Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)

1966-11-03 / 261. szám

Í66S. november 3. csütörtök NÓGRAD 3 AZ ÜZLETHÁZRÓL Piacot keresnek a ssdla stakar mánynak A salgótarjáni üzletház meg­valósításáról szóló első épí­tési napló-bejegyzés 1966. február 17-én kelt. Számítsuk tehát ettől a dátumtól a kivi­telezés kezdetét. Azóta a lé­tesítmény alapozása, monoli­tikus vasbeton váza készült el, s valamelyes téglafal. Az építésvezetőség február 17- től szeptember 30-ig, tehát csaknem nyolc hónap alatt, durván hárommillió-három­százezer forint értékű mun­kát tudhat a számláján. Eny- nyi beépítést — az építésve­zető. Tamássy István szerint — rendes körülmények között egy negyedév alatt kellett volna elérni. A rendelkezésre álló be­ruházási hitel eddigi beépíté­si összegének elképesztően alacsony volta akkor is szem­beötlő, ha összevetjük azzal az összeggel, amelynek idei be­építéséire a Nógrád megyei Építőipari Vállalat szerződést kötött a Nógrád megyei Be­ruházásai Irodával — ez tíz­millió-tízezer forint —, illet­ve azzal a kilencmilliónégyszáz­ezer forinttal (plusz hatszáz­ezer forint járulékos munkák­ra), amelynek beépítésére ki­jelölést kapott az ÉM Építő­ipari Főigazgatóságától. Az üzletház kivitelezésének szánalmas döcögése érzéke­nyen érinti a megyeszékhelyt, sőt az egész megyét. Tekintve, hogy erről korábban már szól­tunk, most csupán summáz­zuk: 1. A városközpontban végrehajtott épület-szanálások szükségszerűen megcsonkítot­ták a belváros kiskereskedel­mi hálózatát. Az üzletház ki­vitelezésének elhúzódása meg­hosszabbítja azt az állapotot, amelyet fenntartani eddig is keserves dolog volt. 2. A me­gyei beruházások finanszíro­zásának jelenlegi rendszeré­ben — csakúgy, mint a tizen­hattantermes általános isko­la esetében —, az a veszély fenyeget, hogy a betervezett, de az adott évben be nem invesztált hitelösszeg nem vi­hető át a következő évre. Magyarán: elvesz. S pótlására a beruházó kénytelen más — tervezett — létesítményektől elvonni a pénzt. Tehát az így elvesztett hitel egyszersmind más tervezett, szükségles léte­sítmények megépítését teszi hökkentő egyébként, hogy a ki­jelölés módosításáról a beru­házó a riportéi- révén szerzett tudomást). Az úgy kínossá válhat azért Is, mert a kivi­telező a beruházónál szerző­déses módosítást szeretne ki­eszközölni — nehogy több százezer forintnyi kötbért kell­jen fizetnie —, de a tévedés­ből (?) kétmillióra lecsökken­teti: kijelöléssel ezt nem kez­deményezheti. A beruházó pe­dig a jelek szerint, hallani sem akar szerződéses módosí­tásról, a már korábban vá­zolt okok miatt... A bonyodalmaikat — ha le­het —, még élezik a kivite­lezés előkészítésében és le­bonyolításában elkövetett egy­másnak ellentmondó intézke­dések, s egyéb hátramozdító tényezők. Olyan szövevény ez, amelynek részletezéséhez az egész újság terjedelme is ke­vés lenne. Ezért csupán né­hány példáit említünk, A kivi­telező vállalat, hivatkozva a dokumentáció fogyatékosságai- ra, csak hosszú huzavona, s végső fokon az ÉM Központi Döntőbizottságának határozata alapján kötött kiviteti szerző­dést a beruházóval. Még a szerződésvita folyt, amikor a kivitelező 1965 végén elküldte a lakatos szerkezetekre vo­natkozó dokumentációkat a Fémmunkás Vállalatnak, amely 1965. november 18. kel­tezéssel hat gépelt oldalon kö­zölte a tervre vonatkozó ész­revételeit (kifogásait). Azt is közölte a Fémmunkás, hogy a szállítási határidő rögzítésé­ről csak a jelzett problémák egyértelmű tisztázása, vala­mint a megrendelés vétele után nyilatkozik. Nos — bár ezt az iratot a Beruházási Iroda is megkapta néhány napon belül — az „egyértelmű megegyezésre” mégis fél év­vel később, 1966. május 25- én került sor. így aztán már nem is csoda, ha a megrendelés vétele után a Fémmunkás Vállalat az üzletház lakatos szerkezeteit 1967. december 31-re igazolta vissza. „Beava­tottak” szerint mit sem változ­tat a helyzeten, hogy ugyan­csak az ÉM Központi Döntő- bizottságának határozata sze­rint a Fémmunkásnak 1967. február 28-a és március 20-a között eleget kell tennie a megrendelésnek. „Ügy sem képes megcsinálni — mond­ják —, inkább fizetni fogja a kötbért.” Fentiek feltehetően nem za­varták a vállalat programozó csoportját, amely az objektum építési programját — ütemter­vét — elkészítette. Ebben az ütemtervben ugyanis az áll, hogy a lakatosszerkezetek be­építését 1966. augusztus köze­pén meg kell kezdeni, s ok­tóber végén be is fejezni, S alighanem az sem nyugtalaní­tott senkit, hogy a vállalat termelési osztálya egy 1966. március 14-én kelt levelében arra kérte az ÉM Épületaszta­losipari és Faipari Vállala­tának kőbányai gyárát, hogy az ablak- és ajtótokok szállítását kezdje meg 1966 decemberében. Hiszen a vállalat programozó csoportja 1966. május 7. keltezésű ütem­tervében ugyanezen áruk be­építését ez év augusztusára, szeptemberére, októberére je­lölte meg! Az üzletiház kivitelezésének ütemét jelentős mértékben lassította az időről időre fel­lépő — országos jellegű — be­tonacél és cement hiány. De azt tapasztaltuk, hogy a ter­melést bénító okok gyökere elsősorban Salgótarjánban ke­resendő. Sajnos, mindezideig hiányolnunk kell azt a bátor­ságot és következetességet, amellyel illetékes szervek e gyökerekig hatolnának. Holott másként sem a beruházó, sem az építőipar vezetői nem ve­hetnek erőt az építkezések fo­lyamatosságát, minőségét, gaz­daságosságát gátló rendetlen­ségen, belső szervezetlensé­gen. Csizmadia Géza (Tudósítónktól) A Salgótarján és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet idei felvásárlási és értékesí­tési terve hárommillió 160 ezer forint. Szeptember végé­ig a földművesszövetkezet ezt nyolcvanezer forinttal teljesí­tette. Tehát a földművesszö- vetikezertnél nagy szerepe van a mezőgazdasági felvásár­lásnak, s év végére az ered­mény még fokozódik. A felvásárlás szervezésé­ben és ! ebony öli fásában kü­lönösen jó eredményt ért el Ozsvárt Imre felvásárló, aki hat vagon mézet, két vagon gyümölcsöt, egy vagon bur­gonyát és 374 mázsa gyap­jút vásárolt fel. A felvásá­rolt mézet már csaknem tel­jes egészében átadta az Or­szágos Méhészeti Szövetkezeti Központnak. A burgonyát a földművesszövetkezet télire tárolja. Igen eredményesen dolgo­zott Sípos Nándor felvásár­ló is, aki már 34 vagon szé­na és 82 vagon szalma fel­vásárlását és értékesítését ol­dotta meg. Jelenleg is 20 va­gon zsúpszalma felvásárlásán és értékesítésén fáradozik. Szálastakarmányból az idén igen nagy a kínálat, de annál kisebb a kereslet. A termelők sokat bosszankodnak, hogy a szálastakarmányt nem tudják eladni. A földművesszövetke­zet mindent megtesz annak érdekében, hogy minél többet tudjon felvásárolni. A piac­kutatást kiterjeszti más me­gyékre is. A váci és tokodi üzemek, már szívesen fogad­nák a zsúpszalmát, sajnos a MÁV nem biztosít elegendő vagont a földmű vess zövetk*'- zetnek. A gépkocsival való szállítás viszont nem gazdasá­gos ilyen nagy távolságra. Si­pos Nándor felvásárló pedig különösképpen vigyáz arra, hogy a felvásárlás és értéke­sítés bonyolítása is gazdaságos legyen, hiszen ettől is függ a dolgozók nyereségrészesedése... Jelentős az exportra alkal­mas házinyúl felvásárlása is, melyből 14 mázsát vettek meg. Ért a mennyiséget a Salgótar­jáni Nyúltenyésztő Társulat tagjai szerződéses úton bizto­sították a földművesszövetke­zetnek. Baromfiból hét má­zsát, tojásból 52 ezret vásá­roltak fel, azonkívül még 43 ezer forint értékű gyógynö­vényt. Nagyobb lemaradás mutat­kozik a mák felvásárlásánál melyből még csak 13 mázsát vettek át, de a szerződő ter­melőszövetkezetek gyenge ter­mést takarítottak be. A ter­vezett 20 mázsa bab felvásár­lása is körülményes, hiszen a szerződő kiahartyáni tsz ter­mése nem a legjobb. Mindent egybevetve azon­ban : az eredmények biztató­ak, s erre a jövő évi tervet bátran lehet építeni. Évente több mint félmillió kilométert futnak kocsijaikkal. Ha kint a területen találkoznak egymás­sal elbeszélgetnek ar­ról, melyik motor hogy viselkedik, mi­lyen étvágya van, mennyi üzemanyagot emészt százkilométe- ren. Nemcsak szak­társak, jóbarátok is mind a tizenhatan. Tavaly márciusban szerveződtek egy bri­gádba a Nógrádi Szénbányászati Tröszt személygépkocsive­zetői. Elhatározták, hogy ők is elnyerik a szocialista brigád címet. Azóta megva­lósult ez az elképze­lés Liptai Bertalan vezetésével már el­nyerték a címet. Olyanok szinte va- ' lamennyien, akiknek a négykerekű jármű nemcsak kenyérkere­ső eszköz, hanem több. Ha netán köhög a motor, akkor in­A gépkocsivezetők brigádja kább este fáradtan ápolják, javítják vagy reggel jóval műszak­kezdés előtt bemen­nek. A kisebb futó­javításhoz nem vár­nak szerelőkre, ma­guk is elvégzik. — A személygép­kocsipark a szakem­berek véleménye sze­rint eléggé elhaszná­lódott. Az is köztu­dott, hogy az Idősebb kocsinak nagyobb az étvágya, több üzem­anyagot fogyaszt. Ez azért érdekes, mert a brigád egy év alatt mégis több mint há­romezerötszáz liter üzemanyagot takarí­tott meg. Ez azt je­lenti, hogy egy gép­kocsi nyolc hónapon keresztül futhatott a megtakarított üzem­anyaggal. ' A brigád másról is nevezetes. Hivatásuk a gépkocsivezetés. Többen kiváló dolgo­zók. Eddig már né­gyen ; Ferenc József, Nagy Gábor, Péter Béla és Taracsák Sándor a „Baleset­mentes közlekedé­sért” embléma felső fokozatát nyerték el, amit négyszázezer ki­lométer balesetmen­tes teljesítményért adnak. Barna Berta­lan, Rácz László és Kadlóth István, a második fokozatot, Kakuk Miklós pedig az első fokozatot tűz­hette kocsijára. A gépkocsivezetők állandóan róják a ki­lométereket. Munka­helyük végeredmény­ben az országút. Ha egy-egy üzemnél, ál­lomáson tovább kell tartózkodniok, előke­rül a könyv. Többen tanulnak közülük, vizsgára készülnek. Politikai oktatásban is valamennyien részt vesznek. Értekezlet csak va­sárnap lehet. Hiszen máskor nem tudják összehangolni a mun. kát. Rendszeresen ilyenkor jönnek ösz- sze. Megbeszélik kö­zös dolgaikat és ha szórakozásra kerül sor, akkor is együtt vannak. A kongresszusi ver­senyben náluk nem­csak a pontosság, a kocsi óvása kímé­lése, üzemanyagtaka­rékosság szerepel, hanem újabban a fo­kozott udvariasság is. Utasaik a megmond­hatói: ezt az Ígéretet is teljesítik. B. J. kockáira. 3. Az üzletüláz befe­jezésének esetleges elhúzódá­sa meghiúsítja a Főtér rende­zésének, kialakításának, ava­tásának terminusát is. Mindezt azért volt szüksé­ges előrebocsátani, mert az üzletház kivitelezése körül kialakult zűrzavaros helyzet miatt ma alig van remény arra, hogy az objektum át­adására legalább 1967. október végén sor kerül. Az építésvezetőség a ren­delkezésre álló információk és konkrét feltételek alapján úgy véli, hogy a beépítés ez év végéig aligha fogja túl­szárnyalni a négymillió forin­tot. Fokozza a bizonytalansá­got, hogy a Főigazgatóság épí­tési kijelölése a mad napig is tisztázatlan. Az eredeti kije­lölést ugyanis a vállalat kéré­sére csökkentette — de két­millió forintra. (A Főigazgató­ság levele június 6-án kelt, előadója Fazekasné). Az épí­tőipari vállalat tervosztálya újólog kérte a kijelölés mó­dosítását: hatmillió forintra. De erre a Főigazgatóság mind­eddig nem reflektált. Ugyan­akkor, a beruházó e módo­sításokat nem veszi tudomá­sul, mert azt az ő megkérde­zése nélkül eszközölték. (Meg­A jegyzőkönyveket lapozgatva .. * A pártvezetőség újjává­lasztó taggyűléseket már meg­tartották a salgótarjáni já­rás valamennyi egyesült ter- mélőszövetiaezetében. A párt- vezsetőségek kétéves munkáját értékelő beszámolón, a követ­kező évek feladatai, amint art a jegyzőkönyvek is tanú­sítják, nagy érdeklődést kel­tettek mindenütt. Így aztán nem haszontalan időtöltés, a taggyűléseken készült jegy­zőkönyveket lapozgatni. Fejlett módszer Mindössze két esztendeje, hogy a salgótarjáni járás ap­ró hegyi szövetkezetei össze­fogtak, életrehívták a mosta­ni három-hat-nyolcezer hol­das nagy gazdaságokat. Az eddig eltelt, viszonylag rövid idő is elegendő volt ahhoz, hogy a kétkedők előtt is meg­világosodjék, az egyesült ter­melőszövetkezetek életképes közösségek. A Somoskőújfalui Salgó Hegyvidék Termelőszö­vetkezetben például, a megyé­ben elsőként honosították meg a jövedelemelosztás legfejlet­tebb módszerét, a készpénz­fizetést. Karancslapujtőn a beszámoló többek között em­lítette. évről évre növekszik a közös árutermelés. Nemib­ben sikerült 10 mázsa fölé emelni a búza holdankénti hozamát. Amikor a gazdasági feladatok sikeres megvalósí­tásáról esett szó, át meg át­szőtte a mondatokat a kom­munista kollektíva erőfeszí­tése, a kommunista termelő­szövetkezeti tagok példamuta­tása. Mit csináltak a kommu­nisták és mit tesznek a to­vábbiakban? Egyszerűen any- nyit, hogy sokat és jól dolgoz­nak, mint eddig Hiszen a cél, — a közös gazdaságok meg­szilárdítása, az, hogy vala­mennyi tag szorgalma, igye­kezete után boldoguljon a szövetkezetben — ugyanaz marad a gazdaságirányítás új rendjében is. Csak a lé­péseket kell jobban nyújta­ni, hogy gyorsabban halad­junk. Ezért változik meg, tér el a megszokottól a pártmun­ka gyakorlata is. A gazdaságszervező és el­lenőrző tevékenységgel a to­vábbiakban is számolnak az alapszervezetek. Amint a nagy­bátonyi aLapszervezetben ké­szült jegyzőkönyvből kiderült, a tehenészetben nem a nagy­üzemi módszereknek megfe­lelően szervezték a munkát. Ennek az lett a következmé­nye, hogy a termelési költsé­gek rendkívül magasak. így természetesen a tehenészet­i-e — amely egyébként a leg­jövedelmezőbb ágazata lehet­ne az állattenyésztésnek — most ráfizet a közösség. A kommunisták javasolták: a szövetkezeti vezetők vizs­gálják felül a tehenészet mun­kaszervezését, és tegyék meg a szükséges intézkedéseket a munka, a jövedelmezőség javítására. A kommunista nem lehet közömbös A gazdasági feladatokkal együtt növekszik a terme­lőszövetkezetekben a párt- szervezetek szerepe, a kom- m-unisták felelőssége. Ezért kapott nagy helyet a párt- Kaggy ülések beszámolójában, vitájában a párt belső élete a párttagok aktivitása, az ailapezervezetek erősítése, pél­damutatóan dolgozó termelő­szövetkezeti tagokkal. Nádúj- faluban a kommunisták ta­nácskozásán Gyurcsák Mi- hályné arról beszólt, a párt­tagok egy része közömbös lett a közösség ügyei iránt. Vannak olyanok, akik rend­szeresen távol maradnak az összejövetelekről. Vagy ha eljönnek, csendben végighall­gatták a beszámolót, aztán to­vábbállnak. Hasonló gondok jelentkeztek az utóbbi időben Homokterenyén és Karancsla­pujtőn is. Nehéz ott összefogni az erő­ket, mozgósítani a pártszerve­zetet, a kommunistákat a leg­fontosabb teendőikre, ahol a pártvezetőség és a termelőszö­vetkezet vezetői között nincs megfelelő kapcsolat, ahol a gazdasági vezetők figyelmen kívül hagyják a taggyűlés ha­tározatait. Ezt a megállapítást erősíti a sóshartyáni Egyesült Erő Termelőszövetkezet párt- alapszervezetének gyakorlata is. Különösen az utóbbi idő­ben jellemző, hogy a terme­lőszövetkezet vezetői min­den lényegesebb döntés előtt meghallgatják a kommunis­ták tanácsát, figyelembe ve­szik a párttaggyűlésen hozott határozatokat. A párttagok bátran mondták el vélemé­nyüket a vezetőség újjáválasz­tó taggyűléseken, is, mert azt látják, szavuknak becsülete van, a taggyűlésen eltöltött idő nem vész kárba. Hívni kell őket Szinte valamennyi taggyű­lésen felvetődött a termelő­szövetkezeti alapszervezetek másik nagy gondja; erősíteni bell a pártszervezetekeit, jól dolgozó tsz-tagokkal. Kazáron, Karancslapujtőn, de másutt is szóvá tették ezt. A karancs- lapujtői területi pártbizott­sághoz hét alapszervezet tarto­zik, s négy év alatt mindösz- sze> 35 tagot vettek fel a párt­ba. Így aztán a taggyűléseken jobbára deres hajú, idŐ6 embe­rek ülnek. Lohet változtatni a helyzeten és szükséges Ka­záron. Nádújfaluban, Homok­terenyén és Karancslapujtőn is. Hívni kell a pártba a pél­damutatóan dolgozó fiatalabb termelőszövetkezeti tagokat. Különösen asszonyokkal lehet számolni. Közülük is azokkal akik évek óta teljesítik a szo­cialista cím elnyeréséhez szükséges feltételeket: szocia­lista módon élnek, dolgoznak és tanulnak is. Okos gondolatok, ésszerű javaslatok tömege hangzott el a vezetőségválasztó párttag- gyűléseken. Nem haszontalan időtöltés tehát gyakrabban belelapozni a jegyzőkönyvekbe. Hiszen a termelőszövetkezetek, a szövetkezeti tagok javát szol­gálja minden olyan javaslat, amelyet közös erőfeszítéssel kommunisták, s párton kívüli tsz-tagok megvalósítanak majd. Vincze Istvánná

Next

/
Oldalképek
Tartalom