Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)
1966-10-30 / 258. szám
1966. október 30. vasárnap NÓG RÁD O Vali József: Anya CSANADY JANOS A harmadik léi Az éjjel mellettem feküdtél, éreztem gyenge válladat, amint a hajpihés ezüst szél a takarókon átszaladt, de aztán — nem voltál sehol. Eltűntél valahova, mint legszebbhavú emlékeink; a nyár egy ritka-szál virága, mely egyszer nyílik csak. Hiába, hasztalan is kutatnám drága testednek virágszirmait; szerelmünk megújíthatatlan egyszer-volt titok az anyagban, mely benned öntudatra nyílt. Testünkön át teret kapott valami halhatatlan élet; időtlen idők óta érett, s egyszerre kettős alakot öltött, mint iker meggyfüzérek; és teret és időt kitöltött, és dalolt bennünk boldogan valami erős harmadik lét, valami roppant hatalom: a részvét egy más életében, az együttérzés — nem veled — túl az íjként feszülő testen, semmibeszórt nyilak nyomán a nyílni készülő titokkal... Az éjjel mellettem feküdtél, de mint ki hirtelen kilobban, szívemben, e múló anyagban simítom már csak hült helyed. Hajtsd ide kedves fejedet. Szentiványi Kálmán: Legénybúcsú K osály művezető — Jegenye termetű, negyvenes fakó szőke férfiú. — már összeállította a nős hajókovócsok csapatát. Maga mesterkedtte a tréfás rajzolatú plakátot, s épp kiteszi akkurátusán a táblára a csarnokban, ahol vaslemezeket egyengetnek.. . >rAz évszázad mérkőzése!” Tavaly a nőtlenek győztek, node azóta Kosály Feri a középcsatáruk — az öreg unokaöccse, megnősült, elvette Jelinek Ágit. aki a regiszternél dolgozik, ahol három nyelven kell tudni.., s különben régi, óbudai hajóépítő családból származik, az apja neves ács, brigádvezető. Odafut néhány fiú, letépnék a nevezetes plakátot — ha nem őrizné a művezető! Tudlják azonnal a szabályt: Ferinek még a régi csapatban kéne játszania, nemrégen volt az esküvő, hiszen még a bajnokságban is van hat hónap várakozás. Régi kalapból sikerített si- tyakban vannak az izmos hajókovácsok. S kissé hangosan beszélnek a csengésben- döngósben. Valaki felröppentette a legfőbb érvet: Feri még a legénybúcsút sem fizette meg, nem tekinthetik nősnek! Node a művezetőt sem a gólya költötte! Felment a tengerjáró hajóra, ahol az álláson dolgozott a középcsatár, és minden teketória nélkül azt maradta neki: — Mehetsz az irodáiba, még ma felveszed az újítási jutalmat. elintézem! Senkinek meg nem mondom, mennyit kaptál, te gyerek... Engem faggathat apósod, anyósod, hanem fizesd meg a legénybúcsút. De a vasárnap délelőtti meccsen, bevágj egy hármast a nőtlenek kapujába, megértetted?! Feri sem nőtt kisebbre a nagybátyánál, ugyanolyan szőke, mint az öreg, amúgy arcra is hasonlítanak. Mivel nem kenyere a sok beszéd, egyet bólintott és dolgozott tovább az egyengető kalapáccsal. Lepislantott a magasból a csarnokba, ahol csődület volt a táblánál. Lehetett látni, hogy a kis gömböc Bilkei kitette már a választ — hogy a nőtlen hajókovácsok a pályán sem ijednek meg: s kiabált, hogy az összeállításban ott van Kosály Feri, az őnáluk játszik vasárnap közópesatárt. Bilkei — akinek szerelő a szakmája — szántén felkapaszkodott a magasba Ferihez: — Képzeld öregem —, mondta szuszogva — az öreg kiabál. Csak nem ígértél neki valamit?! Ugye, idén még velünk játszol a nagy derbin! No... felelj már