Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)

1966-08-27 / 203. szám

1256 augusztus 27. szomSaí NOG n ÄT5 3 Fiatalok sarokasztala t cA téhozLé (iá állomás fele. forró katlanhoz volt hasonló, káromkodtam, Hatalmas külszíni fejtés. Krá­ter. Betűzött a nap. Örán­Alacsony, erős testalkatú indultam az fiatalember V. Imre. Semmi- Félhangosan ben sem hasonlít arra a po- mindennek elmondtam a vi linéz gyerekre, mégis felöt- déki életet. Tehettem. Ott állt ként kellett felhúzni a lent­lik bennem a kreolos bőrű, előttem a lehetőség... A nagy- dolgozókat. Sokat keresett. A polinéz fiú karcsú termeté- város. nek képe, ahogy V. Imrét hall- (a polinéz fiú nem szól gatom. Talán azért, amit senkinek. Beült a törékeny városból mégis az 'tál, az erős szesz volt csak az övé...) — Nem volt szerencsém mond... csónakba, de nem halászni velük. Megismertem jónéhá­(Évekkel ezelőtt láttamegy ment, mmt apja és testvé­gyönyöru színes filmet, az olaszok, de az is lehet hogy a franciák készítették. A bar­na emberekről, a polinézek női. re tette. Kifeszítette a vitor­lát. Az erős szél a város felé repítette). — Sokat álmodoztam a nyat, nem mondom, utcán, itt-ott... Mindegyik a pénze­met akarta, én magam nem kellettem nekik, önmagamélt senki sem szeretett. Cinikus szigetviláguk paradicsomi , nyersében a szádul- lettem- azután már Inába ta- környezetéről, a gyöngyhalá- ltókr5ói 8 éiszakai lálkoztam azzal a rendes ,zok veszély«, kwm. éle- StoSftóSTSWk- Nem voU — ..rol szolt A film főszeren- ben láttam filmeken milyen lője, az a karcsú polinéz fiú, az élet a városban. Beszé!­gyűlölte a tengert, félt az öb- t falumbeliekkel. akikével; ’okben cirkáló cápáktól, es tár szerette, nagyon szerette gyöngyhalász édesapját — akkor már kedvem szépeket mondani, udvarolni, egyszer­re akartam mindent és pér­tűle is rettegett. Iszonyodott attól az élettől, amelyet a sziget lakói — így apja is — természetesnek tartottak. A szigetre időnként vissza­tértek az onnan elszármazott ®z,.epe' zért. Otthagyott. Egyszerű volt minden... és szürke mint a millió íyi ember körülöttem... Egyre idegenebbnek éreztem őket. Leültem közéjük, ittam a bo- , „ , rukból, és csak még jobban Most keserű vagyok, mint éreztem — egyedül vagyok. (A szigetlakó fiú sok pénzt. óta Budapesten élnek, dől goznak és csak néha jönnek “Emberi “köd? A haza. Dicsekedtek, mutogat­tál;, mi mindent szereztek már, mesélték hol, merre jár­tak szórakozni,.. ________ Megdobált, megrug- ______=_____ e s a távoli városokban lete- dal*; az a városban, eny- tarka inget, csillogó karórát lepedett benszülöttek. A fiú nyit mondhatok. Az epiwe- szerzett. Egy nap mindent látta náluk a sok pénzt, ri- »*>. munka- kenyeret adott, kitó színes ingüket, csille- “ a mnnWskéz odadott egyetlen csónakért...) — Most újra itthon vagyok gó karórájukat, hallgatta di- tott 1S nagyon' ^llíg dolgüz' Három év után. Nem lakat­& ......... . ■ , fnm npm íc *rn!f Kai i _ r i '... 1, cseKVo lan sziget a mi községünk. velem. Az elnök úgy ölelt meg tegnap, amikor munká­ra jelentkeztem nála, mintha beszédüket a káprá- t**1 nem is volt baj- Csak _ ___ _ ______ z atos életről. Eleinte csak ?Jfna- £ munkásszállás sok- Emberek élnek itt is. Munka \ ágyakozott. Később, kis lé- *e'e embert fogadott be. Vol- van> és minden olyan közös 1-’.-vesztő ladikján nekivágott tak fiatalok ott is. de egyike- r tengernek... Az ígéret földje masika annyira vitte, hogy f-.lé hajózott. Akkor nem félt szbba allt akárkivel. Re­a rengeteg víztől...) gebben eltek mar Pesten, nem a fla iennék. Visszakapom a — Három éve nekivágtam ismerték meg a vidékről csak gépemet is. így mondta az a városnak — mondja V. lm- néhány hete érkezőket. Sok elnök. De kiolvashatta a sze­re _ Kis község a miénk volt az idősebb, főleg a se- memből a csalódottságot, Igaz, a szövetkezetben is meg- gédmunkások között meg mert hozzátette: - Ne ke le­lkesültek. traktort adtak mindenfele szerzet. Nem le- regj Imre! Végleg hazajöttél, a l ám tanfolyamra küldtek, hetett velük közös programot két hét alatt kihevered. Most és az elnök is váltig mondo- csinálni mindegyik a maga majd gáttá: „Fiatal vagy, tanul- ügyeivel volt elfoglalva, ma­hatsz, itt a jövőd a szülőiül- ganak kapart. Sokat deden.” Nekem aztán beszél- efyeoul, hetett... Gyűlöltem mindent. kuJ. A nők., falut, sarat, csendet, embere- (A polinéz gyerek egy ba­két, amikor egyik reggel el- nyában dolgozott. A bánya csava- társak néi­ember válik belőled! — Hát valahogy így... (A benszülött fiú félek- vésztője felfutott a sziget sárga homokkal szegett part­jára). (pataki) Bélyegek és gyűjtőik A magyar bélyeg közeledik változtatta meg. illetve egy- ban segítették abban, hogy századik születésnapjához, az szerűsítette a postakezelést, megismerje a világot, mind­első magyar kőnyomatos bé- hanem megindított egy nap- azt, ami más népeknél saja­jainkban világméretűvé fejlő- tos, ami a többi néptől meg­dött mozgalmat, a filatéliát, különböztet, s ami összeköt s a bélyeggyűjtők számát ma bennünket, már tízmilliókkal számolhat- A filatélia pozitív nemzet­jük. köziségre nevel, Segít elosz­Hobby, különös időtöltés? Az is. De nemcsak az. Mű­velőinek egy része a bélyeg­gyűjtést komoly tudománnyá lyeg 1871-ben jelent meg. Ki volt az első salgótar­jáni bélyeggyűjtő? A kérdés megnyugtató tisz­tázásához — gondolom — szélesebb körű kutatásokra lenne szükség, az azonban enélkül is bizonyos, hogy a legrégibb filatelista a város- fejlesztette, ban jelenleg a b5 éves Féke- Patay István te Gyula, aki nemreg ünne­pelte bélyeggyűjtői tevékeny­ségének félszázados jubile­umát. De veterán filatelis- tának számít már Ombi An­dor, a salgótarjáni bélyeg- gyűjtő egyesület elnöke, Ba- iráthy István, Alb Ferenc. Molnár Béla, Fries Gyulais, hogy csak néhányat említ­sünk. A salgótarjáni bélyeggyűj­tők egyesülete 1950-ben ala­kult. Ebből szakadtak ki évek múltával a balassagyarmati, a szécsényi, a pásztói, a rétsági, a diósjenői, Salgótarjánban ;■ adig az üzemi bélyeggyűjtő egyesületek. Patay István, a salgótarjáni városi egyesület alelnöke szí­vesen és lelkesen beszél arról hogy Salgótarjánban tíz üze­mi bélyeggyűjtő egyesület működik, s négy ifjúsági egyesület, amelyek összesen körülbelül 6—800 tagot szám­lálnak. Különös izgalommal említi azt a nagyszabású bá- iyegkiállítást, amelyet a vá­rosi egyesület kezdeményezé­sére, a Hazafias Népfront védnöksége alatt ez év októ­berében rendeznek Salgótar­jánban, az Öblösüveggyár mű­velődési otthonában a város bélyeggyűjtő egyesületei. Kö­rülbelül harmincán állítana]; ki gyűjteményükből, az elő­zetes felmérések alapján a bélyegtárlat anyaga országo­san is rangosnak ígérkezik, s «zsles körű érdeklődésre tart- 1 -t számot. Az első postabélyeg meg­jelenése nemcsak alapjaiban azt mondja, bélyegek mindennél job­latni évszázados előítéleteket. Végső soron tehát: a béke eszköze. Érdeklődéssel várjuk a bé­lyeggyűjtők kiállításának megnyitását Salgótarjánban. Tóth Elemér Hogy an csinálták ? Okok és eredmények Tolmácson A szokottnál sokkal koráb- bonabetakarítás Tolmácson, lazítás után kezdik el a szán­ban fejezték be a tolmácsi mint tavaly. A gabonát majd- tást. Időközben más munká- Szabadság Tsz-ben az idei ara- nem teljes egészében géppel kát is el kellett végezni. Jó aratták le. A helybeli gép­tást, cséplést. munkaszervezéssel sikerült mun. állomás kombájnosa, Ecser betakarítani a pillangósok má- Benö nagy segítséget nyújtott, sodik termését és a fehérhere­A gabonabetak&rítás munkäok ‘?dereklsZan kkivetók gyével 320 holdon vág- mag betakarítását. ta le a gabonát. A szorgalmas =» rx-ri oahona ^ána^^mimkakedvnek^^volt komba-!nos minden vasárnapot kedvezett az időjárás, általá- ka a ' -m e ............ kihasznált, naponta, kétszáz, ban elérték a tervezett ter­B ár az őszi gabonáknak nem kezet^vezetői & már^tavasszal kétszázötven mázsát’teljesített! mésátlagokat. Az őszi árpa ki megbeszélték az aratási, csép- lési munkák lebonyolítását. de előfordult, hogy háromszáz- vételével túl is szárnyalták egy-két mázsával. Ezt annak ötven mázsát is elcsépelt. Időben leszerződtek a tacok- Tolmácson az idén először köszönhetik, hogy az ősszel ldoöen leszerződteK^ tagOK- alkaimaztók a komplex beta- jól előkészített talajba az op­karítást. A korábbi években timális kai az ipari munkásokkal, . , _ . , , .. . itauuut. ek iwiauui ockuc« időben elvetettek. A r e serkStóflnyagi ÖRZtítazést elhanya*olták 3 szalma kaz- ’-’mágiái- a " re serkentő anyagi oszto zest |aza5at. Az idén a szalmale- lítottók el az államnak járó ?’?.kÜ;°.ttálL^ __A _§ab^nl,5T húzók a kombájn után halad- gabonát. Sörárpából pedig hat tak, s amikor a vontatók más- vagonnal túlteljesítették a ter- sal voltak elfoglalva, éjjel vet, ami külön kétszázezer fo­takarítás minden munkafolya matát premizálták, s így min­denki megtalálta a számítá­, . húzták a szalmát. A szalma rint bevételt jelent a terme­sát. A traktorosok például eb- lehúzása után azonnal hozzá- 1 őszövetkezetnek. ben az időszakban 15—16 órát dolgoztak. Külön dicséret il­leti a szalmarakókat, akik a kombájnszalmát a gépek után azonnal kazalba rakták. láttak a nyári szántások el­végzéséhez. Tolmácson az ösz- szes kalászos területből hold a felülvetés, s így holdat részesítenek művelés- A csapadékos időjárás eile- ben. A falajmunkákkal 350 nére is az idén sokkal ered- holdon már elkészültek, a hát- valamint a kapások betakarí- ményesebben zajlott le a ga- ralevő területen csak a mély- tása is. Az aratás, cséplés befeje­zésével úiabb feladatokra ké- 150 szültek Tolmácson. Rövidesen 430 megkezdik a talajerő pótlást és a silózást, s nemsokára megkezdődik az őszi vetés, A munkásmozgalom nem ismer határokat Voltak-e Kun Bélának (arjáni rokonai? — Herez doktor nógrádi kapcsolatai — Egy dokumentum-festmény városban. Közelebbit azon- tekkel ékesen bizonyítják, ban a mai napig sem tudunk Mégis azt kell mondanunk, Példa róluk. hogy hiányosak az. ismerete­Salgó- A salgótarjáni Munkásmoz- ink. Helyes az a figyelmezte- Acélgyár, melynek galmi Múzeumban a sok tár- tés, melyet nemrégiben egy Gömör felé, a Vág- gyi emlék között őriznek egy hazánkban járt szovjet törté­nagyságra jelentéktelennek nésztől kaptunk. Iljicsov clv­Történelmi tény, hogy a munkásmozgalmat a kapita­listák is terjesztették, rá a Rimamurányi — tarjáni gazdái völgyében terjeszkedtek. A Salgótarjáni Köszénbánya RT látszó festményt. Fiatal mű- társ megemlítette, hogy a pedig Petrozsényben, a Zsil- völgyében vásárolt újabb te­tők. kire költöztek. vész alkotása, aki részt vett Szovjetunióban is nagy gon- 1919. március 23-án délelőtt dot okoz a munkásmozgalmi lepeket. A szakmunkásokat Salgótarjánban, a Fő-téri események pontos feltérképe- egyik helyen sem nélkülözhet- gyűlésen. A hangulat megih- zése, a fejlődés egyes stádiu- A nógrádi vájárok Pis- lette és délután már olajfes- mainak történelmileg hű a tarjáni ko- tékkel örökítette meg a tör- rögzítése. Nos, így vagyunk vácsok pedig Nyitrába vitték ténelmi eseményt, A festmény mi is! Még nagyon sok tény a családjukat. A szívükbe nehezen dacol az idővel, és vár leírásra, amely 1919 és az vándorolt a munkásmozga- egyre rohamosabban fekete- azt követő évek eseményeit lom is. Sok tarjáni, baglyasi dik. Pedig értéke szinte fe- összefüggően tartalmazza, kommunista lett a határon lülmúlhatatlan. Más doku- Természetesen a tények ak- kívül is harcosa az eszmének, mentumoikról viszont csak kor értékesek, ha írásos és Ám ez az elv érvényes vissza- bibliográfiában olvashatunk, tárgyi dokumentumokkal bi­Igy például tudunk arról, zonyíthatók Ezért helyes az hogy a Nógrádi Munkás 1912 a kezdeményezés, melyet már és 1914 között ölvedi József hosszabb ideje igyekeznek szociálde- megvalósítani a Munkásmoz- folyóiratként galmi Múzeumban: gyűjtik Kommunista Párt alapítói jelent meg. Még érdekesebb és egyelőre raktározzák a között szerepelt. Járt Salgó- a Losonci Vörös Újság 1919- dokumentumokat, hogy azu- tarjánban, segített Kun Bé- ben kibocsátott hét száma, tán a Tanácsköztársaság 50.. dr. Halmi Leó szerkesztésé- és felszabadulásunk 25. év­fordulója alkalmából közread- a mun- ják. felé is: szlovákiai kommunis­táik támogatták nógrádi elv^ társaikat. Hercz Sándor losonci fog- szerkesztésében, orvos neve nemcsak a Cseh mokrata havi Iának, hogy kapcsolatot lé tesítsen a nógrádi pártsejtek- ben. kel. Kun Béla nevét pedig Sorolhatnánk még egy későbbi pénz? Kié lesz a szakajtónyi Amivel a hadifoglyok fizettek — Garantáltan ezüst Durván megmunkált bromz, patinás ezüst, fénylő arany pihen a vastag üveg­gel védett tárlóban. Meny­nyi pénz! Mennyiféle pénz! Ugyan mennyit ért, amikor verték, s mennyire becsülik ma a régészek? Némelyik annyira kopott, hogy feli­ratából néhány betű olvas­ható csupán, s az is csak erős nagyítóval. — Ezek vándorolhatlak leggyakrabban kézről-kézre. — forgatja őket elgondol­kodva gazdájuk, Valenta György, nyugdíjas üveggyá­ri munkás. — Valószínű, hogy dolgozni sokat kellett, kapni keveset lehetett ér­tük. Azt hiszem, a régi ipa­ri munkásak közül az üve­gesek tudnának erről leg­többet beszélni. Igaz, a ta­nulás vágya Is hajtotta őket országról, országra, de lega­lább annyira a megélhetés kényszere. Hát így került az én Guszti bátyám az Egyesült Államokba. On­nan a szíve hozta haza, meg a — gyomra Pampus- kát, sztrapacskát nem is­mer a yenki. Pedig annál jobbat... no, de most nem szakácskönyvet böngészünk. Szóval, Guszti bácsitól • kap­tam egy féldollárost. Ez az! A pénzen sasmadár, kar­mai között villámokkal. Most meg arra kanyarodik a szó, hogy a történelem során hányszor sújtott igazságos ügy védelmében, s kikre csapott gonosz szándékkal az az amerikai villám. Akárhogy nézzük, a pénz és a politika minden­kor elválaszthatatlan. I. István korában — például — erős volt az államhata­lom; akkoriban sokat értek a vékonyka, a mi tízfillére­sünkkel azonos átmérőjű ezüstpénzek. Annyira sokat, hogy a hajdani bűnözők még hamisításra is érde­mesnek tartották őket. Zsigmondtól Lipótig szin­tén járta az ezüst, de már nem volt annyi becse. Napjainkban az időseb­bek száján még ki-kicsú- szik: „Ez sem ér egy ha­tost!” Persze nem a pesti villamosra gondolnak ek­kor. hanem a hat krajcár értékű pénzdarabra. Valen­ta bácsi gyűjteményében ellenforradalmi kásmozgalmi emlékeket, do- «wii-sZo kiadvány említi Tarjánnal kumentumokat, melyek a Vnnr.-,rfhf„ zi• f8 kapcsolatban, és arról szól, nógrádi kommunisták harcát harcosok bogy rokonai élWr volna . Os kapcsoia.il « pirtsej. mozgalom számára jelentős dokumentumaira. Fiókokban, polcokon, padlásokon bizo­nyára még nagyon sok könyv, régi újság, fénykép poroso­dik. Jó lenne ha tulajdono­saik ezeket az értékes doku­mentumokat a múzeum ren­delkezésére bocsátanák. Van egy másik lehetősége is mun­kásmozgalmi ismereteink gya­rapításának. Az Úttörő Szö­vetség — nem véletlenül _ S algótarjánban hirdeti meg szeptember 4-én a „Vörös zászló útján” elnevezésű mozgalmat. Szervezésen és a pajtások irányításán múlik, hogy környezetünkben, lakó­helyükön felkutassák, a po­rosodó emlékeket, feljegyez­zék az idős kommunisták visszaemlékezéseit, kidolgoz­zák a még ismeretlen szála­kat. Ez a feladat nemcsak a munkásmozgalom szempont­jából hasznos, hanem megis­merteti a pajtásokkal elvtár­saink áldozatos életét, harcát. Minden, ismereteinket bő­vítő. a történelmi tények láncolatában még meglevő hézagokat pótló újság, fény­kép, könyv és elbeszélés na­gyon értékes lehet. Ezért is­mételten kérik a Nógrád me­gyei munkásmozgalom feldol­gozásával foglalkozó történé­szek. múzeológusok, hogy munkájukat mindenki segítse. Ezt kívánja tőlünk a tör­ténelem, a Tanácsköztársaság emléke, a békés építő munká­ban eltöltött 25 esztendő. Gáldonyi BcU magyar és osztrák verésű változatban látható e köz­mondásossá vált érme. Mind­kettőt 1849-ben verték. — Történelmet olvasni nemcsak könyvből, bélyeg­ről lehet, de pénzdarabok­ról is — mondja a gyűjtő. — Nem ritkán perc-ember­kék képmása kerül a pénz­re; ez itt például a náci zsoldban államelnökösdit játszó Tiso. Ha jól emlék­szem, a második világhá­ború után felakasztották ezt a hazaáruló papot. A gyűjteményben annyi a látnivaló, hogy rendjén végignézegetni kevés volna egy délután. Valenta György egy-egy érdekesebb dara­bot tart elénk. — Ez az ezüst Mária Te­rézia tallér; néhány eszten­deje Etiópiában még ez volt a törvényes fizetési eszköz Ezüst ez is, mégpedig tisz ta ezüst, amint jól olvasha ló felirata büszkén hirdeti A cári Oroszországban ver ték 1831-ben. Színezüstné! kellemesebb csengésű ez a huszonöt forintos, amelyet a forint tizedik születésnap­jára készítettek. Ez az ing­gombnyi arany: játékpénz, tízkoronás. Nagyurak kár­tyaasztalán váltogatta gaz­dáit Ferenc Jóska idején. Itt láthatja ugyanezt iga­ziban. Méretre nagyobb, de anyagára hitványabb ez az egy krajeáros, 1915. évi ve­rettel. .. Amint felirata mutatja: a kenyérmezei fogolytábor pénze volt. A nyugdíjas munkás gyűjteményének értékét nem könnyű felbecsülni. Változó, mint — például — a bélyeggyűjteményeké. Néhány fajta régi pénz értéke alaposan zuhant az utóbbi években: a mély­szántásra földbe nyomott eke jócskán hozott a fel­színre belőlük. Mire eddig értünk a be­szélgetésben, hármasban maradtunk, a házigazda fe­lesége volt a harmadik. Az unoka — elektrotechnikus­nak készül — elunta a ré­gi érmék nézegetését. — Nem is tudom, mi lesz a gyűjteménnyel — mélá­zott Valenta bácsi. — Lám, ez a fiú. ..! Rá se hederít. Ámbátor lehet, hogy igaza van. Ki tudja, mire az ő unokái ekkorára nőnek, le­het, hogy történelmi em­léknél nem lesz több a pénz. — b . z. —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom