Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)
1966-08-27 / 203. szám
2 M R 4 n 1966. augusztus 27. szombat Saját csapataikat bombázták az amerikaiak Növelik a hadkötelezettségi korhatárt Dél-Vietnamban SAIGON (MTI) Az amerikai 1. gyalogos hadosztály egyik százada csütörtökön súlyos veszteségeket szenvedett a dél-vietnami szabadságharcosok Pohu Lói zászlóaljtól — közölte az amerikai katonai szóvivő. A hivatalos változat szerint a Saigontól alig 32 kilométernyire lezajlott csatában a szazad „mérsékelttől súlyosig'’ terjedő veszteségeket szenvedett, ami az AP szerint azt jelenti, hogy az egységet „csúnyán szétverték.” Az első összecsapás után a szabadságharcosok visszavonultak és az amerikaiak nagy erőket vetettek be üldözésükre. Egy amerikai lökhajtásos gép pénteken reggel tévedésből amerikai csapatokra szórt napalm-bombákat a dél-vietnami Lai Khe közelében. Az első jelentések szerint hét amerikai katona meghalt, húsz megsebesült. Az incidensre két nappal azután került sor, hogy Westmoreland tábornok, a Dél- Vietnamban harcoló amerikai csapatok főparancsnoka különbizottságot nevezett ki annak tanulmányozására, miként lehet elkerülni az ilyen tévedéseket, amelyek különben a legnagyobb pusztítást a polgári lakosság soraiban okozzák. A VDK elleni légiháborúban az amerikai haditengerészet gépei Vinh térségében olajtartályokat bombáztak. A dél-vietnami katonai rezsim fokozódó gondjait tükrözi az a hír, hogy pénteken Saigonban összeült a hadsereg összes tábornokait ma- gábaníoglaló katonai szervezet. A napirenden egy törvényjavaslat szerepel, amelynek értelmiben a hadkötelezettséget 12 évvel terjesztenék ki. Jelenleg a 20-tól 35 éves férfiakat hívhatják be katonai szolgálatra, az új korhatár 18-tól 45 évig terjedne. WASHINGTON Az amerikai képviselőház 162 szavazattal 39 ellenében elvetette a hadügyi költség- vetéssel kapcsolatban a szenátus által elfogadott módosítást, amely felhatalmazta volna Johnson elnököt a tartalékosok behívására, anélkül, hogy ehhez előzőleg nemzeti szükségállapotot léptettek volna életbe. Johnson nem kérte magának a felhatalmazást, a módosítás a szenátus háborúspárti héjáinak túlbuzgóságából ered. Nemzetközi leszerelési és béke-kollokvium Majna-Frankfurtban sajtóértekezletet tartottak a nemzetközi leszerelési és béke-kollokvium vezetői. A szervezet, amely 1964- ben alakult meg Drezdában és több, mint 50 különböző békeszervezetet tömörít, jelenleg Nyugat-Németország- ban. Majna-Frankfurt közelében ülésezik. A sajtóértekezleten Kenneth Lee, a szervezet elnöke elmondotta: a cél az, hogy a jellegükben különböző béke-szervezetek tevékenységét öszehangoljuk. — A szervezet tevékenységének központjában a vietnami háború áll — mondotta Bourdet, a szervezet alelnö- ke. — Rámutatott: igyekszünk befolyásolni az amerikai közvéleményt és az amerikai kormányt, hogy vessenek véget annak a vietnami háborúnak, amelyért az Egyesült Államok felelős (MTI). A Pravda a szocialista országok gazdasági együttműködéséről De Gaulle Djiboutiban MOSZKVA (MTI) A Pravda pénteki számában Dugyinszkij közgazdász, a szocialista világrendszer gazdasági kérdéseivel foglalkozó tudományos intézet igazgatóhelyettese elemzi a KGST-orszá- gok gazdasági kapcsolatainak alakulását. A Szovjetunió áruforgalma a szocialista országokkal mennyiségi és minőségi tekintetben egyaránt fejlődik — írja. A szerző emlékeztet arra, hogy 1950 és 1964 között a KGST-országok egymással lebonyolított kereskedelmi forgalma 4,6-szeresére nőtt, az ipari termelés 4,2-szeres növekedésével szemben. Az említett évek alatt a szocialista országok kölcsönös kapcsolataiban mélyreható minőségi változások mentek végbe, amelyek eredményeként nemcsak szilárd gyökeret vertek az együttműködés új szocialista elvei, hanem alapvetően megváltozott a gazdasági kapcsolatok anyagi tartalma is — írja a tudós. A cikk szerzője rámutat, hogy a szocialista országok együttműködésének fejlesztésében döntő szerepe van a kommunista és munkáspártok politikájának, amely a proletár internacionalizmus elvein alapul. Ezután azt elemzi, hogyan segíti elő a szocialista világ- rendszer államaival való együttműködés az új szovjet ötéves terv feladatainak teljesítését. A szerző az együttműködés további fejlesztéséről szólva megjegyzi: az egyik legfontosabb feladat a gazdasági együttműködés, ezen belül a külkereskedelem hatékonyságának emelése. „Tudósok és gyakorlati szakemberek most kitartó munkát végeznek, hogy megtalálják annak a módját, miként lehet a nyersanyagokat és a fűtőanyagot a gépipar és más feldolgozó iparágak termékeire kölcsönösen előnyös módon kicserélni, fi- g elembe véve azt, hogy a n- ersanyag kitermelő ágazatok fejlesztése nagy egyszeri beruházást igényel, amely csak h.>sszú időn keresztül térül meg, és ezenkívül a szállítási költségek is tetemesek”. Az élet maradéktalanul igazolta azt a lenini tételt — mutat rá a cikk írója —, hogy a nyersanyag- és fűtőanyag kérdés nemzetközi probléma. Gyökeres megoldása csak a testvéri országok közös erőfeszítéseivel érhető el. Ugyancsak fontos feladat az érdekelt országok szilárd és gazdaságilag hatékony termelési szakosításának és kooperációjának fejlesztése. Csak ily módon válik lehetővé, hogy minden szocialista ország optimális méretű, a legkorszerűbb technikával felszerelt és alacsony termelési költséggel tökéletes gyártmányt termelő üzemeket létesítsen. Dugyinszkij megállapítja, hogy a szakosítás* elmélyítése felé a KGST-országok csak akkor fordulnak teljes érdeklődéssel, ha az így szakosított termelési ágazatok gyártmányai minőség tekmtetében nem maradnak el a világszínvonaltól. A Pravda végül utal arra, hogy a legtöbb KGST-ország most erőfesszítéseket tesz a népgazdasági tervezés rendszerének javítására. ,,A nemzeti tervezés megszilárdítása elősegíti majd, hogy még magasabb szintre emeljük a nép- gazdasági tervek egybehangoDJIBOUTI (MTI) De Gaulle francia köztársasági elnök, aki jelenleg világkörüli útjának első állomásán, Djiboutiban tartózkodik, pénteken reggel megtekintette a tiszteletére rendezett katonai díszszemlét. Ezt követően De Gaulle és kísérete koszorút helyezett el a hősi halottak emlékművén, majd tanácskozott Ali Aref Bourhan szomáli-parti alel nőkkel. MADRID (MTI) A spanyolországi Rodledo de Chavela-ban levő amerikai—spanyol űrmegfigyelő állomáson pénteken felfogták a Hold körül keringő Orbiter—1 amerikai űrhajó felvételét, amely a Holdat ábrázolja — háttérben a Földdel. Amerre ment, mindenütt feliratos táblák fogadták. A táblákat vívók egyik csoportja azonnali függetlenséget követelt Francia-Szomá- li-partnak, a másik csoport transzparensei azt hirdetik, hogy Szomáli-part „franica kíván maradni.” Az előbbiek vezetője Ahmed Idrisz Mous- sa. az ellenzékhez csatlakozott degaulleista képviselő, az utóbbiak élén pedig Ali Aref Bourhan alelnük áll. A Föld felhőikkel borított félhold-szerű formát mutat a kocka baloldalán, míg jobboldalon a Hold egyik krátereikkel borított részlete látható. A Föld megvilágított részén a tudósok felismerték az Antarktiszt, Dél-Amerika keleti partjait és az amerikai partokat, valamint Dél- Európát. lását” — írja a lap. James Aldridge: Mit gondolnak a brit szigeteken? A KOREAI HÁBORÚ ALATT volt olyan időpont, amikor Nagy-Britanniában úgy éreztük, hogy az egész világ hamarosan lángbaborul, ha nem teszünk erőfeszítéseket és a háború tüze Keleten nem aírtuk el. MacArtbur tábornok, a Koreában harcoló amerikai csapatok parancsnoka rimánko- dott, hogy az Egyesült Államok elnöke adja ki a parancsot Kína és Észak-Korea atombombázására. Az amerikai parancsnokoló tábornok ezt azért sürgette, mert az agresz- szor fegyveres erőknek helyzete kilátástalannak látszott. Mindnyájan jól tudtuk, hogy a pusztító nukleáris háború többé nem kerülhető el, ha a bombát ledobják. Abban az időben Attlee volt az angol miniszterelnök, aki pontosan úgy támogatta az amerikaiakat a koreai háborúban, mint ma Wilson a vietnamiban. (Hozzá kell tennünk, hogy csapataink még harcoltak is Koreában, s ez olyan siralmas következményeket vont maga után, hogy a jelenlegi kormányfő nem merészel csapatokat küldeni Vietnamba.) Amikor Attlee megtudta, hogy az amerikaiak le akarják dobni az atombombát, rádöbbent, hogy ebben az esetben az angol nép egy napig sem tűri tovább őt és kormányát. Attlee tehát sürgősen Washingtonba repült, és értésre adta az Egyesült Államok elnökének, ha a bombát ledobják, nem számíthat Anglia támogatására. Az angol kormányfő tehát akaratán kívül más irányt szabott az események menetének. Attlee a koreai amerikai agresszió híveiből a bombázás óvatos ellenzőjévé vált. Az átalakulásnak az volt a titka, hogy a brit miniszterelnök tulajdonképpen a saját népe haragjától rettegett. HASONLÓ DOLOG TÖRTÉNIK az Egyesült Államok vietnami agressziójának eszkalációjával is. Angliában bor- zadállyal és megdöbbenéssel fogadták a hírt, hogy az amerikaiak bombázni kezdték Hanoit és Haiphongot. Wilson, aki százszázalékig támogatja Amerikát a vietnami háborúban, rendkívüli lépésre szánta el magát. Nyilvánosan, a parlament megkérdezése nélkül kijelentette, hogy Anglia elhatárolja magát a bombázásoktól. Wilson lépése szenzációs volt. Az egész sajtó rendkívülinek értékelte. Jellemző ebben a vonatkozásban a konzervatív Evening News kommentárja: „A brit miniszterelnök gyors reagálása az amerikai lépésre azt bizonyítja, hogy Londonban bizonyos izgalmat keltett a bombázás bejelentése.” Miért szánta rá magát Wilson erre a lépésre? Megint csak az Evening News ad magyarázatot és milyen egyszerűt: „Wilson megértette, hogy nem biztosíthatja többé a Munkáspárt egységét ebben a kérdésben. Az amerikai politikát ellenző baloldali és mérsékelt labouristák száma megnövekedett. A kabineten belül lázadás kezd kibontakozni ..Persze Wilson ugyanabban a nyilatkozatában a vietnami háború további támogatásáról biztosította az amerikaiakat, noha a bombázásra kénytelen volt nemet mondani. Milyenek az események fejlődésének távlatai? A szabadérzelműek nyomása elég erős ahhoz, hogy agErdckes képek a Holdról Hz Orbiter—1 felvételeit fogták Spanyolországban A MSAKOTI-íól a NASA$OS-ig A beszéd, amelyet Sukarno indonéz elnök — hagyományosan augusztus 17-én, a függetlenségi napon mondott, ha lehet, még tovább bonyolította az amúgyis nehezen áttekinthető indonéziai politikát szituációt. Az egyébként önmagában is bonyolult és nagyon ellentmondásos, a szokásos sukarnói pátosszal elmondott szónoklat újra felszította a július elején oly hevesen lobogó, Sukarno pozíciója körüli vita tüzének parazsát Mindenesetre az elnök megnyilatkozása, amelyet az AP hírmagyarázója a „vezetőszerep megőrzésére irányuló végső elszánt igyekezetként” jellemzett, tartalmában és visszhangjában is jól tükrözi a jelenlegi indonéziai helyzetet. A hatásköri vita, amelyet Sukarno a tényleges hatalom birtokosával, Suharto tábornokkal heteken át folytatott, természetesen említést kapóit a beszédben. A saját hatalmi felülállását többször is sikertelenül bizonygató elnök ezúttal igyekezett hangsúlyozni együttműködését a tábornokkal, legalább bizonyos mellérendeltségi viszonyt sejtetni, bárha változatlanul kiemelte formális elnöki voltának csor- bítatlanságát. Más kérdés, hogy rögvest e szavak után lépett az emelvényre Suharto, s aláhúzta kormányának teljhatalmát. Az nem vitás, hogy a tábornokok nem akarnak szakítani az indonéz szigetvilágban még ma is szimbólumnak tekinthető Sukamóval, s így bizonyos korlátok közé szorították a szélsőjobb tavasz óta kibontakozott Sukarno-el- lenes hadjáratát. S az elnöki beszédet követő napok eseményei tanúsítják, hogy Sukarno „detronizálásának” kérdése alaposan felkavarhatja a kedélyeket, nem is csak az elnök mellett kiálló nacionalisták szimpátiája miatt, hanem a nagy pártok, elsőbben is a muzulmán Nahdatul Ulama és a Nemzeti Párt pozícióharca miatt. Á döntő befolyásra törekvő muzulmán tömegpárt szervezetei a múlt hét végén hevesen szembefordultak a Sukarno-beszéddel. Alighanem főleg az úgynevezett NASASOS-vonal érvényességének hangoztatása váltott ki rosszallást körükben, tehát a többi áramlattal való egyenrangú együttműködés változatlan emlegetése. Holott Sukarno a kommuirstákat. is magában foglaló, régi NASA- KOM-politikája helyett csak a ködös NASASOS-t hangoztatta, maga is teljes bizonytalanságban hagyva hallgatóságát, hogy mit ért a SOS-szó- tag szocialista erőin (hiszen még azt is mondta, hogy „...NASA és bármi más.. ”). Nemcsak ez a formula-változtatás és a változatlan ködösség jellemezte Sukarno beszédét. Nem véletlen, hogy miközben a djakartai jobboldali sajtó nekiesett a beszédnek, annak valóban antiim- perialista, antikolonialista és konkrétan Amerika-ellenes részéi miatt, addig a külföldi lapok elsősorban arra figyeltek fel, hogy Sukarno először fordult szembe nyíltan a Szeptember 30-a Mozgalommal. Így aztán mindenesetre furcsa színezetet kapnak a beszéd antiimperialista részei is. Ráadásul ezeket a részeket néhány korábbi koncepció emlegetése tarkította, például az ENSZ-tagság felmondásához való ragaszkodás, illetve a visszalépés elleni kitételek. Márpedig — amint arra a múlt héten szovjet lapok rámutattak — ezt, avagy ai atomháború és a békés együttélés kérdésében vallott korábbi indonéz vonalat aligha helyesli a haladó világ nagy -é- sze. Egyfelől a jobboldalnak tett engedmények, másfelől a merev ragaszkodás a már szeptember 30-a előtt vitatható vonalhoz — mindez nyilván hozzájárul Sukarno elszigetelődéséhez, megakadályozza, hogy a mai Indonéziában levő kétségtelenül antiimperialista erőket tömörítse. Mert bár az antikommunis- ta kampány súlyosan meggyengítette azokat az indonéz erőket, amelyek az ország an- tiimperialista vívmányaihoz, s mindenekelőtt függetlenségéhez ragaszkodnak, márcsak a nyugati hatalmak rendkívül óvatos viselkedéséből is látható, hogy a nagy függetlenségi hagyományokkal rendelkező országban — ha tragikusan megosztottan is — van bázisa az imperialistaellene9 politikának. Indonézia valóságos függetlenségét kétségtelen nagy veszély fenyegeti, s a megígért nyugati gazdasági segítség igyekszik kikövezni az utat amelyen nagyon messze juthat korábbi önmagától a háromezer sziget országa. Azonban sem Ázsia, sem a világ békéje szempontjából nem közömbös, hogy Indonéziából mi lesz, a hosszá dráma után. hol köt ki, mely erők szövetségese lesz a nemzetközi porondon?! (-r -s) gassza Wilsont, és a nyomás állandóan növekszik. A vietnami amerikai háborút támogató konzervatív párt nagy részének tetszik a wilsoni politika. Persze itt is akadnak, akik már most szeretnék megállítani a háborút. A legtöbb angol ma már jól tudja, hogy a büntetlen gyarmatosító garázdálkodásnak befellegzett. Eresztékeiben re- cseg-ropog a brit birodalom. Ezt mi jobban tudjuk, mint az amerikaiak, akik még mindig úgy tesznek, mintha éppen most találták volna fel az imperializmust. Már régóta csodálkozom a felszabadult országokkal szembeni amerikai politika naivitásán. Az ázsiai és az afrikai népek már bőségesen megkapták a magukét a gyarmatosítóktól. Az angolok és a franciák, a hollandok és a belgák, a németek és az olaszok megtanították már Afrika és Ázsia népeit mindenre, ami a gyarmati rend lényegének felismeréséhez szükséges. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK MINT GYARMATOSÍTÓ túlságosan későn jelent meg a nemzetközi imperializmus színterén. Akkor jelentkezett, amikor a gyarmati népek már teljesen beteltek a hazug ígérgetésekkel, felismerték az imperialista hatalmak szennyes trükkjeit és kulisszák mögötti játékait. Nekünk angoloknak mindig nevethetnékünk támad, amikor az amerikai kinyilatkoztatásokat olvassuk, hogy a másszínű embereket „meg kell védenf saját gyengeségüktől’. Még a toryk is nevetnek. Ok pedig több mint egy évszázada prédikáltak hasonló szellemű ostobaságokat. Amikor az amerikaiak erről beszélnek, mintha csak szellemeket hallanánk a régi ágyúsnaszádok kapitányait, rég elhunyt Viktoria-korabeli ősöket, akik a Kipling-féle „szent jog” alapján a fehér embert tartották a világ urának és parancsolójának. Ezek a fantomok azonban örökre eltűntek. Az eszkaláció segítségével nem lehet megnyerni a háborút Vietnamban. Az Egyesült Államokat semmi sem segíti abban, hogy ott felülkerekedhessen. Világos, hogy Wilson — Washington abszolút támogatása ellenére — jól tudja ezt. Valamikor Churcill azt mondotta, nem azért választották őt az alsóházba, hogy a brit birodalom széthullásánál bábáskodjék. Valójában pedig éppen a széthullás idején el- nökösködött. Ugyanez történt Attlee-vel. most pedig Wilso- non a sor. LÉNYEGÉBEN TEHÁT JOHNSON ELNÖK is annak az antikommunista birodalomnak a széthullása felett bábáskodik, amelyet az Egyesült Államok oly nagy műgonddal épített ki. És az alkotók szemében bármilyen erősnek, bármilyen legyőzhetetlennek látszik is, agresszív elméletének támpillérei fejükre zuhannak.
