Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-05 / 157. szám

NOGS *11 Í986. július S. fceä<! o Ji. Amerika-ellenes tiltakoxó hullám: Embertelen és esztelen! Megkezdődött Hanoi kiürítése Csapatösszevonások Dj akartában Hanoi: Az AFP tudósítója a VDK fővárosából keltezett beszámolójában közli, hogy megkezdődött Hanoi kiürítése. A főváros falain megjelentek a kiürítési plakátok és a hi­vatalos megbízottak házról házra járnak, hogy összeírják a lakosságot, és megértessék mindenkivel az intézkedés je­lentőségét. Az AFP tudósítója megáUa­pnja, hogy a főváros kiürí­tése, amely, több százezer em­bert érint, öregeket, gyereke­ket, iskolásokat, kereskedő­ket a kis üzemek munkásait és családjaikat — megköny- nyíti majd a Hanoi élelmezé­sét, elejét veszi annak, hogy az amerikai légi háború ter­rorizálja a lakosságot, és na­gyobb mozgási szabadságot biztosít a város védőinek. Illetékes vietnami körökhöz közelálló források szerint — írja a tudósító —, a város ki­ürítése nemcsak a bombázá­sok veszélyével függ össze. A VDK vezetői elővigyáza­tossági intézkedéseket tesz­nek a gátak esetleges átsza- kítása ellen is. A Vörös Folyó szintje egy hónap óta állandóan emelke­dik, és az augusztusi áradás jelentősnek ígérkezik. A fő gátak magasságát másfél mé­terrel növelték. (Egyes helye­ken elérik a hét métert is.) Hanoi és Haiphong bom­bázása ellen világszerte to­vább folytatódik a tiltako­zás, Kairóban az afroázsiai szolidaritási szervezet nyilat­kozatban ítélte el a barbár lépést. Az algériai külügymi­nisztérium nyilatkozatban ál­lapította meg, hogy az ame­rikai lépés újabb embertelen és esztelen lépés a háború kiterjesztésének útján. A New York Times vasár­napi vezércikke éles támadást intéz a Johnson-kormány vi­etnami eszkalációja ellen. A cikk megállapítja: „A vietna­mi háború jellege Johnsonnak a Hanoi és Haiphong külvá­rosában lövő olajtartályok bombázására vonatkozó dönté­sével megváltozott. A változás tényén az Egyesült Alla­moKon beiül és kívül minden­ki megállapítja — kivéve a Johnson — kormányzat szóvi­vőjét. A ma követett politika lé­nyegében azonos azzal, ame­lyet Goldwater szenátor kö­vetelt 1964-es választási kam­pánya során, és amelyet ab­ban az időben Johnson úr bírált” — írja a lap. Amerikai B 52-es stratégiai bombázógépek vasárnap reg­gel két légitámadást intéztek a szabadságharcosok állásai ellen Dél-Vietnamban — je­lenti az AFP. Az egyik légi­támadás Da Nangtól 56 kilo­méternyire délnyugatra, a másik az úgynevezett C-öve- zetben, Saigontól 110 kilomé­ternyire északnyugatra tör­tént. A szabadságharcosok légelhárító alakulatai egy kí­sérő F 5 típusú vadászbom­bázót lelőttek. DJAKARTA (MTI) Felborult az Indonéz par­lament menetrendje. Az ide­iglenes népi tanácskozó gyű­lés, a legfőbb törvényhozó szerv, az eredeti tervek sze­rint hétfőn plenáris záróülést tartott volna, a különböző bi­zottságok zárt ülései azonban példátlanul elhúzódtak — alig­hanem a tervbevett 30 kong­resszusi javaslat szövegezésé­ben támadt viták miatt. A tervezett harmincból, ed­dig négy javaslat került nagy­jából tető alá. Mint Nasution tábornok, a kongresszus újon­nan megválasztott elnöke va­sárnap esti rádióbeszédében közölte, ezek közül a leglénye­gesebb, hogy az illetékes bi­zottság jóváhagyta a „kom­munizmus állandó felszámolá­sáról” beterjesztett határozati javaslatot, és megtette a lé­péseket, hogy Suharto tábor­Fokozódik a terror nők —. aki eddig is a hata­lom tényleges birtokosa volt —, új „áramvonalasított” kor­mányt alakíthasson. Ami a „kommunizmus végleges fel­számolását” illeti, Nasution szerint lehetséges, hbgy fe­ketelistára helyeznek minden olyan pártot, tömegszerveze­tet, és általában eltiltanak minden olyan politikai tevé­kenységet, amely a kommunis­ta pártot támogatja. A tá­bornok hozzáfűzte, hogy „a közvélemény követelésének” — vagyis a szélsőjobboldali diákzavargóknak — csak úgy lehet eleget tenni, ha Indoné­zia visszatér az 1945-ös al­kotmányhoz. Mint a Reuter tudósítója rámutat, ez az uta­lás lényegében egyértelmű Su­karno elnök már eddig is ala­posan megnyirbált jogkörének újabb csorbításával. A DPA hírügynökség tudó­sítójának jelentése szerint Su­harto és Nasution a szélső- jobboldali diáktüntetők vezé­reinek ezt nemrég azzal ma­gyarázták meg. hogy az új vezetőség tart a „mentsétek meg Sukarnot” jelszóval fel­éledő esetleges baloldali moz­galomtól. Suharto „minden es­hetőségre felkészülve 19 000 katonát vont össze Djakartá- ban, ahol a feszültség már- már válság jellegű. Az a fur­csa helyzet adódott elő, hogy míg a jobboldali diák-„akció- csoportok” teleragasztják a fa­lakat Sukarno-ellenes plaká­tokkal, addig utasításra, ten­gerészgyalogosok éltetik har­sogva Sukamo elnököt, csak­hogy fékezzék a jobboldal len­dületét. Ausztria politikai válság előtt? Ky hízeleg: KP Központi Bizottságának határozata a politikai helyzetről Amerikai katonai szóvívó közlése szerint a dél-vietna­mi szabadságharcosok vasár­nap támadást intéztek két amerikai tábor ellen a kam­bodzsai határ közelében. Az egyik tábor Due Co közeié-, ben fekszik a határtól kö­rülbelül 8 kilométer távol­ságban, a másik Trai Bi mel­lett Ay Minh várostól észak­nyugatra, a kambodzsai ha­tártól 12 kilométerre. A tá­madást a szabadságharcosok mindkét esetben tüzérségi tűzzel kezdték meg, majd automata fegyverekkel foly­tatták. Az amerikaiak a lé­gierő és a tüzérség támoga­tásával ellentámadásba akar­tak átmenni, de az érint­kezést nem tudták felvenni a partizánokkal. Ky tábornok hétfőn üzene­tet intézett az amerikai nagy­követhez július 4-e, az ame­rikai függetlenségi nap al­kalmából. Az üzenetben mél­tatta az amerikai katonák „nagyszerű hőstetteit”. A Ha­noi és Haiphong elleni ame­rikai bombázásokról az üze­netben megjegyezte. hogy azok nemcsak az Egyesült Államok fegyveres erőinek ügyességét bizonyítják, ha­nem azt is, hogy változás történt az amerikai politiká­ban, „amelyet örömmel üd­vözöl.” A dél-vletnaml buddhista vezetők a jelek szerint fel­függesztették harcukat Ky tábornok kormánya ellen. Thich Tam Chau és a Budd­hista Intézet tanácsának töb­bi tagja a múlt hét végén megtartott tanácskozásról va­sárnap este kiadott közle­ményben bejelentette, hala­dékot ad a hatalmon levő csoportnak, hogy ez bizonyít­hassa jószándékát a buddhis­ták iránt. Két héten belül tanácsko­zásra ülnek össze a dél­vietnami buddhisták orszá­gos vezetői, s ott dől majd el, hogy jóváhagyják-e, vagy elutasítják ezt a mérsékelt irányvonalat. Elutasítás ese­tén Thich Tam Chau be­nyújtja végleges lemondását. Thich Tri Guang, a radi­kális buddhisták vezetője 26 napja folytatja éhségsztrájk­ját Az Osztrák BÉCS (MTI) A hét végén hozta nyilvá­nosságra a Volkstimme az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottságának hatá­rozatát a belpolitikai helyzet­ről. A dokumentumot a veze­tőtestületben és az egész párt­ban lefolyt beható viták ered­ményeként június 27-én fo­gadta el a Központi Bizott­ság. A március 6-i választá­sok eredménye, a néppárti egyeduralom veszélyezteti a demokráciát és a függet­lenséget — mondja a többi között a határozat. A néppárti kabinet első döntései új drágulási hullá­mot váltottak ki. Most a la­kásépítési- és lakbérpolitiká­nak a tőke érdekében való megváltoztatására készül. Az államosított ipart alá akar­ja vetni a hazai és a kül­földi nagytőke befolyásának, az államosított üzemek egy részét be akarja zárni vagy át akarja adni a magántő­kének. Megnövekedett Auszt­ria Közös Piac-i társulásának veszélye. A társulás csökken­tené a kelet-európai orszá­gokkal való kereskedelem ki­építésének lehetőségeit —, holott ez nélkülözhetetlen a tartós gazdasági fellendülés­hez. A Néppárt bázisát azzal törekszik növelni, hogy le­hetőleg valamennyi jobbol­dali csoportot közelíti magá­hoz — állapítja meg a hatá­rozat. E politika keretébe tartozik útlevél kiállítása Habsburg Ottónak. E lépés a munkásosztály, valamennyi köztársasági érzelmű osztrák kihívása, amellyel tevéke­nyen szembe kell szállni. A szocialista pártban a választások óta mélyrenar.o viták folynak, amelyben mind bal-, mind jobboldali irány­zatok tapasztalhatók. A párt­vezetésben jelenleg az a vé­lemény uralkodik, hogy az ellenzéki szerepet a parla­mentre kell korlátozni, s le kell mondani arról, hogy a munkásságot, valamennyi de­mokratát mozgósítsák szociá­lis és politikai jogaiért. Ép­pen ez a politika vezetett azonban a baloldal március 6-i választási vereségéhez. A kommunista párt mun­kájának sikere attól függ, mennyire tud egységet te­remteni a különböző világ­nézetű szocialistákkal, de­mokratákkal — hangoztatja befejezésül a Központi Bi­zottság határozata. Továbbra is zavaros az argentin helyzet BUENOS AIRES (MTI) Eddig mindössze két kül­földi kormány: a bolíviai és a spanyol ismerte el Ongania tábornok puccsista katonai kormányzatát. Közben, ha lassan is, de az új kabinet összeáll: új belügyminiszter, közlekedésügyi miniszter te­szi le hétfőn a hivatali esküt, és kezükben a bibliával, fe'- esküsznek az új bírói kar tag­jai is, akiket Ongania egyen­ként válogatott össze. Eddig öt miniszteri tárca betöltésé­ről adtak hírt, és leszámítva a fegyvernemek minisztereit, akik nem tartoznak a sorba, az öt közül egy katona. Mint az AP tudósítója je­lenti, Ongania elnök, aki ed­dig egy szót sem ejtett a vá­lasztások lehetőségéről, leg­alább 10 éves erős katonai uralmat akar, hogy „átalakít­sa az ország zavaros politikai erővonalait, és orvosolja a gazdasági bajokat.” A rendőrség és a katona­ság — nem törődve az Illia- féle Népi Radikális Párt kép­viselőinek tiltakozásával — lepecsételte a párt-székháza- kat. A pérthelyiségek kapuit lelakatolták, a feliratokat, névtáblákat eltávolították. Mint ismeretes, elsőként a kommunista pártra csaptak le. Stroessner szeánszai Mi történt egy diktátor kinxókamr óiban? Alfredo Meier Salinas, pa­raguayi ezredes, hosszú, és súlyos hányattatások után Uruguay földjére tehette a lábát. Meier részt vett egy sikertelen összeesküvésben, amelynek Stroessner pa­raguayi diktátor megdöntése volt a célja. Az ezredest megkínozták a Stroessner-rezsim főkolompo­sai. Életfogytiglani börtön- büntetés fenyegette. — 1964. május 14-én este — emlékszik vissza Meier — a rendőrök letartóztatták néhány társamat, de én er­ről semmit sem tudtam. Má­jus 15-én éjszaka Paraguari városból, ahol egy tüzérségi ezred volt beszállásolva, ha­zatértem. Amikor a „Menny- bemenetel” székesegyház öreg harangjai elütötték a reggel 3 órát, húsz felfegyverzett „rendőrkopó” (a nép megve­tően ezt a nevet adta a tit­kosrendőrség tagjainak) a há­zamra tört. Kiráncigáltak az ágyból, megparancsolták, hogy öltözzem fel és a rendőr­ségre hurcoltak... — A nyomozó osztályon — mondotta Meier — valaki szörnyű ütést mért a tarkóm­ra. Megfordultam és meglát­tam Victor Martinest, a rend­őrség politikai osztályának főnökét. — Mindent, ami nálam volt — folytatta az ezredes — elvettek tőlem. Martines és egy másik hóhér — Piveros — elkoboztak tőlem 130 000 argentin pesót, amit a háló­szobámban találtak. Termé­szetesen nem adtak vissza »emmit... Valaki — a lábamba rú­gott és Albert Planas, a nyo­mozó osztály főnöke előtt ta­láltam magam. Egy újabb rú­gás, most már Planastól — és én egy telefonokkal, mag­netofonokkal és rádióadó be­rendezésekkel telerakott, nagy miniszteriális íróasztal előtt állok. Ebben a pillanat­ban az egyik műszeren fei- lobbant a vörös fény és meg­szólalt a hang: „Mit tudnak Meier ezredesről?” „Csak most szállították ide, elnök úr”. — válaszolta Planas. Planas nekem rontott, az­zal vádolva, hogy én va­gyok a paraguari katonai körzetben nemrég leleplezett összeesküvés katonai vezető­je. Miután hallottam a vá­dat, még válaszolni sem tud­tam, amikor Planas már ren­delkezett, hogy vigyenek a kínzókamrába: „vigyétek ezt a szerencsétlent, hadd ha 11- joTÍ meg a kádban”. — mon­dotta. Meier a kínzókamrában meglátta néhány társát. Kö­zülük az egyiket, Centurión századost, május 14-én este San Antonioban, a Paraguay folyó partján tartóztatták le. — Centurión századosnak — mondotta Meier — be volt verve az arccsontja, balolda­lon látszottak a kínzások szörnyű nyomai és általában olyan volt, mint egy halott, Néhány méterre a folyosó szöglete mögül valakinek — az élet és a halál között volt —, az artikulátlan kiáltozá­sa hallattszott. Engem egy piszkos cellába vittek, hogy megnézzem ezt az embert. Láttam egy víz­zel, pereméig megtöltött, ré­gi kádat és négy hóhért, akik azon buzgólkodtak, hogy a víz alatt tartsák az áldoza­tot. Amikor kihúzták, megis­mertem. Egyik társam volt —- Vicente Maidana Arivas, a Chacoi háború hőse, akit kitüntettek a „Chaco Ke­resztjével” és a „Védő Ke­resztjével”. Néhány perc el­teltével őrzőim megparancsol­ták, vetkőzzek le, hogy meg­kezdjék a kínzást. De e perc­ben megjelent a küldönc. Ez szabadított meg ezektől a megpróbáltatásoktól. Magá­nál Stroessner elnöknél kel­lett azonnal megjelennem. Meiert ismét a rendőrségre kísérték, amely előtt nagy­számú kormány-gépkocsit lá­tott. A rendőrségen meglát­ta Stroessnert és körülötte Patricio Kolman hadosztály tábornokot, Duarte Vera tá­bornok rendőrfőnököt, Leo- degara Gabello tábornok hadügyminisztert, Edgar Ynsfran belügyminisztert, Andres Rodrigues ezredest, az első lovas-hadosztály pa­rancsnokát és másokat. A szigorúan őrzött Meier valahányszor kinyílt az elő­szobába vezető ajtó, kiáltá­sokat hallott a rendőrfőnök irodájából, ahol Stroessner és cinkosai a „beismeréseket” írták, amelyeket mindenféle fizikai és erkölcsi kínzással csikartak ki védtelen áldoza­taikból. Hamarosan Stroess­ner maga végezte Meier ki­hallgatását A kihallgatás ugyanabból a néhány ismétlődő kérdés­ből állt: „A katonák közül ki keveredett az összeeskü­vésbe? A polgári személyek közül kit vontak be ebbe az ügybe? Hol van a had­műveletek terve?”­Meier ezredes nem válaszolt egy szót sem. Ekkor Duarte Vera tábornok megparancsol­ta, hogy bilincseljék meg a letartóztatottat, Kolman tá­bornok pedig, ahogy Meier mondja, „a feszültséget sza­bályozta azon a berendezé­sen, amelynek szóra kellett bírnia engem”. — Az elektromos áram­fokozatok egymást követték és mindig erősebbek lettek, amikor az érintkezési tű kö­zeledett a fejemhez. Voltak pillanatok, amikor nem em­lékeztem, hogy mi történt velem. Csak éreztem, hogy a légzésem lassúbbá és ne­hezebbé válik és én a föl­dön fekve félig öntudatlan állapotban vagyok. A kérdé­sek úgy jutottak hozzám, mintha a túlvilágról jönné­nek. Nem tudom pontosan megmondani, hogy meddig tartott ez a „szeánsz”. Ész­revettem, hogy Duarte Vera és Kolman tábornok elhagy­ták a szobát és a rendőrfő­nök irodájához mentek, ahol Stroessner és bűnöző bandá­ja rögzítették a kínzás ered­ményeit. A „kihallgatások” ismétlőd­tek. És mindig magasrangú személyiségek végezték. — Megkértem Leodegara Cabellot, mint aki bajtársam volt a Chacoi háborúban, bírja rá Stroessnert, aki a szomszédos szobában volt, adjon parancsot, hogy rán­gassanak ki az udvarra, és különös kegyelemként eresz­szenek belém négy golyót, végetvetve ezzel a kínzások­nak. Cabello így válaszolt: „Meier, mindez azért van, mert nem akarsz beszélni.” Később Meiert ismét elekt­romos árammal kínozták, bestiálisán megverték és sö­tét kamrába zárták, ahogy ő mondja „Alfredo Stroess­ner hadseregtábornoknak, Paraguay Köztársaság elnö­kének, a kínzások hivatalos vezetőjének parancsára.’’ — Mindaz, ami 1964. má­jus 14-e és 16-a között tör­tént — mondja Meier — csupán gyenge másolata volt mindannak, ami naponta tör­ténik a zsarnok kínzókam­ráiban. Nemre és korra való tekintet nélkül ide kerül mindenki, alti ilyen, vagy olyan módon fellép Stroess­ner véres diktatúrája ellen —, mondotta az ezeredes, és hozzáfűzte: — A zsarnok hatalomra jutásának napjától napjain­kig már több mint ezer em­ber adta életét a félelem, az üldözés, a rafinált kínzások nélküli Paraguayért, azért, hogy a jelenlegi és az ezt követő nemzedékeknek olyan hazája legyen, ahol nincsenek elnyomók. A kínzások után Meier ez­redest a tacümbui koncent­rációs táborba szállították, majd a kilencedik rendőrsé­gi részleghez, ahonnan más bebörtönzöttekkel együtt az őrség egyik katonájának set gítségével megszökött. A menekülők, köztük a katona is, menedékjogot kért és kapott az uruguayi nagy- követségtől. Meier ezredes­nek azonban éhségsztrájkhoz kellett folyamodnia, hogy a Stroessner-rezsimtől kicsikar­ja az engedélyt az ország elhagyására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom