Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)

1966-08-07 / 186. szám

NŐG R A D 1966. augusztus 7. vasam an Véres összetűzés Chicagóban — Megsebesítették Hinget EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN CHICAGO (MTI) Csaknem ezer néger és fe­hér polgárjogi harcos pénte­ken este Martin Luther King lelkész vezetésével a Marqu­ette parkból útnak indult Chicago egyik külvárosa felé, ahol kizárólag fehérek élnek és százszázalékos a faji meg­különböztetés. A felvonulás célja az lett volna, hogy bé­késen tiltakozzék a kertváro­siak magatartása ellen, akik nem adnak munkát és lakást négernek. Bár már a múlt vasárnap leírhatatlan gyűlölködéssel tá­madtak rá itt egy King-ve- zette béke-előőrse, s így már jóelőre kétezer rendőrt vezé­nyeltek ki. Még a hatóságok sem számítottak arra, ami be­következett: A békés menetet szitkozódó fajgyűlölők fogadták. Köve­ket, törött palackokat hajigái- tak a tömött sorokba. Fehér vagányok, „rohamosztagokba” tömörülve, kirángatták a sor­ból és agyba-főbe verték a négereket. Az egyik „akció- csoport” megtámadott egy fe­hér rendőrt, aki az ütlegekés rúgások következtében el­ájult. Mérgeskígyót dobtak a tüntető menet sorai közé. Még azokat a négereket sem kí­mélték, akiknek egyébként semmi közük sem volt a fel­vonuláshoz. Két néger autóst a környékbeli üzemanyagtöl­tő állomáson félholtra vertek. Az üvöltöző fehér fajvédők ilyen feliratú táblákat mutat­tak fel: „A ‘néger nyomorta­nyák felszámolásának egyet­len módja: a niggerek kiirtá­sa!”. „Vörös a rózsa, a viola fekete, késsel a hátában King úr jól festene!” — rikácsolták kórusban. Valóságos kőzápor fogadta a rendőri különítmé­nyeket, amikor utat akartak vágni a tüntetés előtt a dü­höngő fehérek erdejében. Pe­tárdák, záptojások hullottak a felvonulókra. Martin Luther King, az amerikai polgárjogi mozgalom Nobel-díjas élharcosa kishíján menekült meg a fehér ellen- tüntetők merényletétől. Ami­kor kiszállt kocsijából, hogy a felvonulás élére álljon, va­laki egy nagy kődarabbal fej­bevágta. King, a fájdalmai ellenére, kitartott. Nem sok­kal később alig került el egy repülő kést. A késdobáló egy 19 éves fehér suhancot ta’ált el, akit kórházba kellett szál­lítani. Újabb amerikai csapatok érkeztek Vietnamba SAIGON (MTI) A saigoni amerikai katonai főhadiszállás jelenti, hogy új amerikai hadosztály egységei érkeztek Dél-Vietnamba és kezdték meg a partraszállást Qui Nhon-nél. A partraszálló egységek a negyedik gyalog­sági hadosztály első alakula­tai. A csapatok Vietnamba ér­kezése előtt a Dél-Vietnam- ban levő amerikai erők lét száma hivatalosan 282 000 em­ber volt. Az új egységek ré­szét képezik a bejelenteti csapaterősítéseknek, amelyek­kel a Dél-Vietnamban állomá­sozó amerikai erők létszámé eléri majd a 350—400 ezret. Az új hadosztály egységei! vasárnap maga Westmoreland tábornok, az amerikai erők parancsnoka üdvözli külön ceremónia keretében. Az amerikai légierő ismét bombázta Haiphong térségét A. gépek körülbelül 30 kilo­méteres körzetben dobták le bambaterhüket erőteljes lég- elhárítás tüzében. A Reuter a VNA-t idézve közli, hogy a Haiphong ellen augusztus 2-án végrehajtott bombázás áldo­zatai között 16 gyermek is szerepel. Indonéziai jelentés DJAKARTA (MTI) Malik, indonéz külügymi­niszter beszédet mondott a Djakartában akkreditált kül­földi tudósítók klubjának avató ünnepségén. Kijelen­tette, hogy a Malaysiával va­ló „fizikai szembenállás” po­litikája megszűnik, és foly­tatására nem kerül sor. Az ország súlyos gazdasági helyzetéről szólva Malik kö­zölte. hogy nemsokára eluta­zik különböző szocialista or­szágokba, így a Szovjetunió­ba, Lengyelországba, Cseh­szlovákiába és Jugoszláviába, valamint látogatást tesz Egyiptomban, Indiában és Pakisztánban is. A hirosiwnai évfordulón HIROSIMA (TASZSZ) Szombat reggel hirosimaiak tízezrei és Japán valamennyi kerületének képviselői gyűl­tek össze a hirosimai Béke- Parkban, hogy tisztelettel adózzanak a 21 évvel ezelőtt, az amerikai atombomba-táma­dás áldozatává vált honfitár­saik emlékének. Nyolc óra 15 perckor egy percre leállt a forgalom az egész városban, és gyászszertartásra egybe­gyűltek néma csendben emlé­keztek az atombomba áldo­zataira. A városban csupán a harangok zúgását lehetett hal­lani. Sinzo Hamai, Hirosima pol­gármestere a hagyományoknak megfelelően, ismertette azt az 550 nevet, amely az atomtá­madás kései áldozatai neve­ként ebben az évben került fel a parkban található em­lékműre. A városban 61993 az 1945. augusztus 6-i atom­támadás következtében el­pusztultak száma. A polgár- mester békeszózatot intézett az egybegyűltekhez és emlé­keztetett arra a veszélyre, amely jelenleg a világban fennáll a vietnami háborúval kapcsolatban. Távolkeleti fejlemények Az AMZUS kulisszái AZUTÁN, HOGY SZÖUL­BAN Ázsia és a Csendes­óceáni térség külügyminiszte­rei konferenciáztak, majd a SEATO tanácsa ülésezett Canberrában, az ausztráliai fővárosban sor került Auszt­rália, Űj-Zéland és az Egye­sült Államok katonai szövet­sége, az Egyesült Államok ve­zette ANZUS képviselőinek értekezletére. Az értekezleten azon kívül, hogy tovább gombolyították az összeesküvés szálait az ázsiai nemzeti felszabadító és békemozgalmak ellen, a részvevők áldásukat adták Johnsonnak Hanoi és Haip- hongi bombázását elrendelő parancsára. Az ANZUS-t egyébként 1951-ben hozták létre a dél- kelet-ázsia és az óceániai gyarmati pozíciók védelmére és arra, hogy Ausztráliát és Űj-Zélandot kivonják Anglia hatásköréből és az Egyesült Államokhoz láncolják. Anglia kirekesztését abból az ANZUS-ból, amelynek két tagja a Brit Nemzetközösség­hez tartozik, maga a Penta­gon szorgalmazta. Ez volt Anglia legcsúfosabb diplomá­sai veresége, amelyet valaha mögött is kapott az eddig mindig lojális partnerektől és volt gyarmatoktól. Az ANZUS összetákolá- sa után elkezdték az angol mintára szervezett ausztráliai hadsereg átállítását amerikai szabványokra. Az angol hadi­anyagszállítók lehúzhatták a redőnyt, mert helyüket az amerikai hadianyaggyártó társaságok vették át. A Pentagon egyébként azt a szerepet szánta Angliának, hogy folytassa tovább a har­cot a nemzeti felszabadító mozgalmak ellen Ad'enben, az olajban gazdag arab terü­leteken, Malaisyában és tart­sa fenn a Szueztől keletre lé­vő haditámaszpontokat. Az Egyesült Államok jól tudta, hogy ezzel gyengíti a font­sterlinget, jobban függővé te­szi a dollártól, és az eddigi­nél nagyobb engedelmességre kényszeríti Londont. Ezenkí­vül ez a manőver ahhoz is hozzásegíti az Egyesült Álla­mokat, hogy megszerezhesse az indiai és a Csendes-óceáni angol stratégiai támaszponto­kat és azokat a szigeteket ugyanebben a térségben, amelyeket már régen nukle­áris támaszpontok építésére és berendezésére szemelt ki. Az USA az ANZUS révén tel­jesen kiépíti atomtengeralatt­járóinak utánpótlási és irá­nyítási támaszpontjait. AZ AMERIKAI SZAKÉR­TŐK például most tanulmá­nyozzák e támaszpontok épí­tésének a lehetőségeit Űj Guinea térségében, a távoli Fidzsi szigeteken, a Salamon- szigeteken és más szigetcso­portokon. A Pentagon már rakétatámaszpontokkal ren­delkezik az egykori japáni Mikronéziái szigeteken a Csendes-óceán középső ré­szében és haditámaszponttal a Csendes-óceán déli részén, Pago-Pagoban. Az ANZUS határozatai értelmében a kö­zös amerikai-ausztráliai ter­vekben igen nagy figyelmet szentelnek Űj-Guinea rnilita- rizálásának. Harriman az Egyesült Ál­lamok kormányának szóvivő­je 1963-ban az ANZUS Wel­lington! minisztertanácsi ülé­se előtt kijelentette, hogy vál­ság esetén Amerika harcolni fog Üj-Guinea keleti részé­ért. és hogy Amerika ezt a területet Ausztrália részének tekinti. (Űj-G>uinea keleti ré­szének túlnyomó többsége. Az új szovjet kormány — Koszigin külpolitikai nyilatkozata — „Új nürnbergi per" — A NATO és az USA — Nigéria és Kongó Az elmúlt hét legfontosabb és az egész nemzetközi közvé­leményben legnagyobb vissz­hangot kiváltó eseménye a szovjet parlament ülése, az új szovjet kormány megalakulá­sa és Koszigin miniszterelnök programbeszéde volt. Nem sokkal a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésszakának összeül­te előtt a nyugati sajtó előbb meglehetősen homályos, majd később nyílt célzásokat tett arra, hogy „Moszkvában ké­szül valami; igen jelentős sze­mélyi változások várhatók a kormány vezetésében”. Akadt olyan kommentátor Is, aki azt írta: értesülései szerint a szov­jet kormánynak új miniszter- elnöke lesz. és számos tárcát eddig ismeretlen személyekkel töltenek majd be. Meg kell azonban jegyezni, hogy né­hány nagyobb hírszolgálati iroda moszkvai tudósítója be­csületesen megírta: amikor ezekről a híresztelésekről vé­leményt kértek szovjet hiva­talos személyektől, azok csak mosolyogtak. Ez a mosoly­kommentár teljesen megalapo­zott volt: csak derűvel lehet fogadni azokat az újra meg újra felbukkanó híresztelése­ket, amelyek „személyi válto­zásokról” vagy a „politika vál­tozásáról” óhajtanak tudósíta­ni a Szovjetunióból. Megalakult az új szovjet kormány, miután az alkot­mánynak megfelelően lemon­dott az előző parlament által megbízott Alekszej Koszigin — s ezt az új kormányt, amely összetételében teljesen válto­zatlan. újra Koszigin minisz­terelnök alakította meg. Programadó beszéde a szov­jet politika folyamatosságát, következetességét, elvi alap­jainak szilárdságát erősítette meg. A belpolitika és a gaz­dasági építés kérdéseivel kap­csolatos kormányfői megnyi­latkozás legfőbb tartalma az volt, hogy a szovjet politika fő feladata ezeken a területeken az SZKP XXIII. kongresszusa történelmi jelentőségű határo­zatainak megvalósítása, köze­lebbről szólva pedig az új öt­éves népgazdaság-fejlesztési terv előírásainak teljesítése. Ami a nemzetközi politikát illeti, Koszigin miniszterelnök rendkívül határozottan utalt arra, hogy a szovjet külpoliti­ka alapja a szocialista orszá­gok egységének további erősí­tése, és a szabadságukért har­coló népekhez, a fiatal fejlődő államokhoz fűződő összekötő kapcsolatok erősítése — egyút­tal a békés egymás mellett élés elveinek határozott ér­vényre juttatása, az imperia­lizmus agresszív erőinek visz- szaszoritása, és egy újabb vi­lágháború kirobbantásának megakadályozása. Nagy figyel­met keltett a szovjet kormány­főnek az a nyílt és határozott megállapítása, hogy a szocia­lista közösség nemzetközi po­zíciói sokkal erősebbek lenné­nek. ha a Kínai Köztársaság­hoz fűződő kapcsolatok meg­felelnének azoknak a normák­nak, amelyek természetszerűek és kötelezőek szocialista orszá­gok között. „Az imperializmus elleni harcról szónokolva, a kínai propaganda a támadá­sok célpontjává egyre inkább az SZKP-t és a Szovjetuniót teszi, és ezáltal — ami telje­sen nyilvánvaló — jó szolgá­latokat tesz az amerikai im­perializmusnak” — mondotta a szovjet kormányfő, hangsú­lyozva, hogy a Szovjetunió ez­után is mindent megtesz, a szovjet nép és a szovjet ál­lam, valamint a Kínai Nép­köztársaság közötti kapcsola­tok megjavítására. A nemzetközi helyzet fontos kérdéseiről szólva, a többi kö­zött erőteljes szavakkal emlé­kezett meg Koszigin minisz­terelnök az amerikai imperia­listák újabb vietnami eszkalá­ciójáról. az agresszió további folytatásáról és kibővítéséről. Egyébként ezzel a kérdéssel kapcsolatban a szovjet parla­ment fontos nyilatkozatot is tett, amelyben az imperialis­ták bűnös tevékenységéért minden felelősséget az Egye­sült Államok kormányára há­rít A vietnami háború esemé­nyei súlyos aggodalommal töl­tik el a világ békeszerető em­bereit: az elmúlt héten ugyan­is az amerikaiak tovább foly­tatták a demilitarizált övezet és Haiphong kikötőváros bom­bázását, újra gyalázatos táma­dásokat intéztek a csatornahá­lózat ellen és így a bombák, gépfegyverek, amerikai vegyi és gázfegyverek által fenye­getett vietnami népnek most szembe kell néznie a bombá­zások következtében fokozódó árvízveszéllyel is. A nemzetközi közvélemény rendkívüli érdeklődése mellett egyébként hozzáláttak az „új nürnbergi per” előkészítésé­hez is — minden valószínű­ség szerint már ennek az esz­tendőnek a novemberében Pá­rizsban megkezdi munkáját az a világszerte ismert közéleti személyiségekből álló testület, amely nemzetközi bíróságként vizsgálatot folytat majd a Vietnamban elkövetett ameri­kai háborús bűnök ügyében. Az eddigi hírek szerint a bi­zottság munkájában Lord Bertrand Russel. Jean-Paul Sartre Simone de Beauvoir, Lazaro Cardenas volt mexikói elnök. Josué de Castro, az Élelmezési Világszervezet volt főtitkára, Danilo Dolci olasz és Peter Weiss német író is részt vesz. A nemzetközi fejlemények egyik legérdekesebbje a héten az a meglehetősen ellentmon­dásos jelentés, amelyet az amerikai képviselőháznak a NATO kérdéseivel foglalkozó albizottsága készített. Az albi­zottság egyrészt keserűen ál­lapítja meg, hogy több tagál­lam politikusai (közöttük De Gaulle elnök) elégedetlenek a NATO-val, majd bizonyos mértékig tekintetbe véve a nemzetközi közvélemény állás­pontját leszögezi, hogy kez­deményezni lehetne a NATO és a Varsói Szerződés tagál­lamai szárazföldi erői létszá­mának egyidejű és párhuza­mos csökkentését. Ennek a ja­vaslatnak mintegy ellensúlyo­zására két rendkívül negatív gondolat is szerepel a jelen­tésben. Az amerikai képvise­lők az atomtitkok átadásának lehetővé tételét javasolják — tehát az NSZK atomfelfegy­verzésére tesznek tulajdon­képpen javaslatot, másrészt pedig — hosszú idő után elő­ször a nagy nyilvánosság előtt felvetik Franco Spanyolorszá­gának esetleges NATOrtagsá- gát is. A hét elején az Egyesült Nemzetek Szervezete Bizton­sági Tanácsában megvizsgál­ták a Szíriái Arab Köztársa­ságnak Izrael ellen benyújtott panaszát. A Biztonsági Tanács tagjainak többsége elítélte Iz­rael agresszív akcióit, s töb­ben — közöttük a szovjet kül­dött —, azt javasolták, hoz­zanak végre olyan határoza­tokat, amelyek nemcsak hogy a probléma általános rende­zése irányába hatnak, hanem meg is akadályozzák a jövő­ben intézendő izraeli provo­kációkat. Afrikából két országból is érkeztek hírek fegyveres ösz- szetűzésekről. Nigériában, a Jakabu Go- won alezredes által vezetett felkelő egységek lényegében átvették a hatalmat. Ez a csoport az északi hausza törzs­ből származó tisztek és poli­tikusok megbízásából kelt fel. Ironsi tábornok kormánya el­len (Ironsi sorsáról nincsenek hírek), és lényegében a törzsi ellentétek megoldását megkí­sérlő egységes kormányzat megdöntésével újra a hausza törzsnek a többiek feletti ural­mát óhajtják megszilárdítani. A Kongóból érkező egymás­nak ellentmondó jelentésekből egyre inkább az a kép alakul ki, hogy a lázadó fehér zsol­dosok és a katangai csendőrök mögött a nemzetközi tőke, Kongóban érdekelt csoportjai állanak, és a véres események tulajdonképpen a kongói nép földjén levő nagyértékű bá* nyák fölötti amerikai—belga vetélkedést fejezik ki. Gárdos Mikló« amely ausztráliai Igazgatás alatt van, az ENSZ gyámsági területe). Az ausztráliai monopólisták szócsöve a Sydney Moríng Herald1, repesve közölte, hogy Harriman kijelentése az új- guineai kérdésben új mozza­nattal gazdagította az ANZUS terveit Harriman welingtoni lá­togatása után fokozatosan megkezdődtek a háborús ké­szülődések Üj-Guineában. Ausztráliai mérnökkari tisz­tek már dolgoznak is egyes berendezések készítésén. Ot­tani lapjelentés szerint nem­rég az új-guineai Pápuaföl­dön a nyugat-iriáni határ mentén megkezdték egy re­pülőtér építését. Azt állítják, hogy ezen a repülőtéren ra­kétákat és rakétaberendezé­seket helyezhetnek el. A helység, ahol a repülőtér épül, összekötő láncszem Szin­gapúr, Guam és a Fülöp-szi- geti amerikai támaszpontok között. Egy sydney-i folyóirat ar­ra mutat rá, hogy Üj-íror- szágtól északra megvizsgál­tak egy csomó szigetet, abból a szempontból, alkalmasak-e új repülőtér létesítésére. FIGYELMET ÉRDEMEL Rábául kikötője is, amely a második világháború alatt japán, majd szövetséges tá­maszpont volt. Szemrevéte­lezték ebből a célból Üj-Bri- tannia szigetelnek más térsé­geit is. A sydney-i hetilap azt állítja, hogy Üj-'Britannia ideá­lis előretolt támaszpont lenne bombázások, légiőrjáratok és csapatok légi úton történő szállítására és ideálisan fek­vő pont a határok légi felde­rítésére (a nyugat-iriáni ha­tárról van szó). Tervbevették, hogy helyreállítják a második világháborús amerikai tá­maszpontok Manusz szigetét, amely ausztráliai igazgatás alatt áll. A Japánnal vívott háború idején a kikötőben több, mint ezer amerikai ha­dihajót, repülőterein pedig számos repülőgépet tudtak befogadni. Oj-Guinea amerikai-auszt­ráliai militarizálása egyben azt jelenti, hogy veszedelem fenyegeti az új-guineai „fel­forgató elemeket”. Görbe szemmel kezdik nézni a po­litikai pártok vezetőit, akik­nek az a céljuk, hogy har­coljanak a függetlenségért, a nép magasabb életszínvona­láért. Számos új-guineai párt- vezető az ANZUS-ban Üj- Guinea önrendelkezésének veszedelmét látja. AZ ANZUS-TÖMBNEK az a terve, hogy militarizálja Melanéziát és Polinéziát, a Csendes-óceán déli térségét, az Indiai-óceán szigeteit, to­vábbá Ausztráliát és Üj-Zé- landot, arról tanúskodik, hogy az amerikai háborúskodók egyre zabolátlanabbá válnak és egyre jobban ki akarják terjeszteni az akciófrontot a népek felszabadító mozgalma ellen, függetlenül attól, hogy az hol folyik — mauritániai cukorültetvényeken, vagy dél­vietnami rizsföldeken, az új- guineai hegyek között, avagy a Samoa szigetcsoport korall­zátonyain. R. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom