Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-23 / 173. szám

1966 jültus 23, szombat MÖGRÄD 3 Párbeszéd az új mechanizmusról I. Utasítás helyett érdekeltség Napjainkban nincs téma, amelyről több vita, találga­tás lenne az országos vállala­tok gyáregységeinél, mint az új mechanizmus, s hogy az mit hoz. mit jelent a gyár­egységek számára. Akár a Sík­üveggyárat, akár az Öblös­üveggyárat. akár a Tűzhely­gyárat vesszük: a tájékozat­lanság egyelőre meglehetősen nagy. Az országos vállalatok vezetőiben természetesen kris­tályosodnak azok a módszerek, amelyekkel e hatalmas terme­lési szervezetek tevékenységét — az új gazdaság irányítási rendszer elveinek megfelelően — majd irányítják, mozgósít­ják. De érthető, ha érlelődnek a gyáregységek vezetőiben is saját elképzeléseik. Nem vitás, hogy a kettőnek valahol talál­koznia kell. Az is bizonyos: nincs — leg­alábbis nem szabad, hogy le­gyen — éles határvonal a gaz- tiaság irányitási rendszer meg­reformálásáról hozott pártha­tározat. a jelenlegi előkészítő időszak és az új mechanizmus ,,frontális” bevezetése — 1968 között. Hiszen már az új mechanizmus kidolgozásának periódusában voltak vállala­tok. melyek igyekeztek előre gondolkodni, kísérletezni. Gen- ge Rezső, az Üvegipari Orszá­gos Vállalat gazdasági igazga­tója is így győződhetett meg tapasztalatból arról, hogy ......az érdekeltségi rendszeren k eresztül jobban lehet irányí­tani a tervgazdaságot, mint bármiféle utasítással.” S ha az új mechanizmusban hatni kezd a nyereségképzés. _ mint egy vállalat gazdálkodásának alapvető mutatója, akkor ... — No. persze, azért koránt­sem olyan egyszerű az új gaz­daság irányítási rendszer beve­zetése: egy-két fő mutató hat­ni kezd, s aztán megy minden magától. Nálunk — mondja a gazdasági igazgató — az Üveg­ipari Országos Válallatnál az is bonyolítja a problémát, hogy a profil heterogén. Csu­pán az olvasztás nagyjából azonos technológiája közös. A különbségek nemcsak a sok­féle termék szempontjából na­gyok — hiszen építőipari alap­anyagtól a csomagoló üvege­ken keresztül a díszműárukig sokszáz féle cikket gyártunk. De vannak olyan termékeink, amelyeket több gyáregység ál­lít elő — nem azonos techno­lógiai szinten. Vannak cikkek, amelyeket kizárólag egy-egy gyáregység termel. Van ter­mékcsoportunk, amelynek elő­állítását. fejlesztését más. igen fontos iparágak — építőipar, közlekedés stb. — igényeinek függvényben kell vizsgál­nunk. Egy másik termékcso­port gyártásának irányításánál elkerülhetetlen figyelembe venni természeti, időjárási té­nyezőket — lásd: borospalac­kok, konzerves üvegek. Ezek és egyéb tényezők más és más, érzékeny differenciált eljárá­sokat követelnek a gyáregysé­gek és az országos vallalat egymásközti viszonyában is. — Megkezdődött ezeknek a módszereknek, elveknek a gya­korlati kimunkálása? — Néhány kérdésben ^már igyekeztünk „elébe menni az új mechanizmusnak. A mun­ka oroszlánrésze azonban még előttünk áll. A kiinduló pont mindenesetre az, hogy jelen­legi szervezeti felépítésünket — tehát: országos vállalat es gyáregységek — változatlan­nak tekintjük. Ezen belül kell kialakítanunk az új gazdasági mechanizmusnak leginkább megfelelő módszereket, ame­lyek elősegítik a gyáregységek önállóságát, szabad mozgását. A cél, hogy az informáltság és a döntés ott összpontosul­jon. ahol ehhez minden adott­ság rendelkezésre áll. Persze a gyáregységeknek ezzel az ön­állósággal egyetemben a fele­lősséget, a kockázatot is vál­lalniuk kell - . — Éppen ezért, helyes, ha az új módszereket, a gyáregy­ségek és a központ között ki­alakítandó viszonyt a gyáregy­ségek szakembereivel együtt dolgozzák ki. — Magától értetődik. A ter­melési. értékesítési, bér- és költség gazdálkodási kérdések gyáregységen belüli és válla­lati szintű tanulmányozására mar a közeljövőben több mun­kabizottságot hozunk létre a gyáregységek szakembereinek bevonásával. Ezeknek a vizs­gálatoknak, szerintem, egyik alapelve. hogy a termelési és értékesítési terv voltaképpen a lehetőségek széles körű fel­mérése. Ezen belül egy-egy termékcsoport gyártásánál több. másiknál kevésbé sza­bad mozgás engedhető... — Mire céloz? — Vegyük például a csoma­goló üvegek előállítását. A Salgótarjáni öblösüveggyár­nak — Orosházával együtt — országos jelentőségű szerveze­teket kell ellátnia. Ez. vala­mint az óriási kapacitású auto­matagépek kihasználása or­szágos érdek. Így ezeknek a termékeknek a gyártása köz­pontilag meghatározott gaz­dálkodási körbe fog tartozni. A tárolás problémáit is köz- potnilag kell megoldani. A központosítás, és ezeknek a termékeknek előállításánál je­lentkező igény-hullámzást, to­vábbá a különböző technoló­giai adottságokból keletkező előállítási költség-differenciá­kat, ezek konzekvenciáit a gyáregység eredményességében egyszerűbb kiegyenlíteni, ha az irányítás központosított marad. — De hogyan érvényesülhet így a gyáregységek közti ver­seny? Hiszen az tulajdonkép­pen a dotációs rendszer át­mentése, — Semmi esetre sem. A versenyhez igazságos alapot! teremt az a felfogás, hogy a nagyvállalaton belül nem ke­rülhet hátrányos helyzetbe az a gyáregység, amely azonos terméket a másik gyárnál egyelőre alacsonyabb színvo­nalú technológiával kénytelen gyártani. A versengésnek in­kább abban kell megnyilvá­nulnia. hogy az adott kapaci­tást kihasználják, és maximá­lisan kielégítsék a megrende­lő minőségi igényeit. A minő­ségi hibákért a felelősséget egyébként is kénytelenek lesz­nek átérezni a gyáregységek, mert az előállítási költségek­ben jogos bizonyos vállalaton belüli nivellálás, de a minő­ségi problémáknál nem lesz kegyelem ... Vannak aztán olyan termékeink is. amelye­ket kizárólag egy-egy gyáregy­ség bocsát ki. Ilyen a salgó­tarjáni síküveg is. Ennél a termékcsoportnál, az OT-gaz- dálkodás megszűntével a tel­jes realizációt a gyáregységek saját hatáskörükben intézik. — A Síküveggyár monopol helyzete bizonyos veszélyeket rejthet magában... — Először is, számítunk a gyár vezetőinek és munkásai­nak felelősségérzetére a nép­gazdaság szükségleteinek ki­elégítése iránt. Segít elkerülni a „kísértést”, hogy 1968-től az építészeti . üvegnek például maximált ára lesz. A gyár­egység nagyobb nyeresége el­sősorban tehát nem a maga­sabb áron történő értékesítés­ből. hanem az előállítási költ­ségek csökkentéséből és a mi­nőség megjavításából eredhet. A jármű-üveg értékesítésénél megegyezéses árak lesznek — fokozott állami ellenőrzés mel­lett —. de a felhasználó válla­latok szükségleteiket Import útján is kielégítik. Itt ez az egyik fő minőségjavító, eset­leg árcsökkentő tényező. — Néhányan attól tartanak, hogy az olyan üvegáruk ter­melésével, amelyek nem tar­toznak a legfontosabb népgaz­dasági termékek közé. bajok lesznek. Attól félnek, hogy a kapacitásokat nem tudják megfelelő megrendelésekkel kihasználni. S ez nemcsak a gyár eredményességét. de munkáslétszámának foglalkoz­tatottságát is érintheti... — Nyilván a kézi előállítá­sú árukra gondolnak. — Igen. — Nos, efelől bárkit meg­nyugtathatunk. A külföldi piac felvevőképessége úgyszólván korlátlan és — egylőre — nem tudjuk kielégíteni a hazai piac igényét... Meg kell monda­nunk azonban, hogy az új mechanizmus azoknak a gyár­egységeknek fog kedvezni, ahol ügyesebben, rugalmasab­ban alkalmazkodnak a piac igényeihez. A mi szándékunk, hogy a szabályozott piac im­pulzusait közelebb vigyük a gyáregységekhez. Ezt tudni kell kiaknázni. De ha a gyár­egységek az új mechanizmus bevezetése előtt és után azon fognak sopánkodni, hogy „túl nagy lovat adtak a kereske­delem alá” — ez vakvágány­ra terelheti egész tevékenysé­güket .,. Nyitva maradt azonban a kérdés, hogy egy gyáregység­nek mennyi kereskedelmi ru­galmasságra lesz módja. Mert jórészt ettől függ a gyáregy­ség érdekeltségének mértéke. Különösen az exporttal kap­csolatban érdekli ez a gyár­egységeket. Csizmadia Géza Többet ésszel, mint erővel Nagy lendülettel haladnak a nyári munkák a dlósjenői termelőszövetkezetben. Ebben a sokat emlegetett —, s tegyük hozzá, nem a jóhíre miatt emlegetett — közös gazdaság­ban az idén mintha minden megváltozott volna. A diósje- női termelőszövetkezeti tagok rácáfolnak a korábbi vélemé­nyekre, mert olyan szorgalma­san, kitartóan dolgoznak, hogy igazán nem érheti őket kriti­ka. Jelenleg négy kombájn jár­ja a határt — a közbejött eső sajnos félbeszakítja a munká­jukat —, s a vezetőik mindent megtesznek, hogy minél előbb befejezzék az aratást. Ezt az is bizonyítja, hogy a diósjenői határban már csak 170 hold a lábon álló gabona. Az idén jelentősebb területen rendre vágták a gabonát, mert köny- nyebb lesz kombájnnal fel­szedni. Ezzel megtakarítják a hordást és a cséplést. Így ala­kul. ki az az érdekes helyzet, hogy ebben a termelőszövetke­zetben majdnem száz százalé­kos a kombájnaratás. A diósjenői szövetkezeti ve­zetők és a tagok az idén azt a közmondást „ültették át” a gyakorlatba, hogy: „Többet ésszel, mint erővel.” Nos, amit csak el lehet géppel vé­gezni, azzal csinálják. Tavaly például decemberben is lehe­tett találni a határban szal- mabélákat. Ezen a nyáron meg már most „épülnek” a bä'a-kazlak. Egy-két ügyes ember kieszelte, miként lehet­ne a bálázással egy menetben össze is szedni a bálákat. Szerkesztettek egy csúszdát, amin a bálázógépről közvet­lenül az utána kapcsolt pót­kocsira csúszik a bála. Ami­kor a pótkocsi megtelik, elvon­tatják a kazalhoz. Mondjon még valaki a diősjenőiekre rosszat. Sok minden megváltozott? Igen! Mi az oka? Azt kérték a szövetkezetiek, hogy egyelő­re ne beszéljünk a gazdaság dolgozóiról. Várjunk még vele. Rendben van, de rövidesen visszatérünk rá. Azt azonban nem lehet elhallgatni, hogy a szorgalom és a törekvés ma­gas foka érvényesül a közös gazdaságban. S ez azt bizonyít­ja, jó az összhang a tagok és a vezetők között. Zeneiskolásaink a kamarazenei fesztiválon Sokan gondolták és jósol­ták, hogy aktív muzsikálást a gépi zene megöli, — fe­leslegessé teszi a zene évekig tartó tanulását. Az idő éppen az ellenke­zőjét bizonyítja. Soha nem tanultak annyian zenét, mint napjainkban. Az ember kí­vánja, hogy a művészetek valamennyi ágában felüdül­hessen, elmerülhessen. Ám a zenetanulás akkor hozza a legszebb eredménye­ket, ha valaki belekóstol a társas zenélésbe is. Az az igazi öröm, amikor mások­kal együtt muzsikálhatunk, legyen az énekes vagy hang­szeres zene. Ezt a kamaramuzsikálást igyekszik fejleszteni az éven­ként megtartott Ifjúsági Kamarazene Fesztivál, me­lyet kilencedszer rendeztek meg — az idén Egerben. Mint­egy 86 zeneiskolai kamara- együttes szerepelt, a legkü­lönfélébb összeállításban. Ha a hangszereket úgy fi­gyeljük, hogy melyik hány­szor szerepelt. akkor az alábbi képet kapjuk: hege­dű 100, zongora 49, gordon­ka 40, fuvola 33, trombita 15, brácsa 6, klarinét 5, har­sona 3, oboa 2, fagott 2, tu­ba 1 alkalommal állt a do­bogón. Ebből a kimutatás­ból látható, hogy a fuvolá­sok száma milyeh sok. Ez a gyönyörű hangszer — mely azelőtt igen ritka volt — ma nagy népszerűségnek ör­vend hazánkban. Feltűnően kevés a felsorolás végén sze­replő hangszerek száma, s teljesen hiányzik a kürt (ez­zel tavaly a salgótarjániak nagy sikert arattak Pécsett) és a gordon. A műveket vizsgálva örömmel tapasztalhatjuk, hogy igen változatosak, bár nem minden hangszerre ta­lálhatunk könnyen darabo­kat: talán ez is oka annak, hogy egyes hangszerek a szereplések számával elma­radtak. A barokk, bécsi klasszikus, romantikus mes­terek (Corelli, Vivaldi, Hän­del, Bach, Haydn, Mozart, Beethoven, Mendelssohn stb) mellett sok mai magyar szer­ző művét játszották (Dávid, Farkas, Hajdú, Horváth, Járdányi, Maros, Mező, Pet- ró, Sugár, Székely, Szelényi, Szűts). Itt jegyzem meg, hogy a nagybátonyi zeneis­kola igazgatójának Szűts Pálnak gordonka-zongora szonatináját hallhatták a fesztivál résztvevői. Hangszer kíséretes duettel:, tercettek is szerepeltek, de olyanok is, ahol az énekes hangok a hangszerekkel egyenrangúan szólaltatták meg valamelyik szólamot. Kedvessé és változatossá tet­te a műsort az ilyen vokális­instrumentális kamarázók megjelenése. Főleg női han­gokat hallhattunk (szoprán 10, mezzo 2, alt 8), de volt egy tenor, két bariton és egy basszista is. Megyénket ezen a találko­zón a balassagyarmati (Kmetty Péter — furulya, Vácz Annamária — fuvola) és a nagybátonyi (Tóth And­rás. Maksó János, Csépe At­tila — trombita. Szöts Fe­renc — gordonka, Szöts Ka­talin — zongora, Sándor Gyula — fuvola, Borsányi Erik — fuvola) zeneiskolá­sok képviselték. Mindkét is­kola szereplését megemlítet­ték a kiemelt produkciók kö­zött (Helyezés nem volt, csak a jobban sikerült elő­adások kiemelése). Meg kell említeni, hogy a szovjet zeneiskolás vendégek ragyogó hangszeres bemuta­tót tarottak a fesztivál máso­dik napján. Műsoruk után (mely szólistákat sorakozta­tott fel) beszélgetés folyt a szovjet és magyar zenepeda­gógusok között. Az udvarias­ságon túlmenő kölcsönös el­ismerések után egy szovjet zeneszerző körülbelül így summázta a tapasztaltakat: Biztosak lehetnek abban, hogy azt amit itt tapasztal­tunk, pár hét leforgása alatt tudni fogják a muzsikusok egész Szovjetunióban. Köz­tudomású, hogy a magyar kórusművészet eredményei bámulatba ejtik az egész vi­lágot. Ehhez társul most a magyar kamarazenélés. A hangszerek sokféle összeállí­tása, ötletessége bámulatra és követésre méltó. Réti Zoltán Miért halt meg Nándika és Lacika? Nem tudtam részvétet érezni iránta. Inkább gyűlöl­tem, mint olyan embert, aki — akarva-akaratlanul, ha megannyira jószámdékkal is — mások halálát okozta. Ült dr. Turay Pál, a gyermek­osztály vezető főorvosának szobájában és furcsa vonások játszottak az arcán. Talán a szenvedés torzította kínos vigyorra. öt gyermek apja Zsélyi László. Zsolti kéthó­napos. Julika másféléves, Nándi három, Laci négy és Margitka hat. A középső — a Nándi teg­nap meghalt. Akkor még a négy Zsélyi gyermek egy szobában volt a gyermekosz­tályon. Nándi eszméletlenül vergődött és kiabált: Apu, anyu, gyertek! Margitka az ágyából vi­gasztalta: — Ne sírj, Nándika! Margitkát átvitték a másik szobába, ne lássa testvére utolsó perceit. Most kijön a szobából rózsás pizsamában, vörhenyes hajával, sápadtan és megilletődve meséli: — Gombát főztünk szom­baton, apuka hozta. Én keve­set ettem, a többiek sokat. — Hol van Nándika? — Ott... — és a másik szoba felé mutat, ahol már üres a kiságy. A halott után a matracot is cserélik. Oda mutat, ahol most a négyéves Lacika is haldoklik. — Mindent megteszünk, de nem lehet rajta segíteni — mondja a folyosón dr. Turay Pál osztályvezető a gomba- méreg megtámadta a májat- És máj nélkül élni... Széttárja a karját. — Vé­ge! A négyéves gyerek esz­méletlenül fekszik. Viaszsár­ga. Állandó ügyelet van mel­lette. A nővér arca is átvet­te a haldokló viasz színét. Néha kijön a levegőre. Ful- lasztó érzés... — Menjünk talán az iro­dába! Az osztályvezető szobájá­ban az apa meséli — isten tudja hányszor — hogyan történt. — Szombaton szedtem a gombát. Én jobban szeretem, mint a húst. Megfőztük és ettünk belőle... Ettünk, vagyis ő, a fele­sége, az anyósa és a három nagyobb gyerek. Zsolti és Julika kicsi még a gomba ételhez. Vasárnap délben kezdődtek a tipikus tünetek. Jött a mentő, és az egész családot kórházba szállította. — Még a másféléves Juli­két, a párhónapos Zsoltit is — mondja Turay doktor. — Szociális okokból kellett így intézkedni, amíg a szülők meggyógyulnak. A három felnőtt hamar kiheverte a mérgezést. A há­rom gyerek közül kettőnek koporsót vittek. — És Margitka? — Jól van egyelőre! — mondja a főorvos. — Azért egyelőre, mert a gyilkos ga­lócának hosszú a hatása. Az első tünetek 8—20 óra múl­va jelentkeznek. Átmeneti javulás után a negyedik-ötö­dik napon beáll a halál. A galócának három mérge van. Az egyik, amelyik a vörös vérsejteket támadja meg, fő­zés közben hatását veszti. A másik kettő azonban megtá­madja a szervezetet és el­roncsolja a májat. A kritikus idő tiz nap. Ezért nem le­het ma még Margitkáról bi­zonyosat mondani. Az apa hallgat. Néha a szeméhez nyúl és megint az a torz arcjáték. ,,Én ismerem a gombát, er­dőben dolgozom” — ismétel­geti az etesi ember. Állítja, nem volt közte galóca, csak kéthátú, meg néhány „igazi”. Csakhogy a tünetek mindent elárulnak. — Ez a gyilkos galóca ti­pikus esete — mondja az or­vos. — De én nem lettem be­teg tőle. Az sok mindentől függ. A szervezet ellenálló képessé­gétől, a fogyasztott mennyi­ségtől, a felszívódástól és ki tudja még mitől. A gomba nagyon kényes étel. Még az „igaziból” készített ebédet sem lehet eltenni vacsorára. A ma szedett gomba másnap főzve már bajt okoz. Egy kö­zepes galóca képes a család teljes kiirtására. Soroljam még? — Mert nem mutatják meg szakértőnek! — És ha megmutatják? Honnan tudhatja azt a ve­vő, hogy a megvizsgált gom­bából vett? És ezért van a legtöbb baj. Cserélik a cédu­lát vagy egy cédulával több gombát is eladnak. Aztán túl sok az amatőr szakértő és itt az eredménye. Két halott, három- és négyéves korban. És senki sem felelős a két emberéletért, akik még so­káig és jó egészségben él­hettek volna? — A felesége tudja már? — Nagyon oda van, foly­ton sír... Vajon ennyi elég? Hulló könnyek két emberéletért? A törvény szigorával kelle­ne elejét venni a további ál­dozatoknak. Nemrégiben Ba­lassagyarmaton, most Ete- sen ölt a gyilkos galóca. Sen­ki sem vitatja, hogy a ma­gába roskadt, összetört ember végeredményben jót akart, de lehet-e továbbra is jóa­karatról beszélni, ha követ­kezménye: kettős halál? — A gyermekbénulást, a tbc-t legyűrtük. Vajon mikor gyűrjük le az emberi nem­törődömséget? Csak paragra­fusokkal lehet, csak börtön­nel? — Gyilkos galóca és gyil­kos felelőtlenség! Az apa megremeg. Feláll, kéri a papírokat, hogy Nán­dikét eltemethesse. Hamaro­san újra kopogtat. Lacika a kórteremben haldoklik... És Lacika azóta elfelejtette, milyen a napfény, a játék, Margitka szeme, elfelejtette örökre. Ö is meghalt. Gáldonyi Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom