Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)

1966-11-15 / 270. szám

1966. november 15 SU34 N’rtGR í tí c4 l 'émíh zerés £ — Villanyszerelőnek tanúi- fájt. Azután hatalmas moraj, tam, évekig jártam a bányát Elrendeltem a viszavonulást, és művezető lettem. Azután riasztottam a bánya többi, megbíztak a bányamentő ké- kevésbé veszélyeztetett részét szüléitek karbantartásával, is. Később, amikor már az isza- Igy lettem műszerész, majd a pót . takarítottuk, akkor lát- mentőállomás főműszerésze, tam milyen félelmetes elemi Közben elvégeztem a bánya- erő a gáz. technikumot is. Az idén kü- — Gazdagodott tapasztalat­lön vizsgát tettem. Az összes ban? bányamentő készülékekhez, — Igen. Szokatlan, nem műszerekhez hozzányúlhatok mindennapi jelenség volt, és már. Tudja, kényes dolog az. bizony sokat segített a cseh­mert igen nagy á felelősség, szlovák és lengyel bányamen- Üzembiztos, pontos műszere- tők tapasztalata, akiknek már ken az ember élete, bizton- nagyobb gyakorlatuk volt. sága múlik. Ezért. Azután ott több hasonló gázbetöréssel a másik feladat. Bevetésnél a találkoztak, sokoldalúság, a bányamentő Az autó hirtelen fékez, erénye. Villanyszerelőnek, Megérkeztünk. A bányamentők ácsnak, bányásznak kell len- számára megint vége egy mű- ni egyszerre, mikor, hogy k<r szaknak, ha ugyan vége. Nem veteti meg a munka. Minél haza. csak a mentőállomásra jobban otthon van az ember vonulnak be. Pihennek, ké- ezekben a dolgokban, annál szenlétbe vannak. Ki tudja bátrabb, annál nyugodtabb... mikor csörög a telefon és hang- Az autó robog. Egy sor él- zik el a riadó. A veszély örök- mény elevenedik fel. Bánya- ké ott van a sötét falak mö- tüzek, Székvölgyről, Király- gött és ha támad, mennek a táróról és a Margit-hatos bányamentők, résziéről. Ott volt valameny- Kosár Vencel, aki ezt a nyinél. foglalkozást választotta élért — Félt-e már? hivatásának, ma azt mondja: — Féltem :— mondja és el- — furcsa lenne ha másutt mosolyodik. Amikor szénsav- kapna beosztást. Nem a ve- gáz tört be Tiribesen, Soha szélyt szereti és keresi, ha­nem felejtem el. Űj volt a nem valami mást érez ami­veszély, nagyon szokatlan, kor riadó van, és robognak Azt tudtam, hogy a készülék az ismeretlen felé. Segíteni véd a gáz ellen, de volt olyan másokon, visszaverni elemi érzésem,' mintha a fejeim há- .erők támadását, ez az, ami romszorosára nőtt volna. A lelkesíti munkájában, fülem, a dobhártyám feszült, B. j. Balesetmentes vállalat Az Északmagyarországi volna. Így nem volt fennaka- kocsivezetők. Tudják, hogy fém- Áramszolgáltató Vállalat egyi- dás a tervteljesítésben, nem bői készült járművekkel, tere- ke megyénk legnagyobb jár- esett ki a termelésből a gép- pen súlyos betonoszlopokat A kas nagyot esőmen. azután megáll Kászálódnak az emberek. Fejükön a bőr­kobak meszes, sáros a ruhá­juk, sőt arcuk is. Derekukon biztonsági öv, kezükben lám­pa és .szerszámok. Lerakod­nak, meglazítják, lecsatolják az öveket, törölgetik a hom­lokukat. — Főmérnök elvtárs mára befejeztük — jelent az egyik jól megtermett izmos bánya­mentő. Kosár Vencel. — Sikerült-e eredményt el­érniük? — Nem sokat. A víz szi­várog. Fúrásnál azt hittük sikerül üreget találnunk, azt elinjektáljuk bentonittal, de nincs üreg, csak a víz szivá­rog. Kevés amit így be tu­dunk nyomatni. , — Talán cementtel kellene megpróbálni. Az jobban zár. Szorospatakon az új akná­nál hallgatom a beszélgetést. Latolgatják a lehetőségeket. Néhány nappal ezelőtt vonul­taik ki a bányamentők. A szi­várgó víz az ellenfelük most. Attól kell mentesíteni az aknát. Kicserélik a tapasz­talatokat, és már a másnapi folytatás részleteiben is meg­egyeznek. Kocsira szádunk, indulunk hazafelé a közpon­ti bányamentő állomásra. Ko­sár Vencellel beszélgetünk. Tapasztalt