Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)
1966-08-07 / 186. szám
4 IfO-ORÄD feBB. «ngu^hrs Pasám.aft A felszólító mód legegyszerűbb esetei A felszólító módú igealakkal cselekvésre, történésre, létezésre szólítunk fel. De nem feltétlenül személyeket Vörösmarty például a következő sorokban máshoz szól: „Folyj el, ó, folyj, patak és kát partod bokra lehullat, .Vidd a rózsalevélt gyors vizeiden alá!” Ez a nyelvi tény azonban semmiféle zavart nem okoz. Nyugodtan felszólítunk élőlényeket, élettelen tárgyaikat, sőt, csak képzeletünkben élő elvont dolgokat is. „Hagyj el, óh Reménység! Hagyj el engemet..(Csokonai) Az már inkább zavar, hogy a felszólító mód jelét, a mindenki által ismert „j”-t nem találjuk meg minden felszólító módú igealakban. Fenti példáinkban szépen látható: Folyj, folyj, Hagyj (hagyj). Ma csak azokkal az esetekkel foglalkozunk, amelyben a felszólító mód jelét, a „j”-t eredeti formájában kiírjuk. Maradjunk Csokonainál. A „Magyar! Hajnal hasad!” című költeményéből vizsgáljuk meg a következő sorokat: Vigadj, magyar haza! Kelj fel azért magyar! álmodból serken) fel... örvendj, hogy elmúlván a setét éjszaka... Most Petőfi Sándor: „A nemzethez című verséből írjunk ki olyan mondatokat, amelyekben felszólító módú ige van! Kondnljanak meg a vészharangok! — Ébredj, ébredj, istenverte nemzet... — Haljunk meg, ha nem szabad élnünk. — Lépj a síkra gyorsan és egyszerre,... A Csokonai és Petőfi idézetek ritkított szedéssel kiemelt igéiben a felszólító mód jele (a J”) jól látható. Különösen problémamentes az egyes szám második (gyakorlatilag legtöbbször felszólított) személy esetén a módjel használata. A j-t ilyen esetben a végződés nélküli ige tőhöz kapcsoljuk: vígad — vigadj, serken — serkenj, lép — lépj stb. Kicsit bonyolultabb a többi személy (én, ő) és a többes szám minden személye (mi, ti, ők) esetén: Kandul — kon- duljanak, hall — halljunk. A felszólító mód jele ugyanis az igetőhöz kapcsolódik, de a módjelet még személyragok követik. Ragozzunk él felszólító módban egy igét, és figyeljük meg a módjel elhelyezkedését! Én számoljak, te számolj, ő számoljon — mi számoljunk, ti számoljatok, ők számoljanak! A fenti alakok mindegyikében (s egyben az igék nagyon jelentős csoportjában) minden számban és személyben ki kell írnunk a felszólító módban való ragozás esetén a .,j” módjelet. Mindez nagyon természetesnek , és egyszerűnék tűnik mégis sok-sok helyesírási hiba tanúskodik arról, hogy sem a felnőttek, sem a gyerekek nem ügyiéinek eléggé az igető és a hozzá kapcsolódó „j” mód jel kiírására. Nem megy ritkaságszámba az ilyen helyesírási hibákat tartalmazó levél: .fia rossz az idő, maraggyatok a szobában! A gázt ne hág gyátok nyitva! A ktsdcának aggyatok tejet! Nehogy veszekeggyetek! Ha kimentek a strandra. csak a kis vízben füröggyetek!" Okos és sajnos eleget sohasem ismételhető szülői tanácsok ezek. Csak éppen egy- egy csúnya helyesírási hiba éktelenítette el a felszólítást, utasítást, parancsot kifejező igéket. Kétségtelenül. úgy ejtjük ezeket a szavakat, ahogy a fenti levélrészletben olvashatók. Írásban azonban a szóelemzés helyesírási elvét követve — fel kell tüntetnünk a teljes igetőt és a hozzákapcsolódó mód jelet és így: maradjatok. hagyjátok, adjatok, veszekedjetek, verekedjetek, fürödjetek! Tehát, M kell írnunk a felszólító mód jelét akkor is, ha a kiejtésben a „dj” és „gyj” mássalhangzók ggy-vé olvadnak össze. Tóth Imre Évek óta járom a megyét, és egyre inkább meglepődöm azon, hogy egyik legkiválóbb, országszerte ismert tudós történetírónk emlékét csaknem elfelejtettük. Arról a Katona Istvánról van szó, akiről már Gibbon, a nagy angol történetíró, aki a latin nyelven — a régi tudós világ nemzetközi nyelvén —, írt hatalmas munkáit jól ismerte, kijelentette, hogy ő az, aki a magyar történetírást európai színvonalra emelte. — Arról a Katona Istvánról, akiről Kalocsán irodalmi és történelmi társulatot neveztek el, ami ma is működik. Katona, Kármán, Madách és Mikszáth, mind a magyar— szlovák nyelvhatáron születtek. Ahogy Kármán. Madách és Mikszáth ismerete nélkül a magyar szépirodalom története rendkívül hiányos lenne, ugyanúgy Katona István műveinek ismerete nélkül a magyar történeti irodalomról alkotott képünk is csonka, ö az első, aki beható részlettanulmányok alapján, egységes szemléletű, összefogó jellegű történeti tanulmányokat írt, és kritikai bírálat tárgyává tette az összes előtte író történetíróink állításait. Katona István 1732. december 13-án született a Losonc és Fülek közelében fekvő Ipolybolykon.' Családjának késői utódai állítólag még ma is ott élnek. — Gyermekkoráról keveset tu dunk, ö is, szülei is. a XVIII. században szokásos módon voltak vallásosak. Ezek az érzések hatással voltak pályaválasztáséra is. — Kisfiú korában majdnem belefulladt az Ipolyba. Megmenekülését égi csodának fogta fel, és ezért elhatározta, hogy hálából pap lesz. A falusi iskolából Egerbe, majd pedig Esztergomba került középiskolába. Ennek a két városnak történelmi múltat idéző emlékei, valamint a fülefci, somoskői és salgói várromok gyermekkorban megcsodált, rejtelmesen ködbeve- saő tájképi szépségei ébresztették fel benne a történelem iránti szeretetek — Gyermekkori fogadalmát, hegy pappá lesz, és vágyát a magyar múlt minél tökéletesebb megismerésére, úgy egyeztette össze, hogy 1750-ben, a tudományok művelését a rend tagjai számára nagy mértékben előmozdító jezsuiták sorába lépett be. Tizenegy esztendei főiskolai és Hová lenek az igazi nyarak? Sajnálatos tapasztalati igazság, hogy a régi idők nyárias, szép nyarai már csak ritka vendégként járnak vissza. A szeszélyes időjárás törvényeit kutató szakemberek feljegyezték, hogy az utóbbi két évtized alatt csak az 1947-es, az 1952-es, s az 1961-es és az 1963^as nyarak teljesítették becsülettel meleghozam és napfénytartambeli kötelmeiket. Az 1954-es esztendő például a Budapesti átlagos 2100 óra napsütés helyett 1780 órát, az 1955-ös pedig csak 1750 órát teljesített. Az említett évek júliusa 89, illetve 100 órányi napsütéssel maradt adósunk. Viszont ebből az időből származik a szólás, hogy „nyárvíz idején”, amikor is a folyók, patakok völgyében sok tízezer hold szántóföld, rét és legelő volt víz alatt. Átlagosan 100—150 órányi napfénynyel kevesebbet adott az 1957, 1958, I960 és az 1964-es esztendő. A tavalyi napfénytartam 1964 óra volt, tehát az időszámítás évszámtól már csak egy órával maradt eL Az említett években a mostoha nyarakat — dr. Berkes Zoltán szerint — az erős napfolttevékenység okozta. A fokozott napfolttevékenység ugyanis igen gyakran provokál kontinensünkön erős és tartós nyugati légmozgást, és következésképp atlantikus nyarakat. Az egyik leggyakoribb napfolttevékenységi ciklus 1968-ban éri el tetőpontját, így az „igazi” nyarak Visszatértére majd csak 1970 táján számi thatunk. Szabályerősíts kivételként voltaik már az említetteknél ridegebb nyaraink is, mégpedig napfolttevékenyiségi minimum idején. Az 1912-es év a 2100 órás napsütési normából csupán 1533 órát teljesített Szeptemberben az átlagos 208 óra helyett 56 óra napsütést jegyeztek £eL Ez máig is az abszolút borússági rekord. Oka pedig az 1912 nyarán Alaska - ban kitört Katonai vulkán rengeteg lebegő hamuja, amely sokáig gátolta a napsütést világszerte. Még a következő évre is kihatott: 1913-ban még mindig 385 óra volt a napfényhiány. Ennek az évnek a júliusa hűvösségi rekorddal jeleskedett: középhőmérséklete a normális 22 fok helyett 18 fok volt. Az Abbáziában nyaralók táviratilag kértek otthonról meleg bundákat. Történetek, históriák a régi Nógrádból Katona István Nőgrád megye történetét nem ismerjük eléggé. Amit erről eddig írtak, a felszabadulás utáni részlettanulmányok kivételévei. ki keli egészíteni az újabb kutatások eredményeivel. Sok régi közlést újra kell fogalmaznunk, sok nem ismert tényt közölnünk kell. Jó, ha a középkortól napjainkig terjedő nógrádi megyetörténeti kutatások állásáról a nagyközönség is értesül. Ezért írom ezt a néhány összefüggésre és tényre rávilágító cikksorozatot. Nagyon szépek a nyugati kocsik, a Ford, a Mercedes, az Alfa Romeo. Az egy főre jutó autó „fogyasztásban” is megelőztek bennünket. Viszonylag olcsóbban is hozzájuthat az ember egy Volkswagenhez, vagy egy Taunus- hoz. Az is igaz, hogy ma már nálunk i>s minden 100. embernek van személykocsija (tíz éve még csak minden ezrediknek volt) szóval fejlődünk és gyönyörködünk a nyugati márkákban. Ez még nem is lenne baj, nézzük és ismerjük el, ami szép. Csakhogy, hajlamosak vagyunk nagyon is csalfa szemüvegen át nézni a nyugati világot. Az autó olyan, mint a homorú tükör. Kövérít! Menynyire így, van, elég a legutóbbi tarjáni példát említeni. Egy, hajónak is beillő külföldi kocsit csodáltak reggel és este a Karancs előtt és Eresztvényben. Megsimogatták. mert „túlról” jött és dicsérték, hogy milyen jól mehet odakint honfitársainknak. És akkor jön a poén: a cso- daauióval propagandázó honfitársunk csak sofőré egy, Budapesten üzletelő milliomosnak, aki kölcsönadta a kocsit. Na. de nem mindenki kölcsönöz a saját, amerikai gazdájától. Van, akinek az állam ad „bérbe” kocsit — kirakatnak. Éppen a tavaszon történt, hogy egy nyugatnémet rendszámú kocsival karamboloztak. A sofőr — ötvenhatos disszidens — elsírta magát.; jffTlTOLLWCCYßf IK/llKJK- Á hajbókolást — Mi lesz velem? Két évig kereshetek a kocsira, mire visszafizetem az államnak. Ezt a kocsit is nagyon sokan irigyelték honfitársunktól... Aztán megy . a levél az NSZK-ba: „Drága fiam! Indulok Becsbe, gyere értem kocsival!” Jön a válasz postafordultával: „Nem mehetek, már nincs kocsim. Elvitte a vakbélgyulladásom.” Mert lehet, hogy sok kocsi van „odakint”, de nincs, az egész ország lakosságára kiterjedő SZTK. Az ember lenyel egy cseresznyemagot és elveszíti a Ford Taunusát. Persze, nem mondom én, hogy mindenkivel így áll a dolog. Előfordul, hogy a jóvágású magyar dvsz- szidens megtetszik egy csinos lánynak, akinek — mellesleg — milliomos, vagy legalábbis gyártulajdonos a papája. És a fiatalok, külön- külön, saját autóval jelennek meg a fiú szülőföldjén. Mi pedig hajbókolunk, hogy: lám. mégiscsak ott van a lehetőségek hazája! Nem kételkedem én ebben, csakhogy... Ügy vagyunk ezzel az egész kelet-nyugati porblémával, mint egykoron a nylon harisnyákkal. Amikor megjelentek a hazai boltokban is a esik nélküli és olcsó harisnyák, lebeszéltük az amerikai tántit a küldésről. Olasz orkán is csak addig volt vágyálom, amíg nálunk „hiánycikk”-nek számított. Nem divat már a külföldi nylon ing sem, mert a hazai olcsóbb. És én most megfordítom a lapot. A minap nyugatiak reggeliztek a Karancsban. Bőségesen, magyarosan, aztán hárman fizettek — írd és mond — 32 forintot, összenéztek. Náluk ez a reggeli a négyszeresébe kerülne. Mohón vásárolják a Pick-szalámit, a Tokajit és a Goldberger gyár készítményét és a magyar camping-felszereléseket, az Orion gyártmányokat — sőt, a hazai tranzisztoros készülékeket is, mert ezek felülmúlják• a külföldi gyártmányokat. Csakhogy ők nem csodálkoznak, nem hajbókolnak! ők vásárolnak és otthon dicsekednek. Pedig, mi is dicsekedhetünk. Ha jó kávét akarunk inni Külföldön, akkor „Budapest” kávéfőzőt keresünk a presszóban. Agyba-főbe fényképezzük a középületeket és dicsérjük a siklósi márványburkolatot. Űj lakótelepekben gyönyörködünk, de a külföldi útikalauzokban elfelejtették feltüntetni. hogy magyar tervezők készítették a terveket. Szurkolunk Eusebió- 'r*~n**n gondolunk arra, hogy Guttmann Bélától tanult focizni. Szóval, nincs mit szégyenkeznünk! A Karancsban nagy vendégség volt a napokban. Tengerentúli rokonok negyven főre rendeltek első osztályú terítéket. Az étterem remekelt. A külföldi rokon dicsérte a Tokajit, a pincérek udvariasságát (bezzeg, odakint ilyen nincs) a szállót, az étrendet, a zenét, az előételeket, a vendégek alkalomhoz és helyhez ülő ruháját. És akkor a távolról jött rokon elővette a dózniját, meg az öngyújtóját. A jó salgótarjáni unokaöccs azonnal rácsapott. — Ez igen! Ilyet csak a bácsiéknál gyártanak. — Ne marháskodj, öcsém! Budapesten vettem, 45 forintért. Nagyon praktikus jószág! Mindebből az a tanulság, hogy a magyar munkás keze sem gyengébb, mint az amerikai. a kanadai, vagy a nyugatnémet. Illene már egyszer-kétszer előtte is hajbókolni! Megérdemli! G. B. egyetemi tanulmányok elvégzése után, 1761-ben szentelték pappá. 1765-ben már a nagy- szombati egyetemem — a mai budapesti tudományegyetem elődjén —, a történelem tanára. 1773-ban, amikor feloszlatták a jezsuita rendet világi pap lett. de megmaradt egyetemi tanárnak, és 1777-től kezdve a budai egyetemen tanított. Katonának az volt a felfogása, hogy a magyar történelmet csak a hiteles kútfők alapján lehet megírni. Már első művében, Thúróczy krónikájának átdolgozásában, figyelemmel volt erre az akkor úttörő szempontra. — Amikor II. József rendelettel törölte el a magyar történet egyetemi tanítását, és a tanítás nyelvét németté tette, Katona István nem volt hajlandó tovább tanítani. Ezért 25 évi tanárkodás után nyugdíjazást kérte. — Ezzel a ténnyel nemcsak magyarságát igazolta, hanem az akkori, valóban tudományos követelmények érvényesüléséért: is síkra szállt. Minden írását a mélyreható forráskritika jellemezte. Nyugalomba vonulása után még fokozottabb mértékben tudott a levéltári, könytári, és hely- rajzi kutatásokkal foglalkozni. Nagy súlyt helyezett a kronológiai problémák tisztázására. Hatalmas művét, a negyvenkét kötetből álló História critica-t 1779-től 1817-ig adta ki. Ezt a hatalmas művet, amely még ma is nélkülözhetetlen az országos történetírás szempontjából, mert számos ma már fel nem lelhető forrásra is hivatkozik, a hazai és külföldi bírálatok egyaránt korszakalkotónak tekintették. Katona felkutatta a hazai és a külföldi forrásokat. Igyekezett azok adatait úgy csoportosítani, hogy a vitás kérdéseket magukból a forrásokból tisztázza. Nem félt hozzányúlni begyepesedett, megszokott köztudatba átment állítások hamis voltának bebizonyításától, és a régi történetírók szavahihetőségét szigorú vizsgálat tárgyává téve, nem egy tévedésről rántotta le a leplet. — Mindezt éles logikával, legtöbbször a források saját maga helyetti beszéltetésével végezte el, amivel elérte, hogy elkerülte a meddő vitákat. — Műve szigorúan tudományos, kutatók számára készült alkotás és szinte hihetetlen, hogyan győzte egymaga az általa összehordott töméntelen anyagot megrostálni. Katona nagy művének haladó szellemű jellegét a bécsi udvari cenzúra is észrevette és igyekezett annak megjelenését a legkörmönfontabb módokon megakadályozni. I. Ferenc abszolutisztikus kormánya azonban csak azt tudta elérni a haj thatatlan magatartású íróval szemben, hogy az utolsó nyolc kötetét az. csak hat-tíz évi késéssel jelentette meg. Katonát a cenzúra részéről érő zaklatások nem törték meg. hanem szinte fokozták erejét’ és egész életében büszke volt arra. hogy művét újszerűnek, szabad elvűnek tartják. — Tisztában volt azzal, hogy a negyvenkét kötetből álló. hatalmas, latinul írt művét a nagyközönségből viszonylag csak kevesen fogják megismerni. és elhatározta, hogy magyarul is, mindenki számára élvezhető stílusban megírja a magyar történetet. Ebben azonban, halála megakadályoz. A forradalmi jellegű 1790/91 évi országgyűlésen is resztjeit- Több vitairatot írt. Ezek közül talán a legfigyelemreméltóbb a szlovák nemzetiségi kérdésről szóló tanulmánya. Ekkor már a kalocsai könyvtár igazgatója. 1794-től pedig ugyanott kanonok is, ami azt jelentette, hogy megszabadult az anyagi gondoktól. — Ekkor —, miközben még számos kisebb nagyobb tanulmányt is írt —, szülőfaluja felé fordult a figyelme. Születése helyét addig is gyakran felkereste. Most azonban díszes templomot építtetett Ipolybolykon, amit bőkezű adományokkal is ellátott. — Művei tele vannak nógrádi vonatkozásokkal. Valóságos kincsesbányák, a megye története szempontjából. — Bár több évi munkát jelent, nagyon jó lenne végigböngészni, és magyarra fordítva kiadni az idevonatkozó részeket. — A magyar irodalomtörténetre vonatkozó adatokat is összeállította, és a „Status littera- rum in Hungária” című művében ki is adta. Ö az első megyebeli irodalomtörténészünk. Katona István rendkívüli szívós munkabírású egyénisége forradalmasította a magyar történetírást. Hetvenkilenc éves volt, amikor meghalt. Megyénkben emlékét 1911-ben örökítették meg. Ekkor szülőházára is emléktáblát helyeztek. Ennél azonban sokkal nagyobb emléket emelt ő saját magának. — A „História critica” már címében is kijelölte a történelmi igazság kiderítésének útját, a kritikus, igazi elmélyedő munkát végző, és megkövetelő történet- írást. — Megyénk nagy fia nyomdokaiba kell lépnünk, ha — az ő tévedéseit is az ő által kezdeményezett szellemben kiigazítva —, meg akarjuk írni a megyénkre és a nógrádi falvakra és városokra vonatkozó helytörténeti műveket. Nógrádi kapcsolatai szem- nontjából jó lenne kéziratait és levelezéseit felkutatni. Ennek a munkának nemcsak tudománytörténeti. hanem megyetörténeti jelentősége is volna. Katona István feltétlenül megérdemelné, hogy megyénk történetírói többet foglalkozzanak műveivel és emlékét az eddigieknél nagyobb megbecsülésben részesítsék. Dr. Belitzky János A két „lég9* II világ legnagyobb kohója A krivojrogi kohászati üzem tér lesz. A nagyolvasztó maszámára elkészítették a világ gas technikai ellátottsága legnagyobb kohójának terveit, folytán a Szovjetunió legol- A kemence összsúlya 40 000 esőbb nyersvasát fogja előállí- tonna, térfogata 2 700 köbmé- tani. Legnagyobb teleszkópja A leningrádi optikai-mecha- leszkópjának műszaki terveit, nikai egyesülés szakemberei- A teleszkópnak 6 méter átmé- nek egy csoportja, B. Joanni- rőjű tükre lesz. szianinak. a csillagászati mű- Az óriási csillagászati műszerek szerkesztő irodája ve- szer elkészítésében több neves zetőjének irányításával kidől- tudós és számos leningrádi gozta a világ legnagyobb te- iparvállalat vesz részt.
