Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)
1966-09-28 / 230. szám
2 NÖGRAn Wtín. szeptember W. wrdi Leleplezések, petíciók, tanácskozások az ENSZ-ben Indonesia ismét a világszervezetben Az ENSZ-közgyűlés 21. ülésszakának hétfő délutáni ülésén az első felszólaló, a Dél- afrikai Köztársaság képviselője terjedelmes beszédében arra törekedett, hogy „bebizonyítsa’: Délnyugat-Afrika lakossága maga kíván a Délafrikai Köztársaság kormányzása alatt maradni. Szingh Ndl indiai külügyminiszter felszólalásában követelte, hogy haladéktalanul vonják vissza Délnyugat-Afrika igazgatására vonatkozó népszövetségi mandátumot, és tartsanak általános választásokat a szóbanforgó területen. Hasonló követeléseket tartalmazott Tanzania küldöttjének Mgonja. a közösségi fejlesztési ügyek miniszterének felszólalása. Mgonja adatokat sorolt fel, amelyek leleplezik az imperialista monopóliumok kizsákmányoló tevékenységét Délnyugat-Afrikában. A 21. ülésszak résztvevői elé terjesztettek megvizsgálásra különböző petíciókat is, amelyeket Délnyugat-Afrika neves közéleti személyiségei, illetve szervezetei küldtek. Az ENSZ-közgyűlés 21. ülésszakán résztvevő szovjet delegáció vezetője Gromiko kül- szovjet ENSZ-delegáció tag- ügyminiszter hétfőn megbe- jai. széléseket folytatott Paul Martin kanadai külügyminiszter- , Gromiko külügyminiszter rel. hétfőn találkozott Pirzada pakisztáni külügyminiszterrel is. Couve de Murville francia külügyminiszter hétfőn ebé- Az AFP jól értesült forródét adott Gromiko tiszteleté- sokra hivatkozva közli, hogy re. A több mint két órás Indonézia szeptember 28-án „munkaebéden” jelen volt ismét elfoglalja helyét az még Dobrinyin, a Szovjetunió ENSZ-közgyűlésben, megelőző washingtoni nagykövete, va- vita, vagy ügyrendi eljárás lamint Lapin és Fedorenko a nélkül. 99 Megedzfidtünk a harcban... Pham Van Dong nyilatkozata PÁRIZS (MTI) A Humanité keddi száma közölte azt az interjút, amelyet Pham Van Dong, a VDK miniszterelnöke adott szeptember 19-én Madeleine Rif- faudnak, a lap hanoi tudósítójának. Az interjúban Pham Van Dong a többi között hangsúlyozza, hogy az ENSZ nem avatkozhat bele a vietnami A szembesítés eredménytelen Hírek a Ben Barka-perről A tárgyalás negyedik hetén regre az elrabolt marokkói politikus, Ben Barka sorsáról esett szó elrablóinak perében. Kedden került sor Jean Markier és Jacques Derogy újságírók kihallgatására, akik a rejtélyes körülmények között öngyilkossá lett Ifi gon elbeszélése alapján ismertették, hogyan tartották fogva és bántalmazták Ben Barkát, előbb Bouchseiche, majd Lopez villájában és hogyan gyilkolták meg Ufkir marokkói belügyminiszter személyes közreműködésével. Üj fejlemény, hogy az újságírók szerint Fi- gon valószínűnek tartotta, hogy Ben Barka holttestét nem ásták el egy közeli erdőben — mint azt korábban téltételezték —. hanem szétdarabolva diplomáciai bőrön- uökben elszállították Francia- országból. Azokban a napokban tucatnyi marokkói diplomata utazgatott Rabat és Párizs között. Sor került az újságírók és Lemarchamd De Gaulle-ista képviselő szemoe- sítésére is. Az újságírók szerint ugyanis Figon a képviselőre hivatkozott, mint aki fedezte őt az ügyben. A szembesítés eredménytelen maradt, Lemarchand mindent tagad. A koronatanú Figon pedig nem él. ügybe. A belső erőfeszítésekről szólva a miniszterelnök kijelentette, hogy a gátak csatáját a VDK lakossága megnyerte, bár az ország déli részén még nem múlt el teljesen a veszély. A gátakat az idén sokkal inkább az amerikai bombázásokkal szemben, mint az árhullámtól kellett megvédeni. A lelőtt amerikai repülőgépek számával kapcsolatosan Pham Van Dong határozottan leszögezte, hogy a VDK által nyilvánosságra hozott adatok tökéletesen pontosak, azokat többféle módon is ellenőrizték. A dél-vietnami választásokról megállapította: „csalás az egész — nem érdemes szót vesztegetni rá." Arra a kérdésre, hogy az ottani amerikai haderők létszámának 500—800 ezer főre növelése az Egyesült Államok javára változtatja-e meg a katonai helyzetet, így válaszolt: „megedződtünk a harcban, készek vagyunk visszaverni az amerikai katonák, újabb százezreit is” — hangoztatta a VDK miniszterelnöke. Ami a tárgyalásos békét illeti, tudni kell, milyen alapon: a genfi egyezmények alapján? akkor a mi négy pontunk és a DNFF öt pontja alapján. Nincs még más megoldás, mert ami Johnson 14 pontját illeti, az nem béke — az a háború — hangoztatta a VDK miniszterelnöke. 20 Első évi szabadságát Rowers egy európai körúttal töltötte. Járt Rómában és Nápolyban, Párizsban és Mar- seille-ban. A következő nyáron hazautazott Megkérte Rosa Rubin kezét, s a lány igent mondott. Az esküvőn Francis repülőfőhadnagyi egyenruháját viselte. Szabadságolása előtt léptették elő. Rowers, aki természetesen magával vitte feleségét Bad Waldba, úgy érezte, mintha Rosa mindig hozzá tartozott volna. Feledte a múltat, s Rosa is szeinmelláthatólag elfeledtette mindazt, ami Francist megelőzően történt. A fontos csak az volt, hogy boldogan, nyugodtan éltek egymással. Francis, amerikai lévén, nehezen tudta elképzelni más módon a családi életet, mint ahogy Amerikában szokás Tökéletesen kielégítette, hogy Rosa a gondját viseli — vagyis most már nem neki kellett bevásárolnia a konzerve- ket a vacsorához, hanem megtette azt Rose. Esténként legtöbbször otthon ültek, valami füzetes regényt olvastak, nagyokat hallgatva közben. Gyermekük nem született, Rowers maga sem vágyott rá túlságosan, mert emlékezetében élt, hogy mennyit vesződött az öt gyermekével az öreg Rowers. Az apa és a fia között egyébként a házasság óta eléggé meglazultak a kapcsolatok. Nem azért, mintha a fiú szülei ellenezték volna a házasságot Ellenkezőleg, büszkék voltak rá, hogy fiuk Mr. Rubin lányát veszi feleségül. Inkább arról volt szó, hogy Francis, aki pilótává válásával magasabb társadalmi kategóriába került, valahogy kevés alkalmat talált, hogy a szüleivel találkozzon. Ha a feleségével hazautazott szabadságra, mindig a lány szüleinek házába szálltak meg. Hiszen sokkal kényelmesebb és tágasabb, mint Rowersék lakása, s ráadásul elegendő személyzet állt rendelkezésre, s nem terhelték munkával Francis édesanyját. Pedig az öregasszony szívesen vállalta volna ezt is, csakhogy néhány napig a közelében tudja a fiát. Dehát 6 is kénytelen volt belenyugodni abba, hogy a fiú elszakadt tőlük, s édesanya módjára azzal vigasztalta magát, hogy Francis máris tovább jutott, mint ők, nem kell tízcentes gondokkal küszködnie. Rowers annvira ragaszkodott a szüleihez, amennyire kötelességének érezte és ebben Rosa nemcsak nem akadályozta, hanem serkentette. Ha hazalátogattak szabadságra. a vakáció elején és végén elmentek az idősebb Rower- sékhez. Ezek a látogatások — bármennyire is tárt karokkal fogadta és csókokkal halmozta el az édesanya a fiát — soha nem váltak meghitt családi összejövetelekké. Inkább amolyan hivatalos aktushoz hasonlítottak, amikor valamelyik új városlakó levizitel azoknál, akiknél illik. Bad Waldból minden ünnep előtt — karácsonykor, hús- vétkor — küldtek üdvözlő lapot a szülőknek. Nyomtatott kártyát vásároltak, s nem írtak rá mást, csak a nevüket. Ez megkímélte őket attól, hogy törniök kelljen a fejüket — mit is írjanak. Az idősebb Mrs. és Mr. Rowers minden születésnapjára is kapott jókívánságokat menyétől és fiától. Ezeket a születésnapokat Kosa a jó titkárnő gondosságával tartotta nyilván naptárában, nehogy megfeledkezzenek róluk. Rosa mindenttudó noteszében a születésnapi előjegyzéseken kívül többnyire fizetési határidők sorakoztak. 800 dollár nagy pénz, s ebből sok mindenre telt. A részleteket mindig pontosan fizették, és Rosa Rowers — mint feleség, s mint a család pénzügyi igazgatója —, nagy gondot fordított rá, hogy mindent pontosan fizessenek, és ebben a tekintetben is rendben menjenek a dolgok. Csak ritkán gondoltak arra, hogy ez a biztonság, zavartalan jólét bizonyosan csak négy esztendeig tart. A fiatal repülőtisztet ugyanis ennyi időre szerződtette a légierő, s azután — a szabályok szerint Amerikai látszat és valóság Johnson túlfűti a kazánt Hat hónappal ezelőtt Johnson elnök gazdasági tanácsadó bizottságában és az amerikai nagybankok és mammut- vállalatok közgazdasagi osztályain egyaránt a rózsaszínű optimizmus légköre uralkodott Röviddel azelőtt még a visszaesés veszélye fenyegette az amerikai gazdasági életet. az év elején azonban már világos volt hogy a vietnami háború kiterjesztése alaposan „befűti” az amerikai ipar kazánjait és a hadikonjunktúra erősödése az áhított profitok gyors növekedésével jár. A hadikonjunktúra valóban bekövetkezett — de a New Vork-i tőzsdét augusztus utolsó hetében mégis az utóbbi négy esztendő legnagyobb árfolyamzuhanása rázta meg: a tőzsdei manőverekben résztvevő 1581 részvényfajta közül nem kevesebb, mint 1393 ára csökkent, A krach nem kímélte az úgynevezett „divatos” részvényeket, tehát a nagy katonai megrendeléseket élvező elektronikai, repülőgép- és rakétaipari vállalatok értékpapírjait sem. Külön kiadások A New York- i tőzsde reagálása világossá tette, hogy a vietnami háború és az amerikai gazdasági élet között nem olyan egyszerű és főként nem olyan rózsás a kapcsolat, mint ahogy azt Johnson elnök szakértői még néhány hónappal ezelőtt hitték. E kapcsolat egyik ága, a szorosan vett hadikonjunktúra. kétségkívül megfelel a'Várakozásoknak: a termelés emelkedik, a munkanélküliség nem nőtt. Az ötszáz legnagyobb amerikai ipari konszern bevallott nyeresége a két évvel korábbihoz mérten csaknem 12 százalékkal emelkedett és megközelítette a 18 milliárd dollárt. A hadikonjunktúra kazánját termesze — újabb négy esztendőre új szerződést kellett kötni. Kérdés, meghosszabbítják-e a szerződését? Rowers nem lehetett benne biztos, mert a politika egén bárányfelhők úsztak — a leszerelésről tárgyaltak az állam- és kormánykörök. Francis valamelyik bárban találkozott egy részeg kapitánnyal. A tisztből dőlt a szesz és úgy harsogta: — Nadrágtartót vegyenek! Kedves uram, önnek rendkívül előnyös lenne egy eredeti „Kékmadár” nadrágtartó... Pompás színei megsokszorozzák életkedvét, kedvező hatással vannak üzleti sikereire... Uram, nagyszerű nyakkendők vannak, cégünk kollekciójában ... Nem parancsol nyakkendőt? Uram, ne szalassza el az alkalmat! Egy nyakkendő hetven cent, három két dollár, öt három dollár! Nagyszerű alkalmi vétel! Többen nem tudták mire vélni, miért játssza ez a repülőtiszt a nyakkendő ügynököt. — Megőrültél, Jim? — kérdezték tőle. — Nem! A nagyfejűek őrültek meg! Leülnek dumálni az oroszokkal, aztán mi mehetünk a fenébe! Nyakkendőt árulni, nadrágtartót ajánlani. Nem hallottátok még? Kussol- nom kellene, de kipofázom! Hadd tudjátok, fiúk, hiszen a ti bőrötökre megy a játék, egy légcsavar a fenekébe minden nagyfejűnek! Egy csomó tisztet leszerelnek. Ma kaptuk a parancsot, hogy a lejárt szerződéseket csak kivételes esetben lehet meghosz- szabbítani. Kifizetik az embereket, megfogdossák a koszos mancsukat, aztán, ki merre lát... (Folytatjuk) tesen a hadi megrendelések fűtik. Augusztus közepén elfogadták az eddigi legmagasabb hadiköltségvetést: 58,2 milliárd dollárt szavaztak meg Johnsonnak közvetlen katonai célokra — fél milliárddal többet, mint amennyit a kormányzat kért! Mindehhez hozzájárult, hogy a vietnami háború kiadásai úgynevezett „ktilönszámlákon” szerepelnek, s ezért a tényleges hadikiadások összege jóval nagyobb. A kormány nem mondja meg pontosan, hogy mennyi pénzt emészt fél a vietnami agresz- szió, a gazdasági szakértők azonban 8—12 milliárdra becsülik a hadi költségvetésen felüli külön hadikiadásokat. Befolyásos amerikai bankkörök már régóta sejtették, hogy a hadikonjunktúra veszedelmeket is rejthet magában. s hogy a gazdasági élet kazánját nemcsak fűteni lehet — hanem túlfűteni is. A legnagyobb amerikai bankok csúcsszerve, a Federal Reserve Board már korábban felhívta arra Johnson elnök figyelmét, hogy a hadikonjunktúra inflációt szül: gyors ütemben növekszik a forgalomban levő pénz mennyisége. emelkednek a nagykereskedelmi és a fogyasztói árak. Akkor Johnson és a Federal Reserve Board bankárai ösz- szecsaptak: az elnök ugyanis poditikai okokból jobban fél a gazdasági visszaeséstől, mint az Inflációtól, s így ellenzett minden olyan lépést, amely korlátozta volna a konjunktúra kibontakozását. Végül azonban kénytelen volt meghajolni a bankárok akarata előtt és beleegyezni abba, hogy felemeljék a bankhitelek kamatát. Azt remélték, hogy az intézkedés, amely megnehezíti a vállalkozói hitelek folyósítását, kienged majd némi gőzt az inflációs kazánból. Inflációs jelek a gazdaságban Ma már viágos: mindez nem következhet be. 1966. januárja óta — a korlátozások ellenére — több mint kétmilliárd dollárral emelkedtek a folyósított bankkölcsönök, évi átlagban számolva 4,4 százalékkal nőttek a nagykereskedelmi és 3.5 százalékkal a fogyasztói árak. Johnson tiltakozása ellenére az acélvállalatok 1963 óta első ízben végrehajtották a hengerelt acél árának általános emelését: ez természetesen más iparágakra Is hatással van, s újabb inflációs lökést ad az amerikai gazdasági életnek. A vietnami háború tehát, nng egyik oldalon megmentette az amerikai gazdaságot az 1966 elejére várt visszaeséstől — a második oldalon a konjunktúra veszedelmes „túlfűtéséhez” vezetett: a veszedelmek nemcsak gazdaságiak, hanem politikaiak is. A kazán „túlfűtöttségének” jelei ugyanis olyan időpontban mutatkoznak, amikor Johnson és a demokrata párt a novemberi részleges törvényhatósági választásokra készül. (A képviselőház tagjait és a szenátorok egy harmadát választják). A Johnson kormányzat vietnami politikája miatt egyre fokozódó belső elégedetlenség következtében még a demokrata párt politikai szakértői is a demokrata törvényhozási többség csökkenésétől tartanak. Lesz-e tartós konjunktúra ? Ilyen körülmények között • választások előtt Johnson nem szánhatja rá magát arra. hogy újabb intézkedésekkel „gőzt eresszen ki” a kazánból! Az egyetlen számba jöhető intézkedés ugyanis az általános adóemelés lenne — beleértve a fogyasztási, jövedelmi és a vállalati adókat is. Erre a kormányzat nem vállalkozik, s ez az oka annak, hogy a tőzsde ingatagnak, bizonytalannak ítéli a gazdaság jövőjét, s ez mutatkozott meg az augusztus végi tőzsdekrachban is. Ennél lényegesen fontosabb azonban az, ami majd a novemberi választások után történik. A vietnami háborús kalandba mind mélyebben belebonyolódó Johnsonnak ugyanis „meg kell nyugtatnia a nagytőkét és biztosítani a háborús konjuntúra tartósságáról: éppen ezért valószínű, hogy az esedékes adóemeléseket elsősorban a dolgozó tömegek rovására hajtják majd végre! Olyan intézkedéseket hoznak tehát az infláció ellen, hogy elsősorban a tömegek vásárló képességét csökkentik, s a fogyasztási és jövedelmi adókat a vállalati adóknál lényegesen jobban növelik. Ezt az irányzatot jelezte. hogv Johnson gazdasági tanácsadó bizottsága — az elnök jóváhagyásával — kifejezetten megígérte a nagytőke kéovt- selőinek: semmiképpen sem vezetik be újra a monopóliumok által hevesen ellenzett profit különadót. így hát novemberben alighanem a nagy „gazdasági ébredés” hónapjai következnek: kieresztik maid a gőzt a veszélyesen túlfűtött kazánból — s azzal már mit sem törődnek. hogy ez a gőz a kis fogyasztókat perzseli meg. Gömöri Endre A MÉK burgonya és vöröshagyma házhozszállítási akciót szervez! Burgonyát 40 kg-os zsákokban Vöröshagymát 5—10 kg-os zacskókban csomagolva bolti áron díjmentesen házhoz szállítjuk ARAK: I. o. Gülbaba 3 Ft/kg vöröshagyma 5 kg cs. 18 Ft. I. o. Rózsa 2,60 Ft/kg vöröshagyma 10 kg cs. 35,50 Ft I. o. Ella 2,20 Ft/kg . Megrendelést az üzemek, intézmények megbízottjai, valamint a zöldség-gyümölcs szaküzletek vesznek fel.
