Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)
1966-09-27 / 229. szám
1968 szeptember 27. kefirt NÓGTtÁn 3 Hetedszer is Kongresszusi verseny a Kisterenyei Fűtöházban Csupán egy félig szétszedett mozdony mellett szorgoskodnak a lakatosok. — Ez a jó — mondja felcsillanó szemmel Márföldi Gyula, a Kisterenyei Fűtőház vezetője... Mert amikor állnak a mozdonyok, nem hajtanak hasznot a népgazdaságnak. Viszont nálunk a gazdaságosság a döntő. Ennek alapján ítélik meg- a munkánkat. S hogy nemcsak elképzelés, amit mond, azt az iroda falán elhelyezett élüzem kitüntetések sorozata bizonyítja. — Hat és fél évig voltunk egyfolytában birtokosai az* élüzem címnek. Kollektívánk a kongresszusi versenyben, ismét a cím megszerzését tűzte ki célul — folytatja a fű- töház vezetője. Eddig állják is a szavukat. Ami ezt a fűtőházat a többitől megkülönbözteti: igen sok benne a fiatal. A lakatosok átlagéletkora 19 év. Tizenhat ipari tanulót foglalkoztatnak, akik a gőzmozdony mellett a dieselek javítását is megtanulják. Nem sértődnek meg ha kimondjuk: kevés a tapasztalatuk. De hozzáértésük. szorgalmuk, tudásuk és akaratuk sok nehézségen segítette át őket. S ami fontos: elfogadják, szívesen veszik az idősebbek tanácsait. Sőt igény- Iík is. Ennek következtében olyan eredményt vallhatnak magukénak, amellyel az országban kevés helyen dicsekedhetnek. Augusztus végéig például 11 eier 236 vonatot közlekedtettek, amelyből csak nvolc késett. Ez 99.99 százalékos teljesítésnek felel meg. Az igazgatóság előírása, ami egyúttal élüzem szintet is jelent. csak 97 százalék. S az eddigiekhez kiegészítésként- 1453 szerelvényt pedig rövidített menetidővel közlekedtettek. — Csak az tudja, mit jelent ez az eredmény, aki tapasztalta, hogy két perc késést is milyen nehéz behozni. Ezért az előbb említett teljesítményre vagyunk a legbüszkébbek — mondja a fűtőház vezetője. Nem drágább a Dieselnél az élüzem cím elnyerésé esetén is hatezer forint jutalom jár Nem tűr semmiféle lazaságot Hosszan lehetne sorolni meg az eredményeket. E helyett inkább a sikert kiváltó okokról szóljunk. A legdöntőbb a vasút alaptörvényéből fakad: a szigorú fegyelemből. S e tekintetben a íűtőház főnöke igen határozott. Nem tűr meg semmiféle lazaságot. Emiatt egyesek neheztelnek ;s rá. Azt mondja: „a családokra gondolok, amikor valamelyik munkatársamat fegyelmezem. Inkább ő nehezteljen .ám egy kicsit, mint családok -.írjanak egy-egy ember fe- előtlensége miatt. A hibát zétők persze nem így látják. Csak a büntetés kellemetlen hátrányait érzik. Vagy jobbik esetben bólogatnak, esetleg hozzáfűzik: azért mégse kellett volna megbüntetni főnök elvtárs. Pedig nagyon sokszor elmondom: az utas, a mozdonyvezetőre, a fűtőkre, a váltókezelőre bízza magát. Ha akárcsak egyikük is el- bóbiskol egy pillanatra, emberek százai halhatnak meg. Elismerem, hogy a büntetés kellemetlen, én is jobban szeretek dicsérni, jutalmazni. De aki hanyag, azt szigorúan felelősségre kell vonni.” Mindezt azért mondta el. mert úgy látja, hogy a kisebb szolgálati vétségek beárnyékolják a kongresszusi versenyben elért tiszteletreméltó eredményeket. — Nem a fiatalokkal van a baj. Azok hajlanak a jó szóra, fogékonyabbak, inkább az idősebbek fegyelmezetlen- kednek. Ez olyan dolog, máról-holnapra meg lehet szüntetni, csak akarni kell. És közös erőfeszítéssel meg is fogják szüntetni. Mert nem kisebb tétről van szó, mint az élüzem cím hetedszeri elnyeréséről. S az értékelésnél sokat számít, milyen volt a fűtőház dolgozói nak munkafegyelme. Venesz Károly A szelep, a MEGEV és az AGROTRÖSZT A szelep a szarvasmarha istállók önitatójához kell. Alihoz, amelyből a balassagyarmati Fémipari Vállalatnak idén húszezer darabot kell az AGROTRÖSZT rendelkezésére bocsátani. A vállalat raktárán jelenleg kilencezer elszállfthatalan önitató hever, mert nincs hozzá szelep. Azaz, hogy ... A szelepeket a Mezőgaz- sági Gépalkatrész Ellátó Vállalat a Miskolci Műanyagfeldolgozó Vállalattól rendeli. És van is belőle Gyarmaton négyezerkilencven darab. Mármost az ügy, mondhatni, pofon egyszerű: fel kell szerelni azt a négyezerkilencven szelepet négyezerkilencven öni- tatóra és elszállítani. Azzal is csökken a készlet a raktáron. Azzal is több tsz istálló készül el határidőre. Igenám, de a MEGÉV által rendelt és továbbított szelepet az AGROTRÖSZT egy idő óta nem engedi felszerelni az önitatókra. Hogy miért? Arra persze van oka. A Fémipari Vállalat termelési osztályán szívesen megmutatják azokat a jegyzőkönyveket, amelyek például a Tolna megyei Döbrögközön, vagy Szegeden júniusban, illetve szeptemberben születtek. Ezekben a helységekben ugyanis tárgyalást hívtak össze az 1965-ben átadott termelőszövetkezeti istállókban felszerelt önitatók használhatatlansága miatt. A több mint nyolcszáz önitató- ra vonatkozó reklamáció — csepp a tengerben. Abból a tengerből, ami a víz hatására duzzadó és éppen ezért üzemképtelen műanyag szelep miatt haszontalanul elfolyt. S abból a tengernyi bosszúságból, amit az okoz. hogy az önitatóval felszerelt Istállókba vödörrel kell hordani a vizet. S. hogy az idén megépített sok-sok szarvasmarha istálló képtelenség tisztességesen átadni, mert az önitató hoz tulajdonképpen nincs önitató. Az önitatók szelepe valamikor rézből készült. A réz drága fém. Valaki, vagy valakik újítottak: azóta a szelepek műanyagból vannak — és nem szelepek. Azaz, nem működnek. És ez sokkalta többe kerül, mintha a szelepeket nem rézből, de színaranyból készítették volna. Az AGROTRÖSZT sommás döntése, melynek alapján a műanyag szeleppel ellátott önitatókat nem N veszi át — félmegoldás. Mert a már említett kooperációs tárgyalásokon semmire sem kötelező jegyzőkönyvi határozatokat hoznak. S mert annak a húszezer Önitatónak a használhátö- v*á tételéért nemcsak az alkalmatlan szelep felszerelését kell megtiltani, de jó szelepek minél gyorsabb beszerzésére és szállítására kötelezni a Mezőgazdasági Gépalkatrész Ellátó Vállalatot. Cs. G. I'áros vetélkedő a «léli körletben Rövid ideig tart a műszakváltás. Mindenki tudja hova megy, mi a teendője, öt perc talán, vagy még annyi sem, telik el és már nem lehet találkozni egyikkel sem. Valahol a lejtős pályán ballagnak lefelé. Kint csilléket rendeznek. A bunker előtt a mozdony dudál. Indul az első szerelvény az osztályozóra. Szeptember 6-aknán sok a tennivaló. Eddig nem teljesítették, a tervet de van egy körlet, a déli, ahonnan mindig jó hírek érkeznek. — Az emberek mások? Nem hinném, de lehet. A feltételek jobbak? Biztosan jobbak, de azokat ki is kell aknázni. A déli körletben kiaknázzuk — így morfondírozott Mrázik Rezső főaknász a körlet vezetője, majd hozzáfűzte. — Négy szén elő brigádunk van, abból három szocialista brigád. A körletünk éves átlageredménye meghaladja a 123 százalékot, a múltban 131 százalék felett volt. A napi 16 vagon helyett átlag húszat adunk. Pótolni kell a másik két körlet elmaradásából Is. A brigádok; Csikortás Gábor és Kispál István között igen élénk a verseny. Egyforma létszámmal, 15—15 fővel dolgoznak. és nagyjából azonos feltételek mellett kamráznak. Az 50 mázsás fejteljesítményt vállalták. Az éves tervüket november 1-re teljesíteni akarják. A körlet vállalása az, hogy a kongresszusra, november 21-re teljesíti éves tervét. Ügy állunk, hogy ha csak a napi tervet tudjuk hozni már akkor is meglesz. Env- nyi a tájékoztató. azután Szomszéd Sándorral a délutá- nosok aknászával kelünk útra. Szemünk lassan szokja a félhomályt a lejtős pályán. Az egyik szintet elhagyjuk, következik a másik. Van ahol egész meredek. A szén után mentek a vágathajtással. Félre húzódunk, mert szállítanak. A végtelen kötél vonszolja felfelé a megrakott cnilléket és ereszti le az üresét. Kispálék megint elnyerték a tröszti elsőséget. Húsz forint jutalmat kaptak minden ledolgozott műszakra — újságolja az aknász. — Csikar- tásék is voltak már tröszti elsők. Érdekes verseny ez, a két ifjúsági brigád között. Az egyik jobbról, a másik balról dolgozik. Egymáshoz közel vannak. Versenytársak, de egyben jóbarátok is. Olyanok akik segítik egymást. Jól keresnek itt. Fiatalok, életerősek, jókedvűek, és ami a legszebb tőlük, minden szakra maguk mellé vettek egy idősebb bányászt. Olyanokat, akiknek nem sok van már a nyugdíjhoz. Kispálék nekifeszültek a munkának. Ketten ácsolatot cserélnek, a többi előkészül a szeneléshez. A szériád csillogóan veri vissza a lámpa fényét, de lent matt marad. — Talpkő, azt is szednünk kell. Amikor előrehaladunk ki kell válogatni, de visszafejtésnél az omlás alatt hagyjuk. Semmire sem jó, csak bosszúságot okoz — magyarázza a brigádvezető. Sokáig nem lehet fenntartani őket. de azért váltunk néhány szót, A téma a kongresszusi verseny. Hogy állnak ők. és hogy a szomszédok? Csikortáséknál a kéthavi átlag 118,4 százalék. Kispaláknál 114,3 százalék volt. Legutóbb már csökkent ez a különbség. — Mennek oda is? Mondják meg Csikortáséknak, hogy elhagyjuk őket. A versenyt mi akarjuk megnyerni. — Ha Kispálék nyerik mesz- sziről köszönök nekik az utcán — mondja, azután indítja a fúrógépet. A többiek nevetnek. — Majd elválik — szól a brigádvezető és a fejsze után néz. A csúzdát eresztik alacsonyabbra. a tartókötelet erősítik az ácsolathoz. — Köny- nyebb a rakodás, ha a lapátot nem kell olyan magasra emelni. — A lőmestert nem látták Sándor bácsi? — érdeklődik az aknásztól. — Ott van a szomszédban. — Jöhet lassan ide is. Csattog a fejsze, morog a fúrógép. Készülnek egyszerre a robbantáshoz, és a rakodáshoz is. Itt is van meddő anyag a szén között bőven, lehet válogatni. Később tudom meg, hogy az 52 mázsás fejteljesítmény mellett a megengedett palatartalmat is lecsökkentették. két-háfom százalékkal. Minőségi prémiumot is kaptak legutóbb. — Közös brigádértekezletet tervezünk a versenytársakkal. Jó lesz megbeszélni a tapasztalatokat. Úgy gondoljuk egymástól is tanulhatunk, meg a kapcsolat is szorosabb lesz. Olyan versenytársak vagyunk, ha nekünk kell valami, "hozzájuk megyünk, ha nekik, ők jönnek. Segítjük egymást, azután a végén majd meglátjuk kinek sikerül — magyarázza a brigádvezető. • A déli mezőben megkezdődött a szállítás. Gyakran várni kell, hogy tovább mehessünk. — Ezeknél a brigádoknál soha nincs probléma. Vállalták a balesetmentes munkát. Ügy is dolgoznak. Járnak rendszeresen oktatásra, végeznek társadalmi munkát is. Amit vállaltak eddig túl is teljesítették. Meggyőződésem: lesz még tröszti első közülük a jövőben is — mondja az aknász. • A külszínen már lassan ki- gyulnak a lámpák. A bunker alatt talbókat töltenek. Az akna száján egymás után gördülnek ki a szénnel megrakott csillék. Lernt verseny folyik. Ki lesz a győztes? Ma még csak totózni lehetne. Egy dolog azonban bizonyos; mindkét ifjúsági brigád ott lesz a kongresszusi verseny győztesei között. Bodó János Oszkár, meg a többiek — Szakkörökben vita folyik arról, hogy a gőzvontatás sokkal drágább, mint a Diesel. Mi az ellenkezőjét bizonyítottuk be. Ugyanolyan kultségszinttel dolgozunk, mint Miskolcon a Dieselek — újságolja Márföldi Gyula. Iratokat vesz elő, amelyek azt mutatják, hogy az üzemeltetési önköltségnél augusztus 1-ig 6,6 százalékot, azaz 800 ezer forintot takarítottak meg. A vasútnál a legtöbb pénzt a szénre adják ki. Ebben a fűtőházban a fajlagos szénfogyasztás egyedülálló az országban. Az egy kilóméteren eltüzelt szén mennyisége a kongresszusi versenyben az 1959-ben felhasznált 19,5 kilóról ez év július 31-ig 8,15 kilogrammra csökkent. Még jobb a felhasználás a 411-es sorozatú mozdonyoknál, amelyek 3 kiló 97 deka szenet használnak fel egy kilométeren. * Vezérigazgatói elismerés Az eredmények méltán érdemelnek dicséretet, elismerést. Rödönyi Károly miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója ezzel kapcsolatban a következő tartalmú levelet küldte a íűtőház dolgozóinak: „Értesítem a Főnök Elvtársat, hogy az élüzem címért folyó munkaversenyben, 1966 első ‘élévben végzett eredményes munkájuk elismeréséül a v úgálati hely dolgozóit. 3000 forint jutalomban részesítem.’’ Akkor tudjuk ezt igazán értékelni, ha még hozzáfűzzük: Az autóbuszban hétfőn reggel csendesek, mert átlumpol- ták az éjszakát. Bál, kocsma, házibuli. Ez a téma. „Elmartam. nem sikerült elkapnom, szétvertem volna a pofáját..” Ilyeneket mormognak, és mert az álmosságtól meg o fáradtságtól majd leragad a szemük, magukon kívül nem foglalkoznak senkivel. S a lányok máskor elképesztően bántó folyamatos felsőcé vihogása — az összetartozás jele — is csak merev, kényszeredett mosoly ilyenkor. Amikor a városba érünk úgy potyognak ki az ajtón, mint amikor beteg legyeket fújnak le az asztalról. Mennek az iskolába. Felsőiskolába jár mind. Csak azt tudnám, mit kezdenek velük a tanárok, hogy bírják őket elviselni egész délelőtt. Velem naponta két félórát utaznak. Az pont elég — így a kalauz. As utasok A busz, amíg az istenháta- mögötti X-böl a városba ér, 8—10 falun bukdácsol át Megáll faluvégeken, ahol csak három félredőlt szalmakazal láts-‘k. és templomok előtt, ahol szemben új eszpresszó nagy. ablakai fénylenek. A felszállók csaknem mindenütt egyformák. Városba igyekvő falusi emberek. Egyszerűek. Kosarasok, táskások, bátyusok, szigorú, céltudatos vagy kötelesség — merev arccal. A galerit mind fejcsóválva nézik. Két kérdés foglalkoztatja őket a mindenkori konkrét bosszúságokon túl: Kinek a gyerekei ezek? Lesz- e belőlük ember valaha? Osskár Az apám nem volt iskolázott káder. Éppen csak anyagi osztályt végzett annak idején, amennyit nagyon muszáj volt neki, hogy kovácsinas lehessen, de én nőm ismertem nála okosabb emberi a faluban. Ö mondta egyszer nekem: fiam, ha nem tetszik valami, húzd jó mélyen szemedre a kalapodat, legalább lássam rajtad, hogy baj van. De hát ki az a fej ma, aki kalapot visel? Jól megnőtt a hajam, az lóg a szemembe. Nagyon élvezem, hogy ez jó- néhány embernek nem tetszik. Ebből kell kiindulni. A többi, a hecc, a vagánykodás, a .,csakazértis megmutatom”, együttjár ezzel. Erről ne is beszéljünk, nem érdekes, mert gondolok egyet és holnap már nem csinálom. A haverok nincsenek hozzámnő. ve. hosszú haiamat sem tekintem ereklyének. De egyelőre mérges vagyok. Otthon a faluban tavaly még legjobb barátom egy fiatal tanító volt, s az idén áthelyezték egy másik járásba. Tudja miért? A menyasszonyával kikezdett a pocakos igazgató úr. a fiú balhét csapott, összeférhetetlen kolléga lett, el kellett mennie. Neki! Az igazgató jó kolléga maradt. Hiszen felkarolta a tapasztalatlan, kezdő tanítónőt. Ugyanez az igazgató atyai bölcsességgel megveregeti a vállam, mint völt kedves tanítványának, ha találkozunk az utcán. — Lassan készülődnöd kell az érettségire, Őszi, hogy megnőttél! Es fel van háborodva, hogy nem viszonzom nyájas érdeklődését. Azt mondtam neki: maga meg összement, öreg barátom. Azóta hallottam, úgy nyilatkozott, hogy ő majd gondoskodik róla, ne vegyenek fel az egyetemre, mert huligánokat nem lehet a társadalom nyakára szabadítani. Ilyesmik vannak a faluban, ahol vegetálok. Aztán van egy jó kocsma. Majdnem vendéglő, any- nyira jól kézben tartják. Tulajdonképpen a kultúrotthon is egy kocsma, de az nincs annyira rendben, oda nem is igen járnak el a fiúk. Házibulit rendez időnként valamelyik tehetősebb csaj. Pár egy jó hábé mindig eseményszámba megír, kezd idegesíteni hogy mindig ugyanazt csináljuk A katolikus pap. amilyen tájékozott. harmadnapra szinte rendszeresen ráüzen a lány szüleire. hogy a gyermekük rossz társaságba keveredett. A rossz társaságnak én vagyok a púpja. És a rosszlelke is egyben. Mindehhez képest nem elég színesek a terveim a jövendőt illetően. Tavasszal jeles érettségi, jövő ősszel műszaki egyetem, hat év múlva, mint vízépítő mérnök, kidolgozom a járás hegyi fekvésű falvainak vízellátási terveit. A kalauz Ez a hosszú, szemüveges, fekete kölyök a galeri feje. Intelligens képe van, de az ördög lakik benne. Állítom, hogy ő a legcinikusabb, legpimaszabb diák, akit valaha ismertem. Bici Nincsen apám, sem anyám. Anyám tényleg nincs, egy éve meghalt. Az édesapám, vagy három hónapja azt mondta, neki mától kezdve nincs lánya. Hát ha neki nincs lánya (mert másodszor fordult elő, hogy tíz perccel kilenc óra után értem haza) nekem nincs apám. Elköltöztem a nagymamához. Onnan járok be naponta ezzel a vánszorgó faládával. Nagyon nehéz megszokni a falut, meg ezt a büdös buszt, de kibírom valahogy, és a drága apukám mostmár nyugodtan élhet boldog családi életet 21 éves feleségével. Éjjel-nappal. Egyébként is marhaság lenne, úgy élni. hogy a mamám négy évvel idősebb, mint én, Nem zavarom őket. Csak legalább a ruháimat engedné elhozni otthonról, nincs egy vacak rongyom se lassan, amit felvegyek. Pedig imádok változatosan öltözködni. Az abortusz tényleg igaz, bár inkább titokban kéne tartanom. Nem is tudom miért? Néhány hete még egészen más véleményem volt a szerelemről, de az is lehet, hogy csak azért történt az egész, mert meg akartam mutatni mindenkinek, hogy én odáig megyek mostmár a „lejtőn”, ameddig nekem jólesik. Mondanom sem kell, hogy a „lejtő” egy vacak dolog és szintén unalmas. Azt hiszem ezt a harmadik évet még átmo- corgom a gimiben, aztán új életet kezdek. Komolyan. Talán Pestre megyek majd. és ápolónő leszek. Eléggé komoly hivatás, nem? Egy kicsit fogom sajnálni a srácokat. A kalauz szerint annak csöppség szőke lánynak állítólag két hete abortusza volt Három napig beszéltek róla egymásközt, mintha foghúzásról lett volna szó. Olyan tündén babaarca van, hogy ha ránéz az ember, azt hiszi, kettőig sem tud számolni. A riporter rövid tájékozódás után kénytelen megállapítani, mennyire értelmesek ezek a gyerekek. És azt is, hogy rendkívül érdekesek, sőt helyenként túl érdekesek ahhoz. hogy kézlegyintéssel, elfojtott szitokkal fordítsuk el róla a tekintetünket. Ha nem nézek rájuk, nincsenek? Ha meglátom őket a elnézően belenevetek a képükbe, használ-e vajon? Vény fogadjam barátommá valamenynyiüket? Erdős István
