Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-13 / 164. szám

4 NOSRAD WRfl. fSfítfs n. ssettfn Bemutatják as új sxovjet traktort Kétezer MIZ-50 érkezik kazánkba Mezőgazdaságunk gépparkja rövidesen új traktortípussal bővül. Ebben az évben két­ezer. MTZ—50 mintájú traktor érkezik hazánkba a Szovjet­unióból. Az új típus üzemszé­rű vizsgálatait a Mezőgazda- sági Gépkísérleti Intézet vé­gezte. Az eddigi kedvező tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az MTZ—50-nek elődjé­hez, az MTZ—5-höz képest számos előnye van. Az MTZ—50 motorja ötven lóerős. Fajlagos üzemanyag-fo­gyasztása 185—195 gramna/ló- erő-óra. A pótsúlyok és a ve­zetőfülke nélkül — úgyneve­zett „száraz” — súlya 2,550 kilogramm. A traktor szabad- magassága nagyobb mint előd­jéé volt. Az első tengely alatt 65 centiméter, a differenciál alatt 47 centiméter a talajtól mért legkisebb távolsága. Az MTZ—50 mindemellett für­gébb is: fordulási sugara (kor­mtmotkÍe\f MT^saSdnál . ^y^t szellőztető bessége 24,3 km/óra. Hidrául i­hogy ez a gép vezetőfülkével ventillátor, elektromos onindi- kájának emelési magassága 89 készül. Légfék-berendezése fo- 820 ga Ja' centiméter, teherbírása 1,600 kozza a biztonságot. Mellső Az új traktor sebességváltó- kilogramm. Függesztő karjaira tengelye spirális teleszkópon ja szorzó rendszerű; kilenc úgyszólván minden hárompont nyugszik. A vezetőfülkéből jo f , , . rálátás nyílik mind az első e 0 ket hátrameneti to felfuggesztesu munkagép kerekekre, mind a hátul füg- kozata van. Legkisebb sebessé- csatolható, gesztett munkagépekre. A ve- ge 1,5 km/óra, legnagyobb se- Fehér István Az új MTZ-50 traktor fel­Négy évre ítélték a volt titkárt Holczer Dezsőhöz, a nógrád- Hoíczer Dezső nem érte be mát hosszabbítsa. A Nógrád marcali községi tanács vb-tit- annyival, amennyit ügyfelei megyei Főügyészség nyomozó­kárához nem csak hivatalos adtak neki. Fondorlatos módon csoportja — mint annak ide- ügyekben fordultak bizalom- még többet szerzett. Csekken jén jelentettük — Holczer De­nial a falubeliek. Akkor is, ha néhány forintot adott fel az zsőt előzetes letartóztatásba ingatlant vásároltak vagy ad- illetékkiszabási hivatal címé- helyezte. tak el. Szívesen készítették ve- re. Feladóként megbízójának . , . __ .. ..... l e az adás-vételi szerződést, nevét írta a szelvényre. A pos- A balassagyarmati tárása­mért tudták, hogy elvégzi az tán lebélyegzett, s visszakapott *^lt. A' átírással kapcsolatos teendő- szelvényt meghamisította. Für­ket is. Honorárium fejében ge tolla nyomán így lett a nem sokallták azt a négyszáz- nyolc forintból nyolcszáz, a ezerötszáz forintot, amit kettőből kétezer. Ügyfelei kö­Holczef egy-egy adás-vétel al- zött akadt, aki zugírászi mun­káiméval kért és kapott. Az a kásságát kétnapos kapálással család sem emelt szót, amely- fizette meg. nek ezerháromszáz forintot , számolt fel egy tartási szerző- A csalás, a zugírászfcodás nácsi vezetőként követte el dós elkészítéséért persze kitudódott. A törvényes buncselekmenyeinek sorozatát, Semmi sem ' tiltja, hogy következményektől okkal tar- si hogy ily módon rombolta az egyik ember a másiknak se- tó Holczer ekkor két sze- al amhatalom helyi szervének gítsen. Jóbarátságból szerző- mélyt megpróbált rábírni ar- tekintélyét, dést is szabad fogalmazni; él- ra- bogy ügyében a valóságnak Ítélethirdetés után mind az , . * -.1. v. hieg nem felelő vallomást te- .. , . . .. ....... lenertek fe.ieben azonban gyen A sikertelen kfsérletezéí ügyész, mind pedig az elitéit ilyesmire csak a közjegyző, az azonban csak arra bizonyult és védője háromnapi gondol­ügyvéd vállalkozhat. alkalmasnak, hogy bűnlajstro- kodási időt kért nácsi tisztségétől természete sen megfosztották, négyévi szabadságvesztésre, és a köz­ügyektől háromévi eltiltásra ítélte. Az ítélet indokolásakor a büntető tanács elnöke sú­lyosbító körülményként emelte ki, hogy Holczer választott ta­Nagry hal a hálóban I. A rimóci postabetörő regénye A nyomozó nem megy moziba sabb, mint volt előző nap geket a tanftóékhoz. Hátha Tarjánban. A falubeliektől kíváncsiak ifjabb Csábi ta- érdeklődtek — mint afféle nulmányi előmenetelére... A rég ott járt ember — merre szomszéd nem akart hinni . . _ él mostanság ez és amaz. fülének, hogy rendőrök tu­Az asszony rasiccentett a — Csábi János? — nézett dakozódnak Csábi felől, kedveskedő cicára s morco- nagy0t egy gazda az ital- — Ugye, tanúnak keresik9 8aa. az allolampa ala boltban. — A borbélynál Biztosan megmondja az iga kotogetni. Míg a fonalat emlegettük a minap. Azt hi- zat, hihetnek neki. Kérem racsavarta a tűre, eJ®yú szem, hatvankettőben, vagy szépen, az ő indulásához, ér meg odamondott az uranak: hatvanháromban szabadult: kezéséhez akár az órájuk.i — Azt sem lehet tőled tudja, volt egy kis ügye. Bán- is hozzáigazíthatják az elv- megkapni, hogy legalább ja a fene, merre ténfereg, társak, olyan pontos ember olyankor elmenjünk a mo- nem rokonom nekem! — tét- az! ziba, amikor valami jó kri- te hozzá önérzetesen. A szomszéd megnevezte az* mit játszanak. Pár perc múlva már bér- az újpesti, bőripari üzemet, A férfi csak annyit felelt, regett a gépkocsi motorja. aho1 Csábi dolgozik, hogy könnyű a filmeseknek, Az autó elindult Nagyoroszi — Csábi szaktárs a leg- s hogy próbálnák meg — felé. jobb cipőfelsőrész-készítőink nem többször, mint egyszer Az idős néni halántékához egyike — mondották a gyár- az életben! — amúgy igazi- nyúlt, mintha tapintással is ban- — ö és a hiányzás? ban. Ezzel elköszönt, s visz- meg akarna győződni arról, Kérem, látszik, hogy nem szament a főkapitányságra, valóban nincs-e orrán a szem- ismerik. Egyébként itt a kar- Szobája helyett a klubban üvege.. Nem volt. Az okulárét ionja, tessék. Ez a rubrika telepedett le. Türelmesen mégsem kereste, hogy jobban mutatja, mikor volt szabad­megvárta, amíg fiatalabb szemügyre vegye az elébe Ságon. kol’égája befejezi az ötszázas tartott igazolványokat. Ked- A két nyomozó nézte a biliárdpartit, aztán helyet vés, udvarias a két vendég; nyilvántartást, de nézte azt mütatott neki az asztalánál, ha jól hallotta, Csehszlová- a feljegyzést is, amelyen az — Mondd csak, Pali, hiszel kia felől jött nyomozók. És sorakozott, hogy^ melyik Nóg­te abban, hogy egy megye ba azok? Nincs neki, nem 3 sok falujában egyszerre jus- is, volt sosem baja a tor­son eszébe több embernek vénnyel. betömi valahová? — Jóskáról, mi hír? — tu­dakozódtak a jövevények. Ez a Jóska, valamikor ve­. , §e volt a néninek. Mióta a megy belőle. rád megyei faluban, mikor történt betörés. Azon a na­pon, amelyen bűncselekmény történt. Csábi dolgozott. Ab­ban az időszakban, amikor Csábi a szabadságát töltötte, még egy hitvány tyúklopás — Nem. De honnan jut ez eszedbe? — Ki se Diósjenőn a kisvendéglőben, __ A Patakon, Ilinyben és Borsos- hívják berényben a vegyesboltban, _ * , ,, ... K Rimócon a postán történt Jaj íeikecskeim, a Jós- autóból a gépkocsivezető betörés. Itt az üveget nyom- Semní1’ naJam f”“ - A zsákutcának te van ták be, ott a falat bontották J111; *gaz> enSem nem erde- valahol vége meg, amott a tetőn át hatol- j^dofnám?" hoS “SLgSkS ~ ***** megnézzük még érdekli. Nagyon rendes em- eSJr*zer azt a zsákutcát. Gye- k™. w. —i runk vissza Felsőgödre... lányától elvált, persze nem se™ a^afii­új vöt Jancsinak A gyárkapu előtt összené­zett a két fáradt férfi. Zsákutca? — szólt ki az tak be. Ha ugyan indokolt a többesszám használata, s nem ugyanaz a tettes minde­nütt. A módszer sokfélesége _ ., „. Móricz Zsigmond szerint ,7 gyalogolni jó. Miért ne len­ne jó autózni? ... A fiatalabb nyomozó meg a sofőr igyekezett jóképet, vágni a halkszavú, idősebb humorához. Egyik véli, nénikém, hogy meg- éppen az utóbbi feltevésed javult Jancsi? ellen szól. A vad a csapás- — Hát abból, hogy olyan hoz, a bűnöző a metódushoz szépen bánik a feleségével. _ r agaszkodik, Gyulám! Kényezteti. Tetszik tudni, fanyar' — Az állatot csupán ősz- "em dicsekvésből mondom sem tartotta illőnek azt tönei irányítják. Az ember de némelyik fajta pulóverból javasolni, hogy a százados gondolkodik is; némelyik ^ettő ?s , Van .? lanyomnak, vásároljon magánhasználaté - azon gondolkodik, hogyan Kmeset ér az ilyen ember. ra személygépkocsit. törjön be úgy, hogy le ne — Az már biztos. Szívesen Csábiné nyugodtan foeadta bukjék. No mindegy... Hol- beszélgetnénk vele, ha ta- a rendőrtJtetó MegTuto- nap kimegyek Sipekre. Ve- ^koznánk. Itt el a megye- gatott mindent. amire kíván- lem tarthatsz. ben. csiak voltak. A szekrényt — Mit keressek én Nóg- — A, Felsőgödön. Felkere- is, benne az újdonatúj ágy­neművel. rádsipeken? Vagy ott is be- sik? törtek? — kérdezte keser- — Ha éppen arra visz az nyésen a másik. útunk ... — Nem keresünk semmit, a beszélgetésben szereplő de hátha mégis találunk... János — persze — Csábi Já- Másnap a két nyomozó nos. Nógrádsipeken sem lett oko- — Salgótarján? — kérdezte a sofőr. ÍX' VRBA'M Iliin ...Illlllll fll iliill A. 1 Iliéin..Hinlllil P mm IIP J'llllll1 'ottfogr \ 8 Azt ugyanis, hogy igazá­ból Kati után töri azzal a látszattal, hogy horgász-szenvedély viszi, csermelyt tanulmányozva ha- pedig ladt Perentel felé. Ám jó öltés ven-hatvan között! bácsi olyan ismerősnek tűnt neki, mintha csak rég látott ro­konnal találkozott volna. Az illető zömök, vastag nyakú kis ember volt. Sűrű dróthaja és bökősre pedert bajusza már ugyancsak lisz­tes. És szintúgy vastag, ház­eresz forma szemöldöke is. a összekoppanó szitakötőpár is Orcái viszont vígan, fiatalos- a tovazirrent, A tücsökciripelés pozsgásan pirosodtak. Tekin- — megannyi szapora tete pedig — talán a dús ezüstcémával — csak szemöldök, vagy a kiálló, nvava óra múltán, amidőn a még teljesebbé tette a mély, bárddal faragott pofacsontok i„. M Ac hrwv túlsó part bozótján át meg- álmosító kánikulai csendet. miatt — oly hetyke és oly Iy\ szégyenülésének tanúja: a horgászat is csak ehhez volt ürügy eredetileg, még sötétben és tulajdon magá­nak se vallotta volna be. Szeméremből. Meg az ügy reménytelen­sége miatt is. Valahogy így okoskodott: mondjuk, szerencséje van, Kati sétálgat, egyedül, és éppen a patak folyásával szemközt sétálgat, ő Ixdebot- büröknekj lósóskának és n, ,'g tÄ földiszedernek akkora ősren­elképzelhető a figura. De mi történik az összetalálko­zás után? Lehetséges, hogy Kati. a makrancos, vadóc, más asszonya, Kati csak egy nyelvöltés, vagy egy __ f ügemutatás erejéig is szóba faTu“J'"eteven^TsilTpkapunak all majd vele? miatt — oly hetyke és Laci tétovázott. hétpróbásari ravaszdi volt, romos akol nevette szemközt Az út hívta, azt kanya- amilyen csak a született tré- — meglódult, s hajrá: ro- rogva neki, hogy a romos famestereké szokott lenni, hanvást gázolta a térdét akoltól menekülő Kati is eb- Az is volt, tréfamester, csapkodó rétet. ben az irányban tűnt el. hunyorítva kérdezte: Addig gázolta, amíg egy Ugyanakkor valami — a — Aztán... engedélye rozsdás, éppen csak neve társtalanok hatodik érzéke van-e? drótkerítésbe nem ütközött. — arra figyelmeztette, hogy — Van. A környék vala- Parkra vigyázott a kerítés, látják, nincs egyedül, és ti- mennyi horgászvizére szóló. A parkban hatalmas, eget is lalmat szeg, ha a kerítés — A tóra is érvényes? beborító szelíd gesztenyék szakadásán át akar bújni. — Miféle tóra? álltak. Alattuk a csalánnak, És valóban! — A benti tóra — bökött Alig, hogy négykézlábra hüvelykujjával a park irá- állt, a túlsó parton ág recs- nyába a kisöreg. —Ahová getege, hogy a gyalogút, csent, lombok bókoltak, és indult. Soha. Akkor meg mire való, es milyen célt szolgál a kerül­getése? Kívülről csak a hü­lyék és a gyávák szokták állhatatosan nyalogatni a mé­zes üveget. Az esze tehát visszatartot­ta volna Lacit, hanem a szí­ve. ..? így aztán ment. ‘ mendegélt , Lassacskán, bóklászva, és amely a kerítés belső olda- így szózatozott rá egy vas­ián újrakezdődött, valóságos tag, dörmögő basszus: akár nyüadéknak tűnt benne. A — Nono, csak lassan a aKa csermely pedig — mert az is testtel. Mi - járatban, szom­átbújt a kerítés alatt — zöld széd? Laci odafordult, bosszúsan. Csend volt. visszavágásra készen, hogy... A lombokon átszitáló pu- rni rosszat tett ő, ki a vén­ha fénypászmákban spirális isten okvetetlenkedik vele. röptű aranybogarak döngtek. de nyomban meg is enyhült. Kakukk is szólt, de olyan és szelíden, barátkozva halkan és olyan tétován, mondta: mintha csak álmában be­szélgetett volna. Béka cuppant a vízbe. Alámosott, elsodort part­omlás ijesztette meg. Egy villogó, kék, össze­Laci zavarba jött. — Nem. oda nincs. De... nem is oda indultam. — Hanem hová? — Sehová. Csak úgy... be­néztem. — Ehe. benézett — bólo­gat tt a kisöreg. Laci még jobban zavarba jött. — Mi mást, mi a... zisten — Nincs különösebb cé- haragját csináltam volna? lom. Horgászaton, kirándul- _ csattant fel. — Először ni _ vagyok. Aggyisten bá- hallom, most magától hal­tyárn. iom> hogy tó is van a park­És el is mosolyodott, mert ban. kérdezője: egy íngujjas, öt- (Folytatjuk) — Szép anyag! — dicsér­te a fiatalabb. —■ Mikor vet­te. — Még az ősszel. — Pesten? — Ügy hiszem. — Drágán? „ ,. _ , _ , , — Ki tudná azt félév után j— Majdnem. Irány: Felső- megmondani? — kérdezte göd. Vácon megtankolunk, vissza az asszony, és eszünk valamit. Már alig / T látok az éhségtől. tn arra--'* _ ... .... emlékszem, hogy mennyiért Estebe hajló délutánon állt vettem két éve a balassa- meg a szürke autó a fel- gyarmati vasboltban a Kukta sőgódi tanácsháza előtt, főzőre a kitágult gumikarika Nyugdíj felé közelítő korú helyett újat. Nem az ura hivatalos ember bajlódott ajándékozta meg ezzel? még akkor is valami akták­kal. Csábiékról csupa jót mondott, s miután ismétel­ten megtudakolta, hogy a rendőrségnek lehet-e szolgála­tára, még arra is vállalko­zott, hogy elkíséri a vendé­— Mondtam már, hogy vettem, csak nem emlékszem rá, hol, mennyiért. (folytatjuk) Borváró Zoltán Sakk az aszfalton Korunk látványos tünete a miniatürizálás és a giganti- zálás. Gyártunk zsebcirkálókat és zsebrádiókat, órisákifli- ket és felhőkarcolókat. ismertük eddig az asztali sakkot, majd a zsebsakkot, most megismertük végre az óriás, vagy aszfalt sakkot. A vásártéri sétányon szemlélhetjük néhány napja a salgótar­jáni városi tanács ötletességét dicsérve — több négyzetmé­teres alakban, 25 centis figurákkal. Ketten találkoznak az utcán mostanában: — Hová igyekszel? — Megyek, sétálok egy partit. Eddig elmesport volt, a világ legelmésebb játéka, most komoly fizikai sporttá lépett elő. Kiszámították már. hogy feltalálója mennyi búzaszemet kívánt érte a mesebeli ural­kodótól, most annak megfejtése vár a matematikusokra: hány kilométert tesz meg egy partiban a sakkozó. Félretéve a tréfálkozást: hasznos és egycsapásra nép­szerűvé vált ötlet ez az aszfalti sakk. Mágnesként vonzza a ráérőket, a játék híveit és szenvedélyes nagy csaták szín­tere nap-nap után a Vásártér. Négyszögű koszorú állja kö­rül a „táblát’ a nap szinte minden szakában, a szomszédos padokon pedig az idősebb generáció játssza hagyományos méretekben a partit, őket már fárasztja a fizikai igénybe­vétel, a gyaloglás, de a fiatalok szívesen tesznek egy-egy kiadós sétát a játszma győzelméért. És, ha vesztenek is — egy jó séta sohasem árt. (b. t) r

Next

/
Oldalképek
Tartalom