Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)
1966-08-07 / 186. szám
8 NOG R A O 19W. aufftrsrtiTS 7. va«Smsm Vincxe Ctyörgy A lélekember ordon belebámul a neonfónybe. Az utca lüktetése ismert. Több éve fogja már a belváros pulzusát. Minden este beül a presz- szóba, szokott helyére. Amíg szürcsöli a kávét, a következő napon gondolkodik. Sorra veszi a megrendelőket, akik másnap jönnek a kötött holmikért. S ha valamelyik nem készült volna el, azonnal telefonál a bedolgozónak és utasítja. A bedolgozó olyan mint a közlegény volt a KUK hadseregben. Parancsot kap és azt szisszenés nélkül teljesítenie kell. Különben ... Nagynehezen fejére állt és hegyibe mászott a törpe. Fent sárga rongy libegett és rikácsolva hadarta a nő: — A társaink! — Na, ha azok is ilyenek! — Egy kis szénáravalót! — Azon kis kelmedarab jelképezi a gyertya lángját. A törpe a kanócot. És süvölt a szabadító vihar... Huuuuuuu A gyertya már remegett jz erőlködéstől. A titkár fülöncsípte a törpét. — Erről nem volt szó! Hogy miért is nem jöttem már előbb! virgonckodott, mintha ezzel is leplezni akarná, amit most fedezett fel a férfin. A forró fürdővíz, akár a tűző nyári nap, előcsalta Gordon arcán és orrán a lencsenagyságú szeplőket. Nem is hasonlított arra az elegáns úriemberre, akit eddig ismert. Torzonborz, gusztustalan pénzembert talált a régi Gordon helyett. Szeretett volna hamar továbbállni, azonban a gin és a wisky —, melyeket vegyesen kortyolgattak — egyre jobban elhomályosította a szeplőket és a vizenyős áb- rázatot. Gordon ölébe ültette Juditot és kitartóan ittak. Aztán felugrott a férfi öléből és a szekrényhez ment. — Hogyisne! — kacérkodott kislányosan. — Majd később! — Kinyitotta a szekrényajtót és a porosodó könyvek között keresgélt. — Látom, nem olvasol —mondta. — Mostanában elég keveset — válaszolt Gordon. — Pedig azelőtt faltam a könyveket. De most minek? ... P z a sok újság!? — kiáltott fel a nő és az alsó polcon lapuló újságokra mutatott. — Emlék — felelte Gordon. — Emlék? Miféle emlék?! — Emlék, újságíró koromból ... — Nem értem! — nézett meglepődött«! Judit. — Te újságíró voltál? — Persze! Nem emlékszel a nevemre? Gordon Sándor... — Te voltál az? Nem értem ... — Miért csodálkozol? — Hiszen kötődéd van ... — Most! De azelőtt! Nem hiszed? Tessék! egész oldalas cikk... ez is. Nézd! — és nagy halom újságot szedett elő a szekrényből. Judit megilletődöttsége teljesen elloszlott és felnevetett: — Nagyszerű! És most, maszek kötődés! — Naés!? — vonta meg vál. lát Gordon. — Élni tudni kell! Főleg okosan élni! — mondta vigyorogva. Judit fuldoklott a nevetéstől. — Már szerettem volna közelről megismerni újságírót, mert azt mondják: azok lé- lekemberek... Most itt áll előttem egy őriginált újságíró! — Pardon! Csak voltam — vetette közbe Gordon. — Különben is hagyjuk a lelki életet... — és megfogta Judit derekát — Inkább igyunk! — De csak wiskyt kérek.. Koccintottak. Gordon ölébe vette a nőt. Kezével végig simította arányosan ívelt mellét. Az szótlanul feküdt a férfi ölében és szemeit vé- gigjártatta a szobában, majd visszanézett. — Tudod mire gondoltam? — kérdezte. — Éspedig? — Nagyon ügye* ember vagy... — Miből gondolod? — Jó az üzleti érzéked. A múltkor figyeltem meg, amikor azt a két garnitúrát eladtad. Nem tudtak volna elszökni azok a süketek, úgy rájuk tukmáltad. — Azt akarod mondani, hogy szeretni is tudnál? — Csacsi! Ilyet kérdezel.,. Már bebizonyítottam. Különben is hagyjuk a prózai dolgokat. Miért hagytad ott az újságírást? ... — Én sem szeretem a prózát — vágott szavába Gordon. — Különben, egy kis ötvenhatos rumli volt az egész. — Hogyan nyitottál kötődét? — kérdezte tovább a nő, figyelembe se véve a férfi titkolózását. — Hogyan? ... Nem loptam a pénzt — felelte Gordon közönyösen. — Apámtól maradt egy ki« ez, az. Apróbb ékszerek. Szóval —volt. — Értem! — kiáltott fel a nő. — Tehát pógár elvtárs voltál! Isteni! — és újra hahotába csapott, miközben kigombolta blúzát és megfogta a wiskys poharat. — Az üzleted virágzására! — koccintott Gordonnal. — Ha <ól megy az üzleted, tudunk wiskyt vedelni!... Haragszom rád! — durcáskodott gyerekesen. — Még minddig nem kész az ausztrál pulcsi, amit ígértél... — És ha kész? — mosolygott Gordon. — Komolyan? — hízelkedve megcsókolta a férfi arcát. Gordon biccentett és a szekrényből elővette az ajándékot. — Jaj de szép! — ugrott fel Judit. Lerántotta magáról a blúzt és felpróbálta a pulóvert. Forgolódott a tükör előtt, nézegette. Kifogástalannak találta. Aztán óvatosan —, ahogy az új holmikkal szokás bánni— levetette. Szoknyáját is kigombolta, s az súlyától a szőnyegre hullott. A zsúrkocsi, amelyen az Italok voltak, nyikorogva a rekamiéhoz gurult. Egyetlen kattintással sötétségbe burkolózott a szoba. Csak az ablakon szökött be kevés utcai fény. — Nagyon szép a pulóver — susogta. — Te valóban lélekember vagy. {gordon elérzékenyült a w dicsérettől és elhatározta, hogy másnap több pamutot kevertet a gyapjú közé bedolgozóival, mert ezt a pulóvert valahol be kell hozni. Elvégre, a lélekembemek is tudni kell élni. (1958) Réti Zoltán: Külváros Darázs Endre Ma minden rendben volt, Gordon hamar távozott a presszóból. Hazaérve bekapcsolta a rádiót, letelepedett a kényelmi», perzsahuzatú fotelbe. Megtermett vállaiban kellemes zsibbadtság futká- rozott, amely bizsergette, csiklandozta. Vállait mégjob- ban megfeszítette, s lábait feltette a kanapé szélére. Így vízszintes helyzetben dúdol- gatott együtt a rádióból diszkréten áramló zenével. A szoba falán értékes festmények. Az antik bútorzat szimmetrikusan illeszkedik a perzsaszőnyegekhez, amelyek teljesen elfedik a parkettát. Gordon talán abba se hagyta volna a dúdolást, ha tekintete bele nem ütközik a tükörbe. Feltápászkodott, bámulta önmagát, és észre sem vette, hogy hangosan beszél: — A! Persze, hogy nem a pénzért... Kopaszodok .,. nem. dehogy kopaszodok ... a homlokomnál egy kicsit. Igaz, nem is szép, ha a vörös haj nagyon előrehajlik... Az a hülye Bokor az kopasz... Így, ha balra fésülöm még jobb! Persze, nem a pénzért, Juditnak van ízlése ... Különben is, ha nem tetszik, kirúgom! Na bumm! Krajczer- né is mondta azelőtt a szerkesztőségben, hogy csinos vagyok ... Szemét kis Kraj- czerné, most meg sem ismer... Újságírás?! Hahaha! A kötődé!... Az beütött! És egyáltalán nem vagyok kopasz ... Addig beszélt a tükörben látható képmásához, amíg megtelt a fürdőkád. A szobában kellemes meleg levegő járkált. Fürdés után házikabátban tért vissza a szobába és végignyújtózkodott a re- kamién. Már kényelembe helyezte magát, amikor csengettek. — Nyitom — szólt ki, men a rücskös üvegen keresztül felismerte Judit alakját Az elegáns szőke asszonyt kézcsókkal üdvözölte. Judit a megszokott semmi tmon d ássa i HOLLÓS KORVIN LAJOS: Köznapi ballada A gyermekért sírt akkor éjjel, a gyermekért, kit — Könnyű szívvel? Vagy nehézzel? — elvetélt. A férfiért sírt akkor éjjel, a férfiért, kit az utolsó fordulóig elkísért. Egy álomért sír hajnalonta, egy álomért, melyért csak tétlenül könyörgött, s el nem ért. Hárman jöttek a faluba, egyetlen tevén. A hatalmas kétpúpú állat könnyen hordozta őket. A törpe cintányérral zörgött az alkonyaiban. — Itt a cirkusz! Világszámok! Egyetlen előadás! Rögtön kezdődik a régi vásártéren. A kobraember, bent a tanácsnál, letérdepelt. — Mi csak előőrs vagyunk! Propagandacsoport! Mögöttünk tíz kocsi jön! Ha az igazgató megtudja, hogy nem csináltunk reklámot, fegyelmit kapunk! A titkár ingadozott. — No de írás nélkül... — Huszadszor mondom kérem, hogy a működési engedélyünk az igazgatónál van! — Igen, de ... — Még ki is rúghatnak bennünket, ha nem ... — Ezt éri nem akarhatom. Jó, csinálhatnak propagandát, de nehogy tányérozzanak: — Dehogyis kérem, van nekünk jó fizetésünk! A nő már nagyon várta. — Oké? — Ja. A teve megadón térdelt a kopott füvön a ritka körben. A kobraember gesztikulált. — Csupa világszám! A jódlizó csontváz! A vicces sírásók! A kettéharapott királytigris! A Sátán fekete sámlija! ötven vérengző szám! Egy asszony sipítva türelmetlenkedett. — Lássunk már valamit! A kobraember sípba fújt. — Ami itt látható lesz, íz csak ízelítő és ingyenkóstoló! Első szám: bajadérok a toronyban. Tánc! > Zsebéből fésűt vett ki, papirt tekert rá és fújni kezdte a melódiát. A törpe csattogott, csörömpölt és a nő lila mackóruhában ugrabugrált. Két perc, már ezt ordította a kobraember. — Tapsot a nagy Mona Lizának! Jó példával járt elöl, de kis sikerrel. Erre gyorsan másik számot jelentett. — Szimbolikus ritmusjáték! A halál gyertyája! @iikiuz — És jön a diadalmas élet Az én vagyok. Elfújom a halál gyászos gyertyáját! Phüü! Ekkor leugrott a törpe és a kobraember feltápászkodott. összekapaszkodva énekelték. — És győzött az élet! Mert győzött az élet! Sokan mentek eL A plétál- kás törpe elébük került. — Csak egy kis szénáravalót a tevének! Majdnem mindenki adott, Hogyne adtak volna annak a jámbor és soványka állatnak. ,,aki” olyan kedves elvágyódással nézett a kis tömegre a felfénylő csillagok alatt. — SzáZkettő forint és tíz fillér. Nem rossz! Mások jöttek. A mezőről tartottak a faluba. Itt megálltak. — Rekamijé hercegnő menüettje! A századok nagy tánca. Királynők járták a fényes palacoókban! Valaki közbekiabált. — Királynők? Rosseb aki megette! A táncosnő gyorsan lehúzta lila nadrágját és most csipkebugyiban mutatkozott. Ringtak a csípőik, rengtek a vastag combok a fésűzenére. — Egy kis szénáravalót! — Adok egy ötvenest, ha leveti a .,« — Egy kis szénáravalót a tevénknek! — Adok én egy egész kazlat, ha egészen levetkezik! Röhögött a kobraember. — Mármint a teve? A beborozott öregember öklöt mutatott. — Hallgass, komédiás! Én mindig megtartom a szavam! Ha nekem itt... Sokan mentek megint el, szám közben, köztük a mérges részeg is. — Biztosan szélhámosok! Csupa fegyencpofa! A kobraember büszkén intett a messziségbe. A síkon, jó távol még, fényfűzér ringott. A teve már talpon állt. Csak a törpe hiányzott róla. — Frigyes, gyere, megyünk' — Várjanak csak! A teve lépdesni kezdett, futni a titkár, és a törpe elillant. — Megállni! — Már miért? — Hová mennek? — Az orrunk után! — Maguk pénzt szedtek! — És? — Erről nem volt szó! — Hát aztán? — Jelenteni az igazgatójuknak! — Csak tessék! A titkár kifulladt, a teve meg eldobogott a folyó felé és a titkár mogorván fogadta az állami cirkusz kék War- szaváját. — Miféle tevés bandát küldtek maguk előtt? A cirkuszos mérgesen nevetett. — Már megint elénk kerültek! Elképzelem, hogy mit csináltak ezek a kóklerek! Ezek után ki lesz itt ránk kíváncsi? Pataki József: Portré
