Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-10 / 162. szám

4

NOGRAD

T*m július 10. '’»»ámap

Jó-e az igekötők helyesírási szabálya?

A fenti kérdéssel is dolgozatjavítást reklamáló diákok fordultak hozzám. Levelük szenvedélyes indulatát rossz helyesírási osztályzatok szülhették. Az elmúlt tanév hajrájában egy nyelvtani röp- dolgozat diktált szövegében találkoztak Móricz: Rokonok című regényének alábbi szavaival: „Meg akarta mondani, amit gondolt. Hisz ezzel a Kópiással nem lesz semmi baj, olyan, mint a többi! Persze az öregember mindig attól fél, hogy az újak kijátsz- szák az ütőkártyáját, szerencsésen be tudják váltani ígéretüket.”

A regényből jól tudjuk, hogy Kopjással mégiscsak volt bőven baj, de a dolgozatok helyesírásával is volt ám!

Méghozzá a legismertebb helyesírási szabállyal, az igekötők helyesírásával. Ugyanis azt mindenki nagyon jól tudja, hogy az igekötőt egybeírjuk az igével, ha közvetlenül az ige előtt áll. Tehát ,,szabályosan”(?) jártak el a diákok, amikor a fenti idézet alábbi szerkezeteit egybeírták: Megakarta monda- dani — betudják váltani ígéretüket.

És persze a tanár szétválasztotta az igekötőt az igétől; így: Meg akarta mondani — be tudják váltani; sőt két súlyos helyesírási hibával terhelte meg őket

Bizony-bizony ez kellemetlen, hát még az, hogy ráadásul a tanárnak ezúttal is igaza volt!

Mert az igaz, hogy az igekötőt egybeírjuk az igével, ha közvetlenül az ige előtt áll, de csak akkor, ha az utána következő igére vonatkozik. Például: megtanul, átgondol, felhasznál.

De a vitatott idézetben a „meg” és a „be” igekötő nem a közbeékelődött „akarta” és „tudják” igékhez tartozik, hanem a „mondani” és „váltani” szavakhoz. (Azok főnévi igenevek.)

Igen-igen, de hogyan igazodjon el a dolgozatírás izgalmai közepette az a szegény diák, amikor a nagy drukktól már azt sem tudja, hogy ő hová tartozik, nem még „az a nyavalyás

igekötő.”

Kedves fiúk! Van ám egy igen egyszerű módszer, a szótani és mondattani elemzés mellőzésével csináljatok a fenti állításokból egy-egy tagadást: Meg akarta mondani — Nem akarta megmondani; Be tudják váltani

— Nem tudják beváltani.

Lám, az igekötő máris a

„helyére ment”. És ez más esetekben is így van, ha a főnévi igenévhez tartozó igekötőt elválasztja az igenévtől egy közbeékelődött ige, a tagadó értelmű átalakítás mindig kisegít. (Pl: el kell menni — nem kell elmenni.)

A határozói igenévhez tartozó igekötő esetében is! Például a János vitézben: „Kis leány szoknyája térdig föl van hajtva...” — Nincs fölhajtva; — (Vagy be volt zárva — nem volt bezárva; Ki van kötve — nincs kikötve.)

Az igekötők helyesírási szabályai jók, csak jól kell ismemi és értelmezni azokat. Tehát helyesen tanultuk a következőket:

1. Ha az igekötő közvetlenül hozzátartozó (!) ige előtt áll, egybeírjuk az igével: megfigyeltük, megértettük.

2. Ha az igekötő az ige mögé kerül, különírjuk: jegyezd meg, tarsd be!

3. Ha az igekötő és igéje között más szó is van, az igekötő megmarad külön szónak: meg tud,tűk jegyezni

— meg is tartjuk.

Befejezésül keressünk egy irodalmi példát, amelyben az igekötő mindhárom előfordulása megfigyelhető!

„A tankok megálltak

... mindössze egy fordult l e a Berettyónak... ami meg is járta volna, ha nem lőttek volna!” (Szabó Pál: Isten malmai.)

Tóth Imre

Abszolút hazai kánikula: 41.3 fok

Rendszerint június végén, július elején köszönt be nálunk az év legmelegebb időszaka, amit régiesen kánikulának neveznek. Ilyenkor van az, hogy ember, állat, növény, minden komyadozik, a levegő szinte folyósán reszket, az aszfaltútak megolvadnak, ritkábban a patakok, tavak, gyakrabban a torkok, hegyeken a pincebeli hordók, falun, városon a vendéglátó- ipar készletei kiszáradnak a kutyamelegtől.

Pedig mi az a 30—34 fok, amit árnyékban mutatnak a hazai hőmérők!? Évente alig kétszer-háromszor és csak a legmelegebb vidékeken merészkedik a higanyszál 35— 36 fokig. Ezen felüli hőség már kuriózumnak számít. A régi korok nagy melegjeiről szóló fleljegyzések nem egészen hitelesek, minthogy az úgynevezett maximumhőmérőket csak 1911 óta használják. A kánikulai rekordot budapesti viszonylatban az 1935. június 29-én mért 39,5 fok, az országos abszolút rekordot pedig az 1950. július 5-én Pécsett mért 41,3 fok tartja mindmáig.

Európának ennél melegebb gócai csak délen vannak: Cordoba, Sevilla, Palermo és Szkopje, valamint a Szovjetunió déli vidékein évtize- denkint néhányszor 42—45 fokot is elérik a kánikulai maximumok. Ázsiában India és Nyugat-Pakisztán szerepel 50 fokot kissé meghaladó hőmérséklettel. Érdekes,, hogy a Szovjetunióban, a Bajkáltó! északra, a 62. szélességi fok körül ugyancsak vannak 40 fokot meghaladó forró időszakok, pedig itt a tél is gyakran hoz 45—50 fokos fagyokat. Dél-Amerikában az argentínai 45 fokos hőségeket emlegetik, Ausztráliában nem ritkaság az 50 fok sem. A Szaharában igazi kutyamelegnek áz 50—55 fok közötti hőség számít, de Líbia északi tájain 58,4 fok volt az eddigi hőségrekord.

Különös módon az Agynevezett világhőmérsékleti

csúcsot Észak-Ameri ka egyik deli vidékén, a Kaliforniában levő Pokolvölgy nevű sivatag szolgáltatta, ahol árnyékban is csaknem 60 fokot mutattak a hőmérők. Ez már valóban: pokoli meleg!

„Szalmaszál a vízen**

Igazságos a szigorú ítélet

írásban, szóban egyaránt szabad, sőt helyes visszaemlékezni az elmúlt időkre; e nélkül a történelmi materializmus el sem képzelhető. Ugyanígy: elképzelhetetlen a hibák megszüntetése, elképzelhetetlen reális tervek készítése.

Ismert, a demokratizmustól elválaszthatatlan igazságok ezek. mégis a Kékkői-ügy részletesebb megírása elé kívánkoztak. Kékkői Lászlót a napokban kétévi és kéthóeapi szabadságvesztésre, valamint a közügyektől ötévi eltiltásra ítélte a szécsényi járásbíróság izgatás bűntette miatt

Verseit, öt nagyobb lélek- zetű prózai művét is barátainak, ismerőseinek küldötte el, nyújtotta át Kékkői László. Jutott a társadalmi rendünk meggyűlöltetésére alkalmas, nagyszámú hazug állítást tartalmazó írásokból még a távoli Ausztráliába is. Kékkői az ellenforradalom egyik szellemi bölcsőjét a hírhedt Petőfí- kört. új időket érlelő kovászt keverő műhelyként mutatja be. Tudjuk, miféle kenyeret sütöttek ellenségeink azzal a kovásszal... S emlékszünk, milyen súlyos büntetést szabott ld annak idején a kör vezetőire a bíróság.

Kékkői egyik könyvének címe: Szalmaszál a vízen. Szerinte a proletárdiktatúra olyan saalmaszál. amely bizonytalanul lebeg a történelem áradatán. A szerző megfeledkezni látszik arról, hogy társadalmi rendünk a néptömegek akaratának köszönheti létét; nem tud, vagy nem akar emlékezni az 1945. évi választásra, amikor az induló demokratikus pártok legforradalmibb ja: a Magyar Kommunista Párt a szavazatok húsz százalékát nyerte el a választók bizalmából. Ez akkor történt, amikor — egyrészt — a haladó gondolkodású emberek jelentékeny hányada a másik munkáspártra. a Szociáldemokrata Pártra adta voksát — másrészt —. amikor sokak értelmét még nagyon elhomályosította a negyedszázados aníi- kommunista, fasiszta hírverés.

A kéretlen historikus egyes módszerei kísértetiesen hasonlítanak a tőkés propaganda eszközeihez. Az objektivitás álruhájába bújva cáfolhatatlan igazságokat mond; de ezek közé otromba hazugságokat, s — ami még veszélyesebb —, helytelen történelmi következtetéseket is elhelyez. Nekihevülé- sében azonban saját magát leplezte le, amidőn a szocializmus építése során alkalmazott valamennyi és nagyobbrészt helyes intézkedést elmarasztalt, közülük többet kigúnyolt. Kékkői állításaival szemben — például — bárki megmondhatja Nógrád megyében, hogy az ügyészség sosem

tekintette lényeges feladatának azt ellenőrizni, nincse- nek-e túlfűtve az irodák; s, hogy egyetlen hivatalos szerv sem igyekezett idős embereket fenyegetéssel kötögetésre- horgolásra bírni.

Az ellenforradalom leverése után a párt világosan és egyértelműen leszögezte, milyen hibák történtek a magyarországi munkásmozgalomban 1956-ig. Mi több, személy szerint megnevezte a bűnösöket; egyidejűleg gondoskodott arról, hogy őket megbüntessék, — a megtévedetteknek pedig módot nyújtott az önbírálatra, a javulásra. Kékkői László saját személyében győződhetett meg erről a bölcs, humánus intézkedésről. Kékkői — a volt hivatásos horthysta katonatiszt — ötvenhat októberében a néphatalom ellen fordult Az illetékes szervek a szocialista humánum szellemében nem csupán bírói felelősségre vonásától tekintettek el, de még előzetes letartóztatásban sem volt Mi volt ezért a hála? Mi a hála a vezető munkabeosztásért?

Aligha szólnánk Kékkői írásairól ekkora részletességgel, ha azok fogalmazási és nyelvi hibáktól hemzsegő fércművek lennének. A gördülékeny stílus, a hajlékony logika a tájékozatlan emberben

Történetek, históriák a régi Nógrádból

Pénzügyi állapotok 1505—1508-ban

Megyénk az egyetlen az országban, amelynek 1505—1508. évi számadásai fennmaradtak. Történetíróink ezek értékes adatait eddig nem használták fel, pedig azok az 1514. évi Dózsa-féle parasztháború előtti belső állapotokra is fényt derítenek. — A „pénzügyi beszámolót” Szántad, másképp Tárnok Ozvald dikátor, azaz királyi adószedő készítette el összesítő jelentés formájában, és mivel 1512. évi utalások is vannak benne, hihető, hogy valamilyen pénzügyi ellenőrzés alapjául szolgált.

A megye négy járásra oszlott. A járások élén egy-egy szolgabíró állt, és azokat nem valamelyik község, hanem a hivataloskodó szolgábírák neveivel jelölték. A szolgabírói „hivatal” ugyanis — éppúgy mint az alispáni — mindig abban a községben volt, ahol az illető tisztségviselő lakott. — A szolgábírák közül Madách István, Mucsányi János és Szécsényi Benedek mind a négy évben, Berczeli András pedig csak 1505-ben szerepel. Éhnek utódja Bay Zsigmond lett. — Négy év alatt 3297 Ft 10 dénár adót szedtek be.

Az 1505. évi ötven dená- ros adóval Mucsányi János számolt el. Az 1506. évi 40 denáros adóval Madách István. Az ötven denáros adó ebben az évben a királyt, a tíz denáros adó a királynét illette. Ezekkel Szilasi Balázs deák számolt el. 1507-ben Pécsi János deák és Badóczi Benedek királyi dikátor készítettek számadást a negyven denáros adóról. Ebben az évben az ötven denáros adót hadiadóként, a tíz denárost pedig harmincad megváltás, illetve a nagybányai aranybányák felújítása címén szedték. 1508-ban Henczelfi István, királyi dikátor számolt be az ötven denáros adóról.

A bevételek rovatainál sokkal többet mondanak a kiadások. Ezekből kitűnik, hogy megyénk ebben az időben Verbőczi István és rokona, Szobi Mihály befolyása alatt állott, tehát a Szapolyai-párt táborát erősítette, és teljes egészében kiszolgálta SzapoNógrád megye történetét nem ismerjük eléggé. Amit erről eddig írtak, a felszabadulás utáni részlettanulmányok kivételével, ki kell egészíteni az újabb kutatások eredményeivel. Sok régi közlést újra kell fogalmaznunk, sok nem ismert tényt közölnünk kell. Jó, ha a középkortól napjainkig terjedő nógrádi megyetörténeti kutatások állásáról a nagyközönség is értesül. Ezért írom ezt a néhány összefüggésre és tényre rávilágító cikksorozatot.

könnyen keltheti a tiszta igazság érzetét —, s ezért sokkal veszedelmesebb a kocsmai színvonalú, útszéli ócsárlásinál. Ez a körülmény szintén hozzájárult ahhoz, hogy a szécsényi járásbíróság kifejezésre juttassa: megvan a határa a szocialista humánum alkalmazásának is. azon túl pedig csak szigorú intézkedések juthatnak szóhoz. így kell eljárni azokkal szemben, akik az imperialisták fellazító politikáját szolgálják.

Mint említettük. Kékkői bírálatra küldötte el ismerőseinek írásait. Nem titok, hogy megnyerte tetszésüket. Hogyan is ne nyerte volna, hiszen az alkalmi kritikusok politikai beállítottsága szinte tükre volt Kékkői Lászlóénak. A szerző óvatosan válogatta meg „műbírálóit”. ..

Óvatossága ellenére azonban az írások tartalmával nem csupán azok ismerkedtek meg, akikkel kapcsolatban ez Kékkői szándéka volt. Megismerkedtek mások is; olyanok, akik felismerték a „történelmi tárgyilagosságba” csomagolt mérget. Ezek az emberek teljes névvel és címmel ellátott bejelentésükben felhívták a bűnüldöző szervek figyelmét Kékkői László tevékenységére. Dicséret illeti őket, hiszen ők annak az egyre magasodó épületnek megszilárdítását segítették, amelyet Kékkői és a hozzá hasonlóan érzők, gondolkodók szívesebben látnának romokban.

Borváró Zoltán

lyai Jánost és az un. „nemzeti párt” érdekeit.

1505-től két és fél éven át hatvan zsoldos lovaskatonát tartott fegyverben a megye. Akkor, amikor Szobi Mihály félesztendeig Erdélyben .tartózkodott, és a zsoldosok kapitányát, az őt elkísérő Csehi Lászlót, két nemes helyettesítette, semmiféle kifizetés sem történt. Az elmaradt zsold fejenként 14 Ft-ot ösz- szesen 1680 Ft-ot tett ki, amit Bakos János, Trombitás Tamás, Legéndi Boldizsár, Kö- vesdi Miklós, Liptai Ferenc, Rédei Bertalan és Bay Ambrus útján utólag rendeztek. — Az 1507 második felétől kapitán yoskodó Sági Balázs, ötvenöt lovas zsoldosának, Sági Balázs, Herencsényi István és Zsi gmond, Kozárdi György, Kövesdi Miklós, Legéndi Boldizsár, Madách László, Piri András, Palotai György és Legéndi Mátyás által 770 Ft- ot fizettek ki. A kifizetést esz- közlcík neveiből kiderült, hogy ezeknek zöme az Ipoly völgyében birtokos nemesek közé tartózott, és valószínű, hogy a sajátjukból hiteleabék a zsold fizetéshez szükséges összegeket, amiket azután nekik megtérítettek.

A fenti rendes zsoldszolgál- tatásokon kívül a Csehi László kapitánysága alatt végrehajtott különböző kiküldetések a következők voltak: 1505 szeptemberében és 1506 áprilisában Pestre és Budára kísérték Szapolyai Jánost, a megyei lovasok. 1507 áprilisában, a váci káptalannal támadt vitában a megye a káptalan birtokát képező Kosdot zsoldosaival elfoglaltatta, András deák ellen pedig Hatvant szállták meg a katonák, majd pedig Székesfehérvárra mentek, és végül a németek ellen szálltak táborba. Ezen akció külön költsége összesen 1220 Ft-ot tett ki.

Sági Balázsnak, a kapitányi fizetésre 50 Ft-ot adtak. — Tizennégy nemesnek pedig, amikor a király és a királyné parancsára Hatvanban Mári- ási Istvánt elfogták, fejenként 6, összesen 84 Ft-ot fizettek, amiből azonban a megye csak 42 Ft kifizetését vállalta, és a többit a királyi kincstártól kellett a nemeseknek felvenni- — Négy nemes — Mocskos György és az őt másodízben helyettesítő Luka László, Szántai András és Legéndi Boldizsár — esztergomi utazási és tartózkodási költségeire kifizettek 12 Ft-ot. — A királyhoz, Bihar, Tolna és Pest vármegyékhez küldött követeknek 50 Ft-ot, Szántai Ozvaldnak négy évi dikátor- ságáért pedig 100 Ft tiszteletdíjat adtak. Ezen felül Szántai, a megye nemességének részéről járó évdíjak fejében 400 Ft-ot kapott. — Tisztelet- díjat kapott még Mocskos György is, aki két esztendeig társával, két esztendeig pedig egymaga működött közelebbről meg nem határozott ügyekben. Neki az alispán fizetett ki 48 Ft-ot, — Kaptak

még a szécsényi ferencrendíek is 16 Ft-ot a kolostoruk javítására.

Az adók terhére végül is 4758 Ft-ot fizettek ki. — Többet tehát, mint amennyit bevettek! — Ez csak úgy történhetett meg, hogy az elmaradt összegeket mindi % egy-egy újabb adóév bevételeiből, utólagosan egyenlítették ki. Így azután soha sem érték utói önmagukat, és ezért 1512-ben a dikátoröknak és Szobi Mihálynak 1641 Ft-ot kellett volna visszafizetniük a megye vezetőinek az előlegek fejében. Ezért azután egészen furcsa műveleteket hajtottak végre.

Az 1507. évi adóból Szántai Ozvaldnak költségeire a negyven denáros adóból 31 porta után kifizettek 12 Ft 40 dénárt. — A szolgabírók tiszteletdíját, évi 4 Ft-ot, a négy évi adóbevételből fizették ki, ami 64 Ft-ot tett ki. — Ezeket az összegeket viszont mind a hátralékok terhére adták, de úgy, hogy azokat nem készpénzben fizették ki, hanem a dikátomak és a szolgabírák- nak a hátralékos jobbágyoktól kellett kicsikarniuk.

Nagyon érdekes az az intézkedés, hogy a Verbőczy István birtokai után befizetett 34 Ft 80 dénárt — a megye nemességének határozata alapján — neki visszautalták, illetve ő azt a maga számára, a megye pénzéből visszatarthatta. Ugyanígy kap az 1508. évi hátralékból is 59 Ft-ot Verbőczy István. Szobi Mihály pedig három évi hátralékból kap 120 Ft-ot.

Verbőczy és Szobi teljes

mértékben igyekeztek, nemcsak a már említett katonai szolgáltatások saját érdekükbe állításával, de anyagilag is kizsákmányolni a megyét Ezt igazolja, hogy Hont és Nógrád vármegyék 1511 márciusában Gyarmaton tartott gyűlésének határozata értelmében Szobi Mihálynak 500 Ft-ot adtak kölcsön, a visz- szafizetés reményében, amiről a megyegyűlésen jelenlevő Verbőczy István előtt is ígéretet tett, de amely összeget azután mégis megtartott magának. Most tehát az esedékes 72 Ft-os részlet — felét Hont, felét Nógrád megye nemessége — tartozik megfizet, ni a dikátomak, vagyis a megyei pénztárnak.

Ugyanígy a megye fizeti meg a Mulyadi Szalathiel Demeter kapitány által szétosztott 80 Ft-ot is, amit az a Sági Balázs kapitány idejében a saját verebélyi birtokára felvett 45 Ft-tal együtt a zsoldosoknak fizetett ki.

Mindezt összegezve a következő meglepő záradékkal végződik a számadás: „Fennmarad még 76 Ft hátralék, amiből 423 Ft lesz kifizetve. — Hogy ezt hogyan csinálták nógrádi őseink, nagyon jó lenne tudni! — Egy biztos, hogy a megyei háztartás pénzügyeit oly tökéletesen sikerült összezavarniuk és bonyolítaniuk, hogy egyáltalában nem csodálkozhatunk azon. ha 1526-ban a török elleni hadjáratra jóformán semmi pénzt sem tudtak előteremteni.

Verbőczy István és Szobi Mihály egymás kölcsönösen kijelölt örökösei, olyan tökéletesen behálózták Nógrád és Hont megyét, hogy egyáltalában nem csodálkozhatunk azon, hogy az Ipoly völgyében az 1514. évi parasztháború során, eddigi adataink szerint, semmi különösebb parasztmegmozdulás nem volt. Az ott lakó nemesség ugyanis a Szapolyai párt érdekében szinte katonailag volt megszervezve, és teljes egészében kát nagy vagyonú és nagy hatalmú úr járszalagára fűzve. Ez Is oka lehet a keresztesek 1514. évi pásztói vereségének.

Dr. Belitzky János