Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)

1966-09-02 / 208. szám

1.966, szeptember 2. jaénfck N ÖGR A D 3 Jótanács iss-tagoknak Érdemes több őszi árpát vetni ti üzem, új lehetőségek Eredményes munka Pásztón Az őszi árpa fehérjében bővelkedő, értékes és fontos takarmánynövény. Termő­területének növelése az állat­tenyésztés fejlesztésében nagy segítséget jelent. Hát­ránya. hogy áttelelése gyak­ran bizonytalan, ezért egyes üzemekben Idegenkednek az őszi árpa vetésétől. Az őszi árpa hideg iránti érzékeny­sége valóban igaz. Ezért termesztésének legfontosabb követelménye a vetés idő­pontja és a fajta fagyállósá- ga. Szeptember 15 után Régebben az őszi árpa szeptember első felében, sőt augusztusban való korai ve­tését javasolták a szakembe­rek. Ma már tisztázott dole«, hogy a szeptember második felében és október első he­tében vetett őszi árpák, ba azonnal ki tudnak kelni, a legkritikusabb telet és ta­vaszt is jól átvészelik. Ennek érdekében nagyon fontos az őszi árpa alá a talajt jó ko­rán előkészíteni, hogy meg­felelően beérett magággyal biztosítsuk száraz időjárásban is a kelést. A kísérletek igazolják, hogy semmiképpen sem java­solható az augusztusi és szeptember elejei vetés. A túl korai vetés a köztermesz­tésben levő jelenlegi fajták áttelelését és termesztését bi­zonytalanná teheti. A szep­tember 15-e előtti vetések még enyhébb tél esetében Js jobban kiritkulnak, mint a szeptember végi vetések. A gyenge őszi árpát könnyen tönkreteszi a gyakori, erős tavaszi felfagyás. Tizenhárom év átlaga Az őszi árpa fejlődési üte­me szoros összefüggésben van •z időjárás hatásaival. A ve­tés időpontjától függ, hogy az őszi árpa megkapja-e a ter­mesztésének legjobban meg­felelő időjárási hatásokat. Mind a korai, mind a ké­az egyöntetű termés kialakí­tásában. Az őszi árpa általában jobb termést ad, mint a tavaszi, mivel a téli nedvességet job­ban tudja hasznosítani és ugyanakkor korábban is érik be. Megyénkben 13 év átla­gában az őszi árpa mintegy egy mázsával adott többet mint a tavaszi árpa. Ez az átlag azonban a vetésidő he­lyes megválasztásával az őszi árpa javára lényegesen nő- vélhető. Az őszi árpa területi aránya 1957 óta nem emelke­dett, sőt csökkent. Az utóbbi két évben, 1965-ben és 1966- ban volt ugyan emelkedés, de ez az 1957. évi 8471 holdas vetésterületet még nem érte el. A terület növelése nem ütközik különösebb nehéz­ségbe, mert a tavaszi arpa rovására megvalósítható. Termesztése biztonságos Az őszi árpa termesztésé­nek üzemi előnye, hogy a bú­za és a tavaszi árpa előtt 5— 10 nappal korábban érik be. s így az aratás lényegesen könnyebben oldható meg. mert kombájn-igénye akkor jelentkezik, amikor más te­rületen a kombájnok még nem aratnak. Ugyanakkor ko­rán biztosít abraktakar­mányt, ami a legkritikusabb abrak-gondokon enyhít és le­hetőséget ad a nyári talaj­munkák megkezdésére. Az őszi árpa kifagyása ese­tén még mindig mód van a terület megfelelő hasznosí­tására tavaszi árpával, vagy más tavaszi kultúrával. A ve­tőmagon kívül más veszte­ség nincs és egy felszíni ta­lajművelés után a kipusztu­lás helyén máris vetni lehet a tavaszi kalászost. A ter­mesztés egyébként eléggé biz­tonságos, ha a megfelelő ve­tésidőt betartják és jól alkal­mazkodó fajtát vetnek. Barlai Gábor várja a 99 Furuh/ás lány”* Korábban részletesen meg­írtuk, milyen problémák aka­dályozzák, hogy ifjú Szabó István szép alkotása, a „Fu- rulyás lány” Nagybátony ékességévé váljék. A szobor felállításának — az akkori álláspont szerint — feltétele lett volna, hogy lebontsanak egy óvodai melléképületet, s a kert csökkentése árán át. helyezzék az óvoda kerítését. Mindez hozzávetőleg kétszáz­ezer forintba került volna. Laczkó István, a községi tanács vb-elnöke a napokban arról tájékoztatott bennün­ket, hogy a szobor elhelyezé­se előtt már alig áll akadály. — Az Országos Ipar- és Képzőművészeti Lektorátus eltekintett a költséges, s a gyermekek szempontjából előnytelen bontástól — mon­dotta, — Megfelelő fásítás mellett egy gyalogutat kell közelebb helyeznünk a bá­nyavárosi művelődési ház­hoz, továbbá biztosítanunk egy két lábon álló trafó át­telepítését. Mindössze néhány méterről van szó, ez azonban esztétikai szempontból való­ban kell. Ami a megfelelő térség kialakításához munká­ban szükséges, arra a nép­front és a szakszervezet szer­vezett társadalmi munkáso­kat. Körülbelül tizenötezer forint kiadás az. amire nincs fedezetünk. A községfejlesz­tési alap felhasználásáról már döntött a községi tanács. Megyei támogatást, sajnos, nem remélhetünk. Kár. hogy most anyagiak miatt tor­pantunk meg. A nagybáto- nyiak várják ifjú Szabó Ist­ván alkotását. Több ízben megemlékez­tünk Nagybátony lakosságá­nak áldozatvállalási készsé­géről. Javasoljuk, hogy tár­sadalmi erőkre támaszkodva teremtsék elő a még hiány­zó összeget. A falujukat sze­rető emberek bizonyára vál­lalkoznának saját munkahe­lyükön hasznos többletmun­kára —. s ennek ellenértékét adományozhatnák a község kulturális gazdagítására. Az immár kilencezerötszáz la­kosú Nagybátonyban ez alig­ha megvalósíthatatlan. A Salgótarjáni Síküveg­gyár Pásztói Mechanikai Üzeme sokszor olyan gyer­mekbetegségekkel küszkö­dik, amelyeket még akkor sem tudna elkerülni, ha a más üzemek jó tapasztalatát mindenben hasznosítaná. Sokszor olyan sajátos prob­lémákkal küzdenek, amelyek kizárólag csak rájuk jellem­zőek. Például nincs nyere­ségelőirányzatuk, önköltségi tervük. Azt számolják el termelési költségként, amibe egy-egy forma kerül, szállí­tókocsi vagy egyéb, az üveg­gyártáshoz szükséges beren­dezés. Ennek ellenére lemér­hető a fejlődés, amely az utóbbi esztendőben, ebben az üzemben bekövetkezett. Orosházától, Párádig Nincs olyan szeglete az országnak, ahová ne szállíta­nának. Nagykanizsától Ajká­ig, Tokodtól Salgótarjánig, Párádtól Orosházáig minde­nütt jelen vannak ahol üveg­gyár van az országban. Kap­csolataik is teljesen egyedi­ek. A formagyártáshoz szük­séges öntvényeket például nem ők. hanem a megrende­lők szerzik be. Ez előnyös az üzemnek, csupán arra pa­naszkodnak, hogy sok köztük a selejt, ami viszont csak munka közben derül lei. A múlt évben 359 ezer forintot tett ki a selejtkár. amelyből csak 33 ezer forint térült meg. A dolgozók hibájából is se­lejtessé válik néhány munka­darab. Okai: figyelmetlenség, hiányos rajzismeret, gyakor­latlanság. A munkások hi­bájából 1965-ben 25 ezer fo­rint értékű kár keletkezett. Azt mondják a gyárban: ez az összeg az idén csökken, mert többszöri határidő mó­dosítás után a Nógrád me­gyei Építőipari Vállalat nem­rég átadta azt az új üzem­épületet. amelyben helyet kaptak a TMK-sok, a hegesz­tők, és részben a lakatosok. Most már nem zavarják egy­mást a munkában. Ennek hatása később jelentkezik termelékenységben és gaz­daságosságban. Teljesítménybérben A kezdeti tapogatódzás után, a rendszeres munka­nap fényképezés tapaszta­latait összegezve megállapí­tották, és fokozatosan beve­zették a műszaki normákat. 1965 februárjában még csak 21-en kapták fizetésüket tel­jesítmény után: az esztergá­lyosok és a marósok. Októ­berben a lakatosokat, no­vemberben a gyalusokat, ez év januárjában a hegesztő­ket, júliusban pedig a köszö­rűsöket kapcsolták be a tel­jesítménybéres rendszerbe. Ma már a fizikai munkások 75—80 százaléka kapja ilyen elszámolás alapján a fizeté­sét. Előnyét így összegezik: olcsóbbá vált a termelés, át­lag két-háromszáz forinttal növekedett a dolgozók kere­sete. A tervek szerint a jövőben összehasonlítják egyes ter­mékek termelési költségeit egy korábbi időszakéval. Az első félév már megbízható tényanyagot szolgáltat a köz- gazdasági elemző munkához, annak kiderítéséhez, hol, mit kell tenni, hogy még olcsób­ban termeljen az üzem. A munka nehéz lesz, mert 1500 féle alkatrészről van szó. Ugyanakkor készülnek itt kisgépek, szállítószalagok, vasszerkezetek, különböző be­rendezések. Az Ajkai Üveg­gyárból küldött elismerő le­vél felrobbantotta a munka­kedvet. a vetélkedés szelle­mét, aminek eredménye, a féléves terv jelentős túltelje­sítésében mutatkozik meg. Vissza jönnek a szakemberek Amíg ez az üzem nem volt, sok jó szakember iárt Pásztóról és a környező köz­ségekből, a megyeszékhely üzemeibe vagy pedig más megyékbe dolgozni. Sokan Budapesten találtak szakmá­juknak megfelelő munkát. Közülük már majdnem szá­zán visszajöttek. A gyár ve­zetői engedélyt kaptak újabb szakmunkások felvételére. Huszonhármán már jelent­keztek, s közülük 14-et fel­vettek. Van, aki Gyöngyös­ről jött haza, többen Buda­pesttől váltak meg, néhá- nyan pedig Miskolcot hagy­ták ott. Legtöbbjüknek az alapórabére kevesebb lesz, de mivel itt teljesítménybérben dolgoznak, módjuk lesz a ki­esést pótolni. Amikor teljes lesz a lét­szám. bevezetik a három műszakot. Megszervezését szeptemberre tervezik. De nemcsak a távollevők visz- szajövetelére építenek, ha­nem maguk is gondoskodnak az utánpótlásról. Jelenleg 16 másodéves ipari tanuló is­merkedik az itt honos, és szükséges szakmákkal. Jövő­re már szakmunkásokká lép­nek elő. Több dolgot, mint a telje­sítménybéres rendszer beve­zetését, az egyes gyártmá­nyok önköltségének vizsgá­latát senki sem írta elő szá­mukra. És mégis megvalósí­tották, illetve megvalósítják. Sőt tovább finomítják és a* élethez igazítják. Tudják: csak úgy jutnak előrébb ha a lehetőségek birtokában kez­deményeznek, keresik az új megoldásokat. Gyorsan visz- szaakarják fizetni a pénzt, amit az állam az üzem épí­tésére fordított. Vcnesz Károly sei vetésű állományban a nö­vények fejlődésében nagyobb mértékű egyedi szórás érvé­Hol a határvonal...? elkészül október tizenötödiké­nyesül, ami később az érés idején is egyenetlenséget okoz. Ilyen állományban az egyedek közötti fejlődési kü­lönbség egy-két hetes érés­beli különbséget is előidéz­het. Aratáskor különböző víztartalmú és biológiai ér­tékű termést kapunk, ami tárolási károkat is okozhat és rontja a vetőmag értékét. A vetés időpontjának jó megválasztása, és az így biz­tosított kedvező időjárási ha­tások a legdöntőbb tényezők Korszerűsítik faivaink villanyhálózatát Megyénk községeinek villa­mosítása után — Mátrakeresz- tes volt az utolsó — az Éizakmagyarországi Áram­szolgáltató Vállalatnak, és a megyei tanácsnak legnagyobb gondot a falvak villamosháló­zatának korszerűsítése jelent. Évről évre mind több község­ben végzik el ezt a munkát. Az idén tizenkét község vil­la moovezetékenek korszerűsí­tése, felújítása szerepel az ÉMÁSZ tervében. Több mint tízmillió forintos költségből összesen 54 kilométer hosszban végzik el ezt a munkát. Kora reggel: megbeszélés a műszakiakkal. Kilenc órától előadás a kályha és tűzhely­szerelőknek, akik aztán körül­veszik, s egymás után sorol­ják a hibákat, amelyek aka­dályozzák a munkát. Tíz óra. Megbeszélés az igazgatói iro­dában. Meg kell oldani a rak­tári bizonylati rendet, mert sok a túlvételézés, nyilván, mert sok a selejt, de hogy melyik stációnál ugrik nagyot, azt képtelenség kiszűrni, amíg rendetlenség van ezen a fron­ton. Ilyen sűrű napi program, ennyi égető, megoldásra vá­ró probléma ugyan enged-e beszélgetést arról, mi lesz jö­vőre, azután ... ? — Nincs határvonal — mond ellent Dianovszky Gyula a Tűzhelygyár igazgatója, mi­után magunkra maradtunk az irodában — hói kezdődnek a napi problémákban azok a feladatok, amelyeket már az új mechanizmus előkészítésé­re kell megoldanunk. Raktá­rozási gondjaink, amelyekről az imént is szó volt, nemcsak az anyaggazdálkodás selejt csökkentés szempontjából fog­lalkoztatnak bennünket. Az ősszel életbe lépő új szállítási rendelet is a lehető leggyor­sabban megköveteli, hogy rendet csináljunk. Ezért lel­tározunk szeptemberben, ve­zetünk be szigorúbb bizonyla­ti rendet, ezért építettünk egy új félkészáru raktárt, s a je- lenleei készáru raktár befo­gadókénességét is növel iük. A „kis ZIM” készáruraktára is re .. . Akkor egyelőre egy ki­csit fellélegzünk. — Ez még mindig nem ele­gendő a jövő évi, s azutáni termeléshez? — Szerencsére a rekonst­rukció során egy nagy raktár is létesül. — S az már megoldja a kérdést? — Talán . .. Számítások sze­rint öt-hat. napi termelés be­fogadására elegendő lesz. Min­denesetre van egy „biztosító szelepünk”. A volt vágóhíd területe, amelyet épületestül megkaptunk, s részben már be is rendeztük. Kísérleti mű­helynek, gázlaboratóriumnak. Egyébként ez utóbbiak bőví­tésével szintén már az új gazdaságirányítási rendszerre gondoltunk. — Mi, az. ami még a re­formra való felkészüléséről el­mondható? — Az egvik szemünk már az új mechanizmuson volt. ami­kor összeállítottuk gyártmány - fejlesztési ötéves tervünket. Olvan új termékeket akarunk előállítani, amelyekre kereslet van a piacon. Különböző tí­pusú konvektoros kályhák, etázs-kazán. kombinált tűzhe­lyek. No. és természetesen a gázkészülékek széles skálája.,. — Biztos, hogy ez a gyárt­mányfejlesztési terv jó? — Értem mire gondol. S Tulajdonképpen igaza i* van. Sajnos, jelenleg nincs élő kap­csolatunk a piaccal. Hogy mi­re van ieény, ezt mi a nagy­kereskedelmi vállalattól tud­juk. A nagykereskedelem le­köti a teljes kapacitásunkat. Más lesz persze, ha később a r.agykeresKedelem is rákény­szerül majd a gondosabb, ala­posabb igény-felmérésre. Nap­jainkban sokan talán nem is sejtik, hogy lesznek esetek, amikor egyik, vagy másik ter­mékből telítődik a piac. — A gyáregység tehát nem mondhat le az önálló piacku­tatásról, értékesítési tevékeny­ségének fejlesztésérőd. — Úgy van. És az átmene­ti időszak legfogósabb prob­lémáját éppen az értékesítés elmaradottságában látjuk. Anyag- és áruforgalmi 'osztá- Ivunknak ugyan eddig is volt értékesítő részlege, s ezt most egy képzett, tehetséges techni­kussal bővítettük. De ez va­lószínűleg kevés lesz. Nincs például főfoglalkozású jogá­szunk ezen a területen. Saj­nos, a további fejlesztés, to­vábbá a piackutatás kiépítése addig elég nehéz, amíg vezér­igazgatóságunk ezzel kapcsola­tos elképzeléseit nem ismer­jük ... — A ZIM műszaki igazga­tója úgy nyilatkozott a NÓG- RÁD-nak, hogy o gyáregysé­gek kereskedelmi osztályait is alkalmassá kell tenni arra, hogy az új mechanizmusban megfeleljenek a követelmé­nyeknek ... — Ennek mi örülünk... És abban ir> biztosak vagyunk, hogy elképzeléseink keresztül­vitelében támogatni fognak bennünket. De hátra van en­nek a támogatásnak a konk- rétizálása ... — S olyan sok időnk az új mechanizmus bevezetéséig azért még nincs, ugye ... ? — Ugyan ez vonatkozik a dinamikus gyártmányfejlesz­tésre is — tért vissza a be­szélgetés kiinduló pontjához az igazgató. — Ha kereskedel­mi tevékenységünk fel tud nő­ni a feladatokhoz, akkor ide­jében jelzi a piac igényeit, változásait. Csak így lehet azokra gyorsan reagálni. De a gyors reagáláshoz megfele­lő tervező, szerkesztő, s szer­számkészítő kapacitásra van szükség. Olyanra, amely maxi­mum fél esztendő alatt képes megteremteni egy-egy új ter­mék sorozatgyártásának felté­teleit. A termelői kapacitáso­kat a vezérigazgatóság segít­ségével igyekszünk úgy ala­kítani, hogy azok igazodja­nak a kereslet növekedéséhez, s elegendő rugalmassággal al­kalmazkodhassunk majd a vál­tozó igényekhez is. Ezt szol­gálja a „kis ZIM”, a lemez- megmunkáló részleg fejlesz­tése, forgácsoló kapacitásunk növelése, s hát végeredmény­ben az új gázkészülékgyár. Ami viszont a szerszámkészí­tést illeti, gépek vásárlására ugyan ígéretet kaptunk a ve­zérigazgatóságtól, a jelenlegi gáztűzhely szereidében alkal­mas helyet is kap a szerszám­műhely, de a központ elkép­zeléseit e tekintetben sem Is­merjük még. Aztán szeretnénk magunkat bebiztosítani mű­szer-ellátás szempontjából. Ta­pasztalta, hogy most ezzel is mennyi a kínlódás. Holott kor­szerű, külföldön is piackéoes tüzelőeszköz-választékot kiala­kítani nélkülük elképzelhetet­len. S ha itt, Salgótarjánban, akár nálunk, akár gyáron kí­vül létesítenének egy müszer- "üzemet, csinálhatna gyújtás­láng hiztositót, gáztűzhely sü­tő- és főzőlánghoz sütő-hő- fokmérót, és hőfokszabályo­zót, gázkályhákhoz gyújtás- láng biztosítót, gyújtó beren­dezést, széntüzelésű kályhák­hoz automata primérlevegő szabályozót. Megoldódna a gáztűzhelyek csapgyártása, amelyekből már jövőre is négyszázezerre, a teljes fel­futás után évente egymillió­ra van szükség. Mindez azon­ban egyelőre elképzelés, terv, ötlet. Amelyeket — néha azon vesszük észre magunkat — időnként^ háttérbe szorítanak napi problémáink. Aminek nem túlságosan örülünk. De- hát tudomásul kell vennünk ezt is: a gazdaságirányítási reform fogadásának alapvető feltétele, hogy a mainál na­gyabb fegyelemhez, gondosabb, lelkiismeretesebb munkához szoktassunk munkástól mér­nökig mindenkit. Ma rr.ég so­kan nincsenek tudatában: a munkafegyelem, a technoló:: ui fegyelem, de a legapróbb, leg- jeientéktelenébb anyagok, al­katrészek féltése, óvása is be­letartozik abba a hatalmas egészbe, amelyen az ország vezetőitől segédmunkásig min­denkinek tehetsége szerint kell munkálkodnia, s amely­től az új mechanizmus beve­zetésének sikere, kinek kinek pedig boldogulása, ahogy mon­dani szokás: életszínvonala függ... Az ajtón kopogtatnak, va­laki benyit, beszól: „Igazgató elvtárs, két óra.” — Bocsánat — szól az igaz­gató — taggyűlésre kell men­nem. Az új meehanizmusrdJ lesz ott is szó. .. Cs. G»

Next

/
Oldalképek
Tartalom