Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)

1966-08-20 / 198. szám

1968. atrgosztas 20. szombat NÖCRÍD 7 Ünnepi levél Színházról és színészekről Barátaim.' Ügy vélem nem veszitek bántónak, vagy tolako­dónak, ha ünnepi alkalmunkból fenti megszólítást Ír­tam levelem fölé. De úgy vélem az a másfél évtized, mely bennünket a művészet vonatkozásában — tite­ket, aktív művelőit a színpadi emberteremtő csodá­nak, s engem, mindig áhítatos. elunhatatlan, örök csodálóját e folyamatnak — egybekapcsol, feljogosít e megszólításra. Mentem veletek nem egyszer úttalan útakon; jár­tuk a nyírségi, hajdúsági, nógrádi tanyavilágot őszi sarakban, fagyos teleken, s 15 évre visszapillantva élmények gazdag színes szőtteseit rakosgathatom most magam elé. Voltam közöttetek azokban a napokban, mikor első lépéseit tette a szép és bátor vállalkozás, amely azt tűzte céljának, hogy a színház varázslatát vigye el a falvak, a tanyavilág népének szerte az or­szágban, amerre várják, áhítják a szépet. Hevített engem is terveket fűtő lobogásotok, mely első tanyá­tokat, a budapesti Madách-téri apró színpadot be­töltötte, ahonnan először vittétek a magyar falu éle­tébe a szocialista színpadművészet produktumait. Mondom magamban a tisztelgő emlékezés szavait Mát­rai József, első direktorotok, e társulás szilárd traver­zeinek kovácsoló mestere előtt, Ascher Oszkár előtt, az igényes kultúrájú esztéta, színházvezető, az első művészeti tanácsadó előtt, aki a Faluszínház szándé­kát színpadművészetünkben máig érvényesen megha­tározta. S mindazok előtt, akik részesei voltak az in­dulásnak, s részesei a mai munkának is. Frissen él bennem egy est élménye a bihari vé­gekről. Amit ajándéknak kaptam tőletek, a daljáték Dérynéről szólott; nemzeti színjátszásunk első ván­dorló papjairól és papnőiről, s lehetetlen volt nem párhuzamost vonnom a látott mű — és láttatói között. Tudom, nem szívesen veszitek, ha a túlzó magasz- • tosítás hősökként emleget benneteket. A „nemzet nap­számosai” és hasonló jelzőket dagályosnak érzitek — hisz az echós kocsit Ikaruszrá, a pajta-szállást ké-. nyelmes otthonokra váltottátok. Déryné és hűséges társai útja mégis a Ti mindennapi útjaitokban foly­tatódik. Azokban, melyek falatnyi színpadokról is re­mekművek kincseit szórta 15 év összességében embe­rek millióinak. Tizenöt év, kilencmillió néző. Ennyi az összege­zés. Ugyan, melyik társulásunk mondhatja magáról ezt?! A legnagyobbak közül is. S vajon, ezek után kiket tartsunk a legnagyobb színház aktorainak? És nemcsak a tömegvonzást tekintve. Tizenöt év: 200. be­mutató, ezekből is 75 eredeti, elsőnek játszott mű. Útjaitok teljessége pedig 12 millió kilométer — tizen­ötször a Föld és a Hold menettérti távola. S mindezt — valamennyi színházunk között — a legszerényebb dí­jazásért, legkevesebb hivatalos elismerésért és becsü­lésért. Évenként kétezernél több előadás, s Nógrádra jutón is tetemes, az elindulás pillanatától máig. Nem töretlen a tizenöt év íve, de a megtorpaná­sokat, az elbizonytalanulás szakaszait mindig friss lendület követte útatokon, s különösen érzékelhetőn a legutóbbi időben. Versenyképesnek maradni a tele­vízió országos, falusi térhódításában, nem gondtalan feltételeket szab a ma már Déryné nevében élő szín­házra sem. Honnan az energia mégis, mely átsegít a lehetetlennek tűnőkön. Én úgy hiszem; az a missziós hivatástudat, melyre a névadó s közvetlenül a szín­házalapítók szelleme mindenkit — műszaki és művé­szeti munkásokat — elkötelez a közös ügy érdekében. A közös ügy — másfél évtized ragyogó állomá­saival. Az örök színház: Shakespeare, Ben Jonson, Moliere és Dope de Vega, Goldoni, Beaumarchais és Machiavelli vagy Balzac, Kleist, Sardou és Seribe, meg Ibsen, Dosztojevszkij, Shaw, Pristley és Dorca. Avagy nemzeti kincsestárunkból: Katona, Kisfaludy, Szigligeti, Csiky, Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Móricz, Molnár, Heltai. Mindezekért nekünk, Nógrádban élőknek különö­sen sok a köszönni valónk. A köszönetre a mai nap ünnepi alkalmat ad, hiszen 15 éve — 1951. augusztus 20-a a nevezetes dátum, hogy első útjaira indult a színház. S az első utak egyike Nógrád megyébe, Mát- ramindszentre vezetett ezen a napon. Azóta s így lett a Déryné a mi színházunk s Ti, művészei mindnyá­jan, mindenkor örömmel várt, szívesen látott kedves barátaink. Persze, a szándék és a valóság nem rögtön vál­tak egységgé a 15 év előtti alakulás életében. Kísér­leti évek hosszú sorára volt szükség, míg a ma ered­ményeihez jutottatok a sajátos arculat, műsorgerinc, játszóstílus, színpadtechnikai gyakorlat kiformálásá­ban. Ám a jelen a kezdeti szándékon, terveken már messze túllépett. A Déryné Színház az egész ország népszínházává nőtt, amely 17 megyét, közel félezer helységet, várost és községet mond rendszeresen láto­gatott otthonának. A mai jubileum, köszönetünk mellett arra kötelez bennünket, hogy számba vegyük lehetőségeinket, me­lyekkel törekvéseinkhez jobb segítséget nyújthatnánk az eddiginél. Meg kell vallanunk becsülettel: a kap­csolatok, melyek kettőnk között születtek, számtalan­szor egyoldalú kötelezettséggé sorvadtak. Sokszor vár­tunk el áldozatot; fáradozást és szolgálatot, amelyet elmulasztottunk viszonozni. Igen gyakran részvétlen­né váltunk legszebb törekvéseitek iránt. Ideje, hogy a régi kapcsolatokat az együttes érdekek alapján, a fa­lusi színházi élet javára, továbbfejlesztésére újraala­pozzuk. Ez év őszén a 16. színházi szezont kezditek, ked­ves Déryné barátaink. Kezdjük ezt közös igyekezettel: Ti, alkotók, és a munkátokat támogató publikum, mi. Van mire szövetkeznünk, és érdemes. A tervek méltók a közös erőfeszítésre; valóra váltásuk szép nyi­tánya lehet a színház további évtizedeinek. A jubileum napján, a 15. évfordulón ezzel küldi baráti köszöntését: Barna Tibor Értelmiségi politikánk aktuális kérdései Irta: Gréczi János A helyes politika kialakítá­sa és megvalósítása érdekében pártunk mindig tanulmányoz­za a társadalom szociális struktúráját, a társadalmi együttélés konkrét formáját, s ezen belül elsősorban az alap­vető osztályok helyzetét A munkások, termelőszövetkeze­ti parasztok helyzetének tanul­mányozása mellett nem ha­nyagolható el az egyes réte­gek, így az értelmiségiek hely- .zetének tanulmányozása sem. A szocializmus teljes felépí­tésének időszakában erőtelje­sebben kerül előtérbe az ér­telmiség szerepének tisztázása. Az értelmiségi politika kiala­kítását, megvalósítását nem le­het elhanyagolni. Elvi és gya­korlati kérdéseivel rendszere­sen szükséges foglalkozni. Ma különösen három tényező te­szi ezt aktuálissá: fl Pártunk VIII. kongresz- szusa megállapította: „A magyar nép a szocializmus tel­jes felépítésének korszakába lépett. Az alapok lerakása után a szocializmus teljes fel­építéséhez nagymértékben fej­leszteni kell a termelőerőket az iparban és a mezőgazda­ságban egyaránt”. A szocia­lizmus teljes felépítése során a termelőerők, a termelés gyorsütemű fejlődése társadal­mi szükséglet. A korábbi fej­lődést túlszárnyaló növekedés csak a technika tudományos alapon, és a tudomány által irányított gyors haladása ré­vén lehetséges. Szükségszerű­en következik ebből, hogy „a szocialista építőmunka elő­rehaladásával megnő a tudo­mány szerepe, a tudomány közvetlen termelőerővé válik” állapítja meg a határozat. A VIII. pártkongresszus határozata a szocialista átalakulás eddigi történetének tanulságai alapján a követke­zőket mondja: „társadalmunk fejlődésében olyan szakaszhoz értünk, amikor a forradalom teljes győzelmének egyik leg­fontosabb feltétele, a szocialis­ta kultúra kibontakoztatása — majd folytatja. A szocialista társadalom fejlődése igen sok­ban függ a tömegek tudatos­ságától, általános