Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)

1966-09-04 / 210. szám

1968. szeptember 4. vasárnap WOGT! AD 7 Vasárnapi levél A kastély Kedves Barátom! Még most is megborzongok, ha arra gondolok, mi­lyen bizalmasan és sejtelmesen közölted velem, hogy elolvastad Franz Kafka regényét, A katélyt, amely véleményed szerint megrázó módon mutatja be, ho­gyan vezeti és juttatja el a kapitalizmus a gyanútlan egyént a bürokrácia mocsarába. Mert szerinted a re­gény egy olyan ingoványt szövegesített meg, amelyben az önálló személyiség, legyen az kiskaliberű ember, vagy kiváló tehetségű egyéniség, úgy vergődik, hogy mindig mélyebbre süpped. Minthogy a Kafka-regény a monarchia világában játszódik, és lényegében az ébredő kapitalizmussal egyforma idős bürokráciát „zehésíti meg”, közlésed nem hathatott a különleges felfedezés erejével. Vi­szont sokkal inkább gondolkodásra kényszerített az a megjegyzésed, amelynek aláfestéséül alkalmaztad tu­lajdonképpen a sejtelmes és bizalmaskodó hangnemet. Azt mondtad ugyanis: „És mit gondolsz, a szocializ­musban nincsen bürokrácia?” Vagyis a kastély, amely a Kafka-régényben is jelkép csupán, nem fedezhető-e fel büszke küzdelemben születő, új és folyamatosan fejlődő világunkban is? A kérdés közel sem olyan kényes, amint azt hang­súlyod, és tálalásod sejteti, viszont két szempontból is érdekes. Akitől a példát vetted századunk egyik legvitatot­tabb írója, annak ellenére, hogy a századfordulón élt és alkotott, minthogy 1924-ben, viszonylag jeltelenül fejezte be pályafutását. Üjra felfedezése után megin­dult a harc írói értékének meghatározásáért, és jófor­mán alig akad művészeti irányzat, amely jogot ne for­málna rendkívüli tehetségére. Szinte általános az egyetértés abban, hogy Kafka megelőzte korát, és éppen ennek köszönheti feltáma­dását. Jelentőségét azonban ki-ki másként látja. Fritz Stich szerint az atomizált emberiségnek kellett eljön­nie ahhoz, hogy a kafkai szimbólumok megfejthetők legyenek. A francia Camus szerint Kafka az élet ér­telmetlensége ellen lázad, és megkísérel „reményt éb­reszteni egy reménytelen világban”. Van aki nihilis­tát, más viszont moralistát lát az egyéni hangú író­ban. Lukács György avantgardista írónak tartja Kaf­kát, és Ernst Fisher, az osztrák marxista, már sokkal enyhébben ítéli meg az iró tevékenységét, és szembe­száll azokkal a kritikusokkal, akik Kafkát a dekaden­sek közé sorolják. Folyik tehát a Kafka-vitg szinte Európa-szerte, a nyugati irodalomban, a szovjet sajtóban, és nálunk is. Sok feladat vár még a marxista kritikusokra. Egy dologban azonban valóban nem lehet vita: megrázóbb képet ritkán kaphatunk a bürokráciáról és az elide­genedésről, mint Kafka „A kastély” című regényében. A regényben egy földmérő indul el, hogy végre el­foglalja az őt megillető helyet a társadalomban, de minduntalan szembe találja magát azokkal a titokza­tos erőkkel, amelyeknek megszemélyesítői egy távoli, elérhetetlen kastély titokzatosságában élnek, és ítél­nek minden eleven fölött. A bürokrácia őrlőmalma ez, ahol csak a hivatalnokok egyéni jellemvonásai mutat­nak némi változatosságot az embertelenségben. El­veszett akták, megközelíthetetlen tisztviselők, kiszol­gáltatottság és reménytelenség nehezednek az olvasóra, és nagyon elkeseredettnek kell lenni ahhoz, hogy mint te is, párhuzamot keressünk az akkori élet és mai vi­lágunk között. A kérdés — érdemi részét tekintve —, mégsem alap­talan. Nemcsak benned, másokban is felvetődik, hogy összeegyeztethető-e a szocializmus és a bürokrácia. Annál is inkább, mert alig akad ember, aki ne talál­kozott volna már napjainkban is lélektelen ügyinté­zéssel. buszma és lusta hivatalnokkal, érdemtelen es rosszindulatú gyanusítgatásokkal, s olyan személyek­ről szóló véleményekkel és előítéletekkel, amelyek aka­dályozzák az egyéniség és a tehetség kibontakozásá,t. Az adminisztrációt és ennek felduzzasztott formáját, a bürokráciát, tulajdonképpen a munkamegosztás szül­te. A gyárak, üzemek, építésével, az iparosodás fejlő­désével óhatatlanul niegnövekedett az adminisztráció is. Érthető ez, hiszen a cipőt, selymet már nem a ter­melő adta el, szállította, forgalmazta a fogyasztóhoz, sőt még a nyersanyagot sem ő szerezte be, lévén a másé, a kapitalistáé a gyár. Megannyi munkafázis, megannyi könyvelés. Márpedig a munkamegosztás nem­hogy megszűnne a szocialista társadalomban, hanem tovább tökéletesedik. A munkás, aki a termelésben részfeladatot végez, nemhogy a gyáron kívül, hanem a gyárban sem kísérheti végig a termék útját. Mtndez azt jelenti, hogy irányitó központ olyan iroda nélkül, amelyből nemcsak a termelést, hanem a termelőt es a végtermékek útját is nyomon kísérik, életünk elkev- zelhetetlen. Más kérdés azonban, hogy az adminisztráció, amely­nek íróasztalai egyaránt megtalálhatók államhatalmi szerveinkben, és gazdasági intézményeinkben, átvál­tozhat-e bürokráciává a szocializmus keretei között is. A válasz egyértelmű. A szocializmusban hiányzanak azok az alapok (társadalmi termelés és egyéni kisajá­títás), amelyek például a kapitalizmusban törvénysze­rűen kölkezték a bürokráciát, és az elidegenedést. Maga az a tény, hogy nálunk a termelő üzemek össz­társadalmi tulajdonban vannak, és jó vagy rossz mun­kánk hasznát és kárát magunk látjuk, eleve/ kizárja, hogy érdektelenné váljunk a világgal szemben, hiszen akkor önmagunkkal kellene méghasonlanunk. Az ad­minisztráció is csak közös érdekeinket szolgálhatja, s hogy igy legyen, társadalmi tömegszervek örködnek egyéni, és közösségi jogaink és természetesen kötele­zettségeink felett. S ha ügyes-bajos dolgainkat intézve mégis összeta­lálkozunk a kafkai potrohos, korrupt, fennhéjázó és nagyképűen alattomos figurákkal, az nem a rend, ha­nem a jellemek, jobban mondva jellemtelenségek mű­ve. Ez már a szocializmuson belüli fontos feladatnak, a tudatformálásnak nyit és nyújt elvitathatatlan fela­datot. Mert habár a rend szocialista, nem törvénysze­rűen, és egyidejűleg válik azzá minden egyes emberis. Lakos György Közízlés és közéletiség A nézőtér mindig vitapo Erre a problémára keres és az igényesebb, gondolkozást probléma, nemcsak a szer­rond is, de ennek a talál — többek között — gon- követelő szocialista realista kesztésmód és feszültségterem- régi bölcsességnek igaz- dolatgazdag választ az MSZMP művészet, mert nagyrészt csak tés „dramaturgiáját” jelenti: ságát talán még soha nem Kulturális Elméleti Munkakö- szórakozni akar.” Csakhogy ez a brechti tanácsot nem lehet éreztem olyan erősen, mint a zösségének nemrég mejelent a vélekedés valami félelem- pusztán a kifejezésmódra kor- Fügefalevél vetítése utáni be- tanulmánya. „Az irodalom és szülte előítélet, s rajta is le- látozmi. A közízlés a művészi szélgetésekben. „Miért tették a művészetek hivatása társa- mérhető az az igazság, hogy közélet, sőt a művészetek kö­nevetségessé az ottani kultu- dolmunkban”. (Társadalmi nemcsak a nézőtéren, hanem zéletiségének függvénye _ak­r ális vezetést?” — kérdezte Szemle, 7—8 sz.) Megfogalma- az alkotóműhelyben is kísért kor is, ha fejlődését más ha- az egyik néző, mire a másik zódott az a régóta érzett gya- az előítélet. Mire gondolok? tások is befolyásolják. Ma vi­aszai felelt, hogy neki ez a korlati ellentmondás és esz- Arra a tényre például, hogy szont úgy érzem, hogy a „csel­fajta humor kevés volt, és tétikai kérdőjel, mely a tuda- az utóbbi két évben a vártnál fogás” technikája inkább eb­jobban szeretett volna mulat- tot formáló művészi szándék erősebben emelkedett az igé- ben a leegyszerűsített mivol- ni: támadóbb kedvű szatírára és a közönség igénye, előíté- nyesebb, gondolkodást és szó- fában jelentkezik. A színpadon váltott jegyet a pénztárnál: let-rendszere és befogadóké- rakozást egyszerre nyújtó pl. a „bűnügyi” szerkezetű té- ,.hogyan lehet a pomográfiá- pessége között feszül. A tanul- „könnyű műfajú” filmek né- makezelés izgalmával, mely a nak .ilyen reklámot csinálni” mány világosan felrajzolja zőszáma. A filmgyártás azzal krimi-divat hatóanyagát akar- — kérdezte felháborodottan azokat a pólusokat, melyek számolt, hogy például a Szél- ta kihasználni a gondolatok, egy szalmakalapos néni, míg között a szocialista tartalmú hámosnő vagy a Tilos a sze- etikai problémák vonzerejének mások éppen a történet túl- műveknek is vitában kell relem c. filmek fogják elérni fokozására. S ha születtek is ságosan színtelen, pajzánság- megtalálniok hatáslehetősé- a legmagasabb látogatottságot, ebben a műfajban kitűnő al­tól tartózkodó ízét kifogásol- geiket: egyfelől számolniok és kiderült, hogy a néző majd kotásók is — pl. Bágyoni At­tak. Mintha a nézők mindé- kell a szektás jellegű ellenér- egymilliós többletszavazatával tila Botiár ügy c. munkája, gyike más filmet látott volna, zésekkel, melyek egy-egy mű inkább a Tizedes meg a töb- vagy Halasi, Ártaüan bűnö­Pedig a film ugyanaz, csak részmegoldásait az összmű biek-re és a Gyermekbetegsé- sök c. darabja _, a szerkezet a z egymással is vitába keve- alaptendenciája ellen akarják gekre adta le a voksát. S ha ez mégis kevésnek bizonyul a redő ellenvetések a legkülön- fordítani. (A Fügefalevél kap- a tény még csupán a szórako- brechti tanács korszerű meg- félébb oldalról támadták. Ma csán innen kiindulva kérdő- zási igény észrevétlen „átré- valósításához. Ugyanígy nem már ez a vita inkább humorá- jelezték meg a szatírának a tegződését” is mutatja, még- tudja teljesen beváltani a hoz- val él a köztudatban, hiszen maradiságot, a szakértelem is meg kell állapítanunk, hogy záfűzött reményeket pusztán ezekből az ellenvetésekből le- hiányát gombostűre tűző ma- mega az „észrevétlenség” is kifejezési stílussal való kisér­velek lettek, melyek különbé- gatartását). A másik pólus — ismertetőjel: nem figyelünk létezés a filmművészetben: az ző lapokban napvilágot is lát- mely a szélesebb közönség- eléggé a valóságos igények Orvos halála vagy az Iszony tak. legtöbbször kommentár igényt befolyásolja- — az a formálódására, és nem ismer- szép filmek, de nem „izgalma- nélkül, pusztán a helyzet kispolgári ízlés különböző for- jük kellőképpen azokat az sak” a szó mélyebb, brechti megmosolyogtató jelzéséként, máinak továbbélése. Fenti pél- áramlatokat, melyek a tudat értelmében: ami hiányzik, az A jelenség azonban másra is dánkban a prüdéria. a pusz- és közízlés alakulásában vég- a nagyobb kihatású konfliktu- « mutat: minden jó műalkotás- tán szórakozni akarás, vagy bemennek. sok közérdekűséget provokáló nak a félreértések keresztül- az olcsóbb jellegű tréfálkozás következük ebből a szó- Pátosza, zében kell formálnia közönse- követeléseiben ez az igény és , kultúrát illetően’ An- ' gét, itt kell leküzdenie a leg- ízlésnorma fogalmazódott meg. , ... . . ' . Egyesek éppen a mával be­szél sőségesebb - és légvárat- , . _ , Ä Í hatóan foglalkozó elemző tár­lanabb — előítéleteket. Ma fii tanulmány helyesen mu- ^ , . ,, sadalmi konfliktust tartják már helytelenítjük azt a haj- g] tat rá, hogy lényégé- "tT -kellemetlennek’„Ne vág­dani elképzelésünket, hogy " ben mnen táplálkozik eleg felfedezni a valosag üt- junk etébe. vagy: „Lehet, elegendő a jó művet a publi- a sznob arisztokratizmus ma- * mu^ legnehezebb hogy a ielenség talató, a prob_ kun kezébe adni - az már- Katartasa is, mely pl. ugyan- fetedate a^ ^ ^t az igaz- léma ^ de - az is hatni fog értékeivel, tudat- a ”olcso> ^ í FF' előítéletnek párja aztán az a formáló ereiével. Kiderült, Pusztán kozonségigenyre apel- lekezelés cselfogasaval el- ^kedés. hogy „kár az hoev a publikum előítéletei- tóló alkotást söpörné le az asz- fogadhatová tudja enni. Csel- ilyen közéleüleg fontos kon­nek figyelembe vétele, és az tálról. kispolgári ízlesnor- §, ,a a _i fliktusokat színpadra, filmre ellene való eszmei-művészi mák továbbélésének tehát sza- J t , y ' vinni — úgysem keli ez fegyverkezés nélkül csökken mos közönségnek”. Ily módon vi­tsuiiiii.ii változatába ütközünk, kotással kell jelentkezni,- vagy meg is ‘szűnikkezdve azon a vitán, melyet So- mely vermébe fogja a nézőt- szont éppen ‘ a^k a gondok ezeknek a műveknek esztéti- mogyi Jozsef> Szanto Kovács olvasót. Izgalmával, színessé- maradnak kívül a szinpadi kai-eszmei hatása is. (Pl. nem szobra váltott ki, Cseres Tibor gevel, meseszerusegevel lebi- nézik meg a filmet). A mű- HideS naP°k c- regényének el­vésznek — és a kultúra mun­kásának — ismernie kell azt lincseli és arra kényszeríti őt, lentmondásos fogadtatásáig. hogy most már kövesse is az f0giajkoztatiák alkotót a mélyebb társadalmi- A szórakozási igény és 8 gondolati rétegek feltárása fe- korszerű szocialista művek lé is. Brecht legjobb művei- ? me‘y^IU! ^leiosseggei vő nárheszédet fndirvn folv között ~ lappangva vagy ben, ilyen eszközökkel dolgo- szere ne aUani a művésztől. ';párbOS- ^.eí nyíltabb formákban vita fo- zott: a Kurázsi mama vágj' a a közeget, melyben a művek kel hatni akar. hogy előrevi­vagy a film világán, melyek a közönséget hétköznapjaiban melyeknek megoldásán maga is fárado­zik. S melyekről felelősséggel tatni a nézővel, olvasóval, és ne akadion mee ez a beszél- lyik’ A művészi közvélemény Kaukázusi krétakör izgalmas ne aKaojon meg ez a De zei egy resze e két törekvés kő- mesefonal mentén varázsolja getés az első kijelentő mon- zött elvont ellentétet vél lát- el a nézőt ps a miivé­M getés daton. Üj iskolakombinát Miskolcon ért igaz ugyan, hogy a Nehéz emberek c. , filmet nem nézte zott elvont ellentetet vei la'- el a nézőt és csalja a művé- meg annyi néző, mint a Tilos ni: „A közönségnek nem kell szi hatás kelepcéjébe. A pub- a szerelem c. vígjátékot, de likum izgul a feszült jelene- ennek a műnek mégis széles teken, és alig veszi észre, körű társadalmi hatása lett: máris gondolkoznia kell kora, azok is ennek az alkotásnak embersége, politikai küldetése problémavilágában kezdtek felett. Brecht tudta, hogy a gondolkozni, akik nem látták lelkiismeret és a gondolat a filmet, mert ez a mű köz- szukseglete olyan társadalmi hangulatot teremtett, a köz­adottság, melynek csak el kell élet egyik alakítója lett. és tudni találni hivójelét — és ilyen áttételesebb formában máris beindul, máris lehet rá már vezérelte azok gondolko- hatni. De ehhez az kell — és zását, ízlését, köznapokat fi- itt van a brechti gondolat ak- gyelő szemét is — akik ide- tualitásának értelme —, hogy genikedtek az Ilyen stílusú al- kikapcsoljuk. vagy éppen ha- kotásoktól. Ezért is lényeges tá-stalanná tegyük azokat az az a szemléletbeli változást előítéleteket, melyek a leg- követelő utalás, melyre az El- különbözőbb ..előképzettség- méleti Munkaközösség tanul- ből” eredően, de a néző ,,sze- mánya mutatott rá — éppen mét” vezérlik. a valóságos közéletiség, a jó , „ , , . , értelemben vett művészi izga­nnek a feladványnak jom felszabadítása érdekében, megoldása azonban még nehezen megy számunkra. Talán ez is az oka annak, hogy szemben az elő­ző esztendő sikeres műveivel — Álmodozások kora, Húsz óra, A tizedes meg a többiek, Gyermekbetegségek — az idei A Borsod megyei Építőipari Vállalat dolgozói az MSZMP íX. kongresszusának tiszteletére határidő előtt befejezték a Palóczy utcai iskolakombinát építését. A város egyik leg szebb épületében 12 tantermes gimnáziumot, 400 személyes leánykollégiumot, éttermet, korszerűen berendezett torna­termet létesítettek. Az új iskolát szeptember 1-én adták át rendeltetésének A képen: a leánykollégium épülete (MTI Foto, Mező Sándor felvétele) E A pártosság fogalmának kor­szerű értelmezéséről szólva ki­mondja, hogy szakítani kell azzal a korábbi nézettel, mely csak a napi politikából, annak szolgálatából akarja megérteni a művészetet. „A pártosság filmévad valahogy még nem követelménye megkívánja a tudta beváltani a tavalyiból adódott jogos reményeket. Nem sikerült „napirenden tartani” a közéletiség izgalmát, de ve­le párhuzamosan ernyedt a nézőt „cselfogással” bekerítő művészi módszerek ereje is. A Szent János fejevétele pl.. politikai tudatosságot, és a párt politikája iránti felelős­ségérzést, de nem azonos a napi politikai agitációs jellegű szolgálatának kívánalmával” — írja a tanulmány. Ez a gondolat felszabadító hatással lesz a művészet közéleti érdek­mely az év szinte egyetlen „di- lődésére: éppen azzal a szem- rekt módon” közéleti filmje lélettel száll vitába, melyet az volt, szürkébbre sikerült, nem alkotók — elsősorban a kom- találta meg a nézővel folyta- munista felelősséggel dolgozó tandó dialógus kezdőszavait, a művészek .— éreztek a légin- szándékában vonzó Ketten hal- kább fékező hatásúnak: azát- tak meg, pedig inkább rao- fogó jellegű közéleti tenden- dorosságával, mint közéleti ciák elemzésének tabujával. S izgalmával hatott a nézőre, ha itt sikerül tovább folytat- Jórészt csak a Szegénylegé- ni az elmúlt két év művészi nyék és a Fügefalevél jeleske- fellendülését, sikerül átlépni dett ebben a tekintetben. ,, ezeknek a műveknek sikerült az atmenetl megtorpanáson - vitát provokálniok, olyan gon- akkor ez az áttörés két irányú dolatot ébreszteniük, amelyek lesz: a közízlés átformálódá- legalább kérdésessé tettek bi- sának felgyorsulásához, és a zonyos ízlésbeli előítéleteket. Ezek a problémák azonban már arról vallanak, hogy a közízlés normáinak átformálá­sa nemcsak formai-stiláris közéletiség korszerű és művé­szileg vonzó atmoszférájának kialakulásához vezet. Almáéi Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom