Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)
1966-09-04 / 210. szám
3 Nör.RAD ISéfi. szép Wn bér 4. vasárnap Favágás Gáldonyi Itéla: KÉT HETE azt üzenték, hogy elfogyott a bor. Egy csepp sincs már a hordóban, ami pedig a demizsonban maradt, kell a családnak. Majd szüret után, Jóska! És akkor tegnap megállít az utcán a fiatalasszony. — Ha kell, van még tíz liter borunk, vihet belőle I Hát elmentem. Csengettem a földszintes ház ajtaján. Az asszonyka nyitott ajtót. Kedves volt és zavart. Mentegetőzött a pongyola és a fésületlen haj miatt. így is bájos volt, pedig túl a negyvenen már inkább a ruha emel a négy gyereket felnevelt asszonyon. Kerek arcát még nem tarkította ránc. A homloka viszont szeplős volt. — Üljön le Jóska, ne siessen el, mint máskori Ezen megütköztem. Hogyhogy, mint mákkor? Megtöltik a demizsont és megyek. Máskor is így volt. Nem maradtam sokáig. Kifizettem a bort, jóestét kívántam ■* mentem. Tíz perc, negyedóra. Mint máákor! Leültem. A legidősebb lány volt otthon, most múlt tizennyolc es katona vőlegényét várta haza a napokban. Eljegyzés lesz hamarosan és szilveszter körül esküvő. A fiatalasszony poharat törült. — Hozz be egy üveg bort Kóstolja meg Jóska... Állandó kuntsaft voltam, nem kóstoltam, ittam már jónéhány litert a borukból. ..Kóstolja meg Jóska!’- — megzavart egy kicsit a dolog, be kell vallanom. Félszegen ittam, pedig bejáratos voltam a házhoz, mint régi, jó ismerős. Kétszer is töltenek, marasztalnák, kedveskednek, már nagyon kényelmetlen a dolog. Ittam. S ha már marasztalnak, valamiről beszélni kell. — Laci? Hol van a férje? — összevesztünk és elment. Most iszik valahol és velünk nem törődik, pedig nagy szükség lenne rá. Valami nem stimmel. Itt egy nagy-nagy titokról hallgatnak előttem. Ereztem, hogy olyasmit tudok meg, amit csak bennfenteseknek mond el két nő. Faggattam hát tovább. — Nem komoly a- dolog, ugv-e? — Nagyon komoly — mondta az asszony. _ Nagyon — Ismételte a l ány — képzelje, apuék összevesztek. Lement a pincébe és levágta az ujját. Megborzadtam. — És most? — Elment az SZTK-ba. nekünk pedig nincs fánkl Akkor nem lehet komoly a dolog, ha egyszer ilyen félvállról veszik, ha félig nevetnek rajta. — És most, ugy-e fa kellene? A két nő összenézett. — Eltalálta. Én vagyok tehát az áldozat. Rendben van. Lehajtottam a negyedik pohárral é* fértem a fás kosarat. Nem vagyok én gyáva gyerek, de szóval az a levágott ujj. Négy pohár után nem olyan biztos az ember keze. Szóval nem szeretnék a férj után menn1 az SZTK-ba MEGLÖBALTAM a kosarat, lássák, én nem félek a pincétől, meg egy ujjlevágistól. Megtörténik az ilyesmi mással is. A pince világos volt. Hatvanas körte égett a faaprító töke felett. Zsinóron lógott es minduntalan belevertem a fejemet. A favágó tőke, egy hatalmas tölgyfa korong körül már sok aprított fa állta utamat. A tőkében félméter magasan állt a fejsze. Használat után leállítottak. A földön sok faforgács, szilánkok és gyujtósfa. Aztán négy kugli, aprításra váró tűzifa. Na, szóval akkor ezt a négy kuglit felaprítom nekik. Ne gondolják, hogy sajnálom tőlük ezt a kis testmozgást. Megfizették á négy pohárral. Szóval négy pohár bor az négy deci, vagyis nyolc forint. Jó órabér. Egy óráig viszont csak nem tart ennek a négy kuglinak a felvágása. Elmelem a baltát és akkor ... Megmerevedik minden Izmom. Lehajolok, nézem, figyelem, nem tévedek, jól látok, ez csakis az lehet. Visszavágom a baltát a tőkébe és megtorlóm a homlokom. Pfüh, de meleg van a pincében. Ittasan, négy deci után nem szabad lemenni a pincébe. Na, szóval ne félj Jóska, nem bánt. Ez csak egy levágott ujj. Körömmel felfelé és halottfehéren. Olyan mozdulatot érzek benne, mintha figyelmeztetne: Vigyázz Jóskai Veszélyes a favágás! Én nem félek! Dehogynem. A köröm az olyan ferdevágású balcköröm. Az első és a második ujjperec között csapott oda ezzel a baltával. Éles balta, azonnal leszelte. Itt vágta le a fatönk szélén és odaröpült a kuglikhoz. Röpült, szállt és figyelmeztető pózban maradt. Elfordulnék, de akkor meg a sarkamnál van a köröm. A fene . .. hogyan szedjem tele fával a kosarat? Belerúgjak?! Az tiszteletlenség lenne. MÉGISCSAK egy halott ujj, egy darabja az emberi testnek. Pfüh, de meleg van a pincében. Ittasan, négy deci után nem szabad lemenni a pincébe. Arrébb is tehetném, finoman és szertartásosan .., igen, ez lesz a leghelyesebb. Papírt keresek a zsebemben, de nincs. TALÁLTAM ugyan egy rendőrségi idézést. Valami szabálysértés miatt tanúnak kérnek, hogy fáradjak be a járási rendőrkapitányságra Úgyis tudom már kívülről, hogy szeptember nyolcadikén délután 14 órára idéztek. Pontos megjelenés, stb ... stb.., Elővezetés, megfenyítés. Ez jó lesz! Veszem az idézést és letakarom vele a levágott ujjda- rabot. Ilyen szemfedője úgysem volt még emberi testrésznek. Most van. Pfüh, de meleg tz a helyiség. Hiába, négy deci bor után ne menjen a pincébe fát vágni az ember. En se mentem. Megkértek az asszonyok. Egy asszony és egy lány. Nagyon szépen kértek, mert a házigazda elment beköttetni a levágott ujj helyét. Három kugli van itt, azt kellene felaprítani. Juszt-se! Szedem a fát és indulok. — Józsi? Hallja, Józsi! Mit csinál olyan sokáig a pincében? A fiatalasszony ... még viccelődik. Mit csinálok olyan sokáig, pfüh, de meleg ez a pince, négy deci bor után ujjat vágni, ne menjen az ember. Én már itt sem vagyok. — Azonnal megyek, csak tessék várni! — Várjuk, de miért nem jön? Igenis, miért nem megyek? Na, de nehéz ez a kosár. Sok a lépcső és egy ujj van mögöttem. Egy lépcső, két. három, négy ... meg az idézés alatt a balcköröm. — Jóska. — Megyek már... — Az hittük, hogy valami baja történt. — Nekem-e? — Magának, hogy olyan sokáig szöszmötölt a pincében és egyedül. — Mi bajom eshetett volna, pfüh, de meleg van a pincében? — Semmi, de féltünk, hogy maga is levágja az ujját. És nevettek Az ujjamon, hogy én Is levágom, de nem vágtam le. Mutattam, hogy megvan mind a tíz ujjam és nincs egy fia bakköröm se rajtuk. — Jóska, hogy maga milyen hős! Az, persze, hogy hős, egy meleg pincében és a szabálysértési idézés, az ember ilyenkor legven hős. — Miért vagyok hős? A két nő felvihogott: — Hát nem félt odalent’ Kihúztam magam, ahogy csak" kihúzhatta magát egv kétszárú, hosszú nadrágot viselő férfiember és úgy vágtam nevetve a szemük közé: — Ugyan mitől kellett volna félnem abban a kutya meleg pincében? A FIATALASSZONY ráborult a lányára, úgy rázta a nevetés és egyenként röhögte felém a szavakat: — Hát... az ujj... miatt.. . mert az uram lent felejtette a levágott ujját a farönk mellett ... Pataki József: Folyóparton Vá?3* V' MORZSÁK Amikor hiába kopogtatunk egv igazság ajtaján, meg kell kísérelnünk, hogy az ablakon át jussunk el hozzá. CJoubert.) Kevés olyan hiba van, amely annyira gátolhatja, hogy sok barátunk legyen, mint ameny- nyire túlságosan kiváló tulajdonságok gátolhatják. (Chamfordt.) A társaságbeli emberek nem foglalkoznak afféle apró-cseprő dolgokkal, mint a nép: a nép viszont nem törődik az olyan hiú dolgokkal, mint a társaságbeli emberek. (Vauvenargues.) A metafizikusok és a teológusok meglehetősen hasonlítanak azokhoz a gladiátorokhoz, akiknek bekötött szemmel kellett viaskodniuk. (Voltaire.) Az embereknek mindenben a tökéletességet kell célul kitűzniük maguk elé, még akkor is, ha meghaladja erejüket. Ha azt hinnék, hogy csak oda jutnak el, ahová valóban eljutnak, sohasem indulnának el. (Fontén eile,) A bűnös megbüntetése intő példa a gazembereknek: az ártatlan elítélése minden tisztességes ember ügye. (La Bruyere.) Amikor gyűlöletünk túlságosan heves, mélyebbre süly- lyedünk azoknál, akiket gyűlölünk. (La Rochefoucauld.) Az ember olyan nagy, hogy nagysága még önnön nyomo- rií-ánának ismeretében is megnyilvánul. (Pascal.) Aki a törvényeken felül héját. az az ártatlant korhács- csal és kötéllel fenyegeti. (Montaigne.) FREDERICK) GARCIA LORCA: Új dalok Andrássy László: Kékkői házak így szól az alkony: „Árnyékra szomjazom!" A hold meg így szól: „Én a csillagokra.” A tiszta forrás a szellő ajkait és sóhajtását hívja-áhítozza. Én aromákra s mosolyra szomjazom, új, zsenge dalra vágyom, amelyben nincsen holdfény és liliom s- régmúlt szerelmi álom. Reggeli dalra vágyom, hogy a jövő nyugodt vizére törjön: iszaptalan, friss sodrással töltse be hullámait a földön. « Egy dalra várok: sugárzó, halk legyen, gondolattal telt, ékes. sose hajoljon bánat és rettenet, sem ábránd szűz szívéhez. E dal lírai hús nélkül töltse ki mosolyával a csendet. (Galambok szállnak, vak rajok — hol a lét misztériuma csenget.) E dal a dolgok leikéig jusson el, szellők leikébe szálljon, aztán az örök szívben leljen reá az örömteli álom. Fordította: Keszthelyi Zoltán — Fantasztikus történetet írok — fogadott a barátom. — Na. és a téma? — Találd ki — mondta titokzatosan. — Ügy sem jössz rá. ahogy én ismer, lek. — Űrhajó a XXI században? — Nem — A Mars-csatornák titka? — Nem. — Hófehérke és a homunkulu- sr.ok? — Nem — húzta el a száját diadalmasan. S mint. aki csatát nyert, hozzátette: — Az orr.- Értetlenségemet látva, bevonszolt egy közeli cukrászdába. ahol gőzölgő dupla ‘mellett a következőket mondot ta: — ötletem n következő. Tegyük fel, hogy tegnap egy leánynak leharapták az orrát. Tettes n fiú, akit a leány egy év óta ismer A tett elkövetésé, nek oka ismeretlen. ez ügyben a nyomozás méo tart. Egy leány orr nélkül nem Hz orr — Groteszk — Igen érdekes a férfi számára. Egy orr leány nélkül annál inkább Ebből indultam ki, — Nagyszerű — dünnyögtém, — Ugye — örvendezett. — Képzeld el. ott hever az orr a ház mellett, még égé. szén friss, ahogyan az előbb leharapták. Helyre kis női orr. ápolt, finom. Az ember mihez kezdjen egy orral, ami már a tulajdonosának sem kell. Elmélkedik felette. Ezt teszem én. Tapogatni nem illik, mit szólna, aki meglátná. Any- nyira Öreg még nem vagyok, hogy Hatal leányok or- ~át tapogassam Látom, a többiek is kikerülik, és a 1éjükét csóválják Senki se takarja le újságpapírral. Minek, gondolják. nem hulla, csak egy orr. Éppen olyan, mint- ha élne. Persze, nem él. Szegény kisleány, mondja valaki mellettem. leharapták az orrát. Bizonyára tévedésből. Dehogy abból. torkolja le a másik, féltékenységből. Hogy másnak se tessék a hölgy, ha már az övé nem lehet. Szóval, nézem az orrt, csak egy orra van szükségem. Az ember mit csinálhat egy másik orral? És orr nélkül? Rá- gondolni is rossz, nem?... És itt kezdődik az én történetem —« dőli hátra szé.ken a barátom. — Igen — nyúltam poharamért, hogy felhörpintsem a kávét. De a pohár üres volt. — Hoya Lett a kávéd, hiszen ez előbb még i !t volt, és te nem ittad meg — meredt rám. — Gőzölve kértem. elszállt — Ne nézz hülyének —■ pislogott dühösen Valószínűleg megorrolt. Tóth Elemér
