Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)
1966-08-03 / 182. szám
4 NÖGR Ä D 1966 augusztus 3 szerda Ireffszemcsén jártunk Ki a balassagyarmati gyilkos? A DMKI Vadas Jenő visszavonta beismerő vallomását Iregszemcse Tolna megye északi részén, a Siófok—Tamási—Szekszárd betonút mentén fekszik. A magyar tengertől alig harminc kilométerre levő községben működik a Délkelet-dunántúli Mezőgazdasági Kísérleti Intézet. Intézetté csak az ötvenes évek közepén szervezték, mivel korábban mint növénynemesítő telep működött. A növénynemesítés hagyományai visszanyúlnak a második világháború előtti időkre, amikor a Komfeldek és a Mauth- nerek profitáltak a tudományos eredményekből. Az új intézet kiváló eredményeket ért el a különböző növényfajták kísérletezésével, nemesítésével. Az Intézeti munka specializálásával mindenekelőtt a hazai szója, borsó és napraforgó nemesítésére profilírozták az itt működő kutatócsoportot, de foglalkoznak természetesen más növények nemesítésével is. A kutatók fáradságos íEunkájának eredménye, hogy ah utóbbi negyedszázad _ alatt tizenhat, államilag minősített növényfajtát állítottak elő. A mezőgazdasággal foglalkozó szakemberek jól isménk az i regszemcséi napraforgót, vagy az iregi takarmányborsót, amiről kiderült, hogy kiválóan konzerválható —, nagyon alkalmas emberi fogyasztásra is. Üjabb eredményeket várnak a napraforgó, a borsó és a szója további nemesítésétől. Az utóbbi években kutatások folynak az intézetben a mezőgazdaság takarmánybázisának, különösen a zöldtakarmányozás hatékonyságának kiterjesztése érdekében. A takarmánykeverékek korszerű termesztési rendszere terén az intézet irányításával figyelemreméltó — és ma már a termelőüzemek egyre szélesedő körében a gyakorlatban is kedvező — eredményeket felmutató módszer alakult ki. Az intézet kutatócsoportja dr. Kumik Ernő professzor igazgató vezetésével a takarmánytermesztésnek azt a módszerét tökéletesítette, amely lehetővé teszi, hogy a takarmánytermő területet egy évben többszöri termesztéssel maximálisan kihasználják. Évek óta folynak a takarmánytermesztés szervezési módszerének munkálatai, kísérletei. Tavaly és az idén már a termelő üzemekben is kipróbálták az új módszert, amelyet egyre szélesebb körTegnap volt száz esztendős Strecho néni. A hajlott hátú nénike kiballag a tornácra. Kedélyes mosolya, ránctól álig barázdált arca, fürge mozgása után hetvennek sem nézném. A Pásztóhoz tartozó Tepke- pusztai szoba-konyhás házban előveszi személyazonossági igazolványát: Strecho Boldizsámé 1866. augusztus 2-án szityetett. Nagy- lócon. Tehát 36 500 nap virradt rá, megérte a kiegyezést, a világégéseket. Élő történelem. Földműves édesapja 1823- ban született. Korán kikísérték a temetőbe. A zsellérek korán halták. — Apámat nem ismertem — emlékszik Mária néni — a mostohámra viszont ma is gyűlölettel gondolok. Öten voltunk testvérek, egyikünk se járt iskolába. Az éhezés megszokott vendége volt viskónknak. Hatéves koromban már a kó- cot rágtam, fontam. A rozskenyér nehezen vált állandó vendéggé a gyalulatlan asztalon. Mária néni tizenegy éves korában markot szedett a nagylóci bá ró Buttler uradalomban. ben úgy ismertek meg, mint az „iregszemcsei takarmánytermesztési rendszer”. Mielőtt azonban a rendszer lényegét és az üzemi eredményeket ismertetnénk, szólni kell az intézet sokoldalú munkájáról. Az intézetben korszerűen felszerelt laboratóriumok állnak a kutatók rendelkezésé- sére. Az egyes osztályokon végzik a fajta-kísérleteket, a nemesítés különböző fázisainak munkáit. A növénytermelési osztály munkatársai dolgozták ki például az egész takarmánytermesztési rendszer vetésforgóba állítását. A genetikai csoport foglalkozik a nemesítésekkel. A napraforgó nemesítésével kapcsolatban egyik feladatuk például, hogy olyan fajtákat keresztezzenek az iregivel — ez köztudomásúan csekély olajtartalmú — amelyek 50—60 százalék olajat tartalmaznak. Az élettani csoport foglalkozik például a hete- rózis biológiai sajátosságaival. A citológiai laboratóriumban a sejtek változásait figyelik. Nagy erősségű mikroszkópokon vizsgálják a növényi sejtek alakulását, amelyek döntő szerepet játszanak a fajkísérletekben. Albumokban őrzik sok ezer sejt fényképét, amelyek betekintést engednek a mikrobiológia titkaiba. A többi épülettől kissé távolabb alacsony betonépítmény vonja magára a figyelmet. Vasajtaján felírás figyelmeztet: „Vigyázz! Sugárveszély!” Ebben a különleges zárakkal védett épületben végzik a különböző besugárzási kísérleteket. A Kobalt 60 Gamma sugárforrás a föld felszíne alatt helyezkedik el, amelyet csak akkor húznak fel, amikor elhelyezték a besugárzó anyagokat, és lezárták a védőfalat. Az „izotópkúton” kívül modern izotóplaboratóriumban folynak a különféle radiológiai kísérletek. E két helyen mindenkit megvizsgálnak, még a látogatókat is. Senkinek sem tűnik nevetségesnek, amikor a mérőműszerrel „végigtapogatják”. Az egészség védelme érdekében kell betartani ezt a szigorú előírást. Azonban nemcsak az épületekben, a műszerek mellett szorgoskodnak a tudományos munkatársak. Mintaszerűen kezelt parcellákon figyelik a növények viselkedését, fejlődését. Az egyik parcellán hazai és etiópiai növényeket tanulmányoznak. Itt folyik a fotoperiodusos kísérlet. A vizsgálatnak az a célja, hogy megállapítsák, miként viselkednek a rövid nappalos növények (ugyanis Etiópiában 12 órás a megvilágítás) a md viszonyaink között. E kísérlet összefügg a magyar mezőgazdasági szakemberek, tudósok etiópiai munkásságával. Az intézet megismerése után szétnéztünk az ötezer holdas gazdaságban. Az intézethez tartozó gazdaság részben árutermelési feladatokat lát el, másrészt továbbter- meszti, és szaporítja a nemesített növényeket. A gazdaságban kísérleti parcellákon és nagyüzemi területen termelik az iregszemcsei rendszerbe tartozó takarmánykeverékeket. Tábláról táblára látható, hogy az őszi takarmánykeverék után milyen másodvetéseket és harmadvetéseket alkalmaztak. A fokozatosság, az úgynevezett „zöld futószalag” biztosítása jól megfigyelhető minden fázisban, a vetéstől a betakarításig. Pádár András Tegnap délelőtt, 250 fős hallgatóság előtt megkezdte a Megyei Bíróság Balassagyarmaton a Vadas-ügy tárgyalását. A tanácsvezető biró Ismertette a megyei főügyészség vádiratát, mely szerint Vadas Jenő, balassagyarmati asztalos múlt év december elsején leütötte, majd kirabolta özvegy Balogh Istvánné 66 éves, nyugdíjas pedagógust. A bűn- cselekményt december 15-én fedezték fel, és a rendőrség már másnap elfogta a tettest. Vadas néhány órás tagadás után — az elébe tárt bizonyítékok hatására — beismerő vallomást tett. A főügyészség különös kegyetlenséggel, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettével vádolja Vadas Jenőt. A bíró kérdéseire a vádlott elmondta: gyakran váltogatta munkahelyét. Végül iparengedélyt váltott. Az ipar gyakorlásához szükséges alaptőkét egyik családtagtól kapta kölcsön. — Megrendelőim alig fizettek, nekünk pedig élni kellett valamiből — mondotta Vadas. — Nem tudtam az adósságot törleszteni, ezért egyik barátomtól újabb kölcsönt kértem. A balassagyarmati városi-, járási rendőrkapitányság egyik tisztje — a nyomozás során — elmondta, (ami egyébként is köztudomású volt a városban), hogy Vadas Jenő gyakori látogatója volt az italboltnak. Egy alkalommal, ittasan megfenyegette feleségét és gyermekeit, hogy vadászpuskájával agyonlövi őket. Ezért visszavonták fegyver- tartási engedélyét. — Baloghnéval véletlenül Hevesi szóld piacainkon Az. elmúlt héten még csak mutatóiba jelent meg két mázsa hevesi csemegeszőlő a nógrádi piacokon, de a héten már közel tíz mázsa, még primőrnek számító Csabagyöngyét szállítottak megyénkbe. A hevesi termelő- szövetkezetekből naponta 60 —70 mázsa termést visznek a gyöngyösi felvásárlótelepre. Legtöbbet a hagyományos szőlőtermesztő községekből; Abasárről, Markazról, Do- moszlóról vásárol fel a MÉK, A gyöngyösi elosztó telepről — bel- és külföldi megrendelésekre — naponta közel' 80 mázsát szállítanak el. Száz esztendő Buttler Lacikát viszont Szabó Dezső oktatta a nóg- rádkelecsényi kastélyban. — Nem volt akkor óránk! Ha a Nap kelt: a földön voltunk, ha megszólalt a harang: ebédeltünk, lebújt a Nap, befejeztük a munkát. Aratáskor ruhástól aludtunk a keresztek tövében. A szérűn összegyűjtött gabonára lovakat engedtek és kitaposták a szemeket. Aztán cséphadaróval is nekiestek a lányok, legények. — Mikor megjelent a tüzes gép, még csak fával merték fűteni, mert féltek, hogy felrobban a szén. Minden tizenharmadik kereszt az övék volt. A nő munkája fele annyit ért, mint a férfié. Húsz éves korában kötötte össze sorsát Stercho Boldizsár urasági kocsis legénnyel. A kommenciós életet nem bírták sokáig. Fiatalok voltak és többre vágytak. Hátat fordítottak, az évente 20—30 nap ingyen munkát — úrdolgát — követelő Buttler bárónak. Mélik András zsúnypusztai birtokán már valamivel jobban éltek. — Boldi híres kocsis volt a környéken. Minden uraság dicsérte. A kövér Mé- liktől egy hold földet is kaptunk. A napok észrevétlen peregtek, és férje a harmadik tüdőgyulladást nem élte túl. Negyvenhét éve már ennek. — Nem ment orvoshoz! Nem volt szokás. Öt gyerekem közül, akkor már csak három élt. A Pista fiamhoz költöztem, de a menyem szemében szálka voltam. Elüldözött. Mariska lányom 1922 óta viseli gondom. — A második háború alatt az orvosok lemondtak rólam. A gyomrommal volt baj. Rozskenyér, szalonna, hagyma, sültkrumpli és görhe. Sokféle módon variálták Mária néni életében az étlapot”. A második világégés után Pásztora költöztek. A közel nyolcvanéves asszony mohón munkálta az olyan régóta óhajtott két hold saját földet. Ma a lánya és a veje mindent elvégez helyette. Pedig ők is a hetven felé járnak már! Mária néni kicsit kesernyésen panaszolja, hogy egy vödör vizet se tud bevinni a konyhába. A hosszú élet titka? Széttárja ölhetett kezét. — Talán a munka. Egyszerűen nem értem rá betegeskedni. Mindig dolgoztam. Szeret sétálni. Nézi a televíziót, hallgatja a rádiót. Hallása, szeme ma is kifogástalan. Panasza csak egy van: — Pista fiam húsvét óta felénk se nézett. Amikor nyugdíjba ment, azt mondta, annyit lesz nálam, hogy meg is unom. Kedden összejött a rokonság a szoba-konyhás házban. Mária néni — életében először — ivott szeszesitalt. A nőtanács és az úttörők is megajándékozták századik születésnapján... Rozgonyi István ismerkedtem meg — vallotta a továbbiakban a vádlott. — Egy 40 forintos munkát végeztem számára. Emlitettem hogy adósságaim rendezésére több ezer forintra lenne szükségem. Ez novemberben, Er- zsébet-napkor történt. Megnyugtatott, hogy megpróbál részemre pénzt szerezni. Biztatott, érdeklődjem nála néhány nap múlva. Előbb november 30-án látogattam meg, majd december 1-én kerestem fel ismét. A tárgyalóteremben feszültté vált a hangulat. A vádlott nyugodtan, megfontoltan folytatta: — A konyhában sötét volt, a szobában viszont égett a villany és szólt a rádió. Balogh- nét az asztal és a rekamié között, a földön fekve találtam. Gondoltam, rosszul lett az idős asszony és elesett. A éllé térdeltem, a karjánál felemeltem. Amint visszaha- nyatlott, utána kaptam és a kezem a nyakát érte. Valami tapadósat éreztem. Nézem: vér. Felültettem. Semmi életjelt nem tapasztaltam. Kisiettem a konyhába, hoztam egy vödör vizet és a felét ráöntöttem. Ekkor sem mozdult. Amikor próbálkozásom sikertelen maradt, a széken levő néhány fehérneműt magamhoz vettem és eltávoztam a lakásból. BÍRÓ: Tehát nem ön ölte meg özvegy Baloghnét? Mit gondol, ki tehette? VADAS: Sejtelmem sincs' BÍRÓ: ön a rendőrségen részletes vallomást tett. Kényszerítették erre? Megfenyegették? VADAS- Egyáltalán nem, de mondták, hogy csak én lehetek a gyilkos. Gondoltam, elmondok egy szép „esti mesét” és nem lesz bántódásom. A rendőrök nyomoznak maid és megtalálják az igazi tettest. BÍRÓ: Ezzel az állítólagos mesével igen nagy kockázatot vállalt magára. Ön először azt állította, hogy özvegy Baloghnét vassal ütötte fejbe. Később ezt a vallomását úgy módosította, hogy fadarabot használt, amit később, otthon elégetett. Miért volt erre szükség? VADAS: Akkor már két hónapja nem láttam a gyerekeimet. Reméltem, hazaszállítanak, hogy lefényképezzenek a tűzhely előtt. BÍRÓ: A második vallomása januárban hangzott el, így két hónapról szó sem lehetett. Térjünk vissza a lakathoz! Az hogy került önhöz? VADAS: Amikor körüljártam a lakást, a talpam alatt megroppant egy ceruza. Megijedtem. Felkaptam az első tárgyat, ami a kezembe került. Ez a lakat volt. Később elvették tőlem a nyomozók, majd visszaadták, hogy nyi- togassam. így akartak tőlem ujjlenyomatot szerezni, özvegy Baloghné ajtaján másik lakat volt. Azt a gyilkos vette föl, miután én a lakásból eltávoztam. BÍRÓ: Tehát véleménye szerint a gyilkos az ön távozása után visszatért és magához vett egy másik lakatot? Nagyon valószínűtlenül hangzik. Most szünetet tartunk! Gondolkodjék. Saját érdekében tegyen őszinte vallomást. Lapzártakor a tárgyalás tart A Vadas-ügy tárgyalását ma reggel folytatja a megyei bíróság. B. Z. A láthatatlan madár Ballagott le a dombról. Lába alatt ropogott az apró kavics. Sütött a nap. Az előző napi zivatar után még sáros volt az út Az idős ember cipőjére is ráragadt a sár. Lassúbbak lettek a léptei. Nemcsak a cipőjére ragadt sár akadályozta a gyaloglásban. A nyolcvankét év is ott ült Kronekker Lajos villáin, mint láthatatlan madár, ö azonban nem sokat törő* dött ezzel. Most, ahogy ballagott az úton, bárki tíz-húsz évvel fiatalabbnak nézhette volna. Léptei határozottak voltak, s ha lassan is. egyenes tartással gyalogolt. Csak egészen közelről látszott, hogy a haja bizony már ősz, és arcába megannyi barázdát szabdalt keresztül-kasul az élet. Letagadhatatlan barázdákat. Igen, nem olyant, mint G. Elek, az egykori N-i nábob paraszt, akitől valamikor ő bérelte a földet. Akkoriban az a lelkiismeretlen basaparaszt is húzott egy barázdát, hogy megtévessze, becsapja őt, a bérlőjét. Talán egy éjszaka szántotta arrébb a mezsgyét, s Kronekiker Lajos sokáig nem vette észre a csalást. Sokáig fizette még továbbra is a bérletet az egész terület után. holott akkor már néhány holddal kevesebb volt a bérelt föld. Később, használat közben ugyan rájött, hogy a mezsgyehatárt szándékosan meghamisították, dehát hiába ment panaszra a bíróságra, G. Elek letagadott mindent. Az élet nem tagadja le az ő barázdáit, azok megfel- lebezhetetlenül ott maradnak az arcán. Barázdák. Mennyire szerette mindig a földet. Sok helyen járt, sok helyen megfordult. Uradalmakban, mások birtokain. Végül is itt telepedett le N-ben. Szerette a földet, bár az mindig a másé volt, ő legfeljebb csak bérbe vehette. Most övé lett a föld, az N-i termelőszövetkezet birtoka az ő birtoka is. Sok helyen járt, sok mindent megpróbált, sokat gyalogolt életében, amíg ideért. De ideért, s nyolcvankét éve ellenére nem öregember még. Nem öregember. Munkacsapatvezető a közös gazdaság* ban. Hogy ritkaság ez az országban? Kétségkívül az, csakhogy ez nem változtat a tényeken. Hogyan jutott erre a rangra? Amikor annak idején belépett a termelőszövetkezetbe, az elnök mosolyogva azt mondta neki: — Lajos bácsi, szívesen látjuk, de gondolom, maga már nem nagyon tud nehéz munkát végezni. De nem is engedhetjük meg, eleget dolgozott életében, különben is, magának már jár az öregségi járadék. Ám mégis másképpen történt. A gazdák ragaszkodtak ahhoz, hogy ő legyen a vezetőjük. Hiába volt Lajos bácsi szabadkozása, az elnök józan érvei, a gazdák nem tágítottak, s Lajos bácsi munkacsapatvezető lett nyolcvankét éves fejjel. Merthogy bíztak benne, ért a földhöz, a gazdálkodáshoz. Amint mondják, kifogástalanul ellátja ezt a munkakört, ami pedig néha még a nálánál jóval fiatalabb embereknek sem könnyű. Szívesen dolgozik. ... Ebben az évben „nyugdíjba” megy. Bár nem törődik a láthatatlan madárral, amelyik ott ül a vállán. Nem is gondol rá. Lehet, hogy attól olyan könnyű a nyolcvankét év? Tóth Elemér
