Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)

1966-10-01 / 233. szám

4 NOG R A r TW fi október 1- szombat A múzeumi hónap Az első múzeumi hónap megrendezésére 1962 októberé­ben került sor megyénkben. Azóta már hagyománnyá vált, hogy múzeumaink minden év októberében kiállításokat ren­deznek. előadásokat tartanak a megye történetéről, munkás- mozgalmáról, népművészetéről, műemlékeiről, a népi kultú­ra hagyományairól; tárlatvezetéseken mutatják be az őrzött gazdag gyűjteményeket, tanulmányi kirándulásokat szervez­nek ^történelmi, irodalmi emlékhelyeinkhez, tanulmányok­ban. cikkekben számolnak be kutatásaik eredményéről. A múzeumi hónapot minden évben hosszas tudományos és szervező munka előzi meg, hogy a rendezvény-sorozat alapvető célkitűzésének a legteljesebben megfeleljen. A hó­nap célja, hogy a népművelés eszközeivel és lehetőségeivel népszerűsítse a múzeumi munkát, szélesítse a múzeum ható­körét és társadalmi bázisát az általános műveltségi színvo­nal emelésére. Az idei múzeumi hónap programját is e célkitűzések jegyében állították össze. A tervezésben nem a mennyiség­re, hanem a témák gondosabb és körültekintőbb kiválasztá­sára törekedtünk. A hóngp alatt, más rendezvények mellett három képzőművészeti, négy történeti és egy néprajzi kiál­lítást nyitunk. A tíz előadás közül hat történeti, kettő nép­rajzi, egy irodalmi, egy pedig múzeumi témával foglalkozik. A rendezvények többségét ebben az évben Salgótarján­ban és környékén tartjuk. A program összeállításakor ugyanis figyelembe kellett vennünk, hogy a mezőgazdasági jellegű vidékeken október hónapban — bizonyos munkák elhúzódása miatt — még alapos szervezéssel sem tudunk eredményes népművelést végezni. Négyéves tapasztalatuk bizonyítja ezt. Az viszont nem volna helyes, ha a múzeumi hónapot egy későbbi időpontban tartanánk meg, vélemé­nyünk szerint — még ilyen körülmények között is — meg­rendezésére október a legalkalmasabb. Jelképes időpont ez, ekkor indulnak a népművelési évad más rendezvényei is. Jelképes évkezdés, amihez a múzeumi hónap mintegy hang­súlyt ad. A múzeumi hónap gondos előkészülettel, nagy körülte­kintéssel kidolgozott programja október végén nem évül el. Rendezvényeit minden évben csak a múzeumi népművelés kezdetének tekintjük. Kiállításainkkal, előadásainkkal, egyéb akcióinkkal a népművelési évad során a megye legtávolabbi községeit is felkeressük. A hónap programját a múzeumok nem egyedül valósít ják meg. Minden évben sok segítséget kapunk terveink ki­vitelezéséhez a megye társadalmi szerveitől, a községek mű­velődési apparátusától, melyek kiállításaink fogadására, elő­adások tartására vállalkoznak, azok látogatottságát bizto­sítják. Az elmúlt négy év alatt így vált a minden év őszén megrendezésre kerülő hónap múzeumi kezdeményezésből, közös rendezvénnyé. Dr. Zólyomi József múzeumigazgató Úi foly ói fai A mezőgazdasági nagyüzemek megszilárdulásával és megerősö­désével egyre jobban előtérbe kerül a korszerű termelés gépe­sítése, műszaki megalapozottsá­ga. A fejlődés hozta tehát magá­val, hogy a mezőgazdasági gépé­szet és építészet kérdéseivel kü­lön szakfolyóirat foglalkozzék. E célt szolgálja a napokban meg­jelent Mezőgazdasági Gépészet és Építészet című kiadvány. A lap 84 nagyalakú oldalon Igen sok­rétűén foglalkozik gépészeti és építészeti kérdésekkel, jelentős segítséget nyújtva a mezőgazda- sági termelésben és irányításban dolgozó vezetőknek, mérnökök­nek és technikusoknak. A falyó- irat rendszeres kapcsolatot te' remt a tudomány és a gyakorlat között elősegíti az új eredmé­nyek, tapasztalatok hasznosítá­sát. A lap negyedévenként jelenik meg, s a sikeres első szám Jó folytatással biztat. Aki pénzének ellensége Jói áll a pásztói víztár­sulat ügye! Megtörtént a beruházási program jóvá­hagyása, októberben elké­szül a kutak kiviteli ter­ve; s ami még több: az ősz folyamán hat kutat megfúrnak. Van miből. A tanács tizenegymillió, az Országos Vízügyi Főigaz­gatóság kétmillió, forintot juttatott Pásztónak. Há­rommillió forintot a hely­beli közületek fizetnek be a törpevízmű költségeire; a lakosság a kiadásoknak alig negyedrészét — ötmil­lió forintot — viseli. A jó felvilágosító munka ered­ményeként a pásztóiak döntő többsége belépett a víztársulatba. Tíz év alatt részletekben fizetik meg a reájuk eső részt. Velük szemben egy ki­sebbség — akaratosságból? meg nem értésből? — nem lépett be a társulatba. Jó részük azt hiszi, hogy ilyenformán majd ingyen részesül mások áldozatá­nak gyümölcséből, a víz­ből. Nagyon tévednek ezek az emberek. A víztársula­tok létesítéséről szóló jog­szabályok alapján őket is kötelezi a fizetésre. Csak­hogy míg a társulati ta­gok tíz év alatt tesznek eleget önként vállalt köte­lezettségüknek —, eme­zeknek négy esztendő alatt kell kifizetni a reájuk eső hányadot. Mi mást mond­hatnánk, mint hogy saját pénzük ellenségei?... Mert azt, hogy önérdekük elle­nére is a haladás kerék­kötői akarnak lenni, fel sem tételezzük. 23 Rowers rendkívül meglepő­dött.-r- Kér-désem lenne... — kezdte volna. A férfi gúnyosan vágott köz­be: — Mr. Rowers, mivel biz­tos vagyok benne, hogy el­fogadja ajánlatunkat, máris megtanítom önt a mi foglal­kozásunk első aranyszabályá­ra: „Az ember nem fecseg, és nem kérdez”. A fecsegés tíz év börtönt, vagy tízezer dol­láros pénzbüntetést von ma­ga után, a kérdezés pedig tel­jesen felesleges, mert a má­sik, amit szükséges tudnia, el­mond. kérdésekre viszont nem felel... — Akkor Csák egyetlen eg vet: lehet szó gondolkodási időről? — Hogyne! Magunk is súlyt he1 vizünk rá, hogy embere­ink megfelelő megfontolás után 'énjének szolgálatunkba. Most tíz óra van, tizenegy órakor itt találkozunk! És ter­mészetesén vegye figyelembe, hogy mivel a CIA egyik tiszt­je tárgyalt önnel, a kettőnk között elhangzottakra már vo­natkoznak a törvény előírá­sai Vagyis, ha elárulja be­szélgetésünket. a bíróság tíz­évi .börtönre vagv tízezer dol­lárra ítélheti. Oké? Rówers egy óra múlva alá­írta a szerződést. Eszerint Francis Rowers vállalta, hogy az előkészítő tanfolyam el­végzése után, különleges fel­derítő feladatokat végző, ma­gasan repülő gépeken kém­feladatokat hajt végre — ha­vi 2500 dollárért. Tizenkétszer kétezerötszáz az évi harmincezer. Lám. har­mincezer dolláros ember lett belőle! Rosa nem bánkódott túl­ságosan, hogy nem követheti férjét új munkahelyének vá­rosába. Rowers valóban nem volt szórakoztató férj, s jól­lehet, felesége a maga mód­ján iszerette, jobban érezte magát odahaza, a szülei kör­nyezetében. mint Rowers mel­lett. Annál is inkább, mert Mrs. Rowers már szívből un­ta Bad Waldot, és egész Nyu­gat-Német országot. Tipikusan amerikai lány, aki az ame­rikai kontinensen kívül úgy érezte magát, mint a száraz­ra vetett hal. Nem elégítette ki az a szűk társaság, amely­ből a támaszpont társadalmi élete állott. Amerikaiak vol­tak azok is. szó se róla, s a parancsnokság — amint a lé­gierőket népszerűsítő prospek­tusok ígérik — valóban min­dent megtett, hogy amerikai módon élhessenek, dehát Ame­rika mégis más, s nem he­lyettesíthető egy európai kis­város mellett felépített „Ame- rikácskával.” Rowerst sem bántotta túl­ságosán, hogy hosszabb idő­re el kell szakadnia a fele­ségétől. Magának élő ember, „ahogy esik, úgy puffan” gon- dolkozású, aki mindennél job­ban irtózott attól, hogy egy­szer meg kell harcolnia a sors kegyeiért. örömmel töltötte el, hogy amint annak idején a középiskola elvégzésekor, most a légierőkkel kötött szerződése lejártakor is ke­gyeibe fogadta Fortuna, s ma­gától megoldódtak összes gondjai. S ráadásul miiyen szerencsésen! Több mint há­romszorosára növekedett a fi­zetése, ráadásul pedig a mun­kája sem szaporodót meg, sőt. Rowers nem sokat töpren­gett azon, hogy Bad Waldban valamennyi más repülőnek mégis csak meghosszabbították a lejárt szerződését. Felaján­lották neki is, hogy marad­jon a légierőknél, de akkor már aláírta az új megállapo­dást. Már nem választhatott, de ha megtehette volna, ak­kor is alighanem a CIA-nál felkínált állás mellett marad. „Végtére, ki az a bolond aki 2500 dollárt kereshet, s in­kább a 800 mellett marad?” Nyolc hónapra egy ameri­kai kisváros melletti kiképző telepre került. A kisvárosban éppen úgy tudták, mint Mrs. Rowers, akit Francis — a főnöke tanácsára — tájékoz­tatott így: különleges meteo­Kevesebbet, de Jobban Űj vonások a dolgozók általános iskoláiban Megkezdődött a tanítás a dolgozók általános iskoláiban. Előzetes felmérések szerint, a beiratkozottak száma keve­sebb, mint az elmúlt évben volt. Csökkent az érdeklődés. Az okokat kutatva találunk kézenfekvő magyarázatot is. A korábbi években azoknak a zöme, akiknek munkájuk elvégzéséhez, adott munkakö­rük betöltéséhez szükségük volt az általános iskolai vég­zettségre, valamennyien meg­szerezték a szükséges képesí­tést. Am ez csak az érem egyik oldala. A másik, hogy még mindig számottevő az a réteg, amely nem rendelke­zik az általános iskolai vég­zettséggel, s az érdeklődése a tanulás iránt kevés, eseten­ként a murikaíhélyón sem igyekeznek azt különöskép­pen felkelteni. A dolgozók általános isko­lájának célja ismeretes: mindazok számára lehetővé teszi a tanulást, akik tankö­teles korban nem szerezhet­ték meg a szükséges képesí­tést. Segíti a felnőtteket a társadalmi együttélésben, a közéletben való hatékonyabb részvételre nevel, formálja a hallgatók személyiségét, elő­segíti a korszerű ideológia, a marxizmus—leninizmus elsajá­títását, annak a mindennapi életben történő alkalmazását. Milyen új vonásokkal gya­rapodott a dolgozók általános, iskoláiban folyó oktató-neve­lő munka az 1966/67-es tan­állóak a tanulók, ismeretei­ket hogyan tudják alkalmaz­ni. Eleinte tanácsos megelé­gedni gondolkodtató kérdésre adott néhány mondatos fele­lettel, fokozatosan el kell azonban érni, illetve ki kell alakítani az önálló témaki­fejtés képességét. A legelső tanítási hetekben jutalom­ként, ösztönzésül adjunk ér­demjegyet az önként és ön­álló felelőknek.” Lássunk néhány könnyí­tést. Az V. és a VI. osztályok­ban a hallgatóknak csak az olvasást és a beszéd-, illetve írásgyakorlatot kell kötelező­en elsajátítaniuk. Üj dolog­ként nyelvtanból fogalmazá­si gyakorlatok lesznek. Az irodalmi tanulmányok beve­zetése a VII. osztályban tör­ténik, rendszeres irodalmi ok­tatás azonban csak a VIII osztályban lesz. Nincsenek kötelezően előírt versek és kötelező olvasmányok. Ellen­ben —, s ez szintén új vonás — a VII. és a VIII. osztá­lyokban sor kerül majd több alkalommal közös színházi élmény megvitatására. Köny- nyebb lesz a számtan-mér- tan tantárgy is, ahol szintén csökken az anyag, amelyet azonban jobban, biztosabban kell tudni a hallgatónak. Az V. és a VI. osztályban csu­pán a négy alapművelet sze­repel egész szil mokkái. Csak a VII. osztályban kell kész­ség fokra fejleszteni a négy alapműveletet, s itt már a közönséges törtek is szerepel­nek. A VIII. osztály anyaga, bői kimarad az egyenlet, csupán a betű, képlet ismerete és használata lesz elsajátítan­dó. Mi célt szolgálnak e könnyí­tések, amelyeket még sorol­hatnánk? Elsősorban azt, hogy keve­sebbet, de jobban- tanulhas­sanak a dolgozók általános iskoláinak hallgatói. A csök­kentett követelmények, a ke­vesebb elsajátítandó anyag lehetőv teszi az alaposabb gyakorlást. Másrészt a dolgozók iskolá. iban is cél: az iskola és az élet kapcsolatának szorosab­bá tétele. Az irodalomoktatás például ezért törekszik első­sorban a gyakorlati készségek kialakítására. Az egyén és 1 a társadalom számára egyaránt ez a hasz­nosabb, érdemesebb. T. E. Évike hét mamája évben? Életbe lépett a VII. osz­tályban három tantárgy vo­natkozásában az új Tanterv és Utasítás. A dolgozók általá­nos iskoláiban a blokkosítás elve érvényesül. Ez azt jelen­ti, hogy egyes tantárgyak csak fél évig szerepelnek, s azokból a hallgatók fél éven­ként vizsgáznak majd. így könnyebbé válik a felkészü­lés! Az új Tanterv és Utasítás Hajósíné benyitott az igaz­gatóhoz. — % Négy nap szabadságot kémek. Megkapta! Másnap Szolnoki kartárs jött ugyanezzel a kéréssel, majd Némethné jelentkezett, aztán a brigád többi tagja, sor­dobta magától. Eldobta? Egy­szerűen „ottfelejtette” a kór­házba. Évike nevelőotthonba került és a felsőpetényi inté­zetből hozták el egy hónapra a brigád asszonyai. Az Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat aszonyai — bérelszámolók és munkaügye­szerint ez évtől kevesebb lesz a dolgozók számára kö­telezően előírt elsajátítandó anyag. így alaposabbá válhat a megalapozó munka. A do­kumentum hangsúlyozza: „A tanár elsősorban arról győződjön meg. mennyire ön­rológiai megfigyelő gépek pi­lótái kapnak itt kiképzést. Ennek megfelelően Rowers is leszerelt, „polgári repülő” lett. S mégis, ezen a „polgári” ki­képző telepen jóval szigorúbb fegyelem uralkodott mint egy katonai táborban. A pilótáknak — csupa első­osztályú, vasegészségű, tapasz­talt, válogatott boy — nem sok idejük maradt a kemény kiképzés mellett egyéb dol­gokra. Dehát így is tartot­ták helyesnek — a 2500 dol­lárt nem adják ingyen! Azaz hogy ... Az első fize­tési napon kiderült, hogy a 2500 tulajdonképpen csak 1500. Ezret félretesznek, s akkor fi­zetik ki, ha a pilóta végre­hajtja a nagy feladatot. Azt, amiért kiképezték, amiért anv- nyi pénzt, költöttek rá. A fizetésnek ezt a rendjét va­lamennyien igazságosnak tar­tották. Természetes, hogy a gazda biztosítja magát, s nem hajítja ki a pénzét az utcára. Még valamelyik fickó, aki telvette évek óta a havi 2500-at, a dörrtő pillanatban berezel, s akkor kész. Ha vi­szont visszatartják a havi ez­reket, az két-három esztendő alatt tekintélyes summa. A leaiobb orvosság gyenge ideg­zetű alakok idegeinek meg- rvutatására. Rowers és társai egv új re­pülőgéppel ismerkedtek. A gépet U—2-nek hívták, és ki- vívta valamennyi pilóta csodá­latát. Pedig ezek a fiúk rit­kán szoktak csodálkozni, nagyszerű gépeken repültek ■drlig is. De ez az U—2! Nemcsak a gépekkel ismer­kedtek. hanem a légi felde­rítő feladataival is. (Folytatjuk) jáfoan. Mind a nyolcán és mind négy nap szabadságot kért. Az igazgató hamar rá­jött a hasonlóságra. A Kállai Éva brigád olyas­mire vállalkozott, amit ember- íj zeretetnek neveznek. Egy hó­napra örökbe fogadták Pin- tyik Évikét. A három és fél­éves kislányt a brigád nyolc tagja egymásnak adta. Négy­négy napig vendégül látták. Erre (teilet a szabadság. Évike nehezen barátkozott, de gyorsan felengedett a sok szerető „mamánál”. Hét ma­mája volt (s talán van ma is), a nyolcadik — az igazi — vi­szont három évvel ezelőtt el­sek —, nemcsak vendégül lát­ták Évikét. Ezután is figyelik majd, hogyan alakul a sorsa. Már korábban is meglátogat­ták, akkor édességet vittek ne­ki. Most egyhónapos nyara­lás után pedig a jövőjére is gondoltak. Az aszonyok, a brigádtagok nyár óta — havonta — száz forintot tesznek be a takarék­ba és Évike 20. születésnap­ján nyújtják majd át neki a takarékkönyvet. Évike már visszautazott Fel- sőpeténybe a kellemes vaká­ció után. Karácsonykor viszont újra találkozik hét mamájával... — Rozgonyi —

Next

/
Oldalképek
Tartalom