és szakmai műveltségének színvonalától, a szakemberek számától és tu­dásától”. Az osztályharc tanulságai is arra hívják fel a figyelmet, hogy a jelenlegi időszakban a gazdaság mellett az ideológiá­ban összpontosul a hazai osz­tályharc. Jelenleg a politikai küzdelem is többnyire ideoló­giai formákat ölt. Ez a marxizmus—leniniz- mus eszméinek széles körű ki­bontakoztatását teszi szüksé­gessé. A marxizmus—leniniz- mus szellemének kell áthatni a közoktatás, a közművelődés, a tudomány, a művészet min­den ágát. Közéletünkben a szocialista erkölcsi normák, szabályok betartását kell álta­lánossá tenni. *>> A termelési viszonyban — közelebbről a társa- alom osztálystruktúrájában égbement változás és az előt- ink álló feladatok új értel­let adnak a szövetségi politi- ának. Alapja — mondja a :B kongresszusi beszámolója: a szocializmus teljes felépí­tőnek napirenden levő fela- atai összhangban vannak az gész dolgozó nép érdekeivel, rthetőek, vonzóak és lelkesí- >ek számára”. Ez lehetővé és zükségszerűvé teszi, hogy legerősítsük és szélesítsük a olgozó osztályok, rétegek szö- etségét és szocialista nemzeti jységgé fejlesszük. A kongresszusi beszámoló rről a következőket mondja: A szövetségi politika fontos ísze az is, hogy munkássá- unk és parasztságunk a leg- mrosabban együttműködjön z értelmiséggel. Az értelmi­égnek állandó és eleven kap- solatban kell lennie a szocia- sta társadalom többi dolgo- Sjával, akik az értelmiséget iggal tekintik sajátjuknak”. Fontos követelmény: jobban tudatosítani, hogy a szocializ­mus teljes felépítése idején az értelmiség szerepe egyre nő, és a munkásosztály, valamint az értelmiség alapvető érdekei azonosak, objektíve egybees­nek, Az értelmiség nagy tö­megei számára is csak a szo­cializmus tudja biztosítani az anyagi létbiztonság mellett az alkotó munka lehetőségeit, az alkotó munka emberének ki­járó társadalmi megbecsülést. Megyénkben abból kell ki­indulni, hogy a felszabadulás előtt igen kevés volt az értel­miségiek száma. Egy részük az ellenforradalmi rendszer hű, aktív kiszolgálója volt Ezért a felszabadulás után rendkívül élesen jelentkezett a bizalmatlanság. Olyan ér­telmiségellenes légkör alakult ki, hogy az értelmiségiek je­lentős része — nemcsak a bű­nösök — elhagyták a megyét. Ez a légkör lassan oldódott. A párt, állami, gazdasági vezetőik, munkások felismerve a hely­zetet, hívtak értelmiségieket, megfelelő élet- és munkafel­tételeket teremtettek számuk­ra. A munkások, parasztok maguk is tanultak, gyermeke­ik iskoláztatásával a megma­radt és az új értelmiségiekkel közösen alakították ki a szo­cialista értelmiség magját. Az 1956-os ellenforradalom előtti dogmatikus szemlélet és gyakorlat, az ellenforradalom előtti és utáni revizionizmus hatására értelmiségi politi­kánkban torzulások jelentkez­tek. Az ellenforradalom után — egyes helyeken nem elég megalapozottan — az értelmi­ség egyes tagjainak súlyos rendszerellenes tevékenységét általánosították, olyan réte­gekre is vonatkoztatták, ame­lyek ez idő alatt becsülettel dolgoztak. Ezt a tarthatatlan helyzetet pártszervezeteink többsége időben felismerte, helyes, okos érvekkel magyarázta az értelmiségiekkel szemben meg­megnyilvánuló bizalmatlanság következményeit. A feladat nem volt könnyű. Egyesek úgy tüntették fel ezt a politikát, hogy „újra megalkuszunk”, „az értelmiségnek udvaro­lunk”, „nem vagyunk elég ke­mények”, „nem érvényesül a proletárdiktatúra, a munkás­osztály vezető szerepe”. A tények sokasága bizonyít­ja: helyes a párt értelmiségi politikája. Az értelmiség nagy többsége magáévá teszi a munkásosztály politikáját, al­kotó tevékenységével segíti megvalósítását. A VIII. kongresszus előtti megyei pártértekezlet határo­zata már a következőket mondja: „Az értelmiségi dol­gozók munkájának szerepe, fontossága jelentősen megnőtt és ezt az üzemek dolgozói, a termelőszövetkezeti tagok egy­re jobban megértik”. Ma pártszervezeteink, taná­csi szerveink nagy többsége ér­ti a párt értelmiségi politiká­ját és ennek szellemében tevé­kenykedik. Azonban még min­dig előfordul értelmiségelle- nesség. Egyes helyeken, elszi­getelten és finomabb formák­ban azt kifogásolják, „miért szükséges az értelmiség szá­mának növelése?” A gazda­sági mechanizmus vitájában egyesek attól féltek, hogy „a vezetők és az értelmiségiek fognak csak dönteni a mun­kások, parasztok meghallgatá­sa nélkül”. Máshol pedig a le­zárt ellenforradalmi tevékeny­séget feszegetik. Ilyen és ha­sonló megnyilvánulási formák sokszor demagógiával párosul­nak. Ugyanakkor semmiképpen sem lehet értelmiség-ellenes- ségnek feltüntetni — mint egyesek szeretnék — hogyha a párt, a munkásosztály jobb. hatékonyabb munkát követel az értelmiségtől, ha jogosan elvárja, hogy a munkát úgy szervezzék meg. hogy minél kevesebb idő essen ki, ha pon­tosabb termelési, műszaki fej­lesztési terveket és szigorúbb minőségi mutatókat követel­nek. ha a művelődési intéz­ményekben korszerű ismeret- anyag közlését igénylik, ha színvonalasabb egészségügyi ellátást várnak, ha fokozot­tabb társadalmi és kulturális tevékenységre számítanak. Tények bizonyítják, hogy az értelmiségi politika helyes al­kalmazásának megvannak az eredményei: az elmúlt évek­ben egyenletesen növekedett az értelmiségiek, köztük a diplomásak száma. Az igé­nyeknek megfelelően lényege­sen több ipari és mezőgazda­sági mérnök, agronómus, ta­nár, orvos, közgazdász dolgo­zik megyénkben. Négy évvel ezelőtt legnagyobb probléma az orvosi ellátottság volt. Azó­ta lényegesen megnőtt a kör­zeti és intézményi orvosok száma, jelenleg alig van üres állás. Párt, állami, gazdasági szer­veink helyesen abból az alap- elvből indulnak ki, hogy az értelmiségi munka mércéje a társadalom javára végzett munka mennyisége és minősé­ge. Ez igen jó hatással van az értelmiségiekre. Döntő több­ségük becsülettel dolgozik munkahelyén. Bizonyítja ezt az üzemekben, a termelőszö­vetkezetekben tett kezdemé­nyezések nagy száma, a pon­tosabb tervezés, üzemszerve­zés, a nagyarányú rekonstruk­ció, a mezőgazdasági üzemek fejlődése, a modern agró- és zootechnikai eljárások fokoza­tos bevezetése, a művelődési intézményekben a korszerűbb ismeretanyag terjesztése. Az egészségügy területén a meg­előző eljárások alkalmazása, az intézményi és körzeti orvosi ellátás javulása. Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy ugyanakkor néhány nyugtalanító jelenséget is ta­pasztalunk. Mindenekelőtt na­gyobb érdeklődésre számítot­tunk a gazdasági mechanizmus reformjának vitájánál. Né­hány helyen találkozni lehet közömbösséggel, felületesség­gel, a hivatásszeretet hiányá­val, kényelmességgel, túlzott anyagiassággal. Ezek mind, mind zavarják az alkotó lég­kört, jogosan váltják ki a dol­gozó osztályok felháborodását és a becsületesen dolgozó ér­telmiségiek elítélő megnyilvá­nulását Az értelmiség jelentős több­sége a párt politikáját elfogad­ja, magáévá teszi. Az értelmi­ség politikai állásfoglalását, magatartását kedvezően befo­lyásolja a nagyarányú gazda­sági, kulturális fejlődés, a párt nyílt őszinte, következe­tes politikája, a szavak és tet­tek egysége, az a tapasztalat, hogy hazánkban ténylegesen minden az emberért, az em­ber javára történik. A napi munkájában érzi a támoga­tást, az anyagi-erkölcsi meg­becsülést. A jelenlegi politikai légkör — különösen a demok­ratizmus szélesítése — bátor véleménynyilvánítási és kez­deményezési lehetőséget bizto­sít. A párt szövetségi politi­kája: „aki nincs ellenünk az velünk van” elv, gyakorlati megvalósítása, az egyetemi felvételeknél a származás sze­rinti kategorizálás megszünte­tése, valamint az a gyakor­lat, hogy pártfunkció kivételé­vel, rátermettség esetén pár- tonkívüli is minden funkciót