Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)

1966-11-18 / 273. szám

/ 196« november 18. péntek NÖGRÄD Befejezés előtt Néhány napja fűtenek az uj megyei kórház befejezésé­hez közelgő épületében. Még­pedig nem valami ideiglenes fűtés ez: a végleges, az üzem- • behelyezés után is meleget árasztó fűtési rendszert táp­lálja már az erőmű... s ez két­szeres biztonságérzetet ad az építőknek. A méreteiben ha­talmas, jelentőségében fel­mérhetetlen egészségügyi in­tézménynek ismét egy új be­rendezése kezdte meg ezzel szolgálatát. S a mostaná- 1 ban ismét nekilendülő, az épü­let belsejét benépesítő mun­kássereg tevékenysége szá­lúéra biztosítja a munka be­fejezéséhez szükséges techni­kai, technológiai és — emberi feltételeket. Szeptember közepén írtunk ezt előzőén a kórház építésé­ről, s tudósításunknak végső rezüméje akkor az volt: az év folyamán nem mindig ment rendben, zavartalanul, folya­matosan a jó néhány alvállal­kozó közt szertefutó, de közös célt követő termelés. „Sike­rült” is vagy kéthavi elmara­dást összegyűjtögetni. Akkor — a salgótarjáni vezetők in­vitálására — egymásnak adták a kilincset a szigetelők, a kő­faragók, a szakiparosok és más-más szakmák vállalatai­nak vezetői. Megállapodások születtek, amelyek azóta — változó tempóban ugyan —, de csak valóra váltak, és vál­nak. Megindult a fűtés: tehát a szigetelőknek sikerült anya­got szerezniük, a szemcsés- mozaik burkolat az épület belsejében javarészt kész, az előcsarnok egyik felében a pilléreket. fehér márványla­pok borítják, a padlót erezett szürke-fekete márvány. Meg­érkeztek a Pest megyei Épí­tőipari Vállalat fűtésszerelői: ők azonban az épületrészek­ben dolgoznak, ahol nem ra­diátorok, hanem mennyezet­fűtés adja majd a meleget. Az Országos Szakipari Válla­lat burkolói az úgynevezett hotel-szárnyban — ahol a kór­termek vannak —, megkezd­ték az egyik legvégső művele­tet: a színes PVC-szonyeg ra­gasztását. „Olyan létszámmal — mondja Horváth János építésvezető —, amilyennel az OSZV még aligha dolgozott Salgóíarj ámban. ’ ’ Ügy látszik, ez a nagy moz­gás most már derűlátóbbá tet­te az építésvezetőt is, aki alig két hete nem túlságos jóked­vű feljegyzésben tájékoztatta vállalatának vezetőit a kór­ház kivitelezésének helyzeté­ről. Meg lehet őt érteni. Hol a budapesti Nemzeti Színház építkezése szippantotta el in­nen a „stif”-mazaikot, hol az atlétikai Európa Bajnokság gödöllői főhadiszállása az asz­talosokat. .. az idő pedig egyre telt. A cél, mint tudjuk: 1966. december 31-re olyan állapo­tok teremtése, amelyben meg­kezdődhet a technológiai be­rendezések felszerelése. S ezt elérni egy egészségügyi léte­sítményben nem csekélység. Eire a terminusra kötött szo­cialista szerződést a Nógrád megyei Építőipari Vállalat az Országos Szakipari Vállalat­tal, más alvállalkozókkal, a Beruházási Irodával. Az épí­tők igazgatója körülhordozta az országban a szocialista szerződést- S ez használt ez­úttal is. Pár napja az OSZV vezérigazgatóját kísérte ide Bartha Róbert, meg az épí­tők párttdtkára, Jakubovics Gyula... és két napra rá, jöt­tek a PVC-t ragasztani. Persze, az idén volt már néhány ilyen nekibuzdulás, s egy idő után ellobbant a láng­ja. „De nem, most nem hi­szem, hogy így lesz — véleke­dik az építésvezető —, a kivi­telezés ugyanis olyan stádiu­mába ért, amikor minden résztvevőnek az az érdeke: gyorsan befejezni. Másként a költségek megnőnek. Hiszen, csupán a fűtés havi költsége körülbelül százötvenezer fo­rint. ..!” A tervezőket sem kell kérincsélni, hetenként itt van­nak, művezetnek; a vállalati igazgatók, a beruházásban ér­dekelt szervek vezetői is le­galább havonta találkoznak; hetente az építkezés közvet­len vezetői tartanak kooperá­ciós tanácskozást: ritka per­cek azok, amelyekben Hor­váth János építésvezető iro­dája üres, csendes.. . Talán az egyetlen árnyoldala ennek az időszaknak, hogy még mindig nem tűnt el a tervmódosítá­sok réme. Amelyekkel szem­ben az építésvezető megértő: „Hiszen a tervek kilencszáz- ötvenhétben, ötvennyolcban, készültek, azóta az orvostudo­mány is fejlődött, új, tökéle­tesebb gépek, berendezések születtek..A művezető már nem ilyen megértő, persze, mert a módosításokat neki kell végrehajtani: „És ha húsz évig épülne a kórház — kérdi — akkor húsz éven keresztül mást sem csinálnánk, csak módosítanánk, törnénk, vág­nánk, bontanánk...?” És van valami igaza, a beruházónak, aki néhány módosításra már ezt feleli: „Nem járulok hoz­zá, nincs rá pénz...” Azért a lényeges dolgokat senki sem hagyja veszendőbe, csakhogy a salgótarjáni kórháznak a lehető legkorszerűbb beren­dezései legyenek). Az ember hajlamos a hitet­lenkedésre. Hogyisne, hiszen a megyei kórházat 1962-ben kezdték alapozni... „És való­ban készen lesznek belül, szerelésre készen december végére?” — kérdem Verebé- lyi Lajos művezetőt, aki itt volt az alapkő letételénél... „Már hogyne lennénk ké­szen?” — szól a válasz. És a beruházási iroda mű­szaki ellenőrei, az építésveze­tővel már az átadás ütemterv- javaslattervezetén spekulál. December ötödikére jelezték, hogy az NDK-ból szakembe­rek jönnek az alagsori steri­lizáló berendezést szerelni. A kórtermekben ragasztják a műanyag szőnyeget. Hiány­zik még a Reluxa redőny, de a falraszerelt ágylámpák már az ágyat is sejtetik. Az épü­letben mindenütt sürgés-for­gás, szemre is rengeteg még a tennivaló, a levegőben mégis érezni már a befejezés hangulatát Cs. G. Új Világtörténet A legnagyobb szabású történelmi mű magyarul A Világtörténet című mű szovjet tudósok kollektívájá­nak munkája. Megírásában a Szovjet Tudományos Aka­démia Történettudományi In­tézetének munkatársai, ismert történészek, kutatók, neves professzorok vettek részt. A mű, amely Magyarorszá­gon a Kossuth Könyvkiadó gondozásában jelenik meg, tíz kötetből áll. Az első két kötet az ősközősségi társada­lommal és az ókor történeté­vel foglalkozik, a harmadik és a negyedik kötet a közép­kor történetét, az ötödik, a ha­todik és a hetedik kötet az újkor történetét fogja össze, s végül az utolsó három kötet a legújabb kor történetét tár­gyalja egészen a második vi­lágháború befejezéséig. Ilyen nagyszabású történel­mi mű magyar nyelven még nem jelent meg Jelentőségét azonban nem a terjedelme adja. Ez az első tudományos színvonalú marxista szemlé­letű, egységes szerkesztési el­vek szerint megalkotott össze­foglalása a világtörténelem­nek, feltárja az emberiség leg­ősibb idejétől napjainkig meg­tett útját. E mű megírása — ahogy a szovjet kiadás előszavából is olvashatjuk — időszerű volt. A történészeknek évszázadok folyamán felhalmozott hatal­mas tényanyag áll rendelke­zésére. Tudós nemzedékek erőfeszítései nyomán a tör­ténelmi valóság fokozatosan megszabadult a legendáktól, a képzelet szüleményeitől, a vallási fantasztikumoktól csak­úgy, mint a tévedésektől, és a szándékos torzításoktól. A világtörténelemnek, vagy a világtörténelem egyes sza­kaszainak összefoglalására ko­rábban is történtek kísérletek, sok jelentős munka született meg az elmúlt időben. Ezek azonban jórészt polgári tör­ténészek művei voltak, me­lyek magukban hordták szer­zőik világnézeti korlátáit. Az új Világtörténet egység­ben szemlélteti az emberiség történelmének folyamatát, ér­zékelteti a társadalmi fejlődés útjainak változatosságát, rop­pant sokoldalúságát. A ma­gyar olvasóközönség régóta nélkülözött egy Ilyen tudo­mányosan összefoglaló művet. A Világtörténet megjelenteté­sével a Kossuth Könyvkiadó ezt a jogos igényt igyekszik kielégíteni. MOSTOHA GYERMEKEK? Segítséget várnak » jónás-telepiek Látszatta nem nagy ügy. Nem érint egy várost, még- csak egy gyárat sem, talán éppen ezért, eddig egy kéz- legyintéssel „elintézték”. Pe­dig ha a panasz mögött az embereket nézzük, s azt, hogy nagyobb, részük nyugdíjas, azonnali intézkedésre van szükség. Salgótarjánban, a jónás­telepi, közelebbről az Akácfa, az Ilona és a Határ utca la­kóinak gondjairól van szó. Mintegy negyven család mond­ta el panaszát: hetek óta nincs ivóvizük, több mint egy kilométert gyalogolnak érte az Acélárugyárig. Az a köz, ame­lyiken járnak, este már sötét, nincs közvilágítás. A lejtős úton motorosok, kerékpárosok közlekednek, pedig gyerekko­csit is tolnak erre a fiatalasz- szonyok. Az út rossz, sáros, kátyús. Jónás-telepen van vízveze­ték, de azon csak csorog a víz. Ha valaki egy egész vö­dörrel tudott ivóvizet „fogni”, a következőnek már csak fél­lel jut. Van ásott kút is. A negyven család több mint fél évszázadig innét látta el ma­gát egészséges ivóvízzel. A mintegy 46 méter mély kút hűen szolgálta a lakókat, öt­ven évig egyetlen lánc „bírta a strapát”, de az idő vasfoga elrágta. Két éve újat tettek. Az is felmondta a szolgálatot. Végképp tönkre ment. A telep lakói ezért tesznek meg több, mint egy kilométert a ví­zért. Másik panaszuk: szűk a köz, motorozásra, kerékpározásra éppen a nagy lejtője miatt nem alkalmas. Mi lenne a megoldás? ígérték: tilalmi táblát szerelnek fel! Síkos az út, néhány méteren lépcsőre lenne szükség. Nem nagy pénz, a lakók is segítenének társadalmi munkában. Az a salak, amit a kályhából ki­szednek és széthintenek, na­gyon kevés. Többre lenne szükség! Segítséget várnak! A látszatra kis ügy elintézé­sére a jónás-telepiek képte­lenek. Mit mondanak az Acélárugyárban ? — A vízvezeték talán a gyáré, de ki tudja! A város nem ad vizet, a gyár nem bírja, nincs elegendő a többi lakótelepre sem. Egyébként is „maszek” település, gondos­kodjon róluk a tanács. Adó­fizető polgárok. Az ásott kút­hoz semmi közünk. A városi tanács építési-köz­lekedési osztályán: — Tudunk róla! ötvennégy méter láncra lenne szükség, de „vizgazdálkodási” keretünk kimerülőben van. Az útfenn­tartó üzemünk — mint ki­vitelező — tervében sem sze­repel a köz javítása. Ha ma­radna valahol pénz, akkor talán még ebben az évben meg tudnánk csináltatni. Sok reményt azonban ne fűzzenek hozzá. A vasbolt: — Kútlánc minden mennyi­ségben kapható, kilónként 44 forintért. A kért mennyiséget mintegy nyolcszáz forintból meg lehet vásárolni... Nyolcszáz forint! De vajon lehet-e az összeg, és a gon­dok közé egyenlőségjelet ten­ni? Aligha. Nyolcszáz forint­ból megoldható negyven csa­lád gondja. Csak azért, mert a periférián laknak, nem le­hetnek mostohák. Behoztuk a vizet az Ipolyról, a nyolc­száz forint értékű kútláncot is beszerezheti ük! Ami pedig a Bet léri közt illeti. Helyezzenek el tilalmi táblát. A világítást egyetlen égővel az ÉMÁSZ is elintéz­heti. S a lépcsőhöz, Király­táróról adjanak néhány hasz­nált kisvasúti talpfát. Az Acél­árugyár környékén salak akad bőven. Néhány dömper oda­szállítja, s a lakók széthintilt: Apró, mindennapos gondok ezek. Valamennyi azonnal megoldható. Csak egy kis megértésre, akaratra, gondos­kodásra van szükség. Somogyvári László FIATALOK, TI Egri irodalmi színpad Salgótarjánban Irodalmi színpadot lát ven­dégül november 19-én este Salgótarjánban a megyei Jó­zsef Attila Művelődési Ház. A vendégegyüttes az egri iro­dalmi színpad lesz, amely Fiatalok, ti címmel zenés iro­dalmi műsort mutat be érde­kes és újszerű keretben, pan­tomimmai és diavetítéssel pá­rosítva. A műsor Nyerges András, Erst Fischer, Karinthy, Brich Kästner, Jevtusenko, Sámta Ferenc, Baranyi Ferenc, Ben­jámin László, Garai Gábor, Juhász Ferenc, Illyés Gyula műveiből szólalnak meg. : :• vT*»«?- v • -.,x« Élő birkák Görögországnak. Szállításuk első ízben történik teherautóval, de ezt rövidesen újabb szállítmányok követik. Ily módon negyedannyi idő alatt juthatnak el rendeltetési helyükre, mint vasúton (MTI foto — Jármay Béla felvétele) Eredményese b ben, szigorúbban Másfél évtizednél hosszabb múltra tekint vissza hazánk­ban a munkaügyi viták tár­sadalmi intézése. A tavaly életbe lepett módosítások, a munkaügyi döntőbizottságok új szervezése és megnövelt hatásköre, a vitás ügyek jobb és gyorsabb intézését tették lehetővé. Napjainkban me­gyénkben majdnem kétszáz vállalatnál, intézménynél, ezerszáz aktivistával tevékeny­kednek munkaügyi döntőbi­zottságok. Ezek ez év első fe­lében két és félezernél több ügyben jártak el. Ha ezt a számot a munkaviszonyban ál­lók számával összevetjük, azt találjuk, hogy minden tizen­ötödik-tizenhatodik dolgozó­nak akad évente munkaügyi panasza. Nagyon helytelen volna eb­ből arra következtetni, hogy megyénkben a munkavállalók, és a munkáltatók viszonya rossz. A valóságos okok két fő csoportba tartoznak. A számszerű növekedés részint a munkaügyi döntőbizottsá­gok hatáskörének növekedé­séből ered, részint abból a dicséretes erőfeszítésből, ame­lyet intézményeink, vállalata­ink tanúsítanak a társadalmi tulajdon fokozottabb védelme, a munkafegyelem megszilár­dítása érdekében. Ugyanakkor, pozitívumként értékelhető a szakszervezetek javuló jog­propaganda-tevékenysége is. Az ügyek széles skálájával foglalkoznak a munkaügyi döntőbizottságok — így a munkaviszony helyreállításá­val, fegyelmi és kártérítési határozatok orvoslásával, kü- lönélési díj kifizetésével. Ez év első felében az ügyek több mint *■ fele, tavaly pedig a 2. sz. AKÖV-nél az ügyek háromnegyede kártérítéssel volt kapcsolatban. Magas a kártérítési ügyek aránya a vízműnél, az erdőgazdaságok­nál, a tanácsi építőiparban is. A korábbi esztendőkben az esetek nagyobb hányadában a munkavállalóknak adott iga­zat az egyeztető bizottság. 1965 óta — az újabb rendelkezé­sek megjelenésétől számítva — fordult a helyzet. Azóta a ha­tározatok 45—48 százaléka foglal állást a munkavállalók igaza mellett. Az arány vál­tozását főként az okozza, hogy a létszámcsökkentésre alapí­tott felmondásoknál a munka- kaügyi döntőbizottságok csak­nem minden esetben meg­állapították a felmondás jo­gosságát. Adódott ugyan tör­vénysértő felmondás is — pél­dául a Salgótarjáni Acéláru­gyárnál —, de a vállalati in­tézkedések nagy többsége a törvényes rendelkezéseknek megfelelően történt. A mun­kaügyi döntőbizottságok igen behatóan vizsgálják a felmon­dást tilalmazó rendelkezések megtartását is. Több esetben hoztak helyre olyan törvény- sértést, hogy a vállalat vé­dettség alá eső dolgozót el­bocsátott. Erre a Romhányi Cserépkályhagyárban és a Nógrádi Szénibányászati Trösztnél akadt példa. A kereskedelemben, az épí­tőipaiban, a 2, sz. AKÖV­nél sok a kártérítési vita. Igaz, ezeken a területeken nem is könnyű az igazi felelőst megtalálni, a kártérítés he­lyes mértékét megállapítani. Helytelen, hogy némelyik munkaügyi döntőbizottság nem veszi figyelembe a pa­nasz benyújtására rendelke­zésre álló határidőt. Késedel­mesen beadott panaszügyeket is tárgyaltak a salgótarjáni ingatlankezelőnél, a nagybá- tonyi szolgáltatónál, a kiste- renyei bányaüzemnél. Bátornak, határozottnak mu­tatkozott több bizottság, amely elé sérelmes áthelyezési hatá­rozatról került panasz. Ilyene­ket hatálytalanított az igazga­tói döntéssel szemben a Sal­gótarjáni Zománcipari Művek, az ÉM Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat bizottság ga. Ügyészségi, szakszervezeti vizsgálatok állapították meg, hogy a döntőbizottságok ja­va része kellő gonddal ala­posan deríti fel a vitás tény­állást. Helytelen viszont, hogy néhol — a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál, a kis­toronyéi bányaüzemnél — gyenge a jegyzőkönyvezés. A teb-ek forgalma jelen­tősen növekedett az utóbbi hó­napokban. Sajnos, nem volt ritka, hogy az elégedetlen pa­naszosok — bár többnyire eredménytelenül — a tényle­ges helyzetet alaposan nem ismerő felsőbb, megyei és or­szágos szervekhez for­dultak jogorvoslatért. Ennél helytelenebb, hogy néhány in­tézmény — például a Kiste- renyei Állami Gazdaság, aa Állami Biztosító részint egy­általán nem, részint késleked­ve hajtotta végre a TMDB határozatát Ilyen esetekben a szakszervezet, az ügyészség; a bíróság állt a dolgozók mel­lé. A helyi döntőbizottságok munkájának javulását bizo­nyítja, hogy határozataik el­len ez év első felében az érdekelteknek csak tizenkét százaléka fellebbezett a TMDB-hez. Egy évvel ezelőtt ez az arány húsz százalék kö­rül járt. Ügyszintén jelenté­kenyen csökkent az ügyészi óvások száma. A munkaügyi döntőbizott­ságok működéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételek ma már majdnem valameny- nyi üzemünkben biztosítottak. Ez a tény nem kis mérték­ben járul ahhoz, hogy a mun­kaügyi viták eldöntésénél a döntőbizottságok — figyelem­mel a szocialista humánum­mal nem ellenkező szigorra —* helyesen, törvényesen . dolgoz­nak, s hogy meg tudtak bir­kózni nagyobb hatáskörrel já­ró új feladataikkal. — b. z. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom