Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)

1966-09-27 / 229. szám

wflcrt Ad ' sTppíem’&FT 27. kedd A megye új közegészségügyi központja Salgótarján, s vele az egész megye ismét egy nagyon fon fcos egészségügyi létesítmény- nyel gyarapodott. Hónap ve­gére tűzték ki a Közegészség­ügyi és Járványügyi Állomás megyei székházának műszak) átadását. A KÖJÁL, hetvenkét dolgozója tehát rövidesen • jelenleginél lényegesein job: körülmények között folytat hatja felbecsülhetetlen jelen­tőségű tevékenységét A székház kivitelezésére é: berendezésére több mint ti zenegymillió forintot fordító, államunk. Az építés megkez désével egyetemben, dr. Kra; csovits Pálnak, az intézmén> igazgatójának vezetésével 4 irányításával hozzáláttak ab hoz is. hogy az épületben . követelményeknek megfele.- tudású, felkészültségű szak embereikkel, valamint asz szisztenciával vehessék fel - harcot a betegségek, járva nyok megelőzésére, leücüzdt. •éré. A KÖJÁL a megye köz­egészségügyi központja. Nem­csak kezdeményezi a köz- egészségügy megjavítását, de mint hatóság egyúttal intéz­kedik, munkálkodik is annak érdekében. Sokrétű tennivaló) — a járványügy, a település­egészségügy, az élelmezés­egészségügy, a munkaegész ha körülmények, amely köz, dolgozód napi munkájukat vé gezték. Jellemző, hogy jelen leg csupán a bákteorológia. vizsgálatokhoz és a víz ké­miai elemzéséhez redelkeznek ségügyi, az iskolaegészségügy — még teljesebb kibontakoz­tatását akadályozták a mosu> Ifjúsági klub nyílt Százhúsz tag — Előadás-sorozatok, házi sakkbajnokság, zene, tánc a programban Az ifjúság szabadidejének hasznos és célszerű felhasz­nálásával szorosan összefüg­genek az ifjúsági klubok, il­letve a bennük folyó tartal­mi tevékenység. Salgótarján fiatalsága éle­tében ezért jelentős szerepet tölthet be a megyei József At­tila Művelődési Házban a na­pokban hivatalosan is meg­nyílt ifjúsági klub, amely he­tente kétszer, szerdán és szombaton tartja foglalkozá­sait. A klubnak jelenleg körül­belül 120 tagja van, 80 száza­léka középiskolás, de tagja lehet minden fiatal, aki a kdubszabályzatban előirt fel­tételeknek megfelel, s aki a klubfoglalkozások látogatásá­hoz szükséges igazolvánnyal rendelkezik. Az ifjúsági klub előre ki­dolgozott programmal műkö­dik, számos kötött és kötet­len foglalkozást tart. Szep­tember 28-án irodalomtörté­neti előadássorozat indul, amelyen belül kéthetenként rövid előadások hangzanak el a magyar és a világirodalom nagyjainak életéről, munkás­ságáról. Az előadásokat könyv­kiállítással, filmvetítéssel il­lusztrálják majd. A Fegyveres Erők Napja al­kalmából október 1-én a klub­tagok megtekintik a Duna Művészegyüttes előadását, majd külpolitikai ankéten vesznek részt. Október 5-én a Hideg napok című díjnyer­tes magyar filmről rendeznek vitát. A következő klubnapon ke­rül sor a házi sakkbajnokság első fordulójára. Október 12 én az irodalomtörténeti elő­adássorozat programjaként a felszabadulást követő évek lírai derékhadának tagjaival, Illyés Gyulával, Kassák La­jossal, Benjámin Lászlóval ismerkednek meg a klub lá­togatói Kojnok Nándor elő­adása kapcsán. A házi sakkbajnokság má­sodik fordulóját október 15- én rendezik meg, ekkor dí­jazzák a győzteseket és a he­lyezetteket is. A babonával kapcsolatos Wisfilmek vetíté­se, illetve játék, tánc szere­pel a következő klubnapok programjában. Veres Péter­ről, Szabó Pálról, Tamási Áronról, illetve a hagyomány­ról és az újításról a felsza­badulás utáni magyar iroda­lomban hallanak előadást ok­tóber 26-án. Októberben a klub helyi­ségében a Nógrád megyei Munkásmozgalmi Múzeum nu­mizmatikai köre rendez kiál­lítást. A klubban rádió, tele­vízió, lemezjátszó, magnó, újságok, folyóiratok állanak a pihenni, szórakozni vágyó salgótarjáni fiatalok rendel­kezésére. — te. — laboratóriummal — ha egy ál talán szabad azokat annas nevezni. A most átadásra kerüli székházban egész sor labora tórium s azok korszerű fel­szerelése biztosítja a szakem­berek és a segédszemélyzet munkájának az eddiginél na­gyobb hatékonyságát. Felada' van bőven. Megyénkben met tavaly is jelentkezett az or szagosán már leküzdött tífusz Evtő} évre felüti a fejét a dl zentéria, a fertőző májgyui- ladás. Óriási probléma az ivó- víz állandó egészségügyi el­lenőrzése. Fellendítésre vár a munkaegészségügy... Minderre, s a szinte felso­rol hatatlanul sok egyéb ten­nivalóra örömmel készülnek a megye egészségügyének őrei Terveik valórav áltálához — az egész megye lakosságának megelégedésére — rövidesen az ügyhöz méltó környezetben láthatnak hozzá. Minden bi­zonnyal az eddig tapasztalt, s elismerésre méltó ambíció­val, szaktudással, és mega'- kuvást nem ismerő lelkiisme­retességgel. Üzemi szakkörök a tsz-ekben és állami gazdaságokban Nemrégiben kerültek nyil­vánosságra azok az irányel­vek. amelyek a mezőgazdasá­gi üzemi szakkörök működé­sét hátározzák meg. Az irány­elvek, amelyet a Földművelés­ügyi Minisztérium, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csa, a Magyar Nők Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bi­zottsága és a MEDOSZ ha­gyott jóvá, kimondják, hogy a termelőszövetkezetek belső társadalmi viszonyainak fej­lesztésében a közgyűlés, a ve­zetőség és az üzemen belül működő politikai, társadalmi 1 szervezetek mellett fontos he­lyet foglalnak el az üzemi szakkörök. Az üzemi szakkörök a tsz- ekben, állami gazdaságokban és egyéb mezőgazdasági válla­latokban működnek. A nagy­üzemi táblákon, az állatte­nyésztésben, a gépesítésben és más mellék- és segédüzem­ágakban kezdeményezik a korszerű eljárások bevezeté­sét. Az üzemi szakkör szolgál­ja tagjai szakmai továbbkép­zését is. A politikai nevelő munkán kívül kezdeményezik a klubokban a társas élet minden formáját, s ezáltal a kollektív élet fejlesztését se­gítik elő. Az üzemi szakkörök a ve­zetőségeik által elkészített és a gazdaság vezetőségével jó­váhagyott terv alapján mű­ködnek. Messzemenően figye­lembe veszik a szocialista bri gádok vállalásait és a közgyű­léseken beindított versenye­ket. Az üzemi szakkörök költ­ségeit a gazdaságok éves ter­vében biztosítják. Elkészült a balassagyarmati ■ ti w r • iovo évi fejlesztési terve A második ötéves terv fő célkitűzése volt a balassagyar­mati járásban is, hogy biz­tosítsák a lakosság egészség- ügyi, szociális és kulturális igényeinek kielégítését, az utak, hidak, vízügyi létesít­mények felújítását, korszerűsí­tését, és számos községben a villanyhálózat bővítését. A III. ötéves terv második évé­ben, 1967-ben a költségvetés — a gazdaságosságot és a ta­karékosságot szem előtt tartva —, újabb fejlődést jelent a járás községei számára. A költségvetés bevételi és kiadási összege 1967-ben meg­közelíti a 30 millió forintot A kiadások igen tekintélyes hányadát a különböző léte­sítmények felújítására hasz­nálják. A többi között Bér­ceién 100, Ipolyszögön 102 ezer forintot az iskolák, Cser- hátsurányban 150, Érsekvad- kerten 120 ezer forintot az óvodák felújítására biztosí­tottak. Szanda 770 ezer forin­tot kap két híd korszerűsíté­sére. Dejtáron a Mikszáth Kálmán utat és a termelőszö­vetkezeti bekötőút egy részét korszerűsítik. Az állóeszközök beszerzésé­re több, mint 400 ezer forint áll a járás rendelkezésére. Eb­ből az összegből az általános iskolák részére 135, az isko­lai napközi otthonoknak 15, a gimnáziumoknak 13, a közép­iskolai diákotthonoknak 12, a könyvtáraknak 50 ezer forin­tot biztosít a járási tanács. A végrehajtó bizottság az év köziben előre nem látott kia­dásokra nagyobb összeget tar­talékolt. így az utak karban­tartására 100, általános isko­lák felújítására 38, a lakás- gazdálkodásra 80 ezer forint áll még rendelkezésére. Színházi esték ECÉRÚT — az első prózai siker Mit tart korunk általános felfogása az erkölcsről? Érvényesek-e továbbra is a régi normák, vagy válto­zott a mérce? Maradi álszentség, vagy erkölcsi szaba­dosság az ítélkezés irányadói? És, ha sem ez, sem az, mi a biztonságos alap, amelyen a korszerű feleletet ke­resve biztonsággal megállhatunk. A kérdés „jobb-” és „baloldali” felvetése szellemes vígjátéki maggá gyúródik Gyárfás Miklós új darabjá­ban, az Egérútban. A kétrészes mű tartalmi értékében tulajdonképpen rangosabb a műfaj szokványánál, túl­nő a vígjáték keretein és helyenként elgondolkodtató társadalmi szatírává válik. Gyárfás kitűnő ismerője a színpad mesterségi fogásainak, pompás érzékű hely­zetteremtő, s alakjainak nagy része is körüljárható tí­pus, akiket húsból és vérből mintáz színpadára. Ilyen elsősorban Orbók gépkocsivezető kissé bornírt, önálló gondolkodásra alig-alig képes, pedáns társadalmi köz­helyekkel táplálkozó figurája, de valószerben hatnak a többiek is — annak közbevetésével, hogy jellemfej- lődésükbe sokszor beleszól az író, vagy Tóni néni esetében, túlontúl sok az extrém vonás. Kissé lombik­ban előállított jelenség az író által „szocialista tün- dér”-nek jelölt Karola is, — „túlokos” és „túlmai” voltában, —, aki minden bonyodalmat könnyűszerrel old meg. Mindezekkel az észrevételekkel jó ügy szolgálatában áll Gyárfás szatírája, s, ha végső soron nem is felel meg a felvetésekre, ügyes fordulattal egérutat választ a kérdések megválaszolása elől, — az mindenesetre érdeme, hogy szórakoztatva elgondolkodni késztet né­mely társadalmi jelenségben és magatartásban A darabot a Miskolci Nemzeti Színház együttese mu­tatta be a salgótarjáni József Attila Művelődési Ház­ban. Amit az előadás kapcsán észrevételeznünk kell, az volt, hogy a színpadi történések ideje elhatárolat- lan, egybefolyó, s némileg összekuszálja a játék fo­lyamatát. Az együttes gerincében Orbók gépkocsiveze­tő alakjával Csiszár András áll. Belső és külső ábrá­zolásban egységes és hiteles figurát teremt. A fele­ség szerepében Nádassy Anna már inkább csak fel­színi vonásokat mutat, igaz, íróilag is övé a leghal­ványabb és a legszokványosabb eszközökkel megmin­tázott jellem. Kezdeti feszengés után szépen magá­ra talál és kibontakozik Gyula, „a fenti szülők hol szörnyű, hol példamutató fia” szerepében a rokonszen­ves Kulcsár Imre. Az együttes legkellemesebb jelen­sége Karolában, a „szocialista tündérben” a bonyolult, fonák helyzetekre sok apró eszközzel, teljes művészi érettséggel reagáló Balogh Emese. Rengeteg mulatsá­gos pillanat helyzetteremtője a komikai eszközökben kifogyhatatlan Hamvay Lucy Tetszett Virágh Ilona is. Jutka László rendezése az elöljáróban elmondotta­kon túl jó tempójú, fordulatos és ötletes. Az előadás érdemelten aratott szép sikert. (torna) P/NTB A 117 Mi'N, wnnsnz 19 A derék pap újságíró, vagy újságíró pap azonban nem elégedett meg azzal, hogy írásban harcoljon a vörösök ellen. Ha leült a bárban, s felhajtotta a második whis­kyt, kenetteljes hangon győz- íködni kezdte azt a szeren­csétlent, aki a legközelebb ült hozzá és idejében nem tu­dott elmenekülni karmaiból — Az amerikai katoliku­sok aggódnak — szónokolta kenetteljesen — szivük tele van félelemmel, hogy nincs Kelet-N érne tország ban vallás- szabadság. Az úr legyen ve­letek, hogy az amüfcrisztust legyőzzétek ... Mindig akadtak, akik ug­ratni kezdték Martin atyát T rágár vicceket kezdtek me­sélni, vagy éppen egy nagy­darab, szőke germán lányt ültettek az ölébe. Martin atya ilyenkor szemérmesen odébb állt, vagy úgy tett, mintha nem hallott volna semmit. Gyakran kiment sétálni az erdőbe, hogy ott „beszélges­sen az Istennel”. Egy ilyen alkalommal történt, s azután hetekig szájról szájra járt, hogy találkozott egy ameri­kai katonával, aki lehorgasz- tott fejjel, keserű arccal ül­dögélt egy fatönkön. Martin atya néhányszor elsétált a katona előtt, hiszen bizonyos­ra vette, hogy valamiféle lel­ki vigaszra van szüksége a katonáinak, s alkalmat adni neki, hogy hozzá forduljon. A katona azonban az Isten­nek sem akarta őt észreven­ni. Végül is Martin atya ke­netteljesen megszólította: — Valami bánatod van, fi­am? Légy bizalommal hoz­zám, isten szolgája közelít feléd! A katona valamit morgott. Ha Martin atya egyáltalán hajlandó lett volna meghal­lani ekkora szentségtörést, kivehetne volna, hová küldi öt a legény. Martin agy darabig újra fel-alá sétált a katona előtt, erőt gyűjtött, hogy szembe­szálljon ekkora istentelenség- gel, s azután újra megszólí­totta őt. — Fiam, valami elszomo­rít? — Hagyjon békén! — mor­dult rá a katona, ezúttal te­hát már nagyobb szelídség­ről téve tanúbizonyságot Martin atya újra nekibáto­rodott. — Fiam, te katolikus vagy? — Annak kereszteltek. — Könnyíts a lelkeden, fiam. Kihez fordulnál, ha nem az anyaszentegyházhoz. ha nem a papokhoz. Mondd meg, mi bánt? Talán segít­hetek rajtad. Esetleg taká­csot, adhatok neked. Tehetek valamit érted? Mondd meg, mint jó keresztény, hogy mi nyomja a lelkedet!... A katona szíve végre meg­nyílt: — Ha annyira kíváncsi rá, megmondom. Két feleségem van. Az egyik itt Nyugat- Néme (országban, a másik Chicagóban! A parancsnokok már szagot kaptak, ez az én bajom. Vegye át az egyik nőt, mint jő keresztény, s meg­van oldva minden... Rowersnek eszébe sem ju­tott elvenni Lőttét, igaz, hogy a lány sem gondolt rá, hogy egy amerikai tiszt felesége lehet. Lotte kedves volt, sző­ke, szakasztott úgy nézett ki, ahogy a háború alatt az ame­rikai vicclapok ábrázolták a germán honleányokat, akik — meghallgatva a Führer óhaját — „semmit sem ta­gadtak meg” a Wehrmacht és az SS tagjaitól. Lotte ked­veskedett Rowersnek, s a pi­lóta rendszeresen vitt neki ajándékokat. Olyasmit, amit olcsón vásárolhatott az ame­rikai katonák részére fenn­tartott kantinban, de a né­metek csak drágán juthattak volna hozzá az áruházakban, üzletekben. Rowers úgy gondolta, Lotte olcsóságának az a nyitja, hogy más ame­rikai katonákat is részesít kegyeiben. A lány azonban nagyon ügyesen tevékenyke­dett, hegy Francis soha na kapja rajta, s különben is a fiú nem volt féltékeny ter­mészetű. Két év az egyik tá­maszponton, egy év a követ­kezőn, három a harmadikon — ilyen a légierők legtöbb tisztjének élete. Amíg meg nem nősülnek, mindenütt akad egy-két „menyasszo­nyuk”. Dehát éppen ilyen élettel kecsegtették őt is Megismerni a világot, ragyo­gó nők, könnyű szolgálat, ma­gas fizetés — Rowers élvez­te az ólet örömeit. Ideje engedte, s hamaro­san, miután már jobban ki­ismerte magát Nyugat-Euró- pában, apróbb üzleteket bo­nyolított te. Amit a kantin­ban vámmentesen leheteti kapni — italt, cigarettát — némi haszonnal adta tovább. A vásárló még mindig ol­csóbban jutott hozzá, mintha a nyilvános árakon vásárol­ta volna meg. Rowers örüli minden így megkeresett dol­lárnak, de társai lehűtötték lelkesedését. — Ez semmi öregem — mesélte Collings százados, aki 1945 óta Nyugat-Németország- ban állomásozott. — Ez sem­mi. Négy-öt éve, közvetlenül a háború után, azok voltak a szép idők. Az ember vett 'íz csomag Chesterfieldet a kan- tinban, 7 dollárért, és ezer márkáért eladta! Ezt aztán hivatalos árfolyamon bevál­totta száz dollárra, és a pén zén megint cigarettát vásá­rolt. Pár nap alatt megtíz­szerezhette, vagy meghúsz- szorozhatta a pénzét. És né­hány száz rongyos márká élt nagyszerű dolgokat tehe­tett vásárolni. Ennivalóért pedig eladták volna minde­nüket és magukat is az itte­niek. A régen Németországban állomásozó katonák elbeszé­lésein kívül ^már semmi nem emlékeztetett erre a korszak­ra. A Német Szövetségi Köz­társaság a „gazdasági csoda” első hónapjait élte, s Rowers­nek eszébe sem jutott, hogy a „csoda” kulisszái mögé néz- zen. A németek gyors talp- raállását annak tulajdonítot­ta, hogy az amerikaiak, as egykori ellenség iránti nagy­lelkűségből segítettek talpra- állásukban, s civilizációjuk áldásaiban részesítették őket (Folytatása következik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom