Nógrád, 1966. június (22. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-08 / 134. szám

T966. június R szerda NÖG R A D .-k Premizálás a rét termésének betakarításáért Akit kötelez, § akit nem a szocialista szerződés Torlódnak a munkák a me­zőgazdaságban. A burgonya és a kukorica növényápolásá­val egy időben szorgos kezek­re vár a pillangósok és a ré­tek termése. Bár a pillangós takarmányok, a lucerna és a vöröshere nagyobb részét már levágták, a múltheti eső azonban sokat talált renden. A megázott takarmányt új­ra kell forgatni, s ez erőkeit von el máshonnan. A rétek kaszálása, letakarítása pedig sóik helyen akadozik. A dús fűtermés maradék­talan betakarítása érdeké­ben igen jó munkaszervez is- re van szükség a termelőszö­vetkezetekben. A termés meg­mentését segíti elő, ha a be­takarítást megfelelően pre­mizálják. Jól csinálják ezt a szécsényi közös gazdaságban. A szécsényieknek hatszáz hold rétjük van az Ipoly mentén, amit géppel kaszál­nak és rendsodróznak. azon­ban a gyűjtést, petrencézést és a szállítás* kézzel oldják meg. A traktoros fűkaszák gyors haladása érdekében a gépi kaszálást már a füvek teljes virágzásának elején megkezd­ték. A késedelem elkerülése érdekében pedig premizálást vezettek be. A premizálás alapja egy- egy műszakra előírt munka­norma teljesítése. Ha a ter­melőszövetkezeti tag teljesí­ti az előírt munkanormát, ak­kor annak kiegészítésekép­pen 20 kilogramm széna illeti meg, vagy annak az ára. A széna-prémium megilleti a traktorost, a fogatost, a rend­gyűjtő*, a szállítót, a rako­dót és a kazalozót egyaránt. Ezen kívül a tagok egész évi teljesítményükért munkaegy­ségenként 4 kilogramm szé­nát is kapnak alapjuttatás­ként. Azokban a termelőszövetke­zetekben, ahol akadozik a rétek termésének betakarítá­sa, érdemes lenne ilyen, vagy ehhez hasonló premizálást al­kalmazni. Különösen fontos lenne Nógrádszakálon, Litkén és Ipolytamócon, ahol a nagy területű rétek betakarításával eléggé elmaradtak. Gazdaságos »öldtakarmányosás Mezőgazdasági üzemeinkben a tavaszi és a nyári időszak­ban a szarvasmarha állomány takarmányozásában a legelők és rétek fűtermése mellett, a szántóföldi zöld takar mányok játszanak jelentős szerepet. A szakemberek előtt azonban is­mert, hogy a szántóföldi ta­karmányok még nem tartal­mazzák a tejelő tehenek, vagy a hízómarháknak szükséges keményítő értéket éss emészt­hető fehérjét. Ezért a kívána­tos táparány biztosítása érde­kében a keveréfctakarmányo- kat társítva helyes vetni. A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy a nagyüzemek­nek a gazdaságosan termel­hető, nagy tápértékét biztosító géppel jól betakarítható zöld­takarmányok termesztése a kifizetődő. Ilyenek az őszi és tavaszi takarmánykeverékek, többek között az őszi szöszös- bükkömy rozzsal, a tavaszi bor­sós napraforgós csalamádé. A2 őszi vetésű keverék takarmá­nyok termését most takarítják be a közös gazdaságok. Az üzemek vezetőinek elsősorban arra kell ügyelniük, hogy a megtermelt takarmányt megfe­lelő időben takarítsák be, és a tápanyag veszteséget a le­hető legkisebbre csökkentsék. Ugyancsak szükséges már most gondoskodni arról is, hogy az őszi keveréktakar­mányhoz szükséges bükköny­vetőmagot biztosítsák. Ahol erre lehetőség van. helyes, ha megtermelik a vetéshez szük­séges vetőmagot. A másik ugyancsak fontos feladat, hogy az őszi takar­mánykeverékek tarlóját azon­nal felszántsák a közös gaz­daságokban. A területet sza­kaszosan vessék be, máscdve- tésű borsós, napraforgós csa- lamádéval, kukoricás napra­forgóval, vagy egyéb keve- réktakarmányokkal. A másod­vetések kiegészítik az őszi és tavaszi fővetésű takarmánynö­vényeket, segítségükkel a zöldtakarmányozás időszakát hetekkel megnyújthatják min­denütt. A szarvasmarha állomány gazdaságos zöldtakarmányozá­sának megszervezésénél abból az elvből kell kiindulni, hogy a növekvő takarmány, főleg a fehérje szükségletet nem a ve­tésterület, hanem a termésho­zamok növelésével kell bizto­sítani. Ezért van nagy jelen­tősége a betakarítási, vala­mint a felhasználási veszte­ségek csökkentésének. A takarmánytermesztéssel hasznosított földek csak akkor adnak gazdag termést, ha va­lamennyi gazdaságban gon­doskodnak a folyamatos táp- anyagutánpótlásról, rendszeres szervestrágyázásban és műtrá­gyázásban részesítik a terüle­tet. A jó termés feltételeihez tartozik az is, hogy megfele­lő növényfajtákat vessenek keveréktakrtrmányként. A szükséges vetőmagról ugyan­csak időben kell gondoskodni. Nem mellőzhető a takarmány­termesztésnél sem a szaksze­rű agrotechnikai módszerek alkalmazása. A munkálatokat, a talajelőkészitéstől kezdve egészen a betakarításig gon­dosan, körültekintően kell el­végezni. A betakarítás idejé­nek és módszerének helyes megválasztása ugyancsak erő­síti, hogy a betakarítással és a felhasználással járó takar­mányveszteség a lehető legki­sebbre csökkenjen. Nagyon fontos ügyelni arra, hogy a zölditakarmányozásnál a folya­matosság meglegyen. Külön­ben a takarmányozásban be­következett zavar visszaesést okozhat a termelésben . Radvánszky Béla Minden jel arra mutat, hogy az Országos Szakipari Vállalat komolyan veszi a szocialista szerződést, amelyet a Nógrád megyei Építőipari Vállalattal áprilisban kötött. Őszintén szólva, ez rá is fér az új megyei kórház építé­sére, hiszen az évek múlásá­val kénytelen-kelletlen beso­roltuk az olyan objektumok közé, amelyet mér csak a nyugdíjba menetelkor hagy­nak el az építőmunkások. Ér­te ezt a beruházást az épít­kezések felett kísértő sokféle viszontagság, átmeneti hitel­hiánytól létszámhiányig, kö­tetekre menő tervmódosítás­tól anyaghiányig. Most min­den frissítőén, élénkítően hat, különösen annak, aki utoljá­ra a télen járt itt, amikor a szál át- meg átsivított a ri­deg, pucér falakon, s járha­tott emeletről emeletre, amíg itt-ott, a kőrengetegbe vesz­ve, munkásra talált. Az építés vezetői mégis a gondjaikkal fogadnak. — Majdnem kétszáztízen dolgoznak az építkezésen — szól az építésvezető, Horváth János, s nyúl a telefonkagy­ló után, mert még az is sű­rűbben cseng itt mostanság, mint azelőtt. — S ebből nyolcvanhat a mi emberünk — fejezi be Molnár László, az OSZV ki­rendelt építésvezetője (mert április óta ilyen is van) —, de voltunk már százon felül is. S a létszámon ezután sem múlik. Ha úgy hozná a szük­ség, Hatvanból akár holnap jönne még egy burkoló gár­da, de sajnos... S máris körüllengi az épí­tésvezetői irodát az imént emlegetett kísértetek közül az egyik legmakacsabb: — Anyaghiány! — tárja szét a kezét az építésvezető. — Még szerencse, hogy olyan jó az együttműködés a ge­nerállal (a bók, a fővállalko­zó építésvezetőjét, Horváth Jánost illeti). Mert például a sebészeti szárnyban félbe kel­lett szakítanunk a metlachi burkolást, de szinte már ab­ban az órában betonozták az aljzatot az erkélyeken, hogy munkaterületünk legyen. — Persze — fűzi hozzá Horváth János — ezeknek a félbeszakításoknak a techno­lógiai sorrend esik áldozatul. De már ebbe is belenyugod­nánk, ha biztosak lennénk abban, hogy végre megoldód­nak az anyagproblémák. — Például? ÜNNEPEK Az ember, életének fordulói néha nagyon csendesen, ész­revétlenül múlnak el. Pedig a fordulók — ünnepek! — meghatározói életünknek, még akkor is, ha ezt azonnal nem is vesszük észre. Csak később, a fordulókat követő napokon. Másnap — és az utána jövőkön — valami hiányzik. Van, akinek egy ébresztő­óra csengése a szokott haj­nali órában. Elfelejtették fel­húzni? Nem. Dr. Szálkay Géza orvos Sal­gótarjánban nyugdíjba ment. * — Kérem, engem ez na­gyon meglep... igazán... iga­zán köszönöm... — Én köszönöm, doktor úr. — De hát... mit írhatna rólam? — Mindenekelőtt engedje meg, hogy gratuláljak a ki­tüntetéséhez. — Köszönöm... ez jubile­umi oklevél, tízéves tevékeny­ségért ... Kérem, én nagyon örülök... hiszen erre nem számítottam. Tanúja voltam dr. Szalkay Géza egyik ünnepének. Szá­momra is ünnep volt ez. őt ünnepeltem csendben, magam­ban, az ünneplő Embert. Az nem lehet, hogy észre­vétlenül múljanak el az em­ber életének fordulói. (A na­pokban a TIT salgótarjáni székházában ünnepi ülésen adták át a miniszteri dicsérő-, a társulati- és a jubileumi oklevelet 22 embernek.) * Dr. Szalkay Géza 1951-ben az Egészségügyi Minisztérium és az Egészségügyi Szakszer­vezet kérésére költözött Salgó­tarjánba, ahol 1953-ig az SZTK felülvizsgáló orvosa volt. (Tiszti-, sport- és üzemorvosi vizsgákkal is rendelkezik.) — Hat hónapra jöttem. 15 év lett belőle — mosolyog. A Nógrád megyei Közegész­ség és Járványügyi Állomás felügyelő orvosa 1953-tól 1966. május 31-ig. — Dr. Krajcsovics Pál, a KÖJÁL igazgató főorvosa mondott köszönetét eddigi munkámért egy munkaérte­kezleten. Ez alkalommal juta­lomban is részesítettek. A legnagyobb jutalom számom­ra az, hogy ezután is számí­tanak rám. Ismételten sze­mély szerint is köszönöm az igazgatónak, amiért lehetővé tette, hogy a KÖJÁL hygieni- kus orvosaként továbbra is aktívan bekapcsolódhassak a megyében folyó egészségügyi felvilágosító tevékenységbe, úgy is, mint annak egyik irá­nyítója. Dr. Szalkay Géza számos kormány-, minisztériumi- és szakszervezeti kitüntetés, a Magyar Népköztársaság Érdem­érem arany fokozatának tu­lajdonosa. Az 1960-as évek tájékán pár évig a KÖJÁL igazgatói teendőit látta el. .4 Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szervező-, irányító­éi előadói tevékenységébe kez­dettől bekapcsolódott. — Miben látja az egészség- ügyi felvilágosítás jelentősé­gét? — A megelőzés elméleti és gyakorlati propagálásában, a közegészségügyi helyzet meg­javításában. Azt is mondha­tom: az emberi életkor meg- hossza bbításában. Társadalmi tevékenységé­nek is egyedüli célja ez. (Te­vékenykedik TBC ellen küz­dő társadalmi bizottságban, a Szakszervezetek Nógrád me­gyei Tanácsa társadalmi mun­kavédelmi felügyelői tisztét látja el, stb.) — Kicsit vulgárisán fogal­mazva nyugodtan állítom, a jó megelőzés: kevesebb kór­házi ágy. * Az idén ünnepli dr. Szal­kay Géza orvosi diplomája megszerzésének 40. évforduló­ját is. Diplomáját Bécsben szerezte. — Otthon ezután majd főb­bet foglalkozom irodalommal, zenével — mondja. — Olva­sok, magnózom. Sok a pótolni­való. Több zenei felvétel ké­szítését tervezem. Zeneszer­zőim? Természetesen Beetho­ven, aztán Mozart, Verdi, Bar­tók, Kodály. Az Ember ünnepei külön­bözőek. Legtöboször észrevét­lenül múlnak el. Néhány me­leg szó, oklevél átadás, gra­tulációk baráti körben. Eny- nyi az egész? Nem hiszem. Sokkal több ennél. Az nem lehet, hogy az em­ber életének fordulói észre­vétlenek. Valahol mindig, mindenki után gyűrűzik a víz. És nem pótolható az űr: egy Ember élete. Az élet — nemcsak a mi­énk, másé is! — mindannyi­unk számára, minétenkor pó­tolhatatlan. Dr. Szalkay Géza ünnepe ezért valamennyiünk ünnepe. Tóth Elemér — Hónapok óta várjuk a belső nappali helyiségek és a pillérek burkolásához a szí­nes mozaikot. Szerdán itt jár­tak a Kőbányai Porcelángyár képviselői. Azért hívtuk meg őket. hogy a saját szemükkel lássák, mi megy itt, s mi­lyen égető szükség van az anyagra. — Eredmény? — Megígérték, hogy két hé­ten belül szállítják a mozai­kot. — Mikorra kellett volna itt lennie? — Egy hónapos határidő „csúszásunk” van a késése miatt —- mondja Molnár Fe­renc. — De mindent összevetve — koppant a ceruzájával a kollégája — három hónap. Mert az az anyag már áp­rilisban megérkezhetett vol­na. (No, igen. Erről már koráb­ban mástól hallottam. Elké­szült az az anyag a gyár­ban, de „felsőbb utasításra” elirányították egy másik épít­kezésre. Az utasításon lehet­ne vitatkozni. Hiszen ez itt kórház lesz, amaz színház! Melyik a fontosabb?) — A műtőburkolat me- teehi-anyagában mi a hiba, hogy félbeszakították a mun­kát? — Az anyag szabvány sze­rint első osztályú. Minden dobozhoz mellékelik a minő­ségi bizonyítványt. A beru­házó mégis kifogást emelt. A színe (nem fehér), a felület és a fugák egyenetlenségei miatt (bár a szabvány sze­rinti tűrést ez sem haladja meg). Mégis igaza van a be­ruházónak. Az a különös, hogy első osztályú minőség­ben ma csak erre képes az ipar. Egyébként pénteken ÉM szakbizottság dönt a kérdés­ben ... (Az ÉM döntés azóta meg­történt. Konstatálta ugyan­azt. amit a helyi szakembe­rek: ez van, ezt tudja ma a magyar ipar. El kell fogad­ni, mást nem tehetünk. Leg­feljebb a műtők további bur­kolásakor még nagyobb gond­dal válogatják a lapokat. S az első műtő mintájára — az sikerült a legszebben — burkolják a többi padlóját. Érdekes viszont, hogy példá­ul a salgótarjáni TÜZÉP te­lepen meglehetősen nagy mennyiségű, ragyogó minősé­gű import metlachi lapot tá­rolnak. De kizárólag a ma­gánépítők igényeit elégíthe­tik ki! Mert állami válla­lat a TÜZÉP telepen még kórházi műtő számára sem vásárolhatja meg azt a négy- ötszáznégyzetmétemyi anya­got, amire szüksége lenne. A rendelet persze, általában he­lyes. De a görcsös ragaszko­dás hozzá — már nem egé­szen ...) Szóba kerültek egyéb bur­kolóanyagok is, de Horváth János máris jobban fél a má­sodik félévi szerelvény szál­lításoktól. Ha a burkolóanya­gok ekkora gondot akoztak, a szerelvények késedelme még megtetézheti a bajt. A már említett ÉM-bizottság úgyis módosított már az épü­letek belső befejezési határ­idején: a szerződés szerinti november 1. helyett decem­ber 31-et engedélyezett. Er­re a terminusra kell tech­nológiai szerelésre készen áll­nia a kórháznak. De mi lesz, ha a szerelvények tovább nö­velik az immár „törvénye­sített” késedelmet? És mi lesz, ha a tervezők akkorra sem oldanak meg — néha bosszantóan apró — problé­mákat, amikor már minden óra elüti a tizenkettőt? — Mint például — egy probléma a sok közül — hogy mivel fedjük az ösz- szesen kétszázhatvan méter hosszú erkélykorlátot. Pedig már az anyagnak is meg ké­ne érkeznie két héten belül. De milyen anyagnak? Hiszen még azt sem tudják...! S milyen következményei lesz­nek az egyes technológiai be­rendezések változásainak? Bent járt az épületben, lát­hatta néhol a vakolatlan ha­gyott téglafoltokat. Szándéko­san hagytuk úgy. Mert szá­mítunk ilyen változásokra. Csakhogy az ilyen várható, de még bizonytalan változá­sok, meg az egyes anyagok késedelme miatt képtelenek vagyunk szakiparilag befejez­ni, kitakarítani, lezárni egy- egy épületszintet. Mert ami­kor már a szerelők oda be­teszik a lábukat, ott másnak ki-bejárkálni, dolgozni, sze­metelni, piszkolni nem le­het... Forr, pezseg a kórház épü­letén belül is, kívül is a munka, elhessentve a de­cember, január nyomasztó re­züméjét: „Soha nem lesz ez készen..Próbaüzemelés előtt a kazánház, amelynek átadása után a konyha ke­rül sorra; a befejezés stádiu­mában van a mosoda; a be- kötőúton a henger a kőzuza- lékot dögönyözi; a főbejárat­nál kész a beton díszmeden­ce, fölötte áthidal az üveg­falú bejárati folyosó acél- váza. S a hatalmas épületek­ben kiszínesedtek a falak. Zöld, szürke, sárga, fehér — ellenpont az ajtótokok mini­um vöröse, itt-ott elővillanó téglafoltok rozsdáinak, s a kórtermekben az estrich bur­kolat védelmére leszórt bar­na fűrészpor... Amerre né­zel. festők, mázolok, burkoló munkások, kőművesek, kubi­kosok. Lám, mire jó a szo­cialista szerződés! Kár, hogy az csak az Or­szágos Szakipari Vállalatot és a Nógrád megyei Építő­ipari Vállalatot kötelezi. Akiktől az ő eredményes munkájuk függ, azokat nem. Csizmadia Géza Túlteljesítés — szépséghibával Mizserfán már az első két hónapban kimerítették az egész negyedévi anyag keretet. Az Ilyennek természetes kö­vetkezménye azután az önköltség-túllépés. Negyed év alatt bányafából például 474 köbméterrel, bélésanyagból 38 ezer folyóméterrel volt nagyobb a felhasználás. Egyéb más anya­gokból 688 ezer forint értékűvel fogyott több a tervezettnél. — Ez igaz, de a tervet is jóval túlteljesítettük, a minő­ség is jobb volt, átlagosan 62 kalóriával — mondják Mi­zserfán. Van ebben igazság, hiszen az önköltség-túllépés el­lenére a terv-túlteljesítéssel, jobb minőséggel 5,3 százalékkal javítani tudták a költségszintet és ez igen dicséretes dolog. Hátha még az anyagtakarékosság is jobban érvényesül? Akkor még biztosabb lenne az első hely a Nógrádi Szénbá­nyászati Tröszt üzemei között folyó versenyben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom