Nógrád, 1966. október (22. évfolyam, 233-258. szám)

1966-10-28 / 256. szám

1966. október 28. péntek NÖGRÁD 3 nem eléggé ösztönöz a kamat nyilatkozik a Magyar J\etnzctl Bank nógrádi megyei igazgatója Élenjáró (raktorosok Tizenhárom traktoros telje­sítette éves tervét eddig a Tolmácsi Gépállomáson. A Több kormányintézkedés született a felesleges készle­tek csökkentésére, mivel je­lentős anyagi eszközöket von el a népgazdaságtól. Ennek ellenére sem értünk el olyan eredményt, amivel méltán büszkélkedhetnénk. Megyénk üzemeiben, vállalataiban és gyáraiban az első félévben tíl millióval növekedtek a kész­letek. Az ezzel kapcsolatos kérdésekre Dániel József, a Magyar Nemzeti Bank me­gyei igazgatója válasaol. — Miben látja Ön a kész­letnövekedés okait? — Ez a jelenség több té­nyező együttes kedvezőtlen hatásának tudható be. Szere­pet játszik ebben az és szállítási szerződések je­lenlegi rendszere, ennek meg­kötöttségei az egyik fél ré­szére biztosított aránytalan előnyök. Vizsgálataink megál­lapították: a túlbiztosítási tö­rekvések. a gyakran megala­pozatlan megrendelések, a meglévő készletek hiányos ismerete az oka annak, hogy a termelés érdekeitől eltérő készletek halmozódnak fel. Különösen sok a tennivaló a tanácsi helyiipari vállalatok­nál. Náluk az emelkedés mér­téke arányaiban a legna­gyobb. Nehezíti az előrehala­dást, hogy az előbb említett vállalatoknál az igények és a kiutalható keretek nincsenek összhangban. Meglehetősen nagy energiát kíván a beszer­zési lehetőségiek felkutatása, s az ily módon megteremtett ■vásárlási alkalmak kihaszná­lása, amely sokszor éppen az ellenkező irányban hat: nem csökkenti, hanem növeli a készleteket. Ez azonban nemcsak a he­lyiipari vállalatokra, hanem a megyében tevékenykedő gazdasági egységek többségé­re vonatkozik. Általában nin­csenek konkrétan meghatá­rozva a készletgazdálkodás­sal, a költségszinttel kapcso­latos feladatok, nagy űr van a beszerzéshez biztosított pénzügyi lehetőségek és az igények között. De kevés he­lyen élnek az anyagi ösztön­zés lehetőségeivel, s ahol ilyet alkalmaznak, ott is csak a már feltárt készletek hasz­nosítását szorgalmazzák, ugyanakkor nem fordítanak gondot a megelőzésre. Nem ehhez kapcsolják a jutalma­zás feltételeit. — A bank által alkalma­zott szankciók mennyiben ösztönzik a vállalatokat a jobb, a célszerűbb készlet­gazdálkodásra? — Az általunk alkalmazott szankciók — magasabb ka­matozású hitelek — a jelen­legi érdekeltségi rendszerben nem tudják hatásukat kellő­képpen éreztetni. A maga­sabb kamatok összege az ön­költséghez viszonyítva nem okoz megrázkódtatást a vál- 1 alatok költséggazdálkodásá­ban. mert a műszaki megol­dásokból eredő jelentős költ­ségmegtakarítás a vállala­tokat inkább a gyártás és a gyártmányfejlesztésre ösz­tönzi, minthogy a túlkészle- tezésből fakadó költségek csökkentését szorgalmazná. Csupán egy elviselhető költ­ségtényezőnek tekintik a ka­matot. Nem veszik figyelem­be a nemzeti jövedelem fel­osztására gyakorolt kedvezőt­len hatását, tévesen informál­ják az illetékes szerveket, és ily módon helytelen irányba terelik a népgazdaság erőfor- rássainak Ilyen célokra bizto­sított pénzösszegeit. Más képet kapunk, ha a magasabb kamatot a vállalati eredmény hez, illetve a vissza­tartható többletnyereséghez viszonyítjuk. 1965-ben volt olyan vállalat, amely a nye­reségének 40 százalékát, ka­matként fizette be. Ebből az összegből újabb másfél napi nyereségirésziesedésnek meg­felelő összeget tudtak volna biztosítani. Közvetett módon csak any- Kiyiban érinti a vállalatokat a magasabb kamat kifizetése, hogy felettes szervük előtt kell felelniük a rossz gazdál­kodáséit. Az új gazdaságirá­nyítási mechanizmusban arra törekszünk, hogy hitelezési politikánkban a kamat job­ban ösztönözzön, és a jelen­leginél megfelelőbben bizto­sítsa a népgazdaság és a vál­lalati eredmények összhang­ját. — Van olyan vélemény, hogy nem reálisan állapítot­ták meg a folyamatos terme­léshez szükséges üzemviteli hitel nagyságát. Jogos-e ez az észrevétel? Mit lehet itt ten­ni? — Milyen intézkedésekkel lehetne elejét venni az indo­kolatlan készlet növekedés­nek? — A készletnövekedés mér­téke, és az ezzel kapcsolatos problémák különböző formá­ban és súllyal jelentkeznek megyénk vállalatainak életé­ben. Más a probléma ott, ahol szervezett, irányított gazdálkodás folyik, és megint más ott, ahol készletgazdál­kodásról szinte nem is beszél­hetünk. Ennek tükrében vál­toznak azok a kívánalmak is, amelyek a jelenlegi hely­zet megváltoztatásához szük­ségesek, ahhoz, hogy a ter­melést fokozatosan csökkenő A gépállomás dolgozói mintegy 40 ezer normálholdnyi mun­kát végeztek a termelőszövet­kezeteknek. Legjobb traktorosnak To- polcsik Imre bizonyult, aki több mint 1400 normálholdnyi munkát végzett. Ezzel éves tervét 162 százalékra teljesí­tette. Ugyancsak jól dolgozott Varga Imre ifjúsági trakto­ros is. Teljesítménye 1250 normálhold volt, s ez csak­nem 149 százalékos tervtel­jesítésnek felel meg. Többen járnak — Az ez évi pénz. és hi- anyag-# telellátási tervek tárgyalása­kor, új nevén, a forgóalap hitelek mértekét a kormány idevonatkozó határozata alap­ján, az 1965. évi átlagos fel­használás szerint állapítottuk meg. Csak ott emeltük, ahol ezt a gyártroáiriyösszetétel je­lentős megváltoztatása, illet­ve új beruházás belépése in­dokolta. Az új rendelkezésre azért volt szükség, mert a korábbi finanszírozás rend­szere nem tudta megakadá­lyozni a készletek indokolat­lan emelkedését. Megszüntet­tük azt a korábbi szemléletet, gyakorlatot, hogy a vállala­tok állandó forgóeszköz szük­ségletének egyedüli és kizá­rólagos mércéje a nonmalizált készlet legyen. Helyette a fi­nanszírozás mértékét norma- lizáltük. E módszer következtében megváltozott a hi tel-kapcso­lat jellege is. Az idén lénye­gében saját elhatározásuk alapján használják fel a ren­delkezésre bocsátott forgó­alaphitelt vállalataink. Vagyis nem a készleteket, hanem a vállalatot mint önálló gazdál­kodó egységet látjuk el a szükséges hitellel. Természe­tesen ez az intézkedés nem . érintett egyformán minden vállalatot, de sehol sem oko­zott áthidalhatatlan nehézsé­get. A szigorítás pedig arra össztönöz. hogy a vállalatok fokozottabb mértékben törőd­jenek a meglévő tartalékok mozgósításával, feltárásával. eszközökkel oldjuk meg. helyes készletgazdálkodást biztosító intézkedések közül néhány olyat említek meg, amelynek megvalósítása a vállalatok feladata. A helyes üzemszervezés előfeltétele az árukibocsátásnak, és a szám­lázás ütemességének. A szál­lítási szerződések megkötésé­nél a kapacitásból kell kiin­dulni. A legtöbb tennivaló az anyaggazdálkodós megszer­vezésénél jelentkezik. Köve­telmény: a beszerzés, a jelen­leginél jóval alaposabban Igazodjon a termelés szükség­leteihez. E célból folyamato­san felüt kell vizsgálni az anyagfelhasználási normákat, és figyelembe venni a már meglévő raktárkészleteket. Ami felesleges azt hasznosí­tani, selejtezni kell. Az új gazdasági mechaniz. musban érvényesülnie kell annak az elvnek, hogy a vál­lalatok csak olyan gazdasági célok megvalósításába fogja­nak bele, amelyhez a szüksé­ges pénzes zközökkel rendel­keznek. Ellenkező esetben pénzügy leg kényelmetlen helyzetbe kerülhetnek. Végül meg kell találniok a jelenle­gi körülmények között az anyagi érdekeltségnek azt a helyes módját, mely a kész­letgazdálkodás megjavítására, a készleteztetek csökkentésé­hez. növekedésének megaka­dályozására hatékonyabban ösztönöz — fejezte be nyi­latkozatát Dániel József, me­gyei igazgató. nioz iva Másfél millió látogató A televízió készülékek szá­mának rohamos emelkedése ellenére az év első kilenc hó­napjában négyezerrel emelke­dett Nógrádban a moziláto­gatók száma a tavalyi év ha­sonló időszakához viszonyít­va. A 144 állami kezelésben levő filmszínházban 14 404 előadást tartottak egymillió- ötszázhuszonhétezer látogató előtt szeptember végéig. A Nógrád megyei Mozáüzemi Vállalat így látogatási tervét 1965 azonos időszaikához vi­szonyítva 101,9 százalékra, bevételi tervét pedig 100,3 százalékra teljesítette. A mo- zlbajárók 40 százaléka 22 éven aluli. Legnépszerűbbnek a ka­landfilmek bizonyultak. A járásonként! egy lakosra jutó mozibajárás statisztiká­ja alapján a következő láto­gatottsági sorrend alakult ki: legtöbbet a salgótarjáni járás lakói mennek moziba, majd a szécsényi, balassagyarmati, pásztói és a rétsági járás kö­vetkezik. — R — Kallói őss Azt mondhatná valaki, hogy az ősz mindenütt egyforma, hiszen levelek hullásával, hervadással, gyakran sok csapadékkal jár együtt. Még a szövetkezetek munkájában is túlságosan sok a hasonló­ság és azonosság ahhoz, hogy nagy különbségekről ne be­szélhessünk. Szántani, termést betakarítani és vetni kell. Ho­gyan lehet mégis káliói őszről beszélni? A sok azonos vonás mellett minden helységnek, tsz-nek sajátos vonásai vannak. A káliói Üj Tavasz különösen bővelkedik sajátosságokban, hiszen nehéz és küzdelmes esztendők kísérik történetét, s gyakran nagyobb tandíjat fi­zettek, a nagyüzemi gazdálko­dás tanulmányozása során, amint azt jó szándékuk folytán megérdemelték. S úgy mutat­kozik, hogy a szívós erőfeszí­tés, a töretlen kitartás az idén termi gyümölcseit. Kálién az Idén szervezetteb­ben, kiegyensúlyozottabban és ami nagyon fontos, eredmé­nyesebben telt el az év, mint a korábbiak. Jó előrelátásról, gondos igyekezetről tanúsko­dik a kállói ősz is. Intézkedési terv Jól tudják azt már a gya­korlatból Kálión is, hogy az őszi munkák követelik a leg­nagyobb erőfeszítést a tagság­tól. A feladat sokrétű. Csak­nem egy időpontra esik a ta­lajelőkészítés, a vetés, az is­tállótrágyázás, az őszi mély­szántás, a betakarítás és a kü­lönféle termények raktárba és magtárba szállítása. Viszont éppen az őszi betakarítás igényli a legtöbb kézi munka­erőt, kevés még az őszi beta­karításban az igazán jó. min­den igényt kielégítő gép. Ezeknek a tapasztalatoknak tudatában készítette el már jó előre intézkedési tervét a kallói Üj Tavasz Tsz vezetősé­ge. Megállapították, hogy a nagyon kiöregedett tagságra csaknem háromezer holdnyi munka vár: talajelőkészítés és vetés 1014, istállótrágyózás 290, betakarítás 397, szállítás 360 és őszi mélyszántás 739 hol­don. S ebbe olyan fontos mun­kák tartoznak bele, mint 310 holdnyi aprómag betakarítása, a pillangós takarmánynövé­nyek harmadik és negvedik kaszálása. Márpedig ezek a tennivalók nemcsak nagv erő­feszítést. hanem csaknem há­rom hónapi szervezett, folva- matos és szakszerű munkát kö­vetelnek minden munkaképes tagtól. Sőt a hozzátartozók se­gítségére is számítani kell. A feladat nagysága szerint Kallón az őszi kalászosok el­vetését jelölték meg elsőrendű feladatnak. Természetesen ez nem jelentette azt, hogy a be­takarítás emberi és anvagi erőinek felmérésére, a mun­kák sorrendjének kijelölésére nem fordítottak volna hasonló, naev figyelmet. Különösen fontosnak tartják a kenyérgabona hozamának további növelését. Az idei, ti­zenkét mázsán felüli átlagter­més és a vetésterület minden holdjáról az államnak eladott 7,4 mázsa búza azt mutatja, hogy a nehezebb viszonyok között is lehetséges búzát és rozsot gazdaságosan termesz­teni. Célprémium a traktorosoknak A szövetkezet vezetői azzal is tisztában vannak hogy a termésátlagok növelésében a legjelentősebb tényező a búza­fajták jó megválasztása. Ezért a mintegy hétszáz holdnyi bú­za vetésterületre nagvobbára nagyhozamú fajtákat vetnek: 289 holdon Fertődi 293-ast, 360 holdon Bezosztája 1-est és csak kis területre terveztek a hagyományos fajtából, a Bánkút! 1201-esből. A rozs ve­tésterülete sem nagy, mind­össze 50 hold. Természetesein nagyon fon­tos a jövő évi terméshozamok javulásához az is, hogy idejé­ben készítsék elő a talajt, a jó mag idejében kedvező mag­ágyba kerüljön. Márpedig a szántás és talajelőkéxzítés, azonkívül a vetés is gépi mun­ka, tehát a szövetkezet tizenöt traktorára és a gépállomástól igényelt további három erő­gépre nagy feladat hárul, ha azt is figyelembe vesszük, hogy egyidejűleg a gazdag ter­mést is védett helyre kell szállítani. Ezért határozta el a vezető­létanács tsz-eknek A leveles cukorrépafej és a kukoricaszár hasznosítása A Nógrád megyei tsz-ek nagy része foglalkozik cu­korrépa termesztéssel. A beta­karításkor visszamardt leve­les cukorrépafej tápértéke és a tejtermelésre gyakorolt jó hatása a termelőszövetkeze­tekben jól ismert. Ennek el­lenére mégis jelentős mennyi­ségű répafej marad a földe­ken felhasználatlanul, mivel a munkacsúcs idején szállító- eszköz hiányában nem tudják betakarítani. Egy hold cu­korrépa után 30—50 mázsa leveles cukorrépafej marad vissza, amely kukoricaszár­ral silózva jelentős mennyisé­gű téli tömegtakarmányt ad. A leveles répafej tehát jól hasznosítható takarmány, ha a répaszedés és fejelés után nem hagyják kint a táblán, hanem a kiszáradástól meg­óvják, tehát a földtől meg­tisztítva mielőbb összesze­dik és behordják. A leveles répafej nagy halomba össze­hordva bemelegszik. így táp­értékéből veszít, sőt romlás­nak indul. Ezért amit néhány napon belül nem lehet feletet­ni, azt helyes besilózni. A le­veles répafejet a silózáskor nem kell felaprítani. A gya­korlat azt mutatja, hogy a nem teljesen kiszáradt répa­fej viszonylag kevés tápanyag­veszteséggel silózható. A leveles répafej a helyi adottságoknak megfelelően többféle módon is betakarít­ható. A tábla szélén zsombo­lyába, kazalba rakva is lehet tartósítani. Ennek az eljárás­nak lényege, hogy csak ak­kora kazlat kezdjenek, amely 4—5 nap alatt betelik. A ka­zalra géppel járjanak fel, hogy a tiprást lehetőleg a levegő kiszorítását ezzel is elősegít­sék. A későbbiek során, ami­kor mér géppel nem tudnak felmenni a kazalra, lánctal­pas traikitorral vontassák fel a répafejjel megrakott szállító járművet. Amikor a kazal 3,5 méter magasságot elérte, ki kell alakítani annak végle­ges formáját, hogy a közép­től minden oldalra lejtős le­gyen. A silózás befejzése után a kazlat több órán át tömö­ríteni kell, hogy abból a leve­gő minél jobban kiszoruljon. A kazal két végét szalmavá­góval vágják le, és csak két méter széles lejárót hagyja­nak meg a taposó traktornak, A levágott részt rá kell terí­teni a kazalra, és még egy-két óráig folytatni kell a tapo­sást. Ezt 24 óra múlva ismé­teljék meg, majd a kazal te­tejét 20—30 centiméter vas­tagon terítsék le földdel. Tartósítani lehet a répafe­jet a répaszelet közé rétege­sen rakva is. Ez is jól be­vált megoldás, ebben' az eset­ben a répaszelettel besavanyí­tott répalevél aranysárga szí­nű és kellemes szagú lesz. a* állatok szívesen fogyasztják. A kukoricaszárból a lehető­ségek szerint minél többet ér­demes besilózni, még akkor is, ha elegendő takarmányunk van. Az időben betakarított kukoricaszár tápértéke egyen­lő a tavaszi árpa szalmájával és megközelíti a közepes mi­nőségű rétiszéna tápértékét. Éppen ezért a kukoricaszárat csőtörés ütán ajánlatos azon­nal levágni és besilózni, vagy kazalba rakni. A kukorica­szár betakarításáról minden­képpen gondoskodni kell, még akkor is, ha abból csak egy részt silóznak be, hogy a ké­sőbbiek során a munkákat a táblán ne gátolja. A tsz-ekben rendelkezésre álló silókom­bájnnal, orkánnal mind a si- lózási. mind a betakarítási munkákat meg lehet oldani. A silózásból kimaradt kuko­ricaszárat ajánlatos kazalba rakni, hogy minél kevesebb legyen a veszteség. A kazalba rakott kukoricaszárat az őszi és a tél eleji hónapokban ajánlatos feltakarmányozni. Barlai Gábor torvezetők anyagi érdekeltsé­gét az őszi munkák idejére to­vább növeli. A vetés jó és idejében való elvégzéséért cél­prémiumot tűztek ki. A leg­jobb munkát nyújtó traktoro­sok között a vetések utólagos ellenőrzése után három érté­kes díjat osztanak kd; a leg­jobb traktoros 700, a második 500 és a harmadik háromszáz forint jutalmat kap. A nyújtott műszakra ösztön­zés érdékében pedig az alap- műszakon felül végzett min­den munkáért ötven százalék­kal emelt órabért fizetnek. A célprémium és a felemelt túl­óradíj megtette a hatását, a traktorosok a sötétség beáll­ta után Is ott szorgoskodnak a földeken: szántanak, silóz- r.ak, szállítanak. Minden erőt kihasználni A szövetkezet szakvezetői. Sándor László tsz-elnok, He­gedűs Sándor főagronómus és Tóth József gépcsoportvezető sokat fáradoztak azon, hogy rendelkezésre álljon mind az emberi, mind a gépi munka­erő. Hogy a gépek eleget tud­janak tenni a vetésnél és a betakarításnál, a rendsodró­zást két traktorral éjszakai műszakiban végeztették. A be­takarítás gondjait az is nö­velte, hogy a kenyérgabona vetésterületnek több olyan táb­lát is kijelöltek, ahol a vetés előtt meg kellett oldani a ka­pásnövények betakarítását. A szállítóeszközök jobb ki­használása érdekében a beta­karítás napjaira felfüggesztet­tek minden nem mezőgazda- sági jellegű fuvarozást, sőt a tsz-en belül is fontossági sor­rendet állítottak fel a szállí­tásiban. A betakarítás segíté­sére irányították át a lófoga­tok nagy többségét is. A gondos felkészülésnél azt sem hagyták figyelmen kívül- hogy egyidejűleg a háztáji föl­dekről is be kell takarítani a krumplit és a kukoricát. A munkák zavartalan menete érdekében ezért „háztáji na­pokat” jelöltek meg, amelye­ken a tagság a háztáji terület, termését takarította be. Így például korábban törték a háztáji kukoricát, minit a kö­zösét, viszont ez biztosította a szervezett munkát, és időt enged a közös kukorica éré­sére. A szervezett munka elő­nyeit igazolja, hogy a burgo- nyaszedést már jóformán el­felejtették. a siló betakarítá­sát is befejezték, a cukorrépa szedése és szállítása is ió ütemben halad. A szövetkezet elnöke elége­detten számol be arról, hogy a szép termést gyorsain és el­enyésző veszteséggel takarí­tották be a tsz-tagok. A veze­tés üteme és minősége is di­cséretet érdemel. Nagyon ne­héz helyzetben lenne, amint mondja, ha meg kellene ne­veznie, melyik munkacsapat, melyik brigád serénykedett, iparkodott legjobban. Szinte kivétel nélkül kiválóan helyi­álltak az ősz fárasztó és ne­héz napjaiban a szövetkezét tagjai, s talán csak a munka fizikai igénybevétele alapján érdemelne külön említést a rakodó brigád. Kállón ezen az őszön a tsz- tagok valóban jó gazda-mód­jára dolgoztak, aminek minden tekintetben megvan a látsza­ta. S a tagok remélik, hogy rendkívüli igyekezetük a "Jö­vedelem nagyságában is meg fog mutatkozni. Nem csak nz idén. hanem jövőre is. Lakos György

Next

/
Oldalképek
Tartalom