Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-08 / 160. szám

Vüág proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXII. ÉVF. 160. SZÁM ÁRA: 50 FILLER 1966. JÜLIUS 8. PÉNTEK A KOST tagállamok pár!vezetőinek, kormányfőinek találkozója 1966. július 7-én zajlott le teljes jogegyenlőség, a nemze- Bukarestben a KGST-tagálla- ti szuverenitás és függetlenség mok pártvezetőinek és kor- tiszteletben tartása, a kölcsö- mányfőinek találkozója. nős előnyök és az elvtársi se­A találkozó résztvevői egy- gítségnyújtás elveivel, és hogy hangúlag azt a szándékukat ezáltal hozzájárulnak a prole­fejezték ki. hogy a jövőben is tár internacionalizmus, a szo- erőfeszítéseket tesznek a köl- cialista világrendszer országai csönös együttműködés fejlesz- egységének és összeforrottsá- tése érdekében, összhangban a gának további erősítéséhez. Fogadás a román fővárosban Nyilatkozat A az Egyesült Államok vietnami agressziójáról □n BUKAREST (MTI) A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága és a E^mán Minisztertanács csütörtökön este a Bukarest melletti Snagovi nyári palo­tában fogadást adott a Var­sói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületének ülésé­re és a KGST-találkozóra ér­kezett küldöttségek tisztele­tére. Hat nógrádi fiatal a Az 1965—66-os oktatási év befejeződése után a megyei művelődési osztály adatai alapján néhány érdekesebb statisztikai tényből, és bizo­nyos tendenciákból kirajzoló­dott megyénk középiskolai rendszerének jelenlegi hely­zete. Kétségtelen, hogy megnö­vekedett a szakközépiskolák jelentősége, a gimnáziumok és technikumok rovására. Szeptembertől hét új szakkö­zépiskolai, és csak két gim­náziumi osztály indul be, míg a technikumi tanuló cso­portok száma huszonháromról huszonkettőre csökken. Minden évben emelkedik a középfokú oktatásban résztve­vők száma. Az 1963—64-es tanévben 3770, a most befe- jeződöttben pedig már 4600 diák járt gimnáziumba, tech­nikumba, vagy szakközépisko­lába. 1970-ben pedig előrelát­hatólag 5200 középiskolás lesz Nógrád megyében. A közelmúltban lezárult tanév adataiban tallózva el­mondhatjuk, hogy tizenhat középiskolában 134 osztály, 4600 tanulóját 230 pedagógus oktatta. Érettségi vizsgát csak 9 kö­zépiskolában tettek, mivel a legtöbb körzeti gimnáziumot alig pár éve hívták életre. A 885 érettségire jelentkező há­rom salgótarjáni, a két balas­sagyarmati, valamint a pász­tói, szécsényi, nagybátonyi, és kisterenyei középiskolából ke­rült ki. Legtöbben (194) a sal­gótarjáni Madách gimnázium­ban, legkevesebben (28) a nagybátonyiban maturáltak. A megnövekedett követelménye­ket bizonyítja, hogy a bukási százalék viszonylag magas. 110 tanulónak — majd 13 száza­lék — kell pótérettségit ten­nie. A bukaresti tanácskozáso­kon részt vett küldöttségek közül az NDK Walter Ul­bricht vezette és Lengyel- ország Wladyslaw Gomulka vezette küldöttsége csütör­tökön a késő esti órákban hazautazott Bukarestből. A küldöttségek zöme — köz­tük Kádár János vezette ma­gyar küldöttség is — pén­teken reggel hagyja el Bu­karestet. külföldi egyetemeken Megfigyelhető, hogy alább hagyott az egyetemi továbbta­nulási láz. A tavalyihoz ha­sonlóan az idén is 360—380 diák, a végzettek 42—44 szá­zaléka adta be továbbtanulá­si felvételi lapját. Nőtt a pár éve bevezetett felsőfokú tech­nikumok népszerűsége. Jóval kevesebben kívánkoztak vi­szont a Műegyetem mérnöki fakultásaira, nem utalsó sor­ban a 2—300 százalékos túlje­lentkezések miatt. Régen jogász nemzetnek tar­tottak bennünket. Nos, a jogi kar iránti érdeklődés alaposan alább hagyott. Nógrádból' jogi pályára összesen heten jelent­keztek. Érdekes, hogy a Sal­gótarjáni Közgazdasági Tech­nikum végzősei évek óta nem tánlálnak különösebb jogi to­vábbtanulási ambíciókat. Nógrád'ban az idén bonyolí­tották le az egyetemek és fő­iskolák kihelyezett írásbeli felvételi vizsgákat. A szóbe­lieket az egyetemi városokban, július 20-ig fejezik be, az eredményről pedig 30-ig ér­tesítik az érdekelteket. A külföldi egyetemekre (el­sősorban a Szovjetunióba) pályázó nógrádi fiatalok di­cséretes felkészültségről ad­tak számot. A' 9 pályázó kö­zül ugyanis 7-nek sikerült a felvátelije. A salgótarjáni Ma­dách, a balassagyarmati Ba­lassi, és Szántó Kovács vala­mint a nagybátonyi és kiste­renyei gimnázium hallgatóiból kerültek ki. Július végétől egy hónapos előkészítő nyelvtan- folyamon vesznek részit Buda­pesten. Befejezésül még egy említés­re méltó adat: a szeptember­ben kezdődő új tanévben a tavalyihoz viszonyítva százzal többen, tehát 4700-an járnak középiskolába. A Varsói Szerződésnek a Politikai Tanácskozó Testü­let bukaresti értekezletén képviselt tagállamai — Bol­gár Népköztársaság, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság, a Lengyel Népköztársa­ság, a Magyar Népköztársa­ság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szo­cialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége — megvi­tatták az Egyesült Államok vietnami agressziójának kö­vetkeztében kialakult hely­zetet, különös tekintettel az amerikai fegyveres erők új bűntetteire, amelyek a viet­nami nép ellen folytatott há­ború kiszélesítésére irányul­nak. Az értekezlet résztvevői úgy értékelik Hanoi, továbbá Haiphong kikötőváros — Észak-Vietnam legnagyobb lakott helyei — külvárosai­nak bombázását, mint a vi­etnami háború „eszkalációja” amdrikai politikájának újabb, még veszedelmesebb lépcső­fokát. Ennek következtében a Vietnamban folyó háború súlyosan rontja a nemzet­közi helyzetet, egyszersmind új jelleget, a béke és az általános biztonság szempont­jából még veszélyesebb jel­leget ölt. Az értekezlet résztvevői felháborodva ítélik el eze­ket a bűntetteket és kijelen­tik, hogy teljes mértékben támogatják azt a hősies har­cot, amelyet a testvéri viet­nami nép vív szabadságának és függetlenségének védelmé­ben, hazájának egységéért és integritásáért. Az Egyesült Államok viet­nami háborúja az amerikai imperializmus agresszív po­litikájának legcinikusabb megnyilvánulása, a nemzet­közi jog és a nemzetközi egyezmények megcsúfolása, az Egyesült Nemzetek Szer­vezete alapokmányának dur­va megsértése. Nem más, mint az Egyesült Államok volt az. aki meghiúsította az 1954. évi Genfi Egyezmények végrehajtását, amelyek elő­irányozták a vietnami orszá­gos választások lebonyolítá­sát és Vietnamnak minden­féle külföldi beavatkozás nél­kül történő egyesítését. Az amerikai csapatok mint megszállók, mint a vietnami nép szabadságának és füg­getlenségének elfojtói men­tek Vietnamba. Abban a rab­lóháborúban, amelyet Viet­nam ellen folytat, az Egye­sült Államok mind kegyet­lenebb és embertelenebb esz­közökhöz folyamodik, pusz­títja a békés lakosságot, nem riad vissza a napalmbombák és mérgező anyagok alkalma­zásától ’ sem. Azok, akik e gaztetteket végrehajtják, a hitleri háborús bűnösök nyomdokában járnak. Az amerikai csapatok és csat­lósaik által Vietnamban vég­rehajtott cselekedetek a bé­ke és az emberiség elleni bűntettek, amelyek súlyos nemzetközi felelősséget von­nak maguk után. Az agresz- szoroknak számolniuk kell a történelem tanulságaival és nem szabad elfelejteniök, hogy nem kerülhetik el a gaztetteikért való felelősség- revonást. Az amerikai agresszorok nem kerülhetik el a vietna­mi népnek okozott hatalmas anyagi pusztítások és károk megtérítését, fizetniük kell a szétrombolt városokért és fal­vakért, a felégetett kórháza­kért és iskolákért, a tönkre­tett utakért és a békés la­kossággal szemben elkövetett minden barbárságért. Az Egyesült Államok kor­mányának tudnia kell, hogy minél több bűntettet követ­nek el a vietnami nép ellen, annál nagyobb lesz a bűnük súlya és annál kérlelhetetle- nebbül lakóinak meg érte. Az Egyesült Államok kor­mánya megkísérli, hogy fegy­verrel ráerőszakolja Dél-Viet- nam lakosságára rendszerét, fenntartsa a nép által mélysé­gesen gyűlölt rothadt katonai diktatúrát, amely csakis ame­rikai szuronyokon nyugszik. Senkinek sincs joga ahhoz, hogy saját akaratát diktálja a vietnami népnek, csakúgy, miht bármely más ország né­pének sem. Csakis Vietnam népe határozhat affelől, mi­lyen rendet alakítson ki or­szágában, s ez a nép elvitat­hatatlan jog?.. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok le akarja igázni az In­dokínai-félsziget más or­szágait is. Fokozza durva be­avatkozását Laosz belügyeibe, bombázza Laosz területét, folytatja a független Kambod­zsa ellen irányuló provokáció­it. Mindez arról tanúskodik, hogy az amerikai imperializ­mus megpróbálja elfojtani a népek nemzeti felszabadító mozgalmát, megfosztani őket attól a szent joguktól, hogy önállóan intézzék sorsukat, maguk válasszák meg a fejlő­dés útját, vágyaiknak megfe­lelően. Az amerikai kormány ag­resszív cselekményeiből folyó veszély még csak fokozódik azáltal, hogy Vietnamban folytatott háborújába igyek­szik szövetségeseit is bevon­ni. Ausztrália és Űj-Zéland. Thaiföld és a Fülöp-szigetek. továbbá a dél-koreai bábrend­szer máris küldött, vagy je­lenleg küld katonai egysége­ket hogy azok részt vegye­nek a vietnami nép ellen fo­lyó háborúban. Politikai és anyagi támogatást nyújt Vi­etnamban az Egyesült Álla­moknak, a Német Szövetségi Köztársaság is. Cinkosok az agresszióban azok az országok, amelyek fegyverszállítással segítik az agresszort, megen­gedik, hogy az Egyesült Álla­mok felhasználja területüket a Vietnamban levő amerikai csapatok szállítására és ellá­tására. Előbb-utóbb az összes ilyen kormányoknak vállalni­uk kell a felel ősségrevonást mindezekért a cselekedetekért a népek ítélőszéke előtt. Senkit sem téveszthetnek meg az amerikai kormány ál­lításai, amelyek szerint haj­landó tárgyalni a vietnami probléma rendezéséről. A „bé­keszerető szándékokról” és ..béketárgyalásokról” szóló nyilatkozatok velejükig hami­sak, mert nemcsak a hadmű­veletek folytatása, hanem ki­szélesítése is kíséri őket. Látnivaló az az égbekiáltó eltérés, amely a vietnami há­ború folytatása és aközött az amerikai állítás között tátong, hogy az Egyesült Államok kész lépéseket tenni a lesze­relés útján. Országaink {jártjai, kormá­nyai és népei csodálattal szól­nak a hősi vietnami nép bá­torságáról, szívósságáról és ama eltökéltségéről, hogy ki­vívják a győzelmet a rablók ellen folytatott harcban. Bár­milyen makacsok legyenek az agresszorok. akármilyen újabb gaztetteket kövessenek is el. nem törhetik meg a vietnami nép szabadság- és független­ségvágyát. Az értekezlet részt­vevői úgy vélik, hogy amikor a vietnami nép az amerikai imperializmus ellen harcol, akkor nemcsak saját nemzeti jogait védelmezi, hanem egy­szersmind nagy mértékben hozzájárul a szocialista vi­lágrendszer országainak, min­den népnek a békéért, a füg­getlenségért, a demokráciáért és a szocializmusért folyó küz­delméhez. A vietnami nép igaz ügyét a szocialista orszá­gok, a nemzetközi munkásosz­tály. a kommunista és mun­káspártok, a nemzeti felsza­badító mozgalom, a béke és a haladás összes erőinek mély rokonszenve és teljes szolida­ritása övezi. II. A Varsói Szerződés azon tagállamai, amelyek ezt a nyilatkozatot aláírták, a leg­határozottabban megerősítik a vietnami kérdéssel kapcso­latos álláspontjukat. Az amerikai kormány ha­ladéktalanul szüntesse meg a vietnami agresszív háborút, tartsa tiszteletben a vietna­mi népnek a békére, a nem­zeti függetlenségre, a terü­leti egységre és sérthetet­lenségre vonatkozó alapvető nemzeti jogait, amelyeket a Vietnamra vonatkozó 1954. évi Genfi Egyezmények biz­tosítanak. Az értekezleten résztvevő államok abból kiindulva, hogy a vietnami nép kizárólagos joga a saját ügyeiben való döntés, teljes mértékben tá­mogatják a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság kormá­nyának négy pontos prog­ramját, valamint a Dél-viet­nami Nemzeti Felszabadítási Front által előterjesztett öt pontból álló programot; ezek igazságos alapul szolgálnak a vietnami kérdés politikai rendezéséhez és teljes mér­tékben megfelelnek az 1954. évi Genfi Egyezményeknek, összhangban állnak a béke érdekeivel Délkelet-Ázsiában és az egész világon. Az Amerikai Egyesült - Ál­lamoknak maradéktalanul be kell tartania a Vietnamra vonatkozó Genfi Egyezménye­ket, még kell szüntetnie a Vietnami Demokratikus Köz­társaság elleni agressziót, ha­ladéktalanul véglegesen és feltétel nélkül véget kell vetnie a VDK területe bom­bázásának, fel kell hagynia a dél-vietnami fegyveres in­tervencióval, ki kell vonnia csapatait és csatlósainak csa­patait Dél-Vietnamból, fel kell számolnia az összes ame­rikai katonai támaszpontot ebben az országban, a Nem­zeti Felszabadítási Frontot a dél-vietnami lakosság egye­dül jogos képviselőjének kell elismernie, el kell ismernie Vietnam népének azt a jo­gát, hogy saját maga, min­den külső beavatkozás nél­kül határozza meg sorsát és döntsön az ország békés egye­sítésének kérdéséről. III. A Varsói Szerződésben résztvevő államok, miután megvitatták az Amerikai Egyesült Államok háborús tevékenységének kiszélesítése következtében kialakult viet­nami helyzetet. 1 A leghatározottabb formá- 1 ban figyelmeztetik az Egye­sült Államok kormányát ar­ra a felelősségre, amelyet a háború folytatásával és ki- terjesztésével az egész em­beriség előtt vállal, figyel­meztetik azokra az előre nem látható következményekre, amelyek ebből egyebek kö­zött az Egyesült Államokra nézve is származhatnak. 9 Mindinkább növekvő er- " kölcsi és politikai támoga­tást és sokoldalú segítséget nyújtanak most is, és a jövő­ben is a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságnak, bele­értve a gazdasági, védelmi, anyagi, műszaki eszközökkel és szakemberekben nyújtan­dó segítséget és minden olyan segítséget, amely el­engedhetetlenül szükséges íz amerikai agresszió visszave­réséhez. figyelembevéve a vi­etnami háború új szakasza ál­tal felvetett igényeket. Q Kijelentik, készek megadni a lehetőséget önkénteseik­nek — ha Vietnami Demokra­tikus Köztársaság kormánya ezt kéri —, hogy Vietnamba menjenek és segítséget nyújt­sanak a vietnami népnek az amerikai agresszorok ellen viselt harcában. i Határozottan elítélik az 1 Egyesült Államok kormá­nyának azon cselekményeit, amelyek a háborúnak Laosz- ra, és Kambodzsára való ki- terjesztését célozták: kife­jezik szolidaritásukat ezen országok népeivel és követe­lik, hogy az Amerikai Egye­sült Államok feltétlenül tart­(Folytatás a 2. oldalon) Közlemény a Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó BUKAREST (MTI) 1966. július 4. és 6. között Bukarestben zajlott le a barátság, együttműködés és köl­csönös segélynyújtás Varsói Szerződéséhez tartozó államok politikai tanácskozó testü­letének ülése. Az ülésen részt vettek: a Bolgár Népköztársaság, Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság, Lengyel Népköztársa- sá". Magyar Népköztársaság, Német Demok- .—*5Jri.c K6ztr-<r~'!á<n Román Szocialista Köz­társaság és a Szovjetunió küldöttségei. Jelen volt a tanácskozáson A. A. Grecsko marsall, a Varsói Szerződéshez tartozó orszá­gok egyesített fegyveres erőinek főparancs­noka. Az ülés folyamán széles körű vélemény- cserét folytattak az európai béke és bizton­ság kérdéseiről. A barátság, együttműködés és kölcsönös segélynyújtás Varsói Szerződésé­Testületének üléséről nek a politikai tanácskozó testület ülésén képviselt tagállamai nyilatkozatot fogadtak el az európai béke és biztonság megerősíté­séről, s ennek szövegét nyilvánosságra fog­ják hozni. Az ülésen megvitatták az Egyesült Álla­mok vietnami agressziója következtében elő­állott helyzetet, különösképpen az amerikai fegyveres erőknek a vietnami nép elleni há­ború kiszélesítésére irányuló újabb bűnös akciói fényében. Az ülésen képviselt államok egyhangúlag nyilatkozatot fogadtak el az Egyesült Álla­mok vietnami agressziójával kapcsolatban, s ennek szövegét nyilvánosságra fogják hozni. A politikai tanácskozó testület ülésének munkálatai a testvéri barátság és a teljes kölcsönös megértés légkörében folytak le, s hozzájárultak a szocialista országok egységé nek és együttműködésének további megerősí­téséhez. Növekszik a középiskolások száma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom