Nógrád, 1966. szeptember (22. évfolyam, 207-232. szám)
1966-09-03 / 209. szám
2 \ NÖGTTÄB WGf.’ säepie'ml^eT 5: sítyraBrfl i>e Paul le beszédének visszhangja Washington csalódottan liallaat PHNOM PENH (MTI) De Gaulle francia államfő Angkorban csütörtökön megtekintette a világ nyolcadik csodájának tartott, a IX—XIII. században épült, és a múlt században feltárt templomromokat, műemlékeket. A várost fegyeveres őrség gyűrűje vette körül a francia elnök látogatása idejére. De Gaulle pénteken délelőtt még egy utolsó eszmecserét folytatott Norodom Szihanuk kambodzsai államfővel. Ezzel véget ért a háromnapos kambodzsai látogatás. De Gaulle tovább utazott világkörüli útja új állomására. Űj-Kaledó- niába. * A francia államfő csütörtökön elhangzott jelentős beszédére még kevés hivatalos visszhang érkezett, annál nagyobb teret szentel neki a világsajtó. Washington továbbra is hallgat. A hivatalos csönd nehezen rejti azonban a csalódást, sőt keserűséget, amelyet a francia elnök kemény bírálatai váltottak ki. A kongresz- szus csak körülbelül tíz nap múlva ül újból össze. A parlamenti tagok zöme távol van a fővárostól. A Tokio Slimbun és a sajtóban megjelent kommentárok szerint De Gaulle tábornok javaslatai figyelmet érdemelnek. Ha ezek a javaslatok nem is tartalmaznak újat — írja a Tokio Simbun — nem lehet alábecsülni a pszichológiai hatást. amelyet a délkelet-jézsiai és a fejlődésben levő országokra tesznek majd. A De Gaulle-beszéd igen kedvező visszhangot keltett Pakisztánban, ahol méltatják Franciaország ázsiai politikáját. PÁRIZS (MTI) A pénteki párizsi lapok nagyrésze kommentárjában helyesli De Gaulle Phnom Penh-i beszédének megállapításait, és nagy jelentőségűnek tartja, hogy a francia elnök ünnepélyesen felszólította az Egyesült Államokat, vállaljon kötelezettséget, hogy megfelelő, és meghatározott időben kivonja csapatait Dél-Vi- etnamból, s egyedül az amerikaiakat tette felelőssé a vietnami háborúért. Szinte valamennyi lap egyetért az elnök helyzetelemzésével, azzal. hogy nincs katonai megoldása a vietnami problémának. és csak politikai egyezménynyel lehet véget vetni a konfliktusnak. Abban is egyetértenek a lapok, nincs sok valószínűsége annak, hogy a tábornok javaslatait Washingtonban elfogadják és nem hiszik, nogy sor kerülhetne a De Gaulle—Johnson találkozóra. A Paris Jour vezércikke rámutat a francia és az amerikai álláspont lényeges eltéréseire. De Gaulle az amerikai I hadsereg vietnami beavatkozását a francia haderő algériai szereplésével hasonlítja össze. Ezért azt a következtetest vonja le, hogy ugyanazt a politikai megoldást kell alkalmazni. Az Humanité vezércikke megállapítja, hogy a vietnami Háború alapkérdését érintette a tábornok, amikor hangsúlyozta, a tárgyalások az Egyesült Államok arra irányuló elhatározásától és kötelezettség vállalásától függnek, hogy „megfelelő és meghatározott időben hazaszállítsa csapatait”. A vietnami kormány nem azt követeli, hogy az amerikaiak a tárgyalások előtt hajtsák végre az ismert négypontos feltételt, hanem azt. hogy tárgyaljanak megvalósításának módozatairól. Otto Winzer az európai biztonságról BERLIN (TASZSZ) Otto Winzer, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere az NDK Népi Kamarájában csütörtökön kijelentette: az európai államoknak az európai biztonság szavatolására vonatkozó tárgyalásai hozzájárulnának a németországi feszültség enyhüléséhez. A két német állam normális kapcsoltainak megteremtése viszont minden európai népnél; is javára válna. A Német Demokratikus Köztársaság — hangsúlyozta a külügyminiszter — továbbra is állást foglal a status quo fenntartása mellett. A reális helyzetből kell kiindulni, az NDK-t nem lehet figyelmen kívül hagyni. A meglevő államhatárokat minden európai államnak el kell ismernie. A két német államban különböző társadalmi rendszerek vannak. Csupán e tényezőket figyelembe véve lehet hozzákezdeni a német kérdés megoldásához. Otto Winzer felhívta a bonni kormányt, tanúsítson készséget a Német Demokratikus Köztársaság kormányával való tárgyalások iránt. Faji tüntetések A Bolgár Kommunista Párt nyilatkozata SZÓFIA (BT A) A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága kötelességének,. tartja kijelenteni, hogy hagy aggodalommal fogadta a Kínai KP Központi Bizottsága 11. plénumáról kiadott nyilatkozatot és azokat az eseményeket, amelyek jelenleg a Kínai Népköztársaságban történnek. Ez az aggodalom mindenekelőtt abból fakad, hogyaplé- num-határozatok ismét sík- raszállnak a hibás és káros állásfoglalások mellett, amelyekre a Kínai Kommunista Párt vezetősége helyezkedett a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom, az imperializmus elleni népi harc, a békeharc, a nemzeti felszabadulásért és a szocializmusért folytatott harc alapvető kérdéseiben. A Bolgár Kommunista Pártot aggasztja, hogy ismét teljesen indokolatlan vádaskodások érték a testvéri marxista-leninista pártokat. A Kínai KP vezetőségének hibás és káros állásfoglalása nehézségeket okoz az imperialista agresz- szió elleni harcban. Az imperializmus és a rekació malmára hajtja a vizet. Az állásfoglalások különösen károsak a vietnami nép elleni barbár amerikai imperialista agresszióval szembeni egységes' fellépés megvalósítása szempontjából. A Bolgár KP Központi Bizottsága rágalomnak tekinti azt a vádaskodást, hogy az SZKP és a Szovjetunió vezetői „elárulták” a marxizmus- leninizmust, revizionista álláspontra helyezkedtek, .ösz- szeesküdtek” az imperializmussal, és visszaakarják állítani a kapitalizmust. Az emberiség tanúja annak, hogy a Szovjetunió a legnagyobb erkölcsi-politikai és anyagi támogatásban részesíti az imperializmus ellen küzdő népeket, hogy éppen a Szovjetunió nyújtja a legnagyobb és a legsokoldalúbb támogatást a hős vietnami népnek. A Kínai KP Központi Bizottsága azért rágalmazza a Szovjetunió Kommunista Pártját és Lenin országát, hogy elrontsa a kapcsolatokat a Szovjetunió és a Kínai | Néoköztársaság között. A Bolgár Kommunista Párt • Központi Bizottsága nyugtalanul fogadja a Kínai Nép- köztársaságban jelenleg kibontakozott „nagy proletár kultúrforradalomról” szóló jelentéseket. A kínai kulturális és politikai életben végbement közismert események a nemzetközi reakciónak használnak abban, hogy lejárassa a szocializmus és a kommunizmus eszméit, gyengítse befolyását a tőkés országok és a nemrég felszabadult országok munkásosztályára, értelmiségére és dolgozóira. • A Bolgár Kommunista Párt, tovább erősíti szolidaritását az összes marxista-leninista párttal, tovább munkálkodik azon, hogy helyreállítsa és szilárdítsa a marxista-leninista egységet, a barátságot a Kínai Kommunista Párttal és a kínai néppel. S továbbra is támogatja a nemzeti felszabadító mozgalmat. DAYTON (OHIO) (MTI) Mintegy nyolcszáz nemzeti gárdistát rendeltek ki Daytonba. hogy leverjék a néger fiatalok tüntetését A négerek kövekkel és üvegekkel védekeztek a brutálisan fellépő nemzeti gárdistákkal szemben. A fiatalok felvonulására azután került sor, hogy három fehér ember robogo gépkocsiból tüzelt egy negyven éves néger férfire, aki kórházba szállítása után meghalt Johnson elnök a jövő héten hétfőn érkezik Daytonba, ahol beszédet mond egy tömeggyűlésen. Riport New Yorkból A Wall Streeten történt Tegnapelőtt még váratlanul érte a „támadás” a tőzsdé- seket, de mára már fölkészültek. Elhatározták: ma szembeszállnak a „merénylőkkel”! .. ,A viaszos padló tele szórva újság-darabkákkal és különböző szinű papírhulladékkal. A tőzsde hangyabolya a szokott, „kimért” ütemben nyüzsgött, a maga eleve megállapított rendetlenségében. Az ügynökök és a tisztviselők szüntelenül jártak-keltek, tolakodtak, szétszaladtak majd újra csoportosultak. A fölöttük függő halványzöld táblán sorra betűk és számjegyek jelentek meg. ismét és ismét: néha egy-egy pont emelkedést, máskor egy-egy pont csökkenést jeleztek. Általános a nyüzsgés az alkuszok körében: az egyik írnok valamit kiabál a telefonba, vállával szorítja füléhez a kagylót, miközben a balkezével befogja a másik fülét, s a jobbkezével sietve igyekszik feljegyezni valamit, hol vásárlási, hol eladási utasítást. Mindenütt csak alkuszok és írnokok, alkuszok és írnokok. .. Tegnapelőtt még minden a szokott rendben folyt. senki sem készült fel arra, ami utóbb a látogatók karzatán történt. Az egyik távol eső karzati részien, ahol csak mintegy ötven ember fér el, s amely rendszerint zsúfolásig megtelik kíváncsiskodóikkal, 11 óra táj ban egyszerre csak kiáltások hallatszottak: „Vessenek véget a vietnami háborúnak! Hozzák haza a katonákat”! Röplapok a táskából Mintegy '150 fiatal fiú és leány zsebeiből és táskájából röplapok kerültek elő. A fiatalok a látogatok között álltak, a korlát közelében, s röplapjaik kezdtek lefelé szállingózni a tőzsde nagy csarnokába. A röplapokon azonban nem vásárlási és eladási utasításokat olvashattak — mint azokon, amelyek a nagyterem padlóját belepték — hanem a következő nagybetűs feliratot: „MIKÖZBEN A NAGYVÁL- LALÁTOK MEGGAZDAGODNAK, VIETNAMBAN PUSZTULNAK AZ EMBEREK!”- Az eddig nyüzsgő két és félezer tőzsdeügynök és kistisztviselő, odalent felneszeit és szinte megdermedt az ámulattól. Hogy-hogy? Ki merészeli megzavarni a rendet, itt, a szentek szentélyében? A karzatról élénk színű transzparenst bocsátottak le, amelyen tekete betűkkel az állt: „Vessetek véget a vietnami háborúnak!” „Míg a nagyvállalatok meggazdagodnak. katonáink elesnek a háborúban!” A szövet-göngyöleget valamelyik tüntető csempészte be a ruhája alatt. Elsőnek a fegyveres őrség tért magához. Ennek tagjai nem közönséges, kék egyenruhás rendőrök — ilyenek nincsenek a tőzsde épületében — hanem a tőzsde szolgálatában álló zöld ruhás, markos legénység. Az őrök rárontottak a fiúkra és a lányokra. Az alkuszok és a tisztviselők odalent csak erre tértek magukhoz; valóságos hangorkán tört ki a nagy tőzsde-csarnokban... Az első eset Ez volt az első eset arra, hogy valami megbontotta a Hz első nemzetközi szocialista kongresszus S záz esztendővel ezelőtt, 1866. szeptember 3-án ült össze a svájci hegyek között, Genf városában a Nemzetközi Munkásszövetség, az Intérnacioná- lé első kongresszusa. Az I. Internacionálé 1864- ben alakult meg azzal a céllal, hogy szervezetileg összefogja az erősödő szocialista fhozgalom különböző csoportjait és irányzatait. Több irányzat is magáévá tette a tőkés tulajdon megszüntetésének, kisajátításának követelését. Ezekből a különböző irányzatokból magasodott ki az 1848- európai forradalmak előestéjén Marx és Engels elmélete: a tudományos szocializmus. A történelmi fejlődés tapasztalata, az osztályellentétek mélyülése mind több és több munkást ébresztett öntudatra; mind több proletár vallotta magát a kapitalizmus ellenségének. A Nemzetközi Munkásszövetség tagjai különböző nemzetiségűek voltak, a kapitalizmus elleni küzdelemről különféleképpen vélekedtek, egyet értettek azonban a munkásosztály felszabadításának nagy végső célkitűzésében. Marx és Engels ezért álltak a Nemzetközi Munkásszövetség megalakításáért vívott küzdelem élére, mert életbe vágóan fontosnak tartott^}; a szocializmus nemzetközi erőinek tömörítését. A marxizmus érvényre juttatásáért azonban az Intema- cionálén belül is meg kellett küzdeni. Éppen ennek a küzdelemnek , volt jelentős állomása a genfi kongresszus. Az Angliából, Németországból, Franciaországból, Svájcból megjelent, több mint hatvan küldött véleménye megoszlott szervezeti és elméleti-politikai kérdésekben egyaránt. A kongresszus — hosszú vita után — végül is a demokratikus centralizmus alapelvén felépülő, éppen ezért úttörő jellegű, Marx által fogalmazott szervezeti szabályzatot fogadta el; azt a történelmi' dokumentumot, amely félreérthetetlenül kimondotta, hogy a munkásság felszabadulása csak magának a munkásosztálynak a műve lehet. A kongresszuson részvevő marxisták következetesen felléptek a proudhonista nézetek ellen. Proudhon a francia munkásmozgalom jelentős alakja volt. Híveivel együtt kárhoztatta a kizsákmányolást, azonban nem talált rá az ellene vívandó küzdelem helye» útjára. A proudhonisták ígji nem ismerték fel azt ser hogy kapitalista viszonyok kU- zött a sztrájkok a munkásság helyzetének megjavításáért folyó harc hatékony eszközei. A kongresszus azzal, hogy — a proudhonisták véleményét elutasítva — állást foglalt a sztrájkmozgalmak mellett, nagy szolgálatokat tett a további fejlődés ügyének. A küldöttek zöme a munkásság gazdasági küzdelmével foglalkozva — ugyancsak a proud - honistákkal szemben — kiemelte a szakszervezetek jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy a szakmai egyleteknek küzdeniük kell a munkásság helyzetének megjavításáért, a ki- zsámányolás mérsékléséért, és egyben részt kell vállalniok a proletariátus teljes felszabadítását célzó küzdelemben Nem hiányoztak a kifejezetten politikai jellegű határozatok sem. A küldöttek magukévá tették a Marx által írt Alapító Üzenet legfontosabb megállapítását: a munkásosztálynak ahhoz, hogy felszabaduljon mindenfajta kizsákmányolás alól, meg kell a politikai hatalmat hódítania. A kongresszus a továbbiakban azt kívánta, hogy az uralkodó osztályok néoelnyomó hadseregeit a nép felfegyverzésével helyettesítsék. A megjelentek állást foglaltak a materialista világnézet mellett, ugyanakkor . azonban hangoztatták a még idealista, vallásos eszmék hatása alatt levő munkások szervezésének fontosságát is. A z 1966-os kongresszus elvi vitában létrejött alapvető határozatai joggal nevezhetők történelmi jelentő- ségűeknek. A nemzetközi munkásmozgalom Genfben összegyűlt első harcosai olyan követeléseket írtak zászlajukra, amelyekért a munkásosztály világszerte hosszú évtizedeken át küzdött, és sok helyütt még küzd ma is. Ugyanakkor ezek a követelések a szocializmus országaiban, s így hazánkban is rendre megvalósultak. Erényi Tibor nagyterem zűrzavaros rendjét, illetve hogy nem az árfolyamok esése és emelkedése, nem pánik, vagy konjuk- túra zavarta meg, ami teljes összhangban állt volna a hagyománnyal. Első esetben történt, hogy a viaszkos padlón álló rendet ilyen szokatlan események bontották meg. — Nem emlékszem, hogy valaha is tüntettek volna a karzaton, mondta izgatottan a tőzsde egyik hivatali személyisége a „New York Times’’ tudósítójának. Az egyik tőzsdeügynök, akit a történtek a lelke mélyéig felháborítottak, jelentőségteljesen azt mondta: „Elvégre megtörténhetett volna, hogy nemcsak röplapokat dobálnak a karzatról”. Amikor a tőzsde elé értem, az izgalomnak már nyoma sem volt. Odabent tovább folyt a megszokott kapkodás, a különböző színű papírdarabkák között. A világoszöld táblán ismét újabb és újabb számok jelentek meg: egyes részvények árfolyama emelkedett. másoké pedig esett. Akik a sápot húzzák Az ügynökök és az írnokok folytatták kapkodó, nyugtalan munkájukat, bár nem olyan fesztelenül, mint azelőtt. Olykor-olykor pillantást vetettek a karzatra: nem hullanak-e onnan a háború befejezését követelő röplapok. S az alkuszok és írnokok szürke és szalma színű zakóikban nyilvánvalóan jobbnak látták nem csoportosulni az erkély alatt. Megtaláltam az egyik röplapot, amely beesett a papírkosár és a fal közé. A következő szöveg állt rajta: „A nagyvállalatok meggazdagodnak, miközben a katonák elpusztulnak!” Íme, néhány vállalat azok közül, amelyek, hasznot húznak a vietnami háborúból: A „Boeing Aircraft” B—52 repülőgépeket gyárt a vietnami háború céljaira (Du Pont de Nemours). Részvényeinek árfolyama: 131 pont. A „Douglas Aircraft” A—4 repülőgépeket gyárt a vietnami háborúhoz. (James Rockefeller). Részvényei elérték a 203 százalékot. Az „United Aircraft” motorokat gyárt a Vietnamba küldött katonai repülőgépekhez (Harriman, Riploy). A részvények árfolyama: plusz 38 százalék. A „Chemetron” napalmot gyárt (Rockefeller). A rész. vények árfolyama: plusz 80 százalék. A vietnami háború barbárság a vietnami néppel szemben, de a mi katonáinkkal szemben is, akiket azért küldenek oda, hogy megsemmisítsék a vietnamiakat. A hasznot bezsebelő amerikai vállalatok számára azonban a háború csak egy a különféle üzletek között. „Ne engedjétek meg, hogy életünket az ő profitjukat szolgáló háborúra pazarolják.” Az utolsó sorban vastag betűs felhívás állt: „A tőzsde előtt sztrájkörséget tartunk;“
