Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-05 / 157. szám
NOGS *11 Í986. július S. fceä<! o Ji. Amerika-ellenes tiltakoxó hullám: Embertelen és esztelen! Megkezdődött Hanoi kiürítése Csapatösszevonások Dj akartában Hanoi: Az AFP tudósítója a VDK fővárosából keltezett beszámolójában közli, hogy megkezdődött Hanoi kiürítése. A főváros falain megjelentek a kiürítési plakátok és a hivatalos megbízottak házról házra járnak, hogy összeírják a lakosságot, és megértessék mindenkivel az intézkedés jelentőségét. Az AFP tudósítója megáUapnja, hogy a főváros kiürítése, amely, több százezer embert érint, öregeket, gyerekeket, iskolásokat, kereskedőket a kis üzemek munkásait és családjaikat — megköny- nyíti majd a Hanoi élelmezését, elejét veszi annak, hogy az amerikai légi háború terrorizálja a lakosságot, és nagyobb mozgási szabadságot biztosít a város védőinek. Illetékes vietnami körökhöz közelálló források szerint — írja a tudósító —, a város kiürítése nemcsak a bombázások veszélyével függ össze. A VDK vezetői elővigyázatossági intézkedéseket tesznek a gátak esetleges átsza- kítása ellen is. A Vörös Folyó szintje egy hónap óta állandóan emelkedik, és az augusztusi áradás jelentősnek ígérkezik. A fő gátak magasságát másfél méterrel növelték. (Egyes helyeken elérik a hét métert is.) Hanoi és Haiphong bombázása ellen világszerte tovább folytatódik a tiltakozás, Kairóban az afroázsiai szolidaritási szervezet nyilatkozatban ítélte el a barbár lépést. Az algériai külügyminisztérium nyilatkozatban állapította meg, hogy az amerikai lépés újabb embertelen és esztelen lépés a háború kiterjesztésének útján. A New York Times vasárnapi vezércikke éles támadást intéz a Johnson-kormány vietnami eszkalációja ellen. A cikk megállapítja: „A vietnami háború jellege Johnsonnak a Hanoi és Haiphong külvárosában lövő olajtartályok bombázására vonatkozó döntésével megváltozott. A változás tényén az Egyesült AllamoKon beiül és kívül mindenki megállapítja — kivéve a Johnson — kormányzat szóvivőjét. A ma követett politika lényegében azonos azzal, amelyet Goldwater szenátor követelt 1964-es választási kampánya során, és amelyet abban az időben Johnson úr bírált” — írja a lap. Amerikai B 52-es stratégiai bombázógépek vasárnap reggel két légitámadást intéztek a szabadságharcosok állásai ellen Dél-Vietnamban — jelenti az AFP. Az egyik légitámadás Da Nangtól 56 kilométernyire délnyugatra, a másik az úgynevezett C-öve- zetben, Saigontól 110 kilométernyire északnyugatra történt. A szabadságharcosok légelhárító alakulatai egy kísérő F 5 típusú vadászbombázót lelőttek. DJAKARTA (MTI) Felborult az Indonéz parlament menetrendje. Az ideiglenes népi tanácskozó gyűlés, a legfőbb törvényhozó szerv, az eredeti tervek szerint hétfőn plenáris záróülést tartott volna, a különböző bizottságok zárt ülései azonban példátlanul elhúzódtak — alighanem a tervbevett 30 kongresszusi javaslat szövegezésében támadt viták miatt. A tervezett harmincból, eddig négy javaslat került nagyjából tető alá. Mint Nasution tábornok, a kongresszus újonnan megválasztott elnöke vasárnap esti rádióbeszédében közölte, ezek közül a leglényegesebb, hogy az illetékes bizottság jóváhagyta a „kommunizmus állandó felszámolásáról” beterjesztett határozati javaslatot, és megtette a lépéseket, hogy Suharto táborFokozódik a terror nők —. aki eddig is a hatalom tényleges birtokosa volt —, új „áramvonalasított” kormányt alakíthasson. Ami a „kommunizmus végleges felszámolását” illeti, Nasution szerint lehetséges, hbgy feketelistára helyeznek minden olyan pártot, tömegszervezetet, és általában eltiltanak minden olyan politikai tevékenységet, amely a kommunista pártot támogatja. A tábornok hozzáfűzte, hogy „a közvélemény követelésének” — vagyis a szélsőjobboldali diákzavargóknak — csak úgy lehet eleget tenni, ha Indonézia visszatér az 1945-ös alkotmányhoz. Mint a Reuter tudósítója rámutat, ez az utalás lényegében egyértelmű Sukarno elnök már eddig is alaposan megnyirbált jogkörének újabb csorbításával. A DPA hírügynökség tudósítójának jelentése szerint Suharto és Nasution a szélső- jobboldali diáktüntetők vezéreinek ezt nemrég azzal magyarázták meg. hogy az új vezetőség tart a „mentsétek meg Sukarnot” jelszóval feléledő esetleges baloldali mozgalomtól. Suharto „minden eshetőségre felkészülve 19 000 katonát vont össze Djakartá- ban, ahol a feszültség már- már válság jellegű. Az a furcsa helyzet adódott elő, hogy míg a jobboldali diák-„akció- csoportok” teleragasztják a falakat Sukarno-ellenes plakátokkal, addig utasításra, tengerészgyalogosok éltetik harsogva Sukamo elnököt, csakhogy fékezzék a jobboldal lendületét. Ausztria politikai válság előtt? Ky hízeleg: KP Központi Bizottságának határozata a politikai helyzetről Amerikai katonai szóvívó közlése szerint a dél-vietnami szabadságharcosok vasárnap támadást intéztek két amerikai tábor ellen a kambodzsai határ közelében. Az egyik tábor Due Co közeié-, ben fekszik a határtól körülbelül 8 kilométer távolságban, a másik Trai Bi mellett Ay Minh várostól északnyugatra, a kambodzsai határtól 12 kilométerre. A támadást a szabadságharcosok mindkét esetben tüzérségi tűzzel kezdték meg, majd automata fegyverekkel folytatták. Az amerikaiak a légierő és a tüzérség támogatásával ellentámadásba akartak átmenni, de az érintkezést nem tudták felvenni a partizánokkal. Ky tábornok hétfőn üzenetet intézett az amerikai nagykövethez július 4-e, az amerikai függetlenségi nap alkalmából. Az üzenetben méltatta az amerikai katonák „nagyszerű hőstetteit”. A Hanoi és Haiphong elleni amerikai bombázásokról az üzenetben megjegyezte. hogy azok nemcsak az Egyesült Államok fegyveres erőinek ügyességét bizonyítják, hanem azt is, hogy változás történt az amerikai politikában, „amelyet örömmel üdvözöl.” A dél-vletnaml buddhista vezetők a jelek szerint felfüggesztették harcukat Ky tábornok kormánya ellen. Thich Tam Chau és a Buddhista Intézet tanácsának többi tagja a múlt hét végén megtartott tanácskozásról vasárnap este kiadott közleményben bejelentette, haladékot ad a hatalmon levő csoportnak, hogy ez bizonyíthassa jószándékát a buddhisták iránt. Két héten belül tanácskozásra ülnek össze a délvietnami buddhisták országos vezetői, s ott dől majd el, hogy jóváhagyják-e, vagy elutasítják ezt a mérsékelt irányvonalat. Elutasítás esetén Thich Tam Chau benyújtja végleges lemondását. Thich Tri Guang, a radikális buddhisták vezetője 26 napja folytatja éhségsztrájkját Az Osztrák BÉCS (MTI) A hét végén hozta nyilvánosságra a Volkstimme az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottságának határozatát a belpolitikai helyzetről. A dokumentumot a vezetőtestületben és az egész pártban lefolyt beható viták eredményeként június 27-én fogadta el a Központi Bizottság. A március 6-i választások eredménye, a néppárti egyeduralom veszélyezteti a demokráciát és a függetlenséget — mondja a többi között a határozat. A néppárti kabinet első döntései új drágulási hullámot váltottak ki. Most a lakásépítési- és lakbérpolitikának a tőke érdekében való megváltoztatására készül. Az államosított ipart alá akarja vetni a hazai és a külföldi nagytőke befolyásának, az államosított üzemek egy részét be akarja zárni vagy át akarja adni a magántőkének. Megnövekedett Ausztria Közös Piac-i társulásának veszélye. A társulás csökkentené a kelet-európai országokkal való kereskedelem kiépítésének lehetőségeit —, holott ez nélkülözhetetlen a tartós gazdasági fellendüléshez. A Néppárt bázisát azzal törekszik növelni, hogy lehetőleg valamennyi jobboldali csoportot közelíti magához — állapítja meg a határozat. E politika keretébe tartozik útlevél kiállítása Habsburg Ottónak. E lépés a munkásosztály, valamennyi köztársasági érzelmű osztrák kihívása, amellyel tevékenyen szembe kell szállni. A szocialista pártban a választások óta mélyrenar.o viták folynak, amelyben mind bal-, mind jobboldali irányzatok tapasztalhatók. A pártvezetésben jelenleg az a vélemény uralkodik, hogy az ellenzéki szerepet a parlamentre kell korlátozni, s le kell mondani arról, hogy a munkásságot, valamennyi demokratát mozgósítsák szociális és politikai jogaiért. Éppen ez a politika vezetett azonban a baloldal március 6-i választási vereségéhez. A kommunista párt munkájának sikere attól függ, mennyire tud egységet teremteni a különböző világnézetű szocialistákkal, demokratákkal — hangoztatja befejezésül a Központi Bizottság határozata. Továbbra is zavaros az argentin helyzet BUENOS AIRES (MTI) Eddig mindössze két külföldi kormány: a bolíviai és a spanyol ismerte el Ongania tábornok puccsista katonai kormányzatát. Közben, ha lassan is, de az új kabinet összeáll: új belügyminiszter, közlekedésügyi miniszter teszi le hétfőn a hivatali esküt, és kezükben a bibliával, fe'- esküsznek az új bírói kar tagjai is, akiket Ongania egyenként válogatott össze. Eddig öt miniszteri tárca betöltéséről adtak hírt, és leszámítva a fegyvernemek minisztereit, akik nem tartoznak a sorba, az öt közül egy katona. Mint az AP tudósítója jelenti, Ongania elnök, aki eddig egy szót sem ejtett a választások lehetőségéről, legalább 10 éves erős katonai uralmat akar, hogy „átalakítsa az ország zavaros politikai erővonalait, és orvosolja a gazdasági bajokat.” A rendőrség és a katonaság — nem törődve az Illia- féle Népi Radikális Párt képviselőinek tiltakozásával — lepecsételte a párt-székháza- kat. A pérthelyiségek kapuit lelakatolták, a feliratokat, névtáblákat eltávolították. Mint ismeretes, elsőként a kommunista pártra csaptak le. Stroessner szeánszai Mi történt egy diktátor kinxókamr óiban? Alfredo Meier Salinas, paraguayi ezredes, hosszú, és súlyos hányattatások után Uruguay földjére tehette a lábát. Meier részt vett egy sikertelen összeesküvésben, amelynek Stroessner paraguayi diktátor megdöntése volt a célja. Az ezredest megkínozták a Stroessner-rezsim főkolomposai. Életfogytiglani börtön- büntetés fenyegette. — 1964. május 14-én este — emlékszik vissza Meier — a rendőrök letartóztatták néhány társamat, de én erről semmit sem tudtam. Május 15-én éjszaka Paraguari városból, ahol egy tüzérségi ezred volt beszállásolva, hazatértem. Amikor a „Menny- bemenetel” székesegyház öreg harangjai elütötték a reggel 3 órát, húsz felfegyverzett „rendőrkopó” (a nép megvetően ezt a nevet adta a titkosrendőrség tagjainak) a házamra tört. Kiráncigáltak az ágyból, megparancsolták, hogy öltözzem fel és a rendőrségre hurcoltak... — A nyomozó osztályon — mondotta Meier — valaki szörnyű ütést mért a tarkómra. Megfordultam és megláttam Victor Martinest, a rendőrség politikai osztályának főnökét. — Mindent, ami nálam volt — folytatta az ezredes — elvettek tőlem. Martines és egy másik hóhér — Piveros — elkoboztak tőlem 130 000 argentin pesót, amit a hálószobámban találtak. Természetesen nem adtak vissza »emmit... Valaki — a lábamba rúgott és Albert Planas, a nyomozó osztály főnöke előtt találtam magam. Egy újabb rúgás, most már Planastól — és én egy telefonokkal, magnetofonokkal és rádióadó berendezésekkel telerakott, nagy miniszteriális íróasztal előtt állok. Ebben a pillanatban az egyik műszeren fei- lobbant a vörös fény és megszólalt a hang: „Mit tudnak Meier ezredesről?” „Csak most szállították ide, elnök úr”. — válaszolta Planas. Planas nekem rontott, azzal vádolva, hogy én vagyok a paraguari katonai körzetben nemrég leleplezett összeesküvés katonai vezetője. Miután hallottam a vádat, még válaszolni sem tudtam, amikor Planas már rendelkezett, hogy vigyenek a kínzókamrába: „vigyétek ezt a szerencsétlent, hadd ha 11- joTÍ meg a kádban”. — mondotta. Meier a kínzókamrában meglátta néhány társát. Közülük az egyiket, Centurión századost, május 14-én este San Antonioban, a Paraguay folyó partján tartóztatták le. — Centurión századosnak — mondotta Meier — be volt verve az arccsontja, baloldalon látszottak a kínzások szörnyű nyomai és általában olyan volt, mint egy halott, Néhány méterre a folyosó szöglete mögül valakinek — az élet és a halál között volt —, az artikulátlan kiáltozása hallattszott. Engem egy piszkos cellába vittek, hogy megnézzem ezt az embert. Láttam egy vízzel, pereméig megtöltött, régi kádat és négy hóhért, akik azon buzgólkodtak, hogy a víz alatt tartsák az áldozatot. Amikor kihúzták, megismertem. Egyik társam volt —- Vicente Maidana Arivas, a Chacoi háború hőse, akit kitüntettek a „Chaco Keresztjével” és a „Védő Keresztjével”. Néhány perc elteltével őrzőim megparancsolták, vetkőzzek le, hogy megkezdjék a kínzást. De e percben megjelent a küldönc. Ez szabadított meg ezektől a megpróbáltatásoktól. Magánál Stroessner elnöknél kellett azonnal megjelennem. Meiert ismét a rendőrségre kísérték, amely előtt nagyszámú kormány-gépkocsit látott. A rendőrségen meglátta Stroessnert és körülötte Patricio Kolman hadosztály tábornokot, Duarte Vera tábornok rendőrfőnököt, Leo- degara Gabello tábornok hadügyminisztert, Edgar Ynsfran belügyminisztert, Andres Rodrigues ezredest, az első lovas-hadosztály parancsnokát és másokat. A szigorúan őrzött Meier valahányszor kinyílt az előszobába vezető ajtó, kiáltásokat hallott a rendőrfőnök irodájából, ahol Stroessner és cinkosai a „beismeréseket” írták, amelyeket mindenféle fizikai és erkölcsi kínzással csikartak ki védtelen áldozataikból. Hamarosan Stroessner maga végezte Meier kihallgatását A kihallgatás ugyanabból a néhány ismétlődő kérdésből állt: „A katonák közül ki keveredett az összeesküvésbe? A polgári személyek közül kit vontak be ebbe az ügybe? Hol van a hadműveletek terve?”Meier ezredes nem válaszolt egy szót sem. Ekkor Duarte Vera tábornok megparancsolta, hogy bilincseljék meg a letartóztatottat, Kolman tábornok pedig, ahogy Meier mondja, „a feszültséget szabályozta azon a berendezésen, amelynek szóra kellett bírnia engem”. — Az elektromos áramfokozatok egymást követték és mindig erősebbek lettek, amikor az érintkezési tű közeledett a fejemhez. Voltak pillanatok, amikor nem emlékeztem, hogy mi történt velem. Csak éreztem, hogy a légzésem lassúbbá és nehezebbé válik és én a földön fekve félig öntudatlan állapotban vagyok. A kérdések úgy jutottak hozzám, mintha a túlvilágról jönnének. Nem tudom pontosan megmondani, hogy meddig tartott ez a „szeánsz”. Észrevettem, hogy Duarte Vera és Kolman tábornok elhagyták a szobát és a rendőrfőnök irodájához mentek, ahol Stroessner és bűnöző bandája rögzítették a kínzás eredményeit. A „kihallgatások” ismétlődtek. És mindig magasrangú személyiségek végezték. — Megkértem Leodegara Cabellot, mint aki bajtársam volt a Chacoi háborúban, bírja rá Stroessnert, aki a szomszédos szobában volt, adjon parancsot, hogy rángassanak ki az udvarra, és különös kegyelemként ereszszenek belém négy golyót, végetvetve ezzel a kínzásoknak. Cabello így válaszolt: „Meier, mindez azért van, mert nem akarsz beszélni.” Később Meiert ismét elektromos árammal kínozták, bestiálisán megverték és sötét kamrába zárták, ahogy ő mondja „Alfredo Stroessner hadseregtábornoknak, Paraguay Köztársaság elnökének, a kínzások hivatalos vezetőjének parancsára.’’ — Mindaz, ami 1964. május 14-e és 16-a között történt — mondja Meier — csupán gyenge másolata volt mindannak, ami naponta történik a zsarnok kínzókamráiban. Nemre és korra való tekintet nélkül ide kerül mindenki, alti ilyen, vagy olyan módon fellép Stroessner véres diktatúrája ellen —, mondotta az ezeredes, és hozzáfűzte: — A zsarnok hatalomra jutásának napjától napjainkig már több mint ezer ember adta életét a félelem, az üldözés, a rafinált kínzások nélküli Paraguayért, azért, hogy a jelenlegi és az ezt követő nemzedékeknek olyan hazája legyen, ahol nincsenek elnyomók. A kínzások után Meier ezredest a tacümbui koncentrációs táborba szállították, majd a kilencedik rendőrségi részleghez, ahonnan más bebörtönzöttekkel együtt az őrség egyik katonájának set gítségével megszökött. A menekülők, köztük a katona is, menedékjogot kért és kapott az uruguayi nagy- követségtől. Meier ezredesnek azonban éhségsztrájkhoz kellett folyamodnia, hogy a Stroessner-rezsimtől kicsikarja az engedélyt az ország elhagyására.
