Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)
1966-09-24 / 227. szám
1956. sSeptem!»«’ 24. 3 A közösség mankójával Mind a kettő kezdeményezésnek jó, megoldásnak kevés. Pomázon — illetve a dolinái therápiás részlegnél intézkedésekről” címmel — abból indultak ki a szer- u alkoholizmus elleni vezők, hogy az alkohol' heA Népköztársaság Elnöki Tanácsa ölest tartott. ..Az alkoholistákkal kapcsolatos egyes hatékonyabb küzdelem 1 érdekében új törvényerejű rendeletet alkotott. (Cjsághir.) Egy statisztikát kaptam és az adatok elszomorítóak: Nóg- rádban a 236 ezer lakosból közel ezer súlyos alkoholista, akinek a megmentése már túllép a társadalmi feladatokon. ötezer azoknak a száma, akiket elvonókezeléssel és társadalmi ráhatással vissza kell téríteni a jelenlegi útról, mert különben elkerülhetetlenül akut-alkoholistákká válnak. A kezelésnek kétféle módja van: kényszerű és önkéntes. Egyre többen Ismerik fel, hogy saját maguknak kell „állj’-t parancsolni. Másokat bírósági végzéssel utalnak kórházba. Így 1962 és 1966 között 1787 „beteget” kezeltek Nógrádban „alkoholizmussal”. Talán túlzottak az idézőjelek, hiszen az alkoholizmus valóban betegség. Ki az alkoholista? Aki olyan mértékben fogyaszt szeszesitalt, hogy az már ártalmas a saját egészségére, károsan befolyásolja termelő és társadalmi munkáját, negatívan hat erkölcsi, családi életére és saját erejéből nem képes leszokni a mértéktelen ivásról. Ugyancsak statisztika bizonyítja, hogy a bűnözők nagy része az alkoholisták köréből kerül ki, hogy szesz befolyása alatt köttetik el a legtöbb bűncselekményt és a közlekedési balesetek javarésze is alkohol hatása alatt történik. Üzemorvosok bizonyíthatják, hogy a munkahelyi balesetek nagy részében is elsőrendű vádlott az ital. Az elmúlt években a kórházban kezelt lenlegi adottságokból. Balas- betegek jelentős hányada — sagyarmaton mindössze 15 26—94 százaléka — idült al- beteget ápolhatnak egyszerre, koholista volt, aki 10—20 éve Olyan nagy a jelentkezés, rabja a szesznek. Az elvonó- hogy két hétnél tovább nem kúrán részt vett személyek tarthatják őket. így csak el- 26—45 százaléka havonta 500— kezdenek valamit, de arra már nincs lehetősége az orvosoknak, hogy ellenőrizze is a therápia hatékonyságát. Arra sincs mód, hogy külön kezeljék a kezdő, a súlyoslyett a munkát állítják előtérbe. Rászoktatják a betegeket, hogy szesz nélkül is lehet élni. A társadalmilag káros szokások helyett az egyén és a közösség számára egyaránt hasznos magatartást alakítanak ki. Természetesen egyedül a munka ehhez kevés (és erre egyre jobban rájönnek Pomázon is). Szükség van olyan emberi, társadalmi kapcsolatok, kulturális érdeklődési kör megszervezésére és létrehozására, hogy szinte kizárják a mértéktelen szeszfogyasztásnak még a gondolatát is. így remélik: az idüit alkoholista betegnél a a józanság válik idővel megszokottá. Az elvonókúrának sokféle összetevője van. A munka csak alapot ad, és egy lehetőség a kísérleti úton. Több kell ennél! Először is erős akarat. Az, hogy a beteg meg akar szabadulni az alkoholizmus nyomasztó súlyától. Azonban még ez sem biztosít teljes gyógyulást. Pomázon például hiába szervezik meg a munkát és a kedvező feltételeket a gyógyuláshoz, ha a gyenge aka- ratúak befolyást gyakorolhatnak azokra, akik elhatározták: végleg megszabadulnak életüket megkeserítő terhűktől. Mivel lehetőség van arra, hogy munka után eltávozzanak az intézetből, Így éjszakánként folytathatják azt. amitől nappal óvják őket. Zárt intézet kellene! Ezt több szakember is hangsúlyozta tájékozódásunk során. Es ebben a zárt intézetben szervezzék meg az összes feltételeket. Induljunk ki a je1000 'forintot költött italra, és 8—9 százaléka 1500 forintnál is többet leeresztett a torkán. Érdekes adat még, hogy döntő többségük nős, és ez magában! rejti a fokozottabb fe- krónikus és a bűnözésig falelősséget és az intézkedések sürgető szükségességét is. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa még 1962-ben rendeletben adta ki a kényszerelvonó kezelést, és létrehozták az alkoholelvonó szakrendeléseket. Nógrádban a balassagyarmati kórházban működik egy ilyen osztály. Ezenkívül országos jelleggel ez év májusában Pomázon kezdték meg a munkatherápiás elvonókúrát. jult alkoholistákat. Pedig ez fontos lenne! Különben nem érvényesülhet a helyes és hatásos pszichikai ráhatás. A javaslat kézenfekvő és Balassagyarmaton már megindult egy folyamat — legalábbis a fejekben, tervek formájában —, amely újabb lépést jelentene az alkoholizmus felszámolására. Először is a rövid kezelési időt feltétlenül meg kell hosszabbítani legalább két hónapra (esetenNagygyűlés Balassagyarmaton a fegyveres érék napján Zászlót kapnak az úttörő szakaszok — Ünnepélyes csapat gyűlések Kiemelt ünnepséget rendez- Iánkon, Honton, Örhalmon és nek szeptember 29-én Balassa- Ipolyvecén — a határőr út- ayarmaton a fegyveres erők törő szakaszok felsőtagozatos napja alkalmából. Reggel hat pajtásokból. Az úttörők igen órakor zenés ébresztővel kö- jól próbáztak, a szakaszokat szöntilc a város lakosságát, egy-egy határőrtiszt vagy Délelőtt fél tízkor a fegyveres tiszthelyettes vezeti. Most a ha- erők képviselői megkoszorúz- tárőrség egy-egy zászlót adózók a szovjet hősi emlékmű- mányoz az úttörő szakaszokvet. Majd tizenegy órakor kerül sor az ünnepi nagygyűlésre a szabadtéri színpadon. Ezen részt vesznek a balassagyarmati általános- és középnak. A fegyveres erők napján — délben — ünnepélyes csapatgyűléseket tartanak az úttörők és ekkor leadják jelentiskolások. Az úttörők és a ki- keléseiket a Vörös zászló hőseinek útján mozgalomba. Este hat órakor tábortüzet rendeznek Balassagyarmaton a gimnázium udvarán. A határmenti községekben a határőrséggel közösen ünnepszesek köszöntik a fegyveres erők tagjait. Az idén különös jelentősége van a fegyveres erők napjának. Tavaly alakultak meg Balassagyarmaton és a határként többre is!). Zárt intézet-, ben — kórházon belül szükséges megoldani a munka- therápiát. Állandó orvosi felügyelet mellett dolgozzanak és lehetőleg a szakmájukban, vagy ahhoz közelálló tevékenységet folytassanak. Amikor befejezték nap# munkájukat, altkor sem maradjon el a rendszeres és szakszerű ellenőrzés kulturális therápia formájában. Ezek helyettesítik később a szeszfogyasztással járó időtöltést. A betegeknek tapasztalniok kell, hogy hasznosabb és kellemesebb is egy könyv, egy jó film a televízióban, egy érdekes társalgás baráti köbben. mint a nagyfröccsök. Balassagyarmaton ezt úgy képzelik el — amelyet csak támogatni lehet —, hogy a kórház kerítésén belül olyan műhelyt létesítenének, amelynek munkájából, termeléséből haszna lenne a népgazdaságnak, de közvetlenül a kórháznak is. A betegek — akiknek zöme szakmunkás — elvégezhetnék az intézetben előforduló karbantartási munkákat, de akár új terméket is előállíthatnak. Elképzelhető, hogy értelmiségi betegeket az adminisztráció segítésénél, könyvtárban, vagy a más osztályokon fekvő betegek oktatásánál, az ismeret- terjesztésben foglalkoztatnák. A cél: lekötni figyelmüket, a szó szoros értelmében elvonni az alkoholnak még a gondolatától is. A megoldás — pomázi módszerek továbbfejlesztésével, vagy éppen a balassagyarmati elképzelések megvalósításával — nem tűr halasztást Ugyancsak statisztika tárta fel, hogy az alkoholistáknál sokkal alacsonyabb az átlagos életkor, hamarabb elkopik a munkaerő, a belgyógyászat számára előbb vagy utóbb állandó beteglétszámot jelentenek. Nyugtalanítják családjukat, rossz példát mutatnak gyermekeiknek. Csak egy számadat: Nógrádban mintegy 16 000 személyt érint az alkoholizmus kártevő, zaklató, nyugtalanító hatása. Ne várjunk arra, hogy a szesz rabjai majd önként jelentkeznek (bár erre is van példa szép számmal, négy év alatt több mint ezer személy) hanem menjük elébük és a közösség mankójára támaszkodva legyenek ismét megbecsült, hasznos tagjai társadalmunknak. Gátdonyi Béla Megjelenik Nógrád megye statisztikai évkönyve Szeptember végén a Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelenik Nógrád megye statisztikai évkönyvének 1965-ös adatokat tartalmazó száma. A közületek számára nélkülözhetetlen kiadvány 317 oldalon, 45 melléklettel illusztrálva tárgyalja megyénk elmúlt évi népességpolitikai helyzetét, a gazdasági élet különböző ágazatainak fejlődését és a lakosság életkörülményeinek alakulását. kísérletek a kokilla növelésére Az Ózdi Kohászati Üzemek a Salgótarjáni Acélárugyárból szerzi be a termeléshez szükséges kokillát. Az anyag tartósságának növelésére az ózdiak kívánságának megíele- lelöen a gyár műszaki dolgozói több kísérletet folytattak, amelynek eredményeképpen már eddig is javult a kokillák minősége. Ezzel azonban nem elégedtek meg sem az ózdiak, sem a salgótarjániak. A már megkezdett fekvő kokilla-pa- dok építését tovább folytatják, s ettől újabb minőségjavulást várnak. Ugyanakkor hozzákezdenek a csillapíthatatlan acélok vízzel fagyasztott öntésének kísérleteihez, amelytől a tartósság további javulását várják. Tovább folytatják a megmunkálás nélkül előállított kokillák kísérleteit. Ebből a célból az Acélgyár 250 fordított öntésű ko- kiliát szállított Ózdra. A kutatóintézet elvállalta A Nógrád megyei Építő- anyagipari Vállalat vezetősége, a műszaki fejlesztés meggyorsítása érdekében megkérte az Építésügyi Minisztérium Kutató Intézetét, folytasson vizsgálatot a tari kőbánya alapanyagának az építőiparban való fokozottabb hasznosítása érdekében. A megbízást a kutatóintézet elvállalta. A tanulmányt még ebben az esztendőben elkészíti. Lapozgattuk a brigádnaplót — Melyik brigád bizonyult ezzel kapcsolatos véleményét, a legjobbnak a kongresszusi A következő megfogalmazás versenyben? — kérdeztem került a naplóba: a brigád Wágner Ottónét, a Balassa, egyetlen tagja sem járatja gyarmati Porcelángyár telep, hittanra gyermekét. Alatta vezetőjét. — A szers zámm ű hel y ben dolgozó Lenin... pedig ez áll: „Mivel a brigád foglalkozik az aktuális politikai kérdésekkel is, ezért a vállalat vezetősége dicséret- , ben részesíti. Törődnek a mások gandjá- A brigádnapló bejegyzéseit vaj segítenek a többieknek olvasva már az első percekben az a benyomása az embernek: igen változatos sokrétű. élénk társadalmi életet él a kis kollektíva. — Ezért lettek az elsők — mondja a telepvezető. Sztre- hánszki János brigádvezetőnek jólesik a nyilvános dicséret. Mondja is: — Brigádunk igyekszik minden terű. létén ígéretéhez híven cselekedni. .. Vállalásuk tizenhárom pontból áll. Kezdjük a munkával. A napló tanúsága szerint a szerszám javítási programot is, ahogy erejükből telik. Erre utal egy bejegyzésük: „Elgyilk brigádon kívül társunk az utóbbi időben nem hiányzik igazolatlanul.” A többiek így egészítik ki a szűkszavú bejegyzést: „Családi gondja volt, nagyon elkeseredett, .egyébként rendes eniber, szeretjük, ezért is tettünk meg mindent érte.” Más módon is szolgálják a közösség érdekét. — A vízvezeték árkát társadalmi munkában kiássuk olvasom. — Elvégeztük — mondják egyszerre a brigád tagjai. — Sőt. az ő szervezetei! es (tették, jól takarékos- sük következtében az üzemkodtak az anyaggal. — Amikor pedig sürgős jelzéssel kaptunk munkát, azt soron kívül elvégeztük — folytatja a brigádvezető. Az eddig csendben hallgató Gyimesi László, a brigádnapló vezetője még hozzáfűzi: — Tudomásunkra jutott, hogy a brigádon kívüliek egy szerszámot nem készítettek el az előírt határidőre. Ezért bői minden férfi ott volt — egészíti ki az előbbieket Wágner Ottáné. Senki se higgye azonban, hogy a brigád tagjai mentesek minden hibától. A problémákat sem titkolja el a napló. A legutóbbi kettős KlSZ-esküvőnél például két brigád tagot kellett meggyőzni arról, hogy illő ajándékot venni a fiataloknak. Más úgy döntöttünk, az eddiginél esetben apróbb mulasztáso- jobban segítjük «cet. hogy kát kellett szóvá termi. Ez kiesés mégegyszer ne fordul- persze nem változtat semmit jón elő. azon, hogy eddig ők a kong— Hogy még saakszerűb- veroeny legjobbjai, ben végezzük miunkánkat, — Pedig van még mit ten- úgy határoztunk: akinek ni. A kulturális vállalások nincs szakmája, az szerez teljesítésében elég lassú a egyet, akiinek pedig van, az tempó. Nem szerveztük meg még egyet tanul. Az Idén a tapasztalatcserét sem — Ivitz László, Zolnyánszki Sándor és én kaptunk szerszámkészítői képesítést — újságolja a brigádvezető. — Jövőre pedig Bogyó Sándor gyalus. Göncae látván pedig marós szakmunkás- vizsgát tesz — így a naplóvezető. Reflektorfényben van a brigád, egyéb társadalmi tevékenysége miatt is. A vetélkedők közül egyedül ők foglalkoztak az elmúlt évi pártoktatás értékelésével, majd közösen döntöttek, hogy az idén ki; milyen fokon tanul. Makai Géza, a marxista esti egyetem előkészítőjére jár, a többiek pedig a helyben induló szemináriumokon vesznek részt. Az oktatás tárgyalása során került szóba a hittan beiratás problémája. Mindenki szót kért, elmondta hangoztatja a brigádvezetö. — A többi vállalás megvalósítása nehezebb lesz, mert a brigád tagjai közül ne hányán. vidékről járnak be, s munka után sietnek a vonathoz és a buszhoz — jegyzi meg tárgyilagosan Wágnerné, majd így folytatja: — Nehéz, de nem lehetetlen! Nagyjából ezt tudtam meg a brigádnaplóból, amelyikben a kollektíva tagjai megláthatják önmagukat és azokat a hibákat is. amelyeket sürgősen ki kell javítani, hogy a vezetők és a dogozók egyöntetű véleménye továbbra is ez legyen: a Lenin brigád a kongresszusi verseny legjobbja. Venesz Károly menti községekben — Dejtá- Ük meg a fiatalok ezt a na- ron, Ipolyszögön, Drégelypa- pót. Most jó az idő az alapozáshoz Még a* idén elkészül két lakóház szerkezete Balassagyarmaton sabban haladjunk az zással. Látja, itt épül a sodik negyvenlakásos ház. Annyi salakblokkunk van, hogy ennek a szerkezetéhez máris elegendő. Mégsem a Fekete Mátyás építésvezető Salgótarjánba készült, motoron. Az utóbbi időben megszaporodott a gyarmati építők főhadiszállásán a gond. A városban lakótelepet építenek, bővítik az Ipoly Cipő- szerkezetépítést hajtjuk, sörgyárat, a Fémipari Vállalat getjük. Ez a terület — mutat új telepét, s még a tarjáni körbe — Balassagyarmat Síküveggyár új edző üzeme egyik vízgyűjtő területe. A is őket terheli. homokon két-három napi eső— Az első negyvenlakásos zés után harminc-negyven épületet a tizenkéthavi átfutás centimétert is emelkedik a helyett nyolc hónap alatt talajvíz. Amott, a harmadik adtuk át — büszkélkedik. Szeretném, ha a folytatás is ilyen lenne. Pedig még néhány nappal ezelőtt is, erős kétségeik voltak a folytatást illetően. A feladat nem csekély. Négymillió forintot kell beépíteni még az idén. Úgy, hogy az öt épületben megosztó százötvenhat lakásból jövő ilyenkorra ötvennyolcba beköltözhessenek, a többibe pedig 1967 végéig. Mit kell tenni ezért? — A legfontosabb — felel az építésvezető —, hogy az negyvenlakásos ház helyén pedig száraz időben Is nagy a talajvíz. Ezért kell sietnünk a földkiemeléssel, az alapok betonozásával. — Munkaerővel birja-e az iramot? — Nem vagyunk különösképpen elkényeztetve, de negyven kubikost azért ösz- szeszámolhatna. Később — ígéret van rá —, lesz több. Segít a város lakossága is. Különösen a rendőrség tett ki magáért. Három szombatjukat töltötték már az építkealapo- nem maradt egyőjüknek sem má- száraz az inge. Egyébként dolgoztak itt már a Nógrád megyei Bútor és Faipari Vállalattól, a vasúttól, gimnazisták is. ók azonban nem olyan rendszeresen, mint a rendőrség dolgozói. Ezt nem szemrehányás képpen emlitem, hiszen a lakosság segítségéért — a legkisebbért is — köszönettel tartozunk. De az alapozáshoz most van jó idő. Egy hónap múlva lehet, hogy itt vízben áll minden. Ezért szeretnénk, ha a város vezetői, a gyárak dolgozói ezután is hozzájárulnának társadalmi munkájukkal az új lakótelep gyors megépüléséhez. — Az imént említette, hogy gondban voltak, sikerül-e az elhatározásukat keresztülvinni. Mire célzott? — Nézze — válaszolt Fekete Mátyás —, erre a négymillió forintnyi idei munkára nemrég kötöttük meg a szerződtetést, a tinta alig száradt zésen, a járási kapitány ve- meg rajta. De az időjárás esőzések beálltáig minél gyor- zetésével. És mondhatom, kedvező volt, szerettünk volna — ahogy mondani szokás —, nekiugrani a munkának. S akkor jött ez az átkozott cementhiány. Megijedtünk. Szerencsére, az alapbetonhoz szükséges háromszázas cementet már biztosították. A szerkezeti betonozáshoz előirt ötszázas cementből pedig épp most érkezett egy szállítmány. A vállalat anyagosztályától ígéretet kaptam, hogy ezután másnaponként rendszeresen érkezik ömlesztett cement. Bár a kavics még mindig gyengén „csordogál” és két munkahelyünk bizony naponta Ötven köbmétert elfogyaszt, kifogytak a tartalékaink, mégis bízom abban, hogy sikerül megvalósítani idei elképzeléseinket. — Éspedig? — Mint mondottam, mind az öt épület alapjait elkészíteni, két épületet — egv negyven és egy tizennyolclakásos házat — szerkezetileg „összerakni”. Úgy. hogy télie- síthessük. Magastermetű fiatalember lép hozzánk. A LAKÓTERV építésze, Budapestről. Fekete Mátyás építésvezető a művezetőhöz kalauzolja, „ö mindenről tájékoztatja". Aztán a Pannóniára pattan, és néhánv perc múlva Salgótarján irányában eltűnik a szemhatáron. Cs G.
