Nógrád, 1966. július (22. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-23 / 173. szám
2 NOG R A D 1966. július 23. szombat Havi egymilliárd dollárba kerül a vietnami háború De Gaulle bonni tárgyalásairól BONN (MTI) Veszedelmes lépcsők Vietnamban SAIGON (MTI) Hírügynökségi jelentések szerint a legutóbbi 24 óra alatt a dél-vietnami hadsereg egységei kétízben csaptak ösz- sze a szabadságharcosokkal Saigon közelében. Az egyik összecsapás színhelye egy híd volt Saigontól 7 kilométernyire északkeletre, ahol a szabadságharcosok megtámadták a hidat őrző lövészszázadot, a hidat felrobbantották és a kormánycsapatoknak súlyos veszteségeket okoztak. Mint az AFP megjegyzi, a híd körüli övezetet eddig „biztonságosnak” tekintették. Közvetlenül a demilitarizált övezettől délre, az amerikaiak „Hastings” elnevezésű hadműveletének színhelyén csütörtökön este szintén harcok voltak. A szabadságharcosok egyik egysége igyekezett átvágni magát az amerikai tengerészgyalogosok gyűrűjén. A harcokba az amerikai légierő és tüzérség is beavatkozott. A Reuter szerint a „Hastings” hadműveletben több mint nyolcezer amerikai katona vesz részt. A saigoni amerikai katonai parancsnokság az Észak-Viet- nam ellen intézett bombatámadásokról szóló közleményében elismeri, hogy az amerikai légierő veszteségei Észak- Vietnam felett megnövekedtek. s ennek oka a légvédelem megerősödése. WASHINGTON Az amerikai pénzügyminiszCél: az ezerkétszáz kilométer... A Gemini IO. utasai Cape Kennedy-ben Ismét közelebb jutottunk a Hold meghódításához — így jellemzik tudományos szakértők a Gemini 10. amerikai űrhajó csütörtökön este véget ért útját, amelynek során John Young és Michael Collins pilóták 70 óra 47 perc alatt több mint 1 600 000 kilométert tettek meg a kozmikus térségben. N egyve n háromszor kerülték meg a Földét és minden eddiginél mélyebbre (764 kilométerre) hatoltak be a kozmikus térség régióiba. Young . parancsnok és Collins másodpilóta Cape Kenne- dy-be utazott. A most következő tíz napon sok mérföld- nyi magnetofonszalagra rögzí5-QST ÉRDEMEI HA ISKOLASZERT VJÁR MOST VÁSÁROI tik majd a Gemini 10. parancsnokának és másodpilótájának jelentését és világűrben tapasztaltakról. Az orvosok közlése szerint mindkettőjük egészségi állapota kifogástalan, noha rendkívüli fáradalmakat kellett kiállniuk, és utazásuk közben súrolták a Földet körül vevő veszélyes Van Allen sugárövezetet is. Az űrpilóták a műszaki bonyodalmak ellenére nagy hidegvérrel és lélekjelenléttel teljesítették feladataikat. Az űrhajózás történetében először esett meg. hogy egy űrhajó egy idegen hajtóerőt — ez esetben az Agena 10. célrakétát — használt ideiglenesen fel a kozmoszban való repüléshez. Űrhajós először hagyta el kabinját, hogy űrsétája közben megérintsen egy másik rakétatestet, és a rakéta- burkolatáról leszerelt szerkezetet — a mikormeteorit csapdát — visszahozza a Földre. Szakértők azt is kiemelik, hogy az Agena 8. megközelítése volt az első „vakon lebonyolított űrrandevú”. mert az Agena 8. már hónapok óta elektromos energia és radar segítsége nélkül keringett az űrben. Egyelőre még nem tisztázódott, mi okozta a váratlanul fellépett üzemanyaghiányt, s arra sem derült fény, hogyan került a szalmiákgőzhöz hasonló fojtó és csípős gőz az asztronauták sisakja alá. A Holdba való utazást előkészítő amerikai Apolló-prog- ram keretében a Gemini-soro- zat következő tagját — a Gemini 11-et — szeptember elején kívánják Föld-körüli pályára juttatni. A tudósok remélik, hogy ez alkalommal sikerül elérni az 1200 kilométeres magasságot. Karancslapujtő és Vidéke Körzeti Földmflvesszövetkezet PRESSZÓ VEZETŐ munkaköri betöltésre, valamint családi alapon működő két személyes vegyesbolt vezetésére felvételt hirdet. Jelentkezni lehet az fms i közponi irodájában Karancslapujtő. tórium adatokat hozott nyilvánosságra a költségvetési tételekről. Ezekből kiderül, hogy a vietnami háború kiadásai a legutóbbi költségvetési év folyamán gyorsabban növekedtek, mint amire a kormány számított. A június 30-ával végétért Költségvetési évben a vietnami háború 5,8 milliárd dollárba került, 1,1 milliárd- dal többe, mint amennyire ez év elején számítottak. Ez az összeg a jelen költségvetési évben tovább fog emelkedni. A kormány januárban kérte a kongresszust, hogy 10,5 milliárd dollárt szavazzon meg erre a háborúra, de McNamara hadügyminiszter szerint a költségek már havi egymilliárd dollárra rúgnak. Zavargások az Egyesült Államokban NEW YORK (MTI) Ismét halálos áldozata van az Egyesült Államok különböző városaiban immár egy hete tartó zavargásnak. A New York-i Brooklynban egy 11 éves néger kisfiú életét oltotta ki egy puskalövés. Szemtanúk szerint a lövést egy autóból adták le. Brooklynban csütörtökön este tüntető felvonulást rendeztek a négerek, s ekkor került sor a rendőrség és a tüntetők összecsapására. Több mint húsz személyt őrizetbe vettek. Zavargások voltak az Ohio-állambeli Clevelandiben is, ahol hétfő óta az összetűzéseknek immár két halálos és több sebesült áldozata van. A hírügynökségek és a nemzetközi sajtó részletesen foglalkoznak De Gaulle francia köztársasági elnök csütörtökön lebonyolított bonni látogatásával és Erhard nyugatnémet kancellárral folytatott tanácskozásaival. A Reuter-iroda nyugatnémet hivatalos forrásokra utaló jelentése szerint a két államférfi elvben megállapodott abban, hogy a francia csapatok továbbra is a nyugatnémet területen állomásozhatnak, noha Franciaország fegyveres erőit július 1-i hatály- lyal kivonta a NATO katonai parancsnokságának ellenőrzése alól. A megállapodás műszaki és katonai részletei még kidolgozásra várnak. Erhard kancellár csütörtökön este televíziós beszédben méltatta a francia—nyugatnémet barátsági szerződés keretében lefolytatott tanácskozások jelentőségét. Mint mondotta, De Gaulle tábornokkal őszintén megvitatták a NATO kebelén belül tapasztalható nézeteltéréseket. Az eszmecsere — folytatta a kancellár — megerősítette abban a meggyőződésében, hogy „a nyugati világ szellemi, erkölcsi és politikai alapjai megingathatatlanok. mégha ezek formáinak meg is kell változniuk”. A nyugatnémet Die Welt így értékeli a találkozót: „A mézeshetekre és a családi perpatvarra, francia—nyugatnémet érdek- házasság következett." A francia Aurore kiemeli, hogy Párizs és Bonn között nézeteltérések mutatkoztak a Szovjetunió irányában követendő politikát illetően. A két államférfi nem tudott közös hullámhosszra kapcsolni — írja a lap. A Humanité összehasonlítja De Gaulle elnök bonni kijelentéseit a közelmúltban tett moszkvai megállapításaival, s hangoztatja, hogy ez az újabb Rajnán-túll utazás a De Gaulle-i külpolitika következetlenségének a bizonyítéka. Időben egymáshoz közel, földrajzilag meglehetősen távol. de lényegében ugyanarról a témáról hangzott el az elmúlt napokban két beszéd. Az első De Gaulle elnök mondotta azon a vacsorán, amelyet a Párizsban vendégeskedő Savang Vatthana laoszi király tiszteletére rendeztek az Elysée-palotában. A tábornokelnök hosszasan beszélt az amerikaiak vietnami szörnyű kalózhadjáratáról, hangozhatta, hogy Franciaországot „megrendíti a vietnami nép szenvedése, nyugtalanítja a békét fenyegető veszély”. Azt is megmondotta: ..A riasztó helyzet drámai módon érinti Laoszt. amelynek integritása, egysége és létfeltételei forognak kockán... A Francia Köztársaság szerencsétlenségnek tekinti a Délkelet-Azsiá- ban viselt, kívülről hozott háborút ...” Savang Vatthana király, a párizsi vendég éppen aznap olvashatta a New York Times európai kiadásának jelentései között, hogy a Távol-Keleten tevékenykedő amerikai légierők napi nyolcszáz, halált és pusztulást jelentő bevetésének kerek egynyolcada laoszi célpontok ellen irányul. Az amerikaiak a háború kiterjesztésének eszkalációs, úgynevezett lépcsőzetes útján eljutottak arra a pontra, hogy Dél- Vietnam szomszédországai ellen is fokozzák az agresszív cselekményeket. A másik beszéd, amelyről szólni kell az amerikai televízióban hangzott el! személyes megjelenés helyett így szólott Johnson amerikai elnök a nyugat-virginiai White Sulphur Springs-ben összegyűlt amerikai egyetemi és főiskolai tanárokhoz. Ebben a beszédben is Vietnamról volt szó, az amerikai agresszióról, amelyet az Egyesült Államok elnöke természetesen a maga módján értelmezett. Meglehetős cinizmussal „az egymást ellenségnek nevező nemzetek közötti megbékélésre” hívott fel. majd bejelentette, hogy az amerikai népnek hosszú háborúra kell felkészülnie. Azt, hogy merre tart az Egyesült Államok a vietnami háborúban, mindennél jobban mutatja egy. a legutóbbi napokban Honoluluban megrendezett tanácskozás. Ezen a megbeszélésen McNamara hadügyminiszter oldalán Sharp tengernagy és Westmoreland tábornok mellett ott voltak a csendes-óceáni flotta vezetői is. és azok a magasrangú tisztek, akik a Thaifödön egyre bővített támaszpontok parancsnoki posztjain állnak. Ezen a megbeszélésen — a tárgyalás titkos volt. és csak néhány szemfüles tudósítónak sikerült értesüléseket szereznie anyagáról — a lehetséges alternatívák között már szerepelt egy közvetlen szárazföldi támadás is a 18. szélességi fok mentén, azaz amerikai betörés a Vietnami Demokratikus Köztársaság földjére. A másik elképzelés szerint tovább kell erősíteni a thaiföldi támaszpont-hálózatot, biztosítani kell tartalék-kikötőket Saigon helyett is. hogy megkezdődhessen Laosz „felgöngyölítése”, azaz amerikai megszállása. Az amerikai tervek súlyos veszélyeit egyre jobban felismeri a világ. Amikor a szocialista országok bukaresti csúcstalálkozóján megfogalmazott határozott és kemény figyelmeztetés nyilvánosságra került, nem egy nyugati kommentátor megjegyezte: aligha lehet figyelmen kívül hagyni a szocialista országok egyre fokozódó segítségét, és azt a bejelentést, hogy szükség esetén, ha a VDK kéri, önkéntesek is indulhatnak Vietnamba. Másfelől pedig az is elgondolkoztatja a megfigyelőket, hogy az elmúlt esztendők hihetetlen erőfeszítései, a kilőtt lövedékek milliói egy pillanatra sem ingatták meg a délvietnami szabadságharcosokat, a bombák hullása nem rendítette meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság védelmi elszántságát — vajon miért lenné eredményesebb most az amerikaiak újabb háborús erőfeszítése? G. M. A legközelebbi hetivásáros nap kapálás és aratás közé, egy borús, hűvöskés szombati napra esett A járat — kalauz nyelven szólva — csak hat óra negyvenötkor indult, de Kati mór öt óra előtt talpon volt. Hol a haját tépázta, túrta, szidta, hogy... pernet, boglya ez, gyalázat így emberek közé menni, hol meg az udvarra szaladgált ki, hogy... mi lesz, mire szánja el magát az idő, kiskosztümöt vagy nyári öltözéket parancsol-e rá...? Kapkodva reggelizett. Mindössze egy bögre aludttejet vett magához. Es csak bámult, nem akart hinni a szemének, amidőn pontosan fél hétkor az öreg Bársonyt látta lehorgonyozni a szobája — a kisebbik szoba — küszöbén. Kimenősen. Frissen beretválkozva, égnek pedert bajússzal. továbbá bottal és kalappal a kezében. — No, lányom! — mosolygott az öreg — Készen vagy? Mehetünk? — I-i-igen, — mondta nagysokára és akkor is inkább csak a pillantásával Kati. Egészen odavolt, az esze is megállt a gondolatra, hogy apja szintén Fehérvárra készül. Amikor fogadalmat tett. Arra tett fogadalmat, hogy... — süllyedjen el ott, ahol van, csapjon bele a kénköves istennyila, 6 bizony többé a lábát se teszi be Fehérvárra. Ügy rémlik — meglopták, vagy valami ehhez hasonló kellemetlensége volt, és dühében fogadott örök-haragot. Állta is, keményen állta a szavát. Jó tíz esztendeje már képpel se fordult Fehérvár felé. Nem is állta meg Kati, hogy meg ne kérdezze: — Hát a fogadalom? Mi van a fogadalommal? — Lejárt — Igazán? — Dolgom akadt. Fontos, — hunyorított az öreg. — Lánynézőbe megyek. Kati vállat vont: — Felőlem. összekapkodta a holmiját, s ha nyomatékkai mondják neki, akkor se hitte volna el, hogy róla beszélt, őt akarja szemmel tartani az öreg. A bejelentés azonban mégis csak furdalta. — És... meddig tart? Sokáig? — kérdezte, de már út közben a végállomás felé menet. — Micsoda? — A dolga. Az öreg Bársony behúzta a nyakát és tovább ravaszko- dott. — Az attól függ. — Mitől? — A szerencsémtől. Hogy lesz-e? Mert... lányhoz, asz- szonyhoz szerencse kell. Nekem meg lánnyal van dolgom. Vagyis, hogy... asz- szonykával. Miért érdékel az ügy? Attól félsz, hogy túl fiatal mostohát találok a nyakadra hozni? — Maga meg a nősülés! — legyintett Kati. — Az autóbusz miatt kérdezem. Hogy együtt jövünk-e haza? Én csak hajat rakatok, és már fordulok is, — Fordulj csak. Az ebédet kihagyom, de legkésőbb vacsorára én is itthon leszek... Mit főzöl? Egyszer már... túrós gombócot is főzhetnél, hallod. — Rendben van. Ezzel kész, ki is fogytak a szóból. Ó, nem azért, mintha a mondanivalónak is szűkében lettek volna! Csakhát... Ka- ti azon rágódott, hogy amilyen rossz órában született és amilyen fordított szerencséje van őneki, lehetséges, hogy Laci éppen ma köszön rá, ma érdeklődik a hogyléte iránt, ő pedig mivel lesz kénytelen viszonozni a vár- va-várt, éjjel-nappal sóvárgott közeledését? Hallgatással. Legfeljebb... bólintással. Mintha csak futó- vagy muszáj ismerősnek köszönne vissza. Az öregúr miatt. Mert.. tréfál, örökké tréfál a tatus, a fancsali feszületet is megnevettetné, de a tulajdon családját illetően annál zordonabb. Könnyen forr, akár a kicsi fazék. Egyből fölképelné Lacit — ágaskodva, kinyújtott kézzel képei né fel — ha megtudná: mikor, és mi okból marakodtak ösz- sze...? Az öreg Bársony pedig: — Eh, izgul, ideges a lelkem — gondolta. — Azért olyan bökős a szava. Igazi vadgesztenye tüske. No persze: várják, találkája van, es azt hiszi — útjában leszek. Pedig dehogy. Csak messziről, suttyomban tanom szemmel. Hess. tubám, repülj! Hadd lássam, kit választottál madarásznak? Ekkor már a megállóban voltak. Valaha, a gróf idejében portás-házikó volt. Most inkább fészer, mert utcára szolgáló falát eltávolították, és betonlócákkal bútorozták be. És ki gunnyasztott itt? Ki mulatta az időt porba rajzolással? Cifránál cifrább IC betűk porba irdogálásával? Laci. Az autóbusz már félig-for- mán volt. és menetkészen reszketett. Laci pedig azt játszotta, hogy... még ezt a tizenharmadik K betűt remekbe írom. de ha most se jön „ö”. akkor már sose látom többé. Már gyűlöletre se érdemesít, ámen, leszerepeltem nála. Ebben a felemás, hol reménykedő, hol meg komya- dozó állapotban pillantotta meg kalauzunkat az öreg Bársony. Persze, hogy nyomban rárikkantott (Folytatjuk)
