Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)

1966-11-18 / 273. szám

A NÖGRÁD november *8. rvm+et?: Kossuth és Petőfi rádió: Igó i a i*Jsí n i Nap Ma, pénteken reggel egész napos salgótarjáni program kezdődik a Magyar Rádió Kossuth és Petőfi adóján. A mű­sor színes és érdekes keresztmetszetei kíván adni a város gazdasági, kulturális és művészeti életéről. A Salgótarjáni Nap műsorában helyet kapott a megyei Jó- wef Attila Művelődési Ház ifjúsági kórusa is ▼incze Péter rádióriporter dr. Belitrky Jánosnál, a Salgó­tarjáni Munkásmo galmi Múzeum igazgatójánál Herényi Dániel nyugalmazott etcsi iskolaigazgatóval* íalukrónikással készít interjút Hallhatjuk a nap folyamán a Karan cs Szálló közkedvelt kisegyüttesét is. Tagjai: Maró i László, Csada István és Ju­hász Imre (Koppány György felvételei) Ma: •• Ot hangszer gazdát keres Mint arról már korábban is hírt adtunk, a KISZ Nóg- rád megyei Bizottságának ze­nekara újjáalakul. A bizott­ság, amikor elhatározta a ze­nekar újjászervezését — el­sősorban azt tűzte célul, hogy az öttagú táczenekari együttes olyan zenét kedvelő és te­hetséges fiatalokból tevődjék össze, akik együttes munká­val, tanulással az egyre nö­vekvő igényeket kulturált for­mában tudják kielégíteni. A zenekar nemrégiben ka­pott új hangszereket — gitár, dob, bőgő, szaxofon és zongo­ra keresi gazdáját A nógrádi fiatalok körében jól ismert és kedvelt zenekar újbóli meg­alakítására ma kerül sor. A KISZ-bizottság és a József At­tila Művelődési Ház ma ren­dezi ugyanis a zenekari mun­kára jelentkező fiatalok meg­hallgatását. A meghallgatás a művelődési házban délelőtt 10 órakor kezdődik és egész na­pon át tart Erre az alka­lomra külön zsűri alakult hogy a szakmai szempontokat figyelembe véve döntsenek: ki legyen az az öt fiatal, akik­ből megalakul az együttes. Tűzép­ép ül Épül az új TÜZÉP-telep Salgótarjánban. Az Eger—Sal­gótarjáni Tüzelő- és Építő­anyag Értékesítő Vállalat kö­zel hárommillió forintot for­dít a volt vágóhíd mögötti, a Tarján-patak és a vasút között a 10 000 négyzetméteres tá­roló-telep kialakítására. Eb­ből beton rakterűiét lesz 1000 négyzetméter (jelenleg 100). A munkálatokat ez óv elején kezdték meg az Állami Épí­tőipari Vállalat dolgozói, be­fejezését a jövő évi fűtési sze­zon beindulására tervezik. Raktár, két hídmérleggel ren­delkező mérlegház iroda és szociális létesítmény is épüL Állatvásár—tanulsággal Tétlenül ácsorognak az em­berek. Félkörben a vontató­kon teherautón el-elbődül egy- egy jószág. Némelyiket már levezették, s oszlophoz kötve vár a sorsára. Felvásárlási napot hirde­tett az Állatforgalmi Válla­lat. Jöttek is szép számmal a termelőszövetkezetiek a kör­nyező községiekből. Szeretné­nek eladni a nógrádszakáliak, a karancsságiak, a ludányha- tásziak. S érkeznek vontatók más községekből is. A szövetkezetiek — van köztük elnök, főagronómus, állattenyésztő — türelmetlen­kednek és bosszankodnak. Kérdésünkre Gyalog János, nógrádszakálí főagronómus válaszol. — Már hogyne bosszankod­nánk, amikor nyolc órára rendeltek ide bennünket S most? Nézze az órát, majd­nem kilenc... — Egy hónapja nyolcvan forintra büntetett az állatfor­galmi embere, mert félórát késtem... A beszélgetés közben kide­rül, hogy az ilyen felvásárlási napon szigorú szabály: aki késik fizet mert feltartotta a többit Az Állatforgalmi Vál­lalat ezt a szabályt betarttatta a termelőszövetkezetekkel. Ez helyes, mert a gépkocsi­álláspénzt valakinek fizetni kell. De mit szóljanak most a várakozók? Vajon ezt az „ál­láspénzt” ki fizeti? A várakozást izgalmas köz­játék zavarja meg. A karancs­ságiak gépkocsija veszedelme­sen meginog A gépkocsive­zető félreugrik, s elkeríti úgy parlagi asan. —Hej. azt a... Én inkább visszafordulok. Ki az atyaúr­isten veszi le ezt a bikát a kocsiról? Mindenki felfigyel. — Nem jöttek többen? — kérdezi valaki. —Nem a! Engem küldtek egyedül... A várakozók körülállják a gépkocsit. Tanakodnak, ta­nácsokat adnak. Csak éppen a bikát nem merik megközelí­teni. A toporgók közé áll két, városias öltözetű fiatalember. Egy ideig figyelnek, aztán egyikük szól a gépkocsiveze­tőnek. Az csak hitetlenül ingatja a fejét, végül vállat von. A két fiatalember a többie­ket is magával ragadja. Nem telik bele tíz perc a bikát kö­telek fonják körül. A vezető- rudat bekapcsolják az orrka­rikába. Meghajlik az erős pal­ló a súlyos állat alatt. A kilenc óra is jóval el­múlt, az állatforgalmi embe­re még mindig nem érkezett meg. Folytatódik tehát a költ­séges terefere, a várakozás. Pádár András JHi fizetünk, de mi lesz a mi veszteségünkkeL..?" m Jelena Rzsevszkaja HITLER VÉGNAPJAI — mítosz nélkül Göbbels és gyermekei Május 2-án este történt. A berlini helyőrség már né­hány órája beszüntette az ellenállást. Még tart a fegyve­rek átadása, ez délután 3-kor kezdődőt. A városháza előtti tér megtelik a géppiszto­lyok, puskák és gépfegyverek halmaival. Az utcákon össze­tört német ágyúk, csövükkel a földbe fúródva. Szemerkél az eső. A Brandenburgi kapun vö­rös zászló leng, alatta pedig a megvert német csapatok me­netelnek. Sok katonának a fe­jén — immár céltalanul ott van még a sisak. Mennek el- kínzottan, megcsaltam megfe­ketedett arccal, ki letörve és elcsüggedve, ki látható meg- könnyebbültséggel, de a leg­többen leverten és közömbö­sen. A tüzek még nem aludtak el. Berlin ég. Öreg fogatos- katona hajtja a lovát, és a füstölgő konyha zötyögve gu­rul át a torlaszokon. Egy kö­vezetbe fúródott német tan­kon katonák pihennek, ülnek a tornyokon, az ágyúcsöve­ken, énekelnek, dohányoznak. Cigaretta-szünet. Göbbels holttestét kihozzák a berlini utcára. Fekete, el­szenesedett arc. A szél bele­kap a félig elégett sárga nyak­kendőbe. Rajta a náci forma­ruha cafatokban, rozsdaszínű- re égve. Berlin pincéiből előjött népe nézi ezt az embert, aki az egyik főbűnös nyomorúságá­ban. Felvételeket készítenek róla a soron következő film­híradó és a történelmi film­archívum részére. Ő gyújtotta meg az első könyvmáglyákat, és ezeknek a máglyáknak a lángja rettenetes tűzbe borí­totta Németországot. Berlin védelmi biztosaiként aljasul halálra kárhoztatta honfitár­sait, hamisított és hazudott utolsó leheletéig: „Wenck had­serege közeledik Berlin fel­mentésére!” Felakasztatta a katonákat és a tiszteket, ha visszavonultak. Göbbels úgy rendelkezett, hogy halála után égessék el a holttestét. Amikor roham­csapataink behatoltak a biro­dalmi kancelláriára, a tűz csak belekapott a ruhájába és el- szenesítette az arcát. Maga Göbbels mellett ott feküdt a ruhájából kiesett 1-es számú arany pártjelvény, és az el­égett cigarettatárca Hitler fakszimile aláírásával. Halála előtt Göbbels megölte a sa­ját gyermekeit. A gyilkos kör bezárult. A jegyzőkönyv íev hanezik: ,.1945. máius másod lkán. Ber­lin városának köznontiában n hiredairni kancellár*a éoülc- tének óvóhelyén, a bejárattól ■néhány méternyire, Klimen­ko alezredes, Bisztrov és Ha- zin őrnagy a német Lange Wilhelm — a birodalmi kan­cellária szakácsa — és Schnei­der Kari — a birodalmi kan­cellária garázsának techniku­sa — berlini lakosok jelenlé­tében 17.00 órakor megtalál­ták egy férfi és egy nő el­égett holttestét, mégpedig egy alacsony termetű férfi tete­mét, akinek jobb lábfeje gör­be (dongalábú), egy elégett fém protézissel, az NSDAP egyenruhájának megégett ma­radványaival és egy elégett arany jelvénnyel együtt”. Klimenko alezredes akkor még fiatal, harmincegy éves ember volt, és hivatásos ka­tona. Hazin őrnagyot nem is­mertem. Bisztrov őrnagy bio­lógus, a tudományok kandidá­tusa, Szibériában élt, és a háború folyamán került a hadseregbe. A háború hosszú évelnek során végigjártuk a kalinyini kerületnek, Szmolenszk vidé­kének, Belorussziának, maid Lengyelországnak szétdúlt fel­égetett tájait. Láttuk mit je- 'mt a «öbbei'i prora-zanda a valóságban: elnusztított vidé­keket, haláltáborokat, meg­kínzott emberek jajkiáltásait. ..új civilizációt”, ahol ember az embernek — hóhéra. A háború útjain jutottunk el a bi-oá-dmi kaocoUáriájr Mostan óban nrí év o! teke után, néha megkérdezik tő­lem: nem volt szörnyű a lát­vány? A dolog másképpen állt: megrendítő érzés volt de nem borzalmas. És nemcsak azért, mert annyi szörnyűséget lát­tunk a háború négy eszten­deje alatt, hanem inkább azért, mert ezek a megs zene­sedet! maradványok nem em­beriek, hanem sátániak vol­tak. A halott gyermekek lát­ványa valóban rettenetes volt, akárkinek gyermekei voltak is. Az ágyukban feküdtek, be­takarva, öt kislány és egy kis­fiú; a szüleik gyilkolták meg őket! — Kinek a gyermekei ezek? — kérdezte Bisztrov Voss al- tengernagytól. öt csak az imént hozták ide a pincébe. Voss kapta a feladatot, hogy jusson el Dönitz tengernagy­hoz, és adja át neki a Hitler által rá hagyományozott ha­talmat, és a parancsot: foly­tassa a háborút, ha törik, ha szakad. Kapitulációról szó sem lehet! Voss megkísérelte, hogy a birodalmi kancelláriát vé­delmező csapatok maradvá­nyaival a Friedrichstrasse kör­nyékén áttörje a_ gyűrűt, de fogságt»a esett. Voss altengernagyot. aki Hitler főhadiszállásán i uidi- tengerészet képviselője volt, Bisztrov végigvezeti az elfog­lalt Berlin utcáin. Kr.i: fog­lyok vánszorgó oszlopai jön­nek velük szemben. Voss gy- folytában kibámul a koe i ab­lakán. Szörnyű, füstölgő ro­mok. Berliniek tömegei a tá­bori konyhák előtt, ahol az orosz szakács forró levest osz­togat... Az autó szétbontott barikádokon kapaszkodik át és tovább halad a szűk ösvénye­ken, amelyeket az utcán he­verő leomlott törmelékek, kö­vek, és szeméthalmök között nyitottak... (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom