Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)
1966-09-03 / 209. szám
4 WOÍÍttXTJ tSW. s'geT^gm^r W. Jó szerencsét! énkesi ^alns front Két brigád Szorospatakon Ha egy bányaüzemben a vezetők és a dolgozók egyaránt kedvelik az újat és az esetleges kezdeti kudarcoktól sem félnek, akkor ott előbb, vagy utóbb siker születik. Ménkes-bányán 1964. október 12-ét ma is fontos dátumként emlegetik. A korábbi kamrázás után ekkor kezdték meg a munkát az első frontfejtésen. Az acélbiztosító eszközök széles körű elterjedése tette lehetővé a fejlesztést. Azóta sokat léptek előre. Ma már az akna termelésének 60 —70 százalékát frontfejtésből küldik a felszínre. Evés közben jön meg az étvágy — tartja a közmondás. Így volt ez Ménkesen is. Még az év elején szóbakerült, hogy meg kellene próbálni a gyalut, hátha az is beválna. Áprilisban, májusban 156 méter széles frontfejtést készítettek elő olyan telepen, ahol 150—160 centiméter vastag a szénréteg. Itt akarták üzembehelyezni a gyalut. Egy hónappal ezelőtt a 76 méter széles frontszárnyon megjelent a bányászok örökös ellensége, a víz. Percenként 800—1000 liter gyűlt össze. Valóságos esőben dolgoztak a bányászok. Egy hónapig kínlódtak. A víz úgy eliszapol- ta a kaparót, mintha betonba kötötték volna. Volt olyan eset, amikor egy átszerelés hat műszakot vett igénybe. Pusztult a kaparó, amihez alkatrészeket sem tudtak beszerezni. A front másik szárnyán termeltek és előbbre is haladtak. Augusztus 20-án a kétnapos szünetet használták fel a gyalu beszerelésére. Ügy döntöttek, hogy a másik szárnyon abbahagyják a kínlódást. Kiszerelik a frontra való berendezéseket és visszatérnek a kamrafejtésre, mert úgy jobban bírnak a vízzel. Augusztus 22-én tíz óra harminchét perckor ünnepélyes pillanat volt a másik 80 méteres frontszámyon. Ekkor nyomták meg először a gyalu indítógombját. Végighuzat- ták a szénfalon, — Nézzétek, hogy jön a szén — kiáltott fel önfeledten az egyik bányász, aki eddig még nem látott gyalut. Bakos Sándor (illés), a szocialista frontbrigád vezetője, az aknavezető, a bányamester és aknászok társaságában Hányáson már előtte tanulmányozta a széngyalu üzemeltetését. A fronti iparosok már ott részt vettek a gyalus front felszerelésében és még Kisteleken is jártak tapasztalatokért. A kányási Győri Ferenc szocialista frontbrigádja is segítséget adott. Az induláshoz szakembereket küldött. — Jó a gyalu. Nagyon megszerették az emberek — mondja Kormos Ottó üzemvezető, aki maga is ott bábáskodott csakúgy mint Jónás Miklós főaknász'és Herczeg István aknász. — Az első napokban sajnos műszakonként átlagosan csak egy órát mehetett a gyalu. Energiánkat nagyon lekötötte a víz elvezetése. Jelenleg á kiszerelés folyik és a héten már többet adhat a gyalu is — magyarázza Kormos Ottó, majd így folytatja. — A brigád 60 tagú. Tervünk, hogy fokozatosan kiszélesítjük ezt a frontszárnyat, 150 méterre. Három évig biztosított itt a gép számára a munka. A geológiai viszonyok nyugodtak. A dolgozók lelkesedése láttán én bízom a sikerben. Ha kezdeti nehézségekkel is, de már termel a harmadik széngyalu is a Nógrádi Szén- bányászati Tröszt területén. A két- brigád fiatalokból áll. Beneveztek a tröszti elsőségért folyó versenybe. Céljuk azonos: az 50 mázsás teljesítmény elérése, tartása, balesetmentes munkával. Mindkét brigád küzd a szocialista KISZ-brigád cím megtartásáért is Szorospatakon. Ennyi hasonlóság játszott közre abban, hogy Kis- pál István brigádja párosversenyre szólította Csikor• tás Gábor brigádját. Az egészséges virtusoskodást figyeli az egész akna. Hol az egyik, hol a másik kerül előbbre, de tröszti elsők t> voltak már. A legutóbbi értékelés szerint a kihívottak megelőzték a kihívókat. Csikortás G&- borék hét havi átlageredme- nye 118,4 százalék, míg Kis- páléké 114,3 százalék. A verseny tovább folyik. Csikortás Gábor brigádja már módosította vállalását Is. A pártkongresszus tiszteletére két hónappal előbb, november 1-re teljesíti éves tervét. Kispál István brigádja valószínű követi ezt a példát. A brigáelvezető Győri Ferencről és szocialista brigádjáról az utóbbi időben egyre többször hallani. Egy széles frontért, több mint hetven emberért és a széngyalu irányításáért, felelős. Nem új ez számára. Régi frontos szakember és jó emberismerő. Tavaly még kudarcot vallottak a gyalu- val, de akkor is azt mondta: jó a gép, csak a kedvező körülményeket teremtsük meg a számára. Az idén, nem is olyan régen rekordot értek el. Egy nap alatt ezer csille szenet küldtek felszínre. Azóta ezt már megismételték. Ma már az övéké a legjobb telj esi t- mény és a legjobb frontelőrehaladási sebesség a nógrádi bányákban. Hátha még az üres csille ellátás nem akadályozná őket? Scháffer Péter, Kányás- akna vezetője néhány nappal ezelőtt bejelentette: — szeptemberben újabb koncentrációra kerül sor. Az eddigi négy front helyett háromról hozzák felszínre a szenet. Naponta 12 emberrel többet oszthatnak be más hasznos munkára. Megoldódik Győriék gondja is, lesz elegendő üres csille számukra és akkor ismét bebizonyíthatják: a gyalu még többre képes. Bronzérmesek Mátranovákon Mátranovákon az elmúlt félévben ugyancsak kevesebb újítási javaslatot nyújtottak be, mint az előző időkben, de a megtakarítás majdnem kétszerese a korábbinak, több mint 180 ezer forint. Júliusban öt újítás, augusztusban pedig újabb hét született és vár megvalósításra. — Ki a legeredményesebb újító? — Tóth István, Csurgó-táró gépmestere — válaszol Forgó Elemér újítási megbízott, majid a következőket; mondja: —■ A kiváló újító kitüntetés bronzfokozatát már tavaly megkapta. Az idén hét javaslatából 1 négy már megvalósult, egy kísérlet alatt van. A bányában, ahol már nincs vasút, ott az általa készített szánon szállítják a vasanyagot. Készített egy racsnis megoldású kaparó áttoló szerkezetet is. Ugyancsak a kaparó könnyebb mozgatását segíti egy szánszerú szerkezet, azután a kaparó teher- lánckapák élettartamának növelése is az ő újítása. Nem nagy dolgok, de valamennyi a bányászok munkáját köny- nyíti, a termelést szolgálja. Mióta újít, már háromszáz- ezer forint megtakarítását tette lehetővé. — A másik talán legrégibb újító Bérezi Nándor, gépmú- helyi főművezető. Eddig 306 ezer forint megtakarítása fűződik a nevéhez. Az ideg a mátranováki osztályozón a lengőrostát valósították meg a rugós felfüggesztés helyett. Az üzemzavarok elhárításán túl a karbantartás csökkentésével évi 14 ezer forint megtakarítást ért el. A hidraulikus tárnok előfeszítésé- hez szükséges vizet eddig külön szivattyúval szállították újítás révén most sűrített levegővel nyomatják — mondja az újítási előadó. Mátranovákon a két idős újítónak egyre több követője akad a fiatalok közül is. A bányászok megbecsülése Nehéz munka a bányászé. Nap mint nap leszáll a mélybe, hogy felszínre küldje az energiát, meleget, fényt adó szenet. Örökös küzdelem az övé, a természet erőivel, kőzetnyomással, és nem egyszer tűzzel, vízzel, gázzal. A munka izmosítja, erősíti, de fárasztja is. Igaz, a gépek ma már segítenek, de még nincsenek mindenütt. Meg kell feszülni az izmoknak, sok verejték hullik a szénre, mire felszínre keiül. Ezek a gondolatok jutottak eszembe bányásznap előtt, amikor egy társaságban a bányászok megbecsüléséről beszélgettünk. A múltról is szó volt, ha röviden is. Arról, hogy parancsoltak. de nem fizettek, csak annyit, ami szűkösen elég volt az elvesztett erő pótlására. Ha szóit valaki, vörös posztó lett, hamar útilaput kötöttek a talpára. Aki segítségre szorult az csak a vele egysorú, szegénytől, társaitól várhatta azt. A baj, a gond, a közös küszködés kovácsolta egységesebbé őket Nógrád bányászai a múltban is az elsők között voltak, csendőrszuronnyal, kardlappal dacolva, harcoltak a jogokért. A felszabadulás után elsők között adták a szenet iparnak, vasútnak, lakásokba, iskolákba. Érdemeik feljogosítja őket a megbecsülésre. Kemény munkáért tisztességes keresetet megbecsülést biztosít államunk számukra. De nem lehet a megbecsülést csak a borítékban kiadott fizetésen mérni, ment a munkát sem csak tonnákban mérik. Hirtelen nehéz lenne összeszámolni, hány bányász vesz részt a megyében például a közigazgatás irányításában, a tanácsok munkájában, a különböző társadalmi szervekben. Szavuk van mindenütt. Kell-e nagyobb erkölcsi elismerés mint az a sok kitüntetés, amit érdemeikért kaptak a nép államától. Csak az idei bányásznapon, a „Bányászati szolgálati érdemérem” ezüst fokozatát — ami 20 éves föld alatti munkáért jár —, 244 bányásznak adják át. A tizenöt éves külszíni szolgálatért 199, a 10 éves föld alattiért 290 bányász kap kitüntetést. Ezúttal 16 dolgozót terjesztettek fel Kiváló bányász és a Bányászat kiváló dolgozója címre. A bányához és egyben a nép államához való hűségért jár a hűségjutalom. Az idén negyvenöt, és félmillió forintot osztanak ki ezen a címen Nógrádban. Lesznek akik ez ellen ágálnak majd, hiszen nem kap mindenki, csak a hűségesek. Akadtak olyanok, akik év közben elfeledkeznek erről. Nem sokan vannak, legalább is a törzsbányászok között olyan ritkák, mint a fehér holló. Akik elfeledkeztek a hűségről, másban is károsodtak. Az illetményszén is csak azoknak jár, akik nem mulasztónak. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt területén az idén mintegy százezer tonnára tehető az illetményszén, ami 23 millió forint értéket képvisel. Munkaruhára hétmilliót, étkezési hozzájárulásra hárommilliót fordítanak. Az idén egymillió-hétszázezer forint a munkásszállók fenntartására fordított összeg. Számvetést lehet készíteni arról is, mennyi kertül a bányászok egészségét, testi épségét óvó berendezésekre. Évről évre milliókat költ rá az állam. Az idén tízmilliós nyereségrészesedésből hétmilliót kiosztottak, a többit kulturális és sport célokra fordították. Az elmúlt öt évben 425 lakást kaptak a bányász- családok. Sokan utaznak munkahelyükre naponta autóbuszon. A munkásszállításra fordított költségek évente mintegy 30 millió forintot jelentenek. Mind olyan kiadások ezek, amelyek a bányászok érdekét szolgálják. Nehéz a bányász munkája, és ezt nemcsak elismerik, hanem figyelembe is veszik. A pihenés feltételeit egyre jobban igyekeznek biztosítani. A tröszt négy üdülő fenntartásáról gondoskodik részben, vagy teljes egészében. Az idén több mint egymillió forintot fordítanak erre. Keszthelyen a bányászgyermekek, Hévízen csakúgy, mint Bükkszéken vagy Jósvafőn a gyógyulni vágyó felnőttek találhatják meg a pihenési, gyógyulási lehetőséget. Ezenkívül más vidéki üdülőkkel Is teremtettek szerződéses kapcsolatot, hogy fogadják a nógrádi bányászokat. Az idén a belföldi és külföldi üdültetés költségeihez csaknem négyszázezer forinttal járult hozzá a torezt. Énnek jelentős része ingyenes jutalomüdülés volt. Egyébként az idén 2559 személy üdülését biztosították. Ezenkívül a bányászgyermekek közül 704 belföldi, 81 pedig háromhetes lengyelországi üdülésen vett részt. A felnőttek közül 162-en üdültek külföldön ingyenesen. Néhány példát soroltunk csak fel. Olyanokat, amelyek má már természetesek. Nincs abban semmi különös, hogy a nép állama a legnehezebb munkát végző bányászt az őt megillető megbecsülésben részesíti. Cserébe csak annyit kér, hogy a jövőben is ahogy eddig, vagy talán egy kicsit jobban, a lehetőségek maximális kihasználásával járuljanak hozzá az anyagi alapok növeléséhez. Mert többet venni csak onnan lehet, ahova többet tesznek. Három betétkönyv Fiatal, középtermetű. ha nem itt találkozunk a. bányász szállón, nem is gondolom róla, hogy már tíz éve bányász. — Nagy Zsig- mond vagyok. Vá- mospéresen születtem és 1955-ben kerültem vájáriskolára Nagybá- tonyba. Nem láttam én azelőtt még aknatornyot sem. Most vagyok 26 éves, tíz éve itt Nógrádban a bányánál. Szurdokon dolgozom Sinka István csapatában, s havi 2500—3000 forintot keresek. Az öregeknek is küldök haza hol ötszázat, hol ezret. Kell a nyugdíjat pótolni. Itt lakom a munkásszállón. Jó hely ez. Van itt minden: rádió, televízió, és így gyorsan telik az idő. — Nem, még nem gondoltam nősülésre, talán később. Hobbym, vagy szenvedélyem nincs, azaz van. — Nevet, felhúzza a vállát és * úgy folytatja. — A mindenségit megint várhatok egy darabig. Már ez válik szenvedélyemmé. — ? hatja, hogy nem értem, ezen megint jót nevet és úgy magyaráz. — Nem húzták ki egyikre sem a Trabantot, vagy a Wartburgot. Hát ez az, ami miatt várni kell, de nem adom fel a reményt. Már van három, egyenként tízezer forintos gépkocsi nyeremény-betétkönyvem. Most a hűségjutalom utá.n lehet, hogy a negyediket is kivál-> tóm. Hosszú keskenynyomtávú vasúton szállítják a nógrádi szenet az aknától az osztályotokig tál bókban, csillékben. Gyula-rakodóra megérkezett a szénnel rakott mizserfai szerelvény (Koppány György felvételei!
