvég külügyminisztérium több magas rangú tisztviselő­je. A norvég vendégeket Gix>- miko szovjet külügyminiszter fogadta. A 60 esztendős Lyng tavaly októberben került be külügy­miniszterként a polgári pártok koalíciós kormányába. Híve a norvég—szovjet jószomszédi kapcsolatoknak. Programnyi­latkozatának fontos pontja volt, hogy Norvégia továbbra sem enged területén atomfegy­vert elhelyezni és elutasítja a NATO „atomintegrációs” ter­veit Jóllehet a közel négymil­liós lakosú skandináv ország tagja a NATO-nak, Per Hor­ten kormánya nem ellenzi az országos vitát Norvégia to­vábbi NATO-tagságának kér­déséről. A norvég külügyminiszter moszkvai tárgyalásai részben egybeesnek a finn kormány- küldöttség itteni látogatá­sával, ami módot ad az észak- európai térség problémáinak több oldalú megvizsgálására. A „Közös és az amerikai monopóliumok tt Az „Európai Gazdasági Kö­zösség”, hat nyugat-európai országnak ez a zárt csoporto­sulása, amelyet „Közös Piac” néven ismerünk, a kezdet kez­detétől fogva éles ellentéteket keltett a benne résztvevő or­szágok között, valamint közöt­tük és más államok között is Az EGK tagjai a diszkriminá­ció politikáját folytatják a külkereskedelem területén harmadik országokkal szem­ben. Ez a politika különöskép­pen a fölemelt vámtarifák megállapításában mutatkozik meg. Ez ellenkezést kelt még az Egyesült Államok részé­ről is, amely pedig politikai okokból elősegíti a „Közös Piac” megerősödését, mert ezt a NATO gazdasági alapjának tekinti. Az amerikai monopóliumok, amelyek Nyugat-Európa nagy áruszállítói, egyáltalán nem akarnak belenyugodni azokba a veszteségekbe, amelyeket kénytelenek elszenvedni az EGK magas vámtarifái miatt. Minthogy nem érhették el ezeknek a tarifáknak a csök­kentését, megkerülő manőver­hez folyamodtak. Ennek lé­nyege az, hogy fokozták a „hatok” gazdaságába való be­hatolásukat. 1957-ben például, amikor aláírták az EGK-t létrehozó Római Szerződést, az Egyesült Államok közvetlen tőkeberu­házásai e „közösség” orszá­gainak gazdasági életében 1 680 millió dollárra rúgtak, ez 37 százalékát tette ki annak az összegnek, amelyet az ame­rikai monopóliumok közvetle­nül beruháztak Nvugat-Eurö- nában, s ez az érték 1964 vé­gére már elérte az 5 400 mil­lió dollárt. A „Közös Piac” megalakí­tásáig az amerikai beruházá­sok nagy részét Anglia gazda­sági életébe irányították. Csu­pán 1957-ben a nyugat-euró­pai országokban eszközölt amerikai tőkeberuházások tel­jes összegéből, amely 581 mil­lió dollárra rúgott, Angliára 332 millió dollár jutott; a „Közös Piac” többi országá­nak mindössze 212 millió dol­lár maradt. 1964-ben ez a helyzet azonban már erősen megváltozott. A ..Közös Piac” országaiban eszközölt amerikai beruházá­sok nagy részét az autó-, az általános gépgyártó, a:; elektro­technikai, a vegyi- és olaj­feldolgozó iparba irányították. Ez a tőkeberuházási irányzat nem véletlen. Éppen ezek azok az iparágak, amelyek az ame­rikai társaságok nagyobb és érettebb tapasztalatainál fog­va a legnagyobb profitot biz­tosítják. Így például a vegyi- és az autóiparra jut körül­belül a fele annak a beruhá­zási Összegnek, amelyet az Egyesült Államok monopóliu­mai a „Közös Piac” országai­nak feldolgozó iparában eszkö­zölnek. Jelentős mértéket ér­tek el a gépgyártás egyes ágaiban eszközölt beruházások is, különösképpen például az elektronikus számítógépek gyártásában. Az amerikai monopóliumok európai fiókjainak konkuren­ciája a „Közös Piac” országai­val szemben az utóbbiakat gyakran nagyon nehéz hely­zetbe hozza. Az Olivetti olasz társaság például, amely író­gépek és számítástechnikai cikkek gyártására szakosodott nemrég a pénzügyi csőd szé­lére jutott az erősebb ameri­kai fiókokkal vívott konkur- renciaharc miatt. Ma a „Közös Piac” országai nagyon nehéz helyzetben van­nak. Korlátozzák az Egyesüli Államokból származó tőkeim­portot? Egyelőre nem szán­ják rá magukat erre nyíltan, bár e lépés támogatói mind erősebben hangot adnak e kívánságnak. Ennélfogva egy lehetőség marad: állandó nyugtalanságban kell ólmok azzal a veszéllyel szemben, hogy az amerikai monopóliu­mok elfoglalják a kulcspozí­ciókat a „Kis Európa” gazda­sági életében. A. Pokrovszkij, a közgazdasági tudományok kandidátusa AFRIKA 1966 Ha rápillantunk Afrika tér­képére — ahol a függetlenné vált országokat fehéren hagy­tuk, a gyarmati uralom alatt állókat pedig fekete színnel tüntettük fel —, a pár évvel ezelőtt megjelent térképekhez viszonyítva szembeötlő válto­zásokat láthatunk. A 30 millió négyzetkilométer kiterjedésű kontinensen ma már csak ki­lenc országot mondhatnak ma­gukénak a gyarmattartó ha­talmak, amely az összterület mindössze tíz százalékát te­szi ki. A közelmúltban végbement változások tükrében érdemes visszapillantanunk Afrika gyarmatosításának történeté­re. A földrész tulajdonképpeni gyarmatosítása, katonai és politikai birtokbavétele a XIX. század első felében kezdődött és második felében bontako­zott ki teljes egészében. Az 1800-as évek elején még csak jelentéktelen gyarmatai 'van­nak a franciáknak Észak-Af- rikában, az angoloknak a Guineai-partokon, a spanyo­loknak Fernando Póo-ságetén. 1850—1860 között indul meg a kontinens belsejének felkuta­tása, bár kezdetben csak lassú ütemben. 1876-ban Afrika egész területének mindössze 11 százaléka volt gyarmat. Az Európában bekövetke­zett gyors ipari fejlődés, s a2 ezzel járó nagyobb nyersanyag igény azonban ezen a téren is éreztette hatását. Jó üzletté vált Afrikában gyarmatokat szerezni. A területek megszer­zését kezdetben kivételes jo­gokkal felruházott társaságok bonyolították le. Ilyenek vol­tak többek között az 1880-ban alakult brit Királyi Niger Tár­saság és a Kelet-afrikai Tár­saság, vagy a belga királynak Kongó állam nevű üzleti vál­lalkozása. Később az illető ál­lamok megvásárolták ezektől a Társaságoktól az ellenőrzé­sük alatt álló területeket A XX. század fordulóján Afrika területének már 90 százaléka a gyarmattartó ha­talmak uralma alatt állt. Ez a helyzet aztán jelentéktelen változásoktól eltekintve egé­szen a második világháború végéig fennállott. A második világháború után a szocialista tábor növekvő ereje, gazdasá­gi erősödése az afrikai népek függetlenségi mozgalmainak is szárnyat adott. Az egyre na­gyobb számban fellángoló po­litikai és fegyveres harcok si­kerei visszavonulásra kénysze­rítették a gyarmatosítókat. 1960-ban már 17 volt gyarmati állam független, 1964 végén pedig számuk 36-ra emelke­dett. Ma 40 független afrikai államot tüntethetünk fél tér­képeinken. Megjegyzés: A térképen sze­replő évszámok a függetlenség kikiáltásának időpontját jelö­lik. — TERRA —

Next

/
Oldalképek
Tartalom