Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)
1966-11-27 / 281. szám
8 nograd 7®**. november 57. vasárnap Vincze György: A KIHAQYOTT HELY m Mónus , állt a tapétaajtó előtt, azt várta, hogy kinyíljon. Nem hívatták. Ö kért kihallgatást az akadémia parancsnokától. Amíg ismételgette magában: hogyan fog jelentkezni, izgult. Többszörösen izgult. Nagy dolog az akadémia parancsnoka elé járulni. Meg tegnap óta mintha elektromossággal töltötték volna fel az agyát. Gondolatai cikáztak. Minden körülményt latra tett. Az őrület környékezte. Hátha mégis igaz... Az lehetetlen. Szidta is magát, miért engedett a párttitkárnak. Azt mondta: „olyan kommunistákra van szüksége a hadseregnek, mint amilyen te vagy Mónus elvtárs...” Itt, az akadémián, ahol még azt is lenyomozzák, hogy ki volt az illető ükapja, nem lehet elhallgatni semmit. Pedig ő igazán nem felelhet a sógoráért. Még akkor sem, ha miniszterhelyettes. Igaz, ^ több volt mint sógor. Elvtárs és barát. Kinyílt a tapéta ajtó és a segédtiszt intett, hogy bemehet. Mónus leplezve remege- sét, megállt a vezérőrnagy előtt — Vezérőrnagy elvtárs jelentem, államtitkot kell közölnöm. A vezérőrnagy meglepődöt- ten hallgatott és hellyel kínálta Mónust. — Tegnap hajnalban letartóztatták a sógoromat... A parancsnok tanácstalanul figyelt. Gondolatait rendezte, aztán megszólalt. — Tudomásul vettem. Erről senkinek nem kell beszélni. Őszintén szólva nem értem. Lehet: tévedés az egész. Meg különben is. Érti. hogy az ilyesmit, bizalmasan sem kell elmondani. Menjen visz- sza a foglalkozásra. Tanuljon. És amennyire lehet, függetlenítse magát az esettől. Hamarosan avatás lesz. Mint tisztre, önre is sok kemény . feladat vár. Mónust kicsikét megnyugtatták a vezérőrnagy higgadt szavai. Jó volt elhinni, hogy valóban lehetséges, csak tévedés az egész. Talán napokon belül minden rendeződik. — Van még valami jelen- tenni valója? — kérdezte a vezérőrnagy. — Nincs. Az ősz hajú parancsnok bizonytalanul mosolygott, kezei fogott Mónussal és az távozott. Az órát a mindig nevető szakaszparancsnok szakította meg. Jelentette a tanárnak, hogy Mónust hívatják. Pár perc múlva Mónus Pista keresztkérdések pergőtüzében állt. Arra gondolt, hogy micsoda egyenlőtlen játszma ez. Négyen faggatták. Valami különös \ állomást akartak belőle kicsikarni. Két óra hos^tal tartott az idegek játéka — Értsék meg — mondta Mónus, felrúgva a katonai kötöttségeket —, semmi olyat nfem tudok mondani, ami önöket érdekelné. — Hogy beszél!? — för- medt rá az egyik főhadnagy — Azt hiszem, még egyenruhában van. Válogassa meg a szavait, mert gondolom már hallott róla, hogy tudunk mi másképpen is társalogni. .. Mónus Pista életében most először érezte a félelmet. Gondolatában felidézte a vezérőrnagy szavait. Pár óra telt el azóta és most itt van... — Szóval védi a sógorát!? Közénk furakodott —, jegyezte meg a százados. — Tanulta, de most a gyakorlatból is tudhatja, milyen az ellenség. Olyan mint maga. — Nem vagyok ellenség — tiltakozott Mónus. — Ugyan! — mondta lealá- zóan a főhadnagy. — Azt hiszed öcsém, hogy mi a hat- huszassal jöttünk? A hálóteremben Mónus pakolt. Felszerelését szedte ösz- sze. Egy ei bocsátó cédulát kapott, azt kellett végig hurcolni a fegyvermestertől, a könyvtárosig; hogy hiány nélkül hagyja el a tanintézetet. — Miért szerelsz le? —faggatta Tobak Jóska, barátja. Mónus mosolygott és zavarát leplezve magyarázta: — Tudod, a párt más területre küld. — S amíg ezt kimondta, fülig vörösödött, mert tudta; most hazudik. — Melyik az a más terület? — Még nem közölték velem. Egy aktatáskával hagyta el az akadémiát. Arra gondolt, villamosra száll, úgy gyorsabban otthon lesz. Aztán mégis gyalog bandukolt, hogy később érjen haza, mert otthon olyan minden, mintha temetés lenne: az anyja az egyik sarokban sír, nővére a másikban zokog. Pista a parkhoz ért és leült egy padra. Kábult Ügy érezte magát, mintha sokat ivott volna. Révetegen bámulta a homokban játszadozó óvodásokat. — Lám — suttogta maga elé — az élet megy tovább. Milyen érdekes is az élet. Egy kézlegyintéssel ketté lehet vágni sorsokat. Igaz is. Mihez kezdek?... Mihez? A Lámpagyárba nem mehetek vissza. Ott mindenki ismer. Csak röhögnének rajtam é* mondogatnák: „Mónus Pista felmászott az uborkafára és letörött alatta az ág!” Kimerültén botorkált haza. A pasaréti villa már nem volt olyan mint két nappal ezelőtt. Az őr eltűnt a ház elől. bódéjával együtt. A kertben is szomjasan haldoklóit a sok nyári virág. lahová segédmunkásnak* A munkanélküliség elveszi az ember erejét. Munka nélkül legyengül az ember testileg, lelkileg, hiszen úgy teng a világban, mint felesleges senki. Mint olyan, akit a sors prédára dobott, akivel nem törődnek. Akire nem számítanak az már lényegében nem is él. Gondolatai ismét felkavarták. Abban azonban még mindig bízott, amit a vezérőrnagy mondott: lehet, tévedés az egész... Egy hét múlva elhelyezkedett Kőbányán. Furcsa voll ismét üzemben dolgozni. Aztán megszokta. Csak a délutánok voltak hosszúak. Amikor hazaért újra és újra megtámadták a gondolatok. Ilyenkor letette a könyvet és nézte a plafont, mintha jövendőt akart volna leolvasni róla. Ül Tobak Jóska járt már Mó- nuséknál. Az avatás napján délután kultúrműsor volt a szabadtéri színpadon. 0 nem oda ment Mónusékhoz indult Pasarétre. Izgult a Pistával való találkozás előtt. Amíg a kaputól a villáig ért. azon tanakodott miként Is kezdje. Becsengetett. Az ajtó kinyílt. Idegen férfi jelent meg. — Kit keres? — kérdezte. — Mónusékat <— felelte. í — Ok már régen elköltöztek innen.« Vagy ha úgy tetszik: elköltöztették őket. Unottan, közönnyel beszélt a férfi. Tekintetével végigmérte Tobakot. — Valahol a déli környékén laknak. Tobak érezte, hogy a költözködés és a költöztetés különbsége sok mindent rejthet magában. A Nagyenyed utca egyik bérházának hatodik emeletén megtalálta Mónusékat. Pista a szobában olvasott. Aztán felemelte tekintetét Az újdonsült tisztet vet te szemügyre. Tobak nem tudott szólni. Mereven állt, mert érezte, hogy Pistában — megjelenésével — hegedő sebeket tépett fel. Mónus segítségére sietett. Elegáns vagy. És a többiek' — A többieket is felavatták. Csak Cserest, tudod, azt a különcöt, őt leszerelték. A te helyedet kihagytuk. A körleten is, meg az étkezdében is. Ügy hírlett vissza jössz. De most már végre, beszélj. — Jó — felelte Pista. — Elmondom. Természetesen számítok .a diszkréciódra. Mónus elmagyarázta sógora ügyét. Keze remegett És most fél év távlatából is a vezérőrnagy higgadt szavai jutottak eszébe. Talán tévedés az egész... Mónus és Tobak évekig nem látták egymást. Ezerki- lencszázötvenhat november közepén találkoztak ismét Pista pufajkában volt nyakában géppisztoly. Másodmagával akart fellépni egy teherautóra. Társa idősebb férfi volt Szintén pufajkában, géppisztollyal. Pista bemutatta Tobaknak. — A sógorom. Nem beszélgethettek sokáig. Teherautóra szálltak. Sokan voltak. Munkások. Valamennyien pufajkában, gép- pisztolyosan. A teherautó elindult. A ködös pesti utcába belehasított a dal: — Fel vörösök, proletárok.« Gondolat (Koppány György fetvetele) SÍ Mónus Pista elindúlt a Váci úton. A gyárban a személyzetist kereste. — Szerszámkészítő? Kell a jó szerszámos. Eddig hol dolgozott? , — Régebben a Lámpagyárban dolgoztam. __ De most hol dolgozott? — A hadseregben voltam. — És miért jött el onnan? — El kellett jönnöm, leszereltek. __ Nem értem. Most, amikor annyira toboroznak, magát meg leszerelték? — Megbocsát. Nem mindegy, hogy a szerszámkészítő honnan jött? — Túl agresszív a kérdése!? — S a személyzetis kitessékelte az irodából. Az újpesti Duna-parton ült Pista. Egy klvénhedt gőzös uszályokat vonszolt maga után. Nézte a hajót. Alig "ammogott. Kavicsokat dobált a vízbe, Azon tanakodott, hogy mára elég volt a kilincselésből. Még két napol rászán a próbálkozásra és ha nem sikerül a szakmában elhelyezkedni, akkor beáll vaAz író anyja urasági cseléd volt. Csak annyit sem járt iskolába, hogy írni és olvasni megtanult volna. Aztán meg, amikor mások mégis ceruzát fogtak repedezett, öreg kezükkel, az író anyja nem mehetett velük a villanyfényes esti iskolába. Megromlott a látása is. A betűk egyetlen szürkés tengerré futottak össze a szeme előtt. Így máig bevehetetlen erőd maradt számára a betű, s már csak akkor tud meg valamit újságokból vagy könyvekből, ha elcsíp egy iskolás gyereket, amint táskáját lógatva ballag hazafelé és becsalja egy almával vagy két szem cukorral, hogy: — No, Fecő, olvasdd el ezt az írást! És a gyerek iskolásán elhadarja a szöveget. A minap egy könyvet kézbesített a postás. A fia küldte el az első novellás kötetét. Az írástudó gyerek az írástudatlan anyának; a kisbéresböl lett tollforgató az egykori iura- sági cselédnek. — Könyv... a fia könyve... — mondta a postás. — Ugyan! Miket beszél! — Itt van ni, a címe; Egyenes dűlők... És itt a belső lapon a Péter fényképe. Hogy megemberesedett! t — Ne bolondozzon! Mindig majmot akarnak csinálni belőlem, mióta megromlott a szemem! — Föl is olvasnék belőle, de sok a levél... Az anya fogta a könyvet és bement vele a tiszta szobába. Fényes nappal volt, de meggyújtotta a lámpát és annak a fényénél nézegette a kötetet. Folt... folt. . felt... A fénykép is csak olyan volt. mint egy bazaltból nyesett kis négyzet. Sz. Simon István; Igaz történet egy könyvről — Ez lenne a Péter? Hogy a Péter könyvet irt volna? Már délelőtt kiállt a kapuba, hogy megvárja az iskolásokat. A szomszédék Mancikáját édesgette be a házba. — Tudsz te már olvasni, ugye, Mancika? — Hogyne tudnék. — Nézd csak, mi van erre a könyvre írva! — E-gye-nes dü-lők... De ez itt kézzel van, olyan kanyargós ... — Hát azt hagyd kil — 'Fél pár csíz-ma ... Egyszer a-nyám-mal el-men-tünk a vá-sár-ra.., Csíz-mát a-kart ven-ni... — Tudom már, tudom! A kisteleki vásárra! — De nem fu-tot-ta a pénze... — Ügy van. Hitelbe kértem, hogy majd megadom a többit. De a mester csak a fele párat adta ide... — Hi-bád-zott egy pen-gő... — Mire meglett a másik fele, Péter kinőtte a csizmát. Ügy volt. No persze, itt van egy forint, vegyél rajta cukrot. Kikisérte a kislányt a kapuig, s aztán várt. Egy másik gyereket várt. Hátha ez a kislány csak úgy mondott valamit, mert igazában nem is tud még olvasni. Dobák Misit hívta be másodjára. — Az el-ső bér... So-kat kel-lett ak-kor szol-gál-ni egy má-zsa bú-zá-ért... Én pél- dá-ul puly-ka-haj-csár voltam ér-te egy nyá-ron Pap-lógó Já-no-sék-nál... — Miket olvasol te! Hiszen a csizma van benne, a fél pár csizma! Szemtelen kölykei, hogy becsapják a világtalant! Elmenj mindjárt, mert meg- seprűzlek! — Itt nincs semmiféle csizma, Julis néném! — Sicc innen! Erre tanít apád? A harmadik gyerek nagyobbacska volt. Az már a hurkás betűket is kisilabizálta. — Édesanyámnak a legnagyobb szeretettel, aki e könyvecske minden lapján hozzám beszélget ma is. akinek mindenen felül ezeket a felejthetetlen történeteket is köszönhetem. Péter... Ez van ide írva tintával... meg az. hogy ezerkilencszázhatvanhat... — De a kis csizmát, azt mondjad! , — Majd megnézem a tartalmat ... — Olvassad csak! — Olyan nincsen benne, hogy kis csizma ... — Szóval mind hazudoztok! — . Fél pár csizma, az van itten. — Hát azt mondjad, az lesz az! — Egyszer anyámmal elmentünk a vásárra. Csizmát akart venni. De nem futotta a pénze. Három pengő lett volna az ára, de nekünk csak kettőt adtak a malacért. S hiába alkudozott anyám déli tizenkettőig, nem adta olcsóbban a mester. Hibádzott egy pengő. Adja legalább hitelbe, majd meghozom! — kérlelte anyám a mestert, de az csak úgy tett: hibádzik a pénz. hi- bádzik a csizma. Viheti a felit, marad a párja, míg a pengő meg nem lesz ... — Így volt, pontosan így. Meg se cifrázta. De tényleg onnan olvasod, vagy csak me- sélgetsz itt összevissza? — Ötösöm van nekem olvasásból! — No, mi van utána? — Utána? Az első bér... — Akkor nem hazudsz! Akkor ezt a hosszú levelet tényleg a Péter irta. A végit nézd meg! Azt is! — És akkor köd ereszkedett a hosszú dülőútra. Anyám vitte a zsákot, amiben a mag volt. Tapogatta a ködöt, araszolva lépett, s mindig azt kérdezte: megvagy még Péter? Most én araszolom a betű országút ját és szólogatok mesz- sziről, a betűn inneni világból: meg vagy-e még ott túl, anyám? v — Aztán? — Más már nincsen. — Az se. hogy tisztelettel, vagy hölgy soraim jó egészségben találják? — Nincs. Csak az van még itt, hogy: megjelent hatezerötszáz példányban, 14,2 A/5 ív terjedelemben ... Más nincsen ... — De holnap is bejösz, gyerek? — Minek? — Olvasni... Elolvasni ezt a hosszú levelet... — Könyv ez. Julis néni! — Könyv hát. Csak nekem olyan, mintha levelet írt volna Péter...
