Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)
1966-09-02 / 208. szám
2 NÖGRÄD 1966. szeptember 2. péntek »lolinsoii beszédéhez A Pravda a szovjet—amerikai kapcsolatokról MOSZKVA (TASZSZ) A Pravda csütörtöki számában szerkesztőségi cikkben kommentálja az Egyesült Államok elnökének Idaho Fallsban elhangzott beszédét. Az amerikai elnök — írja a lap — fontos kérdéseket érintett. Beszélt egyebek között a nukleáris fegyverkezési verseny veszélyességéről és az amerikai—szovjet kapcsolatok megjavításának fontosságáról. E kijelentéseknek „lehetne bizonyos meghatározott jelentőségük, ha nem lettek volna gondosan beleszőve a soron levő szovjetellenes. ■ Vietnam-ellenes, kommunistaellenes • megnyi- latkozások. ha nem lelt volna bennük az amerikai politikai vezetők beszédeiben hagyományossá vált igény a világ csendőrének szerepére, és ha az Idaho Fallsban elhangzott szavak nem térnének el a tettektől.” Az Egyesült Államok elnö. ke — folytatja a Pravda — élénk színekkel ecsetelte a nukleáris háború borzalmait. De szükségesnek tartotta rögtön kijelenteni, hogy ez a fegyver állítólag ..elhárítja a háborút, segít megakadályozni a kommunizmus elterjedését a világ jelentékeny részében” és „lehetővé tette barátaink számára, hogy hazá. jukat a szabadság viszonyai között helyreállítsák.” (Talán csak nem e szörnyű fegyver hirosimai és Nagaszaki alkalmazására gondolt?) Az Egyesült Államok elnöke szükségesnek tartotta kijelenteni, hogy az amerikaiakat összekapcsolja az orosz néppel „közös életigenlésük, a dalok és a hagyományok szeretete és az a tudat, hogy országaik — a nagy lehetőségek országai.” De az elnök jobbnak látta, ha hallgat az Egyesült Államokat a Szovjetuniótól elválasztó alapvető és elvi kérdésekről. Egyebek között arra a rendőri doktrínára gondolunk — írja a Pravda —. amelyet az elnök beszéde előtt 24 órával Rusk külügyminiszter reklámozott a szenátusban és amely szerint az Egyesült Államok fegyveresen beavatkozik mindenütt a világon, ha úgy véli, hogy ez a beavatkozás megfelel „nemzeti érdekeinek." £s valóban, a farizeusokhoz méltóak voltak a „közös” érdekek állandó növekedéséről elhangzott, cukrozott ostyába csomagolt frázisok, s azok a képmutató és fondorlatos kijelentések, hogy a vietnami konfliktusnak „nem kell megakadályoznia bennünket az egymáshoz fűződő kapcsolatok új útjainak megtalálásában”, mivel az Egyesült Államok céljai — úgymond — „nem fenyegetik a Szovjetunió létérdekeit vagy bármelyik barátjának területét.” Nehéz elképzelni, hogy Washingtonban ilyen rosszul lennének tájékozódva a szovjet politika elvi alapjairól, hogy komolyan ilyen feltételezésekből indulhatnának ki. „A Szovjetunió — hangsúlyozza a cikk -T kész békében élni minden országgal, de nem nyugszik bele a más népekkel szemben alkalma, zott imperialista önkénybe. Az az igen jelentős körülmény sem kerülte el a figyelmet — folytatja a Pravda —, hogy az Egyesült Államok elnökének beszédéhez az amerikai légierők vietnami tömeges bombatámadásai szolgáltatták a kísérőzenét. A Pravda befejezésül azt írja, hogy az Egyesült Államok — amely kiterjeszti vietnami agresszióját és egyre inkább fokozza a nemzetközi feszültséget —, felelős a szovjet—amerikai kapcsolatok szemmel látható rossz- szabbodásáért. A Szovjetunió egyébként úgy vélte és úgy véli. hogy e kapcsolatok az Egyesült Államok magatartása miatt nem lehetnek jobbak. E kapcsolatok megjavításához elengedhetetlenül arra van szükség, hogy az Egyesült Államok tiszteletbe tartsa a nemzetközi jog szabályait és ne avatkozzék más országók és népek ügyeibe. Százezre« tömeg Phnom Penh>ben De Gaulle beszéde PHNOM PENH (MTI) A Kambodzsában tartózkodó De Gaulle francia államfő csütörtökön délelőtt a Phnom Penh-i stadionban mintegy 100 ezer ember előtt beszélt. Bevezetőben De Gaulle a nyilvánosság előtt is méltatta Szihanuk kambodzsai államfő politikáját. Mikökben Kambodzsa a helyes politikai úton haladt, e helytől alig nyolcvan kilométerre háború dúl, amely azzal fenyeget, hogy világégést robbant ki — mondotta De Gaulle. Franciaország véleménye szerint — hangsúlyozta De Gaulle — az Indokínában dúló harcok is kilátástalanok és nem vezethetnek eredményre. Mindenfajta tárgyalásos megoldásnak azonban az a feltétele. hogy az Egyesült Államok elhatározza: kivonja csapatait megfelelő és meghatározott időn belül Vietnamból — hangsúlyozta De Gaulle. Az elnök ünnepélyesen felhívta az Egyesült Államokat- ■ránvítsa tetteit újból az a koncepció, hogy a népeknek ^aját maguknak kell döníe- niök sorsukról. Az Egyesült Államok ezzel a világ színe előtt újból visszanyerné nemzetközi tekintélyét. Üxenet Ho Si Minh-hex Szabadságharcos akciók Dél-Vietnamban Erhard Skandináviában SAIGON (MTI) A dél-vietnami szabadság- harcosok öt napon belül a második tüzérségi támadást intézték az amerikaiak egy különleges kiképző tábora ellen Trai Bi-ben, a kambodzsai határtól körülbelül 16 kilométernyire. A partizánok aknájára futott egy autóbusz Hue és Quang Tri között. Az autóbusz három utasa meghalt, tíz megsebesült. Saigonban szerda este a szabadságharcosok egy amerikai áruházra dobtak gránátot. A robbanás négy sebesülést okozott. Amerikai repülőgépek szerdán közlekedési útvonalat támadtak a demilitarizált övezettől 20 kilométernyire északra. WASHINGTON Humphrey amerikai alelnök az amerikai légió kongresszusán elmondott beszédében azt a véleményét fejtette ki, hogy „még sok nehéz hónap következik Vietnamban”. A kongresszuson felszólaló Nixon volt alelnök óva intett attól, hogy „a Csendes-óceán kommunista óceánná váljék”. Fulbright szenátor, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke szerdán kifogásolta, hogy a kormány nem tájékoztatja a közvéleményt egy esetleges thaiföldi háború veszélyéről. LONDON A VDK megalakulására. 21. évfordulója alkalmából az 1952-ben alakult angol—vietnami bizottság üzenetet intézett Ho Si Minh elnökhöz. A bizottság üzenetében bírálja az Egyesült Államok vietnami politikáját és az angol kormányt, amely támogatja ezt a politikát. OSLO (MTI) Közös közlemény kiadásával csütörtökön véget ért Erhard nyugatnémet kancellár négynapos norvégjai látogatása. Ennek során tárgyalásokat folytatott Per Borten miniszterelnökkel és fogadta Olaf norvég király is. A közös közlemény tanúsága szerint a két ország kormányfője alapvető fontosságúnak minősíti a NATO-t és annak integrált katonai szervezetét. Azt állítják, hogy a szövetség fontos célja a keletnyugati feszültség enyhítése. Erhard és Borten a közlemény gazdasági vonatkozású részében aggodalmát fejezi ki a nyugat-európai gazdasági tömbök különállása miatt. Hangoztatják, hogy „szorosabb együttműködésre kell törekedni az Európai Gazdasági Közösség és az európai szabadkereskedelmi társulás között. Viharfelhők Bonn egén És ami a láthatáron túl történik „HÁBORGÖ TENGEREN BUKDÁCSOL A HAJÓ, a legénység bizalmatlanul tekint a kapitányra, aki maga sem tudja, hogy mit kellene tenni.” így jellemezte Hauser CDU képviselő az Erhard kormány, és közvetve az NSZK helyzetét. Rubin, a Szabad Demokrata Párt elsőszámú gazdasági szakembere pedig leszögezte: „Nem vitás, hogy Erhard- nak nagy múltbeli érdemei vannak, úgy vélem, á jóakarat sem hiányzik, dé ha továbbra is kitartanánk amellett. hogy 1969-ben is őt jelöljük kancellárnak, ez nemcsak az akkori kormánypárt lehetőségét szállítaná le a minimumra hanem elvezetne, az NSZK bel- és külpolitikai kríziséhez”. Személyi véleményeket idéztünk. de kétségtelen, hogy az említett politikusok állásfoglalása ennél többet jelent. Az Erhard-kormány feje felett gyülekező viharfelhők már általános politikai válságot jeleznek. Ez a tény leglátványosabban katonai síkon jelentkezik. A nyugatnémet tábornokok „lemondási hulláma” látszólag a Starfighter-ügyből pattant ki. (Az Egyesült Államokban vásárolt harci gépek tucatszámra zuhannak le, egyre növekszik az áldozatok száma, és ez nagymértékben felháborítja a nyugatnémet közvéleményt.) A generálisok azonban ezt csak megfelelő alkalomnak találták, hogy látványos lépésekre szánják el magukat. A tábornoki leköszönések mögött valójában a nyugatnémet mt>- nopóltökének az a csoportja áll. mely nyomást akar gyakorolni a kormányra. Elsősorban azért, hogy fokozzák a nyugatnémet termelést olyan hadiipari ágakban is, melyekben Bonn eddig főként amerikai importra támaszkodott. Ez a vonalvezetés párhuzamosan halad Strauss, és általában a bonni ultrák elgondolásaival, mivel ők, az atomfegyverek megszerzésénél is azt akarják, hogy Nyugat-Né- metország saját erejéből, önállóan jusson hozzá az atombombához. Erhardék ugyanezt amerikai segédlettel akarják megvalósítani. A KÖVETKEZŐ LÁNCSZEM, miért éppen most látták elérkezettnek az időt a bonni politikai színpad különböző szereplői, hogy Erhard felett megkondítsák a vészharangot? Az első alaptétel, hogy az NSZK költségvetései deficitje rekordmagasságot ért el. A költségvetés az év első felében másfél milliárd márka hiánnyal zárult. Az egyre romló gazdasági helyzettel a sajtó is bőven foglalkozik, és a Die Welt nemrég megkérdezte Dehlgrün pénzügyminisztert, mi a véleménye? 0 sern volt derűlátó, bár óvatosan nyilafcko2£>tt, mondván, Nyugat-Németország pénzügyi nehézségeit nem szabad szem elől téveszteni. Az 1967. évi költségvetés előkészítésében a szövetségi kormány szokatlanul komoly problémák elé került. Vajon miként próbál Erhard kiutat találni a dilemmákból? A kancellár előkészítette és beterjesztette a stabilizációs törvénynek nevezett javaslatot. Ezzel módosítanák az alkotmányt. felszámolnák az ország szövetségi szerkezetét is. mert megszűnne a tartományi kormányok pénzügyi önállósága. A lényeg: a tartományok és a községek elsősorban szociális és kulturális célokra adják ki a pénzt, ezzel szemben a szövetségi kormány költségvetésében a fegyverkezési kiadások képviselik a legnagyobb tételt. A stabilizációs törvény tehát már elvi alapjait tekintve is súlyos ellentmondásokat tartalmaz, mivel az inflációs irányzatokat éppen a nem produktív fegyverkezési kiadások okozzák. MINDEZEK KORÁNTSEM tekinthetők elszigetelt jelenVietnam Ünnepe H o Sd Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke rendszerint abban a hanoi épületben szokta fogadni hivatalos külföldi látogatóit, ahol húszegynéhány esztendővel ezelőtt a francia főkormányzó — aláírta „halálos ítéletét”. Hiába, változnak az idők... Ma a VDK legnagyobb nemzeti ünnepéről emlékeznek meg világszerte, 1945. szeptember 2-án kiáltották ki a függetlenséget, a demokratikus köztársaságot. A vietnami nép. híven .forradalmi hagyományaihoz. országa északi részében azóta megkezdte a szocializmus építését, mind Északon, mind Délen az imperialistaellenes küzdelem élvonalában áll. A tömör, tárgyszerű mondatok azonban nehezen tükrözhetik vissza azt a harcot és munkát, art a hősiessége; és áldozatkészséget, amely ezt az immár több, mint két évtizedet jellemezte. Alig kezdtek hozzá a Vietnami Demokratikus Köztársaság felépítéséhez, megszervezéséhez, amikor 1946-ban ismét rátörtek az országra a francia gyarmatosítók. Megkezdődött a nyolc éven át tartó szabadságharc, amely elvezetett Dien Bien Phu katlanáig, az expediciós csapatok feletti győzelemig. Megkötötték a Genfi Egyezményt, az elismerte Vietnam jogát az egységre, függetlenségre, önrendelkezésre. Az átmenetileg kettéosztott ország északi részében ismét hatalmas lendülettel indult meg az építés, közben készültek az áhított egységre. A genfi megállapodások azonban nem valósultak meg. a franciák helyébe ugyanis az amerikai imperialisták léptek, és csatlós rendszert kényszerítettek Dél-Vietnam- ra. Az 1956 júliusára előírt egyesítés elmaradt. Északon és Délen gyökeresen ellentétes irányban fejlődtek az események. A VDK-ban hozzáláttak a szocialista iparosításhoz, agrárreformot valósítottak meg. és a parasztgazdaságok szövetkezetekbe tömörültek. Felszámolták az analfabetizmust, a lakosság 95 százalékát megtanították írni- olvasni. Sikeresen vetettek gátat olyan pusztító népbetegségeknek, mint a tüdőbaj és a lepra. Megnyílt az első egyetem. A déli országrészben ugyanakkor nőtt az elnyomás, iszonyatossá vált a terror. A hazafiak kénytelenek voltak a fegyveres önvédelem eszközéhez nyúlni. Kirobbantak a sorozatos felkelések, majd megalakult a Délvietnami Nemzeti Felszabadítási Front, amely az országrész egyetlen törvényes, államalkotó ereje, s a lakosság harcának kipróbált vezetője. Ami most van Vietnamban — jól ismerjük az újságok címoldalairól, harcos szolidaritásunk kíséri a távoli országban lezajló eseményeket. Dél-Vietnamban immár háromszázezer amerikai katona próbál „pacifikálni”, minden költségvetési dollárból tizenegy centet a vietnami beavatkozásra fordít az Egyesült Államok. Hiába, nem bírja letörni egy nép ellenállását. Ezért igyekszik a déli kudarcokért északi revansot venni, 19 hónapja bombázza nap, mint nap a Vietnami Demokratikus Köztársaságot A VDK-t azonban nem sikerült megtörnie, légiháborúja kudarcot vallott. Az élet a bombazáporban sem állt meg. Üj sikereket értek el a mezőgazdaságban, biztosították a hagyományosan behozatalra szoruló északi tartományok önellátását, az ipar pedig csaknem öt százalékkal emelte termelését a rendkívüli nehézségek közepette is. Egyetlen sokat mondó példa: a VDK exportja 1964-ről 1965-re hét százalékkal nőtt! Az amerikai agresazorok közben súlyos számlát fizetnek: repülőgép veszteségük az 1400-« szám felé kúszik, és növekszik politikai elszigeteltségük. A harc jegyében ünnepel ma a Vietnami Demokratikus Köztársaság. S a világ haladó erőivel együtt, mi magyarok is, harcostársként küldjük forró jókívánságainkat. (—ti) ségnek a nyugati szövetségi rendszeren belül. Angliában a Wilson-kormány politikai válsággal összefonódott gazdasági krízise szintén súlyosbodott Kezd határozott körvonalakat ölteni a Munkáspárt szakszervereti ellenzéke. Ha pedig ez az ellenzék tovább növekszik, és erre sok az esély, Wiisonf gazdasági politikája miatt nem a Konzervatív Párt, hanem saját tábora állíthatja a legsúlyosabb dilemma elé. A korábbiak során láthattuk, hogy Erhard számara is az okozza a legnagyobb fejtörést, hogy saját pártján belül erősödnek a különböző kritikai hangok. De tekintsünk most a Német Szövetségi Köztársaság legfontosabb gazdasági és katonai partnere, az Egyesült Államok felé. Az elmúlt hónapokban is már több jel mutatott arra. hogy Amerikában növekszik az inflációs veszély, s rohamosan csökken az arany- tartalék. A New York-i értéktőzsde most világosan tükrözte. hogy az aggodalmak nagyon is indokoltak. Második hete tart a részvények értékének gyors ütemű csökkenése. A névleges értékek eddig mintegy százmillió dollárral estek. Az Egyesült Államok gazdasági nehézségeinek pedig közvetlen kihatása van a bonni helyzetre. Washington éppen mostanában figyelmeztette ismételten NATO-partnerét kötelezettségeinek teljesítésére, azaz 2,4 milliárd márka tartozásának kiegyenlítésére. Tekintve. hogy Erhard és a hpz- zá közel állók mindenképpen amerikai segédlettel akarnak a tömegpusztító fegyverekhez jutni, valószínű, hogy nagyhatalmi céljaik kielégítése végett igyekeznek majd eleget tenni az amerikai kívánságoknak. Ez persze megint csak azzal jár, hogy fokozódnak a fegyverkezési kiadások, erősödik az inflációs tendencia, más szóval: nem .igen látszik kiút a bűvös körből. A fentieket alátámasztja, hogy a bonni minisztertanács a napokban megtárgyalta az új nyugatnémet költségvetést. Eredetileg 74 milliárdos tervezet szerepelt a napirenden, majd ezt „csökkentették” 73,9 márkára. Szó esett bizonyos takarékoskodási intézkedésekről is, de ismét csak a különböző szociálpolitikai törvényekben megszabott juttatásokat akarják megnyirbálni, t fegyverkezési kiadások fokozódnak. FELMERÜL EZEK UTÁN A VÉGSŐ KÉRDÉS: mi lehet a következménye ennek az irányvonalnak? Az bizonyos, hogy az agresszív szándékú külpolitika káros hatásai immár határozottan megmutatkoznak a belpolitikai helyzet alakulásánál. Sebastian Haff- ner ismert publicista ezt így fogalmazta meg: „Ha a kormány meg akarja fékezni az inflációt, mindössze saját inflációt gyártó fegyverkezési programját kell csökkentenie”. Tekintve azonban, hogy az Erhard-kormány éppen ezit a lépést nem óhajtja megtenni, a különböző, nem sokat ígérő tüneti kezelések már rövid távon sem hozhatnak enyhülést. perspektivikusan pedig korántsem gyógyíthatiák meg a betegséget. Sümegi Endre
