Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)

1966-11-02 / 260. szám

2 NÖGR AtJ 1966. november 2. szjsnd« Szovjet vezetők látogatása! Micsoda díszszemle!!! A dél-vietnami szabadságharcosok sikeres akciói SAIGON (MTI) A szabadságharcosok ak­náinak robbanása ébresztette fel kedden, a hivatalos dél­vietnami nemzeti ünnepen Saigon lakóit. Bár a rendőr­ség, a hadsereg és az ameri­kai biztonsági szolgálat óriási erőfeszítéseket tett, még az erődemonstrációnak szánt fel­vonulás kezdete előtt, reggel hét óra tájt egymásután több robbanás rázta meg a dísztri­bün környékét a saigani ka- tedrális előtti téren. A robbanások zajára ame­rikai katonai rendőrök ro­hantak lövésre kész fegyverrel a helyszínre; de míg a me­rénylőket keresték, újabb lö­vedékek robbantak. Bebizo­nyosodott: a partizánok ma­gában Saigonban is akkor csapnak le, amikor akarnak. Ky tábornok elrendelte, hogy • felvonulást mégis tartsák meg. A rendezők gondoskod­tak elefántokról, népviseletbe öltözött csoportokról és a dísz­tribün előtt — ahol Ky és Thieu államfő is ott volt az amerikai és többi külföldi csa­pataik is elvonultak. Felvonu­lás köziben a szabadságharco­sok aknavetői újból tűz alá vették a teret. A dísztribün közönsége hasra vágta magát, a tömeg pánikszerűen mene­kült. A két tüzérségi táma­dásnak a hírügynökségi jelen­tések szerint nyolc halálos ál­dozata és mintegy harminc sebes ültje van, köztük ameri­kai dél-vietnami katonák. Több mint egy félóráig tar­tott. amíg ismét helyreállt a rend. Ezt megelőzően a saigoni szabadságharcosok elsüllyesz­tették az amerikaiak egyik aknaszedő hajóját a Long Tan folyón. Az aknaszedő hétfőnyi legénysége elpusztult. A fo­lyó több napra használhatat­lanná vált a hajózás számá­ra. HANOI Az észak-vietnami főváros­ban hétfőn sajtóértekezletei tartott az amerikai imperia­listáik vietnami háborús bű­neinek kivizsgálására alakult bizottság. A sajtóértekezleten bemu­tatták az újságíróiknak a bar­bár amerikai bombázások há­rom áldozatát. A 17 éves Thai Binh Dán testét napalm által okozott szörnyű égési sebek borították, a 31 éves Tran Thi Van egy légitámadás során szenvedett súlyos sérülést. Az újságírókat különösen meg­rázta annak a csecsemőnek a látványa, aki még megszü­letése előtt sebesült meg az arcán: Ngoc Bao édesanyjá­nak testét bombarepesz járta át. MOSZKVA (MTI) Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára, a Legfelső Tanács el­nökségének tagja, aki Nyi­kolaj Jegoricsevnek. a moszk­vai városi pártbizottság elsó titkárának társaságában Tbi­liszibe érkezett, hogy átnyújt­sa a Grúziának adományozott Lenin-rendet, hétfőn ellátoga­tott Rusztaviba, Grúzia fia­tal ipari központjába. Brezsnyev megtekintette a rusztavi kohóművet, majd el­beszélgetett a gyár vezetői­vel az új tervezési rendszerre való átállásról. Az SZKP KB főtitkára érdeklődött a mun­kások életkörülményei, a la­kásépítkezés iránt Aleksze} Koszigin szovjet miniszterelnök kedden az uk­rán ipar fővárosába, Donyec- be érkezett. KoszMn találko­zott a helyi vezetőkkel, majd megtekintette az Oktyabrsz- kaja szérbányát. Habsburg Oitó Ausztriában Az afrikai egységszervezet tanácskozásáról BÉCS (MTI) Habsburg Ottó hétfőn Kufsteinnél beutazott, majd rövid innsbrucki látogatás után a délutáni órákban el­hagyta Ausztriát — jelentette hétfőn este hivatalosan az osztrák belügyminisztérium. Franz Muhri, az Osztrák SZÖUL (MTI) Johnson amerikai elnök, aki a dél-koreai Szöulban tartóz­kodik kedden délelőtt egy órát tárgyalt Pák Csöng Hi államfővel. A tárgyalás befejezésével Johnson és Pák Csöng Hl megszemlélte az Észak- és Kommunista Párt elnöke a Volksstimmében leszögezte: a párt a leghatározottabban til­takozik Ottó tirali villámlá­togatása ellen, amely csak végleges visszatérésének elő­készítő lépése. A habsburg- sarj beutazása fenyegeti a szomszédos országokhoz fűző­dő jó viszonyt Dél-Koreát elválasztó dem 11 i- tarizált övezetet. Látogatást tettek a 26. dél-koreai lövész hadosztály egyik alakulatánál, ahol Johnson kitüntetéseket osztogatott. Mint a hírügynökségek je­lentik — „elvegyült a kato­nák között és vicceket me­sélt” ADDISZ ABEBA (MTI) Tanzánia és Libéri az utol­só pillanatban nem vállalta, hogy részt vegyen a Gháná­ba és Guineába utazó dele­gációban. A küldöttségnek azt a feladatot szánta az afrikai egységszervezet hogy eszkö­zölje ki a Ghánában önkénye­sen letartóztatott guineai kor­mányküldöttség szabadon bo­csátását. Az AESZ a két or­szág helyére a kinshasai Kon­gót és Kenyát választotta. Kedden reggel Bomboko kon­gói külügyminiszter, Murumbi kenyai alelnök és Williams, Sierra Leone tájékoztatási mi­nisztere, elindult Accrába és Corvakryba. Az afrikai egységsaerveaet miniszteri tanácsa hétfőn a volna, őt választották a kon­ferencia elnökének. Apedo- Amah togói külügyminiszter lett az értekezlet elnökhelyet­tese. A MEN hírügynökség jelentése szerint a tanácsko­záson törölték a napirendről a Guinea ellen emelt ghanai panaszt, mert a guineai kül­döttség távollétében úgysem lehet megvitatni. Guinea Addisz Abeba-i dip­lomáciai képviselője, Cisse Fode, sajtóértekezleten közöl­te: a guineai kormány erede­tileg biztosítékokat kapott az Egyesült Államok Comakry-i nagykövetségétől, hogy a Pan American légiforgalmi társa­ság gépe, amely a guineai kor­mányküldöttséget szállította az AESZ-értekezletre. nem fog leszállni Ghana területén és Johnson vicceket mesélt Algériai évforduló Az Algériai Népi Felszaba­dító Háború 12. évíordu lójának előestéjén, hétfőn Bumedien elnök rádióbeszédet mondott, amelyet a televízió is közve­tített. Forradalmunk — jelentette l<i Bumedien — hű maradt önmagához. Az algériai elnök nevek említése nélkül jelen­tette ki: azok, akik egy adott pillanatban megpróbálták el­téríteni a forradalmat eredeti útjáról, elbuktak és csak azt sajnáljuk, hogy külföldön ta­núsított méltatlan magatartá­sukkal kárt okoztak hazánk hírének. Az évforduló alkalmából az Algériai Dolgozók Általános Szövetsége és az FLN titkár­sága felhívással fordult az ország népéhez. A nemzeti ünnepen szaba­don bocsátottak 24 politikai elítéltet. Az ünnep előestéjén vált is­meretessé, hogy a Szovjetunió 200 000 tonna gabonát szállít Algériának. Az országban az idén rendkívül nagy volt a szárazság s a hatóságoknak komoly gondot okozott az élelmiszer-ellátás. késő esti órákban anélkül fe­jezte be a zárt ajtók mögött lefolytatott vitát, hogy megol­dást talált volna a válságra. Mielőtt Bomboko a három nemzet képviselőiből álló bé­kéltető küldöttséggel elutazott Megjelent a XXIII. pártkongresszus teljes anyaga MOSZKVA (MTI) Moszkvában a Politikai Ki­adó gondozásában megjelent az SZKP XXIII. kongresszu­sának teljes anyaga, úgyne­vezett „gyors írásos jegyzet” formájában. A két kötetes munka tartalmazza az összes beszámolókat, felszólalásakat, határozatokat, a kongresszus külföldi vendégeinek felszó­lalásait; a külföldi üdvözle­teket. A második kötetet név­mutató egészíti ki. eÁutoNw &s4rw?m isi Már tizenhárom esztendeje múlott, hogy ünnepélyesen vízre bocsátották az Aurórát és 1916-ban nagyonis ráfért a teljes felújítás. A petrográ- di Baltíjszkij hajógyárban, a doWdban kezdték meg a nagy­javítást még ebben az esz­tendőben. A renoválás idején gyakran találkoztak a cirkáló matró­zai az elégedetlen, kiéhezett és a munkától agyon sanyar­gatott munkásokkal. Mi más lehetett volna a beszéd témá­juk, mint a cári önkény le­rázása, a bátyuska háborújá­nak mielőbbi befejezése és hazatérés a családhoz, a gye­rekekhez. Nagyobb kenyér az asztalra, melegebb otthon és kevesebb fegyver. Ez járta közöttük! Nincs szükség cárra! F81- desurakat is el kell kergetni! Ki kell ütni őket a hatalom már nagyonis imbolygó nyer­géből. Csak az a kérdés, ho­gyan? Ahányan csak voltak, mind másféle megoldást me­lengettek gondolatukban. So­kan támogatták a fegyveres felkelést, mint legcélraveze­tőbb megoldást és ez elfo­gadhatónak is látszott. Csu­pán azt nem tudták, hogy honnan szerezzenek elegendő fegyvert a felkeléshez, hogy sikerrel szembe szállhassanak a cár atyuska hadseregével? Nem kevés híve volt azon­ban abban az időben a bé­kés tárgyalásoknak is. Kö­zöttük is a leghangosabbak voltak a mensevíkek és az esszerek. Abban az asatemioben még nem szolgáit párttag az Au­róra cirkálón, azonban már egyre többen egyiittéreztek a boisevikokkal, akikkel elég gyakran találkoztak a Baltisz­az a körülmény, hogy Ghana légiterén áthalad, nem jelent semmiféle kockázatot Az ügyvivő véleménye szerint a delegáció letartóztatásával Ghana csak eszköz az Egye­sült Államok kezében. kíj hajógyárban és támogat­ták is az elképzeléseiket. Ma­guk között is egyre sűrűbben latolgatták a cirkáló matró­zai, hogyha a helyzet úgy kí­vánja készek fegyverrel is támogatni a bolsevikok har­cát Ilyen értesülések gyorsan eljutottak a központba. A hajógyári munkások nem­csak a nagyjavítás miatt jár­tak az Auróra fedélzetére. Akkor is ott beszélgettek a matrózokkal, amikor már ré­gen befejezték az aznapi munkát. Azt magyarázták a matrózoknak, hogy ... — Ma kijavítjátok az Aurórát és lehet, hogy hol­nap titeket is kivezényelnek a nyílt tengerre, a háború­ba, és soha többé nem láthat­játok már meg az otthono­tokat, a családokat. A matrózok egyre figyel­mesebbek lettek ezekre a szavakra: — A tisztjeitek csak dő­zsölnek egész nap, ti pedig moslékon éltek. Van kenye­retek? Kukorica lisztből ké­szült Mit esznek a tiszt urak? Finom, fehér kalácsot Csak nekik sütötték. Mikor kapta­tok zsoldot? Ugy-e régen! És a cirkáló tisztjel? Amikor csak akarnak és amennyit kívánnak, mert a ti zsoldo- tokat is ők mulatják el... Egy matróz csendesen szólt: — Végezzünk vei ük! A többiek felkapták a szót: — Végezzünk! É3 mind megszavazták... Ilyen parázs hangulatban A íestvérorsxágok életéből UKRAJNA Ha egy magyar turista, vagy hivatalos úton lévő ma­gyar szakember elvetődik a Fekete-tenger északi partján lévő Odessza kikötőjébe, ha­mar otthonosain érezheti ma­gát. Az emberi szem. látótá­volságiáig kiterjedő kikötőben amerre néz, mindenütt^a Ma­gyar Hajó- és Darugyárban készült öttonnás Ganz-felira- tú portál-daruk harminc mé­teres „nyakát” látja szorgal­masan bólogatni. Itt éppen egy Indiába induló gyárbe­rendezés súlyos darabjait he­lyezi kecses könnyedséggel a hajó több emelet mélységű gyomrába. Legközelebbi szom­szédja milliónyi méhecske örömzümmögésétől kísérve Kubából érkezett sárga kris­tályos nyerscukor száz és ezer tonnáit rakja ki fárad­hatatlanul. Kicsit távolabb a legújabb típusú sötétvörös Belorusz traktorok sorakoz­nak, hogy a daru segítségé­vel egymásután eltűnjenek az Egyesült Arab Köztársa­ságba tartó hajó rakodóteré­ben. K. M. Ankingyinevics élv­társ az odesszai kikötő igazga­tója dicséri a Ganz-darukat. Több mint harminc dolgozik belőlük csupán ebben a kikö­tőben. Többségük öttonnás portál-daru, de van köz­tük két darab százton­nás úszódaru is. Kitű­nő, megbízható konstrukció­nak bizonyultak. Az elisme­rő szavakból kijut az alko­tóknak is, akikkel a kikötő műszaki gárdája állandó szo­ros kapcsolatot tart fenn. A daruk üzemeltetői rendszere­sen tájékoztatják munkata­pasztalataikról a gyártókat, akik viszont minden reális kívánságot készségesen tel­jesítettek. Ha egyáltalán va­lahol, úgy itt valóban szó szerint igaz az, hogy egy jól­sikerült termékünk világhír­nevet és megbecsülést szerez a magyar iparnak. Ukrajna déli kapujának te­kintett Odessza kikötőjében az évek során szinte az egész világ megfordul. Személy- és teherhaj ók százai érkeznek a közeli és távoli égtájakról, s futnak ki messzi tengerekre, Szovjetunió tengeri forgalrfta túlnyomórészt ezen a kikötőn át bonyolódik le a Földközi tenger-menti országokkal, Délkelet-Ázsiával és Kubával. Évenként tizenhatmillió ton­na árut rakodnak itt ki- és be a gépek által segített KAPUJA munkáskezek. A növekvő szovjet olajexportból tizen­egymillió tonna innen indul útnak a világ számos orszá­gába. Kubába például külön erre a célra épített speciális tartályhajó szállítja a csepp­folyós propán-bután gázt. Ez a hajó tulajdonképpen három óriási acélgombócból áll, amelynek belsejét ezer tonna számára töltik meg az életet jelentő folyékony energiával. A kikötő hatezer dolgozója hónapról hónapra pontosan teljesíti a legfontosabb terv­előírásokat. A szovjet tenge­ri kikötők versenyében több­ször vívták ki már az első helyet is. Talán éppen a ki­egyensúlyozott, megbízható munkáját értékelte leginkább a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége, amikor alig egy hónappal ezelőtt Lenin-renddel tüntette ki a 170 éves odesszai kikötő kol­lektíváját. A magas elisme­rés által kiváltott ünnepi hangulat a verőfényes októ­berrel együtt még ott lebeg az olajos rakodó-partok kö­rül, de a kikötő dolgozói már a zordabb napokra készül­nek. A tél beálltával ide te­relődik azoknak a kikötőnek a forgalma is, amelyekben a jég ideiglenesen megbénítja a munkát. Ilyenkor zsúfol­tabbá válnak a raktárak, a kikötő teher pályaudvarának vágányai, és türelmetlenebbül tülkölnek a ki vagy berako­dásra váró hajók. Meggyorsul az évek óta tartó hatalmas rekonstrukciós munka, amelynek során évenként több, mint százmil­lió forinttal egyenértékű be­ruházást valósítanak meg. ŰJ raktárak, hűtőházak, utak, rakodópartok, szociális léte­sítmények és munkáslakások százai épülnek, gépesítik, ra­cionalizálják a legnehezebb rakodó és szállító munkákat, no meg amire már most a legbüszkébbek: teljes gőzzel építik az utasszállító kikötőt. Jelenleg már egyre inkább zavarja a teherforgalmat, hogy a személyszállítás is itt bonyolódik le. Jövőre fela­vatják az új kikötőt, s ezzel a jelenlegi évi kétmillió főt kitevő személyforgalom több­szörösére fejlődhet. A hős város múltját és jelenét meg­ismerni akaró turisták újabb százezrei írhatják be majd úticélnak: Odessza. Gyertyános Zoltán jött el az 1917. február 28. Az egész cirkáló olyan volt, mint a megbolygatott méhkas. A matrózok és a tiszthelyettesek izgatottan járkáltak a fedél­zeten. Nem találták a helyü­ket. Nem volt most hangos a bocmeister és a hajókormá­nyos is elvonult a kajütjébe. A matrózok viszont csopor­tokban tárgyalták az esemé­nyeket. A városból most jött meg egy tiszthelyettes és fúr- csa híreket hozott. A bolse­vikok fegyveres harcra ké­szülnek és számítanak a matrózokra, is ... Az itt-ott még csak fél­mondatokba foglalt latolga­tások szinte órák alatt véres valósággá nőttek a cirkáló egyik zugában, ahoi a bol­sevik matrózok tanácskoztak. Egy csoport már a • végre­hajtáson dolgozott nagy siet­ve. És még aznap fellázadt az Auróra egész legénysége. Megtagadták az engedelmes­séget a tiszteknek. A hajó-parancsnok sakál­ként üvöltött, s vonult végig a fedélzetein. — Hol a bocmeister. Meg­tizedelte tem az egész legény­séget, ha nekem azonnal nem foglalják el helyüket a fedél­zeten. Aki megszegi a paran­csomat személyesen lövöm agyon mint egy szukát — és pisztolyával a matrózok orra előtt hadonászott. A legénység nem mozdult. — Megparancsolom ... Semmi hatás! Sokáig néztek farkasszemet. Elnyomók és elnyomottak, a hajó-parancsnok cári vér, a legénység zöme falusi-városi nincstelen. A parancsnok ar­ca vérvörös és apró rándulá­sok izgatják, a matrózok kö­zömbös nyugalommal figye­lik: mi lesz most? A hajó- poroncsnok felemelte piszto­lyát, és ellőtt a fejek fölött. A válaszlövés már őt érte és hoLtan bukott a matrózok lá­ba elé. A parancsnok helyet­tesével is azonnal végeztek. Sírt nem ástak. A tengervíz gyorsan te­met. Ezzel lényegében felszámol­ták a tisztek vezetését a % Auróra cirkálón. Volt azonban egy másik, nagy — és talán éppen tör­ténelmi — jelentősége is a cirkálón szolgálatot teljesítő matrózok lázadásának. Ez pedig az, hogy éppen azokban a napokban megbomlottak az erőviszonyok a városban is, mégpedig a bolsevikok javá­ra. Petrográdban egyedüli ha­dihajó volt akkor az Auróra páncélos cirkáló. A tengerre, valamint a Néva folyó tor­kolatára épült nagyvárost a víz felől csupán ae a hadi­hajó védelmezte. Ezért nem­csak a bolsevikok, hanem az ellenzék is szerette volna megkaparintani magának, hogy felhasználhassa a hata­lomért vívott fegyveres harc­ban. Ügy tartották — és ez stratégiai kérdés volt már — hogy azé a politikai jövő, a katonai siker a szárazföldön ;s, akinek az ellenőrzése alatt éfl az Auróra cirkáló (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom