Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-31 / 180. szám
1905. Július 31. vasárnap NÖGR ÍD De — elvtársaim! ez az a munkásság, mely osztálybarcban vasba öltözött. Kiállunk érte, mint a kémény: lássák! Es búvunk érte, mint az üldözött. A történelem futószalagára szerelve igyen készül a világ, hol a munkásság majd a sötét gyárra szegzi az Ember vörös csillagát! (József Attila: Munkások c. verséből) A hajókürt két hosszút rikoltott az ébredő Marseilles kikötőjében és lomhán simult a dokkhoz. Fedélzetén 550 utas szorongott bőröndökkel, csomagokkal. Kondás György elbúcsúzott társaitól. Kezet rázott a kis Boriccsal, Kozmával, Nagy Kálmánnal és már a hajóhídon elsodródtak egymástól. Így szólt a párt utasításaMég a hajón feltűzte a jelvénynek használt gombot kabátja hajtókájára és körülnézett. Ismeretlen arcok figyelték kutatva az érkezőket. Valaki mellé lépett: — Erre elvtárs! Utánam! Ment — kérdezés nélkül. Harmadnap a francia elvtársak átkísérték a spanyol határon, és az akkor 37 éves Kondás Györgyöt beosztották a nemzetközi brigádba... m A mozgalomba még a Tanácsköztársaság idején bekapcsolódott- Kondás György is jelentkezett vörös katonának. De fordult a helyzet, a csendőrök elfogták, és visz- szavitték Nyíradonyba. Megfenyegettél*., megverték. Sokáig gróf Károlyi birtokán cselédeskedett. Az apját csak vasárnaponként látta. — Héjjasék, meg a nyomorúság miatt választottam Kanadát — mondja és a dátumokra emlékezik: — 1927- ben léptem a szakszervezetbe és 1930-ban lettem párttag, Münnich elvtárs volt a tizes bizalmim. Dolgoztam üzemben, hajón, étteremben, mikor, hol kaptam munkát, de mindenütt segítettem a Gomba pártot egy-két dollárral, meg a munkámmal. Szerveztük a sztrájkot és kitettük magunkat a munkanélküliségnek. Milliók éheztek a konjunktúra éveiben Kanadában- A kormány összejátszott a konszernekkel, és hamis hirdetésekkel igyekezett megbontani a sztrájkolók, a munka- nélküliek egységét. Néha sikerrel! — Egyszer újsághirdetésre indultunk el munkát keresni. A hír úgy szólt, hogy 3500 kilométerre állandó munkát adnak a bolyongóknak. Te- hervonaton utaztunk, zsúfoltan, éhezve és a végén azzal fogadtak: „Emberek itt nincs számukra semmilyen munka.” Akkor már több ezer félrevezetett munkanélküli szorongott a telepen. Fellépésük robbanással fenyegetett. Hiába vezényeltek ki kétszáz katonát, a szuronyoktól sem rettentek vissza— Csak akkor oszlottunk szét „west” és ,.ost” felé, amikor vonatot küldtek égtünk, és fejenként húsz dollár útravalót kaptunk, kárpótlásul a csábításért. Spanyolországba elsők között jelentkezett. — Harmadiknak írtak be a névsorba. Odakint a Dimitrov egységhez kerültem. Szalvai elvtárs volt az ezredparancsnokunk (akkor még őrnagyi rangban) és Rajk elvtárs a politikai tiszt- Az egységnél szlovákok, szerbek, bolgárok és görögök szolgáltak. Magyarok, talán hatan voltunk. Ott találkoztam ismét Farkas Pállal — a múltkor írtak róla, Balassagyarmaton él — és sokat beszéltem Lukács tábornokkal is. A nemzetközi brigád feloszlatása után a kanadások újra hajóra szálltak. — Kanada visszafogadott bennünket, de ez a pártnak 82 ezer dollárjába került. Három napig folytak a tárgyalások. Nem akartak partra engedni bennünket. Ujjlenyomat, fénykép elölről, hátulról, kihallgatások, és csak hajtókán azután léphettünk partra. Kezdődött minden elölről. Sztrájk és leveskonyha. — Ha megéheztünk sorba- álltunk egy tál levesért. A munkanélkülinek már ez is „szórakozás” volt. Egyszer odajött hozzám egy apáca, aki felügyelt a levesosztásra és elküldött: Magának túl jó a ruhája. Nem szégyell ide- állni? Nem volt mit szégyenkezni. Ruhája volt, pénze nem. Éhezett, sztrájkolt és kitartóan látogatta a pártgyűléseket. m Elunta az örökös vajúdást a nyomorúság és a munka- keresés között. — Nem szereztem semmit odakint. Nem igaz, hogy ott mindenki gyorsan meggazdagodik. Én jártam sokfelé Kanadában és Amerikában. New Yorkban ezrével alszanak, laknak hajókon, bárkákon. Mégis az a propaganda járja odakint, hogy mi éhezünk. Nekem annak idején azt mondta az apáca: ad egy tál levest ha keresztet vetek. Nem tettem meg. Inkább tovább álltam. Most 1ó kenyerem van, és mindenkinek van, aki becsülettel dolgozik. Ezt a véleményét nem rejti véka alá Kondás Györgv. Nyolc éve tanácstag és nyolc éve, hogy nyugdíjba ment. A tanácsban is, a termelőszövetkezetnél is (ahol a felesége helyett még ma is dolgozik) gyakran mesél a kanadai, amerikai állapotokról. A testvéreivel, akik még mindig kint élnek „politikai’, levelezést folytat. — Azt kérdezik a múltkor is, hogyan építettem házat? Na, még szép! Erre vettem egy motort a fiamnak. (Nekem odakint még kerékpárom se volt.) Lefényképeztük a házat, a motort és elküldtem a testvéreimnek. Ez van! Ez az enyém, és erről beszélek én idehaza mindig a fiataloknak. Gazdag, tartalmas az élete a 67 éves Kondás Györgynek, van miről beszélnie... Gáldonyi Béla Iliről ,íTl. iir: IVlIIHlligJiiliíC^i 24 A késésnek a Kalász szövetkezet elnöke: Tákó Illés volt az oka. Hiába tért haza még a déli autóbusszal, és hiába kereste nyomban az üreg Bársony, se égen — se földön nem tudta megtalálni. — Ütőn van az elnök. Kombinál — mondták az irodán. — Már a harmadik napja úton van. — Mikor várható haza? — Talán holnapra tisztát váltani csak előkerül. Holnap vasárnap. Elő is került. Az öreg Bársony az egykori cséplőgép-szín alatt akadt rá. Éppen a szövetkezet szénaprését tekerte, nyikorgatta. Reggel hét óra lehetett A nap már magasan állt. Sugaraival a szín alá is benyi- lazott, de Takó Illés mégis vizes volt csupa egy lucsok, mintha mosdás ürügyén harmatban hempergőzött volna meg. Egyébként szálas, kapanyél- sovány ember volt. Az öreg Bársonnyal egyívású- Mindene. még az ábrázata is bökős. szögletes, mintha a táplál ko- zást csak hírből ismerte volna. Holott nagyevő volt, valósággal hányta magába az ételt. Szilvás gombócból huszonöt-harmincat, kedvencéből, a barátfüléből pedig akár negyvenet is be bírt kebelezni. Csakhogy — kákabélű volt, ahogy mondani szokás, nem fogott rajta az étel. Ráadásul örökké jött-ment, örökké ügyködött. Így aztán nemhogy a táplálék hasznosítására, de a rossz nyelvek szerint arra se maradt ideje, hogy a felesége házastársi igényeinek eleget tegyen. Vizes és lucskos pedig vagy öt-hat kéve nád miatt volt. Még félsötétben, hajnal- percenet idején, vágta le és gyűjtötte kévébe a nádat. Persze, hogy bevizezték, persze, hogy valóságos záport zúdítottak rá a nehéz, harmattal teleszivákodott bugák. — Hát te, Illés? — szólította meg az öreg Bársony, ahogy ott a szénaprést tekerte, nyikorgatta. — Nem látod? — Hogyne látnám. Azért is szólok. Elvégre... szénaprés ez a masina, te meg, te okos, náddal eteted. — Azzal. De azzal ám — bólintott igen elégedetten Takó. — Mert ezt itt ide izél- tern, emezt a... bizgentyűt meg kurtábbra reszeltem, aztán!.; Eh! Magas ez neked, hiába is magyaráznám. Semmi érzéked neked a technikához, Samu. — Szóval... kombinálsz. Megint kombinálsz. Hát csak kombinálj. Legalább megint elhúzhatjuk a nótádat, ha elkombinálod magad. Takó Illés a mellét is kivetette, úgy nevetett: — Az én nótámat-e? Azt lesheted. Ez egyszer biztosra megyek. Olyan biztosra, hogy... Te, Samu! Tudod, te mi pénzt fizet az építőipara stukatúr nádért? Egy vagyont. És mi a forsza? Egy gép. Ennek a mi gépünknek a testvérpárja. Színről-színre, a saját szememmel láttam. Eltérés, differencia persze van, de azt ki lehet iktatni. Az alapelv, a hasonlóság a lényeg. Az pedig egyezik. Na- mármost: egy kis ügyeskedés, egy kis átalakítás, ugyebár, és máris másfélezer forinttal emelhető-per koponya nálunk az évi jövedelem. És mondta, beszélte volna tovább, egész egy százezreket hajtó nádüzemig fejlesztve legújabb találmányát, de az öreg Bársony egyetlen szóval gáncsot vetett neki. — Totó! — mondta, — Micsoda? — hökkent meg Takó. Szegedi Szabadtéri Játékok Megkapó látványosságok Szeged e napokban és az elkövetkező hetekben a fesztivál-város meghitt hangulatában él: július 23-án, a Háry János szabadtéri előadásával megkezdődtek az ünnepi hetek, amelyeknek műsora augusztus 20- án a hagyományos Alkotmány bállal fejeződik be. Lépten-nyomon külföldiekkel találkozhatunk, akiknek legtöbbjét csak idegen beszéde árulja el, ámbár a turbános, kaftános vendégek sem ritkák. Nincs a világnak olyan földrésze, ahonnan ne érkeztek volna vagy ahonnan ne várnának még látogatókat. S mintha csak itt adott volna találkozót egymásnak az ország sok tája is: a palóc kiejtésű szavak is gyakran megütik a fület, és a szabadtéri játékok előadásain minduntalan találkozhatunk Nógrád megyei ismerősökkel is. Sok az új vendég. S az, hogy ezt köny- nyű észrevenni, éppen azt mutatja, hogy a szegedi szabadtéri játékoknak is kialakult immár a törzs- közönsége, ami mindenképpen az újabb fejlődés jele. A Szegedi Ünnepi Hetek ezúttal is a házigazdák nagyvonalú, hozzáértő szervezőkészségéről tanúskodik: a kereskedelem és a vendéglátó-ipar ezúttal is kirukkolt, de az üzletekben, vendéglőkön, strandokon és a monumentális szabadtéri színpad produkcióin kívül sok-sok szórakozás és hasznos időtöltési alkalom kínáltatja még magát. Megnyílt a Nyári Tárlat, lezajlott az országos marathoni bajnokság, megtekinthető az őszibarack- és borkiállítás, a múlt vasárnap térzenét, hétfőn pedig orgonahangversenyt tartottak, tegnap fejezte be műsorát az Országos Népitánc Fesztivál. De a műsoron még ott szerepel az Ifjúsági Karnevál, az ifjúsági bál, az ipari kiállítás. a műsoron divatbemutató, az elektrotechnikai vándorgyűlés és a VI. Országos Autóstalálkozó, azonkívül megannyi sportesemény, sportverseny. A meghívott és szívesen fogadott vendég válogathat tehát a kedvére való ínyencségek közül. Természetesen, az ünnepi hetek központjában a szabadtéri színpad színvonalas műsora áll. Kodály, Háry Jánosával nyitották a játékokat és a következő napon bemutatták a Szegeden már hagyományosnak tartott művet, Madách halhatatlan alkotását: Az ember tragédiáját. Közös vonása mindkét előadásnak, hogy a rendezők — Szinetár Miklós és Vámos László —- nagyszerűen kihasználták a környezet adta lehetőségeket, továbbfejlesztették és helyenként felfedezték a szabadtéri stílust. Nemcsak a rendkívüli méretű dobogó, hanem a szegedi Dóm és a teret övező egyetemi épület is szerves tartozéka, nagyszerű színhelye a nagyvonalú előadásnak. A Há- ryban a színpadon elhelyezkedő huszárok a nézőtér mögött, az egyetem tetőzetén elhelyezkedő napóleoni tüzérséggel vívnak csatát, a Tragédiában az athéni színben a szomszédos háztetőn helyezkedik el az áldozati oltár, s a görög Isten a felcsapó füstből kiröppenő fehérgalamb- csapattal ad jelet Miltiades feleségének és gyermekének, később a londoni jelenetben ugyanitt láthatjuk Lovel gyárainak fényreklámait Minden Háry-kaland, minden tragédiái szín új látványossággal kedveskedik. Mindkét előadás gyorsan pergő, zökkenőmentes, szinte filmszerű. A Háry előadását azzá teszi az is, hogy a színen fel-feltűnik a nagyabonyi bíró ivótársasága. a Tragédia színvá- tozásai közt pedig mindig ott látjuk az álmodó emberpárt. Közös vonás továbbá a kiváló szereposztás és a rendezői felfogással azonosuló újszerű játékfelfogás. Melis György nemcsak kitűnően éneklő Háry János, hanem kiváló színész is, akinek játéka és orgánuma már a keretjátékban is lenyűgöz. Komlóssy Erzsébet gyönyörködtető éneke és kedves, közvetlen játékmodora, Dayka Margit a mesélő képzeletében született, parasztos császárnéja, Tompa Sándor jókedvre derítő Ferenc császárja. Szalma Ferenc jóízű öreg Marcija, ifjú Latabár Kálmán Ebeiasztin bárója, Szőnyi Olga Mária Lujzája és Bodrogi Gyula Napoleon-alakí- tása érdemes részese a kompozíció egységének és a fergeteges sikernek. Kodály dalműve népszerűségben túlnőtt immár a János vitéz korábbi sikerén! Ha lehet mondani, még hatványozottabban járul hozzá a sikerhez a Tragédia szereposztása. Nagy Attila és Ruttkai Éva egyszerűen megformált Ádám-Évája már az Örök Emberit testesíti meg, megközelítve azt a magaslatot, amely az európai irodalmi hírnevünket megalapozó mű sajátja. Gábor Miklós kaján és kevésbé gonosz Luciferé szét- lebbenti a korábbi rendezési- és játékfelfogások mítoszát. Végre arról győz meg bennünket, amiről Madách Arany Jánoshoz írt levelében is hitet tett, hogy nincs abszolút kezdet és abszolút vég, hanem csak fejlődés, van, kezdetek és végek örök láncolata. S tovább emeli a látványos, színvonalas előadás nagy művészi értékét; hogy a fontós epizódszerepeket, Péter apostolt, Lóvéit, a máglyára vonuló mártír-megszállottat olyan sokoldalú, érett művész alakítja, mint Bessenyei Ferenc. A két előadás különbözősége elsősorban a műfaji adottságokon alapul. A daljáték könnyed, anekdótázó hangvételt, a Tragédia a látványosságban is komorabb, faustusi felfogást igényel. A Háry vidám jelenetei mégsem fulladnak öncélú komikumba és Ádám sem válik goethei alakká, Lucifer sem Mephistová. (Egyébként érdekessége az idei szabadtéri játékok műsorának, hogy a Tragédia után illusztris szereposztásban bemutatják Gounod Faustját is, amelynek szövegkönyvét Goethe nyomán Barbier és Carré írta. Goethe tudvalévőén Madách költői példaképeinek egyike volt, s manapság is akadnak külföldi kritikusok, akik a Tragédia és a Faust között a drámai költemény műfaján is túlterjedő rokonságot vitatnak.) Tavaly Vámos Lászlót, a Tragédia fölöttébb látványos rendezéséért egyes kritikusok részéről támadás érte. A sokszínű, pompás és monumentális rendezői alkotás az idén úgy mondják kiforrottabb, s tanúsíthatjuk a szemtanú tízezrekkel, hogy méltán arat tömegsikert. És tanúsíthatjuk azt is, a sokrétű közönségen is lemérve, hogy a Külsődleges látványosság nemhogy elnyomja, hanem kiemeli, vonzóbbá és közérthetőbbé teszi a lényeget, a tartalmat. Lakos György Gázvezeték a Karakum sivatagban Négyszáz kilométer hosszú lesz az a gázvezeték, amelyet a közép-ázsiai Karakum sivatagban a jelenlegi ötéves terv folyamán Bajram-Ali és Bezmein között megépítenek. A gazdag gázlelőhelyekről kiinduló vezeték Turkménia ipari központjainak szállítja a fűtőanyagot. E „gázfolyam” kiépítéséhez a turkmén gazdaság fejlesztésének nagyszabású tervei fűződnek. Egyebek között olcsó technológiai nyersanyaggal látják el az új műanyagkombinátot. A gázvezetéket összekapcsolják a Közép-Ázsiát és a Szovjetunió európai részét összekötő fővezetékrendszerrel. >— Amit csinálsz. Te Illés, hogy az a... kollektív isten szeressen már meg, meddig kombinálsz még? Meddig vadászod azzal a pihent eszeddel a vakszerencsét? Fájdalmas anyám! Hogy nekünk mi mindenünk volt már! Csupa haszontalanság, mert csak „elvben”, más körülmények közt sokat érő. És mégis örökké kombinálsz, örökké csere-berélsz. Hogy miért is nem tudod egyszer már az eszedet is kicserélni, te Illés?! — Most jön az üvegház, igaz-e? — vigyorgott gúnyosan Takó. — Eredj a víz alá vele. — Miért? — sértődött meg az öreg Bársony. — Az igen, az üvegház alaposan megemelné a jövedelmet, csak éppen ... kitartás kellene hozzá. — Meg pénz. ami nincs. Amit előbb nekem kell elő- totóznom. ha nem haragszol. — És a hozzájárulás? Az üzemeké? — erősködött az öreg Bársony. — Három gyár is kijelentette, hogy támogat. Hogy... milliós előleget is szívesen ad a primőrjeinkre. De te...? — Én is megmondtam: addig nincs üvegház, se egy. se kettő, se három, amíg más gondjaink is vannak. Amíg... annyira szűkében állunk munkaerőnek, hogy még a fejősgulyásunk is asszony. Más alkalommal — mert úgyszólván havonta szokták hasonló okokból összerúgni a patkót — azt szokta erre mondani az öreg Bársony, hogy.,! tégy róla, te vagy az elnök. Takó viszont Ádámnál és Évánál kezdve a replikát, azt hánytorgatta fel, hogy jól indultak, kitűnően kezdtek ők, csakhát... a törzstagok kiöregedtek, ugyebár, a fiatalok pedig mind kiröppentek a szülői házakból. De mire volt ez jó? Hova lyukadtak ki a végén? Ugyanoda, ahonnét elindultak. Ahogy a kalitkába zárt mókus is jaj, de fut, jaj, de pergeti a forgó dobot maga alatt, és még se jut előre egy kiskörömnyit se. Ám ezúttal, a szénaprés mellett lefolytatott vita alkalmával, fordulat következett be. Mégpedig az öreg Bársony jóvoltából. Mihelyt Takó Illés az asz- szony-fejősgulyásával hozakodott elő. Samu bátyánk nyomban lecsapott rá: — Állj — mondta. — Tudok egy fejősgulyást! — Férfit? — Azt. — Ügy? És ... melyik men- helyén található az illető? — Legény. Kiszolgált katona. Remek, jóvágású fiú. Te Is ismered. Csak éppen mesterséget cserélt, és a jelenben autóbuszkalauz. Erre, a mi vonalunkon szolgál. Takó Illés csak immel-ám- mal. amúgy guggoltából fe- lelgetett eddig, most hirtelen felfigyelt és talpra is ugrott. — Te! — kiáltotta. — Csak nem a Betyár Lacit, a kofák Betyár Laciját beszéled itt nekem?! . (Folytatjuk)
