Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)

1966-08-07 / 186. szám

ihrij. augusztus 7. vasárnap

NOGRAC

3

^0am tépi tó

katanák

Hónapok ófca mozgalmas a

Somoskőújfalui vasútállomás. Földgyalu, markológép dolgozik a vágányok között. Az agregátor zúgása messzire hangzik. A dömperek egymást váltják. Földet visznek, követ szállítanak. Az aláverőgép a vasúti pályát egyengeti. Süllyesztik a pályatestet, átépítik a Somoskőújfalui állomást. A határmenti forgalom egyre nagyabb. Korszerűbb állomás kélL

A munkát nem a MÁV dolgozói, hanem katonák végzik. Sorkatonák ülnek a dömper volánjánál, kezelik a földgyalut, a markológépet, az agregátort. Az egyik műszaki alakulat katonái. A híd és útépítés után most vasútépítők lettek. Békében és háborúban egyaránt ez a feladatuk.

Izmos férfiak. Bőrüket barnára sütötte a nap. Akad közöttük ismerős is. Többen salgótarjániak vagy Nóg- rád megyeiek

— Nálunk egyik fontos követelmény, a fizikai erő — mondja Fejes Imre. százados.

— Van a sorkatonák között érettségizett, technikus, ipari iskolát végzett, legtöbbjük azonban szakmát tanult fiatalember. Az elméleti kiképzés után most a gyakorlati munkában vesznek részt. Ez hasznos a népgazdaságnak, de jól jön a fiúknak is. Többen közülük még a bevonulás előtt megnősültek. Nem csa- ládfentartók, mégis jól jön az a havi ötszáz forint, amit a munkával megkeresnek. Még valamit: itt több géppel dolgoznak a fiúk. Elvégezhetik a gépkezelői tanfolyamot, s leszerelés után akár a vasútépítésnél, akár más területen hasznosíthatják tudásukat. Vasúti előmunkás oklevelet is szerezhetnek, s civilben is a MÁV-nál maradhatnak. Ez a munka egyik oldala. A másik a népgazdasági haszon. Amit a fiúk megépítenek, azt azonnal átadják a forgalomnak. Az ötös és hatos számú vágányt az elmúlt héten vette át a MÁV.

Az elvégzett munka szép látvány. Talán centiméterrel sem lehetne hibát találni benne. A kőágyazat lapos, mint a rajztábla. A sínt szorító csavarok, mint apró kis katonák sorakoznak egymás mellett. A százados elégedett. Nem szól róla, nem is dicsekedik.

Eddig mintegy tizenegyezer köbméter földet mozgattak meg a katonák. Felújították a vágányt Salgótarján-Főtér és Somoskőújfalu között. Most a töltés mellett a szabvány-árkokat építik. Betonozzák. A másik csoport a vágánysüllyesztést végzi Somoskőújfalun.

— A program? — ismétli a kérdést Fejes százados. — Öt óra előtt ébresztő. Utána takarítás, felkészülés és reggeli. Hét órakor már a munkát kezdik a fiúk. Óránként öt, tíz órakor pedig tizenöt perces szünetet tartunk. Ekkor fogyasztják el a tízórait. Fél óra az ebédidő és fél öt előtt fejezzük be a munkát. Bevonulás után mindennap fürdés, húsz perc alaki kiképzés és húsz perc anyagkarbantartás. A vacsora után pedig kezdődik a kulturális élet. A hét egy napján katonai kiképzést tartunk. Van szabadidő is, de erről beszéljenek ők maguk.

Valet Zoltán régi ismerősünk. A belső karhatalom katonái segítettek neki karancs- aljai lakásának építésénél. Most ő is itt van. Azóta őrvezető lett. Szakmájában tevékenykedik. Kőműves. Az árkokat betonozza.

— Akkor jól jött a segítség. Azóta már a kislányunk is megszületett. Nyugodt vagyok, biztos fedél alatt élnek. Ide éppen szociális helyzetem miatt kerültem. Gyakran hazamehetek — persze csak akkor, ha kiérdemiem. Jó itt lenni. Sokan vagyunk barátok, földiek.

Sorolja a neveket. Belko- vics András, ő a század KISZ titkára, Zagyvapálfalváról került ide. Novák András sai- gótarjáni, Tóth Antal és Mészáros József is Salgótarjánból kerültek az alakulathoz. Baranyi János zagyvapálfalvi Szita József őrvezető, varsányi.

— A legjobb munkaerőt a nógrádiak jelentik. Nagyon elégedett vagyok a munkájukkal — summázza véleményét a százados.

— A szabadidő? Célszerűen

használjuk fel — meséli Bel- kovics András KlSZ-titkár. Van televíziónk, ping-pong és röplabda felszerelésünk.

Részt veszünk a városi Kilián Kupa küzdelmekben, labdarúgó-csapatunk most a második helyen áll. Ezerkétszáz kötetes könyvtárunk igen látogatott. Vásárolják is a könyvet a fiúk. Három hét alatt több. mint négyezer forintot forgalmaztunk. Hetenként kétszer filmvetítés van, játékfilmet és katonai témájút is bemutatnak. Rendszeres a Ki mit tud vetélkedő. Témáját az általános műveltségből, katonai ismeretekből, szolgálati szabályzatból vesz- szük. A legjobbakat díjazzuk, öngyújtót, cigarettatárcát lehet nyerni. Eddig az öblös- üveggyári kiszeseklkel volt közös kultúrcsoportunk, most a baglyasaljaiakkal szeretnénk együttműködni. Kell a fiúknak a szórakozás.

Azt, hogy Belkovics András a honvédségnél kapta meg párttagsági könyvét, parancsnokától tudtam meg.

Dolgoznak és szórakoznak a fiatalok. Feladatukat híven teljesítik most is — békében.

Somogyvári László

Vállalják a nehezét

Amíg a párttitikárt várom a tanácsházán, Bartus Bertalan tanácselnökkel a község gondjairól beszélgetünk. Mert akad még bőven tennivaló Pilinyben. Igaz. hogy a termelőszövetkezetben helyrejöttek a dolgok, de elég egy k's lazaság a munkában, s máris következik a gond. Vagy itt van a csapadékos idő! A cséplést is elfelejtették volna, de napokig szakadt az eső. Egy kevés hordani való maradt, amit előbb meg kell majd szárítani, s csak ezután lehet csépelni.

— Valamit pedig tennünk kell, mert nem várhatunk örök időkig — mondja a tanácselnök, s elkeseredve nézi az eget.

Az időről nem tehetnek a pilinyiek. Rajtuk nem múlik a siker, az eredmény. Ezt talán az bizonyítja legjobban, hogy nemrégen még az újságok is arról írtak, s volt itt néhányszor a televízió is, — hogy miként küszködik a nehézségekkel egy gyenge termelőszövetkezet. Szó, ami szó nagy volt a küzdelem, de már ott tartanak, hogy beérik az első gyümölcs. Sokat javult a gazdaság, az emberek szívesen dolgoznak, mert biztos a jövedelem. A szorgalom és az akarat győzelemre jutott. ,

Ezzel nincs is semmi baj PHinyben. Az a baj, hogy

lassan, lassan nem lesz, aki szorgoskodjon. Ezen aggodalmaskodik a tanácselnök, amikor megérkezik Lehoczki Barna párttitkár.

— Fogyunk, fogyunk! — tanúsítja ő is. — De mégnem tartunk ott, hogy nincs munkáskéz. A termelőszövetkezeti tagság nagyobb része idős, megfáradt ember az igaz, de amikor kell, segítenek az ipari munkások...

Piliny lakosságának majdnem kilencven százaléka az iparban dolgozik. Gyárakban, bányákban. A termelőszövetkezetben jórészt csak azok maradtak, akik a múltban földműveléssel foglalkoztak — de sokan azok közül sem. A fiatalok? Az országos gond itt a községben duplán érvényesül. Pedig már szépen fizet a közös gazdaság. Biztos az előleg, s minden évben magasabb a munkaegység értéke is.

— A legnagyobb gondunk a közös jövője — mondja a párttitkár. — Azzal nem oldjuk meg végérvényesen a helyzetet, hogy az ipariak hazajárnak egy-egy kampány- munkára. Fiatalok kellenek 2 szövetkezetbe.

Az óhaj megvan, csak az eredmény gyenge még. Pedig majd minden pártvezetőségi ülésen, taggyűlésen, közgyűlésen foglalkoznak ezzel a kérdéssel.

— Sokat beszélgetünk a fiatalokkal, résztveszünk a KISZ-gyűléseken, s meghívjuk őket egy-egy párttag-gyűlésre is — újságolja a párttitkár.

A pilinyiek jó úton haladnak. S ebben — mint általában más területen is — a párttagok mutatnak példát. Palcsó István KISZ megbízottnak, meg a többi vezetőségi tagnak, kommunistának az érdeme, hogy szaporodik a fiatal párti agok száma. Borzák Juliannát most vették fel tagjelöltnek, s most kérte felvételét Vágvölgyi Géza is.

— A legutóbbi taggyűlésen egy párttagnak és két tagjelöltnek adtuk ki az igazolványt, s egy tagjelölt felvételéről döntöttünk — mondja Lehoczki Barna.

Jó hallani, hogy újabb és újabb tagokkal gyarapodik a negyvenhét főt számláló alapszervezet. Erősödik a pilinyi kommunista kollektíva. S ezt az erőt a tetteknél lehet lemérni. A kommunisták mindenütt ott vannak, ahol segítségre van szükség. Segítettek az aratásban, a cséplésben és készülnek az őszi betakarításra is. A termelőszövetkezet gépei sok munkát elvégeznek, egy-egy időszakban azonban nem lehet nélkülözni a

Eredményes hizlalás a szécsényi járásban

Mintegy tizenhárom millió forint értékű árut adtak a népgazdaságnak a szécsényi járás termelőszövetkezetei, háztáji gazdaságai és egyéni termelői már az idén. A járás közös gazdaságai több mint ötven százalékra teljesítették éves sertéshús értékesítési tervüket. Háromszázzal több hízott sertés hagyta el a sertés- tenyésztő telepeket, mint a múlt év hasonló időszakában. Növekedett az értékesített marha és baromfihús mennyisége is. a tavalyi esztendőhöz viszonyítva.

Nem alakult azonban ilyen kedvezően a tojásfelvásárlás. A gazdaságok nem teljesítették féléves tojásértékesítési tervüket. A tejtermelés aránylag jobbnak mondható. A szövetkezetek több mint kilencezer hektoliter tejet értékesítettek már, s ez a mennyiség is több annál, mint amennyit tavaly augusztusig elszállítottak a tejipari vállalatnak.

Piackutatás új gyártmánnyal

A minőségi huzalok iránti igények újabb erőfeszítésre, újabb megoldásokra, kísérletekre ösztönözték a Salgótarjáni Acélárugyár vezetőit. E gondolat jegyében került sor a gyár és a Magyar Kábelművek szegedi gyáregysége közötti kooperációra, melynek során Salgótarján, műanyaggal bevont huzalok előállítására folytatott kísérletet. Az ily módon előállított termékről mond aztán véleményt a megrendelő, a szegedi gyáregység.

A kísérletek befejeződtek. A mintaküldeményt már útnak indították Szegedre. Ezzel egy időben a gyár illetékes szakemberei megkezdték a piackutatást. Több vállalatnak küldtek az új termékből, a műanyag bevonatú huzalokból.

szorgos munkáskezeket sem. Ilyenkor az ipari dolgozók is segítenek.

Vezetőség választásra készülnek a pilinyi kommunisták is. Az elmúlt időszak munkájáról majd a párttitkár számol be a tagságnak. Nincs, nem lehet szégyenkeznivalójuk a pilinyi párttagoknak, vezetőknek. Rendkívül nehéz, sajátos körülmények között dolgoznak — jó eredménnyel.

Nem könnyű Lehoczki Barna helyzete sem, annyi bizonyos. Nyolc éve párttitkár már ez a szikár bányász. Erejét nemcsak a bánya őrli, hanem a fontos beosztással járó felelősség is. Olyan típusú ember, aki nem ismer lehetetlent. Valamikor két pártszervezet volt a községben. Akkor kevesebb dolga akadt. Azután rámaradt a szövetkezeti alapszervezet is. Ezzel tetéződtek a gondjai, s ránc is több lett a homlokán.

— Szerencse, hogy a vezetőség minden tagja szorgalmas, mert egy ember nem bírná — mondja. — Valano- gyan csak összehoztuk a nyolc év alatt.

De még mennyire!

Sok még a tennivaló Pilinyben. Elvégzésükre azonban megvan a biztosíték is — a kommunisták személyében j ök azok az emberek, akik! személyes ügyüknek tekintik a közösség ügyét és bátran vállalják a tennivalók nehezét.

Pádár András

A reform szellemében

A szemlélet reformja

A gazdasági mechanizmus reformjáról hozott párthatározat bőven ad alkalmat arra, hogy már most, az előkészítés időszakában hozzájáruljunk a végrehajtandó változtatások sikeréhez. Bízvást vonatkoztathatjuk ezt a megállapítást gazdasági életünk mipden területére, közöttük a mezőgazdaságra, az agrárpolitikára is. Mi az, amit ebben az évben és jövőre tehetünk a reform érdekében, például a mezőgazdasági termelőszövetkezetek jobb gazdálkodásáért, gyorsabb erősödéséért?

A szükséges és lehetséges gazdasági intézkedések kidolgozásán, végrehajtásának előmunkálatain kívül elsősorban az, hogy minél előbb megérleljük azokat a szemléletbeli változásokat, amelyek nélkülözhetetlenek az új mechanizmus bevezetéséhez. A termelőszövetkezeti mozgalomban jelentkezett problémák egy része ugyanis nem az eddigi vagy a mostani „mechanizmusból” fakad. Nem, hanem abból, hogy néhány, már régóta közismert, helyes agrárpolitikai elv, tétel, nem, vagy nem tisztán érvényesült a gyakorlatban.

Nem csupán a termelőszövetkezetekre, hanem minden vonatkozásban érvényes, hogy a reform egyik célja: kedvezőbb feltételeket teremteni a szocialista demokrácia további fejlődéséhez. Elérni, hogy a dolgozó emberek kezdeményezőbbek legyenek, tevékenyebben vegyenek részt a gazdasági folyamatok irányításában és ellenőrzésében. Csak így valósíthatják meg „uralmuk megerősítését a dolgokon és saját társadalmi viszonyaikon”.

Az új mechanizmusról, s azzal kapcsolatban a termelőszövetkezeti vezetésről szólván némelyek azt mondják, hogy mezőgazdaságunk csak akkor tud megfelelni a hazai és az export-igények támasztotta követelményeknek, ha „felhagyunk az úgynevezett szövetkezeti demokrácia próbálgatásával”. Szerintük „nem szabad, hogy magas képzettségű termelőszövetkezeti vezetők, szakemberek alkotó lendületét, tudását gúzsba kösse hozzá nem értő, ósdi elveket valló, maradi parasztok gáncsoskodása”. A szövetkezeti demokrácia — állítólag —, menthetetlenül ide torkollik. Ebből vonják le azt a következtetést, hogy a termelőszövetkezetekben nem lehet testületi vezetést meghonosítani.

I

smerős ez az eszmefuttatás, létezik szelídebb fajtája is. Az. amelyik nem veti el a választott vezetőség gondolatát, lehetőségét, de oda lyukad ki, hogy a gazdaság valóságos irányítója ne az legyen. Eszerint a felfogás szerint az elnöknek afféle köszönő-ember, értekezleteken* összejöveteleken reprezentáló szerepe lenne. S a tagoknak, azoknak a bizonyos „maradi gáncsoskodóknak”? Nem szükséges hozzá nagy képzelőerő, hogy a vázolt logikát követve, az említett felfogás hirdetőinek mi a válasza erre a kérdésre. Az ilyen álláspontot vallókkal vitatkoztunk a múltban is, de a reform-elképzelések ismeretében még inkább vitatkoznunk kell velük, ma és a jövőben. Világosan tudtukra kell adni. hogy a gazda joga — és persze, a kötelessége is — a szövetkezeti tagságot együttesen illeti meg, s ezt a jogot ezután az érintettek erélyes tiltakozása nélkül, mind ritkábban lehet majd csorbítani.

A Központi Bizottság határozata remélhetően beláttatja velük tévedésüket, hiszen igazán félreérthetetlen és könnyen felfogható okfejtés után mondja ki egyebek közt azt, hogy „Tervgazdálkodásunkat a szocialista tulajdon mindkét formájának, az állami és szövetkezeti tulajdon-formának (beleértve a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságát) együttes fejlesztésre alapozzuk”. Más helyütt pedig azt tűzi feladatul, hogy a reform „segítse elő a háztáji gazdaságok indokolt mértékű, differenciált fejlesztését Ezért országosan egységesen csak a háztáji földterület kiterjedését célszerű meghatározni”. S éppen mai problémáink és később megvalósít* ható céljaink felelősségteljes mérlegelése, és lehetőségeink gondos számbavetése után belefoglalták a határozatba a következőket is: „ott, ahol a korszerű nagyüzemi termelés feltételei kedvezőtlenek, és rövid időn belül nem is tehetők kedvezővé, a háztáji állatállományt e körülmények figyelembevételével célszerű kialakítani, illetve növelni.”

Évekkel ezelőtt, amikor itt is, ott is kezdték alkalmazni a tsz-ekben a terméseredményhez, az előállított termelési értékhez szabott munkadíjazás, részesedés, premizálás különféle változatait, rögtön elhangzott az „ideológiai” kontra. Többen kifejtették, hogy például a százalékos részesedés feudális csökevény, nem felel meg az elosztás szocialista elvének, tehát üldözendő, megtiltandó. Azóta sok, előbbre vivő változás következett be agrárpolitikánkban is, de ez az üres és hamis szólam még mindig fel-felcsendül.

B

izonyítékokat nem nehéz találni arra, hogy milyen nagy előnyei vannak a szóbanforgó munkadíjazásnak. Könnyű belátni azt is. hogy az adottságokhoz, egyebek között a munkaerőhelyzethez, a gépesítettség fokához mindig lehet igazodni és természetesen kell is. Magától értetődik, hogy nem illeti meg ugyanannyi kukorica a tagokat, ha a kukoricát vegyszerezik, tehát nem kell kapálni, mint amikor az első kapálástól a góréba rakásig minden munkát emberi erővel végeznek el. Miért van hát mégis olyan makacs tiltakozás helyenként a közvetlen anyagi ösztönzés említett módszerei ellen?

Részint azért, mert a köriis és közvetlen személyi érdekek összeegyeztetése nem minden esetben egyszerű dolog. S akár könnyebb, akár nehezebb feladatot jelent, jól megoldani csak akkor lehet, ha hozzáértéssel csinálják, képesek felismerni a különféle tényezők gazdasági, társadalmi szerepét. hatásait. Alapvető követelmény természetesen az is, bármilyen rangú vezetőről legyen szó, hogy tudjon és hajlandó legyen a termelőszövetkezeti tagokkal, tulajdonosokkal egyetértésben határozni. Abban a szellemben, amit röviden ugyan, de félremagyarázhatatlanul fgy fejez ki a határozat: „A jövedelemelosztás formáinak megválasztása az egyes szövetkezetek belső ügye.” Ezt elfogadtatni és a gyakorlatban érvényesíteni — akármilyen kézenfekvő —. nem lesz könnyű dolog. Ámde hiábavaló volna a fáradságért minden egyéb más megoldást keresni.

A reform sikeres megvalósítása nem utolsó sorban attól függ, hogy mennyire tudjuk közüggyé tenni, miiyen erős egységben dolgozunk érte. Ahhoz pedig, hogy az új mechanizmus lényegét társadalmunk túlnyomó többsége világosan lássa, bevezetését tevékenyen támogassa, le kell győznünk helytelen, ártalmas szemléleteket is.

Gulyás Pál