Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)
1966-09-28 / 230. szám
i *966. szeptember 28. szerda NÖG RA D 3 Csúcsforgalom idej en — Csúcsforgalom? — mosolyog a balassagyarmati csomópont állomásfönöke. — Az nálunk tulajdonképpen egész évben van. Talán a két nyári hónap, a július és az augusztus, amikor észrevehető a forgalom valamelyes csökkenése, de a többi nem sokkal különbözik egymástól, őszintén szólva. ezt az'említett csökkenést is szívesen elengedtük volna, mert az élüzem szint mutatói közül a kocsi- kihasználás mértéke az egyetlen, amelyben elmaradtunk. Szerencsére, ősszel bőven kárpótolhatjuk. — Szóval, mégis van csúcs- forgalom? — Persze — fordítja komolyra a szót Márton András. — Bár a különbség elsősorban nem az elszállításra váró termékek tömegében, mint inkább fajsúlyában mutatkozik. No, és természetesen, az iskolaév kezdetével újra meginduló tanulóáramlásban. Hadd mondjak az előbbire egy példát. A nyári zöldáruk — a rakterűiét szempontjából — elég nagy helyet foglalnak, súlyuk azonban viszonylag csekély. Ezért nem tudtuk kihasználni a vagonok teherbírását. Most viszont megindult Magyarnándorban a szilvaszüret. Naponta három-négyszáz diákot fuvarozunk ki az állami gazdaságba, akik segítenek szüretelni. És mostanában az átlagos” napokon is megrakják a tíz-tt2enkét vagont szilvával. De előfordult, hogy egy nap negyvenöt kocsit is betoltak a nándori rakodóra. Rövidesen következik a cukorrépaszedés, a burgonya és a szemestermények .«állítása. A répának pedig mér nemcsak térfogata — súlya is van. És úgy hallom, jó közepes termésre számítanak a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok. — Szükség van ilyenkor rendkívüli intézkedésekre? is annyi az áru, hogy a menetrend szerint indított „járatokon” kívül naponta kell Indítanunk egy-egy plusz-vonatot. S a szerelvények általában olyan hosszúak, hogy szinte valamennyinek „előfogatra” van szüksége. Vagyis egy helyett két mozdonyra. Újdonság lesz ebben az idényben a cukorrépa gyorsított, maximálisan gépesített rakodása a három legnagyobb termelő körzet központjában: Szé- csényben, Litkén és Ipolytar- nócon. Ezenkívül a szezon idejére egy vasúti kocsit bérbe adtunk a Cukorgyár Vállalatnak. amely a nagyteljesítményű szállító szalagokat így a napi szükségleteknek megfelelően egyik állomásról a másikra irányíthatja. — A személyforgalomban tapasztal-e növekedést? — Azt kell mondanom, hogy: sajnos, igen. A vasút a bevételből tartja fönn magát, s a növekedő utasforgalomnak örülni kéne. De évről évre egyre nehezebb baj nélkül lebonyolítani az őszi-téli személyforgalmat. Jelenleg már mind a három irányban közlekedő vonatainkra két-két diák-kocsit kapcsolunk. Többet nem lehet, mert a pálya lejtési viszonyai és az elöregedett alépítmények teherbírása nem viselik el az ennél hosszabb szerelvényeket. Így viszont, különösen a reggeli vonatokon, fürtökben lógnak az utasok. — Az elmondottakból kitűnik, hogy eléggé nehéz körülményekkel birkóznak. A csomópont teljesítményei ennek ellenére kitűnőek. Ezt mivel magyarázza? — Köztudott, hogy a csomópont az idén ünnepelte fennállásának hetvenötödik évfordulóját. Az állomás dolgozói mindenkor igyekeztek helytállni, de a jubileumi évnetrendszerűsége százszázalékos volt — szemben a szint kilencvennyolc egész egy tized százalékos előírásával. A te- nervonatok menetrendszerűsége kilencvenhét egész egy tized százalékos volt. Itt a szintet nyolcvankét százalék- oan szabták meg. Ugyancsak jelentősen túlszárnyaltuk a vonatközlekedési, a kocsitartózkodási tervünket. Mint már jeleztem, egyedül a kocsikiihasználás maradt alatta a követelményeknek, de azt bőven pótolhatjuk a negyedik negyedévben. Az augusztusi és szeptemberi eredményeink lényegében hasonlóak a júliusihoz, úgy hogy a csomópont dolgozóinak nincs oka szégyenkezésre. Elégedettek vagyunk az AKÖV—MÁV közös szocialista rakodó brigád eddigi tevékenységével is. Megalakulása óta tovább csokiként a rakodási idő, a kocsiálláspénz. .. Jellemző, hogy bár csak az idén hoztuk létre, nagyon komolyan versenyben volt a salgótarjáni közös brigáddal az országos harmadik helyért. Mondják, csak „centiméterekkel” marad el a tarjáni aktól. Mindenesetre az AKÖV igazgatósága méltónak találta a gárdát egy mátrai kirándulásra, amelyet a MÁV hasonlóval viszonoz még ebben az évben. Végezetül nagy segítségünkre vannak a vasárnapi rakodások. Itt sem hallgathatom el a komplexbrigád érdemeit, amely saját munkáját nem a „hivatalos” munkaidőhöz, hanem a vagonok beérkezésének előjelzéséhez igazítja. És most már azzal sincs bosszúságunk, hogy némely vállalat a szombat délután beérkezett árut — a munkaidő lejártára való hivatkozással — nem hajlandó fogadni... Hajnalban dér csípte meg az — Ezeket a ..rendkívüli” in- ben szeretnének különösen ki- útszéli fákat, de délfelé le- tézkedéseket mi minden év- tenni magukért, márpedig a kívánkozik rólunk a kabát, ben megtesszük. De már most pártkongresszus tiszteletére Az állomáson gyülekeznek az . - . ....................i....iil.|3zt vállaltuk, hogy elérjük az utasok. Most még nem baj, g lüzem szintet. hogy kicsi a váróterem, jó sütTöbb kenyér, jobb kenyér Több alkalommal is megírtuk már. hogy megyénkben az idén ismét kiemelkedő terme— A vállalás dicséretes. Milyen a végrehajtás? — Néhány számmal érzékeltetem. Az első félév adatai már ismertek: minden mutatónk felülmúlja az élüzem szint követelményeit. Július- oan a személyvonatok mekérezni a szeptembervégi napsütésben. Az egyik irodából kihallatszik a telefonbeszélgetés: „Igen, Magyarnándornak tizenkét kocsi.” Az állomásra prüszkölve befut egy tehervonat. . . Cs. G. lesi siker született a pásztói járás közös gazdaságaiban: jáÉgből kapott segítség Csendes nap a légi mentőknél Csendes nap lesz a mai — mondja a diszpécser, amikor útjára bocsátja reggel az egyik repülőgépet. Sem rádión, sem a közvetlen telefonon nem érkezett sürgős segélykérés, így csak betegeket szállítanak. Kilenc óra 49 perckor startolt a gép, rövidesen Tatabányán lesz a két beteggel. Győr, Esztergom és Balassagyarmat érintése után, déltájban kell visszaérkeznie. Egy-hét megnyugtató szó... 1957 óta szállnak fel beteg- szállító repülőgépek a budaörsi repülőtérről, hogy az Országos Mentőszolgálat munkáját segítsék. Varga Pál pilóta az első útra így emlékezik: — Akkoriban növekedett a gyermekparalízises-esetek száma. Levezényeltek Miskolcra. Délelőtt érkeztem a reptérre, s vártam az utasításokat... Az első felszállást parancs rövidesen megérkezett. Egy kisgyereket vittek az egri mentők a makiári reptérre. Tíz percen belül indultam a géppel, s mire megérkeztem Ferihegyre. ott már újabb mentőautó várt. Drága volt minden perc; vastüdő pedig akkor csak pesti kórházban működött. Így kezdődik a légi mentőszolgálat története. Ma már az Országos Mentőszolgálat kötelékébe tartoznak, s feladatuk: elsősorban a gyors betegszállítások lebonyolítása, de igénybe veszik a repülőgépeket akkor is, ha a hosszú autóút ártana a betegnek.- Itt áll előttünk a betonon az egyik gép a hét közül: fehérre festették, mint a mentőautókat, s messziről látható rajta a vöröskereszt. Csehszlovák gyártmányú, biztonságos gépmadár, a vezetőülés mögött a hordágy helye. — A betegek gyakran félnek, amikor hordágyukat a gépbe emelik. Legtöbbjük most repül először: de egykét megnyugtató szó megteszi a magáét. Olyan símán szállunk: nem is érzik a sebességet, a magasságot — mondja a pilóta, s elmeséli, hogy egy öreg nénit szállított egyszer, aki különösen félt. Az út végén azután megkönnyebbült, de mentegetőzött; nincs nála pénz, nem tud borravalót adni. Megnyugtatták, nem Is kell. Később, azonban, amikor már el is felejtkezett az esetről, hívták az irodába: csomagot hozott a postás. A néni küldte. .. Vérplazma Veszprémnek 1957-ben 157 felszállásuk volt, idén csak az első félévben majdnem ezer. Fennállásuk óta hatezer beteget hoz- tak-vittek. Itt abbamarad a beszélgetés, mert sürgős hívás érkezik a mentőszolgálat központjából. Siófokon megbetegedett egy osztrák túrista. Súlyos tüdőgyulladás. Megélénkül az iroda. Telefon a siófoki reptérre, s érkezik a válasz: „Igen, fogadjuk” s már elhangzik az utasítás: „Indulás tizenkettőkor”. Elsősorban hazai utaik vannak, de szállítanak külföldre is betegeket, s ha szükséges, hazahozzák a kint megbetegedett magyarokat. Tóth György főpilóta idén ünnepelte huszonötödik évi repülős-jubileumát. Elmondja, hogy Európaszerte Ismerik a magyar légimentőket: a repülőgépekkel kiegészített hazai mentőszolgálat kiválóan működik, az ország minden táján megtalálható mentőállomások jól kombinálhatják a gépkocsi szállítást a légivel. Amikor például Veszprémben gázpalack-robbanás történt, szakorvost és vérplazmát szállítottak a három sérült gyors ellátására. A repülőgépek ugyanis a segélynyújtás legnagyobb ellenfelét az időt győzik le. A Siófokra induló gép most startolt, s már jelzik, hogy visszajött a reggel indított Morava. Még a kifutópályán gurul a gép de a mentőautó már elindult. Kisegítik a gépből a Balassagyarmatról hozott beteget, s már indulhat is a mentőautóval tovább. Meghívták a pilótát a lagzira Négy pilóta repül, kilenc szerelő vigyáz a gépekre. Érzik mindnyájan munkájuk felelősségét. Szinte mindenkinek van olyan élménye, amilyet Varga Pál mesélt. Három éve hozott fel egy sár- hidai kisfiút súlyos állapotban a fővárosba. Hóesés volt, dehát a gépnek mennie kellett. A gyerek gyógyulása után az apja, Baki János, kusza sorokban mondott köszönetét. Tréfás volt a pilóta válasza: „Majd meghívnak az öcsi esküvőjére”. Postafordultával újabb levél jött. „El is várjuk". Jancsika most nyolc éves lehet... B. B. I. Megérkezett a repülőgép. Féltő szeretettel segítik le a betegeket Iga% mese a vasbabáról rási átlagban 12,4 mázsás búzatermést takarítottak be. S a komplex munkának szerves része volt a felvásárlási tervek egyidejű teljesítése is. Most a pásztói járási tanács felvásárlási csoportja elkészítette a kenyérgabona felvásárlás végleges sorrendjét, emelyből kitűnik, hogy a megtermett búza fele közfogyasztásra került „árukenyér” lesz belőle. Vannak községek, amelyek olyan mennyiségben járultak hozzá idei cs jövő évi kenyerünkhöz. hogy az egynémelyik gyenge, Vagy közepes szövetkezetünkben átlagtermésnek is elkelne. A tari Május 1. Tsz 10,5 az erdötarcsai Szabadság Tsz 10,5 a palotási Május 1. Tsz 10. az erdőkürti November 7. Tsz 9,2, a hasznost Mátra- vöigye Tsz 9. az ecsegi Béke Tsz és az egyházasdengelegi Kossuth Tsz 8,5—8,5 mázsa búzát adott át a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnak minden búzával bevetett hold után; A pásztói tsz-ek és felvásárlók sikeres együttműködéséhez csupán annyi a hozzá- fűzésünk: kívánjuk, hogy immár harmadéve tartó sikereik állandósuljanak az elkövetkező esztendőkben is. L. Gy. a ház előtt, a lugas végén, bámészan állt az almafa. Szürke ágaival messze a cserepek fölé meredt, a magasba kémlelt. Méteres törzsén egy pettyes bogár mászott. Messziről aprócska fekete pont, a kislánynak meg, a fa alatt, színes csoda. Odafektette tenyerét a bogár útjába, az meghátrált egy pillanatra, majd nekikapaszkodott. A gyerek ekkor felemelte a kezét és hintáz- tatni kezdte: — Szállj el, szállj el Katica — bogárka... A pettyes parányi kristály- lyá zsugorodva tűrte a kislány játékát, majd zümmögve elszárnyalt. A gyerek átölelte a fatörzset és tátott szájjal nézett a bogár után, majd odahúzta magát a fához, óvatosan hátrapillantott és számolni kezdett; — Egy, kettő,. . . öt,.. . kilenc, tíz. Aki bújt, bújt, aki nem, nem, megyek és megkeresem — hadarta énekelve s hirtelen megfordult, de meg is torpant... Merre? Mindegy! Lépett kettőt-hármat, de vesztére, mert Milus, a lusta fekete cica útjába akadt. Szétterpesztett kezekkel has- ravágódott, mire a macska sértetten odébbsomfordált. A gyerek mérgesen utána csapott; mire a macska megnyalta a szája szélét, csava- rintott egyet a derekán és kíváncsian figyelte a kislávvt. Az feltápászkodott és kacsázva. keresztülszaiadt az udvaron, megkerült egy nagy vashordót és utána kapott egy libbenő kisköténynek. — Megvagy! Te vagy a hunyó. A másik ijedten bámult rá. majd kényeskedni kezdett: — Nem jár, lestél...! — Nem lestem. Menj hunyni — mutatott a fára. A fekete, a nagyhajú durcásan odament a hunyóhelyhez, a szóke meg fürkészve pislogott a tyúkólra, az eperfára és a szőlőtőkékre. — Mehetek-e mán? — kiabált rögtön a másik. A dé- vánkozó erre nekiiramodott, egyenesen a vízpartnak. A fekete megsokallta a varast és gyorsan körülnyargalta az udvart. Benézett a tyúkólba, megkerülte az eperfát, széthúzta az orgonabokrot. Semmi. Elment a szőlősorig. Sehol semmi. Odaszaladt a fészerhez, majd újra bement a baromfiudvarba, szétreb- bentette a jércéket, de rögtön ijedten kiszaladt, mert Pista, a nagy, vad csendőr- kakas nekiterpeszkedett, Rózsi sehol. Ez aztán annyira letörte, hogy abba is hagyta a keresést és csüggedten lehuppant a macska mellé. Messziről hallotta Rózsi kiáltását: — Ibi... gyere csak...! A lány a patak partján, a nádas széléről integetett, majd leguggolt a fűbe és rozsdabarna valamit piszlzált ki a homokból. — Mi ezs? — sejpitette a fekete hajú, amikor odaért. A szőke hátrabillentette copfját: —Baba. Vasbaba... — Nem is baba — szólt a fekete csalódottan, de azért ö is simogatni kezdte a körteformájú valamit. — De baba — bizonygatta a szőke. Csak sáros baba. — Ez a lába. . . Tényleg baba. < — Fürdessük meg... — Hogyne, hogy fázzon. — Nem fázik, bepólyáljuk. — Tényleg. E kkor már teljesen kihúzták a homokból Ibi beszaladt a pólyáért és még a babakocsit is maga előtt döcögtette, le a vízpartra. — Nehéz — panaszolta a szőke. Ibi erre odaugrott: — Nem is nehéz, majd én viszem — és vitte, de alig tudott lépni a nagy erőlködéstől. Valahogy azért mégis elért a vízig s letette a vasbabát a mólóra. Rózsi mosni kezdte a törülközővel. A homok könnyen lemálott, de a vörhenyes rozsda még a szappannak sem engedett. Ibi is hozzákezdett a fürdetéshez. A másik noszogatta: — t Nem piszkos mán. Hozom a pelenkát. Bepólyázzuk. A fehér vászondarabot, amit törülközőnek használtak, vérvörössé tette a rozsda amikorra pólyába tették a vasbabát s befektették a kiszolgált sportkocsiba. — Hogy hívjuk? — tanakodtak, s közben felfelé zö- työgtették a kocsit. Nehezen ment, mert csak a tolórúd alsó szélét érték. — Lacikának — seppegte a szőke. — Az nem jó, inkább Ferikének — erösködött a másik. Ekkor ért oda a gátőr. Rázkódva dobálta magát mankóin. nevette a babakocsival küszködő asszonypalántákat. Rózsit, a Kutas koma lányát, meg a feketét, a másikat. Már ott volt, még akkor is kuncogott, de amikor melléjük lépett, megdermedt, elejtette az egyik mankóját. Egyet még lépett gólya-módra, féllábbal, aztán nagyot billent vele a föld. A vékony folyócska felszaladt a horizont fölé, olyan hatalmasra nőtt, amilyen az volt, az a másik, a Don, ahol ottmaradt a féllába. Érezte, hogy rázza a hideg, pedig a déli Nap alig egy karhossznyiról vakította, vízgyöngyöket sütött homlokára. M otyogni próbált, magához akarta hívni a gyerekeket, de azok nem mozdultak, csak lesték, hogy Károly bácsinak jár a szája, de nem mond semmit, csak magában beszél... Egy pettyes bogár repült a babakocsira. Talán amelyik az almafán volt az előbb, de lehet, hogy másik. A kislányok meg altatták fogni, vi- songtak, lökdösték egymást, meg a kocsit is... A féllábú feltápászkodott: — Rózsi, Rózsikám! — suttogta. — Gyertek ide. gyertek, cukrot hoztam... A gyerekek otthagyták a vasbabát. A féllábú magához rántotta őket és felordított: — Azt nem szabad! — A feketehajú durcásan rászólt: — Pszt! Alszik — mutatott a kocsi felé. A féllábú megint elejtette a mankóját, és akár a betört hordóból a bor, úgy bugyborékolt belőle a zokogás: — Alszik!!! A kiszolgált, ócska gyerekkocsiban egy német szárnyas- akna feküdt... Tiszai Lajos