bányamentő, már 12 éve ez a főfoglalkozása, és még csak 38 éves. Ha termi akar, ám tegyen,..! Nemrégiben a Nógrádból Diósjenő—Tolmácson át Rét- ságra közlekedő GA 76-51 forgalmi rendszámú autó­busszal utaztam. Ezen az autóbuszon általában sok az utas, de aznap a 40 szemé­lyes kocsin Nógrádon és Di- ósjenőn csaknem hatvanan szálltak fel. Tolmácsra ér­kezve a vezető udvariasan közölte a várakozókkal, hogy az autóbusz megtelt, csak a tanulókat tudja felvenni. Megnyugtatásul közölte, hogy a következő járat 4— 5 percen belül Tolmácsra érkezik, az azzal elutazhat­nak Rútságra, és onnan Sal­gótarjánba. Az utazásra várók közül egy ember erre a bejelen­tésre felháborodott, és elég durván méltatlankodott. Ek­kor a gépkocsivezető ismét megmagyarázta, hogy 4—5 percen belül itt van a má­sik autóbusz, és azzal el­utazhat. De az csak mondta a mondókáját és nagy hety­kén elővette a jegyzetfüze­tét, és feljegyezte az autó­busz rendszámát... S köz­ben azt mondta: „Majd az ön érdekében lépéseket te­szek az AKÖV igazgatójá­nál.” Nos, ezután minden úgy történt, ahogy a gépkocsi- vezető bejelentette. A jel­zett autóbusz négy percen belül megérkezett Tolmács­ra, ahol mintegy harmincán szálltak fel és ezzel utaz­tak Rútságra. A durván méltatlankodó utas Rét­műparkkal rendelkező válla­latainak. Közúti közlekedési baleset —, amint Pusztai István garázsmester a világ legtermészetesebb hangján mondja —, mégis több mint tíz esztendeje nem fordult elő. Ha volna olyan megtiszte­lő cím, hogy „Balesetmentes vállalat”, Az ÉMÁSZ már ré­gen kiérdemelte volna. Ha cím nincs is, siker van és ez a fontos... Titka? Néhány „csak.” Csupa olyan „csak”, amelyet 1:1 arányban bármely más vállalatnál is be lehetne ve­zetni. Ezek közé tartozik, hogy a gépjárművek valójában két­szeres ellenőrzésen mennek át. Ellenőrzi műszaki állapotu­kat távozás előtt a garázsmes­jármű. Ez igen lényeges az ÉMÁSZ-nál, ahol sok a kü­lönleges gépjármű — például darus-kocsi —, s így meghi­básodásuk esetén remény sincs arra, hogy más vállalat­tól kölcsönözhessék. További „csak”, hogy kettős gondot fordítanak az oktatás­ra. Tévedés lenne azt hinni, hogy a könnyen halmaz; KRESZ eleven, a mindenna­pi élettel szoros kapcsolat­ban levő fejlődő jogszabály. A KRESZ-előadásokat több­nyire Sturmann Jenőné, gép­kocsielőadó tartja. Az ÉMÁSZ-nál sok gépko­csivezető dolgozik, akinek két szakmája van. A másik a villanyszerelés. Veszélyes mesterség; az emberéletet kö­megmozgatni nem csekély fel­adat. A munkanap minden órájában felkészültnek kell lenni végrehajtására. Ilyen atmoszférában szinte spontán alakult ki a törzs­gárda, amelynek olyan meg­bízható tagjai vannak, mint a Skodával járó Tolnai Lász­Az ÉMÁSZ-nál nem éppen könnyű a szolgálat. Az erpbe­rek mégis örömest vállalják, mert nyugodt légkörben dol­goznak, s e nyugodt atmosz­férában a balesetmentes köz­lekedés anyagi feltételeit is biztosítják számukra, — b. z. — Ságon leszállt, és a Buda­pestről Salgótarján felé köz­lekedő autóbusszal utazott tovább. Ezek után kérdezem he­lyesek-e az ilyen fennhéjá- zások? Megítélésem szerint az ilyen jó kapcsolatú ember­nek nem illik az autóbusz- vehetőket megzavarni mun­kájuk végzésében, S ha min­denáron lépéseket akar ten­ni Cser Gyula igazgatónál, hát akkor tegyen abban, hogy a Nógrád—Rétság— Balassagyarmat közötti út­vonalon a jelenlegi helyett állítsanak be egy több sze­mélyt. befogadó autóbuszt. Emmer Ferenc ló, a darus-kocsis Gömbicz KRESZ csupán afféle András és a GAZ—51 volán­érthető paragrafus- ja mögött ülő Gibicsár János. — valójában a Vannak-e még igazi kovácsok? Beszélgetnek a kovácsok: egymáshoz közel hajolva, mert a nagy zaj miatt kü­lönben nem értenék egymás szavát. — Nincsenek már igazi kovácsok — mondja egyikük, miközben úgy gyújtja meg cigarettáját, hogy egy izzó vaslemezhez nyomja. — Nincsenek? Hát akkor itt kik . dolgoznak? — kí­vánkozik a kérdés, hiszen igazi kovácsműhely ez, üllő­vel, kalapáccsal, csak nem cipészek ütik itt a izzó vasat? 23ü~at a nagy-kalapáccsal A válasz elmarad, mert egyikük felhúzza a kemence ajtaját, s kérdően néz a mesterre. Az a mi emberünk éppen odalép, belehunyorít, akár a háziasszony, aki meg­nézi a sütőben, jó-e már a rétes. Bólintással jelzi, jó, s már nyúl is be -a hosszú fer goval, kihúz egy narancsvö­rösen izzó darabot- A követ­kező lépés és mozdulat egybe esik, s már a légkalapács előtt áll, társa kissé eligazít­ja a vasat a szerszámban, és már nyomja is a két gombot. Egyet szisszen a nagy gép, v-alakba hajlott a lemez, s amíg segítője kiveszi, elhe­lyezi a kész darabok közé, addig ő már a kemencénél áll, nyúl egy újabbért — Hát ezért — kiáltja, ahogy elmegy előttünk. — Nem munka ez, séta. Szisszen a gép, minden is­métlődik. Ahogy megáll a kemence előtt, arcát megvi­lágítják a kiszűrődő lángok: ősz a haja, de egyenes tar- tású. A tűz és a gép között azért meg-megereszt egy mondatot. így áll össze a ma­gyarázat: Azelőtt főleg kala­páccsal dolgoztak, csak nagy­ritkán géppel, mostanában viszont megfordult a sorrend, alig-alig akad dolog az üllő­vel. — Mikor inas voltam — nyomja le a légkalapács gombjait — fogadásból 230- at is kivertem a nagykala­páccsal. Erre ma már valóban nincs szükség, körben gépek sorakoznak, á a régimódi ko­vácstűzhellyel sem kell baj4 lódmi, mert középen olajtüze^ iésű kemence hevíti a vasat. „4* astán a lóbafű... / ** — Hány fokos ez az anyag — mutatunk az utolsó dara-» bokra­— Nyolcszáz körül lehet. — Hol a hőmérő? Rámutat. nézzük meg a színét. — Az ott balra, ami már fehéredik, megvan ezer fok is. | Ezzel aztán véget is ér * „sétálás” egy Időre, mert új­ra töltik a kemencét. Cigaret­ta-szünet. A családjára tere­lődik a szó, mert megemlíti* hogy katonafia is innen vo­nult be a gyárból. Gépész- technikus, a lánya férjnél van már, ő is elvégezte a közgazdaságit. Kissé csalódot" tam jegyzi meg: — Egyetemre jelentkezett á fiú, műszakira, de nem vet­ték fel. — Aztán, mintha magamagát vigasztalná, hoz-» záteszi: — No, de hamarosan leszerel, s azt írta a múltkor* hogy jövőre ismét megpró­bálja. Amíg beszélgettünk, a ke­mence persze nem pihent* kész az újabb adag, folytar tódhat a munka. Talán azért* hogy ne csak a saját fiát dicsérje, búcsúzóul rámutat egy szőke fiatalemberre, aki a műhely másik végén dolgo- zik­— Rendesek ám itt a fia­talok mind. Az ott 25 éves* de milyen lóbőrű! Végighajt­ja a műszakot, meg se ko-ty* tyan neki látná csak, hogy lép ki az öltözőből, kimosa­kodva, nyakkendősen... Persse, hogy ismerik A Salgótarjáni Bányagép* gyár pártirodáján aztán meg­kérdeztük, ismerik e azt m magas ősz hajú embert a ko­vácsműhelyből? Azt, aki nel-3 két gyereke van. egy fia, meg egy lánya, — Persze, hogy ismerjük — bólintottak. — Teschlag An­dor bácsi. Itt dolgozik a fia a gyárban, de őt másként hív­ják, meg a lányát is, mert hogy fogadott gyerekei. És még azt is megjegyez­tek a mi kovácsunkról, hogy régi kommunista, tagja a pártvezetőségnek is­Benedek B. István Mindennapjaink demokráciája (7) Beleszólás és véleményezés tér; és érkezéskor szintén. Igen gyakran előfordult, hogy a műszaki hibát este észlel­ték, éjjel kijavították, reggel pedig a kocsi úgy indult mű­szakba, mintha mi sem történt vetelő szerencsétlenség csak a balesetek az előírások lel­kiismeretes megtartásával előzhetők meg. A munkavédel­mi előadásokon szintén figye­lemmel vesznek részt a gép­Kezdünk divatba jönni — mondja tréfásan a textilüzem szakszervezeti bizottságának titkára. Eddig — folytatja — ha nem is teljes joggal, de sokszor szemünkre vetették, hogy kevés látszata van a szakszervezeti munkának. In­kább csak kötelességeink vol­tak, jogaink kevésbé. Megtör­tént, hogy kétszer is meghir­dettük a szakszervezeti tag­gyűlést, míg harmadszorra végre meg is tarthattuk; most meg annyian voltak, hogy utolsó pillanatban kellett még újabb székeket szereznünk. És hallgatta volna csak vé­gig a hozzászólásokat! Ne­künk is, már mint az szb-nek, kijutott a bírálatból, de őszin­tén mondom; örültem, hogy végre ide is eljutottunk. Az elmúlt hónapokban a szocialista demokrácia kibon­takoztatása kapcsán, s össze­függésben az új gazdasági mechanizmussal, sok. szó esett, s esik napjainkban is a szak- szervezetek szerepének növe­kedéséről, feladataink sokrétű gazdagodásáról. Igazságtalan­ság lenne sommásan elma­rasztalni a szakszervezetek ed­digi munkáját, hiszen a so­kat emlegetett tagdíjbeszedé­sen, üdülési beutalók kiadá­sán túl hosszan sorolhatnók, mi mindent végeztek, még­pedig eredménnyel. Azok a lehetőségek, feltételek hiá­nyoztak a szakszervezeti mun­ka jobbá tételéhez, az üzemi demokrácia erősítéséhez, ame­lyeket most a gazdaságirányí­tási rendszer reformja bizto­sít: érthető tehát, ha a dol­gozók mind növekvőbb ér­deklődéssel kísérik e válto­zást, s nemcsak a példaként említett textil üzemben, ha­nem másutt is „kezd divatba jönni” a szakszervezet. A munkásosztály tudati fej­lődésének, politikai érettségé­nek természetszerű velejárója, hogy növekedjék közvetlen és közvetett részvétele nemcsak a feladatok végrehajtásában, hanem az üzemek irányításá­ban, a döntések meghozatalá­ban is. Ebben döntő szerep jut a szakszervezeteknek, hiszen a kollektíva véleményének, s érdekeinek képviseletében el­sősorban a dolgozók nagy többségét tömörítő tömegszer­vezet léphet fel. Az országos és a helyi ér­dekek egyeztetése, a közösség, s ugyanakkor az egyén érde­kei összhangjának megterem­tése nem korlátozódik csupán a gazdasági mechanizmus re­formjára: a párt általános po­litikájának fontos részeként, a szocialista demokrácia továb­bi erősítése érdekében, a szak- szervezeteknek nemcsak az üzemek falain belül, hanem átfogó értelemben is megnő a joga és hatásköre. Munka­ügyi és bérkérdésekben, a főbb gazdaságpolitikai célok és főbb intézkedések megha­tározásában éppúgy véleményt kell, hogy nyilvánítsanak a szakszervezetek, mint az ál­lami szervek, a minisztériu­mok olyan rendelkezéseinél, amelyek a bérből és fizetés­ből élő dolgozók élet- és mun­kakörülményeit érintik. Ahogyan országosan, úgy helyben is a „társadalmi partner”, azaz a szakszervezet a kollektíva képviseletében lép fel: önállóan dönt a dol­gozók szociális, egészségügyi és kulturális ellátását illető kér­désekben, a jelenleginél sok­kal erőteljesebbé lesz ellen­őrzési joga — például a sze­mélyi jövedelmek elosztásánál, az anyagi és erkölcsi ösztön­zés rendszerének kialakításá­nál — s a vállalati kollek­tív szerződések rendszerének felújításával az üzemi „alkot­mány” betartásának legfőbb őre lesz. Lényeges tényező a szakszervezetek szerepének növekedésében az is, hogy ki kell kérni véleményüket az üzemi gazdasági vezetők meg­ítélésekor, kinevezésükkor, megerősítésük vagy leváltásuk esetén. A szakszervezetek szerepé­nek növekedése egyenes arányban áll az üzemi de­mokrácia erősödésével: ahogy életünk többi területén, úgy az üzemekben is természetes­sé, alapvető tényezővé, tehát mindennapivá válik a politika- történet legrégibb, még az ókorból származó, de igazi tartalmát, értelmét csak a szo­cialista jelzővel összekr neol­ton elnyerő fogalma, a de­mokrácia. Mészáros Ottó Pehelyként emel vasúti kocsikat, Diesel-mozdonyokat a MÁV által vásárolt NDK gyártmányú óriás daru (MTI foto — Kovács Sándor felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom