Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)
1966-08-07 / 186. szám
NŐG R A D 1966. augusztus 7. vasam an Véres összetűzés Chicagóban — Megsebesítették Hinget EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN CHICAGO (MTI) Csaknem ezer néger és fehér polgárjogi harcos pénteken este Martin Luther King lelkész vezetésével a Marquette parkból útnak indult Chicago egyik külvárosa felé, ahol kizárólag fehérek élnek és százszázalékos a faji megkülönböztetés. A felvonulás célja az lett volna, hogy békésen tiltakozzék a kertvárosiak magatartása ellen, akik nem adnak munkát és lakást négernek. Bár már a múlt vasárnap leírhatatlan gyűlölködéssel támadtak rá itt egy King-ve- zette béke-előőrse, s így már jóelőre kétezer rendőrt vezényeltek ki. Még a hatóságok sem számítottak arra, ami bekövetkezett: A békés menetet szitkozódó fajgyűlölők fogadták. Köveket, törött palackokat hajigái- tak a tömött sorokba. Fehér vagányok, „rohamosztagokba” tömörülve, kirángatták a sorból és agyba-főbe verték a négereket. Az egyik „akció- csoport” megtámadott egy fehér rendőrt, aki az ütlegekés rúgások következtében elájult. Mérgeskígyót dobtak a tüntető menet sorai közé. Még azokat a négereket sem kímélték, akiknek egyébként semmi közük sem volt a felvonuláshoz. Két néger autóst a környékbeli üzemanyagtöltő állomáson félholtra vertek. Az üvöltöző fehér fajvédők ilyen feliratú táblákat mutattak fel: „A ‘néger nyomortanyák felszámolásának egyetlen módja: a niggerek kiirtása!”. „Vörös a rózsa, a viola fekete, késsel a hátában King úr jól festene!” — rikácsolták kórusban. Valóságos kőzápor fogadta a rendőri különítményeket, amikor utat akartak vágni a tüntetés előtt a dühöngő fehérek erdejében. Petárdák, záptojások hullottak a felvonulókra. Martin Luther King, az amerikai polgárjogi mozgalom Nobel-díjas élharcosa kishíján menekült meg a fehér ellen- tüntetők merényletétől. Amikor kiszállt kocsijából, hogy a felvonulás élére álljon, valaki egy nagy kődarabbal fejbevágta. King, a fájdalmai ellenére, kitartott. Nem sokkal később alig került el egy repülő kést. A késdobáló egy 19 éves fehér suhancot ta’ált el, akit kórházba kellett szállítani. Újabb amerikai csapatok érkeztek Vietnamba SAIGON (MTI) A saigoni amerikai katonai főhadiszállás jelenti, hogy új amerikai hadosztály egységei érkeztek Dél-Vietnamba és kezdték meg a partraszállást Qui Nhon-nél. A partraszálló egységek a negyedik gyalogsági hadosztály első alakulatai. A csapatok Vietnamba érkezése előtt a Dél-Vietnam- ban levő amerikai erők lét száma hivatalosan 282 000 ember volt. Az új egységek részét képezik a bejelenteti csapaterősítéseknek, amelyekkel a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai erők létszámé eléri majd a 350—400 ezret. Az új hadosztály egységei! vasárnap maga Westmoreland tábornok, az amerikai erők parancsnoka üdvözli külön ceremónia keretében. Az amerikai légierő ismét bombázta Haiphong térségét A. gépek körülbelül 30 kilométeres körzetben dobták le bambaterhüket erőteljes lég- elhárítás tüzében. A Reuter a VNA-t idézve közli, hogy a Haiphong ellen augusztus 2-án végrehajtott bombázás áldozatai között 16 gyermek is szerepel. Indonéziai jelentés DJAKARTA (MTI) Malik, indonéz külügyminiszter beszédet mondott a Djakartában akkreditált külföldi tudósítók klubjának avató ünnepségén. Kijelentette, hogy a Malaysiával való „fizikai szembenállás” politikája megszűnik, és folytatására nem kerül sor. Az ország súlyos gazdasági helyzetéről szólva Malik közölte. hogy nemsokára elutazik különböző szocialista országokba, így a Szovjetunióba, Lengyelországba, Csehszlovákiába és Jugoszláviába, valamint látogatást tesz Egyiptomban, Indiában és Pakisztánban is. A hirosiwnai évfordulón HIROSIMA (TASZSZ) Szombat reggel hirosimaiak tízezrei és Japán valamennyi kerületének képviselői gyűltek össze a hirosimai Béke- Parkban, hogy tisztelettel adózzanak a 21 évvel ezelőtt, az amerikai atombomba-támadás áldozatává vált honfitársaik emlékének. Nyolc óra 15 perckor egy percre leállt a forgalom az egész városban, és gyászszertartásra egybegyűltek néma csendben emlékeztek az atombomba áldozataira. A városban csupán a harangok zúgását lehetett hallani. Sinzo Hamai, Hirosima polgármestere a hagyományoknak megfelelően, ismertette azt az 550 nevet, amely az atomtámadás kései áldozatai neveként ebben az évben került fel a parkban található emlékműre. A városban 61993 az 1945. augusztus 6-i atomtámadás következtében elpusztultak száma. A polgár- mester békeszózatot intézett az egybegyűltekhez és emlékeztetett arra a veszélyre, amely jelenleg a világban fennáll a vietnami háborúval kapcsolatban. Távolkeleti fejlemények Az AMZUS kulisszái AZUTÁN, HOGY SZÖULBAN Ázsia és a Csendesóceáni térség külügyminiszterei konferenciáztak, majd a SEATO tanácsa ülésezett Canberrában, az ausztráliai fővárosban sor került Ausztrália, Űj-Zéland és az Egyesült Államok katonai szövetsége, az Egyesült Államok vezette ANZUS képviselőinek értekezletére. Az értekezleten azon kívül, hogy tovább gombolyították az összeesküvés szálait az ázsiai nemzeti felszabadító és békemozgalmak ellen, a részvevők áldásukat adták Johnsonnak Hanoi és Haip- hongi bombázását elrendelő parancsára. Az ANZUS-t egyébként 1951-ben hozták létre a dél- kelet-ázsia és az óceániai gyarmati pozíciók védelmére és arra, hogy Ausztráliát és Űj-Zélandot kivonják Anglia hatásköréből és az Egyesült Államokhoz láncolják. Anglia kirekesztését abból az ANZUS-ból, amelynek két tagja a Brit Nemzetközösséghez tartozik, maga a Pentagon szorgalmazta. Ez volt Anglia legcsúfosabb diplomásai veresége, amelyet valaha mögött is kapott az eddig mindig lojális partnerektől és volt gyarmatoktól. Az ANZUS összetákolá- sa után elkezdték az angol mintára szervezett ausztráliai hadsereg átállítását amerikai szabványokra. Az angol hadianyagszállítók lehúzhatták a redőnyt, mert helyüket az amerikai hadianyaggyártó társaságok vették át. A Pentagon egyébként azt a szerepet szánta Angliának, hogy folytassa tovább a harcot a nemzeti felszabadító mozgalmak ellen Ad'enben, az olajban gazdag arab területeken, Malaisyában és tartsa fenn a Szueztől keletre lévő haditámaszpontokat. Az Egyesült Államok jól tudta, hogy ezzel gyengíti a fontsterlinget, jobban függővé teszi a dollártól, és az eddiginél nagyobb engedelmességre kényszeríti Londont. Ezenkívül ez a manőver ahhoz is hozzásegíti az Egyesült Államokat, hogy megszerezhesse az indiai és a Csendes-óceáni angol stratégiai támaszpontokat és azokat a szigeteket ugyanebben a térségben, amelyeket már régen nukleáris támaszpontok építésére és berendezésére szemelt ki. Az USA az ANZUS révén teljesen kiépíti atomtengeralattjáróinak utánpótlási és irányítási támaszpontjait. AZ AMERIKAI SZAKÉRTŐK például most tanulmányozzák e támaszpontok építésének a lehetőségeit Űj Guinea térségében, a távoli Fidzsi szigeteken, a Salamon- szigeteken és más szigetcsoportokon. A Pentagon már rakétatámaszpontokkal rendelkezik az egykori japáni Mikronéziái szigeteken a Csendes-óceán középső részében és haditámaszponttal a Csendes-óceán déli részén, Pago-Pagoban. Az ANZUS határozatai értelmében a közös amerikai-ausztráliai tervekben igen nagy figyelmet szentelnek Űj-Guinea rnilita- rizálásának. Harriman az Egyesült Államok kormányának szóvivője 1963-ban az ANZUS Wellington! minisztertanácsi ülése előtt kijelentette, hogy válság esetén Amerika harcolni fog Üj-Guinea keleti részéért. és hogy Amerika ezt a területet Ausztrália részének tekinti. (Űj-G>uinea keleti részének túlnyomó többsége. Az új szovjet kormány — Koszigin külpolitikai nyilatkozata — „Új nürnbergi per" — A NATO és az USA — Nigéria és Kongó Az elmúlt hét legfontosabb és az egész nemzetközi közvéleményben legnagyobb visszhangot kiváltó eseménye a szovjet parlament ülése, az új szovjet kormány megalakulása és Koszigin miniszterelnök programbeszéde volt. Nem sokkal a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésszakának összeülte előtt a nyugati sajtó előbb meglehetősen homályos, majd később nyílt célzásokat tett arra, hogy „Moszkvában készül valami; igen jelentős személyi változások várhatók a kormány vezetésében”. Akadt olyan kommentátor Is, aki azt írta: értesülései szerint a szovjet kormánynak új miniszter- elnöke lesz. és számos tárcát eddig ismeretlen személyekkel töltenek majd be. Meg kell azonban jegyezni, hogy néhány nagyobb hírszolgálati iroda moszkvai tudósítója becsületesen megírta: amikor ezekről a híresztelésekről véleményt kértek szovjet hivatalos személyektől, azok csak mosolyogtak. Ez a mosolykommentár teljesen megalapozott volt: csak derűvel lehet fogadni azokat az újra meg újra felbukkanó híreszteléseket, amelyek „személyi változásokról” vagy a „politika változásáról” óhajtanak tudósítani a Szovjetunióból. Megalakult az új szovjet kormány, miután az alkotmánynak megfelelően lemondott az előző parlament által megbízott Alekszej Koszigin — s ezt az új kormányt, amely összetételében teljesen változatlan. újra Koszigin miniszterelnök alakította meg. Programadó beszéde a szovjet politika folyamatosságát, következetességét, elvi alapjainak szilárdságát erősítette meg. A belpolitika és a gazdasági építés kérdéseivel kapcsolatos kormányfői megnyilatkozás legfőbb tartalma az volt, hogy a szovjet politika fő feladata ezeken a területeken az SZKP XXIII. kongresszusa történelmi jelentőségű határozatainak megvalósítása, közelebbről szólva pedig az új ötéves népgazdaság-fejlesztési terv előírásainak teljesítése. Ami a nemzetközi politikát illeti, Koszigin miniszterelnök rendkívül határozottan utalt arra, hogy a szovjet külpolitika alapja a szocialista országok egységének további erősítése, és a szabadságukért harcoló népekhez, a fiatal fejlődő államokhoz fűződő összekötő kapcsolatok erősítése — egyúttal a békés egymás mellett élés elveinek határozott érvényre juttatása, az imperializmus agresszív erőinek visz- szaszoritása, és egy újabb világháború kirobbantásának megakadályozása. Nagy figyelmet keltett a szovjet kormányfőnek az a nyílt és határozott megállapítása, hogy a szocialista közösség nemzetközi pozíciói sokkal erősebbek lennének. ha a Kínai Köztársasághoz fűződő kapcsolatok megfelelnének azoknak a normáknak, amelyek természetszerűek és kötelezőek szocialista országok között. „Az imperializmus elleni harcról szónokolva, a kínai propaganda a támadások célpontjává egyre inkább az SZKP-t és a Szovjetuniót teszi, és ezáltal — ami teljesen nyilvánvaló — jó szolgálatokat tesz az amerikai imperializmusnak” — mondotta a szovjet kormányfő, hangsúlyozva, hogy a Szovjetunió ezután is mindent megtesz, a szovjet nép és a szovjet állam, valamint a Kínai Népköztársaság közötti kapcsolatok megjavítására. A nemzetközi helyzet fontos kérdéseiről szólva, a többi között erőteljes szavakkal emlékezett meg Koszigin miniszterelnök az amerikai imperialisták újabb vietnami eszkalációjáról. az agresszió további folytatásáról és kibővítéséről. Egyébként ezzel a kérdéssel kapcsolatban a szovjet parlament fontos nyilatkozatot is tett, amelyben az imperialisták bűnös tevékenységéért minden felelősséget az Egyesült Államok kormányára hárít A vietnami háború eseményei súlyos aggodalommal töltik el a világ békeszerető embereit: az elmúlt héten ugyanis az amerikaiak tovább folytatták a demilitarizált övezet és Haiphong kikötőváros bombázását, újra gyalázatos támadásokat intéztek a csatornahálózat ellen és így a bombák, gépfegyverek, amerikai vegyi és gázfegyverek által fenyegetett vietnami népnek most szembe kell néznie a bombázások következtében fokozódó árvízveszéllyel is. A nemzetközi közvélemény rendkívüli érdeklődése mellett egyébként hozzáláttak az „új nürnbergi per” előkészítéséhez is — minden valószínűség szerint már ennek az esztendőnek a novemberében Párizsban megkezdi munkáját az a világszerte ismert közéleti személyiségekből álló testület, amely nemzetközi bíróságként vizsgálatot folytat majd a Vietnamban elkövetett amerikai háborús bűnök ügyében. Az eddigi hírek szerint a bizottság munkájában Lord Bertrand Russel. Jean-Paul Sartre Simone de Beauvoir, Lazaro Cardenas volt mexikói elnök. Josué de Castro, az Élelmezési Világszervezet volt főtitkára, Danilo Dolci olasz és Peter Weiss német író is részt vesz. A nemzetközi fejlemények egyik legérdekesebbje a héten az a meglehetősen ellentmondásos jelentés, amelyet az amerikai képviselőháznak a NATO kérdéseivel foglalkozó albizottsága készített. Az albizottság egyrészt keserűen állapítja meg, hogy több tagállam politikusai (közöttük De Gaulle elnök) elégedetlenek a NATO-val, majd bizonyos mértékig tekintetbe véve a nemzetközi közvélemény álláspontját leszögezi, hogy kezdeményezni lehetne a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai szárazföldi erői létszámának egyidejű és párhuzamos csökkentését. Ennek a javaslatnak mintegy ellensúlyozására két rendkívül negatív gondolat is szerepel a jelentésben. Az amerikai képviselők az atomtitkok átadásának lehetővé tételét javasolják — tehát az NSZK atomfelfegyverzésére tesznek tulajdonképpen javaslatot, másrészt pedig — hosszú idő után először a nagy nyilvánosság előtt felvetik Franco Spanyolországának esetleges NATOrtagsá- gát is. A hét elején az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsában megvizsgálták a Szíriái Arab Köztársaságnak Izrael ellen benyújtott panaszát. A Biztonsági Tanács tagjainak többsége elítélte Izrael agresszív akcióit, s többen — közöttük a szovjet küldött —, azt javasolták, hozzanak végre olyan határozatokat, amelyek nemcsak hogy a probléma általános rendezése irányába hatnak, hanem meg is akadályozzák a jövőben intézendő izraeli provokációkat. Afrikából két országból is érkeztek hírek fegyveres ösz- szetűzésekről. Nigériában, a Jakabu Go- won alezredes által vezetett felkelő egységek lényegében átvették a hatalmat. Ez a csoport az északi hausza törzsből származó tisztek és politikusok megbízásából kelt fel. Ironsi tábornok kormánya ellen (Ironsi sorsáról nincsenek hírek), és lényegében a törzsi ellentétek megoldását megkísérlő egységes kormányzat megdöntésével újra a hausza törzsnek a többiek feletti uralmát óhajtják megszilárdítani. A Kongóból érkező egymásnak ellentmondó jelentésekből egyre inkább az a kép alakul ki, hogy a lázadó fehér zsoldosok és a katangai csendőrök mögött a nemzetközi tőke, Kongóban érdekelt csoportjai állanak, és a véres események tulajdonképpen a kongói nép földjén levő nagyértékű bá* nyák fölötti amerikai—belga vetélkedést fejezik ki. Gárdos Mikló« amely ausztráliai Igazgatás alatt van, az ENSZ gyámsági területe). Az ausztráliai monopólisták szócsöve a Sydney Moríng Herald1, repesve közölte, hogy Harriman kijelentése az új- guineai kérdésben új mozzanattal gazdagította az ANZUS terveit Harriman welingtoni látogatása után fokozatosan megkezdődtek a háborús készülődések Üj-Guineában. Ausztráliai mérnökkari tisztek már dolgoznak is egyes berendezések készítésén. Ottani lapjelentés szerint nemrég az új-guineai Pápuaföldön a nyugat-iriáni határ mentén megkezdték egy repülőtér építését. Azt állítják, hogy ezen a repülőtéren rakétákat és rakétaberendezéseket helyezhetnek el. A helység, ahol a repülőtér épül, összekötő láncszem Szingapúr, Guam és a Fülöp-szi- geti amerikai támaszpontok között. Egy sydney-i folyóirat arra mutat rá, hogy Üj-íror- szágtól északra megvizsgáltak egy csomó szigetet, abból a szempontból, alkalmasak-e új repülőtér létesítésére. FIGYELMET ÉRDEMEL Rábául kikötője is, amely a második világháború alatt japán, majd szövetséges támaszpont volt. Szemrevételezték ebből a célból Üj-Bri- tannia szigetelnek más térségeit is. A sydney-i hetilap azt állítja, hogy Üj-'Britannia ideális előretolt támaszpont lenne bombázások, légiőrjáratok és csapatok légi úton történő szállítására és ideálisan fekvő pont a határok légi felderítésére (a nyugat-iriáni határról van szó). Tervbevették, hogy helyreállítják a második világháborús amerikai támaszpontok Manusz szigetét, amely ausztráliai igazgatás alatt áll. A Japánnal vívott háború idején a kikötőben több, mint ezer amerikai hadihajót, repülőterein pedig számos repülőgépet tudtak befogadni. Oj-Guinea amerikai-ausztráliai militarizálása egyben azt jelenti, hogy veszedelem fenyegeti az új-guineai „felforgató elemeket”. Görbe szemmel kezdik nézni a politikai pártok vezetőit, akiknek az a céljuk, hogy harcoljanak a függetlenségért, a nép magasabb életszínvonaláért. Számos új-guineai párt- vezető az ANZUS-ban Üj- Guinea önrendelkezésének veszedelmét látja. AZ ANZUS-TÖMBNEK az a terve, hogy militarizálja Melanéziát és Polinéziát, a Csendes-óceán déli térségét, az Indiai-óceán szigeteit, továbbá Ausztráliát és Üj-Zé- landot, arról tanúskodik, hogy az amerikai háborúskodók egyre zabolátlanabbá válnak és egyre jobban ki akarják terjeszteni az akciófrontot a népek felszabadító mozgalma ellen, függetlenül attól, hogy az hol folyik — mauritániai cukorültetvényeken, vagy délvietnami rizsföldeken, az új- guineai hegyek között, avagy a Samoa szigetcsoport korallzátonyain. R. L.
