Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-27 / 176. szám
1966 július 27. szerda NÖGEAD 3 Betegség, tünetek, kórokozók Beteg az újító mozgalom a Nógrád megyei Építőipari Vállalatinál. Tünetei: 1964ben még csaknem ötmillió forint megtakarítást hozott a konyhára a százkilenc benyújtott újítás közül elfogadott ötvenkilenc: 1965-ben nyolcazaz-nyolc van négyezer- forintot a kilencvenhétből elfogadott harminchat. Az idén. az év első feléig ötven újítást nyújtottak be — amiből huszonegy „idegen” újítás. más vállalattól érkezett. Az ötven felét elutasítottaa, tizenhatot elfogadtak, .kilenc sorsáról még nem döntöttek. Az elfogadott újítások az előkalkuláció szerint százheT- venkétezer forint megtakarítást ígérnek. Tehát egyelőre annál is kevesebb, mint amennyi újítási díjat 1964- ben kifizettek. A betegséget többféle okkal magyarázzák. Vannak, akik az újító mozgalom két évvel ezelőtti eredményét a termelési feladatok rendkívül kedvező összetételével hozzák összefüggésbe. S mivel a munkák összetétele tavaly sokkal rosszabb volt — kézenfekvő, hogy kevesebb az újítás. Ez a diagnózis rögtön sántítani kezd, mihelyt a munkák idei összetételéről érdeklődünk. Mért azok jobbak a tavalyinál — az újításból származó megtakarítás ennek ellenére nem éri el a tavalyi színvonalat sem. Időnként megvizsgálja a vállalat vezetősége, sőt a főigazgatóság is az újító mozgalom helyzetét. Ilyenkor azonban —, s ezt bizonyítja a főigazgatóság legutóbbi vizsgálata is — jobbára az újítási felelős tevékenységét érintik; ügyrendi, ügyviteli, jogi problémákat vetnek fel. Kétségtelen, persze, hogy ezek is nagyon fontos feltételei az újító mozgalom kibontakozásának. De az újítások ügyvitele — a benyújtástól az elfogadásig, illetve megvalósításig, s a díj kifizetéséig — az idén gyorsabb, mint tavaly volt. A négy hónapja újítási felelős Patay István mégis elégedetlen. Érthető, hiszen az ügymenet meggyorsítása ellenére az újításokból származó megtakarítás továbbra is vészesen csökken. Ezt a csökkenést, az építőipari újító mozgalom hanyatlását akkor is mélyebben fekvő okokra kell visszavezetni, ha az 1964-es évet a „rendkívüli lehetőségek évének” fogadjuk el. Az egyik ilyen „kórokozó” a lassúság. A közeljövőben a vállalatnak számot kell adnia a főigazgatóságon néhány olyan újításról, melynek intézése 1964 (!) óta ma sincs befejezve. A tempóra jellemző a következő kiragadott példa: a tavalyi év első felében benyújtott hatvanhét újítás közül átlag ötven napon belül intéztek el ötvennégy újítást, ötventői száz napig terjedő idő kellett hét újítás esetében, és száznál is több nap öt újítás elintézésére. Az év végére, illetve 1966-ra tizenhárom elbírálatlan újítás maradt. Patay István újítási felelős mutatott egy listát, amelyen tizennyolc újítás sorszáma szerepel. Benyújtásuk dátuma 1964-től 1966- ■ ig sokféle. Ezeknek az újításoknak javarészt azért nem lehet rendezni, mert a kijelölt szakvéleményező úgyszólván válaszra sem méltatja az újítási felelős levelét. Nem hallottam róla, hogy korábban az ilyesmiért bárkit felelősségre vontak volna a vállalat vezetői. Most viszont a főmérnök asztalára kerültek azok, akik a sürgetést. sőt a sürgetés sürgetését is semmibe veszik... Az elhúzódott újítási ügyek más részénél új fogalommal találkoztam: az újító nem törődik eszmeszüleménye sorsával. A jelenség annyira szokatlan, szinte valószínűtlen, hogy megkérdeztem: mi az oka annak, ha az újító, ismételt felszólításra sem szívesem keresi fel a központot — azért például, hogy felvegye az újításért járó díjat. Kitűnt, hogy többen keveslik a megállapított díjkulcsot, s az ennek alapján megítélt újítási díjat. Ezért — hallani itt és ott a vélekedést — duzzognak, nem veszik át a pénzt. Persze ilyenkor meg szokás azt is kérdezni: ha az újító kevesli a díjat, miért nem perel? Tudom, hogy az emberek többsége nem szívesen perli saját vállalatát, hát inkább azt kérdeztem meg: az újítók átlagosan hány százalékát kapják a megtakarításnak? Nos. ezt viszonylag könnyű kiszámítani. Ha az 1964-ben nyert nyolcszáz- nyolcvanötezer forint megtakarítást összevetjük a kifizetett százhetvenháromezer forint újítási díjjal, sőt ebből leszámítunk körülbelül tízezer forintot (ami eszmei díjazásra ment) kitűnik, hogy az átlagos díjkulcs alig három százalék. Ez az átlageredmény 1965-ben a három százalékot sem éri el, hiszen a nyolcszáz-nyolcvannégyezev forint megtakarításért mindössze harminckétezer forint újítási dijat fizettek ki. íme tehát a betegség alapvető kórokozói: lassúság az ügyintézésben + szűkkeblű- ség az újítóik díjazásában. Eredmény: az újító mozgalom sorvadása. Saját szemmel győződtem meg arról, hogy amióta Patay István az újítások felelőse — egyébként, ha jól emlékszem az ötödik, akivel öt év alatt ilyen minőségben megismerkedtem — az újítások ügyintézése általában gyorsabb. Megmutatta a vállalat idei újitási feladattervét is, melyet legalább hét- száz kézbe eljuttatott. Ebben a kis nyomtatott füzetben találkozni öt-, hat-, hét-, nyolc százalékos javasolt díjkulcs- csal. Feltételezhető tehát, hogy a vállalat vezetői Is rátapintottak az imént jelzett „kórokozókra”. De az újítók évek folyamán kialakult bizalmatlanságát feloldani nem lesz könnyű. Mint ahogyan nehéz lesz szakítani a közpon fcban, némelyekben még fellelhető szemlélettel is, amely az újítások ügyintézésében elsősorban jogi problémát lát. Az első negyedév újítási statisztikája előrevetette az árnyékát annak, hogy a mozgalom visszaesése az idén tovább fokozódik. Az igazgató beszélgetésre hívta a fő- épításvezetőségek dolgozóit: vállaljanak magukra valamit az újítási feladattervből. Szerintem ideje lenne összehívni azokat a különböző rendű és rangú vezetőket is, akiknek hivatali joga és kötelessége egy-egy újítás szakvéleményezése, vagy annak megítélése: mennyi újítási díjat érdemel egy ember. aki feláldozza szabadidejét, hogy hasznot hajtson a vállalatnak, a népgazdaságnak. Hiszen némelyek még ma is úgy vélekednek: az az igazi népgazdasági megtakarítás, ami az újítási díj csökkentéséből ered. Végül azt sem árt tudomásul venni, hogy a vállalat nincs monopol helyzetben: újításokat a beruházó is szívesen elfogad, azokat egy hónapon belül elbírálja, és a megtakarításnak átlag öt-hat százalékát fizeti az újítónak. A méltányos feltételek élesztik a műszaki gondolkodást. Ezt bizonyítja. hogy egy éve egyre szívesebben kopogtatnak javaslataikkal újító mérnökök, technikusok a oe- ruházó ajtaján. Hogy ezt megtehessék „otthon” is, az újító mozgalom sorvadását előidéző betegség gyökeres, következetes gyógyítására van szükség a Nógrád megyei Építőipari Vállalatnál. Csizmadi Géza Őrjárat a szérűkön Sok a tűarendésseti hiányosság — Jó példát is lehet látni A kalászosokat az érés idejétől a magtárba hordásig komoly veszély fenyegeti. Kipattanhat mozdonyszikra, tüzet okozhat a tilos helyen történő dohányzás, stb., stb., stb. A tűzrendészet! hiányosságok felfedezésére, főként pedig megszüntetésük érdekében a megyei tűzrendészed parancsnokság rendszeres ellenőrzéseket folytat. Ezek egyikére elkísértünk két tűzoltó tisztet. ' Gépésztanuló a Maulwurt mellett A szécsényi II. Rákóczi Ferenc Tsz egyik hatalmas táblája Nagylóc felé vezető út mentén nyújtózik. Már jó magas a kazal; szorgosan tetézi a Maulwurf hajtotta elevátor. Körülnézünk a szérűn. Sehol, aminek a tűzrendészed utasítás szerint ott kellene lennie: víztároló vízzel, szikracsapó, tízméteres létra, csákány, vödör. — Hol az erőgép kezelője? — érdeklődik Kunhalasi István tűzoltó hadnagy, a szécsényi járási tűzrendészet! kirendeltség vezetője. A traktor mellől fiatal legényke tápászkodik fel: — Amott diszktillerezik! — mutat a bizonytalan távolba. — És ön? — Mezőgazdasági gépészta. tanuló vagyok. Értek a géphez! Ezt nem vitatja senki, az viszont hamar kiderül, hogy a fiatalember a tűzrendészethez nem ért. öreg hiba ez, miatta lehetséges, hogy eny- nyire tűzveszélyes körülmények között kazlaznak. Kétszáz liternyi oltó víz helyett csak két ceglédi kannában hűsöl ivásra szánt víz. Dohányzó helyet nem jelöltek ki, tűzrendészed utasítás hiányában az emberek azt sem tudják, mennyi itt a mulasztás. MIB-motor törek-ágyban Gondos kertészek télidére szalmába, törekbe csavarják a rózsatőt, hogy kárt ne tegyen benne a hideg. A harminc fokhoz közelitő melegben is ez a hűvös hasonlat jut eszünkbe annak láttán, ami a nagylóci Munkás-Paraszt Szövetség Tsz tábláján tárul elénk. A majdnem teljesen kész kazal tövében MIB-motor pöfög; rajta, mellette ott a szalma, a tö- rek. — Valóságos csoda, hogy nem ég máris a kazal, hogy a hirtelen felcsapó lángok nem okoztak súlyos szerencsétlenséget. Azonnal állítsák meg a gépet! — rendeli el Nemeséri Zoltán őrnagy, a megyei tűzrendészed parancsnokság vezetője. Kijelölt erőgépkezelő Itt sincs. A kazal körül serénykedő hét koros gazda tétován tiblábol, húzódozik. A barna inget viselő azt erő- sítgetl. hogy ők munkaegységre dolgoznak, s ha tétlenkednek: nem írnak jóvá részükre semmit. A legfehérebb hajú szerint huszonötharminc szarvasmarha át- teleltetéséhez elegendő a kazalba rakott szalma, ne kockáztassák könnyelműen Valamelyikük nagynehezen megállítja a gépet, a tűzoltók pedig a tsz-irodára sietnek a figyelmeztetéssel: vontassák a kazal közeléből tűzbiztos távolságra a MIB- motort. Másfél órával később ismét arra jártunk, s tapasztaltuk, hogy a szövetkezetiek megszüntették a kifogásolt hibát. Az erősen furcsálni való csak az, hogy harmadéve épp ebben a szövetkezetben rongálódott meg erősen tűz miatt egy elevátor —, mégsem tanultak az akkori kárból. — Helyes volt a motort leállítani —, mondja később Horváth Bertalan, a szécsényi járási pártbizottság mezőgazdasági főelőadója. — Nemcsak a tűzzel, de a tűzveszéllyel sem szabad játszani ! A tűzbiztonság gyakorlati megteremtése a tűzrendésze- ti bizottságok feladata. Nehéz elképzelni, miként akar helytállni az olyan tűzrendészed bizottság, amely az aratást, a betakarítást megelőző ülésről még jegyzőkönyvet sem készített. Ilyen például a nagylóci, a hollókői. Nem a papírmunkát hiányoljuk. dehogy! Ha nincs jegyzőkönyv, akkor írásban rögzített határozat sincsen, s ha az sincs, hogyan lehet a hiányosságok megszüntetésére számítani?! A tűzi vízvezeték nem minden... A közös vagyont féltő gazdák nem sajnálták a költséget tűzi vízvezeték építésétől- Nem sajnálták a dejtári szövetkezet parasztjai sem. Helytelen azonban, hogy túl becsülték a jelentőségét. A tűzi vízvezetékben bízva a kazlazáshoz nem állítottak víztartályt, nem helyezték kezük ügyébe a kézi tűzoltó eszközöket. A fellobbanó kicsiny lángra félvödör víz is elég; de mire üzembe he- lyezik a tűzi vízvezetéket, akkorra már elhatalmasodik a veszedelem. A kishartyáni tsz gonda- san készült a cséplésre. Kirekesztette a gyéren csordogáló patakot; hatalmas kon- dérban, üzemanyag tartályban tárolt vizet. Kéznél a szikracsapó, a csáklya, a tűzrendészet! utasítás. Első pillantásra úgy tűnik, hogy rendjén itt minden. Aztán kiderül, hogy a cséplőgép mellett az előírásos hatszáz liter helyett csak kétszáz liter vizet tároltak. A gabonával megtelt zsákok tíz méternél jóval közelebb halmozódnak a géphez, jónéhány pedig a cséplőgép és a kis kék Super-Zetor között a földön hever. Nem főbenjáró tűzrendészet! bűnök ezek. kisebb nagyobb mértékben mégis veszélyesek. A gazdák dicséretére szól, hogy mire a nap lemegy, már nincs ok megróni őket. — b. z. — A tervezettnél több jelentkező Sámsonházán egyetlen szakmunkástanuló nincs Szép eredményeket érnek el a salgótarjáni járás termelőszövetkezetei a mezőgazda- sági szakmunkástanulók szerződtetésében. Éveik óta egyenletes a fiatalok iskoláztatása és munkába állítása. Tavaly például 16. az idén pedig 12 szakmunkástanuló végzett, illetve szerezte meg a szakmunkás képesítést. Az idén úgy tervezték a szövetkezetekben, hogy 34 szakmunkástanulót szerződtetnek, azonban ennél több fiatal jelentkezett —, s még most is folynak a jelentkezések. A következő tanévre így 45 fiút és leányt küldenek tanulni a közös gazdaságok. A jelentkezések alapján megállapítható, hogy „előretört” a járásban az állattenyésztés. A most jelentkezett tanulók közül nyolcán szarvasmarha-tenyésztő, hatan pedig baromfitenyésztő szakmára kötöttek szerződést. A jelentkezettek összesen hat szakmára szerződtek. A salgótarjáni járással kapcsolatban érdekességként kell megjegyezni, hogy egyetlen termelőszövetkezet, a sámsonházi közös gazdaság, ahol egyetlen fiatallal sem kötött szerződésit. A legtöbben pedig —, s ez érthető — az egyesült termelőszövetkezetekben dolgoznak. A szakmunkástanulók közül hárman középiskolát végeztek, s ezután „tanulták meg” a a szakmát. Ez is bizonyítja, növekszik az értéke a mező- gazdasági szakmáknak. Mint általában az egész megyében, a salgótarjáni járás termelőszövetkezeteiben is a legdivatosabb a lányok között a zöldségtermesztő, a fiúk között pedig a különféle gépészeti szakma. Több tanuló kellene a sertéstenyésztő és a juhász, valamint a különböző ipari: bognár, hegesztő, kovács szakmákban. Tanulóidő: egy hét Ki hitte volna néhány hónappal ezelőtt, nogy abból a hitvány garázsból olyan tiszta, világos és egészséges varroda lesz a Nógrád megyei Textilipari Vállalat salgótarjáni központjában, mint a mostani, ahol immár több mint egy hónapja a törzsgárda tagjaival együtt majdnem 150 asszony, lány talált kereseti lehetőséget. Milyen érzésekkel, vágyakkal. elképzelésekkel lépték át az üzem küszöbét, hogyan emlékeznek vissza az első napokra. amikor még minden új és szokatlan volt számukra? Kálmán Józsefné, a vállalat igazgatója derűsen mondja: „Kevés gondom volt az új dolgozók betanításánál. Szinte észre sem vettem, hogy gyakorlatlan asszonyok, lányok kerültek az új varrodába.” Később ennek okait is megtudom. A törzsgárda tagjai műszak után bent maradtak és tanították újdonsült kollégáikat a varrás alapvető fortélyaira. Volt olyan, aki már három nap után képes volt nagyobb feladat elvégzésére. A többség tanulóideje egy hét volt. Hitetlenkedve nézek az igazgatóra. — Pedig így van — mondja. — Szakítottunk azzal a módszerrel, amelyet Jobbágyiban alkalmaztunk: itt a taÚjak és régiek nulóidő nem két hónap, hanem csak hat nap volt. És bevált. Az új varrodában a gépek zakatolása miatt hangosabbra fogjuk a szót. Elöljáróban Tóth Istvánná művezető a következőket mondja: — Bébiruhát készít az új dolgozók szalagja — mutat az ablak melletti két varrógépsor mellett hajladozó asszonyokra. — Amikor bejöttek, még a gépet sem ismerték. Most, csak a szakértő képes megkülönböztetni: a törzsgárda tagjai vagy ők készítették a ruhákat. Gocsó Mária Karancskeszl- ből jár be. Az általános iskola elvégzése után csecsemőgondozó akart lenni. Nem vették fel, betelt a létszám. Javasolták: menjen ápolónő képzőbe. Azt válaszolta: „Nem csinálom azt, amit nem szeretek, nem veszem el a helvet más elől”. Aztán meghallotta, hogy új varroda épül. Ide felvették. Szeretne szakmunkás-bizonyítványt szerezni. — Mária három nap után már önállóan dolgozott — tájékoztat a művezető. Fekete Erzsi érdekes előzmények után került új munkahelyére. Taron lakik, s többször jelentkezett már felvételre. Legutóbb Jobbágyiban. Akkor azt mondták neki: azért nem veszik fel, mert nem tud varrni. Egyesek azt tanácsolták: tagadd le. Nem hallgatott a rossz tanácsadókra. Aztán később meghallotta, hogy a központban rövidesen elkészül az új üzemrész. Újra megpróbálkozott. — Végre sikerült!... Jól érzi magát, bár ahogy mondja, az első napokban nem találta helyét, sokat járkált az egyik géptől a másikig. — Szokatlan volt az egész napos ülés. és a nagy figyelmet kívánó munka, A csellengésért meg is „szidták”. Nem esett jól, de hallgattam az okos szóra. Nagybátonyból jár be Kis- pál Irénke. Még az általános iskolában, majd később a kétéves továbbképzőben, ha szóba jött, hogy ki mi szeretne lenni, ő két dolgot említett: varrónő, vagy óvodai gondozónő. — Örülök, hogy az első kívánságom teljesült... Ugyancsak Nagybátonyból vonatozik munkahelyére Kurucz Józsefné is. Korábban kérte már felvételét a vállalat nagybá- tonyj részlegéhez de hely hiányában elutasították. Aztán jelentkezett az írószer Ktsz-be, felvették, de nem tetszett neki a munkahely Amikor megtudta, hogy Salgótarjánban bővül a textilipari vállalat, rögtön jelentkezett. Kiközvetítették, azóta is itt dolgozik. Néhány szót váltunk Bodor Jánosnéval is. Családi problémák miatt vállalt munkát. — Ilyen esetben az ember nem válogat, oda megy. ahol felveszik. Nem azért mondom ezt, mert itt rosszul érzem magam. A rég) dolgozók kedvesek, készségesek most. Nem fogyott el a türelmük, ha egy dolgot többször Is kellett magyarázni. A három gyermekes Koós Lászlóné Kisterenyéről még nem dolgozott üzemben. Azt vettem ki szavából, hogy inkább a kíváncsiság hozta az üzembe. Nem is tagadja: — A háziasszonyoknak, ha sok is a munkájuk, azért könnyebb, mint a dolgozó nőknek. Nekik ninec műsza i ’k. Panaszkodik: Ha éjszakás, alig marad három óra ideje pihenésre Hangoztatja: ha nem bírom tovább, akkn —-1- szój lesz abba hagyni, bár megszerettem az üzemet, jó itt dolgozni. Amikor odahaza első keresetét közölte férjével, az egv kicsit hümmögött. ami azt jelentette: csak ennvi? Ö pedig így válaszolt: „Ha ügyesebb leszek, lesz majd több is.” Újak és régiek. Űg.v érzem, ez a különválasztás csupán annyiban igaz. hogy a munka- viszonyt ielző időpontok térnek el egymástól. Egyébként mindannyian egy cél érdekében fáradoznak: több és ’óbb minőségű bébi-, gyermek- és leányka ruhát adjanak a fogyasztóknak. És e tekintetben nincs szégyenkezni valójuk. Termékeikért vetekszenek az értékesítő vállalatok. Venesz Károly
