Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)

1966-11-03 / 261. szám

4

NÖGR ÄD

'Wi. november 3 csütörtök

Lábnyomok a hamuban

Fehér felkiáltójel a dombtetőn

Vég© is: detektív történetek kezdődnek így. Az alábbi sorok mégsem ezekről szólnak. Következésképpen nem is végződnek happy-end-deL

A három történet: pedagógus történek Nem messze, Szécsény környéki falukban estek meg a közelmúltban.

Azt hiszem. felesleges részleteznünk őket, hiszen mindenki előtt világos, micsoda hullámokat verhet fel egy apró település állóvizében a művelődési otthon igazgató, és az ifjú, képesítés nélküli tanítónő köztéri jelenetekkel tarkított nyílt viszonya, mégin- kább a tehetséges úttörőcsapat-vezető tanító és egy jól fejlett nyolcadikos úttörőlány Ismétlődő szerelmi kapcsolata.

S ennél a kfettőnél is cifrább a harmadik. Annak a pedagógusnak az esete, aki a részegeskedésen túl rendszeresen dézsmálja kolléganője albérleti szobáját, amikor lakója nem tartózkodik otthon. Fél- Bter bort emel ilyenkor el a széki ényből, Fecske cigarettái az asztalról. (Valaki azt tanácsolja a fiatal tanítónőnek, hintse be hamuval a szoba padlóját, hogy reggelre a benne található esetleges lábnyomokból megállapíthassák a hívatlan vendég kilétét Ügy fai történik. Kiderül: a lábnyomok a hamuban az igazgató tanító nyomai.)

Családos emberről lévén szó. áthelyezik más községbe. Megbánást mutat

S 1966. augusztus 30-án újabb hír róla. Fogta a tejeskannát hogy elmegy tejért Kiment a pedagógus földre, lerakta a kannát s elindult az országhatár felé. Balassagyarmaton igazoltatták. A határőrökkel közölte: Kanadába akar menni.

Eddig a történetek egy-egy része. Azontúl, hogy nyugtázzuk: a két utóbbi eset főhőseit eltanácsolták a pedagógus pályáról, mi értelme lehet idézgetésüknek? Lehet-e és szabad-e valamiféle tendenciát látni a három eset kapcsán?

Nyilvánvaló: a három ügy semmiféle kapcsolatban nincsen egymással. Csupán véletlen, hogy mindhárom a szé- esényi járásban történt. Történhetett volna máshol is. Az ügyek szereplőin túl ki vonható felelősségre? A járási tanács művelődési osztálya? Az

Iványi Ödön kiállítása Salgótarjánban

A Salgótarjánban élő tehetséges festőművész, Iványi Ödön önálló tárlatának rendezését november 1-én, 2-án és 3-án végzi Baranyi Judit művészettörténész. A kiállítás a József Attila Megyei Művelődési Ház kiállítási termeiben november 6- án nyílik meg. A tárlat méltóan reprezentálja majd Iványi Ödön eddigi munkásságát, a művészetében jelentkező újabb technikai, és tartalmi törekvéseket. Az év gazdag kiállítási programjának utolsó rendezvénye ugyancsak kapcsolatos lesz Iványi Ödönnel. December közepén a Fiatal Képzőművészek Nógrád megyei Stúdióiénak tagjai adnak számot az év terméséről. A stúdiót Iványi Ödön vezeti.

osztályvezető szerint az előbbi

két pedagógussal kapcsolatban senki sem gondolt, nem is gondolhatott semmiféle rosszra. Munkájukat kifogástalanul végezték, jó pedagógus hírében állottak. Derült égből lecsapó villámként ért mindenkit a hír. A „kanadás” pedagógusnak számos fegyelmi ügyéről tájékozódtunk, a „járásiak” nevelőszándéka azonban hatástalan maradt Felmerült a kérdés: nem lehetett volna-e már előbb eltanácsolni a pályáról? Az osztályvezető szerint igen, de a családra voltak tekintettel és bíztak az emberben, amikor ezt nem tették meg. Érdemtelenre pazarolták a bizalmat

Elítélhető viszont a három eset kapcsán az az általános felelőtlen szemlélet, amely lehetővé teszi, elnézi egy szőkébb emberi közösségen belül, hogy elferdülhessenek kiforratlanabb jellemek. A „csak a magam dolgával törődöm” szemlélet, az „antiközösségl” szemlélet

Végső soron azonban az a felelőtlen magatartás, amely nem akarja vállalni a felelősséget a tettért. S amely ilyenformán — sajnos — nemcsak a hamuban hagy nyomokat, hanem az egész pedagógus társadalom becsületén is. Azén a társadalomén, amely egészében becsülettel tevékenykedik az oktató-nevelő munka eredményesebbé tétele, az iskola- reform által kitűzött célok elérése. az ifjúság nevelése érdekében.

Egyedi esetekről van sző. Az általánosítás hasonló esetben mindig igazságtalan volna. Figyelmeztetésnek azonban mindhárom példa jő lehet

Elsősorban persze mindenkinek önmagáért kell éreznie a felelősséget, de több felelősséget követelhetünk a pedagógus hivatás gyakorlóitól, az egymással való törődés tekintetében is. Enélkül minden erőfeszítés eredménytelen.

T. E.

Albert Pál emlékére

A síremlék fehér felkiáltójelként figyelmezteti az arra járót: meghalt egy fiatalember, aki életét az igaz ügy szolgálatáért áldozta. Nem volt felesége, nem voltak gyermekei, csupán idős szülei gyászolják még ma is.

Sohasem vágyott hősnek

lenni. Szeretett a falubéli ismerőseivel szórakozni, moziba járni, futballozni. Már 15 éves korában középcsatárt játszott a helyi csapatban. Hol jól, hol kevésbé, de mindig szívvel! Még ma is emlékeznek néhány szép góljára. Tíz éve, hogy a géppisztolysorozat örökre elnémította Ma a falusi KISZ-szervezet az ő nevét viseli. Május 1-én felvonultak a fiatalok a nagygyűlésre. A zászló selymén aranybetűkkel ott csillogott: Albert Pál KISZ-szervezet Egy nyolcéves kisfiú akkor kérdezte meg: '

— Bácsi! Ki volt Albert Pál?

Albert Pál, 1929. augusztus 25-én született Karancslapuj- tőn. Édesapja bányász, édesanyja a háztartást vezette. Pali az egyetlen gyermekük. Első kisgyermekkori élményei a Karancs hegység elővonula- taihoz, a Kossuth-utca végén kezdődő erdőkhöz, dombokhoz, patakokhoz fűződnek. Barangolások, gyermekcsínyek. Az elemi iskola természetrajzánál jobban érdekelte az igazi természet Előfordult, hogy reggel elindult táskájával az iskolába, de inkább az öreg Balogh bácsival szántott a mezőn. Ügyes gyerek volt Drávái igazgató mindig őt küldte vásárolni Salgótarjánba.

Közepesen végezte az elemi iskolát, rá három hónapba Hitler lerohanta Lengyelországot. Kitört a világháború.

Tizenhárom éves amikor munkába áll. Az Acélárugyárban, mint afféle kamaszok sokan, csatornát tisztít. Két évig csinália és örökre elmegy a kedve tőle. Többre érzi képesnek magát.

— Elmegyek a bányába.

őrségei, le kell szerelni! Oda megyünk.

— Fáradt a fiiam, most jött haza — tiltakozott az anyja.

— És különben is holnap disznót vágunk, kell a férfikéz. Ne menj fiam!

ö megy. Akkor látták hozzátartozói utoljára. A vámőröket sikerül leszerelniük. Lemennek Laipujtőre. Az egykori Mocsáry kastélyban munkásőrséget szerveznek a zavargások megszüntetésére.

A faluban megnyugodnak a kedélyeik. De az Ipoly mentéről ellenforradalmi mozgolódásokat jelentenek. Haimin- cadmagával ponyvás teherautóira ül és Ipolyiamócra megy.

Az újra megindult élet szénért kiáltott. Csehszlovák vonatok hozták a fekete aranyat Ipolytamócon át. — A vasutasokat bántalmazták, őket kellett megvédeni valamint az itteni vámőrséget leszerelni.

November 7-én a határőrs emeletes épületében szállásolják el magukat. A. vámőrök színleg átállnak hozzájuk. Titokban azonban feliegyverzfc az ipoüyitamőci kulákokaiL Látszólag minden csendes, a „pufajkásoik” már haza akar. nak utazni. November 14-én ebédidő táján azonban a kapualjak alól, fegyveresé» vek merednek a laktanya felé. A busz nem jön. Egy láthatatlan intésre megszólalnak a géppisztolyok. A pihenő, fegy- veméliküti önkénteseket meglepi a nem várt fordulat Fedezékbe vonulnak szétszélednek. Albert Pál, a hivatásos katona azonban marad. Fegyver nélkül kimegy a laktanya kapujába, és beszélni próbál az esztelen lövöldözőkkel. Hirtelen megszólal egy géppisztoly a laktanya ablakából. Egy éUenforradaihrtí érzésű katonatársa lőtte le. Hátulról, orvuL.,

Mire a kórházba értek volna vele, már meghalt

Huszonhét éves volt

15 éves vagyok — mondja édesanyjának.

Palaválogató és csilletisztító a zagyvái raködón. Nem engedik a szénfal közelébe. De a felszabadulást már mint csillés éri meg Még nincs 16 éves, amikor 1945 áprilisában belép a kommunisták soraiba.

sze6edésért Az egyenruha egyszer már bűvöletbe ejtette, 24 éves korában hivatásos katonaként a salgótarjáni Kiegészítő Parancsnokságon teljesít szolgálatot. Három évet tölt itt el. És eljön 1956 októbere. Elveiben egy pillanatig sem inog meg Járja néhány társával a város kömyéönként jelentkezik katonának. Debrecenben, Recsken, Vácott szolgál.

Mire társai bevonulnak, ő már nyomozóként dolgozik egy ideig Újra visszatér szüleihez, az öreg gyárhoz. Dróthúzó, anyagbeszerző és kiadó.

Később segéd a kőműveseknél. Házakat, gazdasági épületeket emelnek. Nyáron a csépkét Igazoltatnak, élelemért

járnak a határon túl, kabátja átlőve — anyja veszi először észre.

Késő éjjel jár haza, ha nincs úton valamerre. November 5-én éjjel csuromvizesen kopogtat az szülői ház ajtaján. Hozzátartozói már egy hét óta nem látták. Alig hogy lefekszik ismét kopogtatnak. Két elvtársa jelentkezik.

mint a többiek. Elvégre már lőgépnél dolgozik, terményré- — A karamcsberényi vámRozgonyi István

Anya

először rászabott tótíkabátbam,

Gerő János:

Három évig jártak együtt, s ezalatt bebarangolták a budai hegyekben az összes, szerelmeseknek való zugot. A város minden moziját nyilvántartották: rendszeresen látogatták a vill amossal megközelíthető filmszínházaikat. Ismerték az aránylag csendes eszpresszókat, sőt azt is tud. ták: melyik napon legkisebb a forgatom, mikor nem zavarják túlságosan a hozzájuk hasonló fiatalokat

Három év atett bőségesen volt idejük kitapasztalni mindazt, amit fiatal szerelmeseiknek tudniuk kell.

Laci egyébként technikusként dolgozott, Ica pedig óvónő volt. De egyelőre önálló ’akásról csak álmodozhattak. Pedig egyszobás lakásnak is úgy örültek volna, mint valami főnyereménynek. Még a konyhát se tartották nélkülözhetetlennek. Csupán egyhez ragaszkodtak. Az egyedülléthez. Kettesben akartak maradni, hogy szerethessék egymást illetéktelen szemek ellenőrzése nélkül. Hiszen ezért menekültek otthonról is.

A tanács nem tudott lakást adni — a lakásüzérekre pedig gondolni sem mertek. Ica féterván nőtt fel, most járt

csináltatott ruhában Futott a pénz a kezükből, és nem is tehettek róla. Pedig a lakás nagyon kellett, mert még albérlőnek se mehettek el. Mindenütt magánosokat kerestek, fiatal házasokról hallani se akartak. Attól féltek a boldog háztulajdonosok, hogy kettő helyett három albérlőjük lesz hamarosan, ha fiatal párt vesznek a lakásukba. A kis harmadik pedig tudvalévőén lármás, öreá az utcán, illik rámosolyogru, odagügyög- ni a babakocsihoz, de otthon: azt már nem! Hallgassa mindenki a saját gyereke sírását. ..

Belefáradtak a kilátástalannak látszó küzdelembe. De szerelmük változatlan tűzzel lobogott, s elhatározták, hogy egybekelnek. Még akkor is, ha egyelőre külön-külön laknak.

Ez utóbbira mégse került

sor. Icáéfchoz költöztek. Igaz ugyan, hogy szoba-konyha volt mindössze, mégis idehúzódtak, mert Icu-anyuval jobban lei lehetett jönni, mint Laci szüleivel. Ök nem könyörögtek. Icu-anyu hívta őket. Annyi történt mindössze, hogy látva vágyakozásukat és kálváriájukat, megsajnálta a gyerekeket.

Három évvel ezelőtt meg se hallották volna ezt a csendesen elhangzó hívó szót. Az idő azonban megtanította őket sokmindenre. Most már örültek ennek is.

Icu-anyu olyan figyelmesnek bizonyult, hogy igazán hálásnak kellet lenni érte. Igyekezett minél többet magára hagyni a fiatal párt. Régi barátnőit, pedagógus kollégáit sorra látogatta, és ha mód kínálkozott, az iskolában javította a dolgozatokat, amikor az irodában akadt egy-egy csendes este. De még a mozira is egészen rászokott. Alig akadt olyan Qlm. amit nem nézett meg.

A fiatalok is igyekeztek alkalmazkodni. Főzni nemigen főztek, a rádiót csak az anyu engedélyével szólaltatták, s barátokat is ritkán hívtak. A~ra pedig — Laci minden álmodozása ellenére is — nagyon vigyáztak, hogy Ids jövevénynyél ne zavarják meg a család nyugalmát.

Ahogy teltek a hónapok. Icu-anyu mégis egyre komo- rabb lett. Sokszor ingerülten szólt, és ha tehette, igyekezett ügyes trükökkel elküldeni na- zulról a fiatalokat. Ha kérdezték, ml baja. csak a vállát húzogatta és hümmögött, hogy semmi baja sincs, hagyják békében...

Talán maga se tudta volna pontosan megmondani, mi tette ingerlékennyé. Az ötver. éven még jóval alul volt, és a világháború óta egyedül élt. Özvegyen. Csak nevetett, ha oarátnői vagy kollégái a férj- hezmenésre biztatták. — Megélek ón bosszantó nélkül is. Minek főzzék, mossak másra, amikor magamra se igen szeretek? — ilyeneket mondogatott, amikor a kényes téma szóba került. Amióta Laciék ideköltöztek, egészen furcsa érzései támadtak. Különösen este későn, ha nem tudott elaludni és az ágyban az életéről, a hátralevő évekről gondolkozott.

Meg se moccant, nehogy a fiatalok észrevegyék ébrenlétét. És bármennyire haragudott magára, akárhogy tiltakozott a kínzó érzések ellen, mégis ezeken az estéken járta át egész énjét újra meg újra a tudat, hogy ő is asz- szony... Reggelenként gyűrött arccal, kényszeredetten kelt. Már nem melegítette meg a fiatalok kávéját, csak magának készített reggelit. Aztán gyorsan összeszedte a holmiját és visszaszólt:

— Ti még maradhattok egy picit... Tiétek a világ!

— Anyu teljesen megváltozott. Nem értem, mi bújt bele? — mondogatta Jcu egyre gyakrabban. Minek hívta őket ide, ha ilyen hamar megun' - a vendé^lá'ást? Nem akart:' elfogadni, megmondták előre

hogy kellemetlen lesz. Most itt van tessék! Éppen csak nem dobja ki az utcára a saját gyerekét

Icu-anyu szintén eáégedet- lpn volt a helyzettel. Egyre többet töprengett, sokszor a hajnal is ébren találta. Mindinkább érett benne az elhatározás: változtat ezen a tűrhetetlenné váló helyzeten. A legnagyobb áldozat árán is. .

A hangulat napról napra rosszabbodott Végképp békétlenség, ingerültség lett úrrá a házon. Már ott tartottak, hogy egyik este Laci elhatározta beszél anyuval.

— Mondja meg nyíltan, ha megunt bennünket — hajtogatta, és leste az ajtónyitást elszántan.

Kissé tovább kellett várni a szokásosnál. Anya később jött. A kabátját még le se tette. Laci elébe állt:

— Beszélni akarok magával'

Anyu alig hallhatóan válaszolt:

— Én is. veletek...

De előbb visszament az előszobába. hogy a kabátját levesse

Laci addig is harciasán járkált a szobában, el volt készülve a csatára. Magában már pontosan megfogalmazta a mondatokat: „Ez így nem mehet tovább. Mondja meg mi baja, mondja a szemünkbe. Elmegyünk mi, majd akad egy albérlet. Ezt akarja, úgyis!”

Anya nagysokára belépett Szeme könnyes volt, zsebkendőjét szorongatta. Alig lehetett hallani a hangját:

— Áthelyeztettem magam ■.•'dékre. Adnak lakást is...

És hangosan sírva fakadá