Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-27 / 176. szám
2 N OGR A D líWfi jüliu* ?7 wzerda Meg kell bélyegezni az izraeli agressziót Jelentés a Biztonsági Tanács üléséről NEW YORK (MTI) Az ENSZ Biztonsági Tanácsa Szíria állandó ENSZ képviselőjének kérésére összeült, hogy megvitassa az izraeli repülők által Július 14-én szíriai terület ellen végrehajtott támadást. Izrael ENSZ-képviselete követelte, hogy tűzzék az ülés napirendjére. Izrael panaszát is szíriai haderők és „diverzánsok fegyveres csoportjai” által Izrael ellen rolytatott bizonyos akciók miatt. A tanács úgy döntött, hogy először a Szíriai Arab Köztársaság állandó ENSZ-kép- viselőjének levelét vitatják meg. amely szerint Izrael fegyveres agressziót követett el Szíria ellen, ezután tárgyalják az izraeli „panaszt.” Tomeh szíriai delegátus felszólalásában rámutatott arra. hogy az izraeli repülőgépek olyan körzetet bombáztak, amely életbe vágó fontosságú az arab országok számára, minthogy e körzet teszi lehetővé a Jordán-folyó vizének felhasználását öntözési célokra. Izrael a Jordán vizét tékozolva meg akarja akadályozni az arab országokat a Jordán és mellékfolyói vizének felhasználásában. Az izdödtek. nem sokkal a franraeli légitámadások nagy anyagi károkat okoztak és veszteségeket követeltek a szíriai polgári lakosság körében. A Szíria ellen előre megfontolt szándékkal végrehajtott agressziós cselekmények komolyan veszélyeztetik a békét és biztonságot. Comay. izraeli küldött felszólalásában azt bizonygatta, hogy Izrael nem felelős a Szíria és Izrael határán kialakult feszült helyzetért. Az izraeli delegátus lényegében megismételte kormányának korábbi érvelt, amelyek igazolni kívánták a Szíria és más arab államok ellen izraeli részről végrehajtott ellenséges cselekményeket. Fedorenko, a Szovjetunió képviselője hangoztatta, hogy az Izrael részéről elkövetett leplezetlen agresszió nem egyeztethető össze az ENSZ alapokmányának elveivel, a nemzetközi jog általánosan elfogadott elemi előírásaival, valamint az Izrael és Szíria között kötött fegyverszüneti megállapodással. 1948 óta a Biztonsági Tanács átlagosan minden Ötödik ülését kénytelen volt Izrael és az arab államok viszonya megvizsgálásának szentelni. Fedorenko ezután megállapította, hogy agressziós cselekményeinek elkövetésében Izrael nem csupán saját belső erőire támaszkodik, hanem a nyugati hatalmak támogatását is élvezi. Izrael cselekedetei e hatalmak és azok közel-keleti reakciós ügynökségei imperialista politikájának felélénkülését tükrözik vissza. Természetes, hogy a Szovjetunió nem maradhat közömbös a határainak közvetlen szomszédságában elkövetett békebontási kísérletekkel szemben. A Biztonsági Tanácsnak asresszorként kell megbélyegeznie Izraelt, amiért légierejét Szíria elleni provokációkra használja fel. Siscoe amerikai delegátus felszólalásában Izrael álláspontját támogatta. „Sajnálkozását” fejezte ki a szovjet küldött felszólalása miatt, aki elítélte a Szíria elleni izraeli agressziót. Hasonló szellemben szólalt fel Comay izraeli delegátus is. Fedorenko válaszában rámutatott arra, hogy az izraeli és az amerikai küldött kijelentései képmutatónk. Nem sajnálkozást kell kifejezni, hanem haladéktalanul lépéseket kell tenni a Szíria elleni agresszió megszűntetésere. A Biztonsági Tanács ezután ülését elnapolta. U Thant—Koszigin találkozó Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, kedden a Kremlben fogadta U Thant ENSZ-fő- titkáft. Koszigin és U Thant szívélyes, baráti beszélgetést folytatott. A beszélgetés alkalmával az ENSZ tevékenységére vonatkozó kérdésekről tárgyaltak és érintették a jelenlegi nemzetközi helyzet néhány problémáját. Lehetőségek a kapcsolatok bővítésére Gromiko Tokióban Kedden reggel Gromiko szovjet külügyminiszter látogatási tett Azumánál Tokió kormányzójánál. A beszélgetés során Gromiko megjegyezte, hogy a Szovjetunió és Japán még szorosabb kapcsokatokat létesíthetnek, különösen a kereskedelem területén. Gromiko köszönetét mondott azért a lehetőségért, hogy Japánba látogathatott és megismerkedett Tokió nevezetességeivel. A Japán főváros kormányzója átadta Gromlkonak a város kulcsát, majd kijelentette, hogy a közeljövőben megindul Moszkva és Tokió között a közvetlen légiforgalom a két ország közötti hajóforgalom pedig kibővül. Ez a tény — hangsúlyozta Azuma — lehetőséget ad arra, hogy még inkább megerősítsük kölcsönös kapcsolatainkat az utasforgalom területén Is. Gromiko válaszában megjegyezte, hogy es az esemény a két ország közötti baráti viszony további fejlődését jelképezi. Ezután Gromiko és a kíséretében levő személyiségek megtekintették az ,,NHK” rádió- és televízió társaság nemrég épült adóközpontját. Harcok Saigon közelében Vietnami jelentések: SAIGON (MTI) batámadásokat Intézett a léCouve de Murville prágai tárgyalásai PRAGA (MTI) Couve de Murville francia és Vaclav David csehszlovák külügyminiszter kedden folytatta tanácskozásait, fontos nemzetközi kérdésekről. A megbeszélések során elsősorban az európai biztonság, a vietnami háború és az ENSZ-sze] összefüggő problémák kerülnek szóba. A tárgyalások hétfőn kezKedden hajnalban tüzérségi tűz és bombák robbanása remegtette meg az ablakokat Saigonban: az amerikaiak a főváros közvetlen közelében támadták a partizánok feltételezett állásait. Hétfőn a 17. szélességi fok szomszédságában folytatódott az amerikaiak Hastings nevű hadművelete, a VDK déli területei ellen pedig újabb bomgierő. Az amerikai szóvivő elismerte. hogy a légelhárítás egy gépet lelőtt. Bonni jelentés szerint a nyugatnémet kormányszóvivő hétfőn cáfolni igyekezett a Pravda jelentését, amely szerint nyugatnémet katonák i» harcolnak Vietnamban, s Bonn közreműködik a vietnami nép ellen bevetett vegyi fegyverek előállításában. A VB-ről jelentjük Anglia — Portugália 2:1 (1:0) Kialakult a labdarúgó világbajnokság döntői* Kedden a londoni Wemley stadionban került sor a labdarúgó világbajnokság 30. mérkőzésére. Schwinte (francia) játékvezető sípszavára a következő összeállításban kezdett a két csapat: Anglia: Banks — Cohen, J. Charlton, Moore, Wilson — Stiles. B. Charlton — Bal) Hurst, Hunt, Peters. Portugália: Pereira — Festa, Bapsista, Carlos. Hilario — Graca, Coluna — Augusto, Eusebio, Torres, Simoes. Nagy lendülettel kezdtek az angolok és mindjárt veszélyesen is támadtak. Ennek ellenére az első negyedórában gólhelyzet nem akadt. Mezőnyjáték folyt a pályán enyhe angol fölénynyel. Az angol támadások veszélyesebbek voltak. A portugálok támadósora ezúttal körülményesen játszott. Távoli lövésekkel igyekeztek bevenni Banks kapuját. Húsz perc elteltével, a folyamatos és gördülékenyebb angol támadások jó- néhány gólhelyzetet eredményeztek. Először Hunt hibázott jó helyzetben, majd a sorozatos roham óik góllá értek. Hunt kitört, gólhelyzetbe került, de egy pillanatig kivárt, lövését Pereira lábbal a mezőnybe mentette. A labdát B. Carlton kaparintotta meg, felismerte a helyzetet és a kapujából kint álló Pereira mellett laposan a hálóba továbbította. 1:0 az angolok javára. A gól után feltámadt a portugál támadósor. Eusebio, Torres majd Coluna veszélyes bombáit védte Banks. A félidő utolsó eseménye Eusebio óriási bombája volt, amely a kapu fölött zúgott el. A második félidőben feltámadtak a portugálok. Az első tizenöt percben egy sereg veszélyes támadást vezettek az angol kapu ellen. Banks azonban mindig a helyén volt. A 20. perc után lassan magukhoz tértek az angolok és most mér ők irányítottak. Jó volt az iram. küzdelmes volt a mérkőzés. A 79. percben Hunt lefutotta Car!őst. Laposan B. Carlton elé továbbított, aki óriási gólt ragasztott a jobb felső sarokba. 2:0 az angol válogatott javára. A gól után nagy erővel küzdött a portugál csapat. Sikerült szépítenie. Jobboldali támadás után gólhelyzet alakult ki az angol kapu előtt. A labda gólba tartott, amikor J. Carlton kézzel beleütött. Vitathatatlan 11-es. A büntetőt Eusebio biztosan lőtte a hálóba. 2:l-re alakult az eredmény. A portugálok teljes erővel küzdöttek az egyenlítésért, mégis B. Carlton óriási bombáját védte remekül Pereira. Az egyenlítés majdnem sikerült. A befejezés előtt két perccel Coluna gólba tartó lövésé: Banks óriási bravúrral tornászta szögletre. A döntőt tehát Anglia csapata játssza az NSZK válogatottjával. Kedden délután a Ferihegyi repülőtéren a hozzátartozók és a sportbarátok lelkes serege várta az Angliából hazatérő magyar labdarúgó válogatottat. A MALÉV különgépe pontosan 14.15 órakor landolt a repülőtér betonján. A világ legjobb labdarúgó csapatainak küzdelmében sikerrel helyt állt magyar játékosokat, vezetőket Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Egri Gyula, az MTS elnöke fogadta. eia államférfi megérkezése Vlagyimir Botsakor A D-zóna után. Az első eszmecsere központi témája a két ország közötti kölcsönös együttműködés volt. Megállapodtak, hogy kiszélesítik országaik politikai kapcsolatainak körét, továbbá fejlesztik az árucsereforgalmat és a gazdasági együttműködést. A „fellendülés” lehetősége Brüsszel új székhelyet javasol a NATO- főhadiszállás számára BRÜSSZEL (MTI) A belga kormány hétfőn este úgy döntött, hogy a Brüsszeltől 50 kilométernyire délnyugatra fekvő Chievres—Casteai't javasolja az új NATO-főhadiszállás székhelyéül. A döntés indoklása képpen a belga kabinet azt hozta fel, hogy Chievres közvetlen szomszédságában egy katonai repülőtér található és a Mons—Brüsszel autóút jó ösz- szeköttetést biztosít a belga fővárossal. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy ezen a vidéken az állam több telekkel rendelkezik, s ennek következtében lényegesen olcsóbb lesz a berendezkedés. A kormány végül azzal érvelt, hogy NATO-ízékhbly áthelyezése fellendítheti e vidék gazdasági életét. A kis, „US Air Force” jelzésű L—19-es felderítő gép alacsonyan a dzsungel fölött repült. „Berepültem a D-zónába” — jelentette a gép pilótája rádión a támaszpontnak. A pilótának, Denny Dowson hadnagynak ezek voltak az utolsó szavai... A partizánok a szinte zajtalanul repülő L—19-est gyűlölik leginkább. A gép csak kering, egyre csak kering a dzsungel fölött, mint a dögkeselyű. Aztán ha meglát valamit. már hívja is a bombázókat. S akkor a dzsungelre bomba- és rakétazápor zúdul. A cél lehet egy partizánegység. de egy „gyanús” falu, vagy rizsföld is, melyen békés parasztok hajladoznak. Bombával megrakott repülőgépeiken pilótatársai várták Dowson további jelzéseit Ám tz L—19-es hallgatott. És nem tért vissza a támaszpontra sem aznap, sem másnap. És a Kalifornia állambeli Ronert Parkban Dowson családja táviratot kapott: nyom nélkül eltűnt. Hol, merre zuhant le Dowson gépe, egy pilótatársa sem tudta megmondani: repülőgépről nem vettek észre géproncsokat, a szárazföldi csapatok pedig netn merészkednek a D-zónába, mert jópár éve ott a UN FF a korlátlan hatalmú úr. s a Déi-vietnami Nemzeti Felszabadítási Fronttal ott nem jó ujjat húzni. Ám Ronort Parkban senki egy percig sem hitte, hogy Dowson meghalt, hiszen nemrég küldött fényképén elégedett. vidám, egészséges volt, akár a híres amerikai filmszínész, Errol Flynn, s a levélben úgy írt a vietnami háborúról, mint valami kirándulásról. Két éve Ronert Parkban még senki sem tudta, hol is van ,.az a Vietnam”. Az eszkaláció” akkor csak terv volt még. Elmúlt egy hónap, el a másik, a harmadik is, de Dowson felesége, Ariin egy sort sem kapott tőle. Magára maradt négy gyermekével. A bánat teljesen leverte, súlyosan megbetegedet. „Nem akarok élni — mondta Denny testvérének —. nem akarok így élni, Denny nélkül, s azt sem tudom, él-e, hal-e?” Donald soha nem hitte, hogy Denny meghalt. Gyermekkorától Dennynél nem volt jobb baratja, szinte soha nem váltak el. Ha nincs ez a nyavalyás háború... És Donald elhatározta, élve vagy halva, de felkutatja testvérét, s épp a Vietkong által megszállt területeken. D enny Dowsonnak egy centje sem volt, ezért eladta minden ingóságát, de így is csak alig-alig telt ki belőle az útiköltség és a felszerelések ára. „Majd Vietnamban segítségemre lesznek — mondogatta barátainak. Am az amerikai parancsnokság meglehetősen hűvösen fogadta. „A maga testvére nem az első és nem is az utolsó Itt naponta halnak meg a mi embereink.” Mindössze egy vietnami nyelvű röplapot segítettek elkészíteni: „Aki megtalálja az ebben a körzetben eltűnt testvéremet, egy pilótát, nagy jutalmat kap: aki a testét szolgáltatja, az 50 ezer piasztert (085 dollárt), aki élve adja át, 100 ezer piasztert.” Arra viszont senki sem vállalkozott, hogy Dowsonnal együtt megkeressék annak testvérét. Először is, ez veszélyes — mondták neki —, másodszor pedig reménytelen. Végül azért nagy nehezen mégiscsak talált egy tolmácsot. s bevette magát a dzsungelbe — oda, ahonnan még egyetlen amerikai sem tért vissza élve. Faluról-falura Járt, minden apró hangra összerezzent, rémülten tekintgetett körül. Aliig felfegyverkezve — kara- béiya, két pisztolya, kése, gránátja volt — ment az idegen földön, mely immár 25 éve nem talál nyugalmat Azon a földön, melyen immár a második nemzedék nő fel tüzérségi párbaj dörgése és bombavijjogás közepette. Ebben az országban nem szeretik a külföldieket. Azok eddig még mindig csak bánatot, pusztulást és halált hoztak Vietnamnak. Legutoljám pedig a jenkik jöttek ide nupalmbombáikkal, rakétakilövő bombázóikkal, helikoptereikkel. S ezek a felfegyverzett jenkik elveszítették emberi mivoltukat. Dowson először Thai Hung- ban a bábkormány csapatainak egyik megerősített táborában élt. Am ez az egység nem sokat ért. „Egyszer szemtanúja voltam annak, hogy egy másik városban épp ilyen megerősített tábort foglaltak el a partizánok. S tíz percnél nem is kellett nekik több ehhez” — mesélte egy alkalommal. Dowson el is költözött a táborból, ahol úgy érezte magát. mint valami egérfogóban, s helyette egy pálmalevélte- tős, földpadlós kunyhóban telepedett meg. Innen indult naponta fivére keresésére. Ám eléggé lassan haladt a kutatásban. Denny Dowson- ról senki nem tudott, s a repülőjéről sem hallottak. De Donald nem adta föl a reményt. Már megtanult néhány vietnami mondatot. A kunyhókban meg is vendégelték — azzal ami akadt: teával, tejjel. Jókora szünettel és sok p.eszt ikuláiással „beszélgettek”, s csak a tea elfogyasztása után közölte a házigazda, hogy a szomszéd falun egy napja vezettek át egy amerikai fogoly-egységet, akiket a két napja valahol délen folyó harcokban ejtettek. Í gy folyt ez pár hónapon át, s Dowson, régi megszokásához híven — a kereskedelmi flotta kapitánya volt — „hajónaplót” vezetett arról, hogy mit látott és tapasztalt a D-zóná- ban. Egy reggel Dowson szampa- non Thai Hungból átment a DNFF által elfoglalt Chang Hungba, s itt nyomban elfogták. Talán tudnak valamit a fivére sorsáról? Kérte, hogy vezessék a DNFF vezetői elé Hosszú dzsungelút kezdődött. Időről időre repülőgépek jelentek meg, s Dowson — kísérőivel együtt — fák gyökerei alá rejtőzött. Aztán újra és újra átkeltek mocsarakon, szűk erdei utakon jártak, földalatti folyosókon kúsztak, folyókat úsztak át. Csak a kilencedik napon álltak meg egy településnél, ahol a foglyok gyűjtőtábora volt. Itt elvezették a parancsnokhoz, aki tudott fivére sorsáról. Elmondotta a parancsnok, hogy Denny már nem él. repülőjét lelőtték a partizánok. s vele együtt elpusztult 6 is. — Megnézhetném azt a helyet, ahol lezuhant a fivérem gépe? Hiszen itt van a közelben. — Ez nem épp veszélytelen, hiszen maga is láthatja, hogy nem múlik el nap amerikai bombatámadások nélkül — mondta a parancsnok. Elhallgatott, majd megkérdezte: — Mondja csak, hogyan ítélné meg, ha bevonulnánk a maga hazájába, bombáznánk városaikat és falvaikat? — mondta, s még hozzátette: — Miért lőttek ide maguk, amerikaiak? — Hogy megfékezzük a maguk agresszióját — felelte minden meggyőződés nélkül Dowson. Maga Is érezte, milyen képtelenség vietnami agresszióról beszélni amerikai bombázógépek árnyéka alatt, bombarobbanások közepette. Dowson mintegy három hónapot töltött a partizán szálláson. A partizánokkal együtt evett, ivott, aludt. Velük együtt bújt alagutakba vagy fedezékekbe az amerikai bom- bázógér'ek elől. És többet nem beszélt „vietnami agresszióról”. rt s bárhol is volt — az gS alagútban kuksolt vagy mezőkön dolgozott — egyre csak egy kérdés visszhangzott benne: — Miért jöttek ide maguk, amerikaiak? Fordította: Ferenc Gy6s6 r
