Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)
1966-10-20 / 249. szám
1066 október 20. csütörtök NÓGRAD 3 Gyökeret eresztett Párt értekesiet a Salgótarjáni Acélárugyárban Ma is látom magam előtt, ahogyan először- feltűnt az akkor még épülő nyomda-szerkesztőség falai között. A magas, tagbaszakadt fiatalember, kissé lomha járásával hol itt, hol amott tűnt fel, és rekedtes hangján magyarázott valamit a munkásoknak. Ilyenkor fürkészően nézte, akikkel beszélt, mintegy kutatva: vajon megértették-e a szándékát? Ha úgy látszott, hogy nem, jobb szemhéja fáradtan leereszkedett, s újra nekikezdett. Hangos szavát nem igen hallották, háta mögött úgy is nevezték, a csendes Perényi. És, ki tudja miért, néhány hét múlva nagyobb tekintélyre tett szert, mint akárhány okkal-okinélkül ordítozó, káromkodó munkavezető. Petényi László első kivi. telezői munkája volt a saj- tószékhaz. S érdekes, ezt később némelyek gúnyosan akkori felettesének, Telek Imre építésvezetőnek is az orra alá dörgölték: „Hiszen nem is te csináltad, hanem a Perényi ’, Szerencsére, ettől nem lazult meg a barátság. amely a két mérnök között szövődött. Telek legyint, ugyan, hadd beszéljenek. Perényinek pedig ma is meleggé válik a pillantása. „Imre jó főnök. Mindig tudja, mit akar, s ezt elvárja munkatársaitól is. Semmit sem volt hajlandó helyettem elvégezni, de mindig tudta, mikor s mi az, amiben segíteni kell! S ez nagy dolog.-.1” Egy másik fiatal mérnök, aki ugyanabban az évben végzett, mint Perényi — 1963-ban — szintén művezetőként dolgozott, de nem volt túlságosan büszke a beosztáséra. S amikor ennek megfelelően is kezdte a munkáját végezni, a szemére vetették. Aztán már nem sok kenyeret, sót evett meg a vállalatnál. Kilépett, Perényi maradt. S előlépett. (De haragszik erre a kifejezésre!. . ■) Egyébként Perényi László szerencsés ember. Nencsak azért, mert az újdonsült mérnök első önálló lépéseit egy viszonylag jelentős és elég bonyolult építkezésen kezdhette, s olyan építés- vezető oldalán dolgozhatott, aki szaktudása mellett önzetlen. segíteni kész embernek is bizonyult. Nemcsak azért, mert az építkező Salgótarjánban, a megyében minden valamennyire is tehetséges és törekvő fiatal szakember feltalálhatja magát, s érvényesülhet. Azért is szerencsés, amilyen indítást kapott a szülői házban, a családtól... Édesapja építészmérnök, édesanyja pedagógus. Az egyik a házak építését szerettette meg vele, a másik a lelkek, az emberi értelem „építését”- S talán mindkettőtől örökölte a sóvárgást a végzett munka kézzelfogható, érzékelhető eredményei iránt,., — Nehéz azt meghatározni — mondja elgondolkozva —, mi az, ami egyfajta hivatás választására ösztönzi az embert. Legjobb barátom — azóta villamos- mérnök —, például képes volt heteken, hónapokon keresztül elbabrálni egy rádión, amelyet az elsőtől az utolsó alkatrészig ő állított össze. Nekem láthatóbb, nagyobb eredmények örömére volt szükségem. Amilyen egy napról napra növekvő épület. Ezért szerettem mindig jobban például a szobrokat is, mint a festményeket. .. — És a pedagógia? — Bizonyára ez is öröklött tulajdonság- Szeretek tanítani — ha ez furcsán is hangzik egy fiatalember szájából. Iskoláskoromban is mirjdig voltak tanítványaim, s ebben a pénznek csak másodlagos jelentősége volt. Mint művezető, vagy építésvezető is kiélhettem ezeket a hajlamaimat. Hiszen a vezetőnek, ha még olyan kis embercsoport fölött is, nemcsak jó szervezőnek, de jó pedagógusnak is kell lennie. Látja, ezt a lehetőséget hiányolom jelenlegi beosztásomban. Talán azért is vállaltam heti három alkalommal óraadást az építőipari technikumban. — Tulajdonképpen mi s mostani beosztása? Felnevet. — Hát, azt most nehéz lenne meghatározni. A megbízólevelem szerint előkészítő technológus. De akkor még a műszaki osztályhoz tartoztam. Bár, valójában most is hasonló tevékenységet végzek, amióta egy árelemzőt, s egy technikust — velem együtt — a kettes számú főépítésvezetőséghez osztottak. Így hát amolyan csoportvezető féle vagyok- Feladatunk a vidéki építkezések előkészítése... — Néhány régi barátja szerint túlságosan korai volt szakítani a helyi kivitelezői munkával „Eltemetkezett a papírok közé”, azt mondják. Erről mi a véleménye? — Én nem érzem -magam eltemetve. Sőt! Nézze, az első épületem a nyomda volt. Azt végig „játszottam” minden részletében. Ügy, hogy elmondhatom, én tudom a legjobban, mi van benne. A falakban is.. Csakhogy, amíg azt megcsináltuk, tizennégy hónap telt el. Ugyanezt most évente húsz-huszonöt építkezéssel megtehetem. Így a hiPincékbe került a téli tüzelő A megyeszékhely és a környező járás 15 községének tüzelőanyag ellátáséról a Tüzelőszer és Építőanyag Értékesítő Vállalat 202-es számú salgótarjáni telepe gondoskodik. Az elmúlt évi, jelenlegi és a várható forgalom alakulásáról. a készletekről Csikós Tibor telepvezető tájékoztatott bennünket. Mint elmondotta, a megyeszéáíhelv távfűtési hálózatának fejlődése, és az árváltozások ellenére az október 15-től március 31-ig tartó fűtési szezonban az előjelekből ítélve rekord forgalomra számítanak. A felkészülést is ennek jegyében végezték. Az elmúlt szezonban a lakosság számára 2350 vagon, közületi felhasználásra 1170 vagon szenet, fát. kokszot és dörög1' brikettet adtak el. Az idén összesen 120 vagonnal több tüzelőanyag kerül forgalomba. jelenleg már szűknek bizonyul a 3000 négyzetméteres telep, ezért gyors „átmenő forgalommal’ igyekeznek a torlódást elkerülni, mig elkészül az új telephely. Naponta 60 vagon szenet tárolnak, ebből kiszállítanak általában 30 vagonnal. Néhány — korábbi években nem ritka — „zökkenő” az idén már nem bosszantja a lakosságot: tavaly olyan torlódások keletkeztek, hogy az igények kielégítése szállítóeszközök hiányában lehetetlenné vált 3—i hétnél korábban. Az idén kellő számú teherkocsi beállításával 3—-> nap alatt megkapja a vásárló tüzelőjét. Korábban nem lehetett tűzifát külön vásárolni, csak szénnel együtt, úgy is csak korlátozott mennyiségben. Szeptember 15-től a Cserháti Erdőgazdaság jóvoltából fát is lehet vásárolni és korlátlan mennyiségben. —R— bák. a tipikus hibák elkövetésének elemzésére, s elkerülésére — tehát az okulásra is több lehetőségem van. És nem papírmunka ez... Nemcsak a tervek átvizsgálása, észrevételezése. de az egyes konkrét építkezések megszervezése is feladatunk, s kiemelt technológiai feladatokat a helyszínen kell végrehajtani.. — Távolabbi céljai? Ügy tudom korábban kacérkodott a tervezéssel...? — Inkább a tanítással- De közben itt lakást kaptam, feleségem, aki sebészként végzett, állást a kórházban. Van egy kisfiam. És Nógrád megyében sok a szimpatikus építési feladat. .. — Jelenlegi munkakörét tehát véglegesnek tekinti? — Az én koromban — huszonhét éves vagyok — korai lenne bármit is véglegesnek tekinteni. Azonkívül, azt szoktam mondani, hogy az én csoportom munkájáért tulajdonképpen a tervezőintézeteknek kéne fizetni. Hiszen voltaképpen a tervezők tévedéseit pécéz- zük ki, s javítjuk, vagy javíttatjuk. A gazdasági irányítás reformja után kevés jövőt jósolok ennek a beosztásnak. Egyébként, a mi szakmánk is egyre inkább eltolódik a speciális szaktudás irányába. Vegye figyelembe, például, hogy az építész tervező ma már mozdulni sem tud statikus, gépész nélkül, s az építés- vezetői tennivalók is egyre inkább a szervezési és közgazdasági ismereteket követelik meg elsősorban. Ezért én is specializálódni szeretnék— Mégpedig? — Szeretném, ha idővel jó statikus válnék belőlem. A közelmúltban Perényi Lászlót megkérdezték, mit szólna ha egy nagyon komoly, felelős vezetői beosztásba helyeznék. Perényi megköszönte a bizalmat, de kifejtette, hogy ahhoz a beosztáshoz az övénél több tudásra, több tapasztalatra, s nem utolsósorban idősebb korra van szükség. .. mely utóbbi, ha nem is döntő, mégsem lényegtelen feltétele a tekintélynek. Az építészmérnök három éve él Salgótarjánba. Gyökeret eresztett. Csizmadia Géza (Folytatás az 1. oldalról) Várszegi Sándor, a dróthúzó pártalapszervezet küldötte a gazdasági és mozgalmi vezetés szoros kapcsolatáról beszélt. Bírálta a pártbizottságot, hogy keveset jártak az üzemben. Őrlik Ferenc, a sportkör munkájáról adott számot, a pártértekezletnek. Négy évvel ezelőtt például még csak egy szakosztály működött NB lies szinten, ma pedig már öt csoport. Sokkal többen vesznek részt aktívabban is a sportrendezvényeken. Azonban egyes sportolók életmódjával baj van, a politikai nevelő munkához kérte a párt- bizottság segítségét. Dicse András, a TMK alap- szervezet küldötte kifejtette, hogy sok esetben az alapszervezet ereje kevés egy-egy probléma megoldásához. Kérte, hogy a pártbizottság a jövőben sokkal nagyobb segítséget adjon ilyen esetekben. Bírálta a KlSZ-alapszer- vezet munkáját is. hogy az nem elég eredményes, kevés tájékoztatást kapnak a KISZ- bizottságtól. Molnár Béláné az acélárugyári nőbizottság munkájáról számolt be. Elmondotta többek között, hogy az üzem műszaki gárdája, műszaki fejlesztéssel jelentősen megkönnyítette már eddig is a dolgozó nők helyzetét. De van még terület, elsősorban kovácsoló gyárrészlegben, ahol megoldásra vár ez a gond. Szaporodott az utóbbi időben a női szocialista brigádok száma, és a nők aktivitása is a társadalmi életben. Vágvölgyi Tivadar a huzalmű vezetője üzemük négy év alatt elért fejlődéséről adott számot. Mint mondotta, kevesebb létszámmal érnek el nagyobb termelést. Több olyan új gyártmányt vezettek be, mint például a védőgátas huzal, az ónozott huzal- gyártást, amely jelentős inport megtakarítást jelent a népgazdaságnak. Patai József, KISZ-titkár az ifjúsági szervezet munkájáról adott számot. A fiatalok a kongresszusi munkaversenyben igen szép eredményeket értek el. A huzalműi ifjúsági üzem például több objektív ok ellenére is túlteljesíti a tervét. Hasonlóan a kovácsoló gyári export-brigádokhoz, ahol félszázalék »alá szorították a selejtet. A termelési eredmények mellett önkritikával állapította meg, hogy az ifjúság körében végzett politikai, nevelő munka viszont nem volt az elmúlt időben elég hatékony. Dr. Korom Mihály, a Központi Bizottság titkára emelkedett ezután szólásra. — Eddig 12 ember mondta el véleményét, és ebből azt vettem ki, hogy pozitívan értékelték az elmúlt négy évi munkát. A párt mozgalmi, és gazdasági vezetés, és hozzá tehetem az egész kollektíva jól dolgozott, amit bizonyít, hogy háromszor lett élüzem az acélgyár, növekedett a termelékenység, csökkentek a termelés költségei, 11 féle új gyártmánnyal jelentkeztek, és ma már 65 országba exportálnak. Ebből lemérhető az is, hogy milyen sokat fejlődött a dolgozók öntudata, hiszen itt nemcsak beszélnek a VIII. kongresszus határozatáról, hanem sokat tettek annak végrehajtásáért is. Engedjék meg. hogy ezért a Központi Bizottság köszönetét tolmácsoljam — mondotta többek között Korom Mihály elvtárs, majd a közelgő kongresszusról beszélt, ami nemcsak a párt. hanem az egész dologzó nép ügye. — Fő célunk továbbra is a szocializmus teljes felépítésére irányul. Az utóbbi időben országszerte fellendült a pártélet. pezsgőbbé vált. A kommunisták százezrei mondanak véleményt a párt munkájáról. Egyetértés van a párt politikájával kapcsolatban és nekünk, akik a Központi Bizottságban dolgozunk, jő ezeket hallanunk, hiszen bizonyítja, hogy helyes volt a munkánk. A fő cél tehát nem változik, de politikai vonalunkat állandóan fejlesztenünk, csiszolnunk kell. A pártnak állandóan ellenőrizni kell saját tevékenységét. Szövetségi politikánkkal kapcsolatban több téves nézet van. Sokan felvetik, hogy mi az elsődleges. A politikai megbízhatóság, vagy a szakmai képzettség. Mi azt tartjuk, hogy a fő dolog a politikai megbízhatóság, a rendszerhez való hűség, és ahhoz párosuljon a szakképzettség. — Az utóbbi időben több rémhír látott napvilágot. Az elv társak előtt ismeretes, hogy az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatban 1968-ra sor kerül egyes árak rendezésére is. Azon fáradozunk, hogy ne fel. hanem lefelé menjenek az árak. Hiszen ismertek az életszínvonal növelésére -szóló tervszámok is. Ha az egyik oldalon lesz árkorekció. akkor annak a másik oldalon is jelentkezni kell. Kazareczki Antal, az anyagos áruforgalmi főosztály küldötte hiányolta, hogy egyes kérdésekben az alapszerveze- tek megkérdezése nélkül a felsőbb szervek döntenek Ezután Jedlicska Gyula, a megyei pártbizottság első titkára, a megyei és a városi pártbizottság üdvözletét tolmácsolta, a pártértekezletnek. — Az acélgyáriakat néha talán már sokat is dicsérjük. — kezdte beszédét, majd a következőket mondotta. — Itt a pártmunkában és a gazdasági munkában is nagyon sok új vonás van. Sokat fejlődött a párt gazdaságszervező, termelésellenőrző, irányító tevékenysége. Azonban több véglettel is lehet találkozni. Az. egyik az, ha a pártszervezet a gazdaságvezetés helyett akarja elvégezni a munkát. A másik, ennek az ellenkezője. A lényeg az, megértetni az emberekkel, hogy' mit miért teszik. Nem utasítással, hanem érveléssel. A gazdasági vezetők hallgatnak az okos tanácsra — mondotta többek között. A továbbiakban arról beszélt, hogy; talán túl sok a/, a téma, amivel a pártbizottságok foglalkoznak. Inkább a legfontosabb tennivalókkal többet kellene foglalkozni és akkor gyorsabban léphetnénk előre. Befejezésül kérte az acélgyáriakat, hogy a további fejlesztésnél vegyék figyelembe; a városnak gondjai vannak a foglalkoztatottsággal. Jedlicska elvtárs után még felszólalt Maiczen József, a kovácsoló D-üzem küldötte, Antal Gyula igazgató és Cse- te István az energiaüzem küldötte, majd Tóth Károly válasza után megválasztották az új pártbizottságot. A pártértekezlet a késő esti órákban ért véget, amelyen megválasztották titkárnak ismét Tóth Károly elvtársat. Beszélgetés a barázdán Több mint tíz évig gépéllomáNagyokat mordul a motor, amint a traktörista meghúzogatja a botkormányt. Kétszer balra kanyarodik a lánctalpas traktor a puha szántáson. Aztán megáll. — Szép szántás! — mondom. Villanásnyi mosoly cikázik át a traktorista arcán. Ültében is kihúzza magát. — Szép, szép — ismételgeti — de lehetne szebb is. Csak- hát... — Csakhát ? — Nézzen oda a hegyoldalra! — mutat félfelé. — Ott is ilyen szántás kellene. A meredek lejtőn vetőgépet vonszol egy- gumikerekes traktor. Erősebb típus, mégis „lekapar". Látni messziről is, hogy egyhelyben forognak a nagy kerekek. — Több ilyen kellene ide, mint az enyém! Ezzel azért lehet dolgozni. Néha aztán huzatunk is, igaz öregem? — mondja, mintha a traktor értené a szót. — Csak ez az egy van? — Sajnos igen. Mivel én dolgozom veié, nekem kell hajtani, naponta tizenhat, tizennyolc órát. . . Jó erőben levő férfi Element János, az egyházasger- gei termelőszövetkezet traktorosa. Régen, az ötvenes évek elején ült először a nyeregbe son dolgozott, három eve került haza a szövetkezetbe. — Jobb itthon ? Megvonja a vállát. — Nem rossz. Csak mostanában nagyon sokat keil menni. Igaz, megfizetnek. De a feleségem mindig szid, hagyjam már ezt a nagy hajrát. Kiszámította az asszony, hogy elég lesz már nekünk, ha csak kétezer forintot viszek is haza. De mondja, mit csináljak, ha nem tudnak mást ültetni ide? — Kettős műszakban jobban menne... — Az igaz! — vág a szavamba. — Honnan vegyük az embert? Két gépünk így is traktoros nélkül áll. — Nem magának kell embert szerezni. Szerezzen a vezetőség — nyugtatom. — Szerezni, szerezni — há- borog, — A télen meg mit csinálnak? Még nekünk sem tudnák munkát adni. Hátha meg kettő jön! Meg kell értenem a hangulatát. Manapság már nem úgy van, hogy a mezőgazdaság munkásai nyáron, meg ősszel megkeresik a télire valót. Még nincs biztos gyógymód a holtidő elkerülésére. Valamit azonban ki kell találni, mert a traktor nem állhat kihasználatlanul, és a traktorosnak is biztosítani kell a keresetet. Element belelendül a beszélgetésbe is úgy, mint a munkába. Kényelmesen rákönyököl a fülkeablakra, s folytatja. — Szó se róla, az elnök jól összeválogatta a csapatot. Belevaló traktoristák. Na, de lehetett is, mert Egyházas- gerge jó traktoros-falu. A környékben mindenütt gergei traktorossal találkozik — mondja büszkén. — Hoztak ids műhelyfőnököt, technikust, de miért? Nem mondom, hogy nem hasznosítják magukat. A technikus műtrágyát szór, a szerelő krumplit ás, de fürdeti a juhot is, ha kell. Ez a gép meg a tél óta nem lett karbantartva .. . — Hogyhogy? Maga sem törődött vele? Önérzetesen válaszol. — Ami a traktorostól jár, azt megkapta. De javítom is. mert szerelő is vagyok. De mindent nem lehet idekint elintézni! — Vigye be akkor a műhelybe! — vágok vissza. Megvakarja a fejét. Hunyorog, mint aki nem ért valamit. — Nincs nekünk műhelyünk! Még arra sem vagyunk képesek, hogy ideiglenesét készítsünk. Pedig biz- isten menne a dolog. Van a traktorosok között kőműves is! Nekem is szakmám a falrakás. Kőműves, ács, lakatos, meg traktoros vagyok. Nem tudom mire várunk. Hol javítunk a télen? Hintó áll meg az úton. Vadászkalapos fiatalember ugrik le a bakról, igyekszik befele a szántáson. Kesztyűs Zoltán, a főagronómus. Elmondja Klementnek, hogy innen hová menjen. A talajmunkát sürgeti, mert bármikor jöhet egy rosszabb idő, s oda az igyekezet. — A gépnek menni kell, mert különben leállnak az UTOS-ok — magyarázza az agronómus. — Miért nincs kettős műszak a lánctalpasra? — érdeklődöm. — Nincs ember ... Meg aztán rövidesen készen leszünk. Már csak a kukoricák helyét kell felszántani. Télen meg nehéz lenne foglalkoztatni őket... — Saját maguk szerelnek? — Nagyrészt igen. — Műhely nélkül? — Az idén nem is lesz. Szükségmegoldásként a magtárból kerítünk el egy területet. Amíg beszélgetünk a traktoros indul. Megmarkolja a botkormányt, s gázt ad a motornak. Dübörgő zaj ölel körül. Aztán mind messzebbről hallatszik a gép mély moraja. Pádár András
