Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)
1966-08-03 / 182. szám
1966 augusztus 3. szerda *»OGR At) Napirenden a balesetvédelem II. Az anyagi áldozat önmagában kevés A szakszervezeti munkás- védelmi felügyelő után Sült Tibort, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt főmérnökét kerestük fel kérdéseinkkel. Tudomásunk szerint elég nagy összeget fordítottak balesetvédelemre, még sem sikerült elérniük a várt eredményt. Miben látja ennek okát? — Az elmúlt években valóban sokat áldoztunk a metánvédelemre. Csökkent is a veszély. A baleset-megelőzés érdekében kísérleteztünk térvédőkkel, védőkesztyűkkel. Az érintésvédelem fokozására relék százait szereltük fel a bányákban. A biztosítás korsze rűsítésében is lényeges a fejlődés. A bányák állapota sokat javult, amit legjobban bizonyít, hogy a korábbihoz viszonyítva sokkal kevesebb az üzemzavar. Ma már minden munkára részleges technológiai utasításokkal rendelkezünk. Űj módszerek bevezetését mindig a pontos technológia kidolgozása, a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség engedélyezése előzi meg. Sajnos, mindez kevésnek bizonyul, mert a végrehajtásnál van a hiba. Sok esetben csak a hatóság figyelmeztetésére hajlandók a technológiai utasításokat betartatni és betartani, ez pedig fegyelem kérdése. A vezetőknek kellene sokkal jobban megkövetelniük a technológiai utasítások megtartását, ugyanakkor a dolgozók jobban törekedhetnének a balesetmentes munkára. — Tudna-e erre vonatkozólag néhány példával szolgálni? — Példa a Gáti IV. akna frontja. Rengeteg szakadás volt, sokat kínlódtak, de mióta betartják á technológiai utasításokat, nincs szakadás. Kányás példáját is említhetném, ahol igen nagy gondot fordítanak a technológiai fegyelemre. Itt mindössze három esetben fordult elő szakadás, de egyik sem okozott nyolc óránál nagyobb kiesést, pedig ez a legnagyobb akna, és viszonyai sem jobbak, mint a többieké. Éppen ez igazolja, hogy ahol a műszaki felügyelet megköveteli a technológiai fegyelmet, ott kevesebb a baleseti veszély. Sokszor lehet hallani szubjektív okokról is, amelyek befolyásolják a baleseti mutatók alakulását. — Vannak ilyen okok. Példának azt az időszakot vegyük, amikor létszám-leépítés van. Olyankor kevesebb a baj a fegyelemmel, és csökken a balesetek száma is. Legutóbb áprilisban, májusban tapasztaltuk ezt. A tröszt egyébként igen jelentős összegeket fizet kártérítés címén az SZTK-nak, és fizetéskiegészítés címén a balesetet szenvedetteknek. Tavaly több mint kétmillió forint volt ez az összeg, az idén az első félévben is meghaladta az egymillió-kétszázezer forintot. Véleménye szerint, melyek a legfontosabb feladatok, és miben várnak esetleg több segítséget más szervektől? — A kibontakozás útját abban látom, ha minden szerv a maga területén a balesetek elhárításához — természetesen a gazdaságosságot is figyelembe véve — a munka maximumát adja. A tröszt feladata, hogy a koncentrációkra való törekvés mellett a biztonsági állapot javítására fordítson nagyobb gondot. A vágatállapot mellett most már inkább a fejtési munkahelyek biztonságát kell növelni. A Kerületi Bányaműszaki Felügyelőségtől azt kérnénk, hogy az ellenőrzés fokozásával segítse a technológiai utasítások pontos betartását, mert az vezet a balesetek csökkentéséhez. A szakszervezet a felvilágosító munkával segíthet a legtöbbet, de a betegellenőrzés fokozásával, a táppénzes napok csökentésével, és a gyógyításnál tapasztalható lazaságok feltárásával is sokat tehet. Ezt az utóbbit kérjük az egészségügyi szervektől is — fejezte be Sült Tibor. — Mit ígér a harmadik ötéves terv, milyen főbb feladatokat kell megoldani? — Akár az üzemek, akár a város fejlődését nézzük, ugyanaz a tempó, dinamika a jellemző — egy-két területet kivéve — mint a második ötéves tervben volt. Minden üzemünkben jelentős rekonstrukciós feladatokat kell megoldani. Üj bányagépgyár épül, új huzalművet, süly- lyesztéses kovácsológyárat kap az Acélárugyár, újjászületik; a Tűzhelygyár, folytatódik az öblösüveggyári rekonstrukció. A harmadik ötéves tervben kezdődő és befejeződő termelési beruházásokra több. mint egymilliárd forintot biztosít népgazdaságunk. A városfejlesztésben erőinket továbbra is a központ gyors és folyamatos átépítésére koncentráljuk. Megemeljük a vasúti pályát a főtérig, elkészítjük az aluljárót. Lebontjuk a Posta úti régi lakótelepet, megkezdjük az Arany János utcai rész beépítését. A Pécskő alsó, déli lakótelep befejezéseként tető alá kerül a 2-es számú üzletház. A 15-ös jelű épületben körzeti orvosi rendelő lesz Lebontjuk a November 7. filmszínházat és újat építünk helyette. Üj autó- buszállomás, TÜZÉP-telep is szerepel a programban. A nemrég fel'pült SZMT székház folytatásaként hivatalok, intézmények találnak új otthonra. Tovább épül a Tóstrand, az SBTC pálya és a távfűtés nyomvonala. A peremkerületek jobb ellátása érdekében új szolgáltató és kereskedelmi egységek nyílnak. A lakásgondok enyhítését 830 állami erőből létesítendő lakás szolgálja. Hozzákezdünk a bányai lakótelepek fokozatos felszámolásához is. Ezt kiemelt feladatként kezeljük. A jelenleginél jobban szorgalmazzuk a társas családi házak építését Nehezíti az előrehaladást, hogy az előbb vázolt tennivalókat csak szanálás útján tudjuk megoldani A helyzet városunk adottságából fakad. Ezért nagy erőfeszítésre és következetességre van szükség. Sok segítséget, támogatást és megértést várunk a lakosságtól, amit eddig is megkaptunk, s reméljük továbbra sem marad el. — A feladatok végrehajtása a pártszervezetektől is jelentős erőfeszítést kíván. Miben látja a tennivalókat? — Pártszervezeteink munkájának hatékonysága, stílusa sokat fejlődött. Nőtt kezdeményezőkészségük, önállóságuk. Ezért születhettek olyan kezdeményezések, mint a minőségi-, a beruházási-, az önmeózási-, a szocialista szerződéskötési mozgalom, az éves exporttervek határidő előtti teljesítése, az exportkiállítások, védnökség a fonHavonta egy napot a faluért! Társadalmi munka Nógrád megyében Megtakarításból bérfejlesztés A Nógrádi Szénbányászati Trösztnél tavaly a Megyéi Népi Ellenőrzési Bizottság a tröszt illetékeseivel közösen vizsgálta a létszám- és műszakgazdálkodást. Megállapították: túlzottan megnövekedett az alkalmazotti létszám. Vita folyt egyes, újonnan kialakított munkakörök létjogosultságáról is. A felduzzadt alkalmazotti arány mellett, még mintegy 160 fős bújtatott létszámot is találtak. Tavaly és az idén csökkentették a tröszt mennyiségi tervét, s ez szükségessé tette a létszám csökkentését is. Elsősorban a munkásokat érintette a leépítés. Jogos volt tehát, a dolgozók bírálata, hogy az alkalmazotti létszámot is arányosan csökkenteni kell. Azóta kormányrendelet is jelent meg, amelyik meghatározza: az önként vállalt tartós létszámcsökkentésből eredő megtakarított béralapot teljes egészében fel lehet használni, még jutalmazásra is, az összeg 75 százalékát pedig bérfejlesztésre. A tröszt vezetősége élt ezzel a lehetőséggel, és már az idén 400 ezer forint összegű jutalmazást helyezett kilátásba azon üzemek, osztályok részére, ahol a tartós létszám-megtakarítást eszközölték, ugyanakkor éves szinten 700 ezer forintot fordítanak bérfejlesztésre. Egyes üzemeknél először idegenkedéssel fogadták a csökkentésre irányuló törekvést, később amikor vizsgálták a lehetőségeket, rájöttek, hogy jobb munkaszervezéssel, az üresjáratok megszüntetésével, a munkaidő jobb kihasználásával jelentős alkalmazotti létszámot takaríthatnak meg. A tröszt illetékesei felfiA megyei tanács legutóbbi ülése megállapította: „A második ötéves tervben megszilárdult a községpolitika, a községfejlesztés. Szorosabb lett a tanácsok és a lakosság, a választópolgárok együttműködése, és egyre jobban érvényesül a takarékos gazdálkodás elve. Növekedett a társadalmi összefogás, nagymértékben megnőtt a lakosság áldozatvállalása.” Mindezt adatokkal is alátámasztották: míg 1960-ban kétmillió, tavaly már 4,4 millió forint volt a lakosság által végzett munka értéke. Legtöbbet a salgótarjániak tettek városukért, a társadalmi munka értéke — egy lakosra számítva — 26,8 forint volt. A járások között a sorrend: rétsági, salgótarjáni, balassagyarmati, szécsényi és pásztói, öt év alatt 18,8 millió forintot teljesítettek önkéntes vállalásukkal a megye lakói. Ebből az összegből mintegy száz — kétszoba-összkomfortos — lakást lehetne felépíteni. Eny- nyi értékben parkosítottak, segítették a járda-, és az útépítés meggyorsítását stb. A harmadik ötéves tervidőszakban még nagyobb feladatok hárulnak a lakosság társadalmi összefogására. A tanácsok számára biztosított egyre nagyobb önállóság, a gazdaságosság fokozottabb figyelembe vétele, valamint a választók által, és a tanácsüléseken meghatározott feladatok gyorsabb megvalósítása igényli a lakosság önkéntes megmozdulását. A községfejlesztési tervekben egyre inkább csak a pénzösszeg szerepel, és azt a helyi tanács dönti el, hogy belőle hány folyóméter járdát, milyen nagy parkot, játszóteret épít a tervidőszakban. Ha jól megszervezik a lakosság társadalmi munkáját, ha a tanácstagok körzeteikben mozgósítják a lakosságot egy-egy feladatra, akkor ugyanabból az összegből — sokszor — két- szerannyi járdát is megépíthetnek. Jó tapasztalatok egész sora tanúskodik ennek a módszernek a helyességéről. Példának említhetjük Ho- mokterenyét és Mátraszelét, ahol a községfejlesztési rovaton szereplő összeg minden forintjához még egy forintot „adott” a falu lakossága — társadalmi munkával. Anyagot bontásból és a közeli üze- ' mekből. bányákból biztosítottak a parkosításhoz és a sála- kozáshoz. Szállítóeszközt — nem egy helyen — a termelő- szövetkezetek küldenek, hiszen a faluban, zömmel szövetkezeti gazdák élnek. Nekik épül és szépül a falu! Mégis valamennyi között a legjobb, a leghatékonyabb módszer a homokterenyei: havonta egy napot a falu szépítése, fejlesztése érdekében! — mozgalmat kezdeményeztek. A munkát a községi tanács irányítja, és a tanácstagok szervezik a választói körzetekben. Jelentőségét nem szükséges különösebben hangsúlyozni. A három kilométer hosszú községben járdát építenek. parkosítanak. Az idén a társadalmi munka értéke már elérte a 35 ezer forintot. Egy nap. vagy méginkább nyolc munkaóra a falu fejlesztése, szépítése érdekében — óriási dolog! A kezdeményezés csak Homokterenye esetében évi 50 000 munkaórát és 200 000 forintot jelent. Ilyen lehetőséget nem szabad kihasználatlanul hagyni! A homokterenyei községi tanács — nagyon helyesen — támaszkodik erre az erőre és nemcsak mozgósít a tanácstagokon keresztül, hanem munkát is biztosít az önkénteseknek. Természetesen a lehetőségek nemcsak Homokterenyén, Mát- raszelén adottak, hanem a megye valamennyi községében. Egyszerű számtani művelettel kimutatható, milyen hatalmas községfejlesztési feladatokat valósíthatnánk meg. ha ezt a mozgalmat Nógrádban — minden községben — elterjesztenénk. Baranya megyében például az „Egy napot Pécsért!” kezdeményezés olyan, sok millió forintot érő létesítmények megvalósítását segítette. mint a Mecseki Vidámpark, az Állatkert, az Űttörővasút, a Pécsi tó. a kilátóhoz vezető, több kilométer hosszú kövesút, és hosszan sorolhatnánk még. Sok múlik a községi tanácsokon. Kevés csak mozgósítani a lakosságot! Jó szervezéssel lehetőséget kell nyújtani számukra, hogy vállalásukat teljesíthessék. Nagyon fontos a községfejlesztésben a helyi anyagok felkutatása és felhasználása. Az új gazdasági mechanizmus lehetővé teszi a jövőben, hogy a helyi tanácsok szerződést kössenek az útépítő vállalatokkal, az iskolákat és a kultúrotthonokat építő ktsz-ekkel, és a termelőszövetkezeti építő-brigádokkal, és a tervek megvalósításánál a lakosság társadalmi munkáját is kalkulálják. Így egy év alatt több feladatot is megvalósíthatnak. A községi tanácsok a harmadik ötéves tervidőszakra összesen tízmillió forint értékű társadalmi munkát terveztek. Ennek többszöröse teljesíthető, de csak akkor, ha a helyi tanácsok és a tanácstagok még jobban támaszkodnak a lakosság kezdeményező kedvére és önkéntes munkájára. Csak így válik a „Havonta egy napot a faluért” — mozgalom eleven valósággá, csak így lesz belőle több járda, park. virág és szebb falu az amÚÉSds festői Nógrádban. Gáldonyi Béla gyeitek a helytelen nézetekre, és jelenségekre is. Egyes üzemeknél különböző megjelölésekkel, címekkel, bújtatva igyekeznek embereket foglalkoztatni. Ahol megbizonyosodnak róla, ott a vezetőket Komplex módon dtmtás Ijereskéa kártérítésre kötelezik. Egyre többen értik meg, hogy a szén önköltsége nem bír el mindent, csak a lehetőségek határain belül lehet gazdálkodAz idén Tereskén is „kivágják a rezet” a termelőszövetkezetiek. A korábbi években is dolgoztak, de gond, baj akadt jócskán — s úgy már nehezebben megy minden. Most jobban kezdtosabb építkezések felett. Ezek jól érzékeltetik: ha tovább növeljük pártszervezeteink önállóságát, még nagyobb feladatok elvégzésére is képesek. A napiak jó elvégzése mellett legfontosabb tennivalóként a párt vezető szerepének további erősítését jelöltük meg a gazdasági és társadalmi élet minden területén. Arra törekszünk, hogy a soronikövetkező vezetőségválasztásoknál olyan elvtársak kerüljenek vezető posztokra, akik politikailag rátermettek, megfelelő szakmai képzettségük van, önállóan tudják szervezni a rájuk bízott terület munkáját. Szakítanunk kell azzal a módszerrel, hogy nagyüzemi pártbizottságaink, pártszervezeteink, operatívan irányítsák, szervezzék a gazdasági és állami feladatokat. Ennek megszüntetése a pártmunka módszerének további finomítását követeli, de nem jelenti azt, hogy pártszervezeteink ezután ne törődjenek a gazdaságszervező tevékenységgel. Csupán arról van szó, hogy az új helyzet, a gazdaság-irányítási reformból következő tennivalók új módszereket kívánnak. A befelé fordulás helyett növeljük a gazdasági és társadalmi élet területén dolgozó kommunisták felelősségét, önálló gondolkodását, intézkedéseit. Ezért a kongresszusra való készülés során, de az azt követő időkben is a párttagság véleménye és javaslata alapján tovább fejlesztjük a pártmunka eddig jól bevált módszereit, gazdagítjuk nagyüzemi pártbizottságaink és a csúcsvezetőségek gazdaságszervező, irányító, ellenőrző és nevelő tevékenységét. Az eddiginél nagyobb gondot fordítunk a pártcsoportokra, agitációs tevékenységük hatékonyságának növelésére. Az eltelt időszak tapasztalatait elemezve fejlesztjük tovább a különböző mozgalmakat. Exportmozgalmunk középpontjába még erőteljesebben azt a követelményt állítjuk: olyan árut termeljünk, amelyet gyorsan és jól lehet értékesíteni. Tennivalóink igen sokirá- nyúak, ezért minden párttag támogatása fontos , számunkra. Ezért nagyüzemi pártbizottságaink, pártszervezeteink biztosítsák az elvtársi alapon nyugvó egészséges, alkotó kritikai légkört, konkrét feladatok, viták eldöntése után a párttagság egységesen és fegyelmezetten hajtsa végre a határozatokat, mutasson példát az állami fegyelem betartásában. Meggyőződésem, hogy Salgótarján kommunistái ‘és lakossága megvalósítja a kongresszus határozataiból adódó feladatokat, . amelyek eredményeképpen népgazdaságunk és szőkébb hazánk, Salgótarján is jelentősen továbbfejlődik — fejezte be nyilatkozatát Szalai Gáspár. tek. Az év eleji munkákat időben és gondosan végezték el, s ezt a „szokásukat” azóta is tartják. így van az aratásban is. Minden épkézláb ember azon fáradozik, minél előbb fedett, védett helyre vigyék a gabonát. A gyorsaság most nagyon fontos, mert az esőzés fenyegeti a termést. A munkaerő nagyobb részét — beleértve a gépeket is — a gabona-betakarítására összpontosítják. A két aratógépen kívül három kombájn dolgozik a termelőszövetkezet határában. Franka Mihály szövetkezeti elnök elégedett az aratócséplőgépek munkájával. Béta László főagronómus nevetve jegyzi meg: — A kombájnos egységgel nem is lehetünk elégedetlenek, példásan dolgoznak. Olyan tapasztalt gépkezelő irányítja a munkájukat, mint Pacek Pál a párttitkárunk. Elmondják a szövetkezet vezetői, hogy a párttitkár — aki kitűnően tud kcumbáj nozni — kapta magát, felült az egyik gép-monstrumra, s irány a határ. Azt mondta, addig ott nem hagyja a munkát, amíg be nem fejezik az aratást. Személyes példamutatása nagy hatással volt a szövetkezet tagságára. A munkája mellett elvégzi a titkári kötelezettségeket is, pedig egyre több dolga akad. hiszen közelednek a pártvezetőség választások, a párt- kongresszus. A termelőszövetkezet vezetősége időben gondoskodott s határban munkálkodó emberek ellátásáról, étkeztetéséről Az aratás ideje alatt kihordják az ételt a határba az embereknek. A körültekintő felkészülésnek, gondoskodásnak köszönhetik, hogy — az eső okozta hátrány kivételével — ütemesen halad a munka. Rövidesen befejezik az aratást. Igaz, hétszáz hold nem nagy terület, de még háromszáz holddal sem lehet megbirkózni, ha rosszul szervezik a munkát. Elég jól haladunk az aratást követő talajmunkákkal is — mondja a főagronómus. — Százötven holdat felszántottunk, negyven holdon másodnövényeket vetettünk, ötven holdon pedig zöldtrágyázunk. A munkának azonban akadályai is kerülnek. Így panaszkodik az elnök: — Nagy kiesést jelent a termelőszövetkezetnek az az egy harmincas Zetor, amelyik már egy hónapja áll az Érsekvadkertí Gépjavítóban. Azt mondják, nem lehet hozzá alkatrészt kapni. Pedig vizsgázott gép, amellyel a közúti forgalomban is részt vehetnénk. A tereskei^c nagyon remélik, hogy az érsek vadkertiek mindent megtesznek gépük gyors kijavítása érdekében. A termelőszövetkezeti iroda előterében fényképes faliújság lóg a falon. A főagronómus hobbyja a fényképezés, így a munka közben is szórakozik — lefényképezi a jól dolgozó tagokat, az érdekesebb munkákat. A képek kikerülnek a táblára s a mellékelt szövegből mindenki megtudhatja, kik, hogyan dolgoznak. Persze a képek nemcsak „dicsérnek”, pellengérre kerülnek a hibák K S ez így van rendjén. Dicséret a tereskeiekneki, jól dolgoznak. P. A.
