Nógrád, 1966. augusztus (22. évfolyam, 181-206. szám)

1966-08-20 / 198. szám

4 T966. iaogus^Ftrs 50 srorrrbe? Padlófűtés félezer évyel ezelőtt Történetek, históriák a régi Nógrádból Gyarmatiak az abszolutizmus börtöneiben A t végű igék felszólító alakjai Bizony, a felszólító mód helyesírási problémái megle­hetősen szerteágazóak. A t végű igék is külön fejezetet igényelnek. Megjelenésüket figyeljük meg ezúttal is a legszebb magyar beszédben, a költészetben, József Attila verseiben! 1. .,Ért ed haragszom én, nem ellened, nosza szorítsd meg a kezem, mellyel ma­gosra tartalak álmaimban, erősítsen az én haragom, dehogy is bántson, ked­ves.” (Érted haragszom, nem ellened) „Anyám, falat kényért sem ér az élet! De nagy hitem van. s szép jövőnek élek: Ne ordítson pénzért gyerek- torok! S tudjon zokogni any­ja temetésén!” (Ad Sidera) írjuk ki a t végű igéket! Szorítsd — erősítsen — bánt­son — ordítson! Valamennyi felszólító mó­dú. A t előtt vagy mással­hangzót vagy hosszú magán­hangzót látunk: szór it — erős ít — bánt — ord í t. A szóvégi t-hez kapcsolód­na a „j”. A t + j kapcsolat* helyett azonban rövid vagy hosszú „cs” hangot ejtünk: (szoríccs — báncs stb.) Ezt a hangot „ts’'-nek ír­juk. Megtartottuk tehát az igető végső „t” hangját, de „s”-et irtunk a „j” módjel helyén. (ments, fűtsetek, tanítsa meg.) 2. Most lássuk at vé­gű igék következő csoportját! „Habos tengert egyen­gessen a vasfogú boroná­val! Hosszúszárú esőt ves­sen, gyűjtse boglyába fiá­val! Ha már van elég halpén­ze, kárászoknak nyisson kocsmát!” (Aradat) „Ehess, ihas Sí ölel­hess, alhas s! A min- denséggel mérd magad!” (Ars Poetica) Az itt kiemelt igék a kő­vetkezők: egyengessen — vés­Sokféle magatartás van! Az ember már egészen fia­talon, még rövid nadrágos korában megtanulja, hogyan viselkedjen odahaza a szüle­ivel szemben és a munkahe­lyén, kollégái között, vagy a szórakozóhelyen, ha már ki­rendelt két vermutot citrom­mal. Ezek lennének az alap­vető viselkedési módozatok. Ám a magatartás mint min­dennapos életünk fő kelléke, ezer apró vállfajra oszlik. Van például — többek kö­zött — állampolgári maga­tartás, ami nemcsak külső megjelenésben, hanem (és elsősorban) belső gondolko­dásmódban nyilvánul meg. Persze nagyon hosszú az út az állampolgári gondolko­dás megszerzéséig. Először is — az alkotmány paragra­fusa értelmében — jogunk van a tanuláshoz. Ha pedig már egyszer jog. akkor már tanulunk is: megszerezzük az érettségit, következik az egyetem, hazavisszük a dip­lomát és már fiatalon jó beosztást fogunk ki ma­gunknak. És itt kezdődik az a bizo­nyos állampolgári magatar­tás. Megelégedünk-e azzal, hogy lehetőséget kqptunk a kellemes, a meleg, a nyu­godt, a meghitt családi fé­szek megteremtésére, vagy... szóval elégedetlenkedünk. Már az is a magatartáshoz tartozik, hogy megtaláljuk életünk számára a megfelelő sorrendet. A közmondások sen — nyisson — ehess — ihass — ölelhess — alhass! A határozott felszólítás, pa­rancs Itt is vitathatatlan. Te­hát. ezek is felszólító mód­ban álló t végű igék: egyen­get, vet, nyit, ehet, ihat, ölel­het, alhat. Már a múltheti cikkben is irtunk arról, hogy az „s” (sz, z, dz) végű igékhez kapcso­lódó j mód jel hasonul. Itt is ilyen oka van az „s” kettőzésének (ss), de! Ezek az igék t végűek! A szó végi t- ket rövid magánhangzók elő­zik meg: (egyen get — al­hat). Felszólító módban a t -j- j kapcsolat helyett hosszú „s” hangot ejtünk. Ezt a hangot két „s”-sel (ss) írjuk. így el­tűnik a felszólító módjel (a „j”) de érdekes módon ki­esett a szóvégi „t” is. (Az alhatj-féle helytelen alak he­lyett tehát ezt írjuk: alhass — fussatok. nevessük, alkossuk, hallgassuk [!] stb.) 3. A t végű igék harmadik csoportjába azok az igék tartoznak, amelyekben a vég­ső „t”-t „s” vagy „sz” előzi meg Például: fest, illeszt, reke szt, fürö szt, hala szt. Az ilyen igék Mszólító mó­dú alakjaiban az st + J. szt + j hangkapcsolat helyett általában hosszú „s”-t, illet­ve hosszú „sz”-t ejtünk. He­lyesírásunk ezt az ejtésbeli el­változást megjelöli. így aztán a helytelen „festjünk” helyett helyesen „fessünk”-et írunk, azaz kettőzzük a „t” előtti „s”-t, illetve ,,sz”-t. Az st és szt végű igék fel­szólító módban tehát így „festenek”: fessek, fess, fes­sen! — fessünk, fessetek, fes­senek!; fogyasszak, fogyassz, fogyasszon! — fogyaszunk, fo­gyasszatok, fogyasszanak! A t végű igék sokfélesége senkit se ijesszen meg, mert helyesírásuk általában a kiejtést követi. legfiatalabbika: kicsi, vagy kocsi? Azt hiszem, ebben a kérdésben már benne foglal­tatik a helyes sorrend. Első a kicsike, a Jancsi, a Julis­ka, az Ildiké, a Pistike (bár manapság a Vazul, a Bul­csú. az Emőke és az Eni­kő se ritka.) Persze a név gusztus dolga. Sajnos, ép­pen a legilletékesebb nem választhatja meg, hogy mi­lyen névvel illessék majd felnőtt korában. Így azután akit, például Józsira keresz­teltek az később éppen a legnagyobb Pali lesz és fordítva. A lakás is magatartás kér­dése. Világstatisztikából tu­dom, hogy a Földön 180 mil­lió ember él, nem éppen kedvező lakásviszonyok kö­zött és bármennyire is szív­juk a fogunkat, Magyaror­szág még előkelő helyet fog­lal el a világ lakás-katasz­terében. Még sem vagyunk elégedettek, de nem is le­hetünk. Csakis így biztosít­hatjuk a fokozatos fejlődé­sünket. Ha sorrendet kelle­ne felállítani, akkor a kö­vetkezőt javasolnám: lakás, gyerek, bútor, kocsi! Persze Hatalmas luxusszállót épí­tenek a budai várban, a Má­tyás-templom mellett, a régi Illetményhivatal helyén. Most előzetes ásatásokkal tu­dósok vizsgálják át ezt a te­rületet, amelyen — az 1240-es évektől fogva — a domonkos­rendiek híres Szent Miklós kolostora állt. (A gótikus épü­let hírmondója a Hess And­rás téri Miklóstorony; a temp­lomnak a bástyára tekintő szentélymaradványán ma Ju- liánusz barát szobra áll). Ehhez a hajdan hatalmas, háromhajós templomhoz — amely méretek dolgában a Mátyás-templommal veteke­dett — sok történeti esemény emléke fűződik. A nikápolyi — vereséges — csatára indu­ló francia lovagok itt helyez­ték el címereiket. Innen ke­rülték elő a budai olasz & francia, vallon polgárok leg­szebb sírkövei is. A közép­korban ebben a templomban olaszul és franciául is prédi­káltak és gyóntattak, az itt lakó idegenek számára. A most — Holl Imréné, Gyürky Katalin irányításával — megkezdett ásatások máris jelentős eredményeket hoz­tak. Két — a budai emlék- anyagban szinte páratlan — kőszobor-torzó. sírkőtöredé- kek, edények kerültek napvi­lágra. De megtalálták a kolostor középkori padlófűtésének „tüzesházát”, kazánját is. Eb­ben a kolostorban tehát a ré­gi rómaiak fűtés-technikáját, a padlófűtést alkalmazták! A földszint alatti helyiségben alakították ki a fa, illetve fa­szén-fűtés túzterét. A tűz melegét hatalmas kavicsréte­gek tárolták; az épület ter­meibe pedig a kőpadló — nyitható, zárható — nyílásai adagolták a szükséges hőt. A technikatörténeti szempont­ból szenzáció számba menő padlófűtéses tüzesháznak Ma­gyarországon. csak a szigeti domonkos-apácák klastromá- ban, s az anjou-kori budai királyi palotában akadt párja. könnyű tanácsot adni lakás helyett. Azért nincs ok az elkese­redésre. Sőt! Ha végignéz­zük a tarjáni Rákóczi úton elsuhanó CG és CM meg a többi, maszek-rendszámú autókat, máris megnyugvás foghatja el az embert. Gon­doljunk csak arra, hogy tíz évvel ezelőtt még alig tíz­ezer kocsi volt Magyarorszá­gon, ma pedig százezernél is több kergeti a libákat az or­szágutakon. Szóval gyarapo­dunk, amit bátran gazdago­dásnak is nevezhetünk. Aztán felrakjuk a sze­mélygépkocsi hátuljára a „H” betűt és vízumot ké­rünk Ausztria—Olaszország —Jugoszlávia útvonalra. Mert ha már egyszer uta­zunk, akkor menjünk jó messzire és főleg melegebb éghajlatra. A Strada del Sol még csak elkápráztat, Nápoly már elvakít, és az üzletek kirakatai megszépí­tenek. Milyen cuki az a kis házi bárpult. Nálunk ilyet nem lehet kapni, de arra már nem gondolunk, hogy oda­kint sem a FIAT konszern munkásai vásárolják. Az­tán elbeszélgetünk egy olasz Nógrád megye 1849-tol 1867-ig terjedő történetével megyei történetírásunk na­gyon keveset foglalkozik. En­nek egyik oka, hogy a kora­beli szereplő emlékeiket nem igen írták le és a hivatalos ügyiratokból számos, nem a hivatalok számára való tény — a való élet eseményeinek rögzítése — nem derül ki. Ez a példa Is mutatja, hogy az újkori- és legújabhkori történetírás számára meny­nyire fontosak az életrajzok és oka van, ha megyénk múlt­jának búvárai arra ösztön­zik a munkásmozgalom régi harcosait, hogy készítsék el visszaemlékezéseiket. Igen értékesnek tartom azt a rövid visszaemlékezést, amit Höppner Gyula 1913-ban, a Nógrádi Hírlap egyik tárca­cikkében közöl. Fia volt an­nak a Höppner gyógyszerész­nek, akit az összbirodalmi közigazgatás emberei az öt­venes évek elején meghurcol­tak. Az, amit leírt, részben apja, részben az utolsó, 1913 szeptemberében meghalt gyarmati 48-as honvéd. Gaz­dik Lajos visszaemlékezésein alapszik. Balassagyarmat a múlt szá­zad ötvenes évek elején csak abban különbözött a nógrádi falvaktól, hogy ott volt a megyeháza, a börtön, a gyógy­szertár és hogy ott voltak kénytelenek lakni a megyei törvényszék és közigazgatás alacsonyabb beosztású tiszt­viselői. Igazi bürokratikus központtá azonban csak az abszolutizmus korának me­gyei berendezkedése tette, ami az ott tengődő kisipar számára is bizonyos előnyö­ket jelentett. — A mezőváros jellegű falu „tracs padja” nem a borbélyműhelyek egyi­ke, hanem a patika előtti pad volt. Itt beszélték meg az eseményeket a kisváros ér­telmiségéhez tartozók, sőt a megye vezetői is. Egy alkalommal Bory Lász­ló ügyvéd, Horváth Elek volt alispán, Kristóffy Móric kereskedő, Unger István vas­kereskedő és a lengyel szár­mazású Hupka Géza és ma­gától értetődően Höppner pa­tikus a menekülő Kossuth Lajos által elrejtett és ak­kor még meg nem talált ma­gyar királyi koronáról beszél­gettek. — Sohasem tudódott ki, hogy ki volt a feljelentője a beszélgetésnek. Tény, hogy az ilyen diskurzus akkoriban slgnore-vaX, aki megdicsé­ri az ausztrál gyapjúból kö­tött magyar pulóverünket. — Oh, vacakság az egész, hanem ez a nylonruha ... — és remegő kézzel érintjük a külföldi holmit. — Ne bolondozzon — mondja a signore —, hiszen ez magyar áru. Budapesten vásároltam, hogy maguknál milyen olcsó és milyen jó árut vehet az ember! Hát így vagyunk ember­társaim! Az emberi magatartás legelemibb szabályáról fe­ledkezünk meg ha német, olasz vagy angol beszédet hallunk, és a ruházati bolt felirat helyett azt olvassuk a cégtáblán, hogy Kleidung. Ügy látszik a távolság nem­csak a szerelmet szépíti, nemcsak az emlékeket szi- dolozza fényesre. Azért szabad a hazai gyártmányokat is dicsérni, és szabad elmondani, hogy nálunk is vannak boltok, ahol elköltheti az ember havi fizetését a nyolcórás nyitvatartási idő alatt. Az sem tiltott, hogy átlépve a határon megmaradjunk ma­gyar honpolgároknak, mert azt is hazánk alkotmánya tette lehetővé, hogy Moszk­viccsal, Skodával, Wart­burggal kiránduljunk kül­földre. Nem fontos hasra esnünk a „Mádé in England", vagy más efajta felirat előtt. Sok tekintetben ők nézhetnek fel ránk, mégha kis nem­zet vagyunk is. G. b. Nógrád megye történe­tét nem ismerjük eléggé. Amit erről eddig írtak, a felszabadulás utáni rész­lettanulmányok kivételével, ki kell egészíteni az újabb kutatások eredményeivel. Sok régi közlést újra kell fogalmaznunk, sok nem is­mert tényt közölnünk kell. Jó, ha a középkortól nap­jainkig terjedő nógrádi megyetörténeti kutatások állásáról a nagyközönség is értesül. Ezért írom ezt a néhány összefüggésre és tényre rávilágító cikksoro­zatot. nagy bűnnek számított, össze­esküvés szálait sejtették ben­ne, amely a korona rejtek­helyének eltitkolására irá­nyult. — A történteket le­író Höppner Gyula akkor hétéves gyermek volt és ak­kori benyomásai még öreg­korában is elevenen éltek benne. így mondja el a tör­ténteket: Éppen estebédnél ültek. A szülők és nővérük komoly­sága élénk ellentétben állott a többi gyermek hangos zsiva­jával. ök már tudták, hogy valami készül. Egyszerre a patika felől szokatlan zaj hallatszott. Hirtelen felpat­tant az ajtó és embereivel együtt belépett az ebédlőbe Smidt zsan d árka pitán y. Höppner gyógyszerész felállt és a kapitány elé lépett, de azon nyomban bilincset vertek a kezére és elhurcolták a ka­szárnyába, a későbbi Schum- mer-féle házba. Schmidt és zsandárai ezen az éjszakán letartóztatták az egész beszélgető társaságot, de embervadászatukat kiter­jesztették a szomszédos fal­vakra is. A vasra vert fog­lyokat gyalogszerrel Pestre kísérték, a hírhedt „Üj épü­let”-be. Ott több mint két hónapig tartották és vallat­ták őket arról, hogy hová rejtette el Kossuth a koro­nát? — Persze, semmit sem tudtak erről. — Ekkor mind­nyájukat Kufsteinbe hurcol­ták, ahol nehéz vasba verve a kazamatákba zárták őket. — Gyarmaton ugyanekkor, felsőbb rendeletre — becsuk­ták a Höppner-féle gyógy­szertárat. El lehet képzelni, hogy ezek a dolgok mennyire hozzájárultak a lakosság meg­félemlítéséhez. Már egy éve is eltelt an­nak, hogy Kufsteinben rabos­kodtak a gyarmatiak, amikor barátjuk. Gazdik László volt honvéd félkerekedett, hogy meglátogassa a foglyokat. Gazdik Kufsteinlban jelentke­zett Thausz auditornál, aki a vizsgálóbíró és a börtönpa­rancsnok tisztét töltötte be és beszélgetési engedélyt kért tőle. Thausz felháborodottan jelentette ki, hogy arról szó sem lehet, hogy Gazdik a re­bellisekkel beszélgessen. Lesújtva hagyta el a hiva­tali helyiséget. Ahogy azon­ban a lépcsőházba ért, az egyik fordulónál egy feltű­nően szép lány suhant el mel­lette, aki a fülébe súgta: „hal­Az öblösüveggyári Művelődési Otthon immár több év óta nyá­ri üdüléssel jutalmazza legjobb kultúrmunkásalt a gyógyvízről mind nagyobb ismeretségnek ör­vendő Berekfürdőn. Az idén 16 kultúrmunkás és hozzátartozói töltötték ott kellemes sátortá­borban a nyár egy részét. A minden kényelemmel ellátott tá­borban még a televíziózás, és egyéb társasszórakozások lehető­ségét is biztosította az üzem. Az áUandó táborkörzetet az öblös- üveggyár évről évre szélesíti és gyarapítja, s mind több a kul- túrmunkások mellett Berekfürdőn üdülő nyugdíjasok száma is. Ezzel a szakszervezeti üdültetést sikerül nagy mértékben teher­mentesíteni. A Salgótarjáni Öblösüveggyár saját dolgozói mellett az idén lőttem mindent! Jöjjön visz- sza délután két órakor, ami­kor a bátyám megebédelt és pityókás egy kicsit. Ilyenkor olyan, mint a kezes bárány. Addig ón is beszélek vele! — Én szeretem a magyarokat!” Gazdik megkövültén bá­mult az eltűnő lány, az audi­tor húga után és úgy tett, ahogyan az tanácsolta neki. Amikor belépett Thausz szobájába, az addig rideg és goromba ember igen előzé­kenyen és szívélyesen fogad­ta. Még borral is megkínálta. — „Igyék — mondta— mert úgy tudom, hogy a magyar ember szereti a bort!” — Fél órai borozgatás után fgc szólt Thausz: „hát a rebelli­sekkel akarunk beszélgetni? Na. jól van!” — Felállt és ki­nyitotta a szomszéd szoba ajtaját és betúszkolta odn Gazdikot, bezárta utána az ajtót. — Abban a szobáb : ott álltak sápadtan, rongy • san, piszkosan a gyarma ; foglyok. — Egy óra hosszat beszélgettek. Amikor újra az auditor előtt állt Gazdik, csak annyit tudott rebegni: „Uram! ön jó ember, sohasem felejtem el!” — Sikerült még szemé- lyenkint húsz forintot is át­adnia a rabok szükségletére. — „Nem láttam és nem hal­lottam semmit” —jelentette ki az auditorn. Gazdik még a börtönért is megajándékozta, és így sokban enyhítette a gyarmati foglyok sorsát. Köziben lassan enyhültek az idők és némi fény is kezdett áthatolni az össri) irodalom komor felhőktől terhes egén. Hazakerültek a gyarmati fog­lyok is, kivéve Hupkát, aki egyedül maradt ott közülük. A lengyel származású Hup­ka szabadon bocsátásának az előzményei egészen komikus jellegűek. — Amikor látta* hogy minden gyarmati haza ment már és ő egyedül ma­radt, nagy titokban megsúgta a börtömőmek, hogy ő tud valamit a magyar királyok koronájáról. — Nagy lett a leleplező vallomás reményé­ben támadt öröm Kufstein­ben és nyomban a katonai bíróság elé vezették Hupké';, ahol az elnöknek arra a ke ­désére, hogy mit tud a ma­gyar koronáról, így vála­szolt nagy komolyan: „A ma­gyar koronát Szilveszter pá­pa ajándékozta István ki­rálynak.* — Ez bolond — kiáltott fel az elnök. — Röviddel ezután mint elmeháborodottat, sza­badon bocsátották. — Sí non evero e ben trovato! — Fi nem igaz, akkor jól van ki­találva! Kétségtelen, hogy első pil­lantásra az ilyen anekdota- szerű adatok .a megye törté­nete szempontjából lényegte­lennek tűnnek fel, de ha az egykori életet, a bajtársiassá- got, az együvétartozás érzését kutatjuk, akkor hátterükből felbukkan az a szellem, amely az igazi lokálpatriotizmus je­gyében oly sok nemes és előremutató dolgot teremtett falvainkban, városainkban és megyénkben. már más üzemeknek és szervek­nek is jelentős segítséget nyújt­hatott az üdültetési gondok meg­oldásában. Rendelkezésre boc áj- totta a tábort többek között a bányagépgyári KISZ szervezetnek ipari tanulóknak, jelenleg pelig üveggyári fiatalok és a nóg- rádmegyeri művelődési ottuon kultúrmunkásai üdülnek Berek­fürdőn. A további terv az. hogy jövőre már május végétől szep­tember végéig otthont biztosit vendégeinek a tábor, Így egy szezonban mintegy 250 dolgozó­nak nyújt melegfürdői üdülési lehetőséget Az öblösüvegyáriak tábora) megszervezésében, berendezésébe és fejlesztésében a salgói Kit Iskola sátrakkal, a Rákóczi út. iskola gumimatracokkal segédke­zett, a szállítási feladatokról az üzem vezetőségé gondoskodott. Tóth Imre TOLLWÉGYKf TŰZZÜK: A magatartást Dr. Belitzky János Berekfürdő az öblösüveggyáriak nyári otthona

Next

/
Oldalképek
Tartalom