Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)
1966-09-03 / 209. szám
1866. szeptember 3. säMmfial WOÖRÄÜ 3 Biztosíték: a szocialista szerződés Mikor lesz rendelőintézel Nagybőtonyban ? A „történelmi tények” a kővetkezők: néhány évvel ezelőtt elhatározták, hogy Nagy- bátonyban rendelőintézetet építenek. Akkor — beruházási hitel hiányában — az elképzelést nem tudták megvalósítani. A megyei tanács kérésére 1964 februárjában a Nógrádi Szénbányászati Tröszt felajánlott négy helyiséget a régi igazgatósági épületben. Később (szeptemberben) már az egész épületről tárgyaltak. Az egészségügyi hatóság megrendelte az . átalakítási tervet, és tavaly költségvetésben biztosították a kivitelezéshez az összeget. Azután újra változott a helyzet. Különféle cserék és elképzelések következtében végül is a 104 személyes legényszállóban állapodtak meg. Az átalakítási terveket januárban rendelték meg, és a tervező iroda június első hetében szállította, tgy a több éves elképzelés — végre — a megvalósulás stádiumába lépett. Miért szükséges és miért olyan sürgős a nagybátonyi rendelőintézet kialakítása? A választ statisztikai adatok támasztják alá. A nagybátonyi bányavidéken közel ötezren dolgoznak. Ha ide számoljuk a családtagokat is, akik szintén részesülnek SZTK biztosításban, akkor 18—20 ezer személy egészségügyi ellátásáról kell gondoskodni. Ma az a helyzet, hogy a szakrendelésre utalt betegek Nagy- bátonyból és környékéről a salgótarjáni rendelőintézetbe utaznak. Ez oda-vissza 40 kilométer utazgatást jelent. Egy nap helyett így két-három napig is eltart a kivizsgálás. Mert nem biztos, hogy a zsúfolt salgótarjáni rendelőben még aznap rákerül a sor a nagybátonyi betegre. Ez nemcsak utazgatást, többletköltséget, munkakiesést, hanem bosszúságot is jelent, ami nem egyszer rontja a beteg állapotát. Ugyanakkor jelentősen növeli a betegnapok számát. Az idei év első felében Nagy- bátonyban 46 393 betegnap volt. amit a rendelőintézet megépítésével jelentősen lehet majd csökkenteni. Szükség van tehát Nagybá- tonyban a rendelőintézetre, melynek kialakítási költsége egymillió 645 ezer forint. A Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalatot jelölték ki a kivitelezés végrehajtására és arra kérték, hogy már az idén, november 7-re adja át a kész rendelőintézetet. Az építőipari vállalat viszont csak 1967. április 30-ra vállalta a létesítmény befejezését. A két határidő közötti, közel féléves eltolódásnak több oka van. Első és talán a legjelentősebb nehézség, hogy az építőipari vállalat cementhiánnyal küzd. Csak a nagybátonyi rendelőintézet kialakításához 5— 6 tonna, 500-as cementre lenne szükség, de a vállalat még a júliusi kiutalást sem kapta meg. Cement nélkül pedig építkezni nem lehet. A rendelőintézet létrehozásánál olyan anyagokra van szükség, melyek megrendelési ideje 90 nap. Ez azt jelenti, hogy a most megrendelt anyagot legjobb esetben decemberben, vagy majd csak januárban kapja meg a vállalat. Például a Szerelvényértékesítő Vállalat a szükséges radiátorokat 1967. január 15-re igazolta vissza. Még ha korábban szállítaná is, a kazánok próbaüzemeltetése és végleges üzembe helyezése két-két és fél hónapot vesz igénybe. A Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat a rendelő- intézethez 50 ezer csempét, 1200 folyóméter gázcsövet, 600 folyóméter horganyzott csövet és egyéb, keretgazdálkodás alá vont anyagot igényel. Ez azt jelenti, hogy a megyei tanács tervosztálya — az anyagbeszerzéshez — keretet biztosít, és annak alapján majd megindulhat a kilincselés, hogy hol, és mikorra tudnak legyártani és szállítani ilyen mennyiségben és minőségben anyagot. Ez is néhány hetet, ha nem hónapot vesz majd igénybe. Mit tett a vállalat eddig? A munkaterületet július 20- án átvette és augusztus 3-án megkezdte a munkát. Az építési kódexben biztosított 45 nap helyett egy hétre csökkentette az előkészületeket. A pásztói építésvezetőség munkásai már javában dolgoznak az épületen. A villanyszerelés jórészt már be is fejeződött, most a vízvezeték szerelési munkákra összpontosítják minden erejüket. Arra törekszenek, hogy a téli hónapokra a szakipari szerelőknek biztosítsanak munkahelyet. Vállalták, hogy 1967. április 30-a helyett már április 4-én átadják rendeltetésének a nagybátonyi rendelőintézetet. A Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalaton nem múlik a rendelőintézet átadása a vállalt határidőre. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a Szerelvényértékesítő Vállalat. a Dunai Cement- és Mész- mű meg a többi gyár időre biztosítsa az építési és szerelési anyagot. Sajnos Damok- les kardjaként lebeg az építőipari vállalat felett a határidő eltolódásának lehetősége, mivel sokféle, sok vállalattól beszerezhető és keretgazdálkodás alá vont anyagokat használ fel a beruházásnál. Ilyen, több szerv összehangolt munkájától függő létesítmény kivitelezése mindig magában rejti a határidő-módosulás veszélyét. Ezért helyes lenne, ha a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat — a megyei tanács terv, valamint építési és közlekedési osztályának segítségével, és támogatásával — szocialista szerződést kötne már a közeli na- nokban a érintett anvagevár- tó és szállító vállalatokkal. A szerződésben pontosan és naora rögzítenék a szükséges építési és szerelési anyagok leszállítását. így — éppen a pártkongresszus tiszteletére (és a regionális vízmű építési tapasztalatain tanulva) — 1967. április 4-re, vagy talán még valamivel korábban is, átadhatnák rendeltetésének a nagyon is fontos és szükséges nagybátonyi rendelőintézetet. Gáldonyi Béla Most két óra; Itt állok a Broadway és a Wall Street sarkán, a tőzsde épülete előtt. A keresztutcák annyira keskenyek, hogy még a gépkocsi rádiójának hangja is elcsitult. amikor odaértünk. A bankerődök falán a rádióhullámok sem hatolnak át. Mára valóban felkészültek. Elhatározták, hogy elkergetik a ■ „tej felesszáj úakat”, akik megsértették a szentek szentjét, a Wall Street tőzsdéjének eleve megállapított rendjét, illetve rendetlenségét. Egy pillantást vetek az erőviszonyokra és máris világos: a tőzsdeügynökök és írnokok alaposan felkészültek. A szolgák plakátja: bombázni! Az utcán két tábor. Az egyik járdán fiatal fiúk csoportja gyülekezett, ilyen feliratú táblákkal: „Vessenek véget a vietnami háborúnak! Ne engedjék, hogy egyesek meggazdagodjanak mások pusztulása árán!” A tüntetők mintegy 60—70-én lehetnek. Körbejárnak, két-két rendőr között, az óramutató járásával ellenkező irányban. A szembenlevő járda zsúfolásig megtelt; az ügynökök és írnokok ellepték a házak gránit-talpazatát, felkapaszkodtak az ablakrácsokra és a lámpa vasakra. Jólfésült, po- mádéshajú emberek; van aki ingújjra vetkőzött — melegen tűz a nap — mások a tőzsde szürke és szalmaszi- nű „egyenruháját” viselik. LegaláW) 500-an vannak. Üvöltenek, kurjongatnak, dobognak. Valóban felkészültek. Ök is festettek plakátokat: ..Bombázzuk Hanoit!, „Bombázzuk Hanoit!”. „Bombázzuk Hanoit!” Eleve nem tételeztem fel, hogy a Wall ytreeten akadnak hívei a bűnös háború ifjú ellenfeleinek, de őszintén szólva arra sem számítottam, hogy tüntet lsük ilyen zűrzavart kelt az ilyen dühkitörésekkel találkozik az ellenséges táborban. Már sok háborúellenes tüntetést láttam New Yorkban, s láttam azokat is, akik igyekeztek e tüntetéseket meghiúsítani. De még soha nem láttam ennyi gonosz indulatú arcot. Eleve nem számított rá senki, hogy a rockeffellerek, a dupontok és az óriási hasznot bezsebelő hasonszőrűek, személyesen eljöjjenek harcolni a bátor fiatalok ellen, akik eltökélték, hogy szégyenbe hozzák a Wall Streetet a vietnami háború beszüntetésének követelésével. Nem is jöttek oda. A ki- kent-kifent kistisztviselők álltak ki, hamis brilliánsokkal a nyakkendötűikön és aranyozott gyűrűkkel az ujjai- kon. Mi jut nekik a szuper-profitból? A legjobb esetben néhány száz dollár havonta, ha háború van, ha béke Miért üvöltöznek dühöngő rosszindulatukban ? Valószínűleg úgy számítanak, mint a szolga, aki azt hiszi, hogy a gazda jóléte az ő saját jólétét is jelenti... Vízbombák a 30. emeletről Üvöltöznek, dühtől ' eltorzult arccal. A szalma színű zakós ügynökök egy csoportja liften fölmegy az épület tetejére, amely jéghegyként emelkedik ki az alacsony házak közül. A lentmaradtak ordítoznak, bátorítják őket és várják, mikor kezdik dobálni a tüntetők közé vízzel megtöltött nylon-zsacskóikat. Ezek az áralmatlannak látszó lövedékek ugyanis 30 emelet magasból már agyrázkódást okozhatnak. Leesik az első zacskó, az írnokok tömegének lelkes buzdítása közepette; aztán lehull a második és a harmadik. .. A gyerekek folytatják a körbejárást, de „Vessenek .véget a háborúnak”! „Hozzák haza a csapatokat!” kiáltásaikat elnyomja a tömeg dühödt bömbölése. Olykor, amikor az ügynökök és írnokok belefáradnak az ordí- tozásba, kihallani a fiatal hangokat, amelyek követelik, hogy vessenek véget a bűntények sorozatának. Hangjukat visszaveri a tőzsde és a Morgan bankház „között húzódó kő-szakadék. Aztán a tömeg újra üvöltözni kezd: „Bombázzuk Hanoit!”, Bombázzuk Hanoit!”, „Bombázzuk Hanoit!” A fiatal hangokat megint nem hallani... A két egyenlőtlen tábort az úttest vállasztja el egyTöbb „Hétköznapi történet’ -et Közvélemény-kutatás egy TV filmről A Magyar Televízió a közelmúltban Hétköznapi történet címmel háromrészes TV filmet mutatott be. A film, — amelyet Szemes Marianne forgatókönyvéből Zsurzs Éva rendezett emberi közelségbe hozza a háborút megelőző évektől az 1956-os ellenforradalomig terjedő időszak történelmét. küzdelmeit, vívódását. Hőse egy tanulni vágyó, helyét hamar felismerő téglagyári munkáslány, akiből később igazgató lesz. A Hétköznapi történet az ő sorsán, bukásain, végül győzelmén példázza e korszak problémáit, és tesz hitet a szocializmus ügye mellett. A népművelési szempontból hasznos alkotást Salgótarjánban is nagyon sokan látták, és a bemutatókat élénk visszhanggal kísérték. Kérdőívek segítségével több száz legkülönbözőbb foglalkozású TV néző véleményét sikerült megtudni a filmmel kapcsolatos élményükről, a film hatásáról. A véleményezőknek szinte egyöntetűen tetszett a film. Dicsérik őszinte hangvételét, drámai atmoszférateremtő erejét, a rendezését és a szereplők játékát. Az idősebbek számára a múlt felidézése saját élményeik produkálását, tetteikkel szembeni önvizsgálódást is jelent. A fiatalabb nemzedék egy közvetlenül nem ismert korszak megjelenítésével találkozik, és ez okoz számára nagy élményt. A film lényegét, mondanivalóját a nézők az emberi akarat, a humánum, az igazság győzelmében summázzák. Szó szerint idézve íme egy harmificegy éves, egyetemet végzett tanárnő véleménye: „Tiszteletreméltó dolog megpróbáltatások során is EMBERNEK maradni’’. Mások az emberi élet nemes céljaira apellálnak, megint mások számára a vezetők és a beosztottak közötti kapcsolat problémájának bemutatásában fogalmazódik meg a film mondanivalója. A figurák közül a nézőkre a legnagyobb hatást természetszerűen a főszereplő, Mester Margit a későbbi Kemény Im- réné tette Berek Kati nagyszerű megjelenítésében. Elv- hűsése, bátorsága, munkaszeretete, rendíthetetlen tanulni- vágyása, őszinte emberi érzései teszik alakját szimpatikussá. Hibái ellörpültek erényei mellett. Sok hasonló karakterű emberre van szükség napjainkban is — jegyzi egy másik esztergályos foglalkozású néző. Mit kérdezne a film alkotóitól? Erre a kérdésre az általános válasz ez volt: miért nem foglalkozik a film az ellenforradalom utáni időszakkal, napjaink problémáival. A nézők szeretnék, ha az 1956 utáni évek feldolgozásával folytatódna a hétköznapi történet. Sőt, a kérdőíveken sokan javasolják a film újbóli bemutatását is, esetleg egy műsorban. A televízió műsorával kapcsolatos egyéb megjegyzések azt bizonyítják, hogy a közönség több, hasonló mai problémákkal foglalkozó, a magyar valóságot bemutató filmet; színpadi művet szeretne képernyőn látni. Azt javasolják* hogy a külföldi alkotások közül, csak az igazán színvonalasak kerüljenek megvételre. „Mester Margit története közöttünk fogant, érthető, kézzelfogható számunkra, nagyobb élvezettel néztük bármilyen „idegen” témát kínáló külföldi filmnél.” — írják többen. Népművelési szempontból H Hétköznapi történet legfőbb pozitívuma, hogy az Angyal- filmekhez hasonló tömegek érdeklődését keltette fel, de természetesen összehasonlíthatat-* lanul nagyobb nevelési értékkel bírt. Egy-egy ilyen film megtekintése, értékelése lépcső lehet a széles nagyközönség számára az elvontabb produkciók megértéséhez és megszereléséhez. A televízió vállalkozása teljes mértékben sikeresnek mondható, a szándék eredményesen realizálódott. Egy mondatban összefoglalva a közönség véleményét azt mondhatjuk: több Hétköznapi történetet! Csongrády Béla A legelőrelátóbb munkaszervezés esetén is előfordulhat, hogy egyik-másik üzemünkben nem várt esemény, vagy sürgős export-megrendelés teljesítése miatt a munkások egy bizonyos csoportját túlóráztatni kell. Ennek viszont van egy fonákja is. Az, amikor a vezetés mulasztásait — hiányos ntunkaszervezés, rossz anyagellátás stb. — is mástól. Az a senki földje, ha ugyan lehet senki földjének nevezni a Broadway és a Wall Street sarkán elterülő úttest. A senki földjén kék ruhás rendőrök sétálnak. A senki földjén állnak az újságírók, a fényképészek, a rádió és a televízió képviselői, valamint a filmoperatő- rok. De nem készítenek sem jegyzeteket, sem felvételeket. Már megtették a magukét: megörökítették a tüntetőket, és ellenfeleiket. Feljegyezték a két oldalról elhangzott szónoklatokat. De még nem oszlanak szét. Még várnak. Vajon mire? Arra, ami még hátra van... A tiszteletreméltó írnokok és ügynökök tömege egyre veszettebbül ordítozik. Az első sorban állók már feltűrték hófehér ingeik és jól vasalt zakóik ujját. Amerikában ‘ a banktisztviselők nem szűk mellű könyvmolyok: pirospozsgású arcú, egészséges vasgyúrók, kikeményített ingmellű pogromlovagok. A tv képviselői és a fényképészek várakoznak; szemüket pillantásra sem veszik le a keresőről. A nagy pillanatot nem szabad elszalasztani. Az írnokok verekednek A pillanat elérkezett. A piros képű írnokok könnyűszerrel áttörték a rendőrkordont és a másik járdához rohantak. A „Vessenek véget a háborúnak!” — feliratokat hordozó fiatalok nem sokan vannak, sőt igen kevesen. Jóval kevesebben, mint azok, túlórában akarják helyrehozni. S ez már káros. A dolgozónak és a népgazdaságnak is. A munkásnak, ha tényleg végigdolgozza a napi nyolc ó-át, nincs kedve még bentmaradni túlórázni, mert tudja, hogy a káros hatás jelentkezik majd másnapi munkájában. Hamarabb elfárad, csökken a figyelme» és jobban akik azt üvöltik, hogy „Bombázzuk Hanoit!” A háborúellenes fiatalok a Morgan bankház épületének szürke talapzatához szorulnak és védekeznek, kétség- beesetten védekeznek... Oldalról látom őket. nehéz fényképezőgépemmel a kezemben __ Z akatolnak a kamerák, kattognak a fényképezőgépek, forognak a magnótekercsek. Az ügynökök a járdán üvöltenek, buzdítják az írnokokat. Végre a rendőrségnek sikerül helyreállítania a rendet. Az írnokok a tőzsdeügynökök tapsa közepette visz- szatérnek a helyükre. A tépett ingű gyerekeket közömbös arckifejezésű rendőrök betuszkolják a földalatti állomásra. A fiatalok lassú léptekkel távoznak, magasra emelve „Vessenek véget a vietnami háborúnak!” feliratú tábláikat. A tudósítók elhajtanak gépkocsijaikon. Itteni munkájuk véget ért: itt már nem lesz semmi- érdekes. Sietve haza kell száguldani, előhívni a képeket. másolatokat készíteni és beszámolókat írni. .. Még sokáig álltam Broadway és a Wall Street sarkán. Elnéztem, hogyan állt helyre az utca rendje. Diadalittas arckifejezésű, megnyugodott emberek járkáltak a két járdán és az úttesten, megvitatták a csata eseményeit. Az írnokok és az ügynökök, a rácsos abla- kú óriási kőépületek gazdáihoz hasonlóan, szándékosan és fesztelenül nevetgéltek. A. A. 1 ki van téve a baleseti veszélyeknek is. A népgazdaságnak sem jó, mert olyan munkáért fizet bért, amelynek elvégzése belefért volna a napi nyolc órába. Szükséges ezt szóvá tenni, mert az év első felében a megyeszékhely nyolc jelentős üzemében, az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva majdnem 10 ezer órával toldották meg a törvényesen engedélyezett túlórát. Elérte az 54 ezer órát, s ez a tervhez képest is ötezer órával több. A felhasznált túlórákból 55 munkást tudtak volna foglalkoztatni az év első felében. A Salgótarjáni Acélárugyárban 1270, a Tűzhelygyárban majdnem ezer, a Bányagépgyárban 400, a 2-es számú AKÖV-nél majdnem háromezerrel több túlórát használtak fel mint az elmúlt év azonos időszakában. A jelenlegi helyzet tarthatatlan. Kínálkozik megoldás az öblösüveggyárban az első félévben 12 százalékkal csökkentették a túlórák számát a múlt év azonos időszakához képest, ugyanakkor exporttervüket majdnem 50 százalékkal túlteljesítették. Csökkent a túlóra az ötvözetgyárban is. A legtöbbet az üzemi szak- szervezeti bizottságok tehetik. Mielőtt aláírják a túlóra engedélyeket, győződjenek meg arról, valóban népgazdasági szükséglet indokolja-e, vagy csupán a korábbi mulasztások pótlásáról van szó. Ne vonakodjanak nemet mondani, ha a helyzet ezt kívánja. Az indokolatlan túlórák megszüntetésével a munkások érdekvédelmét szolgálják. ___ V. 3S.