valamit. Feri kezében nem állt meg a kalapács, nagysokára szólt: — Említsd meg a fiúknak, estére a Sípos Halászkertbe megyünk. Megfizetem a le. génybucsút. De azt megmondom. tíz órakor fizetek és usgyi hazafelé. — Helyes öregem, helyes! Már csak a nagy meccs miatt Is, vigyázni kell az erőnlétre, mi?! — Bilkei megnyugodva, óvatosan ereszkedett lefelé a hevenyészett vaslétrán' a ha- jótestről, amely ott sötétlett még a sólyán, aládúcolva, festők is dolgoztak rajta, mázolták rá a piro6 míniumot. Ki nem volt még ilyen legénybúcsúin? Feriben tíz órakor megmozdult a becsület. Szedelőzködött is, de aztán csúfolni kezdték a fiúk, hogy legyűrte őt a papucskormány, nem hiába Jelinek Ági világéletében rátarti lány volt! S aztán az anyja ural kötik a jólelkű emberén, biztosan kukoricára térdeltetné a ve- jét is, ha az késne félórácskát! Persze, hogy másik vendéglőbe mentek. Aztán a harmadikba. Nem tudom hány óra lehetett, de annyi bizonyos, hogy hajnalodott mikor a társaság bekanyarodott a Malom utcába, ahol Jelinekék vaskerítése» háza van. Három gitár is volt a fiúknál. Beóvakodtak a keltbe és takaros éjjeli zenét sdkerítettek. Bilkei rezegtetve énekelt S ötét volt a ház. nem mozdult odabent senki, a harmadik nótára sem. Kosály Feri nyaka megmerevedett, úgy bámulta az ablakot és majdnem elsírta magát, haragudott a cimboráira. Az igazat meg kell mondani ; odabent nem aludtak. Jelinek ugyan békésen horkolt a maguk szobájában, míg a muzsika fel. nem ébresztette. hanem Ági egy szemuhú- nyást sem pihent, hallgatta az anyja sirámait, aki mondta a magáét... Lám, garázda, korhely lesz Feriből, nem hiába legénykorában mindig a cimborákkal lógott! Most kell megtanítani, az első esetnél, letérdeltetni, úgv ígérje meg, hogy soha többé! O, a férfiak! S mondta az anya a szörnyű példákat, milyen volt ifjú korában Jelinek, az ács! Milyen rettentő töredelmeket állt ki mellette menyecske korában is. Az igazsághoz tartozik, hogy Ági kerített gyertyát — mert az éjjeli zenére számított egy kicsit — kapott lánykorában is Feritől — de kigyújtani nem lehetett, azt megakadályozta az öregasszony. Valósággal lógott a lánya, úgy cibálta el az ablaktól. Bilkei rikkantott kint valamit —, nagy szégyen érte őket! — s mire a hálóingben vacogó Ági kinézhetett elmentek mind! Feri is, aki szégyenszemre próbálgatta a kilincset, babrált a maga kulcsával, de az anyós úgy igazította, hogy belülről is benne legyen egy másik kulcs. Szabályszerűen kizárták! Ági rákezd te a sírást, férje után futott volna, de anyja nem engedte! öreg Jelinek káromkodott egy kiadósat és ledőlt, horkolt tovább. Napközben nem találkoztak a gyárban. Ági ugyan elment a sólyára, kék köpenyben, az átvevőkkel- de fel sem nézett a magasba, mint máskor, mintha nem tudná, hogy bűn tudatos férje kihajol a vaskorláton, Bilkei meg ott óg-móg mellette, hogy az anyóst meg kell tanítani, ne engedje magát csúífátenni! Hogyan történt, hogyan nem, este megint bementek, hagy megigyanak egy pohárral. Az nem vitás, hogy Ferinek haza kell mennie, de előbb ünnepélyesen ígérje meg: — a nőtlenek csapatában játszik vasárnap! S a bánatos fiú hallgatott- • • ahogyan röppentek az óráit, fogyott a bátorsága. Hogyan menjen a Malom utcába, megint késő éjjel? Ha megint nem engednék be? Bilkei le- génylakásán hált, egy szét- nyifható ágyon. S fejfájósan, rosszkedvűen ment reggel a sólyára. Alig kezdett dolgozni, egyszer csak megállt mellette az apósa, s mintha éppen az állványozatot vizsgálná, sze- kercéjével igazított az ácso- laton. A fiúk elhúzódtak Feri — Ági elment már. Mi lesz? A harmadik éjszakát is Bükéinél töltse? Ugyan, hazamegy ő egyedül is! Kitől féljen? S jöttek a fiúk, holnaa lesz a meccs, el ne felejtse, velük kell játszania. Nem profi focisták ők, egy pohár sört azért megihatnak a gyű. zelemre! Ott ültek a kert vendég lobén, felhajtottak már egy pohárral, valamennyien. Feri még hozzá se nyúlt. Azt bámulta, hogy a görcsös jávor- fáról lehullt egy piros, száraz levél, s mint a iepke megült az apadó sör habon. Csend lett. elhallgattak a fiúk, Bilkei zavartan kráko- gott. ' A kerthelyiségbe Ági iött be mosolyogva. Szívfájdítóan szép volt — könnyű kötött kosztümben, ovális barna arcán lányos mosoly. Pattogtak a fiúk, székeket penderítettek, s a fiatalasszony könnyedén mondta: — Olyan sokáig tart az a legénybúcsú, nem bírom otthon magamban. — Aztán mintha szédülne, megtámaszkodott áz asztal sarkán, s rázta a fejét, hogy nem ül le. Feri látta a szemén, elpi- tyeregheti magát, intet* • pincérnek, fizetett, Bilkei látta, mi a helyzet. — Node, Ferikém, szavadat adtad, velünk játszol holnap! Te vagy a legjobb focista a sólyán-.. Akár a gyár első csapatában játszhatnál. ha tréningre járnál... Lemondtál a fociról, mert szerelmes lettél... Jó, meg ne üss! Ha mór így történt, ne játsz ellenünk se... nagyon kiérlek! Ha te leszel az ellenfél középcsatára, akár kt se álljunk! Mégis mi vagyunk a barátaid, ugye Ferikém!? Feri aot mondta eltökélten: — Holnap még veletek iát. szom. — Aztán elment a teleségével. Otthon finom vacsora év fürdő várta Ferit, anyósa meg konhely levest is készí. tett. (Talán soha nem volt ilyen kedves a vejéhez.) Sőt: szipogva bocsánatot kért, hogy a kulcsot a zárban felejtette, azért nem kellett volna elrohannia... Súlú fiűi) h emlékeim Az élmény még mindig él bennem. Talán éppen azért, mert egy hétig vele tartottam magyarországi körútja sorár. Akkor hatvan éves volt és azóta megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Járt Svédországban és a 'király nyújtotta át a nemzetközi elismerés legmagasabb jelképét. Soióhov most hatvanegy éves és egy évvel ezelőtt tüntették ki! Lánya — Szvetlána Soloho- va Turkova — mesélte róla „bizalmasan”. — Napi programja igen változatos. Már reggel hat órakor bezörgetnek hozzá az első vendégek, ismerősök, és ismeretlenek. messzi tájak kozák In kei. Kérik a Legfelsőbb Ta- r ács tagjának a segítségét, pa- r ezule orvoslását. Máskor Moszkvába utazik a Tudományos Akadémia ülésére, amelynek már régóta rendes tagja, vagy éppen a Szovjet írószövetség vezetőségében tárgyal, ahová szintén beválasztották. Vesenszkaia — ahol Michail So’ohov ’ak’k — tízezer-lakosú község a Don felső folyásénál. Meredek partra épült, ahol a folyó „csak” hatszáz méter széles. Michail Alek- szandrovics haza a folyóra néz. Szinte az ablakból horgászik. Az erdőben gazdag vidéken sok a vad. Ez a másik szenvedélye: a vadászat! — Hogyan ír? — A felesége, vagyis anyám gépeli a tollba mondott, vagy kézzel leírt részleteket. Tolsztoji módszerrel dolgozik. Egy-egy részletet többször is átdolgoz és nem biztos, hogy a legutolsó változat éppen a legjobb és maradandó is. Lassan alkot, de minden mondata „ül”. Vesenszkaja kellemes környezet a’kotó számára. A járási székhelyhez 140 kilométerre van a legközelebbi vasútállomás és 400 kilométerre esik a megyeszékhely. A repülőgép és az autóbusz jelenti az összeköttetést a mozgalmasabb. zsongó világgal. \ vonat is csak ezer kilométer után fut be a moszkvai pályaudvarra. A távolság viszont nem jelenti azt, hogy Michail Alekszandrovics távol van az emberektől is. Kozákjai szinte a háza küszöbére rakják le mindennapos életüket, hogy azután a legszebb történetekből is az igaz gyöngyöket válogassa ki elbeszélései számára. Mert Solohov igényes író. Válogat! David ov, Melehov, Razme- tov és Nagulov halhatatlan alakjainak megteremtője népszerű az egész világon. Rege - nyelt már több, mint hatvan nyelvre fordították, elsősorban a Csendes Don váltott ki világraszóló sikert. (A Nobei- dijat is ezért kapta). Most a Hazáért harcoltak — című munkája következő kötetén dolgozik. Az első kötetet még 1959-ben adták ki és nagyobb lélegzetű trilógiának tervezi a művet. Ezért is írtam róla. mert a napokban érkezett híre, hogy befejezte a munkát. Szvetlána szerint furcsa kötet. Az első rész tartalmazza a háború befejező éveit. A második fejezetben visz- szanvúlt a korábbi évekre, mert hiányosnak érezte munkáját. Vasszorgalommal gyűjtögette össze gazdag élménytárából a szovjet ember életét bizonyító epizódokat és ebből született meg a trilógia második része. Egy évre a magas kitüntetés — az irodalmi Nobel-dfj odaítélése után ... g. b. közeléből, öreg Jelinek keményen akart szólni, de látta. hogy a fiúnak könnyes a szeme. Azt dörmögte zavartan: — No fene! Ági otthon itatja az egereket... te meg itt kámpicsorodtál el, kedves vöm? — Szigorúbb lett. — Ne hagyd el magad, te! Ha nem tudnád, én annakidején három napos legénybúcsút tartottam... De most már elég! Csavargók járnak a környéken, s egész éjjel nyitva volt a ház, az a szegény lány ébren várt rád! Noha t. . . dolgozz csak! Szervusz. Majd velem jössz ma haza. — S elment a szekercés após. B eleavatkoztak a fiúk: az após rendes gyerek, hanem azért a kardos anyóst nem ártana metstaní- tani! Úgyis egyre azt híreli, különb vöt szeretett volna a lányának, nem hajókovácsot. Feri mégis hazament volna. de apósának külön munkája akadt a gyárban. Kereste a regiszternél a feleségét A szerelmes középcsatár eppen az álom legmélyére zuhant a szoros ölelésben, amikor a kertben felhangzott a gitárszó és Bilkei éneke. Maga az anyós gyújtott ki. Jelinek egy kupica saját csorgatású pálinkára invitálta a fiúkat, s csak Bilkei mentegetőzését lehetett hallani: mennek már, de a holnapi meccsen számítanak Ferire! ... A középcsatár és fele. sége, akik átkínlód Iák az elmúlt éjszakákat, későn ébredtek fel vasárnap délelőtt. Feri úgy vágódott ki az ágyból, mint elszabadult rugó — már játszanak a pályán, és ő mindkét csapatból kimaradt! Siet, legalább a második félidőre odaérjen. Ági szepegve biztatta — de a mosolygó anyós nyitott be. Már megterített, s olyan reggelihez invitálta őket, mint a nászéjszaka másnapján. Feri a barátaira gondolt, de mivel a felesége is ölelte, hát nem tudott elmozdulni.