betölthet — igen jó hatással van az értelmiség politikai fej­lődésére. Jelenleg az értelmiségiek kö­zül egyre többen és mélyebben érdeklődnek a marxizmus—le- ninizmus tanításai, a pártkong­resszusok és a fontosabb párt­dokumentumok anyagai iránt. Többsége őszintén elismeri a marxizmus—leninizmus alkotó alkalmazásának lehetőségét, szükségességét. Ezt mutatja, hogy a Marxista—Leninista Esti Egyetemen évről évre nö­vekszik az értelmiségiek szá­ma, elmélyültem szenvedélye­sen vitatkoznak, és a napi munka során alkalmazzák a tanultakat. Ez a tendencia ér­vényesül a többi oktatási for­máknál is. A kedvező tendenciák elle­nére az értelmiség politikai, ideológiai képzettségének fej­lődése nem éri el a kívánt szintet. Még mindig magas azok száma, akik nem megfe­lelő szinten tanulják a mar­xizmus—leninizmust. vagy csak formálisan vesznek részt a pártoktatásban. Még nagyobb probléma, hogy jelentős ré­szük az ideológiai vitákban bizonytalanná válik, nem elég szilárd a marxista meggyőző­dése. Ez különösen megmutat­kozik akkor, ha a nemzetközi helyzetben élesebb az össze­csapás, a kommunista mozga­lomban hevesebb a vita, vagy ha gazdasági életünkben az át­meneti nehézségek megoldása, illetve a gyorsabb fejlődés ér­dekében intézkedéseket kell tenni. Ha elvétve is, de még mindig előfordul az értelmi­ségiek között, hogy kétségbe vonják a munkásosztály veze­tő szerepét. Még gyakoribb a nyugati eredmények kritikát- lan elfogadása, dicsőítése. Jelen­tős a kispolgári nézet, szemlé­let, a nacionalizmus, a vallá­sos világnézet elfogadása, ha­tása az értelmiségiek egy ré­szénél. Megyénkben az értelmiségi párttagok aránya kedvező, s az utóbbi években egyenlete­sen növekszik. Párttisztséget, KISZ funkciót, tanácstagságot szívesen vállalnak. A külön­böző tömegszervezetekben, kü­lönösen a szakszervezetben, Vöröskeresztben. Nőtanácsban és a Hazafias Népfront mozga­lomban igen nagy számban és kellő aktivitással dolgoz­nak, különösen a falusi érte- miségiek. A közéleti, a kultu­rális nevelőmunkából azonban az értelmiség nem minden ré­tege veszi ki egyformán a ré­szét. Egyesek túlterheltek, má­sok egyáltalán nem érdeklőd­nek a közéleti, vagy a kultu­rális tevékenység iránt. összegezve: az értelmiség száma, az országos átlaghoz és a szükséglethez viszonyítva, megyénkben a fejlődés ellené­re még mindig kevés. Ugyan­akkor az értelmiségi munka megszervezése, hatékonysága a lehetőségeknél és szükséglet­nél alacsonyabb fokú, a szoci­alista értelmiséggé válás fo­lyamata nem elég gyors üte­mű. Ezért párt-, állami-, tár­sadalmi szerveinknek az értel­miségi politika megvalósításá­ban két szorosan összefüggő feladatot kell megoldani: | Meg kell gyorsítani az -*■ értelmiség munkájának tervszerűbb, ésszerűbb haszno­sítását és a szocialista értel­miséggé válás folyamatát. Továbbra is növelni kell tm az értelmiségiek számát, — az építőiparban, a mező- gazdaságban, a tanácsoknál, különösen a tervező mérnö­kök, agrárszakemberek, köz­gazdászok arányát kell javíta­ni ösztöndíjak alapításával, a fizikai dolgozók gyerekeinek tovább tanulásával és a fel­nőttoktatás keretében. Csök­kenteni kell a nagyarányú fluktuációt, a jobb munka- és életfeltétéi biztosításával. E kettős feladat megoldása a legfontosabb. Olyan légkört kell teremteni, hogy az értel­miségiek alkotó munkáját tud­juk biztosítani, hogy helyesen ítéljék meg és igényeljék te­vékenységünket. Bizalommal és igényesen kell az értelmi­ség munkájára számítani, és fel kell lépni az értelmiségel­lenes megnyilvánulások ma­radványaival szemben. Értel­miségi politikánknál is egyik alapvető követelmény, hogy a kommunista, a marxista ér­telmiség számát, befolyását nö­veljük munkájukkal, politi­kai, ideológiai, szakmai helyt­állásukkal váltsák ki az értel­miség egészének megbecsülé­sét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom