Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)
1966-10-20 / 249. szám
4 NÖGRÄD T966. október 20. csütörtök Othello a színpadon és számára egészen érthetetlen Rehabilitáció előtt Nézője válogatja, vajon Des- demona halála vagy Othello tragikus bukása kelt-e benne nagyobb részvétet; ám aligha akad színházlátogató, aki ne érezné tökéletesen igazságosnak a cselszövő Jágó sorsát ... A színházi évad kezdetén beszélgettünk erről a megyei rendőrfőkapitányság bűnügyi osztályának vezetőjével, aki (akár e sorok írója) vérbeli színházbarát. — Shakespeare zsenije, ítélőképessége megtalálta az emberek igazságérzetének megfelelő befejezését a tragédiának — mondotta elgondolkodva az alezredes. — Az életben nincs mindig így ... Húszéves rendőri pályám alatt egyetlen egy esetre sem emlékszem, amikor a pletykáló, vagyis a féltékenység ördögét felkeltő személy elvette volna méltó büntetését. Tereskén ostoba élcelődés, pletyka vezetett egy fiatal leány meggyilkolásához, egy fiatalember igen súlyos büntetéséhez. Megyénkben az utóbbi két-három esztendő alatt körülbelül tucatnyi, emberélet kioltására irányuló bűncselekmény történt féltékenykedés miatt. Nem véletlen, hogy az elkövetők több mint fele rendszeresen fogyasztott alkoholt... Kirívó ezek közül is a balassagyarmati kályhás esete. Ebben az emberölés kísérlete öngyilkossági kísérlettel párosult Akadt olyan esetünk is, amikor a tettes öngyilkossági kísérlete sikerrel járt. Ez a megye egyik északi fekvésű községében fordult elő. — Ügy tudjuk, a rendőrség s bűncselekmények összes körülményeit alaposan vizsgálja. Becslése szerint az esetek hány százalékában volt reális alapja a féltékenységnek? — Ha ragaszkodik a pontossághoz, éppen kiszámíthatnám; annyi bizonyos, csupán töredék-százalékot kapnánk eredményül... A féltékenységgel kapcsolatos, élet kioltására irányuló bűncselekmények végrehajtásakor azonban, ezt pontosabban tudom, kilencvenkilenc százalékban jutott szóhoz a szenvedélyeket felkorbácsoló, az ítélőképességet semmivé tevő alkohol. Szesz hatása alatt történt — például — Mátramovákcm, Ér- sekvadkerten ilyen bűncselekmény. Mi több, higgadtan, reálisan gondolkodó ember EH Valószínütlenül vékony selyemkendő volt, valóságos remekmű. A selyemkendőre hatalmas amerikai zászlót nyomattak. Alatta — mint Rowers hamarjában megszámolta — tizennégy nyelven állt valamiféle szöveg. Rowers kereste az angol nyelvű szöveget, de nem találta. — Majd én elmondom, rm van ide írva — mondta az ezredes — angolul nem kellett, hiszen így maga is tud. Más nyelven viszont nem. Éppen azért csináltuk ezt a selyemkendőt, hogyha bárhol bajba jut, meg tudja magát értetni. Várjon, mindjárt mondom a szöveget... Az ezredes egy papírlapról olvasta: — „Én amerikai vagyok. Az amerikai nép barátja” — és itt mindig azt a népet irtuk be, amelynek nyelvén szól a szöveg. „Én nem beszélek az önök nyelvén, de nem bántom magukat, és nem kívánóig rosszat senkinek. Kérem, adjanak nekem ennivalót, lakást és védelmet Ha segítesz ■ajtam, jutafanaí kapsz?” Reköriilmények között: a nő és a férfi már régen szakított; tehát az utóbbinak semmi köze sem lehetett ahhoz, hogy volt párja választott-e, talált-e új párt magának. A durva, törvénytelen ököljog persze erre sincs tekintettel. — Ügy érzem, a nagyfokú féltékenység az önuralom, majdnem teljes hiánya inkább ideggyógyászati mint rendőri probléma ... — Ne legyünk ennyire vaj- szívűek — így az osztályvezető. — A nyomozó hatóság, a bíróság ilyen súlyos bűncselekmény után mindig megvizsgáltatja az elkövetőt ideg- gyógyász szakorvossal. A csalhatatlan vizsgálati módszerek (az említett egy eset kivételével), mindig kimutatták, hogy a tettes nem elmebeteg, hanem felelősségre vonásra megérett, súlyos bűnt elkövető személy. — Nézete szerint a nők, vagy a férfiak hajlamosabbak a féltékenységre? — Azt hiszem, az ilyen kérdésre mondják sajtóberkekben, hogy „rázós” ... Véleményem szerint a nőket a férfiakénál érzékenyebb ideg- rendszerük hajlamosabbá temélem, kitűnőnek találja a szöveget?!.— Persze, persze — válaszolt Rowers. — Feltétlenül... — Egyébként is mindegy, hogy mi van ezen a selyemdarabon. Nem kell majd használnia. Aztán elteheti emlékbe!— Az ezredes kezet nyújtott: — Hát akkor, sok sikert, Francis! Nem búcsúzom, mert holnap ilyenkor már együtt iszogatunk! A startnál még találkozunk— Menjen, készül- jöm elő— Rowers megszorította az ezredes kezét, aztán távozott. Amint a légzőkészüléket ráerősítették, és elkezdte a légzési gyakorlatokat, úgy érezte, mintha a mennyországba indulna. Frissnek és bátornak érezte magát. És ekkor jött az ezredes, átadta a mérgezett tűt. S Ro- wersből hirtelen elpárolgott a bátorság, és mintha elfújták volna a jókedvét. De nem maradt ideje a töprengésre. Megkapta a parancsot az indulásra. A gép a levegőbe emelkedett. Az első percekben a motorokat figyelte. Kifogástalanul működtek. Ellenőrizte a műszereket ts. Azokban sem taaz életben szí, hogy férjüket, vőlegényüket, élettársukat, udvarlójukat féltékenységi jelenetekkel gyötörjék; igen gyakran gyenge lábon álló, távoli, közvetett „bizonyítékok” alapján. Hogy az ilyesmi mennyire bosszantó, sőt megalázó, azt sokan tudják... De hadd tudják meg azt is, hogy megyénkben több évtizede kizárólag férfi akart embert ölni féltékenység miatt. A hajdan „divatos”, jellegzetesen női bűncselekmény: a csúffá tételt célzó vitriolozás, orrlevágás teljesen eltűnt a bűnügyi statisztikából. Meggyőződésem, hogy ez szoros összefüggésben áll azzal, hogy a fel- szabadulás óta eltelt évtizedekben a felvilágosító, népművelő munka nemcsak lankadatlan, de ebben a vonatkozásban szintén eredményes. Az emberek kulturális szintje vitathatatlanul emelkedett. Kultúrember pedig nem emel gyilkos szándékkal kezet, fegyvert a másik emberre... Elnézést; bezárják a könyvtárt — nézett órájára, s ezzel búcsúzott a megyei rendőr- főkapitányság bűnügyi osztályának vezetője. Iáit hibát. Nyugodtan vizsgálta a térképet, a berajzolt útvonalhoz tartotta magát. Lefelé nézett — kristály tiszta idő volt, s húszezer méter magasságból is jól látszott a föld. Átrepülte Pakisztán és Afganisztán határát. Üjra ellenőrizte a műszereket, és a motorok működését. Biztonságban érezte magát. Mintha csak oktatórepülőgépet vezetne valahol az Egyesült Államok felett. Pedig néhány perc múlva a Szovjetunió fölé ér. A feleségére gondolt, noha Rose egyre ritkábban jutott az eszébe. Mit csinálhat most? Alszik, persze, alszik, hiszen még hajnal van. Átrepülte a Szovjetunió határát. Balira, hátul még jól látszott a hatalmas Paanír- hegység — az még Afganisztán. De ami alatta, és előtte van, az már Szovjetunió. A titokzatos föld, amelynek titkait ki kell kémlelnie. Magasság húszezer méter, sebesség 900 kilométer óránként. A térképen piros jel figyelmeztette, hogy fényképeznie kell. Megnyomta a különleges készülék gombját. Elkészítette az első fevébelt. Gondolkozás — Mi az a saget? — Nem viszi el a víz? — Jaj, ne menjünk oda, elsüllyed! Ezeket kiáltozták a kisegítő iskola tanulói két éve Budapesten, amikor megpillantották a Margitszigetet. Micsoda csodálatos volt számúikra a sziget. Hetekig, hónapokig arról beszéltek még az iskolában. Hogy nem süllyedt el! Nem vitte el a víz! Egyszer valamelyik gyerek így dicsekedett Békési Jánosnénak: — Igazgató néni kérem, ón otthon egyedül alszom ám. — Igien? — így Békésiné. — Bizony — hangzott a folytatás. — A nővérem, meg a bátyám alszik az ágyban együtt, én meg lábtól lefelé teljesen egyedül. A történetéket szaporíthatnám. Csendes, napos délelőtt. Az irodában — otthonos a berendezés, egyik kolléga asztalt, másik népművészeti térítőt adott hozzá, a szőnyegre a pénzt szintén közösen gyűjtötték, így lett kellemes a tanári szoba — Békési Jánosaié igazgató abbhagyja a történeteket. A salgótarjáni kisegítő iskola (korábban: gyógypedagógiai iskola) jelen helyzetéről, szerepéről tájékoztat. Így áll össze a kép: ebben az évben van 102 tanulójuk (hat tanulócsoport), az oktatónevelő munkát hét nevelő végzi. Lovas Kálmán nevelő szerint, akit nem fűt a hivatás érzete, a lelkileg is sérült gyermekek szenetete, s a vágy, hegy ezek a fiatal fiúk és lányok mégis hasznos tagjai legyenek az emberek közösségének, az nem bír ki egykét évnél többet ebben az intézetben. Itt a főiskolán, egyetemeken tanultakon kívül sok-sok szeretetre van szüksége a nevelőnek. mert „alanyai” nagyon érzékenyek. Kegyetlenek és hálásak is tudnak lenni. összevont osztályok működnek, létszámuk gyógypedagógiai szinten kielégítőKik a hallgatók? A közvélemény szerint (eléggé helytelenül a szülők között is elterjedt vélemény) nélkül, gépiesen dolgozott. A jól begyakorolt mozdulatokat nem vétette el. \ Az órájára nézett. Meglepődött. Még csak tíz perce repült szovjet terület felett Ügy érezte, mér jóval több idő telt eL Hiába, ilyen körülmények között gyakran cserbenhagyja az embert az időérzéke. Gyors fejszámolást végzett. Az egész út kilenc óra hosszat tart, tíz perc alatt megtette az ötvenhatodrészét. Űjabb vörös jel nyomán ismét légi felvételt készített. S ahogy sűrűsödtek a jelek a térképen, úgy akadt Rowers- nek egyre több és több dolga. Ha volt is benne eddig valamilyen kétség, hogy hátha mégsem olyan sima lesz a repülés, mint ahogy azt Khelton elképzelte, már teljesen elmúlt. Nem vitás, az oroszok föl sem fedezték őt. Este Bodöben vacsorázik, Khelton ezredessel. És aztán megkapja a visszatartott ösz- szeget. Éppen huszonötezer dollár jár még neki. Ezzel már lehet valamit kezdeni. Már kétezer kilométert tett meg. Ha arányosan számol, több mint hatezer dollárt megszolgált És akkor a pilóta tompa robbanást hallott. Narancs- sárga fénybe borult minden. Ideje sem volt meglepődni, s a gép hirtelen oldalára billent. Mintha leváltak volna a szárnyak, és a törzs farokrésze... A gép zuhanni kezdett. (Folytatjuk) a „bolondok”. Ez — természetesen — nem felel meg a valóságnak. Az iskolába a megyénként működő áttelepítő bizottság által javasolt, általában személyiségzavarral küzdő gyerekek kerülnék. Az értelmi fogyatékosság egyi- küknél-másikuknál erkölcsi fogyatékossággal is párosul. Az intézetben elsőrendű követelmény a munkára nevelés, amely a rehabilitáció előkészítését szolgálja. A cél ugyanis, hogy e fiatalok is hasznos tagjai legyenek felnőtt korukban a társadalomnak. Többen a korábban itt végzettek közül maguk keresik meg a kenyerüket. Az iskolában eltöltött évék tehát nem bizonyultak hiábavalónak! Salgótarjánban 1957-től működik a gyógypedagógiai iskola, 1964-től önálló intézetként. Ez az idő sem volt azonban elég ahhoz, hogy — mint említettük — vele szemben a szülők körében lévő bizalmatlanság feloldódjon. Sokan magukra nézve kompromittálónak tartják, vagy tartanák, ha gyermekük a kisegítő iskola hallgatója lenne. — Sokszor egyedül vagyunk — panaszkodik az igazgatónő. — Szülői értekezleteink néptelenek- A minap például Budapesten találkoztam egy salgótarjáni asszonynyal, aki az egyik intézetbe, A körzeti orvos szabadságon volt, helyettese látta el a betegeket. Jól megtermett asz- szonyság lépett be a rendelőbe. Panaszkodik: fáj a dereka, nehezen tud mozogni Az orvos mondja: vetkőzzön le, megvizsgálom ... Húzódozik, úgy látszik nem számított e-rre. Az orvos pedig udvariasan biztatja: gyorsabban asszonyom. Az asszony visszakérdez: — Komolyan tetszett mondani? Nekem azt mondták ... s elharapja a szót. Az orvos ránéz, majd így szól: Mit mondtak magának? — közben hozzákezd a vizsgálathoz. Párpillanattal később közli az eredményt: önnek semmi baja.— Nekem, lehetetlen. Halálos beteg vagyok. Szó, szót nem nevezem meg hova, vizsgálatra hozta a fiát. Az intézet munkatársa nekem az anya távozása után azt mondta: ez a maguk katonája lesz. Az anya azonban addig még bejárja az egész országot gyermekével, csakhogy ne kelljen megérnie a „szégyent”, hogy fiát hozzánk írássá be» S még hány hasonló példát mondhatnék. Az ilyen esetekben legtöbbször a gyerek látja kárát a huzavonának A kisegítő iskola tiszta, világos, higiénikus. Csak néhány panaszt említenek: a WC állapota évek óta rossz, mielőbb felújításra szorul, a közegészségügyi követelményeknek sem felel meg. A gyakorlati foglalkozások az osztályokban folynak, szerszámok vannak, a szükséges műhely berendezés azonban még késik. * A szünetekben vidám zsi- vajgás tölti ' meg a parányi udvart, amelyet minden nap locsolnak. Az igazgatónőt ilyenkor körülfogják a gyerekek, néha a köpenyét is meghúzzák, hogy felhívják magukra a figyelmet. S az igazgatónő, meg a többi nevelő mindenkinek sze- mélyszerint igyekszik válaszolni a kérdésrekövet, majd az asszony kiböki: azt tanácsolták, mondja, hogy fáj a dereka, azt úgy sem tudja megállapítani a doktor. Az orvos megismétli, korábbi megállapítását. Az asz- szony pedig eképp siránkozik: Halálos beteg vagyok, nem tudok dolgozni. A huzavona azzal zárul, hogy az orvos kiírja három napos pihenőre, mivel sokgyermekes édesanyáról van szó. De ezzel még az ügy nem zárul le. Az előbb még halálos beteg asszony ahogy kiteszi a lábát a rendelőből, fut az induló buszhoz. Zagyvarónán történt az eset, X. K. Vízlépcső a Tiszán Megkezdődött Kiskörű határával-, a nuMiu Tiszai Vízlépcső építése. A Tisza partvédelmi munkálatai az építkezés zavartalanságát biztosítják Tóth Éleznél A nagy beteg meg a busz
