Nógrád, 1966. november (22. évfolyam, 259-283. szám)

1966-11-01 / 259. szám

2 NOGBAC 1966. november 1. kedd Incidens az afrikai csúcsértekezlet felrobbantására ALGÍR ÜNNEPEL WASHINGTON—ADDISZ ABEBA (MTI) Vasárnap este a washingto­ni külügyminisztériumba ké­rették a guineai ügyvivőt. A távollevő Rusk külügyminisz­ter nevében Katzenbach kül­ügyminiszter-helyettes éles- hangú tiltakozó jegyzéket nyújtott át amiatt, hogy né­hány órával korábban Conak- ryban házi őrizet alá helyezték Robinson Mcllvalne amerikai nagykövet. Mcllvalne is til­takozott Guineában — ő már szuronyos őrség kíséretében vonult az ottani külügymi­nisztériumba. Az amerikaiak azt hangoztatják, nem tehet­nek arról, hogy Ghánában le­tartóztatták az AESZ-ülésre utazó guineai delegációt, ame­lyet Beavogui külügyminisz­ter vezetett. Guineai részről a nagykö­vet mozgási szabadságát azért korlátozzák, mert úgy tekin­tik, hogy a Pan American KÓMA (MTI) Hétfő reggeltől kezdve az olasz szocialisták és szociálde­mokraták hivatalosan is egy pánthoz tartoznak már. Az egyesülés ünnepélyes tömeg- gyűlésen történt meg a Római Sportcsarnokban. A két párt nem kímélte az eszközöket, hagy nagyszabású ünnepséget rendezzen: külön­vonatok hozták a szocialista es szociáldemokrata csoporto­kat az ország legtávolabbi ré­szeiből is. Szardíniáiból pedig egy bérelt hajón jöttek. Az egyesülés egyelőre csu­pán a csúcsra korlátozódik. A két párt még két évig külön­állóan megmarad. A Közpon­ti Bizottságiban és a vezető­ségben a tisztségek minde­nütt kettősek lesznek. Még az új párt jelvénye Is a két ed­digi jelvény összekapcsolásé ból jön létre, neve pedig meg nincs is. Az igazi egyesülést valójában elhalasztották az első kongresszusig, amelyre csupán az 1968. évi általános választások után kerül sor. Nenni szemmel láthatólag tu­datában volt ennek, amikor beszédét azzal kezdte, hogy az egyesülés azonnali érvényű, és dolgozni kell az új párt épí­tésén, amely jelenleg külön­böző Irányzatú pártok és cso­portok együttese. Fertirai bevezető beszédéiben bírálta a szociáldemokraták 1947-ben történt kiválását a szocialista pártból, és hangoz­tatta annak szükségességét, hogy megőrizzék a marxiz­must. Ez nyilvánvalóan ellen­tétben állt Nenni szavaival, amelyek szerint nem lehetsé­ges Marx elméletében választ találni a mai problémákra és ezért a pártnak magába kell foglalnia minden gondolati áramlatot. Tanassi, a szociáldemokra­ták főtitkára kijelentette, a kommunistákkal szemben u' új pártnak arra kell töreked­nie, hogy elhódítsa tőlük a munkásosztály vezetését. De Martino beszéde egészen másként hangzott. Az ő véle­ménye szerint az egyesült pártnak — ellentétben Ta- nas&ival — fokozatosan módo­sítania kell a magángazdaság rendszerét, hogy ily módon vé­gül véget vessenek a kapita­lizmusnak. Kijelentette, hogy ha e Kereszténydemokrata Párt nem hajlandó megvaló­sítani a kormányprogramot az egyesült pártnak vissza kell vennie cselekvési szabadságát. Nenni álláspontja jóval kö­zelebb állt Tanassihoz. Azt mondotta, hogy a kommunis­tákkal még gyakorlati akció kát illetően sem lehet együtt­amerikai légi-társaságnak kö­telessége lett volna biztosíta­nia a Beavogui-vezette dele­gáció zavarta’an elszállítását Addisz Abebába. Eredetileg a hírügynökségek azt jelentet­ték, hogy a guineai küldött­ség — amelyet Accrában du­lakodás után elhurcoltak az út folytatására várakozó repülő­gépből —, összesen 19 főnyi volt. Az AP hétfőn azt közöl­te, hogy négy tagja volt a kor­mányküldöttségnek, míg a többiek Nigériába tartó gui­neai ösztöndíjas egyetemisták voltak. Az afrikai egység szervezet Addisz Abetoa-i értekezletének előkészítő ülésére összegyűlt küldöttségek szinte egy tóh­egyig mélységes megbotrán­kozásuknak adtak kifejezési a ghanai hatóságok példátlan éljárása miatt Az algériai kormány diplo­máciai jegyzékben szólította fel Ghánát a letartóztatottak azonnali szabadonbocsátására. ponti Bizottság hat tagjának tiltakozó levelét, amelyben Ki­fejtették miért nem hajlandók csatlakozni az egyesült párt­hoz. A hat szocialista vezetővel együtt a párt sok ezer tagja vált ki és az ország 65 megyé­jéből egy önálló szocialista mozgalmat hozott létre. „Az egyesülés — írják a szocialis­ta vezetők nyílt levelükben — az atlanti politikára, a kom- munistaellenességre, a balol­dal egységének , megtörésére, a keresztény d emok ráták túlsú­lyának elismerésére alapozó­dik” a — Ki kell szabadítani őket! — és futótűzként terjedt a műhelyekben a harci jelszó. Kinyíltak az ajtók és meg­élénkül a hatalmas gyár tágas udvara. Mire a csendőrök ész­be kaptak, már innen is, on­nan is röpcédulákba csavart vasdarabok röpködtek felé­jük. — Itt vannak a röpcédulá­sok. — Olvassátok és gyertek ér­tünk, ha mertek! A csendőrök tehetetlenek voltak. Az egész gyárat még­sem tartóztathatják le. Ezen­felül a kapu felől fenyegető tömeg közeledett feléjük és egyre hangosabban követelte: — Engedjétek el őket! — Mindet szabadon! És a csendörök meghátrál­tak. A letartóztatott munká­sokat kénytelen-kelletlen el­engedték és a tömeg harsány kacaja kíséretében elvágtattak a löveggyárból. — Majd még visszajövünk — kiáltotta a kapuból a had­nagy és Mirosnyikov vála­szolt: s ugyanakkor Algírban Butef­lika külügyminiszter a guineai hatóságokkal is felvette a kap­csolatot Az BAK külügyminisztériu­ma utasította accrai nagykö­vetségét, lépjem közbe a gui­neai' küldöttség szabadon bo­csátása érdekében. Közben a hétfői A1 Ahram feltűnést kel­tó kommentárt közölt: minden jel arra vall — írta —. hogy az incidenst külföldi kezek ké­szítették elő az afrikai csúcs­értekezlet felrobbantása cél­jából. A MEN egyiptomi hírügy­nökség Addisz Abebába kül­dött tudósítója arról tájéKoz- tat, hogy a légkör elkeseredett és feszült. Közli egyben az Ocran tábornok-vezette gha­nai küldöttség nyilatkozatát. Ocran tábornok elfogultság­gal vádolta Etiópiát, Guineá­val kapcsolatban az Ocran- nyilatkozatT „a nemzetközi .i og folyamatos megsértéséről” be­szél lőtt le Venezuelában. Clemente Pacheco Ochoa ezredes megkísérelte kormány- ellenes zendülésre bírni a fő­várostól alig húsz kilométer­nyire fekvő Los Teques-i tisz­ti iskola növendékeit. A nö­vendékek többsége nem csat­ló felágaskodott és a kövezet­re vetette a gazdáját. A csen­dőrt a munkások ölükbe vit­ték a gyári lazarettbe. A se­besültet még a háborúban is kímélték az ellenfelek ... A sztrájk ideiglenesen jó do­log. A röpcédulák is sok hí­vet toboroztak azokban a hó­napokban a bolsevikoknak, de mindez kevés a harc folytatá­sára. Komolyabb és sokolda­lúbb szervezésre volt szük­ség. Olyan szervezésre, ame­lyik előkészíti a fegyveres harcot és olyan szervre, amely kiáll a munkások érdekeiért a gyárigazgatóság, a generális úr előtt. Ezért aztán május vé­gén megalakították a Putyilov gyárban a munkások a gyári bizottságot. Elnöke Anton Je- fimovics Vasziljev lett és a tagjai közé beválasztották a fiatal Alekszandr Karpovics Mirosnyikovot is. A huszon- kéttagú gyári bizottságban már a fcolsevikoké volt a döntő szó. Tulajdonképpen ezzel a vá­lasztással, a Putyilov gyári bi­zottság megalakításával elkez­dődött Lenlngrádban a hata­lom fegyveres átvételének elő­készítése. Ekkor bizonyította be a gyár munkáskollektívája, hogy egységes a háború elleni harcban, a bolsevikok mozgal­Hégrádiok békevonata Moszkva november 7-re készül MOSZKVA (MTI) Moszkva fehér hótaikaróba öltözötten készül november 7- re. Sorra érkeznek a barátsá­gi vonatok, a szakszervezeti küldöttségek, a külföldi ba­ráti társaságok delegációi. Élénk magyar forgalmat bo­nyolít le ezekben a napokban Moszkva. Hajdú megyéből bé­kevonat érkezik pénteken, a nógrádiak békevonata először Leningrad felé tart, majd az ünnep után fut be Moszkvá­ba. A „Szputnyik” szovjet if­júsági utazási iroda szervezé­sében 300 magyar fiatal láto­gat el a szovjet fővárosba. Szerdán indul Budapestre a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság öttagú küldöttsége. Ezekben a napokban egyéb­ként a világ több mint 30 or­szágában kezdődnek szovjet barátsági hónapok. Szép munkasikerakkel zárják a moszkvai üzemek a novem­ber 7-i munkaversenyt. Lakozott mozgalmához. Heves szóváltás kerekedett, majd el­dördültek az első lövések. Rö­vid tűzharc után a lázadók megadták magukat. Maga az ezredes a tűzharcban életét vesztette. A fenti események­ről a hadügyminisztérium köz­leménye tájékoztatta a lakos­ságot. mának támogatásában. Es ez döntő jelentőségű volt azokban a hetekben. A kerületi bizottság nemso­kára megszervezte a vörös gárdát is. A legodaadóbb mun­kásokat toborozták tagjai so­rába, pártállásra és korra va­ló tekintet nélkül. Így ke­rültek a gárdába a bolsevikok mellett a mensevlkek és az esszerek képviselői is. A gár­da létszáma a negyvenezer munkást foglalkoztató Putyi­lov gyárban elérte a tízezer főt Óriási szám volt ez akkor pétervári viszonylatban is. Hiszen a csapatok nagyrésze a fronton harcolt. Idehaza csu­pán a csendőrséggel megerő­sített rendőrség jelentette a fegyveres erőt az Ideiglenes Kormány kezében. Na és a junkerek! És ezekben a napokban hí­vatják Kirosriyikovot a kerüle­ti bizottsághoz. — Nagy dologban kérettük Alekszandr Karpovics! — Mindjárt gondoltam, ha egyszer olyan sürgős volt számotokra a megjelenésem. — A vörös gárda egyik egy­ségét bíznánk rád. Tudjuk, hogy jól értesz a fegyverekhez és katona is voltál. Hallgat­nak is rád a munkások. Ke­zedre bízunk ötszáz gárdistát. Elfogadod? A kérdés tulajdonképpen pa­rancs is volt már! — Mikor kezdem az oktatá­sukat? — Holnap, Alekszandr Kar­povics. Már holnap megkez­dődik a kiképzés... Mirosnyikov ettől kezdve nemcsak a löveggyár egvik szervezett munkása volt, ha­nem gárda parancsnok is eev- 6zemélvben. És amilyen gyor­san növekedett a vörös gárda létszáma, később olyan ha­mar meg is csappant. A men- sevikek és az esszerek rövide­sen kimutatták a fosuk fe­hérjét. A bolsevikok javasia­A világtörténelemben kevés ország példázhatja olyan szem­léletesen. mint Algéria, hogy mekkora áldozatokat kell vál­lalnia egy népnek a gyarmati sorból való kitörésért, s hogy milyen nehézségeket kell le- küzdenie egy újonnan függet­lenné vált államnak a neoko- lonializmus, az újgyarmatosí­tás szakadatlan támadásai kö­zepette. Tizenkét esztendővel ezelőtt, 1954. november 1-ér robbant ki az első, vérbefojtott tünte­tésekkel az algériai nép fel­kelése. A szabadságharc több mint hét esztendeig tarott: a francia Negyedik Köztársaság kormányai hiába vezényeltek Algériába félmilliós expedíci- ós hadsereget, nem tudták le­verni a forradalmat előbb ezek a kormányok buktak bele sorra-rendre az algériai prob­léma megoldatlanságába, majd a Negyedik Köztársaság egész rendszere tűnt el a történelem süllyesztőjében. De Gaulle tá­bornok ötödik Köztársasága tudott csupán pontot tenni a véres, fájdalmas, kegyetlen algériai ügy végére .... Algéria több, mint három esztendeje független állam. Az önálló államiság első évei azonban szükségszerűen fel­színre hozták az új problémá­kat: kié legyen a hatalom, ho­gyan szervezzék meg a gazda­ságot, milyen úton induljon el a hivatalos nevében „népi és demokratikus" Algériai Köz­társaság? Emlékeznünk kell arra. hogy a harc éveiben a nemzeti fel­szabadító mozgalom soraiban nagy számban voltak az algé­riai burzsoázia képviselői is. akik azt remélték, hogy a füg­getlen Algéria majd a tőkés világ részeként az arab kapi­talisták állama lehet. 1962-ben, a függetlenség kivívása után előbb a helyi burzsoázia és a szegényparasztság, a munkás­ság meg a felszabadító hadse­reg képviselői között indult meg a hatalmi harc — az arab nagybirtokosok és polgári Politikusok vereségével végző­dött pz a küzdelem. A gazda­sági átalakulás kezdeti szaka­szában ezzel párhuzamosan tára az árulókat, az ingadozó­kat és a gyávákat kizárták a gárdisták soraiból. Így is két­ezerötszáz megbízható, a boá- sevikok mozgalmához hűséges gárdista maradt a Putyüov gyárban. A fegyevereket a legköze­lebbi arzenálból, a Putyilov gyárból szerezték be a gárdis­ták. Maguk készítették nap­közben a puskákat, a géppus­kákat, az ágyúkat. Este. pe­dig ugyanezekkel a fegyverek­kel gyakorlatoztak, csak ki kellett nyűjtaniok értük a ke­züket. Éppen eleget verejté­keztek miattuk. Most legalább saját kezükbe vehették és sa­ját érdekeikért használhatták fel azokat. Az már csak természetes volt, hogy a legjobb fegyvere­ket válogatták ki és hozzá mindig elegendő lőszert Is vé­teleztek a gyárban. A gyárat irányító generális és hadsegédei az igazgatósági épület ablakából figyelték, ho­gyan fegyverezik fel magukat a munkások. Tehetetlenek voltak! Ám nem elegendő a fegy­verek és a lőszer, annak for­gatásához, használatához is érteni kell, mégpedig szaksze­rűen. Erre sem sajnálták az időt a Putyilov gyárban a munkások. Naponta rendsze­resen gyakorlatoztak, hogy megtanulják a pontos célzást Dolgoztak, verejtékeztek azo­kért a fegyverekért, amelyek­kel a hatalom fegyveres átvé­telére készültek. Ekkor már nagy tűzerőt képviselt a városban a gyári vörösgárda. „Kétezerötszáz szurony, több ágyú, géppuskák sokasága és temérdek kézigránát van már a birtokunkban” — jelentette a generális úr az Ideiglenes Kormánynak, a Téli Palotá­ba. A vörösgárdának nemcsak- a gyárban, az egész városban voltak már ekkor egységei. A Központi Vezetőségnél pedig megvalósították a gazdasági önigazgatási rendszert: a pa­rasztok vették kezükbe 'a francia telepesek elhagyott földjeit, a munkások az álla­mosított gyárakat Hol a ta­pasztalat hiánya, hol pedig — s ez volt a gyakoribb — a termelőeszközöké akadályozta, hogy az önigazgatási rendszer teljes sikerei járjon. Egymil­lió francia úgy ment el Algé­riából, hogy kivonta a tőkét az országból, leszerelte a gyárak gépeit, elvitte még a tenyész­állatokat is ... Kevés volt a munkaalkalom, viszont millió» nagyságrendűvé nőtt a mun­kanélküliek szomorú hada. A háború évei alatt kialakult hadsereg leszerelése is ne­hézségekkel járt: nem lehetett szélnek ereszteni a katonákat, akik életük kockáztatásával harcoltak a nép szabadságáért, más sorsot érdemeltek, mint­hogy a munkanélküli nincste­lenek számát szaporítsák ... Főként a belső gondok ve­zettek a tavaly júniusi fordulat­hoz, amikor a Forradalmi Ta­nács vette át a hatalmat, s az ország élére Bumedien ezre­dest állította. Azóta Is mind­egyre megerősítette hivatalos nyilatkozataiban mind a For­radalmi Tanács, mind Bume­dien, hogy Algériát a szocia­lizmus felé kívánja vezetni, s csupán a vezetés hibáit kíván­ja kiküszöbölni, a realitások­kal számot vető új gyakorlatot akarja megvalósítani. Kétségtelen, hogy ötnegyed év alatt Algéria számos ered­ményt mutathat fel, a zilált gazdasági helyzetben nem egy örvendetes jelenség mutat ar­ra, hogy az olyan értékes gaz­dasági erőforrásokkal, mint a mérhetetlen szaharai olaj- és földgázkinccsel rendelkező or­szág nemsokára biztosíthatja gazdasági egyensúlyát. De nem hallgathatjuk el, hogy példá­ul éppen az önigazgatási rend­szer körüli viták folynak az algériai közéletben. Ugyanak­kor a belpolitikai helyzet sem mentes az időnként feszültsé­get okozó tényezőktől: a For­radalmi Tanácsnak a balolda­lon is. a jobboldalon is van ellenzéke. ezekben a hónapokban nem a létszámot jelentették a szikra­távírókon, vagy személyesen, futár útján, hanem így fogal­maztak: — Ma ismét felfegyverez­tünk egy gárda századot a pu- tyilovisták által szállított fegy­verekkel! És ha csupán egy századot tudtak jelenteni, akkor az a gyengébb napok közé tarto­zott. .. Az Auróra cirkálót 1903-ban építették és egyike volt az akkori idők legkorszerűbb és legtökéletesebb hadihajóinak. Eigy későbben napvilágot látott hadijelentéslből kitűnik, hogy a poroszok liasonló hadihajó építését tervezték és mindent elkövettek, hogy lemásolják az Auróra berendezését, páncél­zatát Nem sikerült! Nevét egy hasonló elneve­zésű vitorlástól örökölte. A vitorlás és bátor személyzete 1854-ben a Kamcsatka félszi­get közelében hősiesen visz- szaverte az angol—francia csa­patok erőszakolt partraszállá­si kísérletét. Az angol—francia intervenciós csapatok a Péter- Pál kikötőt akarták a birto­kukba venni. ök is kudarcot vallottak, akárcsak a merészen kémkedő poroszok. S mintha ezek az emléke­zetes és történelmi hagyomá­nyok ismétlődtek volna meg a későbbi, vastag páncélruhát viselő Auróra cirkáló törté­netében Is. A páncélos cir­káló hamarosan a Balti Flotta egyik erőssége lett az ellenség szemében is és a tízes évek elején, a háborúra spekuláló cári körök nagy hadi remé­nyeket fűztek hozzá. Részt is vett az Auróra az első világ­háborúban. azonban nem küz­dötte azt végig, mert — még jóval a háború befejezése előtt; — nagyjavításra vezényelte az admiralitás. (Folytatjuk) működni. —Legyen szerencsénk! Had­Az egyesítő gyűlésen nem nagy úr! — és újabb vaszá- ismertebbék a szocialista Köz- • por zúdult utánuk. Az egyik Hétfőtől kezdve Olasz Egyesült Szocialista Párt Katonai puccskísérlet Venezuelában Vasárnap sikertelen katonai hatalomét vételi kísérlet zaj­Johnson Szöulban Johnson amerikai elnök és útjának utolsó állomáshelyére, kísérete hétfőn reggel külön- Dél-Koreába. A repülőtéren repülőgépen megérkezett Pák Csöng Hi köztársasági ázsiai és csendes-óceáni kör- elnök fogadta. GÁlOONVf BMA ­CL a&ínmta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom